Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-06 / 9. szám
4. SZABAD FÖLDMŰVES. 1971. március 6. növénytermesztési Ш-Ш l'R #1 K> C U] vetési takarmányborsó 'Mezőgazdasági üzemeinknek "sole esetben gondot. 'okoz ra fe* hérjedús takarmányok, szükséges mennyiségének biztosítása, 'ami nem égy esetben a gazdasági állatok hasznosságának го* vására megy. >Ez a jelenség talán annak tudható be, hogy még napjainkban is sokan idegenkednek, 'a hüvelyesek takar* mányozási célokra történő termesztésétől, holott az ebbe a csoportba tartozó növények, igen gazdagók 'fehérjében. A fehérjeszükséglet biztosításában ** nagy segítséget nyújthat mezőgazdászainknak a Jubilejný új vetési takarmányborsé. Az új borséfajta félkorai és gyors a kezdeti fejlődése, A növény kellő szilárdságú, gazdag levélzettel rendelkező szára átjagosan 173 cm magasságot ér el. Méregzöld levelei tojásdad alakúak és sűrű, elágazó levélindákkal rendelkezik. A növény csak ritkán dől meg, ami elősegíti a levelek asszimilációs tevékenységét és a növény egyenletes fejlődését. Virága lllás-piros, a hüvelyek hosszúak, gyengén hajlítottak és sok magot tartalmaznak. A borsószem közepesen nagy, gyengén lilás pontokkal tarkított, halványbarna színű. Magja vetőmag-keverékben is vethető. 'Az Új 'fajta gazdasági tulajdonságai Az új takarmányféleség kinemesítésekor arra törekedtek, hogy gazdag hozamot biztosítson úgy zöldanyag, mint szemtermés szempontjából, s ezt a tulajdonságát a kevésbé kedvező termelési viszonyok között se veszítse el. Gondoltak arra is, hogy az új takarmányborsó megfelelő hozamnövelő partnere legyen azoknak a növényeknek, melyekkel párosítva — tavaszi gabonafélék, kukorica, napra, forgó stb. — keverékként termesztik majd. Szemtermés szempontjából az új fajta felülmúlja az eddig termesztett Violeta és Luna fajtákat. A hároméves kísérleti eredmények 29 százalékos eltérést mutatnak a Jubilejný javára. Jó termést hoz minden termesztési körzetben és biztonságosan beérik a burgonyatermesztő körzetek kedvezőbb feltételekkel rendelkező területein is. Legjobban a kukorica- és a répatermő körzetekben válik be. További fontos tulajdonsága, hogy zöldtakarmányként is átlagosan jó termést biztosít. Országos méretben átlagosan (1967—69) 311 mázsa zöldtömeget adott egy hektárról, s ezzel 6 százalékkal túlszárnyalta a Violeta-K hozamát. Azokon a helyeken, ahol megfelelő volt a növényzet tápanyag- és vízellátása, egy hektáron 400—450 mázsa zöldtakarmány is megtermett. Az említett takarmányborsó jól fejlett gyökérzettel rendelkezik, és gazdaságosan ki tudja használni a talajnedvességet. Levelei sokáig megtartják életképességüket még a szár alsó részén is, így a növénysűrűség következtében a talaj sokáig megőrzi a nedvességet. A növény szárazságtűrő képességét igazolják a kísérletek eredményei is, melyekből kitűnik, hogy az 1968-as szárazságok ellenére is átlagosan 13 mázsa szemtermést adott, míg a Luna és Vesna hozama 7 mázsa körüli volt, a Violetáé pedig az egy mázsát sem érte el. Ezek után bátran elmondhatjuk, hogy az új fajta szemtermése sokkal biztosabb, mint az eddig termesztett fajtáké. A vetési takarmányborsót jól ki lehet használni, mint minőségi komponenst, azokon a helyeken, ahol lehetőség nyílik a nyári, azaz tarlókeverékek termesztésére. A fejlődési és növekedési feltételek ebben az esetben sokban különböznek a tavaszi feltételektől, ezért erre a célra csak kiváló fajtát lehet használni. A nyáron vetett Jubilejný takarmányborsó 215 mázsa zöldanyagot adott egy hektárról, ami 12 százalékkal több, mint a hasonló körülmények között termesztett Violeta-K hozama volt. Az elmondottakból kitűnik, hogy valóban értékes és gazdasági szempontból sok helyen nélkülözhetetlen takarmánynövényt kapnak a közeljövőben mezőgazdasági üzemeink, és most már csak az a kérdés, hogy élnek-e majd az adott lehetőségekkel? A p. ú. nyoipán feldolgozta: -kádek-Hasznos összejövetel volt Nemrég tartották meg a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán a nyugatszlovákiai mezőgazdasági műszaki középiskolák gépesítést oktató tanárainak háromnapos szemináriumát, melyet a Bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet rendezett meg azzal a céllal, hogy elmélyítse a mezőgazdasági középiskolák szaktanárainak a gépesítéssel kapcsolatos szakmai és elméleti tudását, valamint gyakorlati tapasztalatait. Az egybegyűlt szaktanároknak