Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-25 / 30. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. július 25. Kilátásaink az élelmi­szerellátás terén ÉV ELEJÉN az állati termékek felvásárlását nagy mértékben be­folyásolták a konszolidációs in­tézkedések, melyek azt a célt szolgálták, hogy meggátoljuk a gazdasági állatok számának csök­kenését és módot nyújtsunk a meglevő állatok hasznosságának emelésére. A törekvés meghozta a várt eredményt, de a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, mégis ideiglenes csökkenés állt be a vágóállatok felvásárlásában. Május elejéig ä szarvasmarha­állományt mintegy 14 ezerrel, a sertésállományt pedig több mint 200 ezerrel szaporítottuk. A vágó­marha állománynál a múlt évi valósághoz mérten 36, a vágóser­téseknél pedig 6 kg-mal nagyobb átlagos súlyt jegyeztünk fel. Ezzel szemben a felvásárolt húsmennyí­­ség (élő állapotban] az első négy hónapban mintegy 10 ezer tonná­val lett kevesebb, mint a múlt év elején volt. Most azonban ismét javulást tapasztalhatunk a vágó­állatok felvásárlásában. Magasan túlszárnyaltuk a múlt esztendei eredményeket. NAGYON KEDVEZŐ helyzet ala­kult a baromfihús és a tojás fel­vásárlásában. Idén a múlt évben begyűjtött mennyiséghez viszonyít­va tejből 21 millió 928 ezer litert, tojásból 34 millió 362 ezer dara­bot, baromfihúsból pedig 1663 ton­na többletet vásároltunk fel. • A feldolgozásnál nélkülözhetet­len anyagok hiánya ellenére a vágóállatok felvásárlásában és a fogyasztók ellátásában figyelemre­méltó eredményt értünk el. Az első öt hónap alatt például — a múlt esztendei valósághoz mérten — az élelmiszerrel való ellátás 7 százalékkal emelkedett, ami kis­kereskedelmi árakban kifejezve mintegy 500 millió koronás emel­kedésnek felel meg. A PIAC ELLÄTÄSA tekintetében a legkedvezőbb fejlődést a ba­romfifeldolgozó iparnál (30 szá­zalék], a szesz- és a konzervipar­nál (15,5 százalék), a dohányipar­nál (41 százalék), a tejiparnál (6 százalék) és a húsiparnál (6 szá­zalék) tapasztalhattunk. Jó ered­ményeket érnek el feldolgozó üze­meinkben az évi időterv teljesíté­sében is. A múlt esztendő első öt hónapjában — az évi tervezett mennyiséghez arányítva — az áru­nak 38 százaléka került piacra, az 1970-es év első öt hónapjában pedig az árunak 39,5 százaléka állt a fogyasztók rendelkezésére, ami kiskereskedelmi árakban ki­fejezve mintegy 300 milliós több­let. Az élelmiszerellátás fejlődésével összefüggésben a tervezők és a korszerű táplálkozás hívei is elé­gedettek lehetnek, mert aránylag sok állati eredetű táplálék kerül piacra, ami nagyban elősegíti a választékos étkeztetést. Nagyot fejlődött a baromfihús termelés is, több a tojás, a hús és a tej­termék, mint előzőleg volt. Ezzel egyidejűleg csökkent a fo­gyasztók érdeklődése a cukor és a liszt iránt. így a cukorfogyasz­tás mintegy 10, a lisztfogyasztás pedig 11,8 százalékkal csökkent, vagyis javult a dolgozók táplálé­kának összetétele. A NAPOKBAN fölméréseket vé­geztünk az állati eredetű termé­kek felvásárlásával kapcsolatosan. Megállapítottuk, hogy az ezzel összefüggő népgazdasági célkitű­zéseket év végére magasan túl­szárnyalhatjuk. A hús esetében 10 ezer tonna terven felüli felvásár­lás várható. Jó eredményt várunk a tojás és a tej begyűjtésénél is. A tojás felvásárlását mintegy 40— 50 millióval túlteljesíthetjük, tej­ből pedig 50 millió literrel vásá­rolhatunk többet, mint a múlt év első öt hónapjában. Kedvező fel­tételek mutatkoznak továbbá a gyümölcs- és a zöldségfélék piaci ellátása terén. Jó feltételek van­nak az élelmiszeripar nyersanyag­alapjának folyamatos ellátásában is. Tehát bátran mondhatjuk, a rendelkezésre álló alapok lehető­vé teszik, hogy az év hátralevő részében is zavartalan legyen az élelmiszerellátás. L. Spačinský mérnök CSc. Iparosodik a szovjet mezőgazdaság A Szovjetunió Mezőgazdasági Mi­nisztériumának „Mezőgazdasági Öko­nómia“ című hivatalos szaklapjában a Goszplan elnökének helyettese Nyi­­kolaj Guszev elvtárs, az ötéves terv utolsó esztendejének termelését fej­lesztő alapelveit taglalja. — Az 1970-es évre szóló terv fel­adatként tűzi ki a növénytermesztés­ben — jegyzi meg a cikk szerzője — a gabonafélék, a gyapot és más nö­vényi eredetű termékek hozamának emelését. A tervben előirányozták, hogy idén gabonafélékből mintegy 14 millió tonnával kell többet elérni, mint a múlt esztendőben. Ugyanakkor gya­potból 400 ezer, húsból 500 ezer, tej­ből 2,5 millió tonnával, tojásból pe­dig 1,7 milliárd darabbal kell többet termelni, mint 1969-ben. Nagy előrehaladás a műtrágya-ellátásban Hogyan érik el a népgazdasági tervben kitűzött feladatokat? Első­sorban is a mezőgazdasági termelés ésszerű széthelyezésének lehetőségeit mérlegelik, mert a Szovjetunió hatal­mas területen, vagyis két kontinen­sen, Európában és Ázsiában terül el, s a termelést különféle feltételek mellett folytathatja, hiszen erre a tu­lajdonában levő termőtalaj minősége is módot nyújt. A mezőgazdasági ter­melés sikeressége nagyban függ a körzeti zónák előnyeinek kihasználá­sától. Különös figyelmet fordítanak to­vábbá a meliorációs beavatkozással termővé tett talajok gazdaságosabb kihasználására, s ezen területek ter­méshozamának állandósítására. A Szovjetunióban a gabonafélék termesztésére nagy gondot fordíta­nak. Ismeretes, hogy pl. a szovjet búzafajták minőségüknél és hoza­muknál fogva az első helyet foglalják el. A gabonatermesztésnél igénybe veszik a trágyázás adta lehetősége­ket, mint a bő terméseredmény fon­tos tényezőjét. A népgazdasági terv feltételezi, hogy idén a szovjet mezőgazdaság 46,5 millió tonna műtrágyát kap. Míg például az ötéves terv négy esztende­jében a mezőgazdaságnak juttatott műtrágya mennyisége összesen 11,6 millió tonna volt, addig 1970-ben az ötéves terv utolsó esztendejében 8 millió tonna műtrágyát kap a szov­jet mezőgazdaság. A műtrágya meny­­nyiségének nagyobbik hányadát a gabonafélékre, a burgonyára,' a zöld­ségfélékre és a takarmánykultúrákra adják. Szakosítással — központosítással A Szovjetunió párt- és állami szer­vei nagy gondot fordítanak továbbá az állattenyésztés fejlesztésére is. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ebben a kérdésben egyik fontos és alapvető tényező, mely hatással lehet és van az állattenyésztés fejlesztésére, a költ­ségek csökkentése, amit a termelés céltudatos szakosításával és közpon­tosításával lehet elérni. Ezért a Szov­jetunió számos járásában olyan ter­melőhelyeket létesítenek, ahol a le­hető legnagyobb mértékben szakosít­hatják, és ipari jellegűvé tehetik a termelést. Hatalmas üzemegységeket építenek a marhahús, a sertéshús, a tojás, a baromfihús termelésére, és szakosított nagygazdaságokban te­nyésztik a juhokat. Ezek szükségessé teszik a korszerű takarmánykeverő üzemek építését is. A gépipar lépést tart az igényekkel Guszev elvtárs cikke további ré­szében leszögezi, hogy a Szovjetunió szocialista nagyüzemi mezőgazdasága szempontjából fontos követelmény a nagy mennyiségű termelőeszköz elő­teremtése. A rendelkezésre álló ada­tok azt bizonyítják, hogy a szovjet falu eddig soha nem kapott annyi gépet, mint 1970-ben kap. Tehát a mezőgépipar lépést tart az igények­kel. Bizonyítás kedvéért néhány adat: a kolhozok és a szovhozok idén 312 ezer traktort, 274,5 ezer pótkocsit, 156,5 különféle gépkocsit, 49,6 ezer siló, len, burgonya és gyapot betaka­rító kombájnt és 45 ezer fejőberende­zést kapnak a szovjet gépipartól. A mezőgazdasági termelés gépesí­tése és automatizálása figyelemre­méltó minőségi változással jár. Azzal, hogy a kolhozok és a szovhozok ter­melése egyre jobban iparosodik, ez természetszerűleg az emberek által végzett munka jellegét is megváltoz­tatja. így például a kolhozok, a szovho­zok és a feldolgozó üzemek 5000 ösz­­szefüggő berendezést kapnak a me­zőgazdasági termékek tisztítására és szárítására. Egy-egy ilyen berendezés óránkénti teljesítménye 10—20 tonna. Azokban az üzemekben, amelyeket a „Szojuzszelychoztechnika“ tart fenn, műszaki és segédeszközöket, pótal­katrészeket, fémkonstrukciókat gyár­tanak olyan nagy üvegházkombinátok építéséhez, melyeknek alapterülete (egyenként) eléri a 6 hektárt. Ezek­nek a kombinátoknak szerelési mun­kálatait a „Szojuzszelychoztechnika“ szakosított munkacsoportjai végzik. Végcél az ember Az 1970-es év a szovjet falu fej­lesztése szempontjából azért is jelen­tős, mert tovább bővítik a mellék­üzemági termelést. Tehát nagy szo­ciális és közgazdasági célkitűzés meg­oldásáról van sző. Arról, hogy meg­szüntessék a mezőgazdasági termelés idényjellegét. El akarják érni, hogy a kolhozfalvakban az emberek szak­­képzettségüktől függetlenül egész éven át foglalkoztatva lehessenek. Ezért kell a melléküzemági termelés. Téglagyárra például feltétlenül szük­ség van, mert a falvakban sokat épí­tenek. Ennek velejárójaként idén a melléküzemági termelés 7,6 milliárd rubel értékű nyersanyagot készít. Végeredményben a mezőgazdasági termelés minden egyes ágazatának az a küldetése, hogy az emberek jó­létét szolgálja, kielégítse igényeiket. A Szovjetunió mezőgazdasági termelé­sének emelkedése nagyban hozzájá­rul a fogyasztók igényeinek kielégí­téséhez, több cukrot, húst, tejet, to­jást, zöldséget, gyümölcsöt és növényi olajat kapnak a szovjet dolgozók a mezőgazdaságtól, mint valaha. így 1970-ben a Szovjtetunióban egy la­kosra átlagban 47 kg hús, 40,6 kg cukor, 296 kg tej és tejtermék, 150 db tojás, valamint 93 kg gyümölcs és zöldség fogyasztása válik lehetővé. Ebből is látható, hogy a szovjet em­berek étrendje sokoldalú. Tehát nem a véletlen műve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a Szovjetuniót a világon az első helyen említi az egy főre eső kalóriafogyasztás tekin­tetében. (APN) Minden eddiginél előnyösebb A Szabad Földműves 23. számában dr. Cséfalvay Gábor mérnök tollából „Haladó jutalmazási formának tekinthető-e még a munkaegység?“ cím alatt figyelenjieméltó cikket közöltünk, melyben a szerző végső fo­kon kimondja, hogy a szövetkezetek húszéves fejlődése során a munka­díjazásnak ez a módja már idejét múlta, azért valami jobb, korszerűbb díjazási formára lenne szükség. Valóban így van. Vajon miért ra­gaszkodnánk olyasvalamihez, ami kezdetben ugyan megfelelt a követel­ményeknek, de ma már nincs külö­nösebb értelme a hozzá való ragasz­kodásnak, mert a szövetkezetek dol­gozóit nem az érdekli hány munka­egységet vagy normát írtak javukra, hanem az, hogy milyen pénzösszeget kapnak az elvégzett munkáért. Alapjában véve Lévárdy József, a csúzi (Dubník) földművesszövetkezet elnöke is egyetértett ezzel, amikor a munkadíjazásról beszélgettünk. Megjegyezte, hogy náluk ilyen promléma már nincs, mert év elejé­től áttértek az elvégzett munkának díjazásában alapuló értékelésére. Kérdezhetné valaki, miként fest ez a gyakorlatban? Ezért szükségesnek tartom néhány gyakorlati példa meg­említését. Vegyük talán a gabona kombájnos betakarítását. A búza és a rozs köz­vetlen aratásáért a dolgozónak hek­táronként az I. osztályban 49,95, a II.-ban pedig 55,84 koronát fizetnek. Ugyanennek a munkaműveletnek a végzéséért kétmenetben, rendről való felszedéssel az I. osztályban 49,98, a II.-ban pedig 54,54 koronát adnak hektáronként. A DT—54-es lánctalpas traktorral végzett tarlóhántás hektárjáért — az eke után vontatott boronával vagy hengerrel — az I. osztályban 49,96, a Il.-ban 57,12, a III. osztályban pe­dig 60 koronát fizet a szövetkezet. Az egyes osztályok mindig a munka körülményétől függnek. Például a ta­laj fekvésétől, művelhetőségétől stb. Hasonló a helyzet a kézzel végzett munkák értékelésénél is. Például 4 ár cukorrépa egyeléséért 27,48 koronát kap a szövetkezet) tag. Ebből is látható, hogy minden egyes munkaműveletet díjszabásban értékelnek. A dolgozók tehát már a feladatok elosztásánál tudják, meny­nyit kapnak készpénzben, ha a rájuk bízott munkát becsülettel elvégzik. Kíváncsi voltam, hogyan jutottak idáig. Az elnök elmondta, hogy a ve­zetőség, a műszakiak, az ellenőrző bizottság tagjai és a szövetkezeti dol­gozók választott küldöttei — mint­egy 25—30 személy — sokat vitatko­zott, míg végül formát ölthetett és alkalmazásra kerülhetett a díjazás A pelsőci (Plešivec) földművesszövetkezet egyik legkomolyabb ** problémája a munkaerőhiány. Az 1300 hektárnyi földterületen gazdálkodó mezőgazdasági üzem 98 állandó dolgozója közül 62 nyugdíjas. Megdöbbentő ez a számadat, mivel a fejlődés lehetősé­geinek hiányát sejteti. De csak így egymagában, elszigetelten. Mert néhány további, a pelsőci esetben gyors ütemben testet öltő elképze­lésekkel és lehetőségekkel társítva már nem is annyira ijesztő. Pel­­sőcön ugyanis megtalálták és gyors ütemben alkalmazzák is a mun­kaerőhiány pótlásának leghatékonyabb módját, a termelés korszerű­sítését, a gépesítés lehető legmagasabb fokát. A földművesszövetkezet gazdasági udvarában már ott sorakozik egymás mellett a hat karcsú kékszínű Morávia-rendszerű torony. Valóban ilyen nagy jelentősége van ennek az építkezésnek? Próbál­junk meggyőződni róla. A VItkovicei Vasművek ezen készítménye minden szempontból megfelelő. Egy-egy torony 1400—1600 tonna füllesztett szénát vagy más szálastakarmányt képes tárolni. Itt, Pelsőcön még nincs telje­sen felszerelve a hat konventor. Egyelőre még hiányzik a kiszedő berendezés, de már így is meggyőző adatok bizonyítják gazdaságos­ságát, sokoldalú előnyeit. Korszerűen - gazdaságosan — A szövetkezet összterületéből csupán 365 hektár a szántó — mondta Pulen Lószló agronómus. — Közel 40 hektárnyi területen termesztünk szántóföldi takarmányokat, további 98 hektárról pedig a rétiszénát kellett az idén betakarítanunk. Az előző években szinte az egész tagságot mozgósítani kellett a takarmánybegyűjtéshez. Most, hogy a termést félszáraz állapotban helyezhetjük a tárolótor­nyokba, a munkát csupán öt traktoros végzi. Kettő közülük a beta­karító gépsorokat látja el, a többiek pedig a félszáraz szénát szál­lítják. További négy ember egyelőre csak azért szükséges a tornyok mellett, mert a kivitelező vállalat még nem szerelte fel a futószala­gokat, amelyek a takarmányt a pótkocsikról a fúvó-ventillátorokig szállítják. Az egész takarmánybegyűjtést így is fele idő alatt végez­tük el, mint az előző években. Pedig az időjárás sem kedvezett. Eddig még csak a takarmánybegyűjtésekor megnyilvánult munka­erőmegtakarítás bizonyította a 2 millió 600 ezer korona költséggel megvalósított építkezés gazdaságosságát. A konventorok üzembehe­lyezése megtakarítja azt a munkaerőszükségletet is, amelyet eddig a kazlakban tárolt takarmány etetéshez való előkészítése igényelt. Ezenkívül a Morávia tornyokban tárolt takarmány minősége is ösz­­szehasonlíthatatlanul jobb, nagyobb hasznosságot biztosít. A tornyok építése csak első láncszeme annak a jól átgondolt fo­lyamatnak, amelynek végeredménye a szövetkezet állattenyésztésé­nek, elsősorban a tejtermelésnek a teljes gépesítése lesz. A konven­torok mellett már készülnek a 200 férőhelyes négysoros tehénistálló alapjai. Az új létesítmény műszaki dokumentációját lapozgatva be­szélgettünk Bartus Gizella ökonómussal, az állattenyésztés gépesí­tésének gazdasági vonatkozásairól. — Az istálló építése 3 millió 570 ezer korona beruházást igényel. Az épület a legkorszerűbb gépi berendezéssel lesz ellátva. A takar­mányt közvetlenül a Morávia tornyokból szállítják majd az etetővá­lyúkba. A trágyát RM—10 típusú trágyaterelők távolítják el. A fejést zárt csőrendszerű, DA—100 típusú önműködő berendezéssel végzik. A tej az üvegcsövekből két, egyenként 1000 literes hűtőtartályba gyűlik össze. Az egész istálló munkaerőszükséglete mindössze kilenc személy, ebből hét az állatgondozó. Ugyanezt a munkát eddig 18 ember végezte. Korszerűsítésről és gazdságosságról beszéltünk. Még néhány adat a bizonyításra. Tavaly a pelsőci szövetkezetben 2,45 koronát tett ki egy liter tej termelési költsége. Az új gépesített istállóban ez az összeg 1,49 koronára csökkent. Ha nem a tervezett 3200 literes fejési átlagot, hanem csak 2800 litert veszünk alapul, a termelési költsé­gek csökkenése akkor is évi 560 ezer korona körül lesz. A nagymé­retű beruházás költségei így 5—6 éven belül megtérülnek. K. Z. jelenlegi módja. Természetesen, a ve­zetőség a javaslatot végső fokon a taggyűlés elé terjesztette, ahol több­ségi szavazattal jóváhagyták a díja­zás mostani formáját. A csúzi szövetkezetben azonban több más — mezőgazdaságunk szem­pontjából — figyelmet érdemlő do­loggal is találkoztam. Ügy vélem, ér­demes szólni arról is, hogy minden egyes szövetkezeti tagnak, akárcsak az iparban, havonta 24 munkanapot kell ledolgoznia. Máskülönben a csa­ládfenntartók nem tarthatnak igényt családi pótlékra, sem pedig a házi­rendben megszabott gabona fejadagra, melyet mázsánként 160 koronáért vásárolhatnak. A díjszabáson alapuló fizetési rend­szernek nagy előnye, hogy a szövet­kezet tagjai havonta száz százalék­ban megkapják a fizetést. Nem marad betétjük a szövetkezetben, mint ré­gebben a munkaegységben történt díjazásnál. így a dolgozók nagyobb bizalommal vannak a közös gazdaság iránt. , Tehát a munkadíjalapon tartalékolt pénzösszegből garantálják a szövet­kezet dolgozóinak a munkadíjat. A tervből persze az is kiderült, hogy idén egy-egy szövetkezeti tag átlagos számokban beszélhetek, de ha ki­ragadom az egyedi eseteket, már más képet kapok, mert vannak olyan egyének is, akiknek havi jövedelme jócskán meghaladja a 2500 koronát. A havi kereset összege tehát mindig attól függ, ki melyik munkaszaka­szon dolgozik. A fialtatóban például, ahol négyen gondoznak 160 kocát, a dolgozók munkadíját a választott malacok mennyisége és választási súlya alap­ján számítják ki. így Csúzon csak nagyritkán fordul elő, hogy valamelyik munkáért idő­bért fizetnének. Ez is azt bizonyítja, hogy a bizottság, mely kidolgozta és jóváhagyás céljából a tagság ,elé terjesztette a díjszabáson alapuló ja­vadalmazást, valóban derekas, körül­tekintő munkát végzett. Ezért nem ártana, ha azoknak a gazdaságoknak a vezetői, ahol még mindig a régi munkaegységrendszer alapján fizetik a tagságot, ellátogatnának Csúzra, és ott meggyőződnének a díjszabáson alapuló javadalmazás előnyéről, -hai-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents