Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-25 / 30. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) a szelekciót úgy végzik, hogy az anyai állományból a bako­kat, az apai állományból pedig a nőstényeket selejtezik ki hizlalásra. A vágónyulak szállító cég által garantált vágási húsará­nya (íej nélkül) 55 %-os. Ki­zárólag teljes értékű, különle­ges szemcsézett. nyúl táppal ta­­karmányoznak, amelyet 4 fajta kivitelezésben készítenek el az illetékes takarmánykeverő üzem receptje szerint. A forgalomba hozott szemcsézett nyúltáp fajtái: A nőstények számára — 1 q 400 forint, A bakok számára — 1 q 400 forint, Nyúl tenyésztésre — 1 q 350 forint, Nyúlbroiler-hizlalásra — 1 q 350 forint. A szemcsézett nyúltáp kb. 20 % behozatalból származó komponenst tartalmaz. A pon­tos receptet az illetékes far­mon lehet beszerezni. A tenyésznyulaknak naponta kétszer adnak szemcsézett nyúltápot, a hízóba fogott nyulak tetszés szerint táplál­kozhatnak. A hízóba fogott nyulak 1 kg súlygyarapodásra 3 kg nyúltápot fogyasztanak el, beleértve a szoptatás ideje alatt anyaállatok által elfo­gyasztott mennyiséget is. A nyúlfarm vezetőinek sza­vai szerint az anyaállatok fe­deztetése nem okoz különösebb gondot. Érdekes, hogy az elő­­hasi anyanyulak kb. 40 °/o-a az ivadékait felfalja vagy elta­possa, a második elléskor az ilyen jellegű veszteség csupán 8 %-os, a harmadik elléskor pedig a normális keretek kö­zött mozog. Az eredményt lé­nyegesen befolyásolja az álla­tok nyugtalanítása látogatások, a berendezések utólagos átala­kítása, filmezés, fényképezés stb. alkalmával. Ezért az álla­mi gazdaság elhatározta, hogy tanulmányi látogatások és tá­jékoztatás céljaira mintapavi­lont létesít. Ezen kívül nagy gondot for­dítanak arra, hogy a nyúltáp ne tartalmazzon port és a szemcsék nagysága az előírt 5 mm körül mozogjon. A nyu­­lakat nem oltják, a csarnoko­kat az ablakokra szerelt há­lókkal védik a szúnyogok el­len. Á nőstények a bakokat napkelte élőt és napkelte után fogadják el a • legszívesebben. Amennyiben a termelőszö­vetkezetnek vagy állami gaz­daságoknak tenyészállatokat adnak el, a 16 hetes nőstényt 270 forintért, a 18 hetes te­­nyészbakot pedig 320 forintért adják. Az exportra termelt vá­gónyulak 1 kg-jáért élő álla­potban 25,70 forintot, levágott állapotban (fej nélkül) 54 fo­rintot kapnak. A nyúlbőr ára 7—11 forint és a broilerek ese­tében nem tekintik prémnek. Jelenleg a nyúltenyészetet az átalakított sertéshizlaldában he­lyezték el, s ugyanerre a cél­ra alakítják át a többi gazda­sági épületet is. Az átalakított épületek ablakai kicsinyek, ezekre kapcsolták rá a szellőz­tetőberendezéseket. Villannyal világítanak. Az új épületekben, amelyeket alumíniumpanelekből és ablak nélkül építenek fel, izzólámpás megvilágítással szá­molnak. A világítást napi 12— 14 órára állítják be, a fény­erősség 1 msenként 2,5 Lux, a hízónyulak esetében 2 Lux. A csarnok levegőjének viszony­lagos nedvességtartalma nem haladhatja meg a 60—70 %-ot. A téli időszakban fűtőolajos aggregátummal fűtenek. A csarnok szellőztetésének módját kielégítőnek minősítet­ték. Az ellenőrzést akkor vé­gezték el, amikor a külső hő­mérséklet + 30 °C körül moz­gott. A szellőztető berendezés a baromfitelepről származik, komplett és hazai, magyar gyártmányú. Jelenleg az átalakított csar­nokban a tenyésznyulakat két speciális négyláncú battériá­ban szállásolták el, minden battéria (ketrectömb) 8 ketre­cet tartalmaz az Angliában szokványos rendszer szerint. A ketrectömböket a csarnok hosz­­szanti irányával keresztirány­ban helyezték el, az új csar­nokokban azonban hosszanti irányban elhelyezett ketrec­tömbökkel számolnak. Az anya­állatok és a bakok ketrecrend-A lépcsőzetes megoldású ketrectömb. (Kucsera Szliárd felvételei) szere eltérő a fiatal nyulak nevelésére használt ketrecek rendszerétől. A továbbtenyésztésre nevelt anyaállatokat ivadékaikkal együtt a kisnyulak leválasztá­sáig 1,20 m széles, 0,60 m mély és 0,45 m magas ketrecben tartják. A ketrec külső falát normális dróthálóból készítik, ennek Vs-át az emeletesen egy­más felett elhelyezett 4 ketrec közös ajtaja tölti ki és további i/з-а a becsúsztatható etető és túlfolyős Itató elhelyezésére szolgál. A ketrecek alja desz­kából készült s erre kb. 5 cm vastag faforgács és fűrészpor keverékéből származó réteget szórnak. A ketrecekbe nem he­lyeznek fészkeket. A többi ketrecet fémlemezek­ből készítik, csupán a felső ketreceket fedik be drótháló­val. A blokkok keretét szög­vasból készítik, vagy pedig fa­lécekből. A fűrészport hetente egyszer cserélik. A másik ketrectípus kissé el­térő kivitelezésű. A ketreceket hosszanti irányban lépcsőzete­sen a keretre erősítik. A ket­rec anyaga drótfonat és hor­nyolt lemez, a ketrec alját lyuggatott fémlemez képezi. Az ürülék és a vizelet a csar­nok padlóján lejtősen megol­dott gyűjtőaknába hull. Ezt a berendezést látogatásom idején még nem üzemeltették, ezért véleményt sem alkothattam róla. Hasonlóképpen nem állt módomban megtekinteni a nyúlbroilerek csoportos hizla­lását sem. A vezető dolgozók tájékoztatása szerint a nyúl­­broilereket fűrészporból álló almon, szokványosán elkerített térségekben tartják, s a fűrész­port a turnusz váltásával egy­idejűleg cserélik. A technológiai berendezés egyszerű és praktikus. Az álla­mi gazdaság számításai szerint 200 anyaállat és azok kicsi­nyeinek gondozását egyetlen állatgondozóra bízhatják, a nyúltenyészetben egy állatgon­dozóra 400 nyúl, a broilerek hizlalásánál csoportos hizlalás esetén 1200 állat jut. Az állami gazdaság képvise­lőinek szaval szerint új csar­nokok építésével, takarmány­keverő és saját vágóhíd létesí­tésével számolnak. DOBRÖCZI DODÓ ňya nem tartalmaz elég fe­hérjét ahhoz, hogy elég to­jást termeljen, egy ideig saját szervezetében felhal­mozott fehérjét használja el. Rövid idő múlva azonban A fehérjét később még pótolni lehet. A fiatal, fej­lődésben levő baromfi gyak­ran képtelen átvészelni a fehérjehiányt. Ezért fontos, hogy elég fehérjét kapjon. A fehérje fontossága Valamennyi tápanyag kö­zül talán a fehérjének van a legfontosabb szerepe a baromfi takarmányozásá­ban. A tollazatnak csaknem 90 százaléka, a fiatal, növe­kedésben levő baromfi szá­raz anyagának pedig mint­egy 60—70 százaléka fehér­jéből áll. A tojás nagyrésze is fehérje. A takarmány rendszerint fedezi a lét­­fenntartáshoz szükséges fe­hérjét, de nagyon gyakran hiányzik a termeléshez, a növekedéshez, a tojásterme­léshez vagy a húsgyarapí­táshoz, tolltermeléshez szük­séges fehérje. Ha a tojótyúk takarmá­teljesen beszünteti a tojás­termelést. A fejlődésben le­vő fiatal baromfi szervezete fehérjehiány esetén vissza­marad a fejlődésben, elkor­­csosul, kevésbé ellenálló a betegségekkel szemben. Ennek hiánya, különösen, ha túl sok növendékbarom­fit zsúfolunk össze kis he­lyen, nem ritkán kannibaliz­mushoz vezet. Nemcsak a fehérjehiány, hanem a fehérjetöbblet vagy túletetés is súlyos következ­ményekkel járhat. Túlzottan igénybe veszi a máj és a vese munkáját, ami csök­kenti a szervezet ellenálló­képességét. Takarékoskod­nunk kell a fehérjével azért is, mert ez a legdrágább összetevője a takarmány­nak. A különféle ásványi anya­goknak, különösen a mász­nék, foszfornak és konyha­sónak, a homoknak, zsírok­nak, enzimeknek, antibioti­kumoknak és a vitaminok­nak egyre nagyobb szere­pük van a korszerű barom­­fitakarmányozásban. (Msz) Halvédelem és ivadékutánpótlás I KCl Főnön A szólás-mondás azt tartja: „Ahol sok a fóka, kevés a hal!“ Egyes horgász-halász társaim ezt a maguk nyelvére fordítva így magyarázzák: azért gyér a zsákmány, mert a horgászok, főleg hétvégeken elözönlik a folyópartokat, tavak környé­két, valósággal hemzsegnek a horgászvizeken... Valóban népes a sporthorgá­szok tábora. A csöndre, nyuga­lomra vágyók a mindennapi élet zaja elől a természetbe menekülnek, hátizsákkal, hor­gászfelszereléssel, ki-ki gyalo­gosan, kerékpáron, autóbuszon, vonaton, vagy saját személy­­gépkocsiján. Pontos áttekintés nem áll rendelkezésünkre, mennyivel szaporodott az utób­bi évtizedek során a horgászok, halászok száma. Alighanem a többszöröse a háborúelőtti évekhez viszonyítva. Am a halállomány csökkené­sét, a szegényes halászzsák­mányt csupán a horgászok, halászok számának gyors sza­porodásával indokolni nem le­het. Ehhez sokminden hozzá­járul. Számottevő az engedély nélküli horgászó-halászó. Köz­rejátszik a halfogási tilalmi időszak semmibevevése. Az ipa­ri üzemek szennyvizének a fo­lyókba engedése is igen tete­mes kárt okoz a halállomány­ban. (Ezt már több ízben szó­vá tette, s erélyesen bírálta a szak- és napisajtó is, de vajmi kevés eredménnyel.) A törvény nem eléggé sújtott le azokra, akik a hibákat előidézték. Pél­dául a Német Demokratikus Köztársaságban olyan jogsza­bályokat érvényesítettek, mi­szerint az ipari üzem adó for­májában fizet bizonyos pénz­összeget, s ezt az állam szenny­víztisztító berendezések építé­sére fordítja. így megvan rá a biztosíték, hogy a pénzösszeg csakis erre a célra fordítódik. A halállomány védelme ily mó­don nincs kitéve az egyes ipari üzemek felelős vezetői kénye­­kedvének. Ilyen kármegelőző intézkedés bevezetésére a mi köztársaságunkban is szükség lenne, hogy ez a régóta vajúdó kérdés végre megoldódna. A többéves gyakorlat azt bi­zonyítja, a pereskedések, bíró­sági eljárások nem a legcélra­vezetőbbek, mert csak utólag bűnhődnek a tettesek. És nem is mindig olyan mértékben, mint ahogy azt a kártétel meg­kívánná. Tehát, megelőző intézkedé­sekre van szükség! Az államnak kellene egy olyan közeget kialakítania, amely összetételénél fogva hozzáértő, s nem érdeke a részrehajlás. Szükség mutatko­zik egy műszaki csoportra. Eb­ben képviselve lennének a tech­nikai szakemberek, kémikusok és biológusok. Ez a csoport megállapíthatnS, hol, milyen ipari üzemekben szükséges szennyvízszűrő - berendezések létrehozása, valamint a megle­vők rendszeres, időszaki ellen­őrzése üzemelés szempontjából. Még egy dolog: a horgász­egyesületek — tisztelet a ki­vételnek — nem egyszer csak a haszonszerzésre összpontosít­ják figyelmüket. Ugyanakkor kevés gondot fordítanak a hal­állomány utánpótlására, az iva­dék kihelyezésre s annak gon­dozására. Az ivadékutánpótlás jó pél­dájával találkozhatunk a duna­­szerdahelyi járás horgászvi­zein. Legalábbis ezt tudtuk meg Kosztra Zoltántól, a horgász­egyesület gazdájától, aki el­mondotta, hogy a múlt év őszén nem kevesebb mint 35 mázsa két- és háromnyaras ivadékot telepítettek (35—150 dg-osa­­kat) a horgászegyesület tizen­hét tavába, vizébe (ebből 10 kavicsgödör és ez le nem ha­lászható, itt az oxigéndúsító | vízcsere nem oldható meg). I Belterjes haltermelésre csak az j úgynevezett Tőkési víz felelne j meg, amely forrásokból táplál- j kozik. A további halasítás: a j Tőkési -víz alsó szakaszára mintegy 3000 pici .süllőivadé­kot telepítettek,- a pozsony­­eperjesi (Jahodná) kőgödörbe pedig 1000 darab harcsaivadék került. Viszont a Dékányi és j Nagyerdői vízbe 600 ezer süllő- j ikrát juttattak. S mi a helyzet idén? A járás horgászvizeibe körül­belül 300 ezer darab csukaiva­dékot helyeztek ki, ami nem j éppen kis mennyiség. Ojabb pontytelepítésekre is sok kerül: 53 mázsa két- és háromnyaras ponty utánpótlásával számol­nak, hogy ne kelljen száraz, üres tarisznyával hazajárniuk a horgászoknak. örvendetes, halivadékellátás­­sal nincs baj. Beszerzése nem okoz különösebb gondot. A hor­gászjegyekre befizetett összeg 80 százalékát halivadék vásár­lására fordítja a dunaszerda­­helyi horgászegyesület. Ami a tagság létszámát illeti, tavaly meghaladta a hatszázat, ezen­kívül ifi-horgász is volt vagy száztíz. Az idén sem lesz kevesebb a horgászat kedvelőinek száma. Hogy miért? Mert a horgász­egyesület gondoskodik rend­szeresen a halivadék utánpótlá­sáról, etetéséről és rendszeres védelméről. Ami a Tőkési víz belterjes kihasználását illeti, éppen ideje lenne már, hiszen ez a kérdés régóta húzódik. Ennek a né­pes sporthorgásztábor örülne a legjobban. Hiszen ők sem lennének elzárva a horgászat lehetőségeitől. N. Kovács István LEGNAGYOBB ÉRDEKLŐDÉS Feter-Paul, a kísérletező nyu­gatnémet horgász ismét hallat magáról. Legújabb a halak ka­pási kedve és a hőmérséklet összefüggéseivel foglalkozó ta­nulmányában azt állítja, hogy tapasztalatai szerint a halak kapása a 11 és 19 Celsius kö­zötti vízfoknál a legkedvezőbb. Ennél magasabb vízhőmérsék­­let kialakulásával a halak a vízfenéken olyan tömegű rovar­lárvát találnak, hogy lényege­sen kisebb érdeklődést tanúsí­tanak a csalik és az etetőanya­gok iránt. (Die Fischweid) Á TRANZISZTOROS HORGÁSZÁS A tranzisztortechnikán alapu­ló iparág az USA-ban a horgá­szok körében is felvevő piacot keres. Mintegy 80 dollárért olyan fejhallgatós készüléket ajánl, amelynek révén a halak által a vízben előidézett rezgé­seket még 25 m mélységig is meg lehet hallani. A készülék a rezgéseket elektromos hullá­mokká alakítja át és így teszi hallhatóvá. A feltaláló állítása szerint kis gyakorlattal még azt is meg lehet állapítani, hogy a halak milyen irányban találhatók, sőt a zörejek alap­ján még az egyes halfajokat' is meg lehet különböztetni egy­mástól. Véleményünk szerint a fejhallgató és tranzisztor nél­küli horgászás lényegesen élve­zetesebb, mint ezzel a kétség­telenül igen érdekes találmány­nyal. (Die Fischweid) ELSODRÓDIK A Duna három évvel ezelőtt nagy nyári áradása alkalmával a folyó bajorországi duzzasztott szakaszáról a szilvaorrú ke­szeg úgyszólván teljesen eltűnt. Ezzel szemben az áradás ide­jén az ausztriai Duna-szakaszon tömegesen fordult elő. A halá­szok és a horgászok ezt a kö­rülményt azzal magyarázták, hogy a szilvaorrú keszeg, a dé­­vérkeszeggel és a karikake­­szeggel szemben, az árnak ke­vésbé áll ellen és elsodródik. A bajor horgászok nagy örömé­re a szilvaorrú keszeg időn­ként már újból horogra akadt. Remélik, hogy az állomány ha­marosan felszaporodik és külö­nösen a téli hónapokban jő szórakozást nyújt Majd. (Fisch und Fangt Ki tudja mit hoz a szerencse?

Next

/
Thumbnails
Contents