Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-01 / 31. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1970. augusztus 1. 8 Az anyasági hozzájárulásról szóló 1541/969 sz. törvény magyarázata HASZNOS ~tu4favÍlfaM!C ív. A KÜLÖNBÖZŐ SZERVEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Az egészségügyi intézmények, vala­mint a gyermekekről való gondosko­dással megbízott szervek a törvény 15. paragrafusa szerint az anyasági hozzájárulás igényjogosultságának el­ismerésére illetékes szerveknek je­lentést adnak mindazokról a körülmé­nyekről, amelyek döntő módon befo­lyásolják az anyasági hozzájárulás igénylésének létrejöttét és fennállá­sát. Az említett előírás szerint egész­ségügyi intézménynek minősítik a já­rási népegészségügyi intézetet (OÜNZ) a csecsemőgondozó intézetet, a böí­­csődéket, valamint a 0—3 éves gyer­mekeket nevelő gyermekotthonokat. A gyermekek és fiatalkorúak felőli gondoskodással megbízott szervnek számítanak a járási nemzeti bizott­ságok gyermek- és ifjúsággondozó ügyosztálya, az alapfokú kilencéves iskolák, óvodák, a gyermekotthonok, valamint a gyermek- és ifjúsággondo­zó szociális intézetek. E szervek együttműködését a tör­vény szabja meg és igen fontos a gyermekek felőli egésznapi és rend­szeres gondoskodás követelményé­nek elbírálása szempontjából. Bejelentési kötelezettség alá esnek a törvény 4. paragrafusának 2. be­kezdésében körülhatárolt esetek, amelyben törvényes rendelkezés sze­rint az anyasági hozzájárulásra a kér­vényezőnek nincs igénye, ha az egy évnél fiatalabb gyermek vagy az anya (a kérvényező) egészségügyi okokból több mint három hónapig kórházi ápolásban részesül. A törvény szigorának enyhítése A törvény 16. paragrafusának meg­határozásai szerint az illetékes szerv dönthet a törvény szigorának enyhí­téséről, ha ez a végrehajtás során fennállna. A törvény szigorának eny­hítése keretében pl. anyasági hozzá­járulást ismerhetnek el olyan diák­lányoknak vagy tanulólányoknak, akik nem teljesítik a 270 nap tanul­mányi idő vagy tanoncviszony felté­telét, illetve a munkaviszonyban álló olyan nőknek, akik az előző gyer­mek születése után bontották fel munkaviszonyukat, még mielőtt ki­merítették volna a további szülési szabadságot, esetleg azért, mivel fér­jüket követve lakhelyet változ.attak stb. A törvény szigorának enyhítéséről annak az intézménynek felettes szer­ve dönt, amelynél az igényjogosult­ságot érvényesítik. Ha pl. az anya­sági hozzájárulás kérdésében a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom szerve döntött, amely a nőt foglal­koztató szervezet mellett működik, úgy a törvény szigorának enyhítése kérdésében a betegbiztosítás Járási szerve dönt. Olyan esetekben, amikor a hozzájárulás igényjogosultságában a járási nemzeti bizottság, vagy az egységes földművesszövetkezet dön­tött, a törvény szigorának enyhítése felől a szociális biztosítás járási já­radékmegállapító bizottsága dönt. Ä szövetkezetbe vitt földterület után járó térítés A gyakorlatban sok probléma me­rült fel az olyan kisajátított földte­rületre vonatkozóan, amelyet az egy­séges földművesszövetkezetek kaptak használatba. A törvénytervezetből nem tűnik ki, melyik változatot fog­ják elfogadni, a fontos viszont az, hogy e kérdések jogi szabályozására sor kerül. Az első megoldás értelmé­ben a kisajátított földterület után térítés jár a tulajdonosnak, a másik megoldás értelmében viszont a térí­tés a szövetkezetét illeti meg, persze, a tulajdonos ebben az esetben jogo­sult lesz a tagság megszűnése után kérni, hogy a szövetkezet utaljon ki számára földterületet. Az első és a második megoldás is hangsúlyozza a szövetkezetbe vitt földterületre vo­natkozó tulajdonjogot. Ojonnan szabályozzák a szövetke­zet használati jogát. Az egységes földművesszövetkezet a földterületet írásbeli szerződés alapján szocialista szervezetnek (állami gazdaságnak, közös szövetkezeti vállalatnak) vagy akár bizonyos polgárnak adhatja használatba. A földterület használa­táért a szövetkezet jogosult térítést kérni. A szövetkezetbe vitt földterületek korábbi jogi szabályozása a minta­alapszabályzatban jutott kifejezésre. Helyes, ha e kérdéseket törvény fogja szabályozni. A törvény értelmében az egyénileg gazdálkodó földművesek nem adják át a szövetkezetnek az olyan földterületeket, amelyeken la­kóház vagy gazdasági épület áll. A törvény részletesen felsorolja, hogy az egyénileg gazdálkodó földműves mit köteles a szövetkezetnek átadni, amennyiben mint tag belép a föld­művesszövetkezetbe (a szövetkezetbe vitt földterületnek megfelelő élő lel­tár, holt leltár stb.). Ezzel kapcso­latban meg kell jegyezni, hogy a törvénytervezet a szövetkezetek je­lenlegi gazdasági helyzetét is tekin­tetbe veszi. Amennyiben a földműves­­szövetkezetnek nincs szüksége a tag­tól átvett gazdasági épületekre vagy egyéb épületekre (a szövetkezet meg­alakulásakor átvett épületekről van szó), úgy azokat köteles a tulajdo­nosnak felajánlani. Abban az esetben, ha a tulajdonos nem akarja átvenni, a szövetkezet eladhatja azokat. Ar­ról van sző, hogy amennyiben a szö­vetkezet saját, a szocialista nagyter­melés igényeinek megfelelő épülete­ket épített fel, feleslegessé válnak a tagoktól átvett épületek. A szövet­kezet ilyen esetben azokat már nem használja. A törvény érthetően és egyértel­műen oldja meg a vagyonjogi elszá­molást a tagság megszűnése eseté­ben. A tagság megszűnése esetében a szövetkezet köteles a tagnak visz­­szasznlgáltatni a bevitt földterülete­ket vagy ezek helyett más földterü­letet kijelölni számára, kivéve azo­kat a földterületeket, amelyeken a szövetkezetbe lépés előtt más jogcí­men (nem mint tulajdonos) gazdál­kodott. Ha a volt tag (esetleg örökö­se) nem tud a földterületen gazdál­kodni, nem kérheti a szövetkezettől a termelőeszközök visszaszolgáltatá­sát. joga van viszont kérni a mara­dék érték megtérítését. Ezt az össze­get a szövetkezet részletekben fizet­né vissza. Amennyiben ezzel kapcso­latban nézeteltérésre kerülne sor, a bíróság dönt az ügyben. ш/шеишк A munkaidő átmeneti meghosszabbítása Mint munkás olyan munkahelyen dolgozom, ahol folyama­tos műszakokban folyik a munka (vagyis háromműszakos munkahelyen dolgozom). A munkaidő átmeneti meghosszab­bítása ezekre a munkahelyekre is vonatkozik? A munkaidő meghosszabbításával kapcsolatban milyen elveket fogadtak el? — kérdezi egyik olvasónk. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom Központi Tanácsával történő megállapodás után a Munka Törvénykönyv 53. para­grafusának 3. bek. összhang­ban 1970. március 18-án hozott 56. sz. határozatával (a 153/ 1969 Zb. sz. törvény szövege­zésében) rögzítette a munka­idő meghosszabbítását. Az idézett jogszabályok el­veket tartalmaznak, amelyeket a munkaidő meghosszabbítása és az ennek keretében végzett munka díjazása során meg kell tartani. A heti munkaidő csök­kentésére vonatkozó elvekről szóló 63/1968 Zb. sz. hirdet­mény, illetve a munkaidő csök­kentéséről szóló 62/1966 Zb. sz. hirdetmény szerint megállapí­tott munkaidőt 1970 áprilisá­ban, májusában, októberében és novemberében egy további műszakkal meghosszabbították. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya pontosan megállapította, hogy a műsza­kokat mely napokon kell le­dolgozni. Áprilisban negyedi­kén szombaton, májusban 16- án szintén szombaton, októ­berben 25-én vasárnap és no­vemberben 14-én szombaton kell (illeltve kellett) a műsza­kokat ledolgozni. Az említett napokon (kivéve október 25-ét) a műszak hossza a pénteken ledolgozott műszaknak felel meg. Október 25-én pedig a hétfői műszaknak megfelelő műszakot kell ledolgozni. Amennyiben háromműszakos munkahelyen dolgozik, úgy a munkaidő meghosszabbítása önre nem vonatkozik. A mun­kaidő meghosszabbítását sza­bályozó határozat nem vonat­kozik továbbá a 16 évnél fia­talabb dolgozókra, az olyan dolgozókra, akiknek munka­ideje a hét 6 napjára van fel­osztva, és végül az olyan üze­mekben alkalmazott dolgozók­ra, amelyekben az érvényes jogszabályok szerint a munka­időt a 62/1966 Zb. sz., illetve a 63/1968 Zb. sz. hirdetmény­ben megállapított határ alá csökkentették. A többi dolgozó köteles az említett műszako­kat ledolgozni. Amennyiben az adott napra esik a dolgozó rendszeres műszakja, úgy a szervezet az illetékes szak­­szervezeti szervvel egyetértés­ben más megfelelő napot jelöl ki a hónapban, amelyen a mű­szakot köteles ledolgozni. Amennyiben a munkaidő meghosszabbítása következté­ben az adott héten egy pihe­nési nap sem állna a dolgozó rendelkezésére, a szervezet az illetékes szakszervezeti szerve­zettel egyetértésben egy mű­szakot a hónap más hetére tesz át. Ami a munka díjazását illeti, a dolgozót a munkabérelőlrá­­sok rendelkezéseiben megálla­pított összegben illeti meg munkabér. Amennyiben a dol­gozó havi fizetést kap, úgy alapbére nem emelkedik. Az említett napokon végzett mun­ka címén a munkabérjárulék a dolgozót nem illeti meg. A dolgozónak az említett napo­kon végzett munka címén a Munka Törvénykönyv 116. pa­ragrafusa szerinti pótszabad­ság sem jár. Magad aram, ha szolgád nincs! A fejlett motorizálással rendelkező országok autós iskoláiban csaknem mindenütt differenciáltan oktatják a szerkezeti elemek ismeretanyagát. Ez azt jelenti, hogy az alapképzésben a közlekedési és üzemi biztonságot szolgáló ismeretek kerülnek előtér­be, a hivatásos képzésben ezen túl­menően az alapos hibaelhárítási­­karbantartási tudnivalókra helyezik a nagyobb súlyt. Nálunk is gyakran hangoztatják — főleg a magánvezető-jelöltek — mi­előtt a jogosítvány birtokosai lenné­nek: „Minek nekem a szerkezettant ismerni. Majd ha elromlik a kocsim, megcsináltatom.. Nos, az ilyen álláspont még akkor sem indokolt, ha a tanfolyamon ren­delkezésre álló idő valóban nem is elegendő a szerkezettan alapos el­sajátításához. Annyit azonban min­den ilyen tanfolyamon szeretnének elérni, hogy az ismeretek megalapo­zása révén megnyíljék a lehetőség az önképzéshez. Ehhez egyébként nálunk is nagyon sok jó szakkönyv áll már rendelkezésünkre. Túl azon, hogy az előbb említett és elmarasztalt szemlélet költséges következményekkel járhat, még bal­eseti veszélyforrást is rejt magában. Amíg a kocsi új, a garanciális idő alatt rendszerint felszínre kerülnek a „gyenge pontok“, vagy az adott konstrukcióval együttjáró érzékeny sajátosságok. Az első egy év vagy tízezer kilométeres futási teljesít­ményt biztosító garanciális időszak alatt tehát még nincs különösebb gondunk. Az időközben előbukkanó hibát — esetleg anélkül, hogy mi fel­ismernénk — a szervizben megtalál­ják, és anélkül, hogy mi erre külön felhívtuk volna a figyelmüket, kija­vítják. (Ideális szerviztevékenységre gondolunk.) Később azonban — a ga­ranciális idő letelte után — már a gépjármű vezetőjének illik felismer­nie a hibát. Méghozzá Idejében, ha azt akarja, hogy nagyobb és még költségesebb javítási igénnyel jelent­kező baj ne következzen be. De ugyancsak fontos ismerni a gépjárművünket a karbantartás miatt is. A karbantartás a megelőzést szol­gálja és éppen ezért nem téveszthető össze a javítással. Ennek ellenére szoros összefüggésben van vele, hi­szen a karbantartás elhanyagolása minden esetben költséges javításhoz vezet. Természetesen nem arról van sző, hogy a magánvezetők mondjuk egy fődarab-cserét is önállóan tudjanak elvégezni. Erre megfelelő javítómű­hely, szerszámok és alkatrészek hiá­nyában az esetek többségében — még ha a szakértelmük netán meg is lenne hozzá— eleve nem is vál­lalkozhatnak. Arra azonban igen, hogy a napi ápolást a rendszeres karbantartást és a kisebb javítást ön­állóan végezzék. Ha azonban erre sem vállalkoznak, később egy elha­nyagolt, vagy a keletkezésénél fel nem ismert hiba továbbfejlődése miatt, a tanulópénzt kamatostól kell majd megfizetniük. Mind több autós­motoros áldozza szabad idejét csupán hobby-ból járműve bütykölésére. Eh­hez természetesen nem csupán a „hobby“ az elsőrendű kellék, hanem a szakértelem, praktikus szerszámok és esetleg egy ilyen célra felhasz­nálható (akár több járműtulajdonos által közösen használt) helyiség. Ez utóbbi azért is fontos, mivel nagyon sokan végeznék maguk a kocsijukon adódó kisebb javításokat, de nincs hozzá szerszám. Csupán az, amit az autóhoz rendszeresítettek. És az bi­zony kevés. Ezzel szemben egy olyan helyiségben, amelyet „hobbyszerviz“ gyanánt több autós (legjobb, ha munkatársak) is használ, minden to­vábbi nélkül ki lehet alakítani egy szélesebb skálájú és közös vagyont képező szerszámkészletet. Ugyanitt, a ritkán, vagy rapszodikusan besze­rezhető alkatrészekből és egyéb fo­gyó eszközökből kis házi raktárt is ki lehet alakítani. A szükséges alkat­rész, vagy bármilyen kellék így azon­nal, amikor arra éppen szükség van, a rendelkezésre áll. Az természetes, hogy a házi raktárból kivett anyagot a felhasználónak a legrövidebb időn belül pótolnia kell. A lényeg azon­ban, hogy a kurrens alkatrészekből kialakított stabil házi raktárkészlet a kis kollektíva számára állandó biz­tonságot jelent. Sokan nem is a költségek miatt és nem is kedvtelésből szeretnék maguk csinálni a karbantartást és a kisebb javításokat, hanem azért, mert nem szívesen vesztegelnek a szervizekben. Esetleg nyugtalanítja őket az is, hogy a javításra leadott járművükön nem tarthatják rajta a szemüket. Nyugat­német közvéleménykutatás szerint, az autótulajdonosok 75 %-a maga mossa, szervizeli a kocsiját. És egyre több országban találhatók már pénzbedo­básra működő mosó automaták az ugyanilyen elven működő benzinku­tak mellett. És ugyancsak terjed az önkiszolgáló szervizek hálózata is. Mindebben természetesen az is lénye­ges szerepet játszik, hogy ezekért a szolgáltatásokért meglehetősen sokat kell fizetni — mindenesetre többet, mintha magunk végeznénk. A „Ja­vítsd magad“ állomások igen nagy haszonnal dolgoznak. A már említett praktikus automatákon kívül az ügyfelek rendelkezésére állnak szer­számok és speciális beállítő-ellenőrző műszerek is. Ez utóbbiak kezelését természetesen a legtöbb helyen kü­lön szakember végzi, aki adott eset­ben tanáccsal is ellátja a hozzá for­dulókat. A bevezetőben említettük, hogy ma már a gépjárművezetői iskolák nagy többségében is figyelembe veszik a „csináld magad“ mozgalom terjedé­sével jelentkező újabb igényeket. Ép­pen ezért a magántulajdonosok szá­mára szolgáló műszaki ismeretanya­got úgy állítják össze, hogy a vezető­jelölt egyben biztos alapot nyerjen a hiba felismeréséhez, elhárításához és a karbantartáshoz szükséges kész­ségek kifejlesztéséhez. De ilyen meg­fontolás alapján a régebben vizsgá­zott és a hosszabb szünet után csak most gyakorló magánautósoknak is érdemes feleleveníteniük műszaki ismereteiket. Nálunk is szerveznek ilyen jellegű továbbképző tanfolya­mokat és sok helyütt a márkatársak aktív közreműködésével már létre is hozták a „csináld magad“ mozgalom első önálló bázisait. És számuk min­den bizonnyal egyre nagyobb lesz ... (Autó-motor) A halál ezredórája Megdöbbentő cím, megdöbbentő történet. Arra ad választ, hogy ami­kor a volán mögött ülőt cserbenhagy­ja a józan mértéktartása, és oktala­nul a kétes előnyt hozó másodperce­ket üldözi, mit nyerhet vele? íme, egy dráma hétszer egytized másod­perces felvonásban: egy kilencvenes tempóval fának rohanó autónak és vezetőjének a pusztulása. • AZ ELSŐ TIZED MÁSODPERCBEN A lökhárító és a hűtőrács össze­omlik. A megrepedezett és leszakadt fémforgácsok mintegy 3—4 centimé­ter mélységben behatolnak a fába. • A MÁSODIK TIZED MÁSODPERC­BEN A felpattant motorháztető mind jobban összegyűrődve feltüremlik. A hátsó kerekek forogva a levegőbe emelkednek. A sárhányók a fa tör­zsén összezúzódnak. A hátsó rész előre törése következtében kipattan­nak az ajtók. A kocsi nehezebb szer­kezeti elemei, lendületükben hirtelen megakasztva, iszonyú erővel lendíte­nék tovább a súlyos gépet. A vezető teste is alkalmazkodik a kocsi ere­deti sebességéhez. A térd és a boka ízületei összeroppannak. • A HARMADIK TIZED MÁSOD­PERCBEN A vezető teste megemelkedik az ülésről, a felsőtest természetellenes helyzetbe kerül. Térdkalácsa teljesen szétzúzódik a szerelvényfalon. A kormányív mind jobban előre feszül és megkezdi halálos szorítását. A ve­zető feje beleütődik a napellenzőbe, s melle közvetlenül a kormányív fölé feszül. • A NEGYEDIK TIZED MÁSOD­PERCBEN A kocsi frontális része mintegy fél méter mélységben teljesen deformá­lódik, a hátsó rész azonban mintegy 60 kilométeres sebességgel zúdul elő­re. A vezető teste ugyanakkor még mindig az eredeti 90 km/óra tempó­val száguldana. A többmázsás mo­tortömb valósággal „belerobban“ a fába. A kocsi hátsó része a hirtelen „leblokkoló“ ló testhelyzetéhez ha­sonlóan magasra emelkedik. • AZ ÖTÖDIK TIZED MÁSOD­PERCBEN A vezető vérbe fagyott keze rá­csapódik a kormányoszlopra. A ne­hézségi erő mind jobban préseli a testet a kormányra. A roncsok és a fémszilánkok felszakítják a tüdejét és a bordaközi artériákat. A vér el­árasztja a tüdőt. • A HATODIK TIZED MÁSOD­PERCBEN A vezető lába a szorosan befűzött cipőtől kezdve végig felhasad. Az al­váz, illetve a kocsiszekrény elcsava­rodik. A vezető feje bezúzza a szél­védőüveget. A kocsi hátsó része, le­felé estében, a még mindig pörgő ke­rekeivel valósággal belefúrja magát a földbe. • A HETEDIK TIZED MÁSOD­PERCBEN A kocsitest már alaktalan roncs. Az ajtók sarkostul kiszakadnak. És az utolsó megrázkódtatás iszonyú fá­zisában a felszakadó üléssel együtt előrezuhanó testet az ütközés végső ereje mintegy kegyelemdöfésül való­sággal rászegezi a kormányoszlopra. A vér kibuggyan a száján, és a bor­zalmas sokk megdermeszti a szívét. Hét tized másodperc! így húnyt ki, így pusztulhat el egy oktalanul sietős emberélet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents