Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-06 / 9. szám
1971. március в. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Türzstenvészet CsallOkii/hRD Mandák József, a Dunaszerdahelyl Járási Mezőgazdasági Társulás állattenyésztési osztályának vezetője, és Forró Géza, a nyárasdi szövetkezet főállattenyésztője örül a kitűnő eredménynek. jet termelt. Hasonlóan felsorolhatnánk még további öt nagyhasznú tehenet, melyeknek tejtermelése a bejegyzett laktációban 7000—8000 literen felül mozog, 4 és 4,54 százalékos tejzsírral. Említhetnénk továbbá azokat a teheneket is, melyeknek tejtermelése meghaladja az 5000—6000 litert. Nem véletlen, hogy az állatállomány nagy hasznosságának eredméA közelmúltban a topolnlkyl (Nyárasd) szövetkezet nagy esemény színhelye volt. Törzstenyészetté nyilvánították a gazdaság szarvasmarha-: és sertéstenyésztését. Tán mondanom sem kell, hogy hoszszadalmas, céltudatos, hozzáértő munka eredménye ez.' Elsősorban is olyan takarmányalapot kellett létesíteniük, amely feltételezhette az óhajtott célkitűzés elérését. Például 1960-ban a szántóterületnek 29,5, 1970-ben pedig már 33,5 százalékán termesztették л terimés takarmánynövényeket. S az sem kis eredmény, hogy a múlt esztendőben búzából 44,9, árpából 44,3, szemeskukoricából 69,5, lucernaszénából pedig 85 mázsát értek el hektáronként. Ez is bizonyíték arra, hogy minden előfeltétel megvolt a hatékony állattenyésztés valőraváltására. Az utóbbi tíz esztendőben nagy létszámnövekedést és hasznosságemelkedést ériek el a szarvasmarháknál. Megközelítőleg hasonló a helyzet a sertéseknél is. Tíz esztendővel ezelőtt például 3012, tavaly pedig 4400 liter tejetfejtek tehenenként. Azonban el kell mondani azt, is, hogy a szóbanforgó átlagos tejhasznosságot nem kevesebb, mint 470 tehéntől érték el! Ha a kitermelt tejmennyiséget elosztjuk a földterülettel, azt láthatjuk, hogy a múlt esztendőben hektáronként 1136 liter tejet, tehát 445 literrel többet termeltek, mint 1960-ban. A szarvasmarha-állományt az 1950- ben alakult szövetkezet tagjai adták össze. További fejlesztése tehát kizárólagosan saját alapanyagból, következetés válogatással történt. így 1957-ben bevezették a hasznosságellenőrzést, s 1966-ban a felsőbb szervek tenyészgazdasággá nyilvánították a szövetkezetei. A tehénállomány hasznossága egészében kitűnő. A jellegzetes szlováktarka hús-tejtípusú marha minden tekintetben megfelel az igényeknek. A szövetkezet tulajdonában levő tehénállomány évente 20—25 apaállat felnevelését teszi lehetővé, melyeknek nagy része jó szolgálatot tesz a fajta tökéletesítésében és fenntartásában. örvendetes, hogy a tehénállomány 43,4 százaléka kiérdemelte a legmagasabb — ER — osztályzatot, és a legjobb tehenekből 11 a kerületi, 106 pedig az állami törzskönyben szerepel. A vezető szakemberek dicséretére válik, hogy a tehénállomány egészen fiatal, vagyis az első és az ötödik laktáciő között tart. Ami pedig a nagy tejhasznosságot illeti, annak elérésében a Hektor és a Cedrpň családból származó apaállatok leányutődai járnak az élen. Különösképpen említésre érdemesek a HR-76, 77 és 84 törzsszámú apaállatok leányutódaí. Ezek közé tartozik például a 20 482 számú, állami törzskönyvbe bejegyzett tehén, mely a harmadik laktációban 10 034 liter 4,21 százalékos zsírtartalmú tenyeképpen a jövedelem is figyelemre méltóan emelkedik. Az 1970-es évben a gazdaság 32 millió 435 ezer 800 korona értékű forgalmat bonyolított le, vagyis 21 millió 996 ezer 100 koronával többet, mint tíz évvel azelőtt. A munkabizottságok, melyek tenyésztői szempontból értékelték a szarvasmarha-, valqpiint a sertésállományt, végűt is időszerűnek tartották a szövetkezet állatállományának törzstenyészetté nyilvánítását. Karol Černuš mérnök, CSc., a tudományok kandidátusa, a szarvasmarhaállományt értékelő bizottság elnöke, és Soltész József mérnök CSc., a sertésállományt értékelő bizottság elnöke javaslatot nyújtottak be a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba a törzstenyészet hivatalos A szomszédok élénk érdeklődéssel hallgatták az értékelést. elismerése végett. -hal-Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója Vili. A szakosítás feladatai Mint azt sorozatunk bevezető részében már említettük, azokban a kapitalista államokban, ahol elegendő földterülettel rendelkeznek (Kanada, USA) különvált a tejtermelő-típusú és a hústípusú szarvasmarhák tenyésztése. Ezzel szemben Európában, ahol viszonylag kevesebb földterület áll a termelők rendelkezésére, a fejlődés a tej és a hús, vagyis a kettős hasznosságű tenyésztés irányában haladt. Ez a tejtermelő hasznosság növekedésével járt együtt, s mivel a tejből és a tejtermékekből a szükségleteket kisebb létszámú állománnyal is biztosítani lehetett, kiesések mutatkoztak a marhahús előállításában. Tekintettel arra, hogy a ml termesztési feltételeink is a kettős hasznosítású szarvasmarha-tartásnak felelnek’ meg, szem előtt kell tartanunk az arányosságok helyes betartását a társadalmi igényeknek és szükségleteknek megfelelően. Elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti kapcsolatokat kell rendeznünk, éspedig olyan értelemben, hogy a növénytermesztés teljes mértékben elégítse ki az állattenyésztés szükségleteit az elégséges és jó minőségű takarmányalap megteremtésével. Nálunk sajnos elég gyakran merül fel érdekellentét a növénytermesztés és az állattenyésztés között, s ennek legtöbbször a^ állattenyésztés látja a kárát. Ez a helyzet negatívan hat a szakosított állattenyésztés gazdasági eredményeire, ezért ebben a vonatkozásban sürgősen meg kell találni a megfelelő megoldásokat. A szakosításnál figyelembe kell venni az éghajlati és a talajfeltételeket is. A hegyi és a hegyaljai körzetek legelőinek kihasználásában még tartalékok mutatkoznak, de ugyanitt problémát okoz az állatok téli takarmányozásának bebiztosítása. A déli területeken viszont a répa és a kukorica alapján a rövidebb ideig tartó téli takarmányozásra elegendő takarmány biztosítható. Ezekből a feltételekből kiindulva célszerűnek mutatkozik a borjúhús-szükségletet elsősorban a hegyi és hegyaljai területekről, a pinzgauí fajtából biztosítani. A szlovák tarka marha szaporulatát pedig gyorshizlalásra kell meghagyni, és így biztosítani a szarvasmarha-húsban mutatkozó állandóan növekvő szükséglet kielégítését. A hegyi és hegyaljai körzetek fő feladata a tehenek tenyésztése lesz. Célszerű lesz a fiatal állatok egy részét részben az elválasztás után 130—170 kg-os súlyban, részben pedig a legeltetési szezon végén 260—300 kg-os súlyban továbbhizlalásra eladni a déli körzetekbe. A nagyobb városok tejellátását (Bratislava, Košice) nyílt állományforgó alapján szervezett tejtermelő nagyüzemekben kell biztosítani. Ezen kívül fontos tejtermelő körzetek lesznek a Csallóköz öntözött területei, a Vág völgyének középső szakasza, Zvolen, Rimaszombat, (Rimavská Sobota) Prešov, Spišská Nová Ves és Poprad környéke. A növendékállatok hizlalását a kukoricatermesztő körzetekbe, illetve a cukorgyár! melléktermékekkel rendelkező vidékekre kell összpontosítani, főleg Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Érsekújvár (Nové Zámky), Galánta, Nitra, Komárom (Komárno) és Losonc (Lučenec) környékére. A szakosított vállalat típusa a gazdaságok nagysági és szervezettségi viszonyaitól függ. A 'több üzemet magában foglaló vállalatokban, tehát az állami gazdaságokban és a társult • szövetkezetekben lehetővé válik áz egyes gazdaságok szűkebb szakosítása. A mezőgazdasági üzemek túlnyomó többségénél — főleg az önálló gazdasági egységeket képező kisebb és közepes szövetkezeteknél —azonban nem képzelhető el kifejezőbb szakosítás hosszú időre garantált integrációs kapcsolatok nélkül. Egyúttal figyelembe kell venni a meglevő kapacitások kihasználásának lehetőségeit azok átalakítása mellett, és az új istálló-térségeket a koncentráció és a technológiai . berendezés szempontjainak megfelelően a modern nagyüzemi termelés követelményei szerint kell felépíteni. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szakosítást csak (hosszú időszakra integrált gazdasági egységek keretén belül valósíthatjuk meg, a területileg Az F 985 leli takarmänvtartälv es elosztó Manapság a munkatermelékenység fokozása: korparancs. így van ez az állattenyésztésben is, ahol az állatok egyre nagyobb méretű összpontosításának vagyunk szemtanúi. Az állatösszpontosítás következménye: a takarmányozás hagyományos formái elavulnak. Az új technológia természetesen új gépi berendezéseket és azok szakszerű kezelését igényli. Ez jelentős költségráfordítással jár, viszont csökken a termelési költség, javul a termékek minősége, s nem utolsósorban a jobb munkakörnyezet kialakulásában is visszatükröződik. Tehát a költségráfordítástól való vonakodás nem is mindig indokolt. A takarmányozás gépesítését — főleg a hizlalást illetően — legelőnyösebben olyan géprendszer látja el, amely biztosítja az egyes munkaműveletek egymásbakapcsolódását. Ilyen például a Német Demokratikus Köztársaságban szerkesztett és gyártott F 985 jelű takarmánytároló- és elosztó, amelyet a eertéshizlalás keretében alkalmaznak eredményesen. Miből is áll? Keverő-szerkezetből, túlnyomórészt csigás szállítókból és takarmánytartályból. A négy részből álló tartályban négyféle takarmányféleség tárolható, s kivételkor szükség esetén a takarmányféleségek összekeverhetők. Az egész berendezés csőszerkezeteken alapszik. A tartály megtöltésével és ürítésével kapcsolatos munkafolyamatok vezérlőtábláról irányíthatók. A vezérlőtábla úgy helyezkedik el, hogy a dolgozó jól beláthassa ez F 985 jelű takarmánytartály és elosztó körüli térséget. A takarmány többféle módon juttatható a tartályba. Zsákokból mechanikus módon töltődik a tartály. Ebben az esetben a takarmány csúsztatóvályún át jut a garatba, ahonnét elosztó-szerkezet továbbítja a tartály négy sorának egyikébe. Másik mód: amikor a takarmány a keverőhelyiségből légnyomás segítségével csővezetéken keresztül kerül a ciklonba, itt az elosztó-szerkezet átveszi, s továbbítja a tartályba. A tartály kiürítését az alsó részben elhelyezkedő csigás-szállítószerkezetek végzik; mindegyik sornak megvan a saját szállító-szerkezete. A takarmányt végtelen szállítószalag juttatja az istállóba, illetőleg a hizlaldába. A tartály telítődése és kiürülése optikailag vagy hangjelzés alapján ellenőrizhető. A takarmány mennyiségének megállapítása számláló-szerkezeten beállítható. A számláló működését a takarmány sűrűsége (keverési táblázat szerint) szabályozza. Az impulzusokat az elosztó-szerkezet adja le: egy fordulatszám egy impulzusnak felel meg. Ezeket a számlálószerkezet bejegyzi. Meghatározott fordulatszám elérésekor az önműködő kapcsoló kikapcsolja az elosztó szállitószerkezetet, s midőn a tartály kiürült, a további szerkezeti részek működése is megszűnik. Műszaki adatok: w a e о ÖO 1 ¥-3 00 СЙ M va *C 2 ui 4 60 S tň V 33 я >ca H CC S a X N СЛ m3 mm mm inm A 98 6305 11175 4840 В 72 6305 9170 4840 C 48 6305 7180 4840 D 64 5300 11175 4840 E 48 5300 9170 4840 F 32 5300 7160 4840 Töltési te Zsákokból Légnyomással Kiürítés: ljesítmény: 7—8 t. ó. —1 12-14 t. ó. —» 6 t. ó. —1 Villanyáramfogyasztás 22,9 kW Hálózat 220/380 V (Mech. pof. 1970/12) összefüggő mezőgazdasági vállalatok egybekapcsolásával. Az ilyen integrált gazdasági egység keretében, melynek kapacitása 3—8 ezer tehén, biztosítható a nagyüzemi koncentráció a szarvasmarha valamennyi kategóriájában. Az integráló mezőgazdasági vállalatok működési területükön belül' megvalósítják a szükséges közös berendezéseket, úgy mint a nagykapacitású borjúneveldéket, a szarvasmarhák nagyhizlaldáit, szálastakarmány-szárító berendezéseket, stb. Az egyes vállalatok saját termelésüket közös megegyezés alapján szakosítják, miközben kihasználják saját, modernizált kapacitásaikat. Az egyes vállalatokban leginkább az alábbi szakosított tenyésztési irányzatok lesznek elterjedve: a) tejgazdaság saját üszőneveléssel az állomány felújítására, b) tejgazdaság üszőneveléssel a saját állomány felújítására és eladásra — fajtatenyészetek, c) tejgazdaság saját üszőneveléssel az állomány felújítására, borjúhizlalással saját és vásárolt forrásokból, d) szarvasmarha-hizlalás vásárolt borjúk alapján, e) tejgazdaság vásárolt üszők beiktatásával, * f) borjúnevelés 8 hónapos korig és üszőnevelés, g) szarvasmarha-hizlalás feldolgozó vállalatokkal való kooperáció és integráció alapján. Az állományok nagysága és koncentrációja a felsorolt szakosítási típusoknál elsősorban a rendelkezésre álló földterület nagyságától függ, de természetesen figyelembe kell venni az alkalmaz; ható technológia követelményeit is. Ebben az értelemben a fejőstehenek legkisebb koncentrációja 170—250 darab. Optimálisnak mondható a 400—600 tehénből álпиTMтпт^тгттт^ж-г■ lő állomány. Experimentáciős formában megvizsgáljuk 1000 tehén koncentrálásának a lehetőségét is, éspedig a legprogresszívebb technológia alkalmazása szempontjából, a nagyobb városok mellett pedig 2000 tehép koncentrálásának a lehetőségét.1 A szakosított hizlalásban az állatok minimális létszáma 350—400 darab. .A magasabb hatékonyság elérése céljából lényegesen koncentráltabb állományokra van szükség. Főleg ahol a cukorrépa melléktermékeivel is számolhatunk, szükséges 1000—4000 darabból álló állományokat létesíteni. Ebben a vonatkozásban az integrációs kapcsolatok gyakorlati érvényesítésére van szükség. A szakosított szarvasmarha-tenyésztés sikeres fejlesztése érdekében latba kell vetni minden rendelkezésünkre álló eszközt, ezek közül elsősorban: — az irányítás gazdasági eszközeit, — a takarmányalap ée a takarmány-tartósítás szakosított biztosítását, — az alkalmas és színvonalas technikai berendezések kihasználását, — a mezőgazdasági termelésnek nyújtott színvonalas szolgáltatások hálózatát, — a dolgozók szakképzésének * megoldásait, a munkafegyelem kérdéseit és a tehenészet munkaerővel való ellátását általában. Különös figyelmet kell fordítani a szakosított tejgazdaságok technikai vonatkozású kiképzésére. Ellenkező esetben már a legközelebbi években komoly problémák merülhetnek fel, f,őleg a tehenészetekben alkalmazott dolgozók részéről. Következik: A szakosítás technikai és technológiai köve-,, telményei. зшк-4 яшашщшшщшт i*
