Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-01 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES .1970. augusztus í. Vállvetve a nép kenyeréért Kt hitte volna...? Ily rendkívül csapadékszegény ősz, a szinte véget Bem érő hosszú tél és a kurta, hűvös tavasz ellenére közepesnél jobb termést érlelt a nyár heve. Legalábbis erre vallanak azok a bátor termésbecslő vélemények, amelyeket a csallóközi és mátyusföldi gabonamezőkön hallottunk, közvetlenül az első nagy nekirugaszkodás utáni napokban. A KOMBAJNOSOK „APJA“ Q Hát nem öröm például tudomásul venni, hogy a peredt szövetkezet tavaszi árpája (Diamant, Jantar és Denár) 45, 46, sőt 48 mázsával tizet hektáronkint? A búzájuk — amely többnyire Bezosztája és kisebb mértékben Mironovl fajta —, hozzávetőleg 44 mázsát ad. (Az utóbbi náluk megdűl, s emiatt háttérbe szorították.) — És minek tudható be ez a bő hektárhozam? Az elnök, Majba József kerek-perec kijelenti: — Nehéz, kötött talajainkon elég sok műtrágyát használunk. Tiszta tápanyagban számítva 320 kilót hektáronkint. Tehát nemcsak a jó agrotechnika, a Jó gabonafajta, de a műtrágya is lényegesen hozzájárult a bő gabonaterméshez. No meg aztán ügyelnek a minél kisebb szemveszteségre is. Úgymond „egyenesben“ aratnak-csépelnek a kombájnok. A hat kombájnból egy német E—512-es, amely igen tisztán, Jelentéktelen szemvesztesóggel dolgozik. Ahhoz, hogy a gabonabetakarítással előre „ugrottak“, annak is köszönhetik, hogy már viaszérett állapotban kezdték a gabona aratását. így két napos előnyt szereztek a kétmenetes módszer bevetésével. Mivel a nappali gabonaátvélel eléggé túlterhelt, éjjeli műszakos traktorosokat állítottak be. Ily módon a nappal tisztított gabonát éjszaka szállítják a gabonaátvevőhelyre. — A szalmakazalozás? Az is két műszakban megy, reggel négy órától este nyolcig. • A nádszegieket az igen gyorsan felduzzadó Feketevíz és a Kis-Duna — amelyeknek alsó szakaszán fölfelé folyt a víz —, kissé megriasztotta, így a talajvízfeltörés veszélye miatt azokra a gabonatáblákra összpontosítottak minden gépi és emberi erőt, amelyek közel fekszenek az említett folyókhoz. Sárkány Lőrinc növénytermesztési csoportvezető szavai szerint a tizenkét kombájn vágta, mintegy ezer hektárnyi gabonát, e hét végére rendbeteszik, ha az időjárás szándékukban nem akadályozza meg őket. Úgy becsük, búzából elérik a 38 mázsát, vagy még ennél is többet hektáronkint. A gabona minél előbbi betakarításában nagy segítséget nyújt a hat vendégkombájn, illetve azok kezelői. # A felbárl szövetkezet agronómusával a gellei gabonaátvevőhelyen beszélgettünk. — A jantar, a Diamant és a Dvoran fajtájú tavaszi árpánk átlag 40 mázsával bíztat. A mi talajviszonyaink között az utóbbi adja a legtöbb termést. Jól bírja a nitrogén-műtrágyát. A Diamant a laposabb, a Jantár pedig a kavicsos talajokon ad kielégítő hozamot. Az agronómus szavait Herberger György, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke Is megtoldja azzal, hogy nyolc kilométer hosszan a Nagy Duna határolja földterületüket. Ide vetettek kétszáz hektár búzát. — Ebből hetven hektárnyit teljesen tönkretett a talajvíz — veszi át a szót Világhy Ferenc. — Ebben rejlik idei alacsony hektárhozamaink oka. Hiszen tavalyelőtt 51, tavaly pedig 47 mázsát takarítottunk be búzából. Elmondták még, hogy eddig csatornázással 150 hektár mocsaras területet tettek termővé. Most egy háromkilométeres kanális építésével akarják a talajvizet levezetni. Remélhető, ennek nem lesz semmi akadálya. # Az albári szövetkezet talajviszonyai nem éppen a legkedvezőbbek. Sok a kavicsos területük. Az elnök, Bogyai Ignác mégis bizakodóan beszélt: — Búzából 35 mázsát várunk. Árpából több lesz a hektárhozam. A Bezosztája még soha nem csapott be bennünket. A mi körülményeink között nagyon jó ez a termés. Csúcshozamként meg elértünk már 43 mázsát is. Csak jó legyen az időjárás, — ahogy mondották, — akkor nem lesz semmi baj. Hiszen a négy SZK—4-es kombájnnal e hónap végéig szeretnének pontot tenni a gabonabetakarítás végére. Ebben az igyekezetükben a Považská Chlmec-i Gép- és Traktorállomás két kombájnja, illetve azok kezelői is segítik őket. Kiváló kombájnosaik már öt esztendeje jól megértik egymást, s derekasan megteszik a magukét. Még szégyent egy alkalommal sem vallottak az albáriák, annál több jó példát mutattak. • • • Mire e sorok nyomdafestéket látnak, már több helyütt elcsendesül a modern gabonabetakarítás zaja, magtárakba kerül a nép kenyerének jó része Szlovákia déli és délkeleti tájain. De a kenyércsata tovább folyik a magasabb felkvésű vidékeken — a hegyek között —, ahol barátaink élnek. Együtt, vállvetve dolgoznak övék és mieink! (kovács) Terebélyes akácfa árnyékában leljük Takúca Albertot, a vásárvámosi szövetkezet kombéjnosát. Jóízűen falatozza a meggyes rétest, amelyet menye hozott uzsonnára. Bennünket is szívélyesen invitál, kóstoljuk meg. A nagy hőségben jól esik néhány percnyi pihenő, bár az SZK—4-es ezen idő alatt is dolgozik. Tóth László, a segédkombájnos üzemelteti a gépet. Sürgős az aratás, nem szabad, hogy egy percet is vesztegeljen a gép. Laci az ógyallai tanonciskola másodéves hallgatója. Géplakatos szakmát tanul. Biztos kézzel vezeti a gépet, veszi a fordulókat. Igaz, már nem először ül kombájnon, no meg tapasztalt mester keze alatt dolgozik. Takács elvtárs már a tizenhetedik nyarát tölti a kombájn nyergében. Amint mondja, először a „zsemkákon“, majd a benzinnel üzemeltetett SZK gépeken, négy éve pedig az SZK—4-esen dolgozik. Évről-évre mindinkább iparkodik, mert nemcsak évei számával, de teljesítményével is az élvonalban akar haladni. Három évvel ezelőtt elsőként végzett a kombájnosok helyi versenyében. Hatvannyolc vagon gabonát csépelt abban az esztendőben. Amikor otthon végeztek, kisegítették a Várkonyi Állami Gazdaságot, majd Csehországban folytatta az aratást, ahol közel 50 hektárról takarította be a gabonát. Idén még nem tudni, merre fordul a kocka, de a mérce nem lehet mindig az elsőség megszerzése. Az idősebb, tapasztaltabb kombájnosnak a szemveszteség csökkentése a fontosabb, ezt kell szem előtt tartania. Ez pedig kiváló, pontos munkát követel. Nem lehet és nem is szabad az elsőség kedvéért a szükséges technikai előírásokon lazítani. Ez becsületbeli kötelesség, no meg a fiatal nemzedék betanításán fáradozik. Ugyanis Tóth Laci, a tanítvány, jövőre már önállóan vezeti a kombájnt, így van ez rendjén, kell az utánpótlás. ' Takács Albert mcgtörll Izzadó homlokát. Arcán, kezén vastagon ül a száraz gabona pora. Szeme a földön dolgozó gép felé révedez. Ki tudja, mikor mond búcsút a kombájnnak, az aratásnak, öt évtized nyomja a vállát. A brigádon a „kombájnosok apjának" nevezik. Ilyen korban bizony hajnal öttől estig nem gyerekjáték a munka a forró napsütésben. Nem árt tehát, ha fiatalok veszik át a kormány kerekét. Aratás után újabb komoly munka várja. Mintegy négy évvel ezelőtt a közös vezetői rábízták az új szovjet silókombájn kezelését. Ez nem véletlen, hiszen ez a munka is nagy gyakorlattal rendelkező, talpig embert követel. Amellett, hogy a szovjet silókombájnra nincs és nem is lehet panasz, szív kell a géphez, máskülönben néhány nemkívánatos meglepetés hamar előadódhat. Takács elvtárs személyében jól választott a vezetőség. Szorgalmával, igyekezetével példát mutat azoknak a fiataloknak, akik az idősebb generációtól a jövőben majd átveszik a kenyérgabona betakarításának gondjait. (sándor) NEMZETKÖZI SZÖVETKEZETI A GÁDER-VÖLGYBEN NAP (ČSTKI — Vasárnap ünnepelték a túróéi szövetkezeti tagok a 48. nemzetközi szövetkezeti napot, amelyen többek között részt vett JÄN JANOVIC mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, továbbá az SZLKP járási bizottságának, valamint a JNB és a Nemzeti Front képviselői. Janovic miniszter beszédében üdvözölte az EFSZ-ek, állami gazdaságok, termelő és fogyasztási szövetkezetek dolgozóit, majd átadta az SZLKP KB és az SZSZK kormányának üdvözletét az egybegyűlteknek. Beszéde elején a jelenlegi politikai helyzetet elemezte, s méltatta, hogy a szövetkezeti parasztság a helyes úton járt akkor is, amikor a jobboldali megalkuvó elemek igyekeztek nyomást gyakorolni rá, a párt és az állam egészséges erőinek támasza volt, s maradt is. Janovic miniszter a továbbiakban a szövetkezeti gazdálkodás gazdasági eredményeiről, a tervteljesítésről szólt. A beszédet követően pénzjutalmakat adtak át a Drazkovce-i, a Dubové-!, a Turany-i, a V. Cepöín-i EFSZ-ek, valamint a Turč. Teplice-i Állami Gazdaság kollektívájának, s kitüntettek 49 szövetkezeti dolgozót. A szövetkezeti napot ünneplők levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának és az SZLKP Központi Bizottságának, amelyben a párt politikájának támogatásáról és határozatainak teljesítéséről biztosítják a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságát. ELSŐKÉNT — 112 SZÁZALÉKRA A hidaskürti szövetkezet tagjai (galántai járás) a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban elsőként teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket. Ezirányú feladatuknak 112 százalékra tettek eleget. Legyen a tervnek szilárd alapja! MIT MOND A JÁRÁS FÉLÉVI MÉRLEGE? Eltelt az első fél esztendő. A mezőgazdasági termelés járási irányítói értékelik a múlt hat hónap áruternelési eredményeit, s föltárják a fogyatékosságokat, hogy a jövőben akulhassanak belőle. Ez történt július közepe táján a lévai (Levice) járásban is. Pavel Jamárik elvtárs, a járási termelési igazgatóság vezetője a szövetkezeti Blnökök és az állami gazdaságok igazgatóinak értekezletén tájékoztatta a jelenlévőket a tervfeladatok teljesítéséről. Hangsúlyozta, hogy a termelési igazgatóság számára mindenekelőtt a felsőbb állami irányüoszerv által megszabott feladat teljesítése a döntő Az állami terv a lévai járásban tehát valamivel alacsonyabb, mint a mezőgazdasági üzemek termelesipénzügyi tervében vállalt feladat A járás húsokból az állami f®,va' sárlási tervet 101,8, a termelők által vállalt árútermelést pedig 99 százalékra teljesítette. Tejből és tojásból mind az állami, mind pedig a termelési-pénzügyi tervhez viszonyítva sokkal többet adtak piacra, mint eredetileg eltervezték. Érdemes megemlíteni, hogy idén az első félévben a járás mezőgazdasági üzemei hat vagonnal értékesítettek több húst, mint a múlt esztendő első felében. Sertéshúsból 49 vagonnal adtak többet mint tavaly, s majdnem ennyivel csökkentették a marhahús eladást, hogy szaporíthassák a szarvasmarha-állományt. A kívülről szemlélődő azt mondhatná, hogy a lévai járás alapjában véve jól teljesítette árútermelési feladatát. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy az állami tervet húsokból (az évi terv viszonylatában) 40, s a mezőgazdasági üzemek a saját tervükben vállalt árútermelést pedig 38 százalékra teljesítették, így már teljesen más képet kapunk. Ez azt jelenti, hogy az árútermelés 60, illetve 62 százalékát a második félévben kell majd teljesíteniük, s ez nem lesz könnyű feladat. Igaz, hogy a tehénállományt a megelőző év első félévéhez viszonyítva 277, a sertésállományt pedig 7496 darabbal (ebből 1790 a koca) növelték, s baromfiból is 200 ezeren felüli a többlet. Jó jel az is, hogy az első félévben az egy tehénre eső fejési átlagot 120 literrel, a hízómarhák átlagos súlyát pedig 40 kg-mal emelték. Szép eredményt értek el a hízósertések súlygyarapodásában is. A napi átlagos súlygyarapodást az előbbi 48-ról 51 dkg-ra „szépítették . S ha még konkrétabb akarok lenni, azt is el kell modanom, hogy a szövetkezetekben 53, az állami gazdaságokban pedig 44 dkg-os volt a sertések napi súlygyarapodása. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy a második félesztendőben az állami gazdaságokban jobban rá kell kapcsolni a termelésre. Tény, hogy a termelés ütemének gyorsítása nem kizárólagosan a mezőgazdasági üzemektől, hanem egyben a velük együttműködő partnerektől is függ. Most az a kérdés, hogy a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat képes lesz-e a malacnevelésnél ma már nagyon fontos keveréktakarmányokból elegendőt szállítani a termelőknek vagy sem. Ha igen, akkor az árútermelésben hamarosan gyors javulás állhat be. Hiszen a második félévben a járás mezőgazdasági üzemeinek nemcsak a hústermelésre, hanem egyben az állatállomány szaporítására is gondolniuk kell. Félreértés ne essék, a keveréktakarmányt szállító vállalat az első félévben Jóval több takarmányt adott a mezőgazdasági üzemeknek, mint a szerződés előírta. Tehát közel 220 vagonnal adott többet terven felül. A keverékek minősége is megfelelt az állami szabványban előírt követelményeknek. S most valaki feltehetné a jogos kérdést, hogy akkor hol a hiba? Egyszerűen ott, hogy a keveréktakarmányokat nem a választéknak és az igényeknek megfelelően készítették, tehát nem olyan keverékeket, mint amilyeneket a termelők igényeltek. Hiánycikk volt például a ČOS I. és a COS II., továbbá a szopósmalacok s a fejőstehenek speciális keveréktakarmánya. Természetesen a második félesztendőben is szükség lesz ezekre, hogy a járás mezőgazdasági üzemei több húst termelhessenek és értékesíthessenek, mint az első félévben, s állatállományukat a terv szerint szaporíthassák. Ha így elnézem a számadatokat, azt kell mondanom, hogy az értékesítési feladat teljesítése még az Ideális feltételek biztosítása mellett sem lesz könnyű, mert a termelőknek év végéig naponta nem kevesebb, mint 750 mázsa vágóállatot kell átadniuk a felvásárlóknak. S ha az átadást minden napra annak rendje és módja szerint beütemezhetnék, talán nem lenne bökkenő. Itt azonban nem ipari termékek gyártásáról, hanem élő állatok hizlalásáról van szó, s ezért nem könnyű előre eldönteni, mikor, hány mázsát értékesítsenek. Ha az elszállítás nem történhetik tervszerűen, a termelőnél fennállhat bizonyos torlódás, a felvásárlónál pedig a továbbszállításban állhat be zavar, mert a húsipar is aszerint veszi át az árút, hogy van-e lehetősége a feldolgozásra, vagy a hús elraktározására. Itt persze nemcsak az 1970-es évről van szó. A jó gazda ugyanis nem máról holnapra él, hanem a következő esztendőkre is gondol. S ha a lévai járás mezőgazdasági üzemei jól akarnak indulni az ötéves terv első évében — 1971-ben —, már idén, vagyis a második félévben olyan feltételeket kell teremteniük az állatállomány szám szerinti gyarapítására, hogy ez megfeleljen a távlati követelményeknek. Hiszen ha csak erre az évre tervezett állatállományt a tervnek megfelelően be akarják állítani, akkor a második félesztendőben a tehenek számát 850, a sertésekét pedig 5000-rel (ebből 700 a koca) kell szaporítani. Ezzel párhuzamosan a tejhasznosságot is emelni kell. Persze, ez nem olyan probléma, mely a járás több mezőgazdasági üzemét érintené. Néhány esetről van csupán szó. Olyan üzemekről, ahol idén 2600 literen aluli lesz a fejési átlag. Az ilyen gazdaságokban természetesen rendet kell teremteni, elsősorban tökéletesíteni kell a takarmányozást, s néhány ezzel összefüggő szervezési kérdést is meg kell oldani. Máskülönben nem várható érezhető javulás, s ez gátolná a továbbhaladást. —hai— KÜLPOLITIKAI '1СощтШдммк. Arab forradalom Az egyiptomi forradalom tizennyolcadik évfordulója kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy a világ közvéleménye visszapergesse Közel-Kelet történelmének utóbbi két évtizedét. Ezzel egyidejűleg jelentős kezdeményezésekre is sor került, s bizonyos előjelek arra vallanak, hogy az Egyesült Államok álláspontja némileg közeledett az arab országok és a Szovjetunió koncepciójához a konfliktus békés rendezését illetően. Kétségtelen, hogy Nasszer, egyiptomi elnök beszéde, az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának 4. ülésszakán rendkívüli visszhangot váltott ki világszerte. Nasszer rámutatott, hogy rekordidő alatt sikerült Újjáépíteni a hadsereget, s ezzel összefüggésben magasra értékelte a Szovjetunió önzetlen baráti segítségét. A világsajtóban megjelenő értékelések, elemzések egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy az egyiptomi forradalom lényeges változásokat eszközölt az arab világban, egy láncreakciót indított el, nyomában az arab országok túlnyomó többsége a társadalmi és gazdasági progresszió útjára lépett. Ez a tény adott a múltban és ad ma is erkölcsi erőt az arab népeknek, hogy felvegyék a harcot a nemzetközi imperializmus és annak hűséges kiszolgálója, a Tel Aviv-i kormány, illetve az általa képviselt politika ellen. Nem volt könnyű ez a harc. Sokszor túlerővel kellett szembenézni, a honvédelmi feladatokkal egyidőben az egyes országok gazdasági-társadalmi életét is új alapokra kellett helyezni. Ez utóbbiak vonatkozásában is számottevő eredmények születtek. Hogy csak egyet említsünk: az egyiptomi forradalom tizennyolcadik évfordulójának tiszteletére sikeresen befejeződött az asszuánl gát építése. Nasszer elnök nyilatkozatában válaszolt az amerikai béketervre is. Természetesen rámutatott annak gyenge pontjaira, de amint a későbbiek során kiderült, Kairó hajlandónak bizonyul a tárgyalások megkezdésére. Nem csoda tehát, ha Nasszer elnök álláspontja rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta az izraeli diplomáciát. Amennyiben Tel Aviv nem változtat koncepcióján, hamarosan elszigetelődhet elsőszámú szövetségesétől, Washingtontól. Abba Eben izraeli külügyminiszter persze különböző hangzatos kijelentésekkel kíséreli meg eloszlatni az esetleges aggodalmakat. így például kijelentette, hogy Izrael feltétlenül bízhat az amerikai fegyverszállítmányokban. Nos, ez utóbbi, ha figyelemmel kísérjük a hadihelyzetet, nem éppen a megoldás kulcsa. Az izraeli légierő csak nagy üggyel-bajjal veszi fel a harcot az egyiptomi légvédelemmel, sőt napjainkban már Dajan tábornok sem gondolhatja komolyan, hogy az ország belterületei ellen intézzenek rendszeresen támadásokat. Az ország határát megbízhatóan védi az egyiptomi hadsereg, amely a legkorszerűbb védelmi fegyverekkel rendelkezik. Egyedüli megoldás lehetséges tehát. Igazságos béke. S ez, úgy tűnik, egyesek számára keserű pirulaként hat. Mert hát egy korrekt békés rendezést követően feltétlenül ki kell vonulni a megszállt arab területekről, halaszthatatlanul meg kell oldani a palesztínai nép problémáit, arról nem is szólva, hogy a jószomszédi viszony alapjait is le kell rakni. Egyiptomi részről, és általában az arab országok részéről, immár évek óta erre a kérdéscsoportra összpontosítanak. S tán a közeli napokban kiderül, mennyire voltak őszinték a békét és igazságot óhajtó izraeli, illetve amerikai nyilatkozatok. (P.)