Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-08 / 32. szám

s SZABAD FÖLDMŰVES 1970. augusztus 8. Legújabb rendeleiek A minisztériumi közlönyből HASZNOS Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Közlönyének 1970. évi 9. sz. részlege néhány újabb rende­letet közöl. Ezek egyike a Munka Törvénykönyvben meg­szabott határon túlmenően túl­órák engedélyezéséről és a nők éjszakai munkájának tilalma alóli kivételéről szól. A rendelet értelmében az 1970-es . év végéig egyes mun­kaágazatokban engedélyezik a Munka Törvénykönyvben egy évre megszabott 180 órán felüli túlóra ledolgozását is. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium hatáskö­rébe tartozó üzemeknél ilyen kivételt engedélyeznek a kom­bájnvezetők és segédeik, az üzemi közlekedésben foglalkoz­tatottak, a növény- és állatte­nyésztés dolgozói, az élelmi­szeripar termelési dolgozói, az építkezéseken, az építőanyagok gyártásában és az építőipari gépgyártásban alkalmazottak számára. A Munka Törvénykönyv 152. paragrafusa 2. bekezdésének meghatározásai, ahol a rende­let szintén kivételt engedélyez a 18 évnél idősebb nők éjsza­kai munkája kérdésében, ha kevésbé fárasztó munkák el­végzéséről van szó. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium hatáskö­rében ilyen munkák — a takarmánykeverőkben, ta­karmányszárítókban végzett munkák, — a lakosságnak a legszüksé­gesebb élelmiszerekkel, ita­lokkal és más élelmiszer­­ipari termékekkel való ellá­tása terén végzett munkák, vagy fontos kiviteli felada­tok teljesítéséhez szükséges munkák, * — a nemesített vetőmagok és ültetőanyagok betakarítás utáni feldolgozásának mun­káival a három műszakra üzemelő nemesítő vállala­tokban. Annák érdekében, hogy a hirdetmény végrehajtása egy­öntetű legyen, az illetékes szervekkel történt megegyezés után ehhez a következő ma­gyarázatot adják: A túlórában végzett munka engedélyezése. A kormányrendelet értelmé­ben a meghatározott évi 180 óra fölötti túlórát egészen 240 túlóráig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ha­táskörébe engedélyezhetik: a szakágazati üzemekhez az igazgató (főigazgató) a Szak­­szervezet Szakágazati Szövet­ségével egyetértésben, a járási mezőgazdasági tár­sulás (mezőgazdasági termelési igazgatóság) irányított üzemek­ben a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium körzeti kirendeltségei szintén a Szak­­szervezet Szakágazati Szövetsé­gével megegyezve, a költségvetési és közvetle­nül irányított szervezetekben ezek igazgatói a Szakszerve­zet Szakágazati Szövetségével egyetértésben. Azonban minden szervezet­nek úgy kell tevékenységét megszerveznie, hogy elegendő legyen a Munka Törvényköny­ve által megszabott túlóra (150 óra évente egy dolgozóra). Ha átmenetileg ezzel nem tudja feladatait teljesíteni, úgy az illetékes szerv beleegyezését kell kérnie a megszabott határ további túllépésére. A nők éjszakai munkáját — még ha 18 évesnél idősebbek is — a Munka Törvénykönyve nem engedélyezi. A tilalom alóli felmentés általános követ­kezményei: 22-től 6.00-ig óráig csupán 18 évesnél idősebb nőket le­het alkalmazni olyan munka­helyeken, amelyeken a munka nem veszélyes és nem fárasztó, ha ezzel maguk is egyetérte­nek (tehát az önkéntesség el­vének betartásával). Éjjel nem szabad dolgozniuk a várandós nőknek, továbbá akik szoptat­nak és akiknek gyermeke há­rom évesnél fiatalabb. A nők éjszakai munkájához orvosi igazolás szükséges, hogy egészségi állapotuk ezt enge­délyezi. A nőknek rendszeres pihenő időt kell biztosítani és biztosí­tani kell a 32 órás pihenés le­hetőségét egyfolytában heten­te, avagy a munka-időrendből eredő hosszabb műszakok után. Légi utazások 2000-ben Nemrégiben nagy sikerrel mutatkozott be a széles nyil­vánosságnak a TU—144 szuper­­szónikus szovjet utasszállító repülőgép, amely például Moszkva és London között 80 perc alatt teszi meg az utat. De még a TU—144 sem jelenti az utolsó szót a gyors ütemben fejlődő repülőtechnikában. A. A. Tupoljev, a TU—144 fő­­konstruktőre, a kiváló repülés­ügyi szakember kijelentése sze­rint századunk végén az utas­szállító repülőgépek óránkénti sebessége 7—10 000 kilométer­re növekszik. Míg a mai repü­lőgépek képesek utasaikat — mondjuk 24 órán belül a Föld bármely pontjára eljuttatni, 2000-ben ehhez már két óra elegendő lesz. A közeljövő repülőgépeinek belseje alig hasonlít majd a mai gépek szűk belső teréhez. Az új gépek jóval kényelme­sebbeknek ígérkeznek. Minden három utas számára egy-egy tévé-készüléket építenek be. A repülőgépen megtekinthető lesz a világ bármely nagyobb városának tévé-műsora. Elég egy gombnyomás, és önműködő asztalok frissen készült étele­ket és tetszés szerinti italokat hoznak az utasoknak, akiket már valószínűleg nem légíkis­­asszonyok, hanem robotok fog­nak kiszolgálni. Robotok, helyesebben szólva elektronikus számítógépek irá­nyítják magát a repülőgépet is. Ennek ellenére továbbra is pótolhatatlan marad a pilóta, az ember, aki nemcsak a gé­pek ellenőrzését végzi, hanem kapcsolatot tart egyfelől a föl­di központtal, másfelöl az uta­sokkal, ami már csak lélektani szempontból is igen lényeges követelmény. A jövendőbeli repülőgépnek jóval kevesebb nehézséggel kell majd megküzdenie a le­szállásnál, mint a mainak. Je­lenleg az a helyzet, hogy pél­dául a New York-i repülőtér felett a gépek néha órái: hosz­­szat keringenek arra várva, hogy valahol legalább három­­négy percre megürüljön egy betonkifutőpálya, ahol földet érhetnek. 2000 táján, amikor komputer irányítja majd a for­galmat a repülőtereken, bár­mely légijármű perceken belül leszállhat. A TU—144-en, a jelenleg rendszeresen közlekedő legmo­dernebb szovjet repülőgépen valamivel több mint 100 utas számára van hely. A harminc év múlva épülő nagyrepülő­gépek, az úgynevezett légi au­tóbuszok különböző típusai 500—1000 utas szállítására lesznek alkalmasak! A repülőgépek protohangnál sebesebb típusa, a TU—144, egy jó esztendővel ezelőtt indult el első prőbaútjára és ma már megkezdődött e gépek sorozat­­gyártása. A legújabban kikísér­letezett TU—154 jóllehet ma­gasabb sorszámot visel, nem tartozik a szuperszonikus re­pülőgépek családjába és fő célja a jelenlegi TU—114 és az IL—18 típusú gépek tovább tö­kéletesített válfajának létreho­zása. (RIDE) Megelőzni a „betegséget“ Autók ezrei száguldanak az or­szágutakon. Ma már sokak számára szép, élvezetes szórakozás az autó­vezetés. Igaz, hogy csak addig, míg nem történik valami baja a kocsinak. Ha igen, a legtöbb gépkocsitulajdo­nos tanácstalan. Ezért egyre több és több autójavító műhely szükséges. Sokhelyütt a helyi, városi nemzeti bizottságok mellett működő gazdál­kodási üzem létesített szervizt. Nemrégiben Fülekpüspökin voltam egy ilyen autójavítóban. Két és fél évvel ezelőtt csak kis műhelyecske volt a helyén. Molnár Tibor, az ügyes, sokoldalú üzemvezető röpke két esz­tendő alatt számottevő autószervizt „varázsolt elő“. Manapság az ügyes­kezű segédek mellett hat mozgékony inas is tanul, s így biztosítják a na­gyon fontos utánpótlást. Temérdek a munkájuk, mert mindenfajta kocsit javítanak Szerencsére a vezetőnek jók a kapcsolatai, és így alkatrész­ből nincs hiány. A műhely dolgozóit a jobb munka­­szervezés szempontjából szakosítot­ták. A javítókat négy csoportba so­rolták. Vannak, akik a kocsi egyik vagy másik részét hozzák rendbe. A motor és a karosszéria javítása szin­tén más-más szerelőhöz tartozik, ör­vendetes, hogy aránylag rövid idő alatt rendbehozzák a kocsikat és nagyon kevés a reklamáció. Ha mégis akad, készségesen állnak a panasz­tevő rendelkezésére. Az üzem vezetője említette, hogy sokkal kevesebb lenne a javítanivaló, ha az autótulajdonosok rendszeresen ellenőriztetnék a kocsit. — Könnyebb a betegséget meg­előzni, mint gyógyítani — mondta példázóan. — Az lenne a helyes, ha minden 5000 kilométer után ellenőr­zésre vinnék az autót. Alaposan meg­vizsgáljuk az autót, elvégezzük a szükséges beállítást és más tennivaló­kat. Kórlapot vezetünk, hasonlóan mint az orvosok. Egy-egy ilyen vizs­gálat 200—200 koronájába kerül a tulajdonosnak. A rendszeres felügye­let alatt tartott kocsik 70—80 ezer kilométert i? lefutnak nagyobb javí­tás nélkül. Mivel a Fülek! Nemzeti Bizottság­hoz tartozó műhelyben sok a munka, a szerelők nem nyolc órát dolgoznak és szabad szombatot is ritkán tarta­nak. Az eredmény nem marad el, mert jól keresnek, a szolgáltatással elégedettek az autótulajdonosok s évente negyed millió tiszta jövedel­met hoznak a helyi gazdálkodási üzemnek. —tt— Elektronikus autópuli Bukarestben, az automatizálási ele­meket gyártá üzem három mérnöke hosszas kísérletezés után olyan elekt­ronikus biztonsági készüléket fun­­dált ki, ami hangos zenebonával riasztja a gépkocsitulajdonost, mi­helyt rosszban sántikáló alakok a kocsi ajtaján vagy csomagtartóján matatnak. A vészjelzés csak a tulaj­donos közbelépésére hallgat el. A tranzisztorizált strázsa olyan okos, hogy gazdáját messziről felismeri, csakis neki engedi meg, hogy be­gyújtsa a motort. Szóval az autótol­vajoknak befellegzett! Gratulálunk a feltalálóknak! Nekem személyesen azonban mégis némi hiányérzetem van a gépesített autópulival kapcsolatban. Kifogáso­lom, például, hogy csak azokra vicso­rog és ugat, akik a kocsit mindenes­től el akarják tulajdonítani. Ellenben szenvtelenü) tűri, hogy gézengúzok puszta heccből beverjék ablakait, összekarcolják az oldalát, absztrakt festményekkel pingálják tele. Akkor sem acsarog, ha szerényebb igényű Rinaldók a szélvédő-törlőket, az an­tennát, a fényszórókat, esetleg a kerekeket szerelik le. Ilyesmikre nem lehetne beidomítani? Utóvégre az utóbbi kategóriába tartozó „alkat­­részgyfijtők“ vannak túlnyomó több­ségben... HT Konzervált „legyek“ Elég furcsán hangzó cím. De ne tessék megijedni, nem aka­rok reklámot csinálni a ben­nünket is lépten-nyomon körül­röpködő szemtelen rovarcsalád ehetőségéről. Manapság úgyis annyi min­dent konzerválnak, ugyan ki hinné el ezt nekem, hogy újab­ban ilyesmire is sor kerülhet. Mégis ilyen esettel állunk szemben. Itt van az asztalomon egy liter, jóminőségű ecet, gon­dosan bedugaszolva, amit a ke­let-szlovákiai ecetgyár Košice cég hozott forgalomba. Egy öreg néni hozta el, nézzem csak meg. Hát én megnéztem. Nyilván előbb jól megnézte ő is — s azóta többen, mert az üveg alján öt (öt) gyönyörű légypéldány úszkál, mint házi akváriumban a halacska. Per­sze azzal a különbséggel, hogy ezeket a rovarokat tartósítot­ták az ecetben, már nem él­nek. Csupán akkor mozognak, ha az üveg tartalmát is moz­gásba hozzuk. Nem tudni házi gyűjtemény­nek szánták-e vagy az ételek ízesítésére. Az ecetet a kiskövesdi bolt­ban vásárolták. Mivel minden családban asztalra kerül nap­jainkban az ecetes uborka, higyjék el nekem, én azóta rá sem tudok nézni az ecetes éte­lekre. A látottak óta latolgatom, hogyan kerülhettek ezek a le­gyek az üvegbe? Csak két eset állhat fenn. Vagy nem mosták ki az üveget, vagy pedig az ecet főzésénél nem jártak el higiénikusan. De hát azóta is több kézben megfordultak ezek az üvegek (adagolás, csomago­lás, szállítás, eladás stb.) — miért éppen a vásárlónak kell ezt az undorító látványt észre­­vennie? A háziasszonyoknak most kü­lönösen nélkülözhetetlen az ecet, mert itt az uborka elte­­vésének ideje. Jó lenne, ha Kassán a kelet-szlovákiai ecet­gyárban körültekintőbben töl­tenék meg a csakis tiszta üve­geket. f Kassa B. w m m v rn Munkaidő magállapítása Ki jogosult megállapítani a munkaidő kezdetét és végét, valamint a műszakok rendjét? Mikor és hol kezdődik és vég­ződik a munkaidő? N. A. A munkaidő kezdetét és vé­gét a Munka Törvénykönyve szabályozza, mégpedig olykép­pen, hogy e joggal a szervezet vezetőjét ruházta fel. A szer­vezet vezetője a munkaidő kez­detét és végét a forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üze­mi bizottságának előzetes bele­egyezésével állapítja meg. A szervezet vezetője a mun­kaidőt úgy köteles megállapí­tani, hogy ezzel elősegítse a gépek minden oldalú kihasz­nálását és a munkatermelé­kenység tartalékainak gazda­ságos kihasználását. Ügyel ar­ra, hogy két műszakban dol­gozzanak az olyan üzemben, ahol a gyártási folyamat nem indokolja a folyamatos terme­lést és törődik azzal, hogy va­lamennyi műszakban egyforma színvonalon legyenek a munka­­feltételek (pl! az étkezés, egészségügyi szolgálat stb.). Ami az egyes mífszakok mun­kaidejét illeti, a szervezet ve­zetője, az üzemi bizottság elő­zetes beleegyezésével ezt két részre is felosztja. Több részre egy műszak munkaidejét csak a mezőgazdaságban, a közleke­désben és a postai szolgálat­ban lehet felosztani. A munka­idő megállapítása és felosztása során a szervezet vezetője kö­teles ügyelni arra, hogy bizto­sítva legyen a dolgozók mun­kába szállítása és hazatérése, a villanyenergia, gáz- és gőz­ellátás és végül, hogy a mun­kaidő felosztása összhangban legyen a lakosság érdekeivel. Ami a munkaidő kezdetét és végét illeti, erre vonatkozóan a Munka Törvénykönyve egy­értelműen rendelkezik. A dol­gozó kötelessége, hogy a mun­kaidő kezdetének időpontjában a munkahelyén legyen és ezt csak a munkaidő leielte után hagyja el. A munkaidő kezdetét és vé­gét a Munka Törvénykönyv vo­natkozó rendelkezéseinek ér­telmében csak a föld alatt dol­gozó bányászokat foglalkoztató szervezetek felettes központi szervei változtathatják meg. E központi szervek, mielőtt e kér­désben döntenének, megtár­gyalják a Tervezésügyi Minisz­tériummal és az illetékes szak­­szervezeti szervvel és csak az­után dönthetnek arra vonatko­zóan, hogy a munka befejezése után a tisztálkodásra a mun­kaidő keretén belül a dolgozók mennyi időt fordíthatnak. Minden autótulajdonos szeretné, ha sokáig szép lenne a kocsija és minél kevesebbszer kerülne javítóműhelybe. Hogy ez így legyen, a szakemberek­kel rendszeresen ellenőriztetni kell az autót, és a karosszériát előíráso­san tisztán tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents