Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-20 / 7. szám
Az enyhe tél szokatlan jelenséggel lepte meg a méhészeket. Számos körzetben januárban megtörtént a szórványos, illetve tömeges tisztuló kirepülés, mely normális körülmények között február közepe táján szokott bekövetkezni. A méhek első tisztuló kirepülése mindig öröm a méhészek számára, mert ez lényegében a telelés befejezését és az új élet indulását jelzi. Igaz ugyan, hogy a fiasítás kezdete sosem a tisztuló kirepülés idejétől, hanem az idő javulásától, a tavaszodástól függ. Az erősebb családoknál általában február első felében kezdi az anya a petelerakást, mely a melegebb napok beköszöntővel arányosan fokozódik. A fiasítás legkedvezőbben 35 °C mellett fejlődik. A csanyi lépet hagyunk, amennyit ä család sűrűn takar. A többi lépet a jól hőszigetelt válaszfal mögé helyezzük. Igen célszerű, lia a méhek a válaszfal alatt a tartalék-lépekhez juthatnak, hogy ezekből az élelmet a fészekbe hordhassák. A helyesen leszűkített fészekben a család kis erőfeszítéssel fenntartja a meleget és a fiasítás gyorsabban fejlődhet. A szűkítés előnye az is, hogy kevesebb méh szükséges a meleg fejlesztéséhez, illetve a fiasítás takarásához s ezáltal több méh szabadul fel a külső munkára. A meleg biztosítása azonban nem elegendő a család gyors fejlődéséhez. Ehhez kellő mennyiségű élelem is szükséges. Hiszen amíg januárban 1,50—2 kg mézet fogyaszt a ■= = .2 Időszerű gondolatok a méhekről Iádnak tehát hatalmas energiát kell kifejtenie, hogy a fürtben levő 18—25 °C meleget ily magasra növelje. Hiszen ennél alacsonyabb hőmérséklet káros hatással van a Hasításra. Ezt a meleget tehát a méheknek mindenképpen fenn kell tartaniuk. Ezért a család csupán akkora területen fiasít, amekkorán a szükséges meleget biztosítani tudja. Ebbeni igyekezetükben a méhész segítséget nyújthat. Elsősorban arra törekedjünk, hogy a családban létrejött meleg minél lassabban jusson a kaptár falain át. Ezért fontos, hogy a kaptár hőszigetelése tökéletes legyen. Ha a kaptár falai egyszerű deszkából készültek, — tehát nem dupla falúak — rakjuk szorosan egymás mellé a kaptárakat, ha erre nincs mód, más hőszigetelő anyaggal vegyük körül azokat. Ez nagymértékben gátolja a meleg távozását. A kaptár fészkének melegen tartását szűkítéssel is hetjük. A fészekben (Ж ajjiycsalád, addig márciusban 2—3 kg-ot is felemészt. Idén még több fogyasztással kell számolnunk, mert amint fenntebb mondottuk a petézés minden bizonnyal nem februárban, hanem januárban kezdődött. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy a méhek téli mézkészlete sokkal hamarább kifogyhat, mint más években. Az időjárást figyelve (árnyékban 13—14 °C), ne mulasszuk el tehát a kínálkozó alkalmat a családok átvizsgálására, élelemkészletük megállapítására. Addig is — a beteleléskor meglevő mészkészlethez igazodva — a tartalékba helyezett mézeskeretekkel, mézestésztával, később cukorszörppel pótolhatjuk a méhek élelmét. Általánosan elfogadott szabály, hogy 4—6 kg élelem mindig legyen a méheknek. Előfordul, hogy élelem hiányában a méhek az álcák nedvével tengetik életüket. Az ilyen álcák elpusztulnak, majd a méhek kihurcolják őket a kaptárból. Ha netán a méhész a kaptár előtt vagy a röpdeszkán kiszívott álcákat lát, ezt az élelemhiány biztos jelének tekintheti. Ebben a helyzetben azonban az éhség már kritikussá vált a családok számára. Nemcsak a főhordás elszalasztását veszélyezteti, de a méhek pusztulását is előidézheti. Ily esetben az időjárás sem gátolhat meg bennünket abban, hogy kaptárt bontsunk s néhány percig tartó gyors vizsgálatot végezzünk. Az éhező családot minden esetben lépesmézzel vagy nagy adagokban cukorszörppel etessük. A fiasítás táplálásához virágpor, ennek hiján egyéb helyettesítő anyagok is kellenek. Azokon a vidékeken, ahol