Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-09 / 1. szám

1971. január 9. SZABAD FÖLDMŰVES Moszkvai találkozás Egy ízben, nem is olyan régen,' több társammal, egy népes dele­gáció tagjaként végigjártuk a Szov­jetunióban a Lemberg—-Kiev—Le­­nlngrád—Moszkva-i útszakaszt. Az említett városokban megnéztük mindazt ami szép, érdekes és munkásmozgalmi szempontból tör­ténelmileg számottevő volt. Lem­­bergben a Hősök Temetőjében megtekintettük Alekszandrovics Mravcsenko zászlótartó művészi kivitelű hatalmas szobrát. Mrav­csenko katona volt, aki a honvédő háború idején Lemberg felszaba­dításánál elsőnek tűzte ki a szov­jet nép vörös zászlaját, melynek során ő maga is elesett. Kievben megcsodáltuk a Szev­­csenko Bulvárt, mely a város egyik legszebb része. Ezen a tíz kilomé­ter hosszú sugárúton áll Lenin elvtárs hatalmas, fekete gránit­szobra is. A Szovjetek terén állí­tották fel az NOSZF hatalmas em­lékművét. Az Örök Dicsőség terén, illetve parkjában is jártunk, mely­nek a közepén álló 26 méter ma­gas obeliszk előtt örök tűz ég. A Dnyeper folyó felett épült hatal­mas, 1600 méter hosszú és 28 mé­ter széles 112 oszlopon nyugvó hídra is kiváncsiak voltunk. Leningrádban az Astoria szál­lóban laktunk, mely arról neveze­tes, hogy az ostrom idején az el­bizakodott hitleristák itt akarták megtartani a város elfoglalása tiszteletére tervezett nagyszabású bankettet. Nagyon elcsodálkoz­tunk, amikor megtudtuk, hogy a város 101 szigetén épült, melyeket 600 kisebb-nagyobb híd köt ösz­­sze. Ilyenformán Leningrád renge­teg hídjával valóban Velencéhez hasonlítható. A sok-sok érdekes­ség között persze nem felejtettük el megnézni a világhírű Ermitázs képcsarnokot, valamint az Elektro­­szíla nevű hatalmas üzemet sem. Moszkvában is a nevezetességek megtekintése volt fő célunk. Mint pl. a Tretyjakov Képtár, a Lenin Mauzóleum, a metro, a Gum áru­ház, a Lomonoszov Egyetem stb. Az egyik legszebb élményünk azonban az volt, hogy november 7-én részt vehettünk a Vörös té­ren lezajló hatalmas felvonuláson. A Moszkvában töltött öt nap alatt sokat barangoltunk. Egy íz­ben idősebb ősz hajú férfi jött ve­lünk szemben, s mikor meghallot­ta beszélgetésünket, hozzánk for­dult. „Maguk magyarok? Honnan jöttek?“ Látva csodálkozásunkat elnevette magát, s bemutatkozott. „Fehér Mihály vagyok és ha nem tudnák, én is magyar volnék — mondotta. Méghozzá Csehszlová­kiából. Annakidején Štúrovo és Komárno között laktam, illetve dolgoztam. Az első köztársaság idején • politikai és pártmunkát fejtettem ki ezen a vidéken. 1919- ben a Magyar Tanácsköztársaság idején, mint századparancsnok harcoltam a magyar vörös hadse­regben. A Tanácsköztársaság bu­kása után az akkor megalakult Csehszlovákiába menekültem. De amint mondani szokás, a vér nem válik vízzé. Ismét bekapcsolódtam a pártmunkába, és a magyaror­szági földalatti pártmozgalommal továbbra is tartottam a kapcsola­tot. Ez persze az akkori csehszlo­vák hatóságoknak sem volt ínyé­re, több ízben letartóztattak és bántalmaztak. Végül megúnva a dolgokat, ismét elfogtak és nyílt kérdés elé állítottak. Vagy telje­sen felhagyok a pártmunkával, vagy mint veszedelmes kommu­nistát kiutasítanak az országból, s áttoloncolnak Magyarországra, vagy pedig kimegyek a Szovjet­unióba. Én természetesen az utol­só lehetőséget választottam. Moszkvában 1937-ben az egyik kísérleti gépműhelyben, mint vas­munkás helyezkedtem el. Jól ke­restem, így hamarosan megnősül­tem. Egy Moszkva környéki lányt vettem feleségül. Született egy kislányunk, akiből orvosnő lett. Fehér Mihállyal, aki már a nyugdíjasok sorába lépett, sokáig beszélgettünk. Főleg az iránt ér­deklődött, mi újság van nálunk, Csehszlovákiában. Ez tehát a rövid élettörténete veterán elvtársunknak, aki Moszk­vába szakadt. Azóta gyakran ka­punk tőle üdvözlőlapokat. Holczer László. Nemes versengés Az elmúlt napokban a Nyers­anyaggyűjtő Nemzeti Vállalat ér­tékelte az országos nyersanyag­gyűjtési versenyt, melyet hazánk felszabadításának 25. évfordulója alkalmából rendezett az 1969/70-es évben. Ebbe a versenybe a szervező­­bizottság beszámította az 1969. jú­nius 1-töl 1970. március 30-ig gyűj­tött nyersanyagmennyiséget, illet­ve az összegyűjtött nyersanyagért kapott pénzmennyiséget. A besoro­lásnál az egy tanulóra eső pénz­mennyiség volt a döntő. Az orszá­gos versenyt minden kerület kü­lön értékelte. A kiértékelésnél a versenyző iskolákat vagy pionír­­szervezeteket három kategóriába sorolva értékelték ki. Az első ka­tegóriába az 50-es létszám alatti iskolák, a 2. kategóriába az 50— 250-ig terjedő létszámú iskolák, s a 3. kategóriába az ezen felüli lét-, számmal rendelkező iskolák ke­rültek. A nyugat-szlovákiai kerü­letből 110 iskola küldte el záró­­jelentését. Ezek alapját! 228135 korona értékben gyűjtöttek ipari­lag fontos nyersanyagot. összesen 13 iskola kapott pénz­jutalmat. Az első kategóriában a Veiké Chyndice-i 1.—5. évfolyamú magyar iskola győzött. A II. kate­góriában az első helyen a Hurba­­novo-Zelený Háj-i 1.—5. évfolyamú iskola végzett. A III. kategóriában az első he­lyen a jahodnái Kilencéves Alap­iskola (magyar) végzett. A leg­jobb eredményt elért iskolák ta­nulói a pénzjutalmon kívül értékes különdíjban részesültek, az elmúlt nyáron 21 tanuló 18 napos nyara­láson vett részt a bolgár tenger­parton. Ezen kívül 34 iskola vagy pio­nírszervezet részesült 200 koronás járási jutalomban, összesen 47 is­kola, illetve pionírszervezet kapott pénzjutalmat (14 600 korona). A Nyersanyaggyűjtő Nemzeti Vállalat bretislavai üzeme ezen kívül értékelte a gyűjtést szervező­­pedagógusok áldozatkész munká­ját is. Enriek bizonyításaként 13 pedagógust értékes tárgyi jutalom­ban részesített. Befejezőleg megállapíthatjuk, hogy nagyon fontos és hasznos a hulladékanyag-gyűjtés, melyet kor­mányunk felhívása értelmében to­vább kell fokoznunk, hogy kielé­gítsük iparunk, igényeit. S e fel­adat teljesítésébe máris be kell kapcsolódnunk, mert a verseny már javában folyik, s 1971. már­cius 30-án ér véget. Hassunk oda, b-ogv a verseny még jobb eredmé­nyeket hozzon mint a tavalyi. S ne feledjük: a legszorgalmasabbakat várja a bolgár tengerpart. Tóth László Kitűnő ötlet volt... a Szabad Földműves külső munka­társainak az összehívása — írja legutóbbi levelében Deák István, majd így folytatja: — Jómagam is kaptam meghívást az egyik konfe­renciára, melyen természetesen örömmel vettem részt. Ez alkalom­ból szeretném szívből köszönteni a. Szabad Földműves valamennyi szerkesztőjét, külső munkatársát és levelezőjét. Hazánk minden ol­vasója ’ örömmel tapasztalhatja, hogy szocialista sajtónk a törté­nelmi hagyományokhoz hűen író­dik. Őszinte megelégedéssel nyug­tázzuk, hogy a sajtó a lelkiismere­tes tájékoztatáson kívül népünk társadalmi tudatának alakítója, ne­velője és komoly harci fegyver a munkáshatalom erősítésében, vé­delmében. Deák István A Košice melletti Ceőejovcéröl sokat írnak. Elsősorban azért, mert igyekvő emberek lakják a közsé­get. Örömmel vettük tudomásul, hogy a lakosok a kultúrát is sze­retik. Betanulták Tamási Áron: Énekesmadár című színművét és 18 alkalommal játszották. Most újból hallatják a hangju­kat a őeöejovceiek. A CSKP meg­alakulása 50. évfordulója tisztele­tére komoly felajánlást tett a he­lyi Győzelmes Február efsz. A ter­vezett mezőgazdasági termelést 251 ezer koronával emelik, ebből a növénytermesztésben 105, az ál­lattenyésztésben 146 ezer koroná­val. Terven, felül termesztenek 50 mázsa gabonát, őszi repcéből a tervezett mennyiségen felül még 50 mázsára számítanak. A marha­húst 100, a baromfihús termelését 42 mázsával emelik. Dolgozóink asztalára 278 600 korona értékű terméket juttatnak. Nem feledkeznek el környeze­tükről sem. Szépítik, Csinosítják. Ezen a téren a felajánlásuk érté­ke 320 ezer korona. Segítenek megvalósítani a hnb tervét is, te­herautót biztosítanak, hogy a köz­ség .utcáit aszfaltozhassák. Falu­­szépítési munkában 3000 órát dol­goztak le, 90 ezer korona érték­ben. Szocialista kötelezettségválla­lásuk értéke összesen 929 ezer 200 korona. Ezt ajánlották fel a beöejovcei efšz tagok a pártnak és a köztár­saságnak. Pazderák B. Lapunk szerkesztősége a közelmúltom több beszélgetést szervezett a levaitzoKkei. A megbeszéléseken Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője tartott bevezető előadást. Ismertette a szerkesztőség elképzeléseit és azt, hogy a jövőben milyen írásokat várunk a levelezőktől. A képek a Šahy-i tanácskozáson készültek. Pathó elvtárs beszámolóját a levelezők nagy érdeklődéssel figyelik. Ahol a sport és a kultúra mostohagyerek Kubáüovoról legújabban nem igen jegyezhet fel érdemlegeset az újságíró. Sajnos, még azon *n’­­vak közé tartozik, ahol nem tudott gyökerét verni sem a ku.turaxis, sem pedig a sportélet. Vajon mit csinálnak ebben a fa­luban a fiatalok, mivel töltik sza­bad idejüket? MárcaU József volt labdarúgót, s jelenlegi hnb elnököt faggattam a problémákról, A falu sportélté­vé! kapcsolatban a következőkép­pen fejtette ki véleményét: — A mai fiatalok között nagyí­tóval is nehéz lenne felfedezni az olyanokat, akik vasárnaponként futballozni járnak. — Tehát kevés a labdarúgó a községben? — Kevés is, és az igazat meg­vallva, nem is igen tadnak focizni. — Ez .tényleg furcsa, mert az egykori elődök azért dicsekedhet­tek egy-két jó eredménnyel is. Ta­lán ha megpróbálnák felújítani a sportéletet, egy kis segítséggel, fiatalos ambícióval elérhetnék azt, hogy ismét hangos lenne a fut­­ballpálya környéke. — Nem hinném — veszi át a szót az elnök. — Ezekben a fia­talokban már nincs szív, nincs bennük a „grund-hagyomány“ —, ha talán sörivászati versenyt ren­deznénk, ott esetleg helytállnának. Néhány évvel ezelőtt a más fal­vakból megerősödött együttes na­gyön is eredményesen.futballozott Kis faluról lévén sző, gyakran száz főnyi szurkoló is bíztatta csa­patát. 'Ma pedig a község libái és az efsz julhnyája pásztázza végig a futballpályát, melyen az egyik kapu még áll, a másik már ledőlt. Higgyétek el, kubáüovéi legények, hogy jobb volna a szépről és a jó­ról írni. Ébredjetek tehát fel! Ta­lán még nem késő. A sportélet tehát „hiánycikk“. Vajon a kultúrát is ilyen mosto­hán kezelik? — Sajnos, 'kulturális téren is lemaradtunk — mondja a szimpa­tikus hnb elnök. — Ha már fiatal­jaink nem futballoznak, legalább kulturális téren mutatnának inten­zívebb érdeklődést Ügy érzem, szép kultúrházunkban méltó ott­honra találnának. Ahogy elnézzük a tágas fealtúr­­helylséget, kissé szomorú szívvel nyugtázzak az elhangzottakat Bi­zóny itt va’óban jóval nagyobb a fa’u és város közötti különbség, mint más falvakban. — Hát igen, nem valami szív­gyönyörköd tető látvány egy kul­­túrházat nézni, hogy kong az üres­ségül. De azért mégiscsak mutat­kozik valami — fűzi tovább a szót az elnök. — Ügy hírlik, a hosszú téli estékre gondolván, Datáljatok színdarabot szeretnének előadni. Ügy éxzetn, kezdetnek ez nem rossz. Vajon a bnb és az efsz vezető­sége hogyan járul hozzá az akció kibontakozásához? — Mindkét részről megvan a tá­mogatás. Most már fiataljainkon a sor, náluk a lehetőség kulcsa, hogy mindezt kiérdemeljék. Példa­ként említhetem, hogy a közel­múltban tánc- és népdalénekesek szerepeltek nálunk. — Volt érdeklődés? — De még mekkora) Zsúfolásig megtelt a kultűrház. Persze, ki ne lenne kíváncsi Kovács Józsefre, Stefán IMlkőra, Idrányi Ivánra. Az elhangzottakból kitűnik, hogy Kubáfiovo fiataljainak fel kellene ébredniük hosszú „téli álmukból“, az öncélüsfkodás helyett egy kis nekibuzdulással megtalálhatnák azt a sok hasznosat és szénét, amelyet más falvakban kulturális és sportterén már elérték. Babiák László ERESZTR EJTVÉNY iimimiimmiffi A HALLGATÄS TITKA VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 9. sor­ban. 9. A prágai motorgépkocsík jelzése. 10. Fran­cia tagadás. 11. E. Y. A. 12. Tanu­lás kezdete. 13. Rongál. 14. Erődít­ménye. 15. Tengely szlovákul. 17. Azo­nos betűk. 19. Sán­dor Dénes. 20. Kel­lékben van! 21. Szegecs. 23. Talián. 26. Jókedvű. 27. Dá­vid Teréz színda­rabja. 29. Török férfinév. 30. Mo­­szat. 31. Francia év (AN). 32. Isme­retlen névjele. 34. Azonos betűk. 35. Astatine vegyjele. 33. Alak- . 37. Kugli. 38. Zamat. 40. Kö­tőszó. 42. Paripa. 43. Lángol. 44. Női név. 46. Gyerméke- 48. A sivatag fuva­rosa. 50. Szlovák helyeslés. 51. Ilyen a pisai torony. 53. Ipari növény. 54. Igekötő. 55. A ház része. 56. Nem ezt. 53. Ismere­tekben vani 59. E napon- 60. A mun­ka és az energia egysége. 62. Spa­nyol névelő (EL). 63. Nem rossz. 64. Folyadék. 66. Területegység. 67. Ha ugyan szlovákul. 68. Európa második legnagyobb folyója. 69. Hibázik. FÜGGŐLEGES: 1. Fél alma. 2. Tán­torog. 3. Afrikai ország. 4. Mutató­­sző. 5. E. E. V. 6. Szomorúság. 7. An­gol hosszmérték. 8. Számnév. 9. A vízszintes 1. folytatása. 18. Hegy Pa­lesztinában. 18. MOhőn evett. 20. Szö­vetség. 22. T. D- 24. Francia névelő. 24. Sportág. 26. öt és ötven római számokkal. 28. A világ második leg­népesebb országa. 30. Teremt. 33. És aztán. 34. Talál. 39. Muzsika. 41. Béke több szláv nyelvben. 43. Kora. 45. Fedd. 46. ötven °/o-a. 47. Porció. 49. Igskötő. 51. Növény. 52. Muta ő­­szó. 55, Kisebb település. 57. Gaz’a­­ságunk pillére. 6L Sír. 65. Szemé­lyem. 66. Az első emberpár biogram­­ja. 67. Ajándékoz. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 9. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 30. számában közölt keresztrejtvénv halves meg­fejtése a kővetkező: Ho’dvllég szo­náta, Appassionato szonáta, Kreutzer szonáta. Könyvjutalomban részesének: Sáreczky Imréné, Galovo ifj. Bányász Is'ván, Lictoce Orémns Győrgyné, Ivanice

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents