Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-25 / 30. szám
Mulasztást pótolunk a hármas hasznosítású meri nők nevelésével Korábban a merinók tenyésztőinek az volt az elve, hogy a juhászatokban a gyapjútermelése legyen a főszerep, mert a tej- és hústermelés csak másondrendü szerepet tölt be a juhászat jövedelmezőségében. Ma már sok juhtenyésztő belátja, hogy míg egymagában a gyapjútermelés fokozása révén a bevételt évtizedes munkával is legfeljebb 10—15 százalékkal növelhetjük, addig a tej- és hústermeléssel kapcsolatban sokkal nagyobbak a termelési eredmények növelésének lehetőségei. A hármas termelés kiváló egyedei ezért még ma is minden juhászatban megtalálhatók. A gyapjú-, a tej- és a hústermelés fiziológiai feltételei közt ugyanis nincsen szoros összefüggés, azaz egyiknek kiválósága nem vonja maga után ugyanazon egyedben a másiknak gyarapodását. Egymást kizáró összefüggés sincs az öröklési tényezők közt, tehát egymásnak nem is ellenlábasai. 1. A merino juhászatok adataiból veszek példákat. Sajnos a gyapjú, de főleg a tej- és hústermelésben megdöbbentő változást észlelhetünk majdnem minden juhászat termelési adataiban. A nyírósúly átlaga 4—6 kg között ingadozik. Jobb juhászatainkban azonban néhány olyan anyára akadunk, melyek 9, sőt 11 kg gyapjút termelnek évente. A kosokról 6—8 kg, kivételesen 10—12 kg bunda nyírható. Észlelhető, hogy a gyapjútermelés fokozása érdekében már érvényesült bizonyos szelekció egyes juhászatokban, a tej- és a hústermelés vonatkozásában azonban ezt sajnos elmondani nem lehet. A legtöbb juhászatban akadnak szép számmal olyan anyák, melyek már a szoptatási idényben elapadnak és szülötteik éhen pusztulnának, ha az élet nem tette volna őket élelmessé és nem sikerülne nekik egyegy bővebben tejelő anya tőgyéből lopni naponta 1—2 deci tejet. Ezek a bárányok örökölték ügyes, életrevaló voltukat, de örökölték anyjuktól a rossz tejelőképességet is. Szerencsére akadnak jobban tejelők, amelyektől még a leválasztás utáni 3 hónapos fejési idényben, azaz a laktáciő 4—5—6-ik havában 30 liter, nagy zsírtartalmú, átlag 8 %-os tej fejhető havonta. Fésüs-merinó-állományainkban nagyon sok olyan vérvonal van, mely ezt az átlagot messze túlhaladja. Némely nyájban 100 napos fejési idényben kiváló anyák után 220—240 literes rekorderedményeket is elértek. 2. A fésűsmerinó mai állapotában meglepően változékony a fejlődés és növekedés ütemét illetőleg is. Legnagyobb részük bírja a nélkülözést, de akadnak olyanok, melyek közepes táplálással Vi éves korukra 40, sőt 60 %-át érik el anyai súlyuknak, de bőséges táplálással elérik anyjuk súlyának felét is, és hizlalva már 5—8 hónapos korukban fejlett méreteket mutatnak. Sőt akadnak példányok, melyek 6—8 hónapos korukban szükség esetén tenyésztésbe vehetők. Merinóink húsának minősége az utóbbi évek tapasztalatai szerint az igényesebb külföldi piacokat is kielégíti. Bízhatunk abban, hogy a külföldi megbízottak a jövőben is felkeresnek bennünket, ha gondot fordítunk az ivadékokban kialakítható jelentékeny fejlődési gyorsaságra. Továbbá, ha kedvezően alakul a „húskitermelési százalék“, azaz ha kevés Írsz a csont a hússal szemben és minél nagyobbak az értékesebb hüstájak, a comb és a gerinc. Kár, hogy a múltban az itt emlegetett szempontból kiváló apa- és anyaállatok tenyészértékét nem becsültük meg és ezeket nem osztottuk be következetesen, szigorúan tenyészállataink