Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-04 / 27. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES .1970. jfilius 4 MEZŐGAZDASÁGUNKNAK TÁVLAT! KONCEPCIÓRA VAN SZÜKSÉGE Mezőgazdaságunk fejlesztésének távlati elképzelései még mindig csak születőiéiben vannak. Ezért e témakör továbbra is nyitott kérdés számunkra. Annál is inkább, mert a helyzetünk megköveteli és kikényszeríti e kérdés napirenden tartását és annak tudatosítását, hogy aki nem tart lépést a kor követelményeivel az lemarad és előbb-utőbb a fejlődés fékezőjévé válik. Nagyüzemi mezőgazdaságunk olyan lehetőségeket nyújt, amelyek más rendszerben, a mezőgazdaság másmilyen Jellegű léte mellett, nem adatnak meg. Bűn lenne tehát ki nem használni a kínálkozó lehetőségeket. Hiba lenne lemondani azokról az észszerű termelési módszerekről, melyek által ténylegesen korszerűbbé és gazdaságosabbá tehetnénk a termelést. Tudomásul kell vennünk, hogy a hagyüzemekben alkalmazott kisüzemi módszerektől az egy helyben való topogásnál többet nem várhatunk. S ha ezt a tényt nem ismerjük fel időben és nem teremtjük meg a korszerűbb, tudományos szintű termelés ökonómiai előfeltételeit, úgy a korszerűsítő folyamatnak fékezőivé válunk. A politikai és a gazdasági konszolidáció jelen szakaszában tehát nem nagy szavakra, hanem tettekre van szükség. Olyan tettekre, amelyek láncszemei lehetnek a nagy műnek azáltal, hogy a termelési gyakorlatunk még hatékonyabban szolgálja mezőgazdaságunk ésszerű fejlesztési koncepciójának kialakulását. A közelmúltban egy értekezleten vettem részt a dunaszerdahelyi járáshoz tartozó Csilizközben, ahol a mezőgazdasági termelés fejlesztésének távlatait körvonalazták, persze egyelőre figyelmen kívül hagyva a részletkérdéseket. Néhány alapvető kérdés tisztázása teéljából szükségesnek éreztem szót váltani doktor Cséfalvay Gábor mérnökkel, a járási mezőgazdasági társulás közgazdászával, aki részletesen tájékoztatott arról, hogy a járás mezőgazdasági üzemei az elmúlt évek folyamán milyen jellegű beruházásoknak szenteltek komolyabb figyelmet. Elmondta többek között azt is, hogy a járás több mezőgazdasági üzeme főleg olyan beruházásokat eszközölt, amelyek nem függenek össze közvetlenül a termeléssel. Persze nem azért történtek ilyen jellegű beruházások, mert a korszerűbb gazdasági épületeknek nem érzik hiányát, hanem azért, mert a ténylegesen korszerű és nagy kapacitású gazdasági épületek olyan nagy méretű beruházásokat igényelnek, amelyekkel á mezőgazdasági üzemek külön-külön nem tudnak megbirkózni. — Így magától értetődik — hangsúlyozta Cséfalvay mérnök —, hogy a termelési előfeltételek korszerűsítésében a dunaszerdahelyi járásban is lemaradás tapasztalható. Hogyan tovább? — Ez a kérdés foglalkoztatja napjainkban a mezőgazdasági üzemek vezetőit. Mi lesz a helyesebb: rekonstruálni a meglevő gazdasági épületeket, s így a nagyüzemekben vállalni továbbra is a kisüzemi módszerek alkalmazásával járó kedvezőtlen következményeket, avagy a kor követelményeihez igazodva több gazdaság integrálása által olyan beruházásokat eszközölni, amelyek nem máról holnapra, hanem évtizedekre, esetleg hosszabb távlatokra is ésszerű megoldást eredményeznek? Kétségtelen, hogy a termelés összpontosítását és korszerűsítését a bizonyos körzetekbe tartozó mezőgazdasági üzemek együttműködése, integrációja nélkül lehetetlen megvalósítani. Ezt a tényt a dunaszerdahelyi járásban már tudatosították. Tudatosították tehát, hogy a termelés összpontosításával járó korszerű technika és technológia a mezőgazdasági termelés hatékonyságának elmélyülését szolgálja. Tehát emelkedik a munka termelékenysége, a termelés jövedelmezőségének színvonala és megoldódik a sok gondot okozó munkaerő kérdés is. Doktor Cséfalvay Gábor elmondta azt is, hogy járásukban az állattenyésztés szakaszának dolgozói jól keresnek. Több dolgozó havi keresete eléri a négyezer koronát is. Sokan mégis elégedetlenek — nem a személyi jövedelmük, hanem az áldatlan munkakörülmények miatt. S főleg azért, mert szinte az év minden napját a munkahelyen, az istállókban kell eltölteniük. Ezért történik meg gyakran, hogy a jól kereső állattenyésztési dolgozók „faképnél hagyják“ a mezőgazdasági üzemet, tehát kisebb kereset mellett máshol vállalnak munkát. Ezek a jelenségek és a termelést gazdaságosabbá formáló igények arra ösztönzik a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeit, hogy üzemközi vállalkozások alapján, több mezőgazdasági üzem közös tulajdonát képező, korszerű berendezésekkel ellátott, nagykapacitású termelő helyeket létesítsenek. Igaz, ezáltal, tehát az anyaüzemek termelő kapacitásának felszámolásával viszonylagos munkaerő-felesleg keletkezik, ez azonban nem okoz gondot, mert lehetőség van arra, hogy a felszabaduló munkaerőt más munkaszakaszokon, kultúráltabb feltételek mellett alkalmazzák. A járási mezőgazdasági társulás vezetősége nem alkalmaz diktatórikus módszereket az ésszerű elképzelései megvalósításában. Hanem az eltelt húsz esztendő eredményeinek, a lehetőségek és a törvényszerű követelmények felmérése alapján, meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy nincs helye az elavúlt termelési struktúra és a kisüzemi termelési módszerek konzerválásának, s mielőbb ki kell törni a megszokott — de ma már fejlődést gátló keretek közül. Igazuk van a dunaszerdahelyieknek abban, hogy az egymástól független viszonyban lévő mezőgazdasági üzemek állattenyésztési termelésének — külön-külön megoldott szakosítását nem lehet távlati szempontból jó megoldásnak tekinteni, mert a termelés rentabilitásának előfeltételei üzemenként különbözőek. A társulás vezetősége a helyzet szakszerű felmérése után értékes javaslatot terjesztett a mezőgazdasági üzemek képviselői elé. Erről a javaslatról tárgyaltak tehát a csilizközi értekezleten is. A javaslat lényege az, hogy a járás mezőgazdasági üzemeinek, az integrációs viszonyok elmélyítése által, mielőbb létre kell hozniuk a beruházási eszközöknek olyan mennyiségét, amely lehetőséget nyújt elsősorban is a szarvasmarha- és a sertéshizlalás körzetenkénti összpontosítására, illetve arra, hogy a társtulajdonosi viszonyban álló mezőgazdasági üzemek közös befektetései nyomán, korszerű berendezésekkel ellátott, nagy kapacitású szarvasmarha- és sertéshizlaldák épüljenek, mint a jövedelmező hústermelés legfontosabb előfeltételei. A javaslat 5000 férőhelyes sertéshizlaldák építésével számol. Egy-egy ilyen sertéshizlalda évi hústermelése — 2,8-szeres forgó mellett — 120— 160 vagon között mozoghat. Azzal számolnak, ha az illetékes mezőgazdasági üzemek megbarátkoznak a gondolattal, akkor a sertéshizlalásban társult gazdaságok építő Az őstermelők egyetlen kapitalista országban sem kapnak olyan nagy támogatást a társadalomtól, mint a szocialista rendszer országaiban. Míg nálunk állami szubvencióval építjük a korszerű mezőgazdasági nagyüzemeket (termelőhelyeket), addig nyugaton ki-ki a maga pénzeszközeiből fejleszti gazdaságát, hogy le ne maradjon az életért folyó nagy versenyben. A képen látható Morávia rendszerű silótornyok lehetővé teszik, hogy az állatok télen is kitűnő minőségű konzervált zöldanyagot kaphassanak, ami nagyban hozzájárul a tejhasznosság s végeredményben a termelés hatékonyságának növeléséhez. —in— csoportjai egy év leforgása alatt felépítik majd a hizlaldákat és kezdetét veheti a termelés, amely öt év alatt biztosítja a beruházott összeg megtérülését. Magától értetődik, hogy ehhez a nagyméretű beruházáshoz állami szubvencióra is igényt tartanak. Mind az állami szubvenció széthelyezésekor, mind pedig a közös vállalkozásban résztvevő gazdaságok saját beruházási összegének meghatározásakor és a közös takarmányalap kialakításakor is, a mezőgazdasági üzemek földterületéből indulnak ki olyformán, hogy meghatározzák, egy hektárra milyen rész esik. A haszonrészesedés a befektetések és a folyamatos termelés biztosításához való hozzájárulás arányában történik. Tudatosították azt is, hogy a sertéshús termelésének koncentrálása, az anyaüzemeken belül új munkalehetőségek feltárását teszi szükségessé. Valószínűleg előtérbe helyezik majd az üvegházi zöldségtermesztés fejlesztését, amihez kedvező előfeltételeket nyújt a Csallóköz méhében — ma még kihasználatlanul lévő — nagy mennyiségű termálvíz is. Persze számolnak a tejtermelés további fejlesztésével is annál is inkább, mert a szarvasmarha-állomány számának gyarapításában látják a gabonatermesztés további fokozásának egyik legfontosabb előfeltételét. A gabonatermesztés fokozására pedig feltétlenül szükségük lesz márcsak azért is, mert a nagyhizlaldák erőtakarmányszükségletét a többlettermékből akarják majd fedezni. Véleményem szerint ez a koncepcióvá érett elgondolás nemcsak a dunaszerdahelyi járásban lett időszerű, hanem máshol is rá kell döbbenni arra, hogy a mezőgazdaság fejlesztése érdekében valami újat, de távlati szempontból is megfelelő intézkedéseket kell tenni. A mezőgazdaság ökonómiai kérdéseivel foglalkozó, most induló rovatunk erre, tehát a bátor és hasznos kezdeményezésre akarja ösztönözni lapunk olvasóit. HOKSZA ISTVÁN Élelmiszeriparunk problé ai Következetesebb ellenőrzést az építkezési beruházások feleit A közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium értekezletre hívta Modrára az élelmiszeripar vezető dolgozóit, ahol JÁN JANOV1C mérnök CSc, mezőgazdasági miniszter elemezte az élelmiszer ellátás legjelentősebb mozzanatait és jeltárta a fejlődést gátló nehézségek okait. A miniszter elmondta, hogy az élelmiszeripar a múlt évben a nyerstermelést 101,5, az árutermelést pedig 101,1 százalékra teljesítette, s a piacra adott termékek értéke — kiskereskedelmi árban számítva — elérte a 19,1 milliárd koronát. Ezzel az élelmiszeripar több mint 850 millió koronával túlteljesítette feladatát. TERMÉSZETESEN a kedvező helyzet kialakulásához a baromfifeldolgozó, a cukor- és a borfeldolgozó ipar járult hozzá legnagyobb mértékben. Ezzel szemben a hús-, a dohány- és a konzervipar jóval a terv alatt maradt. Más szakaszok pedig a kedvezőtlen anyagellátás (göngyöleghiány) következtében maradtak le az árutermeléssel. Mindamellett, hogy élelmiszeriparunk feladatát nagy általánosságban túlteljesítette, nem lehetünk elégedettek az eredménnyel, mert a nyerstermelést az előző esztendőhöz viszonyítva csak 1,9 százalékkal teljesítette túl, s ha figyelembe vesszük, hogy a foglalkoztatott dolgozók létszámát 3,4 százalékkal emelték, máris rájövünk, hogy a helyzet kedvezőtlenebbül alakult mint gondoltuk