Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-25 / 30. szám
Két legjobb vadászeb a sok közül Szinte jelképesnek mondható hőséggel, ragaszkodással és odaadással szolgálja, segíti gazdáját a kifinomodott érzékű, figyelmes vadászeb. Parancsra ellenkezés nélkül veti magát vízbe, hogy kihozza a lelőtt zsákmányt és azt gazdája lábai elé tegye. Megelégszik a legcsekélyebb emberi dicsérettel is és boldogságát nem titkolja, ha jóindulatúan megveregetik hátát vagy megsimogatják okos fejét. Gazdájáért képes életét adni még akkor is. ha az oktalanul bántja öt. Dicséretre méltó rendezvényen mutatták be az elmúlt hónap folyamán Bratislavában a vadászok hűséges segítőtársait: a vizslákat, a kajtatóebeket, a kopóknak is nevezett hajtóebeket és a kistermetű kotorékebeket egész Szlovákia területéről. A kiállítás általános jellegén kívül erősen kidomborodott a résztvevő klubok, nevezetesen a Jagdteriér Tenyésztők Klubjának, a Hajtóeb Tenyésztők Klubjának és a Durvaszörü Vizslát Tenyésztők Klubjának jelenléte. Az egyes ebcsoportok szerint szakemberek bírálták meg a CSVSZ Bratislava! Városi Bizottságának, mint rendezőnek bejelentett vadászkutyákat és a legjobbaknak kitűnő minősítést adományoztak a vele járó kék szalaggal és a tulajdonosoknak járó díszoklevéllel. Nagyon jő besorolás esetén a szalag vörös színű, a jó minősítés alkalmával zöld és az elégséges kiérdemlésekor lila. Felkerestem Vajas János nádaséi (Trstená) lakost, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége Dunaszerdahelyi Járási Szervezetének titkárát, kinek szálkásszőrű német vizslája a fiatalok csoportjában „Szlovákia legjobbjaként“ szerepelt. Tulajdonosa szerint Szlovákia győztese ALMA (spod Slánskych hőr] névre hallgató, 1969 márciusában született (SPKP 6 törzskönyvi jelzésű) eb apja Amant (törzsszáma 151/66), anyja Boska (törzszáma 79/66). Az eb tenyésztője Schiffer Štefan mérnök (Šváby, prešovi járás). A szálkásszőrű német vizsla az európai szárazföldi durvaszőrű vizslák csoportjába tartozik. Népiesen bajuszos vizslának szokták nevezni. Ez az ebfajta könnyen idomítható, a mocsaras terepen jól használható, kiváló érzékkel hozza a vadat az ügyes csapázó. Előnye, hogy szeret a vízben tartózkodni és nem fázik meg, mivel sötétbarna szőrzete ellenállóvá teszi. Bár első tekintetre nehézkesnek tűnik ez a fajta, a valóságban heves vérmérsékletű, és gyors. Fejének jellegzetessége a kifejező szemöldök és bajusz, szeme sötét, tekintete értelmes. A durvaszőrű vizslának egyébként két fajtáját különböztetjük meg, mégpedig a szóbanforgó szálkásszőrűn kívül a drótszőrűt. Kellő szakértelem nélkül eléggé nehéz a két fajtát megkülönböztetni. Vida Lajos felbári (H. Bár) lakos szintén nem tért haza üres kézzel a kiállításról, hiszen BYSTRÁ (Dudinský Dvor) nevű (SPKP 8 törzsszámú) pudelpointer vadászkutyája fajtacsoportjában a fiatalok között kitűnő minősítést kapott és „Szlovákia legjobbjaként“ mutatkozott be. Apja Waldjägers Conjak (törzszáma CSLP 76/66), anyja Ciba ze Studence (törzsszáma ČSLP 127/68). Tenyésztője Suchansky János Gyűgy (Dudince). A pudelpointer ugyancsak a durvaszörü vizslák csoportjába tartozik. Erre a fajtára Is jellemző, hogy a vízben nem fázik meg, ezért mocsaras terepen kiválóan használható. A pudelpointer tulajdonképpen az uszkár és a pointer keresztezéséből származik. Sötétbarna drótszőre nem túl hosszú, testalkata nehezebb pointerre emlékeztet. Feje nyúltább, szemöldöke és bajusza szembetűnő, nagy szeme