közé. 3. A múlt mulasztását most kell pótolni. Számolnunk kell természetesen azzal, hogy ilyen úton a mai állományból kiváló hármashasznosítású nyájat egykét év alatt előállítani пэт siketül. Ahol azonban már korábban is ilyen irányú szelekciós törekvés folyt, ahol a juhász ismeri már a jó fejős, szép bátány nevelő anyákat, ahol számon tartották azokal a szülőket, melyek után szép hízóbárányokat sikerült eladni stb., ott korábban várhatunk szép eredményt, Ahol azonban az ilyen megfigyelések hiányzanak, ott legalább 4 hetes pró-Csigásszarvú merinó tenyészkos bafejések, a választott bárányok mérlegelése stb. útján pótolni kell a mulasztást. Semmilyen körülmények között ne feledkezzünk meg természetesen az apaállat gondos kiválasztásáról sem. A szarvasmarhatenyésztőknél közismert, hogy a bika is tovább viszi nőivadékaiba anyjának, s öreganyáinak tejelőképességét és hízékonyságát. így van ez természetesen a' juhtenyésztésben is. Ha a gyapjú és hústermelésre vonatkozó tájékoztatást a kosról hozzávetőleg le is tudjuk olvasni, a kos nem árul el külső jelet a jobb tejelésre vonatkozólag. Kost csak olyan tenyészetből vásároljunk, melynek szép eredményei közismertek. A roqueford sajtot termelő francia juhtenyésztők csak olyan kost tártnak és vásárolnak meg tenyésztésre, melynek anyja legalább 250 liter tejet adott. Kövessük példájukat! De ne csak a tej, hanem mindhárom termelési irányban nagy eredményeket elérő családokból neveljünk és vásároljunk kosokat. Schandl József akadémikus Merinó bárányok A házinyúl júliusban A házinyulak nehezen viselik el a nagy hőséget és a tűző napot, ezért feltétlenül szükségük van árnyékra, vagy védőfedélre. A nyulak nem izzadnak a bőrön keresztül, mint az ember, mert rendkívül kevés verejtékmirigyük van. A szervezet salakanyagainak egy része nem izzadság formájában, hanem a kilégzésen keresztül távozik a testből. A nyúl gyorsan lélegzik, a hőségben pedig liheg és ez nagy melegben megterheli a szívet, a tüdőt és vesét is, ami a szervezetre hátrányos. Ezért ha az állat a hőségben árnyékban elfekszik, liheg és kevesebbet eszik, ez nem betegség jele, hanem a fokozott hőforgalom szabályozása. Melegben adjunk többször hűvös, friss vizet a nyúlnak. Tenyészállatainkat fokozottan védjük, s az évvégi kiállításokra, valamint a jövő évi tenyésztésre kiszemelt növendékállatokat, ha a négyhónapos kort már meghaladták, igyekezzünk egyenként ketrecezni. A csoportosan tartott vágónyulakat is védjük a meleg ellen, különben nem fejlődnek. Esetleges marakodásukat nemek szerinti szétválasztással előzzük meg. Igen sok zöldet etessünk, ezt naplemente után vágjuk és vigyázzunk, hogy az éjjeli tárolásnál ne legyen rakáson, be ne melegedjen. Fordítsunk gondot az őszi és téli zöldtakarmány megtermelésére. Ültessünk, majd palántázzunk ki marhakáposztát, amely húsos és fagyálló törzsével és leveleivel még a kisebb fagyokban is bő zöldtakarmányt ad. Még mindig ültethetünk csicsókát, amely gumójával és szárával, leveleivel fizet. A késői zöldtakarmány nagy érték. Kelemen Aurél (Kucsera Sz. felvételei) Küszöbön a fogol/vadászat Még mindig érvényben van a 4/1967 számú rendelet, amely Szlovákia területén egész évi védelemben részesíti a szürke foglyot. A vadásztársadalom és főleg a vidéki vadászok odaadó munkájának érdeme, hogy a fenti címen mégis megjelenhet néhány gondolatom a fogolyról. Az 1963 óta tartó tilalom után az elmúlt, 1969-es évben volt alkalmunk először jelentősebb fogolyvadászaton részt venni. A Szlovákiai Vadászok Szövetségének Központi Bizottsága melett működő vadászati szakbizottság javaslatára a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 15 járás területén összesen 16 670 fogoly lelövését engedélyezte. A valóságban 19 653 szürke fogoly került terítékre 14 járásban, pedig a nagymihályi (michalovcei) járás önként lemondott a vadászatról. Ezen kívül még 9800 darab élő fogolyt fogtak be a legjobb területeken, élővad exportunk céljaira. A tavalyi vadászatok kiértékelése ahhoz a pozitív megállapításhoz vezetett, hogy fogolyállományunk a teljes védelem 6 éve alatt örvendetesen feljavult, elsősorban a nyugatszlovákiai járásokban. Ez egyrészt a terület kedvező természeti adottságainak, másrészt az itteni vadászok magasfokú vadászkultúrájának köszönhető. Sok-sok mázsányt eleséget, speciális takarmány-keveréket, csépléskor hulladékba kerülő gyommagvat hordtak szét az ínséges téli hónapokban vadászaink, hogy az éhezéstől megmentsék a fogolycsapatokat. Megszámlálhatatlan sok etető alá szórták az eleséget, a csenderesek védő sűrűjét növelték, hogy megvédjék ezt a szelíd madarat a ragadozók támadásaitól. Az se tévesszen meg senkit, ha télen az országutak mentén gubbasztó foglyokat látott a hóban, látszólag élelem és védelem nélkül. Vadásztársaink sokéves tapasztalat alapján az etetőket célzatosan nem készítik a forgalmas és könnyen hozzáférhető helyekre, mert az emberek között is akad még orvvadász, aki a sötétség leple alatt könnyen elorozná dédelgetett madarainkat. Nagyon helyes volt néhány járási vadászbizottság ezzel kapcsolatos döntése és felhívása a fogoly védelmére. Sokáig tartott és kemény volt az idei tél s bizony aggódva vártuk már a végét. A tavasz megérkezése után a minden évben rendszeresen végzett vadszámlálás előzetes öszszegezése is azt mutatja, hogy a fogolyállomány 1969 tavaszához képest ismét gyarapodott! Ez a tény alapozta meg a szlovákiai vadászati szakbizottság kérelmét, hogy az illetékes minisztérium az 1970-es idényben 20 ezer fogoly kilövésére adjon rendkívüli engedélyt, és hozzájárulását adja 15 ezer élő fogoly befogásához. Persze, idén is be kívánjuk tartani a tavaly bevált feltételeket. Csak olyan területen lehet fogolyvadászatot engedélyezni, ahol megvan a feltétele annak, hogy legalább 50 darab kerül terítékre. A vadászterületnek legalább ötöd részben érintetlenül kell maradnia. Elsősorban az élővad befogását kell biztosítani. A résztvevő vadászok számát a kilövési tervhez kell méretezni s gondoskodni kell minden három vadászból álló csoport részére egy-egy használható, jól aportírozó kutyáról is. A kilövést szeptember 16- tól október 15-ig javasolja a szakbizottság, mivel a vadászattal nem annyira a kilövés eredményét, hanem inkább a csapatok szétszórását kívánja szolgálni. Ősszel ugyanis a fogoly már messziről kel, meszszebb röpül, lelövése nehezebb, de éppen ezért jobban megfelel ez a mód és időpont a tenyésztés követelményeinek. Ezt az intézkedést tehát nem bírálhatjuk szűklátókörűén, csupán az elérhető lövészteljesítmény szempontjából. A várható fogolyvadászatok kezdetéig még van időnk bőven. Használjuk ki okosan ezt az időt is e vad védelmére. A nyár bőségasztaláról gondos gazda módjára gyűjtsünk be minél többet a téli etetésre, hogy a jövő évben még az ideinél is jobb mérleget készíthessünk fogolyállományunkról és a vadászterületen végzett munkánkról. Kimer Károly mérnök Érdekes dolgokat láttam egy magyarországi tanulmányutam alkalmából Ürdöngőspusztán, a Szabadhegyi Állami Gazdaságban, Itt felvásárolják a mezőgazdasági üzemek által összegyűjtött, illetve megmentett fácán- és fogolytojásokat, s keltetőgépek, valamint kotlóstyúkok segítségével kikeltetik azokat. Szakavatott gondozók ügyelnek a szárnyas-vad pipékre. Különös gondot fordítanak takarmányozásukra. Míg a keltetőgépekből kikerült pipék zárt helyiségben, drótkerítéssel övezett térben tartózkodnak felcseperedésük idejéig, a lucernatáblán elhelyezett, kutyaólhoz hasonló bódécskákban levőkre a kotlóstyúkok vigyáznak. Ezek a növendékek nem kényelmesednek el, sajátmaguk keresik meg a lucernatáblán a természetes táplálékot. S ha veszély fenyegeti őket, ösztönösen elrejtőznek. A zárt térben nevelkedők helyzete nehezebb. Ezek a mesterséges takarmányhoz szoknak. Félénkebbek. Miként gondoskodnak arról, hogy a természet őket is befogadja? Deszkaalagutak segítségével jutnak ki a szabadba, s szoknak hozzá a környezethez, még nem teljesen felnőtt korban. A gazdaság szükségletén kívüli szárnyasvad-növendékeket értékesítik. Mesterséges fácánkeltetés Zárt térben a mesterségesen keltetett állomány (Kép és szöveg: NKI] ■ A bajor állami erdész kutyája Az NSZK vadászati törvénye „használható“ vadászkutyák tartását is megszabja. Az állami erdőgazdaságok vadászatot irányító tisztviselői és hivatásos vadászati kutyájuk tartásáért költségmegtérítésben részesülnek. A kutyáknak alkalmassági vizsgát kell tenniük, ennek előfeltétele a gondos idomítás. A legfontosabbak a jő vérebek. (Alig. Forstz. München) ■ A lombtakarmányok összetétele 1963. június 1. és szeptember 30. között húsz naponként gyűjtöttek be levelet tíz fafajról és vizsgálták azok tápanyagtartalmát. A fehérjetartalom júliustól szeptemberig a levelek öregedésével állandóan csökken. Zsírtartalmuk a vegetációs idő előrehaladásával növekszik, kivéve a füzeket. A levelek elöregedésével a rosttartalom is gyönge emelkedést mutat a szil, kőris, mogyoró és az eper fajoknál, míg a piatan és a fűz rosttartalma az elöregedéssel enyhén csökken. A vegetációs idő előrehaladásával a hamualkatrészek menynyisége növekszik, kivéve a fűzeket. Takarmányozási célra a begyűjtés legkedvezőbb időszaka június és július. (Gorszka Sztop. N. Sofia) ■ Adatok a mezei nyúl brucellózisára Szlavónia tengerparti részén brucellózist észleltek a nyulak közt. A részletes kórtani-anatómiai vizsgálat 850 eset közül 63-ban állapította meg a betegséget. Minthogy ugyanazon a vidéken 1930-tól 1951-ig a juhokat is ez a betegség pusztította, feltehető, hogy az a háziállatoktól terjed el a nyulakra, amelyek állományát évente kb. 20 százalékkal csökkenti. Embert vagy szarvasmarhát eddig nem fertőzött. (Z. Jagdwiss.) ■ Az őzbak életteréről Az őzbak életterének nagysága elsősorban a vadsűrűségtől függ. Minél öregebb és erősebb egy bak, annál nagyobb életteret biztosít magának. Külön élettere csak a kétéves és ennél idősebb baknak van, ezt különféle jelekkel megjelöli és szomszédai ellen sokszor heves küzdelemben megvédi. Minél több ilyen bak van,a területen, annál gyakoribbak a határok megvédéséért folytatott verekedések. A legerősebb bak mindenkor a legjobb védelmet és táplálékot biztosító területen található. Ha kilövik, újra erős bak foglalja el a helyét. (Pirsch)
