Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-01 / 31. szám
1970. augusztus 1. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A mesterséges megtermékenyítés érvényesítése A szocialista társadalom fejlődésének szükségszerű előfeltétele a termelő munka termelékenységének szüntelen növekedése, tehát a munka- és anyagi ráfordítások mennyiségének következetes csökkentése mellett az árubőség fokozatos megteremtése. Ezért nem véletlen, hanem a társadalmunk fejlődésével járó törvényszerű jelenségnek kell tekintenünk azt a törekvést, amely népgazdaságunk minden ágazatában, tehát a mezőgazdasági termelés szakaszán Is — a termelési folyamatok korszerűsítését szolgálja. A tudomány és a technika nemcsak lehetővé teszi, hanem szinte sürgeti az olyan akciók láncolatának gyors kibontakozását, amelyek az egyes termelési ágazatokon belül, de az egész népgazdaságban Is a termelés koncentrálásához és hatékonyságának elmélyüléséhez vezetnek. Természetes azonban, hogy a termelés koncentrálásával az intenzitás, vagyis a hatékonyság fokozásának a kérdését még nem oldjuk meg. Az azonban magától értetődik, hogy a termelés koncentrálása, vagyis összpontosítása kedvező előfeltételeket nyújt az intenzívebb termelési módszerek bevezetéséhez, Illetve a termelés hatékonyságának fokozásához. Ez, a tapasztalatok sokaságával bizonyítható igazság vonatkozik a népgazdaság minden ágazatára, tehát a mezőgazdaságra és azon belül a sertéstenyésztésre is. Ezért érthető, hogy mindazok a személyek és szervek, akik szívügyüknek és erkölcsi kötelességüknek tekintik a mezőgazdasági termelés fejlődési ütemének meggyorsítását, keresik és fáradhatatlanul szorgalmazzák azoknak a módszereknek a gyakorlati meghonosítását, amelyek gazdaságosabb feltételek mellett, nagyobb termelési eredményekhez vezetnek. Lényegében ezek a törekvések ösztönözték a mezőgazdaságunk központi irányító szerveit akkor is, amikor a sertések mesterséges megtermékenyítésének bevezetését és fokozatos elterjesztését tűzték napirendre. A távlati tervek arra hagynak következtetni, hogy az anyasertések mesterséges megtermékenyítési módszerét csak fokozatosan akarjuk bevezetni. Először a legkorszerűbb berendezésekkel ellátott új sertésfarmokon honosítjuk meg e módszert, majd a sertéstenyésztő telepek korszerűsítésével párhuzamosan, tehát lépésről, lépésre térünk át az anyasertések mesterséges megtermékenyítésére mindazokban a tenyésztő gazdaságokban, ahol kifogástalan minőségű előfeltételeket teremtenek a tenyésztéshez, a korszerű takarmányozáshoz és a mesterséges megtermékenyítés bevezetésének további követelményeit is tiszteletben tartják, illetve teljesítik. Ugyanis az anyák mesterséges megtermékenyítéséhez szükséges magot termelő apaállatom kai, vagyis kanokat állandó körülmények között, a sertésállománytól teljesen elkülönítve kell tartani. A laboratórium eredményes működtetéséhez pedig szükség lesz egy olyan helyiségre, ahol a mag elvételének folyamata zavartalan körülmények mellett történhet, egy további helyiségre, ahol az elvett megtermékenyítő mag kezeléséhez optimális előfeltételek lesznek és egy további helyiségre, amely fedeztetési boxokra osztva, a mesterséges megtermékenyítések színhelye lesz A felsorolt tényezők mellett természetes követelmény az is, hogy a mesterséges megtermékenyítést folytató gazdaságok rendkívül képzett szakemberrel is rendelkezzenek, aki a körzeti állatorvossal való szoros együttműködésben képes lesz szakszerűen megoldani azokat az igényes feladatokat, amelyek a mesterséges megtermékenyítés eredményes folytatásának elválaszthatatlan tartozékai. Felvetődhet a kérdés, hogy mik szók az előnyök a természetes fedeztetéssel szemben, amelyek az irányító szerveket a mesterséges megtermékenyítés bevezetésére és fokozatos elterjesztésére ösztönzik? Nem titok, hogy e módszer meg honosítására elsősorban is azok az eredmények ösztönöznek bennünket, amelyeket több országban az anyasertések mesterséges megtermékenyítése által már napjainkig is elértek. A külföldi tapasztalatok elsősorban is arról tanúskodnak, hogy a mesterséges megtermékenyítés gyakorlásával a minimálisra csökkenthető és teljesen kiküszöbölhető a sertések fertőzéses megbetegedésének a terjedése, amely bizony nagyüzemi sertéstenyésztésünkben még ma is felmérhetetlen károkat okoz. De a külföldi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy ez a módszer, amely lehetővé teszi a legjobb tulajdonságokkal rendelkező apa- és anyaállatok szakeljárások útján való kiválasztását, olyan tenyésztési eredményekhez vezet, amilyeneket a szokványos természetes fedeztetéssel, a szakszerűséggel párosuló legnagyobb körültekintés mellett sem érünk el. A zártállományforgós sertéshizlaldával rendelkező mezőgazdasági üzemek már biztosan tapasztalták azt, hogy a sertéshizlalás korszerű technológiájának bevezetését megnehezíti és komolyan zavarja az a körülmény, hogy a hizlalásra fogott malacok — az egyes anyák ellésl idejétől függően — rendszertelenül kerülnek át a hizlaldába, ami a korcsoportok szerinti takarmányozási elv gyakorlati megvalósítását eléggé körülményessé teszi és nemcsak többletmunkát eredményez, hanem gyakran — főleg, ha a dolgozók felületesen végzik munkájukat — a korcsoportok szerinti takarmányok felcseréléséhez és lényeges anyagi veszteségekhez vezet. Mivel a mesterséges megtermékenyítés kevesebb apaállatot Igényel, mint a természetes fedeztetés, (ugyanis míg a természetes fedeztetés esetében minden 25 anyasertéshez, addig a mesterséges megtermékenyítés eredményes folytatásához minden 100—150 anyához kell egy apaállatot, illetve kant tartani) nem csupán gazdaságosabb körülmények között végezhetjük a sertésszaporítást, illetve az állományunk feltöltését, hanem szükségszerűen jelentkezik az a követelmény Is, hogy az anyasertések búgásl idejét szabályozzuk, vagyis a kívánalmakkal egyeztessük, bizonyos időpontra összpontosítsuk. Ezzel a céltudatos és szükségszerű beavatkozással természetesen elérjük azt is, hogy a szülések többsége egy időpontra esik, s így az előhizlatdába, majd a hizlaldába is nagy tömegben, egykorú malacokat irányíthatunk, így jönnek aztán létre a zavaró körülményektől mentes, vagyis a korszerű berendezésekkel ellátott nagyhizlaldák gazdaságos üzemeltetésének kedvező előfeltételei. Mint említettük, az anyasertések — vagy azok egy nagyobb csoportjának — egyidöbenl mesterséges megtermékenyítésének előfeltétele az, hogy a búgási időszakot szabályozzuk, vagyis az anyasertések bugásának idejét összhangba hozzuk. Ezt elérhetjük egyrészt szelektálással, úgy, hogy a búgási stádiumban lévő anyákat csoportosítjuk és egyldőben fedeztetjük, de elérhetjük mesterséges beavatkozással azáltal, hogy a „vérmesebb“ anyák búgási Időszakát szükségszerint elodázzuk, vagy a „lustábbak“ búgási Időszakának bekövetkezését ingerlő szerek adagolásával meggyorsítjuk. A tudományos ismeretek arról tanúskodnak, hogy a búgási időszak elodázása a dítrlocarbamyl-hydrazfn vegyület adagolásával érhető el, anyánként és napi 100 mg-os adagolás mellett. De a tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az llyképpen kezelt anyáknál — a búgástgátló szerek megvonását követő 5—7. napon már észrevehetően mutatkoznak a búgás jelel. Abból a célból pedig, hogy a búgás jelei az anyák többségénél egyldőben mutatkozzanak, az anyáknak a malacok leválasztása napján, esetleg a következő napon is, nemi ösztönt kiváltó serkentő szert, anyánként 2 mg estradiol valerát és 5 mg testosteron enanthát keverékét kell adnunk. Ezzel az eljárással — az anyák bugásának összehangolása mellett — elérjük azt Is, hogy a malacok leválasztását nem követi az úgynevezett pihenési időszak felesleges elhúzódása, amely ae állományforgó ütemének lassulását és Így a sertésszaporítás önköltségének nem kívánatos alakulását eredményezi, s mely jelenséggel napjainkban bizony eléggé gyakran találkozhatunk. A tenyésztési gyakorlatból tudjuk, hogy a fedeztetés után több anya „üresen“ marad. Az ilyen anyasertéseknek egy része rövid Időn belül felismerhető, mert szemléltetően mutatja a búgás jeleit, de vannak olyan üresen maradt anyák is, amelyeknek meddőségéről csak később veszünk tudomást. A tudományos ismeretek ma már arra is kiterjednek, hogy az üresen maradt anyákat „bemutatkozásra“ kényszerílsük. Ebből a célból ajánlatos a befedeztetett anyáknak a fedeztetést követő 18.—21. napon nemi ösztönt kiváltó serkentő szert, vagyis a fentiekben említett estradiol és testosteron keveréket adagolni. A vemhes anyák természetesen nem reagálnak a serkentő szerre, de az üres, meddó anyáknál ez a kezelési mód előidézi a búgás jeleinek mutatkozását. Így a tenyésztőknek módjukban áll a bizalmat érdemlő anyákat újra fedeztetni, míg a krónikus állapotú, javíthatatlan meddő anyákat időben kiselejtezni, miáltal fokozódik az anyasertések tartásának jövedelmezősége is. Mint látjuk a mesterséges megtermékenyítés és az azzal összefüggő további lehetőségek kedvező irányt szabnak majd a sertéstenyésztésünknek, vagyis ez az eddig még ismeretlen módszer a sertéstenyésztés jövedelmezőségének fokozásához és a sertéshús iránt szüntelenül növekvő társadalmi igények kielégítéséhez vezet, természetesen csak akkor, ha a sertéstenyésztés korszerűsítésének további tényezőit is tiszteletben tartjuk. A fertőző betegségek elleni küzdelem egyik leghathatósabb fegyvere a fertőtlenítés, melynek célja a külvilágban lévő kórokozók megsemmisítése. Ha az állatok környezetében még nincs fertőző anyag és annak bejutását megakarjuk akadályozni, akkor megelőző fertőtlenítéshez folyamodunk. Ott ellenben, ahol az állatok közt valamely fertőző betegség már fellépett, fertőtlenítenünk kell nemcsak a betegség fennállásának egész tartama alatt, de különösen erélyesen annak megszűnte után. A fertőtlenítés irányítása és ellenőrzése az állategészségügyi szolgálat feladata. A tulajdonképpeni fizikai, kémiai és biológiai eljárásokkal történő fertőtlenítés előtt az állatok egész környezetét alaposan meg kell tisztogatni a trágyától, szennytől és piszoktól. A tisztogatás söpréssel, felmosással, vakarással, gyalulássa!, a felső föld-, Illetve homokréteg eItávolít£sával, porsztvással, szellőztetéssel stb. történik. A fertőtlenítést megelőző tisztogatás igen fontos, mert általa a kórokozók nagy részét eltávolítjuk és megakadályozzuk, hogy a szenny és piszok a fertőtlenítő szerek hatását gyengítse. FIZIKAI BEHATÁSOKKAL Az igavonó állatok szerszámait és a bőrüléseket nem igen lehat kémiai szerekkel fertőtleníteni, ezért ezeket я napsugarak fertőtlenítő hatásénak tesszük ki. Ezzel kapcsolatban említjük^ meg, hogy a napsugarak hatása érvényesül a legelőkön Is, ahol pl. a gümőkőr és a száj- és körömfájás kórokozói nyáron hamar elpusztulnak. A csekély értékű, vagy hasznavehetetlen tárgyakat elégetjük, a fa- és fémtárgyakat forrasztólámpával leégetjük, a munkaruhákat és fehérneműt kifözéssel fertőtlenítjük. KÉMIAI SZEREK A kórokozókkal szemben leggyakrabban kémiai szereket veszünk Igénybe. Igen nagy a forgalomban lévő fertőtlenítő szerek számé, ami azt bizonyltja, hogy nincs olyan szerünk, amelyet minden esetben használhatnánk. A megfelelő szer kiválasztása ahhoz Igazodik, hogy az adott esetben milyen kórokozókkal van dolgunk és milyen anyagot akarunk fertőtleníteni. A fertőtlenítő szer legyen hatékony, ártalmatlan, lehetőleg szegmentet, olcsó és költséges készülék igénybevétele nélkül alkalmazható. Az állategészségügyi gyakorlatban többnyire a következő fertőtlenítő szereket használjuk: — a mosószóda gyenge fertőtlenítő és inkább csak a tisztogatásnál használatos. Ha azonban forrón alkalmazzuk, Igen jő hatása van még az igen ellenálló spóraképző csirákkal (lépfene, sercegö üszők, dermedés), szemben is. Általában 3—5 százalékos vizes oldatban használjuk. — a mész lejét frissen oltott mészből víz folytonos hozzákeverésével állítjuk elő. A kész keveréket úgy állítjuk be, hogy 10—20 százalék meszet tartalmazzon. A mésztej ugyan gyenge fertőtlenítő szer, de mindig kéznél van, olcsó és szagtalan. Igen nagy előnye, hogy fehér színével messziről jelzi a fertőtlenítés keresztülvitelét. Ha lúgkövet, vagy klórmeszet keverünk hozzá, fertőtlenítő hatását lényegesen növelhetjük. Főleg az Istállók és kifutók fertőtlenítésére használjuk. — a klórmész egyike a legerősebb fertőtlenítő szereknek, amely aránylag olcsó, azonban hátránya, hogy erős a szaga, s emiatt az istálló fertőtlenítésére kevésbé alkalmas. 10—20 százalékos, frissen készített hígításban használatos. — a chléramín-S éppen olyan hatékony, mint a klórmész, de nincs oly átható szaga és így az istálló fertőtlenítésére is igen kiválóan alkalmas, sőt a tejeskannákat is fertőtleníthetjük vele. Az összes fertőző betegségeknél alkalmazható 2—5 százalékos oldatban. A klőrmésszel szemben az a hátránya, hogy sokkal drágább. — a lúgkó 1—2 százalékos oldatban igen hatékony fertőtlenítő szer az összes kórokozókkal szemben. Minél melegebben használjuk, annál erőteljesebb a hatása, (ez vonatkozik egyébként az összes többi fertőtlenítőszerekre is). BIOLÓGIAI ÚTON Néhány, különösen veszélyes fertőző betegségnél (idetartoznak a lépfene, sercegő üszők, veszettség, a lovak fertőző kevésvérűsége, a takonykor és a dermedés) a fertőzött helyről származó trágyát egyáltalán nem szabad felhasználni, hanem mélyen el kell ásni, vagy elégetni. A többi fertőző betegségnél a trágya füllesztcssel történő fertőtlenítése után felhasználható. A füllesztés biológiai folyamat, mert a megfelelően tárolt trágyában baktériumok hatására 70—75 fok C hő keletkezik, amely 3 hét alatt a spóraképző csírák (lépfene, sercegő üszők, dermedés) kivételével az összes kórokozókat elpusztítja. A három hét leteltével nyert füllesztett trágyát (ún. komposztot) felhasználhatjuk trágyázásra. A GYAKORLATI MEGVALÖSlTÄS Mielőtt a fertőtlenítésbe kezdenénk, végigjárjuk az összes fertőtlenítendő helyiséget (istállót, tejtárolót, udvart, kifutót, stb.), megtekintjük a trágyacsatornákat és gödröket, megállapítjuk a fennálló építészeti jellegű hibákat és azokat megszüntetjük. Kiszámítjuk és beszerezzük a megfelelő fertőtlenítő anyag szükséges mennyiségét. Ha csupán megelőző fertőtlenítést akarunk végrehajtani, akkor gyengébb fertőtlenítő szereket használunk (elsősorban mésztejet), míg ott, ahol valamely fertőző betegség már uralkodik, hatékonyabb szerekre van szükség. A legerősebb fertőtlenítőket (klórmész, chloramin-S, forró lúgkőoldat) ott vessszük igénybe, ahol spórás baktériumok által okozott betegségekkel (lépfene, sercegő üszők, dermedés) állunk szemben. A fertőtlenítéssel védőruha, gumicsizma és védőálarc (vagy legalábbis a száj- és orrtájék gézzel való befedése) szükséges. Munka közben nem szabad enni, Inni, dohányozni! Az istállóban megelőző fertőtlenítést évente kétszer végzünk. Az első fertőtlenítést az állatok legelőre való kihajtása után, a másodikat az állatok őszi belstállózása előtt hajtjuk végre. A megelőző fertőtlenítést, mint minden fertőtlenítést általános tisztogatás után hajtjuk végre. Az összes Jól megtisztított helyiséget, és berendezési tárgyat alaposan fertőtlenítjük. A fertőtlenítő folyadékot magasnyomású fecskendővel permetezzük szét, ennek hiányában pedig meszelővei visszük a tárgyakra. A kisebb berendezésű tárgyakat a fertőtlenítő folyadékba meríthetjük. A kifutó talajának fertőtlenítésére jól bevált az az eljárás, hogy a talajra sűrűn, porrá aprított égetett meszet hintünk és azt kannából locsolt vízzel a helyszínen oltjuk, tehát az emellett kifejlődő hő hatása is érvényesül. Egész éven át az egyes istállók előtt fertőtlenítő ládákat helyezünk el, hogy mindenki aki az istállóba lép, cipőjét a benne lévő fertőtlenítő folyadékban fertőtlenítse. Legjobbak az ún. bemerüléses fertőtlenítő ládák. E ládák utántöltéséről (2 °/o-os chloraminoldattal j és karbantartásáról állandóan gondoskodni kell. Az állattartó mezőgazdasági üzemek főbejárata előtt a gyalog érkező személyek lábbelijének fertőtlenítésére ládát helyezünk el és a kocsiknak és motorosjárműveknek fertőtlenítő medencén kell áthaladnink. Ezek chlóramin vagy klórmészoldatot tartalmaznak. A fertőtlenítő ládák és medencék fertőtlenítő folyadékához télen egy kevés sót keverünk, ami a folyadék befagyását akadályozza. A trágyagödrökben lévő trágyalét úgy is fertőtleníthetjük, hogy kiszámítjuk a gödör köbtartalmát és a benne lévő folyadékhoz annyi tőrt meszet, vagy klórmeszet keverünk, hogy megfeleljen a 100:5—10 aránynak (tehát 1000 liter trágyaléhez 50—100 kg meszet. vagy klórmeszet). Részletesebb útmutatást találnak az olvasók a 46 6019 sz. esi. normában, mely a kórokozó csírák, ízeltlábúak és rovarok, valamint a rágcsálók (egerek és patkányok) megsemmisítéséről szól. Dr. Flórian Endre, Bratislava A fertőtlenítés
