Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-27 / 8. szám
Gyilkosok A „Montreali Tudósító“ írja: „Nemsokára megkezdődik az új lókalövési idény, vajon megismétlődnek-e a tavalyi förtelmes jelenetek? Áttanulmányoztuk az idevonatkozó vadászati törvényeket és a legrosszabbtól tartunk“. Jóslatuk — sajnus — egy hónappal később bevált. Jacques Vallée, a kanadai állatvédő egyesület igazgatója, mint megfigyelő északra utazott, hogy az új vadásztörvény alkalmazását felülvizsgálja. Ez a törvény 50 ezer fókát szabott meg évi kvótának. De a szegény fókák szerencsétlenségére olyan szél jött, amely elől menekülve óriási csapat fóka lepte el a Prince Eduárd partot. A „vadászok“ pedig 48 órán belül legyilkolták majdnem az egész kvótát, 48 ezret az ötvenből. De ennek ellenére folytatták a gyilkolást. Három nap múlva Bryan Davies New Brumswickből — ä az ottani állatvédelmi egyesület igazgatója — küldött táviratot a következő szöveggel: „A fóka-gyilkosok megint munkában vannak, öreg állatokat, szoptató anyákat, — amelyeket pedig a legújabb törvény szigorúan véd — minden kímélet nélkül öldösnek. A negyedik nap végén a legyilkolt fókák száma elérte a 80 ezret“. A part minden pontján dolgoztak a „vadászok“, tízezreit öldösve le a védtelen állatoknak. A kvóta alacsonyan számítva is megháromszorozódott. De a gyilkolás még mindig tart. A kormányzat tehetetlen a vadászok lődühével szemben. Most már a halászati miniszter tiltakozott a további gyilkolások ellen, mondván,' hogy azonnal szüntessék be a „vadászatot“, vagy szigorúbb törvényeket léptet életbe. Mi nagyon örülünk, hogy a halászati miniszter végül is szót emelt ez ellen a mészárlás ellen, —' de kérdezzük, lia az eddigi törvéflyeket lábbal tiporták,. az új törvények mire számíthatnak? És félünk, hogy ha minden vadász mögött nem áll egy állatvédőegyesületi tag nehéz fegyverzetben, ezután is azt teszik, amit eddig csináltak.“ Uorváth József hosszú éve■■ klg szolgált a hajózási vállalatoknál, mint hajóslegény. Minduntalan utazott nagy folyónkon a Dunán, amelyet Passautől egészen a Fekete tengerig úgy ismert, mint a tenyerét. Az ilyen élet- bár fárasztó, de egyben érdekes is, tele kalandokkal, amelyeket a Duna mentén élő különféle nemzetek városaiban él át a hajóslegény. Szinte korlátlan lehetőség áll rendelkezésére a halászat terén. Megismerkedik a Duna menti országok különféle halaival és halászati módszereicsak egy lehetett, vélekedtek a tapasztaltak, a szárnyasokat elkapdossák a harcsák. Mivel az eset engem is nagyon érdekelt, felkerestem az egyik öreg halászt, Péter bácsit, akivel ottlétünk idején ismerkedtem meg, s megkértem adja kölcsön ladikját a kuttyogatő felszereléssel együtt, hadd próbálkozzam én is a nagy harcsákkal. Péter bácsi szívesen teljesítette kérésemet csak az a kikötése volt, ha a nagy harcsát megfogom, az övé lesz. Ebben meg is egyeztünk. Beugrottam a ladikba és lassan evezve, belőle elég. Halam nem is kérette magát, vitte szaporán a kötelet s mikor már mind elfogyott, elkezdte hurcolni magával az egész ladikot, velem együtt, mert a kötél vége a ladik orrán lévő vaskarikába volt erősítve. Vagy félóra hosszat hurcolt, így a ladikkal együtt, én meg közben élveztem az esetet, тегГ a horogban, meg a zsinórban biztos voltam. Utazásunk valóban mulatságos látvány lehetett, mert a parton figyelő öreg halászok nagy nevetésben törtek ki és hangosan bíztatgattak. Buzdítáa kutty ogatóva vei. Például Romániában az Al- Dunán a nagy kecsegék fogásával, a hatalmas márnák és harcsák horograkerítésővel. Nem is nézték hajósnak az olyan legényt, akinek legalább egy-két pentőhálőja ne lett volna, amivel hajója környékét naponta körüldobálta, hol ki-j sebb, hol nagyobb szerencsé-í vei. De Horváth elvtársunk nemcsak a Dunán hajókázott, hane mannak komolyabb mellékfolyóin is. Az eset, amelyet nekem elmondott a Tiszán történt Szeged városánál, a vasúti híd fölötti térségben. Elbeszélése megközelítően így hangzott: Hosszabb ideje álltunk itt hajónkkal és így szabadidőnkben volt alkalmunk szétnézni ezen a környéken és megfigyelni az ottani halászokat, miként fogják a kisebb nagyobb harcsákat* az' úgynevezett kutytyogatós módszerrel. A lakosok már hosszabb ideje felfigyeltek arra, hogy ott a magas pártok mentén lassan örvénylő Tiszára reggel kieresztett' libákból esténként mindig kevesebb tér haza. Kutatni ■kezdték ennek okát és megállapították, hogy valamilyen nagy" ragadozó hordja el a már- szép, fejlett libákat, méghozzá, elég egyszerűen. A békésen úszkáló libák mellett a víz váratlanul felborzolódoft* .örvényjeni kezdett és a következő pillanatban egy libának nyoma veszett. Egyszerűen eltűnt a mélyben és soha többé nem látott napvilágot. Kisvártatva ismét forrni kezdet a víz és megismétlődött az J előbbi jelenet, miközben eltűnt ä a másik liba. Így tűnt el vagy "i félóra leforgása alatt három ' vagy négy liba is. Ennek oka szedve magam felé a vizet ’ereszkedtem lefelé azon a helyen, ahol nemrég a libákat elnyelte a Tisza. Közben egyre kuttyogattam az ősi szerszámmal, amit Péter bácsi alapos magyarázat után kezembe nyomott. A kuttyogató, tartozékával együtt igen egyszerű szerszám. Tartozéka egy hozzávetőleg huszonöt méter hosszú, legalább egy centiméter vastagságú kötélszerű, csónakba dobott zsinór, amelynek vízbemártott végére nagyméretű, tizenkét cm hosszú speciális horgot helyeznek el (ezt a szegedi horogkovácsok készítik). A horogtól másfél méterre visszafelé a zsinórral párhuzamosan egy harminc cm hosszú és öt-hat centiméter vastag, mélyen kivájt aljú fadarab van erősítve, amelyet a csónakkal való ereszkedés közben, a zsinór mozgatásával szaporán kell a folyó vizébe mártogatiii. Ezáltal a fatuskó üregéből felszabaduló levegő oly kuttyogató hangot ad, amelyre a víz mélyén leső harcsa felfigyel és felvág. De valamit majdnemkifelejtettem. Az említett nagy szakállas horogra egy féltenyérnyi piros, erős posztődara-bot akasztunk, amelyet a támadó elkap és így kerül horogra. Most is így történt. Többször leereszkedtem a Tiszán, majd ismét visszaeveztem. Ezt vagy 1 órán át többször megismételtem, de eredmény nélkül. Egyszer csak hatalmas rántás ragadta ki kezeimől az említett kuttyogatót, jeléül annak, hogy a támadó harcsa „úr“ rávetette magát a csábító piros posztódarabra. Nem tehettem egyebet, csak eresztettem a kötélen, hisz volt suk úgy harsogott a partról, mint a spanyol bikaviadal bátorító közönségéé. Húzd meg — ereszd tovább — most hadd, ne csinálj vele semmit, hisz hamarosan úgyis kifáradl Én követtem is tanácsaikat, meg nem is. Közben majdnem baj történt, mert halam bement az ott horgonyzó uszályok és hajók alá és persze a ladikot is arra cibálta. Még az volt a szerencse, hogy eléggé nagyméretű volt a csónak, így nem lett belőle komolyabb bonyodalom. Majd amikor látta, hogy nem boldogul, irányt változtatott és kifelé kezdett úszni. De már ekkor mutatkoztak nála a fáradság jelei és oldalára dőlt. A Tisza közepén lefolyt küzködésünket éberen figyelték a szegedi halászok és amikor látták, hogy komolyra fordul a helyzet, ladikjaikkal gyorsan hozzám eveztek és nagy iharcsafogó kampóikkal segítettek csónakom párádéslovát, a nagy bajszos, vagy kétméteres harcsát beemelni a ladikba. Így ért véget a harc. A segítségnek nagyon megörültem, mert magam bizony aligha boldogultam volna a hatalmas harcsával. Még így is nagy gondot okozott, amíg megkötözték, hogy ki ne ugorjék a csónakomból. Amikor partra kerültünk, Péter bácsi sokáig rázogatta kezemet, gratulált a szép fogáshoz. Hiába, mondogatta; aki tud, az tud! Veregette a vállaimat, hiszen a hal végtére is az övé lett. De én sem bántam meg, mert gazdagabb lettem egy szép horgászélménnyel. HOLCZER LÄSZLÖ, Komárom (Komárno) (K. H. Onferman, Beirut] Jg ( f *ok baromfitartó — ha * nem koronázta teljes siker munkáját — ’azt szokta mondani, kelésgyenge, selejtes volt már akkor is a naposállat, amikor ő megkapta. Nem árt e témáról szót ejteni. A naposbaromfi minőségét több tényező befolyásolja. Hatással van rá, hogyan takarmányozták s milyen körülmények között tartották azt a törzsállományt, amelynek a tojásait keltetésre használták. E téren általában nincs különyok tojásait adják át keltetésre. ■ r A tojás alakja, nagysága is hatással van a naposállat minőségére. Szabálytalan alakú vagy túlságosan apró tojásokból nem kelhet ki normális életerejü és súlyú naposállat. Ha a törzsállomány jó, a tojások is normális súlyúak, alakúak, a tojókkal tartott kakasok száma is megfélelő, akkor márcsak a szakszerű keltetés szükséges. A keltetés soráiv is történhet hiba, amint ezt a kelnösebb hiba: a tenyésztojást termelő állományokat — ritka kivételtől eltekintve — jól takarmányozzák s megfelelő helyen tartják. A keltetőállomások szakemberei azon fáradoznak, hogy az egészséges törzsállat tojásait keltessék ki, nem egy betegség ugyanis tojáson kérésziül öröklődik. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a háztáji tojástermelők, amennyiben nem kész naposcsibét vásárolnak a nagyüzemből, úgy Csakis a rendszeresen vérvizsgált, fajtatiszta állomátetéssel foglalkozó baromfitartók is gyakran tapasztalják. Ha túlságosan magas, vagy alacsony a keltetőgép hőmérséklete, páratartalma, esetleg a szükségesnél gyakoribb, vagy ritkább a tojások forgatása, ha áramszünet fordul elő, akkor a normálisnál gyengébb lesz a kikelt állatok aránya, túlságosan korai vagy kései' lesz a kelés, esetleg nagyon elhúzódik, jelentős lesz az úgynevezett utókelés. Ha a keltetés szakmailag kifogástalan, akkor a tojások nagyrészéből néhány óra alatt kibújnák a csibék, kacsák,--libák, pulykák. A. túlságosan apró, (mrzas naposállat azt jelzi, hogy a keltetőgépben , magasabb ■ .volt a hőmérséklet a szükségesnél, s emiatt az valósággal kiszáradt. Ha. puha, petyhüdt szervezetű, ragacsos tollú a naposbaromfi, akkor a hőmérséklet alacsonyabb, a páratartalom magasabb volt a kelleténél. . Minden jóminőségű naposbaromfi közös ismérve á baromfifajra és fajtára-jellemző súly, a szabályos pihe, az élénk tekintet, mozgás, a beszáradt' köldök, az alatta levő szik felszívódottsága, az ép és szabályos végtagok. Nyomorék, ferdecsőrű, bágyadt, túlságosan apró, „köldökös“ naposbaromfit nem érdemes megvenni, mert ilyen esetben sikeres nevelésre nem lehet számítani. Fontos, hogy a naposállat lehetőleg a keléstől számított 24 órán beül kerüljön a baromfitartóhoz. A hosszú szállítás — főleg rossz utakon — igen megviseli a naposállatot. Bármilyen naposállatról is legyen szó, megfelelő helyet kell neki készíteni. A tisztára meszelt, fertőtlenített ólat száraz gyaluforgáccsal, vagy szalmával kell almozni. A víz és az eleség ' legyen előkészítve s a nevelő-helyiség megfelelően fűtve. Minden baromfifaj naposállatai 32—34 fokos hőt igényelnek a nevelés első néhány napjában, nem az ember, hanem az állatok magasságában. A szükséges hőmérsékletet vagy a nevelő-helyiség erős felfűtésével érhetjük el, vagy úgy, hogy normális szobahőmérsékletet tartunk fenn, ezenkívül pedig valamilyen műanyát — melegvizest, gázzal vagy villannyal működőt, esetleg infrelámpát — alkalmazunk. Ha a naposállat a nevelés kezdetétől fogva nem kapja meg a szükséges hőmérsékletet, fázik, sokat csipog, nem eszik és iszik, társaival összebújik, s néhány nap múlva hasmenést kap. A gyakran tapasztalható nagyarányú elhullásnak legritkábban a naposállat hibája, hanem inkább a szakszerűtlen nevélős az oka. Dr. GONDA IRÉN SZEXÄLÖK JAPÁNBÓL Köztársaságunkban a naposcsibék nemek szerinti különválogatásán négy japán szak értő dolgozik. Közülük hárman a Nyitrai Üzemközi Keltetóvállalatban tevékenykednek az elmúlt év nyarától kezdődően, s munkájukat 98 %-os biztonsággal végzik. Óránként mindegyikük legkevesebb 1003 naposcsibét képes sexálni, így hosszabbított műszakban naponta 35—40 000 csirke kerül ki kezük alól. Felvételünkön a nagy hozzáértést kívánó szekszálást végző japánokat, (balról) Mitsuru Sakait, Mizuyki Kanetaket és Mizue Nagahirot láthatjuk. A TARTALOMBÓL + Milyen a jó naposbaromfi? + Télvégi vitaminellátás vízikultúra segítségével 'ľ-'..., * ár. „ + Márciusi teendők ' " Kolozsvári nyulászok.■% ' V-.-* : + Mivel és hogyan védekezzünk a tyúktetvek ellen? +' Jó tudni + A . lúdtenyésztés ökonómiai indokolta sága , + A baromfihimlő 0 Vadászati világkiállítás Budapesten © Mire vadászhatunk márciusban? A A pikkelyes ponty hódító útja A Halászat az Atlantióceán partvidékein A Látóhatár A Józsi bácsi kalandja a kuttyogatóval KISÁLLATTENfóSHES A Szabad Földműves szakmelléklete (Matis P., felvétele)