sárgásbarna. Marmagassága rendszerint 56—65 cm. Ami a szőrzetét és színét illeti, a pudelpointer még nem egészen kiegyensúlyozott fajta. Egyébként sokoldalúan használható, kitűnő vadászkutyafajta. Csupán kél vadászkutyát mutattunk be ízelítőül a huszonnyolc fajtát képviselő és a kiállításra bejelentett 410 vadászeb közül. Ez a rendezvény igen hasznos volt és jó szervezésről tett tanúbizonyságot. Nagy segítséget jelentett vadásztársadalmunknak, mert ha valaki vadászkutyát kíván tartani, egy ilyen kiállításon mindig jól megérlelheti magában az elhatározást, hogy tulajdonképpen milyen fajtát szerez be és a jelenlevő szakemberektől erre vonatkozóan tanácsot kérhet. Ezért a minőség állandó javítása érdekében a jövőben is hasznosnak ígérkeznek a hasonlóan színvonalas rendezvények, amelyeket a vadásztársaságok minden bizonnyal támogatni fognak. KUCSERA SZILARD ALMA nevű szálkásszőrfi német vizsla, a fiatalok csoportjában Szlovákia legjobbja, jól érzi magát gazdájának. Vajas Jánosnak nádasdi udvarán. Felbáron Vida Lajos gazdája a BYSTRÁ nevű pudelpointer durvaszörü vizslának, amely fajtacsoportjában kitűnő minősítést ért el és a fiatal ebek közül Szlovákia legjobbjaként szerepelt. (A szerző felvételei) Jk tenyésztőnek főleg abból származik kára, hogy a megkotlott tyúk tojástermelése aránylag hosszú ideig szünetel. A kotlásleszoktató eljárásokkal nem elegendő tehát csupán a kotlás külső tüneteit megszüntetni. Gazdaságilag ennél sokkal fontosabb, hogy a tojástermelés is minél rövidebb idő alatt meginduljon. A kotlás élettanával kapcsolatban utalunk arra, hogy a gonadotrop hormon háttérbe kerülése a petefészken levő tüszők viszszafejlödéséhez vezet. A tojástermelés hosszú ideig tartó szünetelését úgy kerülhetjük el, ha — különösen a kritikus nyári időszakban — állandóan figyeljük, és a gondozókkal szigorúan figyeltetjük a tyúkokat, és a kotlóst mindjárt az első külső jelek alapján kezelésbe vesszük. A kotlás első napjaiban a tojástermelés még tart, sőt a ciklus feltűnően hosszú. A kottásra utaló gyakorlati jel, hogy megtojás után az állat hosszabb ideig marad a fészken, mint egyébként. jellegzetes tünet az ún. lábon kotlás, amikor a tojó még nem marad huzamosabb ideig a fészken, hanem jártában, keltében kotyog. Számos kísérleti adat és gyakorlati megfigyelés szerint az első napokban bármelyik módszerrel könnyebb a kottást abbahagyatni, mint később, ezért a kotlás korai felismerésének — amely elsősorban a baromfigondozók lelkiismeretes munkájától függ — nagy gyakorlati jelentősége van. A kotlás megszüntetésére többféle mpdszer Ismeretes. A módszer megválasztása mindig a helyi körülményektől függ. Ott, ahol több ezer tojótyúkot tartanak, a munka tavasztól őszig folyamatosan jelentkezik. Nagyüzemi telepeken a nagyobb szakértelmet kívánó módszerek bevezetésére is megvan a lehetőség. A háztáji tenyésztők azonban ma még többnyire a legegyszerűbb, gyakran drasztikus, az állat egészségére nem mindig veszélytelen eljárásokat alkalmazzák. A kotlás megszüntetése nagyüzemi baromfitelepen A nagyüzemi baromfitelepek túlnyomó többségén ún. farmszerű baromfitartás folyik. Az ólak a mai korszerű igényeket figyelembe véve sokhelyütt kicsi méretűek, melyeket viszonylag nagy területen szétszórtan helyeznek el. Ilyen viszonyok között azon túl, hogy a kotlás gyorsan megszűnjön, illetve a tojástermelés hosszú ideig ne szüneteljen, a ráfordított munkaidőnek is nagy a jelentősége. Állategészségügyi okokból is olyan módszerek alkalmazására kell törekednünk, ahol a kotlósokat nem szükséges telepen belül központi helyre szállítani (például elektromos árammal kezelés), hanem a ieszoktatás helyben elvégezhető. Erre a kotlásle- 5 szoktató ketrec használata terjedt el és vált be legjobban. A kotlást leszoktató ketrec használata A baromfitenyésztők a kotlás megszüntetésére régóta nagyon jó eredménnyel alkalmazzák a különféle alakú és nagyságú ketreceket. A ketrec alja erős dróthálóból vagy lécsorból, oldalai szintén dróthálóból készülnek. Felül bádog- vagy deszkatető borítja, hogy a ketrecre felszálló tyúk trágyáját felfogja. A szabadban elhelyezett ketrec tetejét nyereg- vagy féltetősre készítik, hogy az eső ellen védelmet nyújtson. Az etető- és itatóedényt kívülről úgy illesszük rá, hogy a szabadon levő tyúkok a takarmányt ne ehessék el, de a ketrecben levők bármikor hozzájussanak. A kotlásleszoktató ketrecet árnyékos, hűvös, szellős helyen kell felállítani, az ólban vagy közvetlen közelében. A ketrecbe zárt kotlós a drótfonalon nem tud elülni, mert az kényelmetlen és alulról levegőt kap. A kotlóst nyugtalanítja az is, hogy társait a megszokott környezetben maga körül látja. A kotlás megszüntetésében főleg idegrendszeri tényezők játszanak szerepet. A kotlósokat célszerű fehérjedús takarmányokkal etetni, hogy ne csak a Ieszoktatás legyen sikeres, hanem a kondíció se romolják le, és az állat tojástermelő képességét mielőbb visszanyerje. Ha a kotlóst mindjárt az első jelek alapján — bár még tojik — leszoktatóketrecbe zárjuk, a kotlás olyan rövid idő alatt megszűnik, hogy a termelés esetleg meg sem szakad. A reggeli órákban összeszedett kotlók az első rekeszbe kerülnek s a következő napon a csoport egy rekesszel tovább megy. A harmadik nap az utolsó rekeszből kiengedjük az állatokat. Ha kerülne közöttük olyan, amelyik ez idő alatt a kotlást nem hagyta volna abba, ezt visszatesszük az első ketrecbe. Mindegyik állat egyformán három napig tartózkodik a leszoktató ketrecben és nem kell azokat egyedenként nyilvántartani. Vigyázzunk arra is, hogy az állat ne legyen hoszszabb ideig a ketrecben, mint amennyi a cél érdekében feltétlenül szükséges. A kotlás külső jeleinek megszűnése után engedjük szabadon, legfeljebb az ún. visszakotlókat ismét ketrecbe zárjuk. A kotlás megszüntetése tojóházban. A tojóházakban általában árutojás termelés folyik. Ehhez a fehér leghorn fajtát vagy valamely vonalhibridjét használják, amelynek kotlási hajlama majdnem teljesen hiányzik. A tojóházak egy része azonban a keltetőtojás ellátás, hústermelés szolgálatában áll. Ezeket kettős hasznosítású fajtákkal népesítik be, amelyek kotlásának megszüntetése komoly gyakorlati problémát jelent. Miután egy ólban 5—20 ezer állat található, a kotlásleszoktató módszernek is ehhez az adottsághoz kell igazodnia. A tojóházakban a következő kotlásleszoktató eljárások vehetők számításba: Kezelés elektromos árammal A forgalomban levő készülék a hálózati feszültséget 20—25— 30 V-ra alakítja át, 110 és 220 V-os hálózati áramra egyaránt használható. A krokodil-csipeszben végződő pólust rákapcsoljuk a kotló tarajára, a fémrúdban végződő csatlakozást pedig az állat szájába dugjuk. Attól függően, hogy a kotlás mennyire elmélyült, 20— 25—30 V-os feszültséget alkalmazunk. A készüléket háromszor három másodpercre kapcsoljuk be (a felül levő ki- és bekapcsolóval) és minden kezelés között 30 másodperc pihenőt tartunk. Ha a kotlás az első nap után nem