Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-25 / 30. szám

1970. július 25.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

Sertísfeny&sifésünk Maii fejfe$2tá%

Nemesítési feladatok

A sertéshús-termelés tervezett feladatainak megvalósítása szoros összefüggésben van a tenyésztési eljárásokkal. A tenyésztési munka elsősorban a perspektív, termelékeny fajták további nemesítését tűzi ki célul, a legalkalmasabb tenyésztési eljárások felhasználásával.

A nemesítés fő feladata az olyan intenzíven növekedő hús típusú sertés előállítása, amelyik megfelel a nagyüzemi technológia és takarmányozás feltételeinek. A nemesítés további célkitűzései a jó takarmányértékesítés, az anyasertések szaporaságának és tejtermelésének növelése. Különös figyelmet kell fordítani a tulajdonságok általános érvényesítésére, ami a nagyüzemi technológia szempontjából igen fontos tényező. ,

A tenyésztési feladatok teljesítésében az alábbi fajtákra támaszkodhatunk:

# a fehér nemes sertés jól alkalmazkodik talaj-, éghajlati és állattartási viszonyainkhoz, ezért továbbra is ez lesz a legelterjedtebb fajta. A cél a hústípusú vonal kitenyésztése, erőteljes izomzattal, kitűnő sonkával.

ф a landrase lesz a második legelterjedtebb fajta, amelyik elsősorban a fehér nemes további nemesítését fogja szolgálni, de hasznossági keresztezésekben is alkalmazni fogjuk. A célkitűzés itt is a hústípus előállítása, tehát nem bacon-sertések előállításáról van szó, hanem megfelelő hosszú és széleshátú, kitűnő sonkával és jó konstitúcióval rendelkező egyedek kitenyésztéséről.

ф a feketetarka fajta elsősorban hasznossági keresztezések szempontjából jön számításba. E fajta előnye főleg a kitűnő szaporaság, vágóértéke azonban nem elégíti ki a jelenlegi és a perspektív követelményeket. Ezért egy új, inkább hústípusú feketetarka fajtát kell kialakítani. Ezt a célt elsősorban a pietrain-fajtával való kombinációs keresztezések által kívánjuk elérni.

# a pietrain a feketetarka fajta javításán kívül egyéb hasznossági keresztezésekben is szerepet játszik.

# a Cornwall vágási értéke annyira kedvezőtlen, hogy ezt a fajtát a tenyésztésből fokozatosan teljesen kivonjuk.

A tenyésztés fő iránya egy olyan értelmű tisztavérű tenyésztés lesz, melyben az adott fajtákat a tenyésztési célnak megfelelően átgondolt pároztatási rendszerekkel, az öröklött hajlamok kombinációinak megfelelő kiválogatásával ún. tenyésztési vonal kialakítására használjuk fel. Arról van szó, hogy pl. a landrase kedvező tulajdonságait fokozatosan átvigyük a hazai fehér nemes fajtánkba, és így kialakítsuk a szlovák landrase fajtát. Hasonló a helyzet a feketetarka fajta esetében, melyet a pietrain segítségével akarunk követelményeinknek megfelelő szlovák feketetarka sertéssé átformálni.

a sertéstenyésztésben

Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy amíg az 1966—68-as évek átlagában egy 90 kg-os vágósúlyú sertéshői 34,88 kg tiszta húst állítottunk elő (csontok és zsír nélkül), addig 1985-ben hasonló súlyú sertésről 37,28 kg tiszta hús előállításával számolunk.

A TENYÉSZTÉSI MUNKÁK SZERVEZÉSE

A sertéstenyésztésben Jelenleg három tenyésztési fokozatot különböztetünk meg:

— törzstenyésztést (kmeňový chov),

— fajtatenyésztést (plemenný chov) és

— haszontenyésztést (úžitkový chov).

A tenyésztés egyes fokozatai a következő feladatokat látják el:

A törzstenyésztés fő feladata tenyésztési vonalak előállítása és fenntartása. 1980-ig a törzstenyészetekben az anyasertések számát 2300 darabra kell emelni. Egy tenyészetre átlagosan 50 anyasertést számítva tehát mintegy 45 törzstenyészet elismeréséről van szó. A jövőben a törzstenyészet elsősorban szakosított nagykapacitású hústermelő vállalatokkal fognak együttműködni, ezt a körülményt is figyelembe kell tehát venni a további fejlődés szempontjából. Mintegy 25 új törzstenyészet kiépítése válik szükségessé, amihez a kellő beru- • házásokról is gondoskodni kell.

A törzstenyészetekben a hasznossági ellenőrzés főleg az alábbi feladatokra terjed ki:

— az élettani tulajdonságok megállapítására,

— a hízékonyság és a vágási érték megállapítására,

— a tenyésztésbe sorolt anyasertések és kanok hasznosságának megállapítására,

— a felnőtt anyasertések és kanok biometrikus ellenőrzésére. Az említett törzstenyészetek keretén belül létre kell hozni

legalább három szakosított törzstenyészetet, ahol az új tenyésztési módszereket, folyamatokat és azok technológiai feltételeit fogják kísérletileg ellenőrizni.

A törzstenyészetek teljes kiépítéséig a legjobb fajtatenyészetek látják el apaállatokkal a haszontenyészeteket. A többi fajtatenyészet a haszontenyészeteket anyasertésekkel látja el.

A haszontenyészetek tenyészállat-szükségletéről eddig általában a II. fokú hasznossági ellenőrzés alapján gondoskodtak. Ez a rendszer azonban nem elég hatékony, ezért a következő elvek szerint kell azt módosítani:

a) az eddigi II. fokú hasznossági ellenőrzés feladatkörét átveszik az I. fokú ellenőrzést folytató tenyészállományok.

A fő feladat a haszontenyészetek anyasertés-szükséglatének felújítása lesz;

b) a zárt állományforgó keretében minden nagykapacitású sertéstartó vállalat reprodukciós anyasertés-állományt épít ki, hogy ezzel az alapállomány szükséges 40 %-os felújítását biztosíthassa;

c) az I. fokú hasznossági ellenőrzést (a nyilvántartást, a kiválogatást és a tanácsadó szolgálatot) a tenyésztési szolgálat végzi el;

d) a kevesebb anyasertéssel rendelkező haszontenyészetekben az anyasertések felújítását távlati integrációs és kooperációs szerződések alapján reprodukciós állományokból kell biztosítani;

e) az anyasertések alapállományának újratermelése 22—40 százalékos terjedelemben valósul meg. A tervezett hasznosság eléréséhez szigorú válogatást kell alkalmazni, éspedig a következő módon:

A kiválasztott tenyészsüldők száma: 100 %.

— ebből kiválogatás után bepároztatva 50 %

— kiselejtezve az I. ellés alapján 16,5 %

— a tenyésztésben marad az állomány felújítására 33,5 %

f) az anyasertések számát az I. fokú hasznossági ellenőrzésben a következő számítás szerint kell megállapítani:

— egy anyasertés évi szaporulata az I. fokú HE-ben 20 db

— ebből elválasztva 50 °/o emse süldő 10 db

— ebből kiselejtezve 50 °/o 5 db

— az állomány felújítására marad 5 db

Szlovákia területén az anyasertés-állomány felújításához

évente mintegy 75 000 fiatal anyasertés szükséges. Ezt a mennyiséget a fenti kalkuláció szerint 15 000 anyasertés tudja biztosítani, ebből 2300 esik a törzstenyészetekre, ahol apaállatneveléssel foglalkoznak, 12 700 pedig az I. fokú hasznossági ellenőrzésbe. Tekintve, hogy jelenleg az I. fokú hasznossági ellenőrzésben mintegy 4500 anyasertést tartunk nyilván, szükséges lesz ezt a számot 1985-ig további 10 500 anyasertéssel növelni. Ha egy tenyészetben 60—100 anyával számolunk, akkor ez további 120 tenyészet kialakítását teszi szükségessé az I. fokú hasznossági ellenőrzésben.

g) Az I. fokú hasznossági ellenőrzés feladatai az újratermelő tenyészállományokban:

— a fiziológiai tulajdonságok (szaporaság és tejtermelés) ellenőrzése,

— a tenyésztésbe sorolt anyasertések saját hasznossági mutatóinak megállapítása, ami 80—12(j kg-os súlyban történik.

A vizsgálat tárgyát képezi:

a) az anya kora, amelyben a jelzett súlyt elérte,

b) napi súlygyarapodása,

c) vágási értéke a szalonnavastagság, illetve a leghosszabb hátizomfelület nagysága alapján.

Az utóbbi felmérés ultrahang műszerekkel történik, melyekből jelenleg 3 áll a rendelkezésünkre és ezek segítségével 4000 apaállaton, valamint 5500 anyasertésen végeznek megfigyeléseket. Hogy a tervezett 75 000 anyasertésnél a jövőben rendszeres méréseket lehessen végezni, ehhez 1980-ig mintegy 15 kéttagú mérőcsoportot kell kialakítani a szükséges műszerekkel, gépkocsikkal és felszereléssel.

Napjainkban sok szó esik a szarvasmarhatenyésztés — s ezzel egyidöben a tejtermelés — gazdaságosságának fokozásáról. Mezőgazdasági üzemeink felmérik az eddigi eredményeket, mérlegelik az elmúlt évek kedvező és kedvezőtlen feltételeit, s ennek alapján igyekeznek helyesebb termelési módszerek bevezetésével sikeresebbé és gazdaságosabbá tenni ezt a termelési ágazatot.

Az 1729 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó koltai egységes földművesszövetkezet az érsekújvári (Nové Zámky) járás tejtermeléssel foglalkozó 53 mezőgazdasági üzeme közül az utóbbi néhány esztendőben biztosan uralja az első helyet. A szövetkezet tejtermelésében 1966-ban következett be a nagy fordulat, s az eltelt négy év alatt rohamosan emelkedett az évi tejprodukció. Míg 1965- ben a 326 tehéntől alig 421 ezer liter tejet termeltek ki, addig 1966-ban 343 tehéntől több mint 758 ezer liter tejet nyertek. A napi fejési átlag egy fejőstehénre számítva 1965-ben 5,16 liter volt, 1966-ban pedig már. 7,40 liter. Az évi tejelékenység ugyanebben az időszakban 1885 literről 2703 literre emelkedett.

Ez a rohamos, szinte ugrásszerű változás sokféleképpen magyarázható. Mindenekelőtt azonban arról kell említést tenni, hogy az állattenyésztési részleg az említett időszakban már olyan ember irányítása alá tartozott, aki értette a dolgát. Ennek köszönhető, hogy az addigi célszerűtlen és egyáltalán nem ésszerű takarmányozást egy új, gazdaságosabb és célravezetőbb takarmányozási módszer váltotta fel. Itt már a takarmányok tápértéke és minősége alapján állították össze az egyes napi takarmányadagokat. Az eredmény természetesen nem váratott magára sokáig. Vrzala József zootechnikus azonban nem elégedett meg az elért eredményekkel. Következetes munkaszervezéssel, az anyagi érdekeltség fokozásával, a takarmányozási technika továbbfejlesztésével és egyéb intézkedésekkel egyre magasabbra „tornázta“ fel az évi tejtermelést.

A múlt évben 962 szarvasmarhája volt a szövetkezetnek, amiből 328 db volt a fejőstehén. Az elért napi 9,22 literes átlagos tejelékenységgel és az egy tehénre számított 3372 literes évi tejhozammal szintén a járás legjobbjainak bizonyultak. A tej átlagos zsírtartalma 3,7 százalék volt.

Ennek az eredménynek az elérését javarészt a takarmányok minőségének javulása segítette elő. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a szövetkezetben előállított takarmányféleségekre és az állami keveröüze-A járás legjobb tej termelői

mektől kapott speciális takarmánykeverékekre is. Az előbbiek mellett nagy jelentőséggel bír az is, hogy a szövetkezetben fokozott figyelmet fordítanak az egyes évszakok takarmányozási módszerei közötti, átmeneti időszakra is. Azelőtt előfordult, hogy a tehenek kondíciója télen teljesen leromlott, s tavasszal nagyon sokáig tartott helyrehozni a mulasztást. Ma már szó sincs ilyesmiről, sőt az ésszerű takarmányozással elérték azt, hogy a téli hónapokban sem csökken a napi tejelékenység az egészévi átlag alá.

A dolgok ökonómiai oldalát vizsgálva is rájövünk, hogy lényeges javulás állott be az elmúlt néhány év alatt. Pár évvel ezelőtt körülbelül 3 korona ráfordítással állítottak elő egy liter tejet, s ezt 1,80—2,20 koronáért értékesítették. Ma már a tejtermelés is kifizetődik a szövetkezetnek. Egy liter tejet 2,23 korona önköltségei termelnek ki, s az értékesítés során 2,41 koronát kapnak minden eladott literért. Vagyis minden kitermelt és eladott liter tejnél 18 fillér jövedelmet érnek el.

A szövetkezetben a régi istállózási

módszert alkalmazzák. A gépesítést az önitatók, a trágyalehúzók és a függesztett csillékkel történő takarmányszállítás jelenti. Az istállókban nincsen semmiféle szellőztető berendezés, ezért télen-nyáron az időjárástól függ az istállók levegőjének öszszetétele. A fejés természetesen fejőgépek segítségével történik. Az állatállomány teljesen TBC-mentes. Egy állatgondozó 16—17 fejősről gondoskodik. A takarmányadagok 10 literes tejelékenységnek megfelelően vannak összeállítva, de úgy, hogy az állatok kondíciójának javítása s megtartása is figyelembe van véve.

Az I. fokú hasznossági ellenőrzés során tapasztalt jó és rossz tulajdonságok alapján válogatják ki a továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket. Fontosnak tartom megjegyezni továbbá azt is, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a folyamatos takarmányozásnak. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ha párnapos esőzés miatt lecsökkentik, vagy teljesen kihagyják a napi takarmányadagból a zöldtakarmányokat, s azokat száraz szálasokkal, vagy akár abrakkeverékkel helyettesítik, lényegesen lecsökken a napi tejtermelés. Négynapos esőzés következményeit 3—4 hétig is magán viseli a tejelékenység, s ez egyedenként 200 literes évi produkció-csökkenést is jelenthet. Ezért az esős időkben, ha kell, akár kézierővel is lekaszálják a szükséges zöldtakarmányt. Bizonyított tény továbbá az is, hogy az ünnepek idején a dolgozók munkája kevésbé megfelelő, s ez szintén rossz hatással van a további termelékenységre. Ezt úgy előzi meg a szövetkezet, hogy az ünnepek idején bizonyos pótadagot kapnak az állatok a kondíció megtartása szempontjából.

A csapadék nélküli nyári napokat az állatok a kifutókban töltik. A gondozók pontosan betartják az etetés és egyéb munkálatok megszokott időpontját, ami szintén hatással van az állatok termelékenységére. Az állatoknak egyébként az gész nap folyamán teljes nyugalmat biztosítanak.

Így gazdálkodik tehát ezen a szakaszon a koltai szövetkezet, s hogy ez nem rossz módszer, arról tanúskodnak a fentemlített eredmények.

Kádek Gábor

A fejőstehenek kifutókban töltik a csapadékmentes nyári napokat

Munkában a takarmányelókéssító

csoport. Foto: -bor-