Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-20 / 7. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES Í97tf. Штб* m Мел kertelek: Igazán lelkes ■* híve voltam Kapor Piroskanak. Csak egy valaki szerette jobban őt, mint én. Ö maga. Mert Piroska nagyon önző volt. Egy fiatal szobrász egyszer róla akarta megmintázni az Önzés szobrát. De PU roska nem állt modellt. Ehhez is önző volt. En mindazonáltal rajongtam érte, Két gyereket akartunk, egy fiút és egy leányt. A fiút katonai pályára szántuk, a leánykából operaénekesnőt neveltünk volna. Így állt a helyzet, amikor egy reggel levelet kaptam tőle. Arról értesített, hogy férjhez ment... Szélütötten bolyongtam az utcákon. Nyilvánvalónak látszott, hogy nem élem túl a dolgot. Kötél vagy emelet? Ezen töprengtem. Mindkettőnek van előnye és van hátránya. Nem akartam elsietni a dolgot, Végül is döntöttem. TABI LÁSZLÓ: Beültem egy kapucinerre az Elitkávéházba. Külföldi képeslapokat nézegetve, itt vártam a halált. Tudniillik megrögzött fatalista vagyok. Hiszem, hogy előre kijelölt sorsát senki sem kerülheti el. Ha tehát meg kell halnom — ami nem lehet vitás —, akkor a kávéház teraszán is rám talál a halál. Ha nem, az ő baja. En ott voltam. Azon vettem észre magamat, hogy sötét gondolataim oszladozóban vannak. Ez kínosan érintett. Egyszer vagyok boldogtalan, és akkor is csak ilyen rövid ideig? Ez hálátlanság Piroskával szemben. Három szép évet töltöttünk idillikus barátságban. Ha nem szenvedek, megszentségtglenítem ezt a három évet. Elhatároztam, hogy fél tízig szenvedek, azután elmegyek egy moziba. Másnap közelebbi részleteket tudtam meg a menyasszonyom házasságáról. Valami Frühling Rezső nevű, nagyon gazdag fiatalember vette nőül. Szép szál, izmos legény. Valóságos leányálom. Egyéves nászúira készülődnek. Gyűlölni kezdtem Piroskát, Mert ha nem engem, az igénytelent, a szegényt, elhagy egy még igényi telenebbért és még szegényebbért, nem szólok egy szót sem. De egy különbért otthagyni az embert, ez mégsem szép dolog. Ezt nem tűrhetem szó nélkül. Bosszút fogok állni. Felpofozom FUhring Rezsőt^ Vagy 6 engem. De valami történni fog. Harmadnap beláttam, hogy nem megy a dolog. A bosszút sem lihegem úgy, ahogy kéne, félmunkái nak pedig nincs értelme. Megkegyelmeztem Frühling Rezsőnek, megbocsátottam Piroskának, és elhatároztam, hogy új életet kezdek, amúgy is hétfő van éppen. Nem tudom, mi volt az oka, de új életet legjobban az Elit-ktfvéházban tudtam kezdeni. Itt üldögéltem délután, amikor hirtelen egy kéz nehezedik a váltamra. Felnézek, hát nem Jocó áll ott? Szomorúan néz rám, csaknem könyi nyes szemmel, és azt mondja: — Szegény, szegény barátom .,. — Mi az, Jocó, az istenért, ml bajod van? — kérdezem és leültetem. — Hallottam ezt a dolgot Piroskával. Együttérzek veled, szegény barátom... — Vágj vidámabb képet, őrei gém, mert nekem ugyan semmt bajom... — Ne beszélj. Te szenvedsz. De ha nehezen is, majd túlesel rajta. Bizonygattam, hogy már túlestem rajta, de nem hitte el. — Annyi sok boldog órát töltöttettek együtt.., Nem tudod te azt elfelejteni oly könnyen... Egy tangó, amit együtt hallgattatok, felébreszti benned a múlt minden emlékét. Tudjuk már, hogy van ez... Nehéz az ilyesmit kibírni... Lassanként elkeseredtem. Örültem, hogy Jocó végül is indulni készült. — Mondd — szólt ekkor —, van revolvered? Felnevettem. — Nincs. Komoran felelte: — Add idei — Nincs, ha mondom. Alig akarta elhinni. Végre elment. Már-már ott tartottam, hogy ideadfa a revolverét, hogy legyen, amivel ne kövessek el valami ostobaságot. Odahaza levél várt: — Szeretett Barátom! Hallottam a szomorú hírt, és személyesen akartam Hozzád sietni, hogy melletted legyek e nehéz órákban. Sajnos, nem tai láltalak otthon. Aggódom értedI Légy erős, meglátod, еду-két év alatt elfakul benned a bánat, csak addig kell kibírnod! Alkonyaikor ne sétálj a Duna-parton magányon san. A csapás, amely téged ért, szörnyű. Ám légy megfontolt, s ne dobd el fiatal életed könnyelműen. Még jöhet egy lány az életedbe, aki ha nem is lesz olyan, mint Piroska volt, de meg fog vigasztalni. Erre gondlojl Ölel: Mist Elolvastam a levelet: és nagyonnagyon szomorúnak éreztem magam. Hajnaltájban aludtam el. Másnap reggel elhatároztam, hogy mielőtt barátaim öngyilkosságba kergetnének, megvigasztalom őket. Összegyűjtöttem hát valamenynyit a kávéházban, és beszédet intéztem hozzájuk: — Sohasem hittem volna — mondtam hogy ennyire melleU tem lesztek e nehéz időkben, és higgyétek el, jólesik ez nekem. De mégis: azt kell mondanom nektek, fiúk, fel a fejjel! Ez a világ rendje! Az ember csalódik, aztán újra csalódik, s csak amikor már harmadszor is csalódott, akkor jön rá, hogy negyedszer is csalódni jog. Jön majd egy új lány az életembe, aki még fog vigasztalni benneteket, s rájöttök, hogy az élet szép. Fel a fejjel, fiúk, ne gondoljatok a csalfa leányra! Szemmel láthatóan jólesett nekik a vigasztalás, jocó tudott végre enni jbánatában két napig nem evett). Misi is vidámabb lett. Harmadik barátom: Dönci, pedig lemondott róla, hogy szerelmi bánatomban öngyilkos legyek. Piroskáról nem beszéltünk többet. Las-< san-lassan ők is elfelejtették. UIGASZMOM ß ÍnihiAismiuľ Az ifjúsági klubokról Főleg az elmúlt zűrzavaros években ifjúsági klubok egész sora alakult Dél-Szlovákia községeiben is. Erre sok esetben objektív okok is késztették a fiatalokat, mivel sok esetben a művelődési otthonban nem kaptak elegendő teret a tevékenységnek. Másrészt úgymond a „divatosság“ hozta őket létre. Tény, hogy gombamódra elszaporodtak a klubok a CSEMADOK, az ifjúsági és más szervezetek mellett. Ez végeredményben nem volt hiba, mert megvannak a fiataloknak a sajátságos problémái, amelyek megoldása a klub keretében - jobban megvalósíthatók. De azt hiszem, ez csak kis része a klubok tevékenységének. Valójában mégiscsak az történt, hogy a fiatalok összejöttek a klubhelyiségben és kitáncolták magukat. Táncoltak, szórakoztak, sokszor bizony nem éppen a legerkölcsösebb módon. Az egyik Ipoly menti faluban tevékenykedő ifjúsági klubról sok jót hallottam, sőt olvastam is. A kíváncsiság elvitt oda, és szerettem volna elbeszélgetni a tevékenységükről. Ottjártamkor azonban sötét volt a klubhelyiség ablaka. Már tovább akartam állni, amikor zene hangja ütötte meg a fülemet. Beléptem hát a művelődési otthonba és ki akartam nyitni a klubhelyiség ajtaját. Mivel a zár nem engedett, kopogni kezdtem. Valaki ajtót nyitott. A füstös, sötét helyiségben kirajzolódó