Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-25 / 30. szám
Hasonlóképpen sporthorgász az, aki a Duna legmélyebb szakaszain órákon át türelmesen horgász finom, érzékeny felszerelésével és a kapás bekövetkeztével igazi örömmel vontatja ki a reá akadt márnát vagy kecseget. Ugyanígy van ez a júniusi harcsákra vadászó sporthorgászokkal is. Ezek is napokon át nyugodtan ülnek a Vág vagy a Duna legmélyebb vizeinek tájékán, és kivárják azt a napot, amikor a horgukra akad a 30 vagy esetleg még több kilós harcsa, mire félórás küzdelem után végre kivontatják a vízből, mint például Rász József, Svoreň doktor, IviőiC József, stb. Még az is sporthorgászatnak számít, ha a zsákmányt háromszáz koronáért el Is adja, mert elismerik, hogy a halat sportszerűen fogta, megszolgált érte és egyszerűen megérdemli. Vagy elismert sporthorgászatnak számít a balinozás is, mert ennek is megvannak a maga fortélyai és az erre alkalmas igazi, sporthorgászok, akik nem riadnak vissza a reggeli koránkeléstől. A rohanó vízből kiemelkedő éles köveken járnak, ami néha kötéltáncoshoz illő merészséget és kitartást követel. Ezektől sem irigyli senki a megfogott halat, mert mindenki tudja, hogy megérdemlik. EZZEL SZEMBEN a horgászat legújabban elterjedt káros módját, az úgynevezett kertészkedést, a vizen való gereblyézést már semmiképpen sem mondhatjuk sporthorgászatnak, mert ez egy igen káros módszer, amely nálunk sajnos igen terjed. Ennek alapja, hogy a tél beáltával a folyókban élő halak védekezni kezdenek a hideg allen. Nagy csoportokban gyülekeznek a folyómeder mélyebb gödreiben, ahol telelnének, ha az úgynevezett gereblyések ne háborgatnák őket. A komáromi hajógyári búvárok elbeszélése szerint egy-egy ilyen helyen télen annyi a megbújt hal, hogy a búvárnak gondot okoz közöttük áthaladni. Szinte úgy kell őket kézzel széthesegetni, kezdve a legkisebbektől a szép nagy példányokig. Ezek jórésze tenyészhal, amelyek a tavaszi meleg hullámok hatására ívni kezdenek, és ha nem volt senki, aki őket ebben megzavarná, lerakják ikráikat, ami szép szaporulatot jelenthet. MI A GEREBLYE? Ahogy beköszöntenek az első hidegebb téli napok, megjelennek az Ilyen helyeken a gereblyések, és irgalmatlanul pusztítják a halakat. A kár azután nyáron mutatkozik meg egy-két éven belül. A gereblye egyáltalán nem olyan szerszám, mint amilyet á kertészek használnak. Ez egy érősebb damil, melynek végére 8—10 dekás, hosszúkás ólmot erősítenek. Az ólom fölé a daínllra két vagy három darab Háromágú horgot (népiesen Szakállasokat} kötnek hegyeikkel a húzás irányába. E kegyetlen szerszámot húzgálják öszsze-vissza az előbb említett téli búvóhelyeken az elült halak tömegei között. Csak úgy találomra akad bele szakállasuk, hol az egyik, hol a másik halba. Nem számít, hogy kicsi vagy nagy a hal. Este, amikor vidáman bandukolnak haza zsákmányukkal, nem is gondolnak arra, hogy mekkora kárt okoztak közös halállományunkban. El kell ismerjék, hogy ezek a halak nem csak az övék, hartem a mieink is, és pusztításukba nem egyezhetünk bele. Nem érdekli őket, hogy mesterkedéseik során hány száz halat marcangolnak szét, tépnek össze minden oldalon gereblyéikkel, mert mint ismeretes, az így okozott sebek a víz alatt nem gyógyulnak be, s ha nem is mindjárt, de előbb vagy utóbb a halak belepusztulnak sebeikbe. Tehát, ha valaki gereblyével 10 kg súlyú halat fog, akkor legalább egy mázsára tehető azon halak száma, amelyeket vagy mindjárt megöl, vagy pár héttel később pusztulnak bele így szerzett sebeikbe. Sokan tudják ezt, de nem törődnek vele, csak hal legyen a szákban és megtérüljön a halászjegy árának két, sőt háromszorosa. Szerencsére sok az olyan igazi sporthorgász, aki nem foglalkozik e káros horgászmódszerrel, mint pl. Zsentek Sanyi barátunk, Koncz Béla és Szabó Iván sporthorgászok stb. Sőt, nem egy helyen emelték fel ez ellen tiltakozó hangjukat, mert saját szemükkel látták, hogy mekkora pusztítást visznek végbe az ilyen ördögadta horgászok. Igen sok esetben vet ki a víz ilyen agyonsebzett kisebb-nagyobb döglött halakat a partra, pedig jól tudjuk, halállományunknak van enélkül is elég sok ellensége nagyobb ipari üzemeink részéről, amelyekkel rengeteg baja van horgászegyesületeink vezetőségének, mint például tavaly az ógyallai (Hurbanovo) sörgyár esetében. A nevezett sörgyár ugyanis járásunk eddig teljesen tiszta, érintetlen vizét szennyezi állandóan az üzemből kiengedett szennyvizével. Meg kell említenünk, hogy látszólag majdnem igazuk is van néha a gereblyézőknek, akik a rajtaérés esetén váltig nzt hangoztatják, hogy nem mindegy-e, ha mi pusztítjuk a halakat nem megengedett módon, a sörgyár is ezt teszi, de mi legalább fizetjük az évi 170 korona tagsági díjat, azonban mit fizet a sörgyár? VÉLEMÉNYEK A gereblyézéssel kapcsolatosan meglátogattam Gecző Béla mérnököt, aki kerületi halászati felügyelőnk és a komáromi népi horgászegyesület elnöke, hogy nyilatkozzék ezen ártalmas horgászati módszerrel kapcsolatban. Gecző elvtárs véleménye szerint a halászati törvények értelmében tilosak a halászatnak azon összes válfajai, amelyekkel a halat nem szájuknál fogva, esetleg hálóval szerezzük meg. Itt nem is az a veszteség, amit a gereblyések elvisznek, mert ezek a halak végeredményben mégiscsak a dolgozók asztalára kerülnek, hanem azon halak, amelyeket horgaikkal megsebeznek. Az összesereglett halak között tartózkodó sebesült halak, melyeknek sebei nem gyógyulnak be, betegségeket, járványokat terjesztenek. Többek között a gennyesedéssel és a penészedéssel járó betegségek többféle fajtáját. Az így beállott legyöngülés következtében fellép a halakat Igen veszélyesen pusztító járvány, a hasvízkór. Vödrös Béla elvtárs, a komáromi népi horgászegyesület gazdásza pedig ekként vélekedett: — Az egyik ember épít, a másik pedig rombol. Mi a kishalak ezreit telepítjük eléggé halszegény vizeinkbe. Ez a horgászegyesület vezetőségének egyik elodázhatatlan feladata. Érdekes, hogy ezzel egyidejűleg felsorakoznak járásunkban halaink fő ellenségei Is. A filozófia is mondja, hogy az ellefttétek zárt egységbe tartoznak, de közben a harc tovább folyik közöttük. így van ez a mi esetünkben is. Mi telepítünk, üzemeink vezetősége meg pusztítja a halállományt. Pereskedünk, de nehezen tudunk zöldágra vergődni, mert inkább fizetik a kirótt büntetéseket, de a szennyvizet továbbra is a folyókba engedik. A falvakhoz közeleső vizeinkben az ottani károkozók nagyobb vfzapadások esetén halomszámra szedik össze azon kis- és nagyhalakat, amelyeket mi nemrégiben telepítettünk ki. Rajtaérés esetén egyhangú a válasz: állatokkal etetjük fel a halakat. A gereblyések szemrebbenés nélkül oltják ki ezer és ezer halunk életét. Mi magunk vagyunk jórészben halállományunk pusztulásának okozói, és ne siránkozzunk, hanem tartsuk be a halászati rendelkezéseket és tartassuk be másokkal is. A gereblyézés során megsértett halak minden esetben belepusztulnak sebeikbe. A halpenész megtámadja a sebeket. A penészt kapott hal nem megy el a téli telelő helyről, ott tartózkodik továbbra is a többiek között szorosan simulva azokhoz terjeszti ezt a nagyon ragályos betegséget. Ez olyan betegség náluk, mint az embernél a rák. A halpenésszel fertőzött halak nem pusztulnak el mindjárt. Eltengetik nyomorúságos életüket 1—2 hónapig is, de a vég biztos. Ezért egy emberként harcoljunk a szennyvizet folyóinkba bocsátó gyárvezetők, a halakat minden eszközzel kihalászó lelkiismeretlenek ellen és végül a velük egyenrangúvá előlépett halpusztítók, a gereblyések ellen is. Ha ezt nem teszszük, akkor tív év múlva már csak múzeumokban és az iskolákban színes képeken láthatjuk majd, milyen is egy valódi hal. Holczer László, Komárom Sporthorgászat vagy kihágás ? Már régen foglalkoztatja a sporthorgász-köröket az a kérdés, hogy egyes halászati módszerek sporthorgászatnak vagy kihágásnak minösíthetők-e. Például a Dunán keszegezö horgász, aki egész nap kint ül a jó levegőn, a fénylő napsütésben, nem fog sok halat, csak néhány kiló kisebb-nagyobb keszeget. Ez sporthorgászatnak tekinthető, mert nem az a vágy hajtja, hogy sok halat fogjon, amit eladhat a szomszédoknak. Ellenkezőleg, csupán az eszményien szép Duna-menti környezetben tölti szabad idejét. KISÁLLATTENVESZTES HALASZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT Látogatás egy magyar nagyüzemi nyűlfarmon A Tarjáni Állami Gazdaságot tavaly abból a célból látogattam meg, hogy áttekintést szerezzek az ottani nagyüzemi nyúlfarm nagyságáról, színvonaláról, s megismerkedve az ottani technológiai berendezésekkel megtárgyaljam a farm vezetőivel a technológiai berendezések megvételének lehetőségeit, a tenyészállatok árát, valamint az esetleges exportlehetőségeket és a nagyüzemi nyúltenyésztés ökonómikáját. A Tarjáni Állami Gazdaság nyúlfarmját, amely első a maga nemében Magyarországon, Mag Tibor igazgatóhelyettes és Darabant András mérnök, a farm vezetőjének társaságában tekintettem meg. Ez az állami gazdaság összesen 3 ezer hektár mezőgazdasági talajterületen gazdálkodik. Ebből kb. 2000 hektár a szántóföld. A gazdaság a Vértes lábánál terül el. Állattenyésztése a finomgyapjas juh és a nyúl tenyésztésére szakosította magát, összesen 7 ezer merinói juhot tartanak, melynek 50 °/o-a anyaállat. Az anyajuhokat haszonkeresztezés céljából a precéze-fajta birkákkal pároztatják. Ezen felül Franciaország számára bárányokat hizlalnak. A szarvasmarha-állományt jelenleg likvidálják, felszámolták a sertés- és baromfitenyészetet is és az igy felszabaduló gazdasági épületeket a nyúltenyésztés követelményeinek megfelelően átalakították. Látogatásom idején a farmon 300 Angliából behozott különböző tenyészvonalú anyanyulat, 700 saját nevelésű anyanyulat és 600 kisnyulat tartottak. A gazdaság a jövőben 200 tiszta vonaltenyésztésű anyaállatot, 500 tenyész anyanyulat (ősszülők vonaltenyésztéséből) és 1800 tenyész anyanyulat (nagyszülők vonaltenyésztéséből) kíván tartani, megfelelő számú tenyész apaállattal. Ezen kívül számolnak 24 ezer szülői tenyészvonalból származó nyúl előállításával is saját szükségletre és piaci értékesítésre. Az átalakított gazdasági épületekben 120 ezer broilernyúl hizlalását tervezik és további 20 ezer broilernyulat kooperációs alapon más állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdasági épületeiben helyeznek el. A Tarjáni Állami Gazdaságot a tenyésznyulak nemesítésével és szaporításával bízták meg, s így a nyúlbroilerek hizlalását csak mellékesen végzik. A tenyésanyagot 1967-ben licencia megvásárlása útján szerezték meg Angliában a MATTHEWS cégtől azzal a feltétellel, hogy tőle vásárolják meg a komplett technológiai berendezés licenciáját is. A távlati tervek szerint ezt a berendezést az állami gazdaság saját maga fogja saját nyersanyagokból legyártani. A szállító vállalatnak kötelező ígéreten tettek, hogy betartják az előírt tenyésztési technológiát, a nyulak előkészítésének, elszállásolásának és takarmányozásának harmonogrammját. Ugyanakkor a szállító vállalat garantálja az előirányzott termelékenység elérését. A törzs-tenyészállatok 31 vonaltenyésztésből származnak. Ezek kombinációja 10 évi tenyésztésre biztosít jó tenyészfeltételeket. Az átvett hibridanyagot a szállító vállalat beleegyezésével Vértes-hibridnek nevezték el. A megegyezés értelmében a gazdaság jogában áll a szülőpárokat más állami gazdaságoknak is eladni, ezeket azonban két év letelte után fel kell újítania. Ebben a kérdésben közvetlenül Szentirmay Lászlóhoz, a Földművelésügyi Minisztérium kisállattenyésztési osztályának vezetőjéhez kell fordulni, aki Magyarországon a nagyüzemi nyúlfarmok fejlődését irányítja. A továbbtenyésztésre nevelt tenyésznyulak fehér színűek, aránylag eléggé kiegyensúlyozatlan külleműek. Közepes, sőt nagy testűek, élősúlyuk eléri a 4—5 kg-ot. A nyulak fiatalkori növekedési erélye nagyon jó, mivel a 8 hetes nyulak elr érik az átlagos 2,05 kg-os élősúlyt, 10 hetes korukban 2,5 kg-ot, 12 hetes korukban pedig 2. SZÁM 1970. július 25. A TARTALOMBÓL: + Látogatás egy magyar nagyüzemi nyúlfarmon-4- A fehérje fontossága + A kotlás megszüntetése Mulasztást pótolunk a hármas hasznosítású merinók nevelésével A házinyúl júliusban Küszöbön a fogolyvadászat ♦ Mesterséges fácánkeltetés Nimród-világ Két legjobb vadászeb a sok közül ^ Halvédelem és ivadékutánpótlás 4- Külföldi vizeken + Sporthorgászat vagy kihágás 3.05 kg-ot nyomnak. A 3 kg-os vágott nyúl húsaránya fej nélkül átlagosan 55 %-os. Egy anyanyúlra évente átlagban 4,5—5 ellés Jut, mindegyik ellésből átlagban 9 kísnyúlt származik, s ezekből 7—8 db-ot felnevelnek. Az anyaállatok megtermékenyülésl százaléka 80—85, ugyanakkor a szállító vállalat csupán 60 %-os megtermékeny ülést garantál. A kisnyulakat 28 napos korukban leválasztják s az anyanyulakat ugyanazon a napon kétszer, reggel és este fedeztetik. A fedeztetést követő 21 nap múlva a megtermékenyülést ellenőrzik olyképpen, hogy az anyaállathoz bakot eresztenek. Ha az anyaállat a bakot elűzi magától és civakodik, akkor megtermékenyült. A kisnyulaknak 28 napos ко* ruktól 33 napos korukig a takarmányadagba naponként és állatonként 1 gramm „Triesa“ készítményt adnak, amely elősegíti a nyulak fejlődését és védelmet nyújt a kokcidiózis ellen. A nyulakat 56 napos korukban nemük szerint két csoportra osztják. A továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket egyenként 46X43 cm nagyságú ketrecekben szállásolják el, ott maradnak 16 hetes korukig. A továbbtenyésztésre alkalmatlan nyulakat csoportos hizlalásba fogják. A nőstényeket 20 hetes korukban fedeztetik, a bakokat 22 hetes korukban használják fel fedeztetésre. A fejlett nőstények hizlalási végsúlya kb. 4 kg, a fejlett bakoké pedig 4.5 kg. A nagyüzemi broilernyúl-tenyészetekben a kisnyulakat 28 napos korukban választják le és a további hizlalást kb. 3 hóuapos korukig csoportosan végzik anélkül, hogy a nőstényeket és bakokat különválasztanák. Az anyai és az apai partnereket képező állományokból (Folytatás a 2. oldalon.) Nyúlketrec a Tarjáoi Állami Gazdaságban, Dalról a kívülről tölthető etetőfiókkal és a tólfolyós Hatóval.
