Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-20 / 7. szám

6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1971. február 20. Tehenészeti telepek ökonómiai értékelése A szocialista mezőgazdasági nagy­üzemeinkben a termelés szakosítása és koncentrálása eredményeként az eddig megépített állattenyésztési tele­peket az ott folyó munkák gépesítése nélkül gazdaságosan üzemeltetni nem lehet. Ez a megállapítás fokozottan vonatkozik a tehenészeti telepekre, mivel a naponta elvégzendő munkák itt a legnagyobb volumenűek. Melyek azok a gépesítési feladatok, melyeknek műszaki és ökonómiai ér­tékelését el kell végezni? Ezek közé sorolhatjuk — elsősor­ban — a takarmány előkészítését, a takarmánynak jászolba való adagolá­sát, a fejést, — a kifejt tej kezelését, a kitrágyázást és végezetül az állat gondozását. Természetesen foglalkoz­nunk kell a tehenészeti telepek ta­karmányszükségletének a biztosításá­val, a felhalmozódott istállótrágyá­nak, trágyalének és a tejnek a telep­ről történő elszállításával is. A telep takarmányszükségletének a megtermelése, korszerű betakarítá­sa és a telep területén való tárolása a növénytermesztési ágazat feladata. Ez alól kivételt képeznek azok a tele­pek, ahol még alkalmazzák a hagyo­mányos zöld futószalagot, de csak a zöldtakarmányetetés időszakára. Tekintettel arra, hogy a zöld futó­szalag, annak több problémája miatt várhatóan egyre kisebb jelentőségű lesz, a tehenészeti telepek gépesítési feladatai közt a szántóföldi takar­mánybetakarítással és a takarmányok­nak a telepre való beszállításával egyre kevesebbet kell a szakembe­reknek foglalkozni. A korszerű ta­karmányozási technológiát alkalmazó telepeknél biztosítva van annak fel­tétele, hogy egy-egy betakarítandó táblát a legnagyobb táplálóanyagtar­talom-idejében egyszerre lehessen be­takarítani és kis veszteséggel tárolni. A tehenészeti telepek takarmányozá­sával kapcsolatos gépesítési feladatok tehát — a fentiekből következően — a takarmányoknak a tároló helyről való kitermelésével kezdődnek, majd a takarmányok előkészítésével és já- i szolba adagolásával folytatódnak. A tehenészeti telepeken termelt trágyának és trágyalének telepen kí­vülre való elszállításánál ugyancsak szükség van bizonyos elhatárolásra! A mai gyakorlatban ennek a problé­mának a megoldása még teljesen rendszertelen. Az üzemek egy részé­ben, a tehenészeti telepek feladata ezt elvégezni, más üzemeknél viszont a gépkapacitást a növénytermelési ágazat biztosítja. Ezen a téren a megindult fejlődést feltétlenül figyelembe kell vennünk. Az alomtakarékos, illetve alommentes állattartás terjedésével kell a jövő­ben számolnunk, ami azt jelenti, hogy a trágyát a trágyalével együtt bizo­nyos ideig a telepen kell tárolnunk, mivel a naponkénti szántóföldre tör­ténő kiszállítása nem oldható meg. A tehenészeti telep gépesítési felada­tai közé tehát a trágyának és a trá­gyalének a trágyatelepre, illetve a telepi tárolóhelyre való elszállítása tartozik. A telepi trágyatároló hely­ről a felhasználó helyre szállítás pe­dig a növénytermesztési ágazat fel­adata. Ezt az irányvonalat már több mezőgazdasági üzem alkalmazza és ezen a téren jó gyakorlati tapasztala­tokra tett szert. A gépkapacitás mé­retezése és kihasználása miatt feltét­lenül figyelembe kell venni azt az objektív körülményt, hogy a mező­­gazdasági útviszonyok az egész év egy részében a területre való trágya­­kiszállítást nem teszik lehetővé. A tej elszállításával kapcsolatos törekvés pedig az, hogy az ipari fel­­használásra szánt tejet a tehenészeti telepek tejgyűjtőjéböl a tejipar saját szállító eszközeivel szállítsa el. A tehenészeti telepeken folyó mun­kafolyamatok általánosságban a kö­vetkezők: a zöldtakarmánynak a levá­gása és a telepre való beszállítása; a zöldtakarmánynak a szérüskertből a központi takarmányelőkészítőbe vagy az istállóba szállítása; a tömeg­takarmánynak előkészítése, a köz­ponti vagy az istállókénti takarmá­nyozásba; a tömegtakarmány jászolba adagolása a központi vagy az istálló­kénti takarmányosból, vagy közvetle­nül a tároló helyről. Itatás gépi meg­oldása. A trágya kiszállítása az istál­lóból; a trágya elszállítása az istál­lóktól; az alomnak a szérüskertből az istállóba hordása; az alomnak az istállóban történő eltérítése; a trá­gyalének a telepről való kiszállítása; gépi fejés és tejkezelés. A borjútej előkészítése az itatáshoz. Az állatok tisztítása. Az állatok jártatása, eset­leg legeltetése. Ezen munkafolyamatok egy része — általában a szállítás — a férőhely jellegű épületekhez nem kötött úgy­nevezett „telepi munkát“ jelentik. Másrészük meghatározott férőhely­­jellegű épületekben végzendő el, és ebből következően egy-egy munka­­folyamatot az adott telepen többféle módon kell gépesíteni (pl. az etetést, vagy a kitrágyázást a tehénistállók­ban, az elletőben és a borjúnevelőben is eltérő módon). A gépek és berendezések műszaki értékelését az alábbiak szerint végez­hetjük el: Egyedi gépvizsgálatként, amikor tartós üzemi megfigyelés és laboratóriumi vizsgálatok, fárasztó igénybevételek alapján megállapíthat­juk egy-egy gépről, vagy jelentősebb berendezésről, hogy mennyire felel meg arra a feladatra, amelyre készí­tették. Funkcionális gépvizsgálatként, ami­kor a gépsorokon belüli munkafolya­matok gépesítési megoldásainál az egymásközti arányosságot a teljesít­ményösszhangot, és az együttes telje­sítményt, egyszóval azokat a kérdé­seket vizsgáljuk, amelyek az üzemel­tetők számára fontosak, de az egyedi gépvizsgálatokból természetüknél fog­va nem derülhetnek ki. A tehenészeti telepek gépeire vo­natkozó egyedi gépvizsgálatok tema­tikái és metodikái a többéves vizsgá­lati gyakorlat alapján kiforrottak és megfelelők. A naponta elvégzendő munkafolyamatok gépesítésekor fi­gyelembe veendő általános zootech­­nikai követelmények felsorolása — az adott technológia szerinti üzemel­tetésnél — az, hogy: az állatokat ne zavarja, ne okozzon hőmérsékletvál­tozást, az állatokat ne sértse, ne okozzon megbetegedést, az állati ter­mékekben ne okozzon károsodást, biztosítsa az anyagok veszteségmen­tes felhasználását. Feleljen meg az anyagtakarékosság követelményeinek, né okozzon fertőzést, azt ne terjesz­­sze, a gépek és berendezések legye­nek könnyen fertőtleníthetek, a tej­jel érintkező gépek és berendezések legyenek könnyen tisztíthatok. A be­rendezések és gépek teljesítménye elégítse ki a munlcaszervezés követel­ményeit. Legalább 98 °/o-os biztonság­gal legyen üzemeltethető, ugyanakkor a műveleti költség alacsony legyen. A takarmányozás gépsorával kap­csolatosan az alábbi speciális zoo­technikai követelményeknek feleljen meg: a takarmány feletetése előtt ne szennyeződjön, a takarmány ne mele­gedjen be, a keverés egyenletes le­gyen. A kiadagolás mértéke a +10 százalékos eltérést ne lépje túl, a já­szolba való adagoláskor az elszórós 6 %-on belül legyen. Kiadagoláskor ne legyen porképződés, a jászolból való takarmány kiszórás ne haladja meg a 10 %-ot. Az egyedi vagy csopor­tos adagolás pontossága a ±5 % el­térést ne lépje túl. A kitrágyázás, almozás gépsorával kapcsolatos speciális zootechnikai kö­vetelmények: az istállón belüli trá­gyagyűjtés kis felületet foglaljon el az istálló alapterületéből, a közleke­dő úttól szintkülönbséggel legyen el­különítve. A gép a trágyát tökélete­sen szállítsa ki az istállóból, az utat ne szennyezze, a trágya a istállóktól megfelelő távolságra kerüljön. Az alom napközi tárolása fedett helyen legyen, az alom eltérítése egyenletes legyen, ugyanakkor a trágyalé a te­lep területét ne szennyezze. A fejés, tejkezelés gépsorával kap­csolatos speciális zootechnikai köve­telmények: a fejési rendszer bizto­sítsa a tisztán való tejnyerés feltéte­leit, a tej lehetőleg istállóban köz­benső tárolás nélkül a fejéssel egy­­menetben legyen lehűthető. A tej­kezelés biztosítsa a gyors és pontos mennyiségi tejátvételt, a megkívánt fölözést, a tej és tejszín lehűlését. Hűtve tárolásnál 12 óra alatt a tej hőfoka 2 °C-nál többet ne emelked­jen. A tejszállító gépek közvetlenül csatlakoztathatók legyenek a hűtve­­tárolóhoz. A borjútej előkészítés biz­tosítsa a természetes és mesterséges tej előírt hőfokának megtartását és egyenletes keverését. Minden borjú az adagját megkaPja és azt maradék­talanul elfogyaszthassa. Megfelelő berendezéssel törekedjünk a szopás­gátlás megakadályozására. Egyéb munkafolyamatok gépsorával kapcsolatos speciális zootechnikai követelmény, hogy: az állatok tetszés szerint tudjanak inni, az itató víz­áteresztő képessége feleljen meg az állatok ivási gyorsaságának, az ivóvíz ne szennyeződjék és a berendezés könnyen tisztítható legyen. A víz hő­mérséklete + 5 és +10 C fok között mozogjon. Az állatápolás biztosítsa a különféle szennyeződések eltávolí­tását az állat szőrzetéről, továbbá az állat böríelületének portalanítását. A tehenészeti telepek ökonómiai értékelésénél a tehenészeti telepek munkájának különféle gépekkel és berendezésekkel, megfelelő minőség­ben való elvégzése a gépesítési tevé­kenység céljának eléréséhez csak az egyik lépés. Külön szükséges foglal­kozni a ráfordítás ökonómiájával is; Csak az a gépesítési mód nevezhető korszerűnek, amellyel adott munka*: mennyiséget megfelelő minőségben a legkisebb ráfordításokkal lehet elvé­gezni. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ tudományos kutató Az integráció és a szabad pénzeszközök felhasználása a mezőgazdaságban Mezőgazdasági üzemeink gazdasági megszilárdulása, amelynek az utóbbi esztendőkben tanúi vagyunk, egyre sürgetőbben követeli meg szabad pénzeszközeik integrációját. Ez a mezőgazdaságban végbemenő fejlődési folyamatok velejárója. A gazdasági törvény kifejezés A gazdasági törvények a gazda­sági jelenségek lényeges, szükség­­szerű és tartós összefüggései, me­lyek meghatározott szerepet ját­szanak a gazdasági folyamatok ulakulásában. A gazdasági törvé­nyek objektív jellegűek, tehát az iimberek tudatától, akaratától füg­getlenül érvényesülnek. Ez egy­­,észt azt jelenti, hogy a gazdasági érvények határozzák meg az em­­weri tevékenységek tömeges irá­lyát és formáját. Másrészt az ob­jektív jelleg miatt a gazdasági lolyamatok menete nem véletlen. Az embereknek módjukban van .ízeket felismerni, illetve megis­merni, és a gazdasági folyama­tokat érdekeiknek megfelelően fel­használni, korlátozni, szabályozni és befolyásolni. Harmadrészt az objektív gazdasági valóság fejlő­désének forrását a gazdasági el­lentmondások képezik. Ennek kö­vetkeztében a gazdasági törvények nem tiszta formában érvényesül­nek, hanem korlátozó és segítő ellenhatások közepette. Ezért a gazdasági törvények ún. tendencia­törvények. A gazdasági törvények sajátos­ságai: a) Rövidebb ideig fejtik ki hatásukat, mint a természeti tör­vények, mivel az emberi társada­lom rövidebb életű, mint a termé­szet, és a gazdasági törvények nagy része csak egy termelési módban érvényesül, b) Az embe­rek gazdasági cselekvéseinek tör­vényszerűségei érvényesülnek, — ezért felismerésük, felhasználásuk különösen a magántulajdonon ala­puló gazdasági rendszerben az idejét múlt gazdasági viszonyok képviselőinek ellenállásába ütkö­zött. c) Az emberek az általáno­sabb törvényszerűségek felhasz­nálásával megváltoztathatják a gazdasági viszonyokat, aminek következtében egyes gazdasági törvények érvényüket veszíthetik, illetve szerepük módosul. A gaz­dasági törvényszerűségek érvénye­sülési módja lehet spontán (ösztö­­tös], amikor a gazdasági törvé­nyek következményeit nem isme­rik fel megfelelően, ezért az em­beri cselekvések eredményei eltér­nek a kitűzött céloktól. így érvé­nyesültek általában a gazdasági törvények a kizsákmányoló terme­lési módokban. Érvényesülési módjuk lehet tudatos is (tervsze­rű), amikor felismerik és előre látják a gazdasági törvények kö­vetkezményeit s az objektív viszo­nyok folytán képesek azok figye­lembe vételére, a hatásaik korlá­tozására, erősítésére, vagyis a fej­lődési folyamatoknak érdekeik szerinti befolyásolására. így érvé nyesülnek a gazdasági törvények a szocializmusban. A gazdasági törvények csopor­tosítása: a) specifikus (sajátsze­rű) gazdasági törvények, amelyek egy termelési módban érvényesül­nek, pl. a társadalmi szükségletek (munka szerinti elosztás) törvény szerűsége a szocializmusban, illet ve a tőkefelhalmozás törvénysze rűsége a kapitalizmusban; b) kü lönös gazdasági törvényszerűsé gek, amelyek több termelő mód ban hatnak, noha gyakran eltérő formában és eltérő szerepkörrel (ilyen törvényszerűségek pl. az áru- és pénzviszonyok törvénysze­rűségei, az értéktörvény, a pénz mennyiségi törvényei); c) általá­nos érvényű gazdasági törvények amelyek valamennyi termelési módban léteznek (ilyen a terme­lékenység növekedés és az ará­nyosság törvényszerűsége). A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum egyes láncszemei között fokozatosan belfeő strukturális válto­zás megy végbe. A mezőgazdasági üzemekből egyre több tevékenység válik ki, amelyeket önálló ipari vagy kereskedelmi szervezetek végeznek (takarmány-, tápanyag-szállítás, szol­gáltatások, a termés betakarítás utá­ni kezelése és tárolása, a mezőgaz­dasági termékek elszállítása, fuvaro­zása a feldolgozó üzembe, az, élelmi­szeripar egész tevékenysége stb.]. Az ilyen tevékenységek azért önállósul­­mak, mivel megszervezésük az önálló üzemben társadalmilag hatékonyabb. Az egyes ténykedések optimális kon­centrációja ugyanis különféle, de rendszerint mindig nagyobb, mint amit egy mezőgazdasági üzem kerete lehetővé tesz. Igaz ugyan, hogy az említett tevékenységek önállósulásá­val nem szűnik meg ténylegesen fennálló belső kapcsolatuk a tulaj­donképpeni mezőgazdasággal. A me­­zőgadasági-élelmiszeripari komplexum fejlődésének bizonyos fokán óhatat­lanul fellép e kapcsolatok szervezési lerögzítésének igyekezete az egyre szi­lárduló szerződéses kapcsolatoktól kezdve az érdekközösségek társulá­sán keresztül a kombinátumok létre­hozásáig. A vertikális integráció fo­lyamatai ezek. A műszaki haladás mind magasabb­ra emeli a termelés technológiai és ökonómiai koncentrálásának határát. Habár a mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban ez a határ igen különböző, az állatenyésztésben ma már a készletek lényegesen nagyobb mozgósítását követeli meg, mint ami­lyen a legtöbb mezőgazdasági üzem­ben elérhető. A nézetek eltérőek, de már ma az állattartásban optimális koncentrációként egy szervezési és technológiai egységben az 500 tehén, a 400 koca tartását, a sertéshizlalás­­ban 4000 hízót, a .tojástermelésben- a 30 000 tojót és a pecsenyecsirke ne­velésben a 15 ezres állományt tartják a legcélszerűbbnek. Az ilyen állomá­nyok kialakítása a pillanatnyi adott­ságok közepette jelentősen belterjes, horizontális koncentrációt követel meg. Mindkét említett folyamat a társa­dalom iparosodásának fejlődésével szükségszerűleg lép előtérbe. Az e folyamat lelassítását vagy fékezését célzó kísérletek csupán gazdasági veszteséget jelentenek. Ezért azon kell gondolkodni, hogyan segítsük, támogassuk és fokozzuk ezt az igye­kezetét. Jelenleg az ösztönzés leg­eredményesebb módja a több mező­­gazdasági üzem szabadon felhasznál­ható pénzeszközének integrálása és közös felhasználása. Helyénvaló a kérdés, hogy az ilyen szabadon felhasználható és integrál­ható pénzeszközöket mezőgazdasági üzemeinkben valóban találunk-e, és ha igen milyen összegben. A szövetkezetek helyzetét elemezve (ahol az ilyen anyagi forrás a leg­hamarabb fellelhető) megállapíthat­juk, hogy ha nem is rendkívül nagy összegekről, de azért elég jelentős ilyen tételekről beszélhetünk. Az 1970. november 30-i helyzet szerint Szlovákiában határidőhöz kötött be­tétek (tehát a folyószámlákon kívüli pénzeszközök) 353 millió koronát tet­tek ki (ebből a 3—6 hónapra zárolt betét 80 millió korona, a többi 1—3 évre szóló betét volt). E határidős betétek felhasználási célja külön­böző: 9 A 3—6 hónapra szóló betétek rendszerint olyanok, amelyeket az üzem a termés betakarítása után sze­rez és az év végéig nincs rá szüksé­ge. Ezeket a pénzeszközöket azonban az évi kimutatások feldolgozása után a jutalékok kifizetésére használják fel. 9 A határidős betétek egy része tartalékot képez az év közben a be­vételekben fellépő kilengések áthida­lására. így például az 1970-es évben az időjárás miatt a növénytermesztés­ben a tervezettnél sokkal rosszabb eredményeket értek el. Ez okozta (a pénzintézet által kidolgozott áttekin­tés szerint) a szövetkezeteknél, hogy az elosztásra kerülő összeget 235 millió koronával lépik túl. . 9 A fennmaradó összeget pedig a jövőben tervezett beruházási tevé­kenység fedezésére tartalékolják. Hogy ezekből mennyi az olyan be­tét, amit az integráció keretében kö­zösen lehetne felhasználni, azt csak többé-kevésbé hozzávetőlegesen tud­hatnánk megállapítani. Az ilyen pénz-' eszközök nagyobbára a nyugäf-šžío­­vákiai járások efsz-eiben akadnak, éspedig kb. 100—120 millió koronára' tehető összegben. Közép- és: Kelet- Szlovákia járásaiban lényegesen ki­sebb az az összeg. Tudni kell azonban, hogy az efsz-ek építkezési alapját évente százmilliós összegekkel töltik fel. Az 1970-es év­ben az e célra szánt anyagi eszközölt. Szlovákiában hozzávetőleg 820 millió koronát, jelentenek. E pénzeszközök felhasználásáról az 1971-es évre szóló tervekben kell véglegesen dönteni, milyen hatékonyan lehet ezt a pénzeszközt a saját üzemben felhasz­nálni, illetve nem lenne-e helyesebb egy részét több üzemmel társulva kö­zös vállalkozásba fektetni. Ennek szélesebbkörű elbírálása annál sür­getőbb, mivel sok régebben létező efsz-ben a közös állattartást, az ál­lattenyésztési termelést biztosító épü­letek már igen elavultak. Jelenleg a több mezőgazdasági üzem társulásával integrált pénzesz­közök felhasználásának leghaladóbb formája a közös szövetkezeti válla­latok kialakítása. Számuk és vagyo­nuk egyre nagyobb. Szlovákiában 1970 végén 25 mezőgazdasági terme­lést folytató közös szövetkezeti válla­lat volt 570 millió korona aktívával, 11 egyéb (elsősorban kereskedelmi) tevékenységet folytató közös szövet­kezeti vállalat működött 81 millió aktívával, 35 közös szövetkezeti vál­lalat 355 millió koronás összvagyon­­nal építkezési tevékenységet folyta­tott és 22 meliorációs társulás volt 122 millió koronát kitevő aktívával. Összegezve a 93 közös szövetkezeti vállalat összvagyona tehát 1 milliárd 128 millió koronát tett ki. Eddigi gazdasági eredményeik azt igazolják, hogy az egyes üzemek ál­tal a közös vállalkozásba fektetett pénzeszközöket így jobban ki lehetett használni, mintha a bankban határ­idős betétként kamatoztatták, avagy saját üzemük beruházási céljaira for­dították. volna. Ennek ellenére a kö­zös szövetkezeti vállalatok fejlődése lényegesen lemarad az adott lehető­ségek mögött. E jelenségnek több oka is van,, de az okokat ismerjük és az állam gazdaságpolitikája elősegíti to­­kozatos megoldásukat. A fejlődést gátló okok közül talán a legfontosabbakat említhetnénk meg: 9 A pénzeszközeik egy részét in­tegráló üzemek csoportja a közös szövetkezeti vállalat alapító tagjává válik. Ezzel, természetesen komoly gondokat, jelentős szervezési munka­­többletet is vállalnak. Emellett — mint minden új vállalkozás — bizo­nyos kockázattal jár. Ezzel szemben, ha az üzem e szabadon felhasznál­ható pénzeszközét határidős betét­ként helyezi el a bankban, gond és kockázat nélkül 6 százalékos évi ka­mattal számolhat. 9 A közös szövetkezeti vállalatok által jövedelmi adó formájában fize­tett illetmény nagyobb mértékben terhelte meg tiszta bevételüket, mint a mezőgazdasági adó a szövetkezet bevételét. A legújabb rendelkezések az 1971-es évre e téren lényeges javauiást ered­ményeznek. A jövedelmi adózás új törvénye csökkenti a közös szövetke­zeti vállalatok adóterhét. Ami pedig a kockázatot illeti, az állam a beru­házási építkezéshez jelentős mérték­ben járul hozzá s ezzel az új vállal­kozás kockázatát lényegesen csök­kenti. ■Befejezésül talán még annyit, hogy a mezőgazdasági üzemek pénzeszkö­zeinek társítása gazdaságosabb fel­­használásuk'érdekében nem rövid le­járatú módszer. A koncentrálás folya­mata a mezőgazdaságban is objektív szükséglet. A jövőben ugyanis csak az tud majd hatékonyan gazdálkodni, aki valóban nagyüzemi módszerekkel termel a korszerű technológia alap­ján.

Next

/
Thumbnails
Contents