párokat láttam, ahogy egymáshoz tapadva lejtették a „táncot“. Szót váltottunk, s kiderült, hogy a „jónevű“ klubnak ez a fő tevékenysége. Állítólag a 68—69-es években ezeket a klubokat politikailag és szervezetileg akarták irányítani. Egyesek hamis elképzelésére már azóta fény derült, bebizonyosodott, hogyan akarták a jobboldali erők oldalára sodorni ifjúságunkat. Azóta sok ifjúsági klub szétesett. Jónéhány közülük csak formálisan létezik és kevés azoknak a száma, amelyek aktívan tevékenykednek, íinelyen a pangás okát például azzal indokolták, hogy nincs megfelelő klubhelyiség. Nemesőcsán (Zem. Olőa) lenne, a működés mégis minimum. Hasonló válaszokat kaptam másutt is. Azt hiszem, mindenki elismeri, hogy szükség van a fiatalok klubéletére. De csak akkor, ha a szórakozás mellett tartalmas nevelői munka folyik. Senki sincs az ellen, hogy a fiatalok normális körülmények között táncoljanak, szórakozzanak. De ez nem minden, és a kluboknak is a nevelés iskoláivá kell válniuk. A színdarabok tanulása, irodalmi színpadok szervezése, zenekarok létesítése mellett, nagy gondot fordíthatnának az ismeretterjesztésre. A tudományos, népszerű előadások mellett szervezhetnének „Ki mit tud“ estéket, beszélgetéseket a falu vezetőivel, a mezőgazdasági üzemek irányítóival, ahol bátran mondhatnának véleményt, ha valami nem tetszik. Ahol sok a szövetkezetben dolgozó fiatal, ott a szakmai továbbképzés fórumává is válhatna a klub. Mostanában, pártunk megalakulásának 50. évfordulóján sokoldalúan megismerkedhetnének a párt létrehozásának körülményeivel és harcával. Összegezve: sokoldalú politikai nevelőmunkát lehetne kifejteni a klub keretein belül. Széleskörű, hasznos tevékenységre lenne szükség. Sajnos, sok helyütt még a népművészeti tevékenység terén sem fejtenek ki munkát az „úgynevezett“ ifjúsági klubok. Ezt abból is láthattuk, hogy a Szövetkezeti zárszámadó gyűléseken a fiatalok még műsorral sem köszöntötték a tagságot, holott ha valamilyen anyagi gondjaik vannak, rendszerint a közös irányítódhoz fordulnak segítségért, s nem eredménytelenül. Semmi nem lehet öncélú. A klubokban a szórakozás mellett legyen átgondolt nevelési tevékenység. Igaz, ezt nemcsak a tevékenykedő fiataloktól várjuk. Azon szervezet vezetősége, amelyeknek keretében a klub tevékenykedik, segítse az egészséges klubélet kialakítását. De feladata ez a falu kommunistáinak és természetesen a nemzeti bizottságnak is. Ne nézzék tétlenül a jelenlegi pangást, és ha szükséges fogják meg a kezét az új nemzedéknek, segítsék elő, hogy a kellemes mellett a hasznossal is foglalkozzanak, vagyis legyenek a klubok is a kommunista nevelés iskolái. TÖTH DEZSŐ Úszó jégtábláktól csillog a folyó. Téli számvetés A tél a számvetések ideje. A szövetkezetekben számbaveszik az egész év munkáját és értékelik az eredményeket. Az üzemekben, bankokban és a gazdasági élet területén ilyenkor készítenek mérleget a munkájukról azok, akik ott dolgoznak. Az iskolákban félévi bizonyítványt osztanak, és ugyancsak értékelnek egy időszakot. Nekünk, a Magyar Területi Színház dolgozóinak is van mint értékelni az elmúlt fél évadról, téli számvetést csinálhatunk az eddig végzett művészmunkánkról, előadásokról. Az 1970/71-es színházi évad derekán vagyunk. Színházunk, mint azt már minden szlovákiai magyar újságolvasó tudja — ebben az évadban már két együttessel játszik. Kassai részlegünk (a Thália Színház) és a komáromi részleg is egyaránt két-két bemutatót tartott eddig. A komáromi együttes B. NuSiő: Bánatos örökösök ‘f című, klasszikusnak számító jugoszláv vígjátékot, valamint A. Kornyejcsuk: A nagy műtét című színművét, a szovjet drámairás egyik legjobb' alkotását mutatta be eddig az ígért műsortervből, a kassai részleg pedig Jean Paul Sartre: Altona foglyai c. drámáját, valamint Ján Soloviő: Kolduskaland c. vígjátékát (melynek a kassaiak „Milliós sztriptíz a borbélyházban“ címet adták alcímül). Nos, összegezzük a színház eddigi művészi mérlegét: két vígjáték, két komoly darab. Az arány nem rossz. Hisz a színháznak a nevelő és nemesítő munkán kívül szórakoztatni és „gondűzni“ is kell. Ez a feladata. Ha az eddig bemutatott darabokat nézzük íróink nemzetisége szerint: egy délszláv klasszikus író, egy szovjet, egy nyugati haladó francia szerző és egy kortárs szlovák drámaíró. Ez sem rossz névsor, bár joggal kérdezheti a szlovákiai magyar néző: hát a magyar darab? Erre csak ennyit: az évad másik felében erre készülünk ügy Komáromban, mint Kassán (a MATESZ tavasszal Raffai Sarolta: Diplomások c. színművét mutatja be, a Thália Színház pedig Tamási Áron: „Énekes madár“ c. költői színjátékát.) Azonfelül Komárom zenés vígjátékát is a magyar klasszika ápolásának jegyében választotta meg, hisz Csiky Gergely Kaviár c. komédiájának zenés változatát tűzzük műsorunkra az évad végére. A színház komáromi együttese műsorán tartja a tavalyi évad sikeres darabjait is (a Szalmakalap c. zenés vígjátékot, az Anna Kareninát, a kicsinyeknek A bölcs kádit), míg a kassai részleg ugyancsak jócskán él annak lehetőségével, hogy az elmúlt évad nagy sikereiből estéről estére közönségünk elé lépjen. (Costeau: Rettenetes szülők, Wilde Oszkár: Hazudj igazat c. felújított vígjátéka.) Egyszóval van mit játszanunk és játszunk is, persze egyben készülünk az új bemutatókkal, terv szerint próbálunk. Állandóan műsoron tartva színházanként három-négy darabot, igyekszünk úgy műfaji választékban, mint művészi színvonalon is minél többet adni a szlovákiai magyar közönségnek. Ez vezette igyekezetünket az elmúlt fél évad alatt és ennek jegyében készülünk szorgalmasan évadunk második felének feladataira is. A színház komáromi együttese most Konrád József rendező irányításával az ötvenes években elhúnyt neves szlovák szerzőnek, Július Barő-Ivannak, „Az anya“ című háromfelvonásos drámáját tanulja. A darabhoz Dobi Géza’ komáromi zenetanár írt színpadi kísérőzenét. A díszletet és jelmezterveket Platzner Tibor készítette. Főszerepben az anya alakítójaként Udvardi Annát, fiai szerepében Bugár Bélát és Ropog Józsefet látja majd a közönség. Kisebb epizódszerepet játszik még Ferenczy Anna és Palotás Gabi. Ez az első köztársaság idején, bányász környezetben játszódó dráma hangfelvételével és anyagával alkalmas arra, hogy a MATESZ kollektívája drámai szinten újat és művészit alkosson. „Az anya“ bemutatója 1971. február 26-án lesz Komáromban, a Szakszervezetek Házában. (Képünkön Bugár Béla a próbán szerepét tanulmányozza.) Siposs Jenőj