felvázolták mezőgazdasági gépiparunk és a termelés gépesítésének jelenlegi helyzetét, majd a szakkáderek nevelésének kérdése és problémái, valamint jövőbeli feladatai kerültek terítékre. Az előadásokat gépbemutatóval egybekötött, ismertető jellegű szakelőadások követték, ahol a tanárok gyakorlatilag is megismerkedhettek a szóbanforgó gépekkel, azok munkájával, működésével és az üzemeltetéshez feltétlenül szükséges .tudnivalókkal. Az előadók külön részben foglalkoztak a növénytermesztés, majd pedig az állattenyésztés ismert és kevésbé ismert gépeivel, valamint egyes géptulajdonságokkal is. Ezek után a szeminárium résztvevőivel ismertették x szocialista mezőgazdaságunk gépesítésének távlati irányelveit és célkitűzéseit. Az előadók külön hangsúlyozták, hogy a gépesítéssel kapcsolatos távlati tervek megvalósításában és hazánk mezőgazdasági termelésének fejlesztésében nagy segítséget nyújthatnak a szak»' iskolákból kikerülő szakkáderek, és ezért a lehető legnagyobb gonddal kell őket felkészíteni, hogy valóban szilárd, biztonságos pillérei legyenek szocialista mezőgazdaságunknak. Az előadások után elbeszélgettem a szeminárium néhány résztvevőjével. Varsányi mérnökkel, a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) és Droblenka elvtárssal, az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola gépesítést oktató szaktanáraival a középiskolákon folyó tanítás problémáit boncolgattuk. Ebben a kérdésben szinte mindkettőjük véleménye megegyezett. Mindketten fájlalták azt a tényt, hogy napjainkban a gépesítés a növénytermesztés és állattenyésztés segédtantárgyaként szerepel, holott 1952-ig főtantárgyként tanították a középiskolákon. Az sem a legszerencsésebb megoldás, hogy éppen a negyedik osztályban nem tanítanak géptant, s így a gyakorlatba kikerülő szakemberek lényegében nem is ismerik a legújabb mezőgazdasági gépeket. Varsányi Gábor mérnök szerint a gépesítést az első két évben általános tantárgy formájában kellene tanítani, s az utolsó, azaz a harmadik évben — a negyedik osztályban nincs géptan — ezen tantárgy keretén belül Is lehetne minden iskolában kialakítani egy-két szűkebb specializációt, például növénytermesztés—öntözés, növénytermesztés—kertészet stb. Az iskolán belüli szakosítást a járás mezőgazdasági üzemeinek igényei alapján lehetne megvalósítani, s ilymódon egy-két év alatt pótolni lehetne az üzemekben hiányzó, szűkebb szakosítással rendelkező szakembereket. . v A szeminárium résztvevői megegyeztek abban, hogy a rendezvény teljesítette hivatását, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minden mezőgazdasági középiskolán hasonló szinten és értelemben follyon az oktató és nevelő munka. -bor-A hibridszortimentum ' megválasztása és a szakszerű vetés A kukorica kulcsnövényként szerepel a takarmányalap biztosításánál, ezért annak termesztését egyre nagyobb gonddal és körültekintéssel kell ■ megszervezni. A sikeres kukoricatermesztés egyik legfontosabb tézise a hibridszortimentum megválasztása. Ehhez termelő üzemeinknek ma már különböző saját vagy a járási termelési igazgatóságok és mezőgazdasági társulások által végzett összehasonlító kísérletek eredményei szolgálnak alapul, de a legbiztosabb kiinduló pontot az állami fajtakísérletek többéves tapasztalatai adják. A kukoricatermesztő övezetek mezőgazdasági üzemeiben úgy kell megosztani a vetésterületet, hogy annak 20—25 százalékán korai vagy középkorai, 50 %-án középkései és 25—30 százalékán későbbi érésű hibrideket termesszenek. A korai vagy középkorai hibridek követelményeinek teljes mértékben megfelelnek a hazai nemesítésű hibridek — CE-250, 270, 320, To-275 — és a külföldi Anjou 210, valamint a BcDc-280 hibrid. A 350—400-as FAO kategóriának megfelel a hazai nemesítésű CE-V és a román HD-280-as hibrid. A hosszabb tenyészidejű, tehát a 400-as FAO kategórián felüli hibridek közül legmegfelelőbbek a hazai CÉ-IV, a jugoszláv hibridek, pl. az OSSK 212, 215, 218, valamint a magyar Mv hibridek. A feltüntetett hibrideken kívül vannak egyéb kiváló hibridek is, melyek szintén termesztőink rendelkezésére állnak. A felsorolt hibridek kapcsán világítsuk meg a hibrfd-szortimentum fontosságát. Azok a mezőgazdasági üzemek, melyek hasonló elv alapján választják meg a hibridszortimentumot, biztonságosabbá és rentabilísabbá teszik a termelést. Ha ugyanis a termesztett hibrideket a tenyészidő hosszúsága szempontjából elemezzük, akkor a következő képet kapjuk: A feltüntetett korai hibridek már elég intenzív típusok, s termesztésük — a többéves átlagot figyelembe véve — kielégítő. A kevésbé kedvező években is biztonságosán beérnek. A korai hibridek termesztésével elkerüljük az őszi munkatorlódást, egyenletesebb lesz a betakarító gépek kihasználása és a kisebb szártömeg következtében könnyebb a kukoricaszár talajba történő bedolgozása is. A termés tápanyagértéke jobb, mint a kései hibrideké, s az sem megvetendő, hogy kisebbek a szárítási költségek és ezen hibridek vetőmagja is olcsóbb. A 350—400-as FAO csoportba tartozó hibridek úgyszintén tökéletesen beérnek minden évben, terméshozamuk biztonságos, mivel jól kihasználják még a késő nyári csapadékot is. A kukoricatermő övezetekben ezen hibrideknek kellene képezni a kukorica vetésterületének túlnyomó részét. A termés beatkarítása — á többéves átlag alapján — kb. 30 százalékos nedvességtartalom mellett történik, s szárításuk még folyamatosan végezhető. A hosszabb tenyészidejű hibridek a kukoricatertnő körzet legdélibb övezeteinek felelnek meg legjobban. Ezen hibridek terméshozama a .kedvező években jóval nagyobb,' mint a korai hibrideké, de termesztésük néha rizikóval jár. Azonkívül nagyok a szárítási költségek is, mivel a termés víztartalma betakarításkor eléri a 35—40 százalékot is. A kukoricaszár betakarítása, vagv a talajba történő bedolgozása — a nagy tömeg miatt — eléggé hosszadalmas, sok esetben késlelteti az őszi mélyszántást. A szárítási többletköltségeket és egyéb nehézségeket figyelembe véve, termesztésük rentabilitása a a középkorai hibridekhez mérten — a nagy hozamok ellenére is — sok esetben vitatható volna. A kukoricatermesztés sikerességét nagy mértékben befolyásolja továbbá az agrotechnikai határidőben és a szakszerűen elvégzett vetés is. A múlt évben a termelők nagy része már a román pneumatikus, SPC—6-os vetőgéppel végezte a vetést, ami teljps mértékben megfelel a modern agrotechnika követelményeinek. Néhol, ahol még nem rendelkeztek megfelelő tapasztalatokkal ezen gép használatát illetőleg, — főleg a könnyebb talajokon — túl mély vetést végeztek, s így a kelés és a kezdeti fejlődés túl vontatott volt. Legmegfelelőbb a 6—8 cm mélyen végzett vetés, mivel az ebben az esetben már 10—12 nap múlva sorol. Az optimális növénytőszám elérése szempontjából nagyon fontos a kellő vetőmagmennyiség megállapítása Is. A pontos vetés esetén egy hek-. tárra — a vetőmag nagysága és a tenyészidő hossza szerint — az egyes hibrideknél 18—24 kilogramm vetőmagot kell számítani. Csömör Tibor, nemesítő V az E-280 jelzésű, modern járvaszecskázó, melyet nálunk 1970-ben mutattak be. Mivel mezőgazdasági szakembereink többsége még nem ismeri ezen gép technikai adatait, az alábbiakban ismertetjük azokat. Az E-280 járvaszecskázó 150 lóerős saját motorral rendelkezik, előre három, hátramenet esetén pedig egy sebességi fokozattal. A gép munkasebessége 1,4—8,7 km/ó, haladási sebessége közúti forgalom esetén elérheti a 20 km/ő-t is. A szóbanforgó gép segítségével úgyszólván minden takarmánynövény betakarítását el lehet végezni. Ha a vágószerkezet helyett a 210 cm munkaszélességű felszedő berendezést szereljük fel, akkor megoldhatjuk a rendre vágott, fonnyadt takarmányok, vagy a kombájnok által elszórt szalma betakarítását is. A silókukorica begyűjtésére a 240 cm munkaszélességű, speciális arató-szerkezetet használjuk, melynek segítségével a napraforgó és a takarmánykáposzta silózása is megvalósítható. Az alacsony szárú zöldtakarmányok betakarítását elősegítő arató szerkezet munkaszélessége 420 cm. A késes dob nyolc késsel van felszerelve, s a takarmányok nagyságbeli aprítását 6,3 — 12,6 — 25,0 — 30,0 — 50,9 — 60,0 — 120,0 mm-ig lehet szabályozni. A traktorista a hidraulikus berendezés segítségével változtathatja i szórócső helyzetét: oldalra, avagy hátra. A közúti forgalomban való részvétel esetén — az E—512-es gabonakombájnhoz hasonlóan — az arató-vágó szerkezetet a magánjáró gép után lehet akasztani, vontatás céljából, ami nagyon megkönnyíti az átcsoportosítást. Az E-280 járvaszecskázó kitűnő munkát végez, s a silókukorica átlagos terméshozama esetén 2—3 pero alatt tölti meg a traktorvontatású pótkocsit. Ezzel a géppel rövidesen találkozunk mezőgazdasági üzemeinkben is. A gép ára még nincs meghatározva. . Ing. Erdélyi Silvester I Az NDK mezőgazdasági vívmánya