szűnik meg, akkor a kezelést 2—3 egymást követő nap meg kell ismételni. Az elektromos áram minden bizonnyal az idegrendszeren keresztül fejti ki hatását, és a hipofízist fokozott gonadotrop hormon termelésre készítik. Erre utalnak azok a tapasztalatok, hogy az elektromos kezelés után a kotlás 3—4 nap alatt megszűnik és a tojástermelés 8—10 napon belül megindul. Az elektromos kezelés eddig a kielégítő gyakorlati eredmények ellenére sem tudott elterjedni. Ennek főleg az az oka, hogy az eljárásnak kétségkívül állatkínzó jellege van. A tojóházban a készüléket olyan hosszú csatlakozó zsinórral kell ellátni, hogy a kezelőfolyosóra nyíló tojófészkek mellett végig tudjunk a készülékkel menni. A tojófészkekből a kotlós könnyen kivehető és helyben kezelhető. Ha a kotlás az első kezelés hatására nem szűnne meg, úgy a következő nap az állatot ismét a fészekben találjuk és a kezelés megismételhető. Hormonkészítmények A kotlás élettani okait figyelembe véve logikusnak látszott olyan hormonkészítményeket kipróbálni, amelyek a prolaktinnal szemben ellentétes hatásúak, és egyben a peteleválást, illetve a tojástermelést elősegítik. Érdekes, hogy az agyalapi mirigy természetes hormonkivonatai megközelítőleg sem mutatkoztak olyan hatásosnak, mint a szintetikus hormonkészítmények (syntestrin, dietilstilboestrol, hexoestrol, vagy más stílben származékok). Ez utóbbiak is csak akkor, ha viszonylag nagy adagban kerülnek a kotlós szervezetébe. Eszerint a kotlás megszűnése inkább általános sokkhatásnak, mint valamilyen specifikus hormon hatásának tudható be. Kísérletekben 10—20 mg hexoestrol, 10 mg syntestrin vagy 15 NE oestrogengonadotropin hormonadag általában hatásosnak bizonyult. A kotlást 3—4 nap alatt sikerült megszüntetni, és a tojástermelés 10—12 nap múlva megindult. A hormonkezelés nagy előnye, hogy az állat a tojóházban kezelhető anélkül, hogy a kotlósokat össze kellene gyűjteni. Az előírt hormoninjekciót kellő gyakorlat után az állatgondozó is beadhatja. A kotlósleszoktató ketrec a tojóházban is használható. A tojóházban azonban nehéz a ketrec számára megfelelő huzatos helyet találni. Ha pedig nem központi helyen állítjuk fel, úgy a kotlősok összeszedése és visszaállítása túlságosan munkaigényes. Az említett hátrányok ellenére a kotlásleszoktató ketrecet számos tojóházban kielégítő eredménnyel használják. A munkaigényességet úgy csökkenthetjük, ha a tojóházban — arra alkalmas helyen — több ketrecet helyezünk el. A kotlás megszüntetése háztáji gazdaságokban A nyáron nagy tömegben jelentkező kotlás a háztáji gazdaságokban is sok bosszúságot és jelentős tojástermelés kiesést okoz. Ennek ellenére a legtöbb helyen a kotlás mielőbbi megszüntetésével általában nem foglalkoznak, vagy megfelelő felszerelés és szakmai ismeret hiányában helytelen eljárásokat alkalmaznak. Ilyennek mondható a kotlóstyúk kikötése, ugató kutya mellé helyezése, pincébe zárása, hideg vízbe mártása, a csalánozás stb. Igaz ugyan, hogy a felsorolt módszerek hatására a kotlás egy-másfél hét alatt abbamarad. Ezek azonban csupán az állat viselkedését, a kotlás külső tüneteit szüntetik meg. A tojástermelés viszont néha hónapokig is szünetel, s némely drasztikusabb beavatkozás sokszor az állat egészségére is káros hatással lehet. A háztáji gazdaságokban is az válik be legjobban, ha a kotlást az első felismerhető jelek alapján szellős ketrecbe zárjuk és fehérjében gazdag takarmányokkal etetjük. Dr. Bögre János A kotlás megszüntetése