volna, hiszen a munkatermelékenység lényegesen, tehát 0,5 százalékkal csökkent, ezzel szemben az egy dolgozóra átszámított személyi jövedelem több mint 8 százalékkal emelkedett! A MOLT ÉV FOLYAMÁN Szlovákia különböző járásaiban 18 új élelmiszeripari objektum építésébe kezdtek, több mint 500 milliós, később pedig további 8 objektumot vettek tervbe 350 milliós beruházási költséggel. Ez rendjén is lenne, hiszen szükség van korszerű élelmiszeripari üzemekre, kombinátokra, de az építővállalatok több esetben megdrágították a kivitelezést, s ezzel az építkezés befejezése is eltolódott. Ez történt a kassai húsfeldolgozó kombinát, a nyitrai tejfeldolgozó üzem és más fontos bojektumok esetében is. Például előreláthatólag a szabinovi és a korponai tejfeldolgozó üzemek építése mintegy 47 hónapot vesz majd igénybe. Tehát az elkezdett épületek befejezése egyre késik. Hiba továbbá az is, hogy a sütőiparban az építés tervét csak 68,5 százalékra teljesítették, de vannak ennél rosszabb esetek is. EGYRE AZT MONDOGATJÁK, hogy az építkezések korábbi befejezését a munkaerőhiány okozza. Igaz, az élelmiszeripari építkezéseken a múlt esztendőben mintegy 900 munkás hiányzott. Ha azt akarjuk, hogy belátható időn belül megfelelő élelmiszeripari kapacitás álljon népgazdaságunk rendelkezésére, s hogy a mezőgazdaság által kitermelt nyersanyagokat mind nagyobb mennyiségben elhelyezhessük, akkor segítséget kell nyújtanunk a feldolgozó ipari objektumok befejezéséhez. Természetesen nemcsak a külső segítségre kell alapozni. Élelmiszeripari berkekben már szóba került egy saját építővállalat létrehozása, mely évi 250 millió korona értékű építési feladatot teljesíthetne, ami kétségtelenül nagyon előmozdítaná a munkák menetét. Persze az idő közben halad, az élelmiszeripar feladata pedig növekedik. Idén pl. a nyerstermelést a múlt évihez viszonyítva 3,8, az árutermelést pedig 4,6 százalékkal kell emelnie. Ugyan a mutatók az eredeti elképzeléshez viszonyítva kissé alacsonyabbak, de a hazai piac és a kivitel áruellátásának választékban nagyobbnak kell majd lennie. SAJNOS, EGYES SZAKASZOKON a feladatok teljesítését nagyban gátolja a kedvezőtlen göngyölegellátás. Ugyanakkor azonban a feldolgozásra kerülő nyersanyagmennyiségben nem mutatkozik hiány. Nagyobb lehetőség kínálkozik a vágóállat, a tej és a tojás feldolgozására, mint elképzelték. Év elején például jelezték a feldolgozó ipari üzemegységek, hogy több mint 300 tonna PVC fóliára lenne szükségük, közel 450 tonna polyetilén folia tömlőre, mintegy 100 tonna celofánra, közel 30 millió különféle üvegre, további 10 millió konzervesüvegre, sokezer tonna pléhdobozra, kb 340 tonna staniollemezre stb. Ezért nem a véletlen műve, hogy a szóbanforgó kérdéssel kormánybizottsági szinten is foglalkoztak, s a tárgyalásokon az illetékes minisztériumok is résztvettek, ami azt eredményezte, hogy az első negyedévben megjavult az anyagellátás. Napjainkban a legtöbb problémát mégis az üvegellátás okozza, ami már számos esetben a termelés leállítását is eredményezte, főleg a szeszgyártó, a borfeldolgozó, valamint a konzerviparban. Ez az áldatlan állapot az árutermelésben mintegy 74 millió koronás lemaradást okozott. A VÁZOLT NEHÉZSÉGEK és fogyatékosságok ellenére az élelmiszeripar kiskereskedelmi árakban számítva 4,5 milliárd korona értékű árut adott belkereskedelmünknek az első negyedévben. Tehát a múlt évhez viszonyítva 260 millió korona értékű áruval többet, s ez nagyban hozzájárult a fogyasztók igényeinek kielégítéséhez (tejből, tejtermékekből, tojásból, baromfihúsból stb.). Az első negyedévi gazdasági eredmények mégis azt mutatják, hogy az élelmiszeripar nyerstermelésének növekedése nincs összhangban a dolgozók létszámának 2,5 százalékos emelkedésével. Így a munkatermelékenység (nyerstermelési egységmutatókban számítva) csak 97,2 százalékot ért el. Ezzel szemben az átlagos kereset 4,5 százalékkal emelkedett. Tehát néhány intézmény nem tartotta be az előirányzott bérrendszert, azaz túllépte a megengedett béralapot. Kielégítő, helyesebben a termelékenységgel arányos a bérek merítése pl. a baromfifeldolgozó és a keményítő iparban, de ezzel szemben hiányosságokat észleltek a fagyasztó vagy más ágazatokban, ahol rendezni kell a dolgokat. VISSZATÉRVE a beruházási építkezések körüli problémákra, el kell még mondani, hogy 1968-ban az élelmiszeripar megkezdett és be nem fejezett építkezéseinek értéke (országos méretben) elérte a 10 milliárd koronát. Tavaly pedig további 9 milliárd koronával emelkedett ez az érték. Ez is bizonyítja, hogy az 1970-es évet nem valami rózsás helyzetben kezdték. Az illetékes szervek a hiányosságok orvoslása céljából két lehetőséget helyeztek kilátásba, mégpedig: 1. Leállítani a már megkezdett építkezéseket, 2. Korlátozni az új objektumok építését. A kormány természetesen a második lehetőség mellett döntött. Az idei irányterv szerint az élelmiszeripar 720 millió korona értékű új épület kezdését helyezte kilátásba, de a szóbanforgó hiányosságok ezt meggátolták, így a beruházási összeget 430 millió koronával csökkentették. Kihagyták a tervből pl. a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozót, az oroszkai malmot, a kassai és a žilinai kenyérgyárat stb. NAGYON SZÜKSÉGESEK voltak ezek a rendszabályozó intézkedések, mert következetes fegyelem nélkül még sokáig várhatnánk a konszolidációra, ezért a kormány úgy határozott, hogy egységes alapelveket vezet be az új beruházási építkezések jóváhagyására. A rendszabály minden idén kezdett 1,5 milliós költséget meghaladó építményre vonatkozik. Ebben az esztendőben tehát 12 építkezést kellett volna megkezdeni, de eddig csak három objektum megkezdéséhez adták ki az engedélyt. A miniszter felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy ha az objektumok kezdéséhez szükséges előfeltételeket időben nem teremtik meg, szó sem lehet az épületek jóváhagyásáról. A kormány további intézkedésében leszögezte, hogy ha valamelyik központilag szükségesnek tartott építkezést nem kezdenek el időben, úgy más objektum megkezdését sem engedélyezi. Leszögezte továbbá, hogy a 20 milliós beruházási költséggel készülő objektumok költségeinek túllépését a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, az 1,5 millión felüli építmények túllépési költségeit pedig az illetékes minisztérium engedélyezheti, alapos indoklás után. AZ IDEI ELLENŐRZÉSEKET követően feladatként tűzték ki, hogy a régebben megkezdett objektumokat még ez év végéig be kell fejezni, s addig szó sem lehet újabbak kezdéséről. Kiderült azonban, hogy az első negyedévben nem történt lényeges javulás. Az egyes akciókra jóváhagyott beruházási össze, get nem használták fel kellő mértékben. így például a központi beruházási akciókra előirányzott összegnek csak 13,2 százalékát vették igénybe, s ez arra kötelezi az illetékeseket, hogy hatékony lépéseket tegyenek a tervfeladatok teljesítésének érdekében, mert könnyen megtörténhet, hogy az élelmiszeripari objektumok év végéig sem készülnek el. —hai
