Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-01 / 31. szám

T aranov Irányításával vég­zett kísérletek eredmé­nyeit ismerteti a Pcselod­­vodsztvo 1968. évi júliusi szá­ma. Eszerint az anyás csalá­dok mézhozamához viszonyítva a meganyátlanított családoké az első három napon 64,6%­­kal, a következő 9 nap alatt 22%-kal, a további 12 nap alatt 36,3%-kai csökken, az utolsó 10 nap alatt pedig 189.5%-kal emelkedik. Miután a szaklap és a kísér­letező szakemberek komolysá­gához nem férhet kétség, a kí­sérletek eredményét méhbioló­­gial szempontból és a mézel­­tetési eljárások technikája szempontjából egyaránt figye­lemre méltónak kell tekinteni. A kísérlet az eredeti kivitelben sajnos, nem Ismételhető meg, mert 34 napos folyamatos hor­dási idővel ritkán rendelke­zünk. Hogy az anyátlanított család kevesebbet gyűjt, mint a vele egyenrangú termékeny, anyás család, már a régi szak­emberek tudták. A régi iskolá­nak — még ma is létező — kö­vetői, akik a főhordás kezdete­kor az anyátlanítást azzal próbálják alátámasztani, hogy a fiasítás csökkentésével a család teljes erejét a gyűjtésre fordíthatja, már Boczonádi Szabó Imre élénk kritikával illette, mondván, hogy az ilyen méhészek okoskodása szerint a legeredményesebb, méhészke­dést a fiasítás nélküli csalá­dokkal lehetne elérni, ű álla­pította meg először, hogy a fiasítással bővebben megáldott család többet gyűjt, mint a vele egyenrangú, de kevesebb fiasítással rendelkező család. Ű ezt a csodálatos eredményt a sokgyermekes apa nagyobb szorgalmával magyarázta. Mi már tudjuk, hogy az anyátlanítás a méhcsalád bio­lógiai összhangját zavarja meg. A fenti kísérlet eredményéből ez világosan kiolvasható. A gyűjtésben levő család arra érett egyedeinek a túltáplál­­kozás következtében összes mirigyei működésben vannak. Vonatkozik ez különösen az anya és álcák táplálékát szol­gáltató garatmirigyre. Az anya elvesztésével az az egyensúly, mely addig a garatmirigyek termékének a táptejnek a ter­melése és fogyasztása között megvolt, megbomlik. Egy lé­nyeges fogyasztó, az anya, ki­esett. Így torlódás áll elő, mely a családtagok egy részé­nél rossz közérzetet (tejláz) okoz, amihez az anya elveszté­sével Járó ős-ösztöni izgalom járul. Az eredmény 64,6% ki­esés a mézhozamban. Három nap elteltével az anya elvesztésével járó izgalom csil­lapodik, a méhek a nekik meg­felelő dolgozó álcás sejtekből folyamatosan anyabölcsőket húznak, amelyekbe a garatmi­rigy termelte tápanyagfelesle­güket igyekeznek elhelyezni. A család jó részénél — a rossz közérzettől megszabadulván — a munkakedv úgyahogy vissza­tér s az eredmény az előző méréshez viszonyítva lényege­sen javul, vagyis a mézhozam­ban való kiesés csak 22% 9 nap alatt. Ekkor következik a kísérlet harmadik szakasza. Az anyát­lanítás óta 12 nap telt el. Az összes fias sejtek és anyaböl­csők fedve vannak. Az utób­biak kikelőben. Nincs, aki a garatmirigy termelte táplálékot felvegye, így a rossz közérzet, a munkakedv-hiány még job­ban nő. Az eredmény az előző időszakhoz képest is rosszab­bodás, mert a mézhozamban való kiesés 36,3%-os. Ez a 12 nap mérlegelési eredménye. A fenti három Időszakot kö­vető 10 nap alatt a kísérleti család mézhozama az ellenőrző családhoz viszonyítva 189,5% Az ápolás, etetés terhétől való részbeni (3—4 napos) megszabadulás azonban a fo­kozottabb munkának és növek­vő mézhozamnak nem lehet az oka — mert ha igen — ennek már a 13-tk napon, a kísérleti idő harmadik szakaszában je­lentkezni kellett volna. A kí­sérlet viszont azt mutatja, hogy a mézhozam csökkenése ebben a szakaszban, amikor már nem volt nyílt fiasítás, sokkal na­­. gyobb volt, mint az előző sza­kaszban, amikor pedig az ápo­lásra és etetésre váró nyílt fiasítás nagyrésze még meg­volt. Anyátlanított családok mézhozama... Anyanevelést tanulmányuzú méhészek. emelkedést mutat. Mivel lehet ezt a — szinte hihetetlen — eredményt megmagyarázni? A meganyátlanított, illetve most már új anyás család gyűjtő méhe a kontroll családhoz vi­szonyítva nem szaporodott; sőt ha feltételezzük azt, hogy 13 napos vagy ennél fiatalabb méhek már részt vesznek a gyűjtésben, a kontroll család­dal szemben még hátrányban van. A népesség tagozódásban a másik különbség az, hogy a kísérleti családnál az utolsó 10 nap alatt frissen kelő fiatal népessége nincs és hogy az utolsó időszak kezdetén ápo­lásra, etetésre szoruló nyílt fiasítással sem rendelkezik, legfeljebb némi friss petével. Az ok itt is — mint a kí­sérlet három első szakaszá­ban — a mirigyek termelte tápanyag termelése és fogyasz­tása közti egyensúlyban kere­sendő. A kísérlet 10-napos negyedik szakaszában az új anya már megtermékenyült, mint ilyen, igen erős fogyasztóvá vált. A dús táplálkozás gazdag peté­­zéssel jár, s néhány nap alatt az anya és nagy tömegű álca a tápanyag termelési és fo­gyasztási egyensúlyát tökélete­sen helyreállítja. A torlódás, a rossz közérzet tökéletesen eltűnik, a munkakedv tökéle­tesen helyreáll. A helyzet a kísérlet végéig folyamatosan javul, mert a tápanyagot leg­inkább termelő fiatal méhek létszáma a kísérlet végéig — új kelés hiányában — állan­dóan fogy. A kísérleti család méhei a kontroll családhoz vi­szonyítva sokkal jobb fizioló­giai állapotban vannak (jobb a közérzetük) és így azt a ma­ximumot gyűjtik, amit azonos feltételek mellett még gyűj­teni képesek. A nagy hozam-különbség a kísérleti családok oldaláról nézve ebben a fő okban kere­sendő. A másik ok a kontroll csa­lád rosszabb fiziológiai álla­potában lelhető fel, vagyis abban, hogy ez a család a gyűjtés 24—34 napjaiban már nem képes begyűjteni azt a mennyiséget, amit egyébként begyűjthetne, mert a család hangulata, munkakedve ekko­rára többé-kevésbé megrom­lik. Tegyük fel, hogy egyenlő vi­szonyok mellett a kontroll csa­lád a rossz hangulat következ­tében, naponta csak 2 kg-ot gyűjtött (ez tetszőlegesen vá­lasztott érték), pedig a lehe­tősége napi 5 kg begyűjtésre is megvolt, a jő hangulatú kí­sérleti család pedig ezt az 5 kg-ot valójában is begyűjtötte; már megvan a kísérleti ered­ményben jelentkező és nagy­nak látszó különbség. Ez a fejtegetés egy folyamatnak csak a keretét, a lefolyását ér­zékelteti, de semmiképpen nem irányul az újanyás csalá­dok minden vonatkozású jobb eredményei ellen. Ha csak annyit tudunk, hogy az egy­éves anyás családok mézhoza­mához viszonyítva a négyéves családok mézhozama csupán 57%-ot tesz ki, egy ilyen fel­tevés eleve elesik. Ahhoz, hogy a család hektárhozama a le­hetséges begyűjthetőt elérje, a fiatal anya jelenléte nem a legjelentéktelenebb tényező. Gyakorlati méhészek nagyon jól ismerik azt a jelentőséget, amikor a főhordás alatt egy­­egy család, a bőséges férőhely és a jó hordási idő ellenére is lelassul, sőt le is áll. A vizs­gálatnál kiderül, hogy a család a rajállapotnak valamilyen már látható formájában van. A táp­anyagegyensúly megingott, a közérzet és a munkakedv meg­romlott. Ez az állapot azonban nem egyszerre, máról-holnapra következik be. Fokozatai van­nak, amelyeknek látható tü­netei esetleg nincsenek, de már hordási kieséssel járnak. Mi, méhészek, mindig tudjuk, hogy mit gyűjtöttek a mé­­heink, de sohasem tudjuk, hogy azonos hordási körül­mények között mit gyűjthet­­tek volna. A szovjet kutatók most ismertetett eredményei e tekintetben nagyon jó emlékez­tetők lehetnek. Ha nálunk akácvirágzás kez­detére az új, termékeny anyák­kal ellátott családok mézhoza­ma — nem a kísérlet szerint 189,5%-al, hanem — csak 50%­­al növekszik, akkor az új anyák nevelésével felmerülő munka és költség már bőven megtérült. Elek Imre A SZÓLÓ KÁRTEVŐI ÉS BETEGSÉGEI V. Gombás betegségek. Ezen be­tegségcsoport a szőlőtermesz­tők számára ismert, mert az ellenük történő védekezés a termés mennyiségét közvetle­nül befolyásolja. A betegséget mikrogombák okozzák, ame­lyek a bőr szövetén vagy an­nak nyílásain kerülnek a nö­vénybe. Vegetatív testük plaz­mahalmazból, másoknál gomba­­fonalakból áll, amelyek a nö­vény hervadását, szövetelhalá­sait okozhatják. A gombák az egyes gombákra jellemző kö­rülmények között vegetatív úton nagymennyiségű fertőző­­képes szaporítótestet képezhet­nek, és súlyos járványokat idézhetnek elő nagyon gyors lefolyással. PERONOSZPÓRA Az európai nemes szőlőfaj­ták érzékenyek a fertőzésre. A fertőzés veszélye szükséges­sé teszi, hogy minden évben az időjárástól függően többszöri permetezéssel védekezzünk el­lene. A gomba oospóra alakjában az ősszel elhalt, lehullott leve­leken telel át. Tavasszal, ha az időjárás napi középhőmérsék­lete eléri a 10—13 °C-t és egy­mást követően egy-vagy két napon át legalább 10 millimé­ter eső esik, megindul az oospórák csírázása, amely 4— 10 napig tarthat. Csírázásnál ún. makrosporangium fejlődik ki, amelyből rajzó spórák kép­ződnek, vízcseppekben kirajza­nak és esőcseppel felverve a fiatal hajtásokra és levelekre jutnak. Elsődleges fertőzést a rajzó­­spórák okoznak, amikoris gombafonalat képeznek amivel behatolnak a levél belsejébe, ahol ez szétágazik és a sej­tekbe szívókákat képez. Ezeken keresztül szívja a gomba a gazdanövényből a táplálóanya­gokat és juttatja vissza a saját anyagcsere termékeit a gazda­növény sejtjeibe. Ezáltal az­után a gazdasejtek fokozatos károsodását Idézi elő, ezek klo­­rofillja elbomlik, és a betegség első tüneteként kifejlődik az ún. olajfolt. Ezt az időszakot tehát, a fertőzés kezdetétől az első tünet megjelenéséig, lap­­pangási időszaknak nevezzük. A másodlagos fertőzés a gom­ba szaporítóalakjának kifejlő­dése, az olajfoltok megjelenése után egy-két napra történik. Ezen konidiumokból rajzóspó­rák szabadulnak fel, és az újonnan megfertőződő levélen vízcseppben élénk mozgás után a levélnyílások mellett megte­lepednek, és kedvező hőmér­séklet mellett csakhamar csí­ráznak. Ezzel ismétlődik a fer­tőzés. A fertőzés lehetősége lénye­gesen nagyobb a levél alsó ré­szén, mivelhogy sokkal több a levélnyílás s ezek egyenlete­sebben is vannak elhelyezve, mint a levél felső részén. A fertőzés az időjárástól függően többször megismétlődhet. Tünetei szembetűnőek az egész vegetációs időben, ami­kor a fertőzés az időjárástól függően gyakran ismétlődhet. Különösen érzékeny a szőlő az erősödő növekedési szakaszban, azaz július közepéig. A növeke­désben levő leveleken az olaj­foltok nagyok, úgyszintén a késő nyáron képződő fiatal le­veleken, illetve az oldajhajtá­­sokon képződő leveleken is. Száraz idő esetén az olajfoltok beszáradnak. A fürtök, ll'etve a virágzat is nagyon érzékeny ebben az időben. A fertőzött fürtkocsányok és bogyók zöl­dessárgára színeződnek, majd elhalnak. Gyakran virágzás után 8—10 nappal az érzékeny fürtök a fertőzés következtében szintén zöldessárgára fakulnak és erőteljes a kontdiumtartó képződése. A bogyók fejlődé­sével a légzőnyílások száma csökken. így a borsószemnél nagyobb bogyók már kevésbé érzékenyek a fertőzésre. Az idősebb bogyók többnyire a ko­­csánykorona légzőnyílásain fer­tőződhetnek. Ekkor a bogyók szürkésre majd barnára színe­ződnek, összetöpörödnek (1. kép) és páratelt körülmények között felületükön megjelenik a kivirágzás. A peronoszpóra elleni véde­kezés előfeltétele, hogy ismer­jük a távlati előrejelzést. Ez az időjárástól függően a követke­ző lehet: rendkívül nagy a pe­­ronószpóra veszélye, ha előző­leg bőséges csapadék van no­vembertől júniusig. Kisebb a veszély, ha kevés a csapadék novembertől áprilisig, de a má­jus és június csapadékos. Nincs fertőzésveszély, ha májusban és júniusban szárazság van. A peronoszpóra elleni véde­kezés a szőlő védelmében nagy szakértelmet, figyelmet és lel­kiismeretességet követel. Véde­kezésnél tanácsos, hogy az első két-három permetezést organi­kus fungicidekkel (Novozír N—50, Perozin 75 stb.) vagy pedig kombinált organikus + réztartalmú szerekkel végez­zük, még a többi permetezést réztartalmú vagy pedig kombi nált szerekkel hajtsuk végre. A réztartalmú szerek közül egyre kevesebbet használjuk a bordói levet, mely a múltban az egyetlen gombaölő szer volt. A bordói lé használata 0,5—1— 1,5 %-os töménységben ajánla­­latos. Bordói levet rézgálicból és oltott mészből készítünk. Ügyeljünk a réz közömbösíté­sére, amelyet lakmuszpapírral mérünk. Lúgos közegben a pi­ros lakmuszpapír kékre festő­­dik. Ha nem mutatja a lúgos kémhatást, akkor még meszet öntünk az oldathoz. Ha jól el­készített közömbösített bordói levet készítünk, megbízható szőlővédelmi hatást érhetünk el. További réztartalmú szerek a rézoxiklorid tartalmú szerek. Ezek 50 %-os fémrezet tartal­maznak, kékszínűek és a bor­dói léhez hasonló megbízható védőhatást nyújtanak. Nálunk használtak pl. a Kuprikol, Vi­­tigran, Kupritox stb. Előnyük a bordói lével szemben, hogy nem kell közömbösíteni, tehát lé­nyegesen egyszerűbb az elké­szítése. Hatástartalmuk azonos a bordói lével, stabilabbak' mint az organikus szerek. A Kupri­­kolt 0,5—1 %-os töménység­ben használjuk a szőlő fejlő­dési állapotát figyelembe véve. Kombinált szerekkel (rézoxi­klorid + Zineb) igyekeznek a gyárak megoldani a két fungi­­cidcsoport előnyeinek összevo­nását. Egyrészt csökkenteni á kedvezőtlen mellékhatást és növelni a gombaölő hatásukat. Előnyük, hogy eléggé stabilak, hatástartalmuk 18—20 nap és egész tenyészidőben perzselés veszélye nélkül használhatjuk. Ezek közül ismert a Miltox­­spezial, Cuprosan Super D stb. A rézmentes organikus goin­­baölőszerek nagy haladást je­lentenek a szőlővédelemben. Gombaölő hatásuk hasonló a réztartalmú szerekéhez, míg a mellékhatások lényegesen ki­sebbek,'mint az előbbieknél. Nálunk leggyakrabban hasz­nált a Novozir N—50, amelyet 0,6 %-os töménységben hasz­nálunk. Továbbá használtak a Perozin 75, Antracol, Polyram combi stb. A ftálimid tartalmú szerek közül az Orthocid — vi­rágzás előtt 0,2 %-os, virágzás után 0,3 %-os töménységben használandó. Úgyszintén az Ortho-Phaltan, amely 0,2 %-os töménységben használandó. A rézmentes organikus fungicidek előnye, hogy a permetlé elké­szítése nagyon egyszerű, nem kell közömbösíteni, a szórófe­jeket sem tömik el. Finom el­­osztásúak és nem árnyékolják a leveleket. Különösen nagy előnyük, hogy a növényre egy­általán nem mérgezők, sőt, ser­kentő mellékhatásuk van. Fo­lyamatos használatuk után a levélzet még késő ősszel is zöld. Hátrányuk a réztartalmú sze­rekkel szemben, hogy a külső környezettel kevésbé stabilak, tehát hatásidejük rövldebb, 10—16 nap. Némely réztartalmú és orga­nikus permetezőszer keveréke is előnyös, így pl. Kuprikol 0,5 %-os és Novozir N—50 0,3 %-os szerek keverve történő haszná­lata. Ez előnyös a virágzás előtti és utáni időszakban. Végül meg kell említenünk, hogy az Ortho-Phaltan, illetve az Orthocid szerek maradvá­nyai a szőlőn gátolják a must erjedését. Ezért a szüret vár­ható időpontjától visszamenő­leg legalább 4—5 héttel ne permetezzünk ezekkel a sze­rekkel. (Folytatjuk.) Vanek Gáspár mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents