Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-01 / 31. szám
/ 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. augusztus 1. A kndi /тщбк, A lengyel mezőgazdaság hazai szemmel A közelmúltban hét napot töltöttünk Lengyelországban, ahol a nevezetesebb városok, műemlékek megtekintésén kívül a szövetkezetek és állami gazdaságok tevékenységét is tanulmányoztuk. Elöljáróban meg kell mondanunk, Ihogy a lengyel mezőgazdaság helyzete szinte egyedülálló a szocialista államok között. Bizony, a nagytáblás gazdálkodáshoz szokott szemnek furcsának tűnt, hogy több helyütt -barázda választja el egyik parcellát a másiktól. Ezért a számiunkra rendezett sajtófogadáson nagy érdeklődéssel hallgattuk J-anusa Trstinsky, az állami gazdaságok vezérigazgató-helyettesének szavait, aki a Mezőgazdaságügyi Minisztérium megbízásából mélyrehatóan elemezte az ország mezőgazdaságának helyzetét. Vendéglátónk elmondotta, hogy a második világháború a tönk szélére sodorta a mezőgazdaságot, összesen tíz traktort hagyott háta mögött a pusztító háború. Száz hektárra csupán egy szarvasmarha, 300 hektárra egy ló Jutott. A sertésállományt egy szálig felfalta a német hadsereg. A háború után ebből a mélységből kapaszkodott felfelé a lengyel mezőgazdaság. A háborút követően 1949-től indult a szövetkezeti mozgalom s a mai napig mintegy 1200 közös gazdaságot tartanak nyilván. Az egy-egy szövetkezetre eső átlagos mezőgazdasági haszonterület nagysága kb. 185 hektár. Érthető, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt az ipar felépítése mellett az állami gazdaságok fejlesztését szorgalmazta elsőként. Ennek révén az állami gazdaságok Jelenleg mintegy három millió hektár földet művelnek. Sikereiket mi sem bizonyítja Jobban, mint az a tény, hogy hektáronként átlagosan három-négy mázsa gabonával, tehenenként pedig 400— 500 liter tejjel termelnek többet, mint az egyénileg gazdálkodók. További figyelemreméltó Jelenség, hogy amíg az állami gazdaságokban 11 dolgozó művel száz hektár földet, addig az egyénieknél 30 ember szorgoskodik ugyanekkora területen. Egyébként az állami gazdaságok fő célkitűzése a szarvasmarhatenyésztés továbbfejlesztése. Erre vonatkozóan nagyon Jó tenyészanyaggal rendelkeznek. A keletfríz szarvasmarha tartását szorgalmazzák, melynek fejési átlaga eléri a 4000 litert 4—4,5-százalékos zsírtartalommal. Éghajlati viszonyaikat és takarmányozási lehetőségeiket figyelembe véve ez célszerűnek mutatkozik, mert élőállatok és tejtermékek exportálására törekszenek. Az igazgatóhelyettessel történő beszélgetés folyamán arra a megállapításra jutottunk, hogy az állami gazdaság fő célkitűzése a termelés állandó növelése, a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók segítése vetőmaggal, törzskönyvezett tenyészállatokkal és nem utolsó sorban az, hogy példát mutassanak a nagyüzemi gazdálkodás területén. élenjArö Állami gazdasAg A lengyel mezőgazdaság helyzetének rövid áttekintése után nézzünk meg egy állami gazdaságot, hogy miként birkózik meg a rábízott feladatokkal. Utunk a poznaní kerületben levő Chocziczai Állami Gazdaságba vezet, ahol Teofil Bekaš főagronómus kedves szavakkal fogad bennünket. Nem csoda, hiszen amint később kiderült, a gazdaság igazgatója és zootechnikusa Brnóban és környékén végezték főiskolai gyakorlatukat. Maga Bekaš elvtárs pedig Dániában gyarapította gyakorlati ismereteit. A Chocziczai Állami Gazdaság 3540 hektár földön gazdálkodik. Területe 51%-án gabonát, 20%-án hereféléket, cukorrépát, burgonyát s egyéb növényeket termel. A szó szoros értelmében a termelést nem szakosították, mégis a szarvasmárha és sertéstenyésztésre összpontosítják figyelmüket. Jelenleg négyezer szarvasmarhával és 900 anyasertéssel rendelkeznek. Emellett 900 lengyel merinói Juhből álló nyá] tartózkodik legelőiken. Mivel a sok állat rengeteg takarmányt felemészt, a gazdaság 12 millió zloty (1 Kčs kb. 1,5 zl.) értékben vásárol takarmányt az államtól. Ugyanakkor a szántóföld minden hektára után tíz mázsa gabonát adnak a népgazdaságnak, Jórészt vetőmagnak alkalmas búzát, rozsot, valamint burgonyát. KÉT TERMÉS EGY ÉVBEN Saját takarmányelapjuk növelése érdekében az arra alkalmas területekről két termést takarítanak be évenként. Nagy területeken termelnek különböző őszi és tavaszi takarmánykeverékeket, amelyek után burgonyát és kukoricát vetnek. Ennek következtében júniusban még Javában folyik a kukorica vetése, a burgonya ültetése. A kettős termés eredményességét elősegíti a talaj intenzív trágyázása, istálló és ipari trágyákkal, ugyanakkor az átlagos évi csapadék az ezer millimétert is eléri. Gabonafélékből tavaly 24 mázsa volt az átlagos hektárhozam; míg burgonyából 180 mázsa. A gazdaság legnagyobb gondja a rét és a legelő Javítása. Nagyon sok a vizenyős terület, ahol csupán savanyú fű és csáté terem. Elsőrendű követelmény tehát az alagcsöivezés s ezt követően a füves területek felújítása. Erre szükség lenne nemcsak a Chocziczai ÄG-ben, de az ország mezőgazdasági területe nagy részében Mivel azonban az állam a lecsapolást munkák költségeinek csupán 60% át fedezi, a hátralévő öszszeg előteremtése, illetve befektetése hátráltatja e sürgős feladatok mielőbbi megoldását. Ellenben említésre méltó, hogy azok az állami gazdaságok, amelyek elhanyagolt területeket vesznek művelés alá, hektáronként ötezer zlotyt kapnak a központi alapból. Ehhez szorosan fűződik az a tény, hogy az állami gazdaságok a jövőben, pontosabban 1971-től, minden központi segítség (fejlesztés, beruházás) nélkül gazdálkodnak. Amint említettük, a gazdaság minden igyekezete arra irányul, hogy minél több jőminőségű takarmánnyal rendelkezznek. Ehhez nagy segítséget nyújt a birtokukban lévő burgonyaszárító, valamint a takarmánykeverő. A burgonyaszárltő immár harminc éves múltra tekint vissza. (Hasonló berendezés, főleg a bungonyatermesztő körzetekben nálunk is hasznos szolgálatot tenne.) Évi kapacitása ezer tonna. A szárított burgonya minőségileg javítja a takarmányalapot, emellett az anyasertések és fejőstehenek számára jó étrendi takarmány. A TEHENÉSZET REPREZENTÁLJA AZ ORSZÄG MEZÖGAZDASÄGÄT Amint a fentiekből kitűnik, a gazdaság elegendő takarmányalappal rendelkezik. Ez visszatükröződik az állattartásban, illetve a pénzügyi bevételekben is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az állattenyésztésből eredő évi bevétel 24 millió zlotyra rúg, ugyanakkor a növénytermesztésből 12 millió zloty ered. Az is dicséretes, hogy hektáronként 340 kg húst értékesít az állami gazdaság. Az állattenyésztés területén fő bevételi forrásuk a tej, hízómarha és hízósertés. Évenként 400 db hízómarhát exportálnak Olaszországba. (Ára 27 zl/kg.) Ezenkívül számos tenyészállatot adnak el a szövetkezeteknek, valamint az egyéni gazdáknak. Az állami gazdaság termelési eredményei hazai szemmel nézve nem mondhatók kiválóknak, ám lengyel viszonyok között nagyon is kiemelkedők. Fejési átlaguk (800 tehén) 3100 liter, a hízómarha napi súlygyarapodása 95—100 dkg, a sertéseké pedig 55—60 dkg. A malacelválasztás (900 anya) 15 db, míg Juihonként 4,9 kg az évi gyapjúhozam. Békáé főagronómus szavai szerint a gazdaság tehenészete már reprezentálja az ország mezőgazdaságát. VIRÄGZÖ GAZDASÁG, SZÉP KERESETI LEHETŐSÉGEK A termelési eredmények ismertetése után most pedig szóljunk az emberekről, akik szorgalmas munkájukkal hosszú évek során ezt a virágzó üzemet létrehozták. Az állami gazdaság, akárcsak nálunk, az elvégzett munkáért Járó bért teljes egészében kifizeti dolgozóinak. Ezen kívül családonként 25 ár burgonyaföldet és öt ár kerti földet juttat. Továbbá két malacot és naponta három liter teiet kapnak térítés nélkül a munkások. A tej árát csak abban az esetben kell megfizetni, ha az évi termelési, illetve pénzügyi tervét nem teljesíti a gazdaság. (Tavaly három millió zl. tiszte nyereséggel zárták az évet). A fejők, akik 20—22 tehenet gondoznak, 3—3,5 ezer zlotyt keresnek. (A traktoro^Bk átlagos havi keresete 2000 zloty.) Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a Chocziczai Állami Gazdaság nemcsak a termelési eredményekben Jeleskedik, de a kereseti lehetőségekben is az elsők között áll a lengyel mezőgazdaság területén. Amint bevezetőnkben említettük, ugyanezt nem mondhatjuk el az EFSZ-ekről — bár közülük néhány immár húsz éve gazdálkodik — mert számukra még nincsenek meg azok a technikai és anyagi feltételek, amelyek a magas színvonalú gazdálkodás megteremtéséhez szükségesek. Am a lengyel ipar rohamos fejlődése (húsz év alatt megkétszereződött a termelés), főleg a traktor és műtrágyagyártás előretörése arra a kijelentésre Jogosít fel bennünket, hogy a kollektivizálás üteme meggyorsul s rövidesen elérkezik az idő — akárcsak nálunk —, hogy a szövetkezetek méltó versenytársai lesznek az immár virágzó állami gazdaságoknak. Sándor Gábor I A költségtételek csökkentésével a sertéshús korszerű termeléséért A sertéshús felvásárlási árának a csökkentése s a gabona árának emelése 1965-től a sertésállomány számának általános csökkenését eredményezte. Tény, hogy a vágósertések minden kilója után kifizetett 50-filléres árkiegészítő nem mozgósíthatta kívánt módon a mezőgazdasági üzemeket többtermelésre. Amikor 1969- ben az illetékesek fölismerték az ezzel összefüggő hiányosságokat s kilóként 1,30 és 1970-ben további 1 koronával egészítették ki a felvásárlási árat, erre már a termelők is felfigyeltek, bővítették a kocaállományt s hatékonyabban rátértek a sertéshús termelésére. Tények bizonyítják, hogy társadalmunk számára a sertéshús termelése kifizetődő. Mégpedig azért kifizetődő, mert amíg a marha, a baromfi és más húsfélék termelését államunk bizonyos mértékben támogatja, addig a sertéshús esetében kilónként mintegy 5 koronát nyer forgalmi adó formájában. A termelők a nagyobb haszon kilátásba helyezése következtében aránylag gyorsan reagáltak az intézkedésekre. Bővítették a termelőkapacitást, s olyan színvonal elérésére törekednek, hogy kielégíthessék a piaci igényeket. Mezőgazdasági üzemeinknek tehát olyan feltételeket kell teremteniük, melyek elősegítik a költségtételek, a felvásárlási és a kiskereskedelmi árak csökkentését, s a fogyasztók életszínvonalának emelkedését. Az önköltségek alakulását döntő mértékben befolyásolja a választott malacok termelői ára, a takarmányok költsége, a hizlalás hatékonysága, s végeredményben az állatok vágósúlya. Megfigyelték például, hogy a hízóba fogott sertések alább vázolt egyedi napi súlygyarapodásánál 0,35 kg-ról 0,40, 0,45, 0,50 és 0,55 kg-ra való emelése esetén a takarmányok költsége 5,80, 10,80, 14,80 és 18,90 százalékkal 1 kg hús termelési költsége 6,70, 12,20, 16,80 és 21,20 százalékkal csökken. Az 1 kg élősúlyra eső költséget éppen a vázolt malacok magas termelői ára befolyásolja a legjobban — különféle vágósúlynál — a napi darabonkénti 0,35 kg-os súlygyarapodásból kiindulva. ha a hízóállat súlya Átlagos súlygyarapodás naponta db/kg-ban 0,40 0,45 0,50 0,55 A költségtételek csökkenése %-ban 70 kg 3,60 6,50 • 9,00 11,30 100 kg 4,40 8,50 11,10 14,00 120 kg 4,60 8,60 11,80 15,00 tása azért fontos, mert a sertéstartásnak az árutermelésben való részesedése nagyon figyelemreméltó. A közelmúltban kidolgozták a költségtételek alakulásának távali tervét, ami a sertéstenyésztésre s a hústermelésre egyaránt vonatkozik. A költségtételek alakulásának kidolgozásakor a minisztérium által 1968-ban megfigyelt üzemek gyakorlati eredményeit veszik alapul. Kritériumként figyelembe vették a sertéstenyésztés adott műszaki színvonalát, technológiáját, a munkatermelékenység alakulását s az ezekkel összefüggő tudományos ismereteket. Feltételezhető, hogy 1985-ben olyan termelékenységet érünk majd el, hogy 20 kg-os választott malac előállítására átlagban számítva mintegy 1,25 órára s egy sertésnek 100 kg-ra való hizlalásához 60 perc munkaidőre lesz szükség. (A szerk megjegyzése: ezek persze olyan statisztikai adatok, melyek megfelelő termelési technológia mellett korszerű feltételek között megvalósulhatnak.) Tehát a nagyobb vágósúly esetén a költségeknek a választott malacokra eső részaránya, s vele együtt a hizlalással összefüggő költségek is csökkennek. Például ha kocánként legalább 18 malacot választuk el, a napi súlygyarapodás eredményéhez arányosan csökkentjük a kocák számát, vagyis ha a vágósúlyt 90-ről 120 kg-ra emeljük, mintegy 25 százalékkal csökkentjük a kocák s ugyanannyival a választott malacok számát. Ebből pedig arra a következtetésre kell Jutnunk, hogy a sertéstenyésztés és hizlalás terén mezőgazdasági üzemeinkben még mindig föl nem tárt tartalékok vannak. Ennek a tudatosf-Számolnunk kell az anyagi természetű költségek arányos emelkedésével is, ami egyrészt a tökéletesebb — és ezáltal drágább — keveréktakarmányok használata, az állategészségügyi szolgáltatás, a higiéniai és a nemesítésre fordított költségek következménye lesz. Ezeknek azonban elő kell majd segíteniük a termelés emelkedését. Eltérő eredmények Szövetkezeteinkben mindenhol értékelik az első félév eredménveit. Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, rámutatnak a hiányosságokra, fogyatékosságokra, és közösen örülnek az elért sikereknek. A napokban a lévai Járásban meglátogattam néhány földművesszövetkezetet, hogy elbeszélgessek az emberekkel, megismerjem eredményeiket. IPOLYBÉLEN (Bielovce) nagy munkában találtam az ökonőmust. A szövetkezet félévi munkájának értékelése közben arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az eltelt időszakban volt néhány figyelemreméltó eredményük, de akadtak nehézségek és fogyatékosságok is a tervteljesítésben. Az 1970-es évben a tavaszi munkák végzése nem volt akadálymentes, mivel az Ipoly kiöntése és a belvizek idén is sok gondot okoztak, s hátráltatták a munkálatokat. Ennek következtében kénytelenek voltak a tervben változásokat eszközölni. Érthető, hogy így nem tudták teljesíteni a vetési feladatot. Ami az őszieket illeti, azokat tervszerűen elvetették, azonban tavasszal az árvíz és a belvíz negyven hektár búzát tönkretett. Ebből mintegy 30 hektár területet felszántottak, a többit pedig a víz végett nem művelhették meg. Az őszi gabonafélék ápolási munkálatait már télen elkezdték. Most reményekdnek, hogy a termelési tervben kitűzött hektárhozamot elérik. A tavaszi árpánál a kapásoknál, s a takarmánynövényeknél is bíznak, hogy a tervet nemcsak teljesítik, hanem azt túl is szárnyalják. Az állattenyésztésben eléggé szép eredményt értek el. A szarvasmarhaállománynál a forgalmi tervet 116 százalékra teljesítették. A hús termelésénél az első félévben a szarvasmarhák napi súlygyarapodása a 70 dekás célkitűzéssel szemben a valóságban 73 deka lett. Még néhány figyelmet érdemlő adat az állattenyésztésből. A tejtermelésben az árútermelési tervet 105 százalékra, a sertéshúsnál 100 százalékra, a gyapjúnál pedig 102 százalékra teljesítették. A főkönyvelő elmondta, hogy az anyagköltségeknél megtakarítást értek el, mely abból eredt, hogy ebben az évben kevesebb műtrágyát vásároltak, mint a múltban. Ezzel azonban nincs mit dicsekedni. Örömmel újságolta, hogy a Jelenlegi állapot és kilátás szerint a munkaegység értéke változatlan, tehát 28 korona marad. EAJKÄN Ján Chlapač szövetkezeti elnöktől afelől érdeklődtem, milyen a helyzet a nyári munkáknál. — A cukorrépa egyelését időben elvégeztük. Az első kapálást és a sorközi trágyázást a tervnek megfelelően teljesítettük. Ami pedig az aratást illeti, sajnos, a múlt évhez viszonyítva, teljes két héttel elhúzódik. Ogy néz ki, hogy a búzánál nem érjük el a tervezett hozamot, a hoszszantartó tavaszi áradás „Jóvoltából“. Az árpánál azonban teljesítjük a tervet. — Mi a helyzet az állattenyésztésben? — A lemaradás legfőbb oka továbbra is a tejtermelésben és az értékesítésben keresendő. Ugyanis nem vagyunk képesek megfelelő alapot biztosítani a takarmányozáshoz. Jó eredménynek könyveljük el, hogy a tojás értékesítést 109, a gyapjúeladást pedig 114 százalékra teljesítettük. GARAMSALLÖN (Salov) Balogh mérnök elém tette a félévi kimutatást, miközben magyarázott. — Sajnos, a kedvezőtlen időjárás miatt a tavaszi munkák eléggé elhúzódtak, s csupán a második negyedévben láthattunk a feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Ezzel olyan feltételeket teremtettünk, hogy a tervet túl is teljesíthessük. A növénytermesztésben szükséges lesz (gondoskodni az állandó dolgozók számának emeléséről. Itt főleg a traktorosokra gondolok. Kevés a hajtási engedéllyel rendelkező traktorosunk, így a tavaszi munkáknál több vezető dolgozó is bekapcsolódott az effajta feladatok teljesítésébe. Az állattenyésztésben a termelési tervet csupán részben teljesítettük. Ogy vélem az értékesítést mégis teljesíteni fogjuk. Mint ahogyan a nyilatkozatokból is látható, az eredmények eltérőek. Egyik helyen az ár vagy a belvíz, másikon pedig a takarmányozásban észlelhető hiányosság okozza a lemaradást. Azonban itt az aratás, s a járás szövetkezeteiben már erre összpontosítják az erőt. ÁBEL GABOR I