a méhek bőven találnak korán virágzó fákat, növényeket, a virágporpótló anyagoknak nincs nagy jelentőségük. Amint tudjuk, a méhek az ősz folyamán nagymennyiségű virágport tárolnak a kültőtérben és abból etetik a Hasítást minaddig, amíg friss por nem kerül a kaptárba. Ne higyjük tehát, hogy virágporpótló adagolása nélkül az anya szünetel a petézéssel. Ellenben ahol ősszel kevés a virágport nyújtó növény s ezáltal a méhek téli raktárkészlete nem bizonyul elegendőnek a fiasítás folyamatos táplálásához, ott nemcsak indokolt, de határozottan kívánatos a pótló anyagok adagolása. Végül, de nem utolsó sorban gondoskodnunk kell a méhek itatásáról. Ezzel a tevékenységünkkel nemcsak a méhek vízszükségletét fedezzük, hanem életüket is védjük. Hiszen nem fér kétség ahhoz, hogy a vizet hordó méhekre számtalan veszély leselkedik. A gazdasági udvarokon az apróbaromfi, főleg a kacsa, állóvizek és folyók mentén a békák, repülés közben a fecskék pusztítják a méheket. Márpedig a tavaszi fejlődés idején minden egyes méhre nagy szüksége van a családnak. Lehetőleg a kaptárak közelében langyos vízzel itassuk a méheket. Erre a célra legjobban bevált a csepegtető itató. (sándor) Élelempótlás cukorlepénnyel Figyelem! Értesüléseink szerint több olvasónk szívesen beküttetné a Szabad Földműves szakmellékleteit, amennyiben ízléses borítólap is rendelkezésére állna. Ezért szerkesztősegünk elhatározta, hogy készíttet borítólapokat külön a Kertészet Méhészet, s külön a Kisállattenyésztés — Vadászat — Halászat című szakmellékleteink részére, s azokat önköltségi áron a megrendelőknek eljuttatja az év végén vagy a jövő év elején. Kérjük mindazokat az előfizetőinket, akik igényt tartanak a borítólapra, hogy a megrendelést legkésőbb március 15-ig küldjék meg szerkesztőségünknek. Címünk: Redakcia Szabad Földműves, Bratislava, Suvorovova 18. Méliészkedésem első évtizedeiben olyan vadvirágos helyen éltem, ahol 4—5 évenként kellett serkentenem, vagy a téli élelmet pótolnom. Az esténkénti etetésre azonban nem volt módom. Akkor kedveltem meg a cukorlepény használatát. A lepénybe egy kanálnyi mézet kevertem ízesítőnek. Az utóbbi évtizedben pedig, amióta az azonnali tárcsázás eltünteti a tarlóvirágot, még többször folyamodtam cukorlepényhez serkentésre és a téli élelem pótlására, természetesen idejében. Már nyár végén cukorlepényhez nyúlok, ha az időjárás mostohasága miatt nem gyűjthetnek a méhek elég nektárt és a virágport az ilyenkor már csökkenő fiasítás fenntartására. Jobbnak tartam ezt a szörpös etetésnél. A fészekre borított lepény 4—5 léputcát takar, s a méhek hűvösebb éjjeleken is közvetlen közelből elérik. De gyorsabban is végzek, nem kell naponta vagy másodnaponként kaptárnyitogatással, beöntéssel pepecselni, nem is szólva a cukor oldásáról vagy forralásáról. Azok a családok is cukorlepényt kapnak, amelyeknek keveslem téli élelmét. Ilyenkor szintén a fészek fölé borítva 15 mm vastag lepényt használok, és nagyobb terjedelműt, mint őszi serkentéskor. A lepények készítésekor ajánlatos olyan könnyen kezelhető bádogtepsit használni, melyből a megkeményedett lepényt jól kiboríthatom. Minden méhcsalád részére megvan a 25X20X2 cm méretű tepsi. Akinek nincs ilyen, öntheti a cukrot bádog, vagy porceláu tányérba is. Nem baj, ha kerek lesz a lepény. Értem már olyan mostoha őszt, amikor a méhek vízen kívül nem találtak egyebet, s a cukorlepény olyankor is serkentette a családokat, ha idejében, a nyári hordás csökkenésekor adtam be. Azok a családaim, melyeknek nem volt kielégítő téli élelmük, cukorlepénnyel olyan jól teleltek, hogy tavaszra még készletük is maradt. A cukorlepény készítésének módjára még visszatérünk. Asztalos P. Kálmán 4. SZÄM KERTESZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves s z a k m c 11 ék I e t e 1971. FEBRUÁR 20. # Fontos tudnivalók a pajzstetvekrol A kerttulajdonosokat gyakran éri csalódás, amikor a fák termőre fordulnak. Nem a várt, hanem más, esetleg rossz minőségű gyümölcsöt te remnek. A régi házikertek gyümölcsfái között is sok értéktelen fajba található. A termelőket így évenként visszatérő bosszúság éri, aminek sok esetben az a vége, hogy a fát kivágják. Ez nemcsak egyéni, de népgazdasági veszteség is. Ha ugyanis a fát átoltjuk, sokkal rövidebb idő alatt jó termőfát kaphatunk, így érdemes kísérletezni az átoltás nehéz, rátermettséget igénylő munkájával. ne я "VST > =3 js ; >o * Я a = i W 3 -* í 1 S SS ; в * я « •ü < 03 Ä gyümölcsfák átollásáról # Az agrofólia jelentősége a melegkedvelő zöldségfélék termesztésénél # МЦ rejtenek a téli szemek О Időben védekezzünk a gubacsatka ellen # Amit az almafalisztharmatról tudni kell ф A méhek pihennek, a méhészek dolgoznak # Viaszmolyok kártétele # Időszerű gondolatok a méhekről # Élelempótlás cukorlepénnyel meg. Május-júniusban a hajtásokat átválogatjuk és lehetőleg az elágazások közelében, tehát minél lejjebb, 2—3 gyengébb hajtást hagyunk meg. A szemzés. A szemzés idejére, augusztusra ugyanis nekünk 8—10 mm átmérőjű hajtásokra van szükségünk. Ha a nyár folyamán erős hajtásokat hagyunk meg, azok szemzés idejére annyira megvastagodnak, hogy az eredés kevésbé lesz eredményes. A hajtásokat a közismert T-szemzéssel szemezzük. A tavaszi oltáskor az oltóvessző mellé, annak biztosítására, vesszőt erősítünk. A szemzéskor pedig tavasszal minden megeredt hajtást biztosító csaphoz kötünk. Májusban kiválasztjuk ágcsonkonként а legerősebb és a legkedvezőbb irányba fejlődő hajtást, a többit pedig tőből eltávolítjuk. Mind az oltásnál, mind a szemzéSnél rengeteg hajtás tör elő a koronarészből, ezeket folyamatosan egész nyáron tőből eltávolítjuk, így biztosítjuk az új fajta zavartalan fejlődését. A tavaszi oltás sikertelensége ■ esetén augusztusban — a csonthéjasokkal azonos módon — a szemzést végezzük el. Az eredeti gyökérzet a föld feletti aránytalanul kisebb zöld felületet igen erősen táplálja, aminek következtében 3 év Után már erős termőre forduló koronát kapunk. Oj fa ültetése esetén a folyamat sokkal lassúbb. iges erős hajtásképződés indul .A nyitraivánkai (Ivanka pri Nitre) szövetkezetben a hajtatott zöldségfélék mellett szegfűtermesztéssel is foglalkoznak. A szegfűket drótluizalok segítségével nevelik. Fotó: P. Matis Hány évig olthatok át az egyes gyümölcsfák? Az almás termésű fák, alma, körte 30— 40 évig, a csonthéjasok, cseresznye, meggy, szilva, kajszi 15—20 évig oltható át. Az őszibarack esetében 10—12 éves kor a felső határidő. E tájékoztató adatok mellett szabály legyen, hogy az a fa oltható sikeresen át, amelyik még ifjítható, azaz még erőteljes hajtásokat hoz. Az átoltás ideje és módja. Az almás termésű fákat március végén a nedvkeringés időpontjában oltjuk át. A kívánt fajta oltóvesszöjét még a tél folyamán szedjük meg egészséges, jó termő fákról. A vízvagy fattyúhajtások nem alkalmasak e célra. Fagymentes, nyirkos homokban 5—6 C fokos pincében, jeltáblával ellátva tároljuk. Az eredés sokkal biztosabb, ha az átoltandó fa már nedvkeringésben, az oltóvessző pedig nyugalmi állapotban van. A korona visszavágása az eredeti faformának megfelelő legyen. A visszavágás után az oltást azonnal, tha lehet, héjaláoltással, ha nem, úgy javított hasíték-oltással végezzük. Valamennyi csonthéjas fát ugyanígy tavasszal vágjuk viszsza, a csonthéjasokat azonban nem oltjuk, hanem a vastag részekből előtörő hajtásokat augusztusban alvóra beszemezzük. A visszavágás következtében — miután a gyökérrendszer érintetlen — az ágcsonkokon VALt PÄL Ä5)suiznj>í ^gjBinBiBjgau si jjosndijjBjdBq qqiSajíto) в ap ‘qosBq qesauiai unqoSBii||Biq jtazsaqaui в H|V juaqupsa E.iuinuiu -jm .lem BiuBzs qazsaqaui soseq в uBqquiBjdnív
