Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-18 / 29. szám

N egyven kaptárt összesen 80 anyával helyeztem el a Duna árterületén március vé­gén. Mivel a kaptárak egyik fele 15, a másik pedig 24 kere­tes volt, keverve helyeztem el őket a könnyebb betájolás vé­gett. A beté tolás tói is siket tilt. A kaptárser előtt húzódott a magas töltés, mögötte volt az árterület- Majd kb. 200 méter hosszú fasor húzódott, mögötte házak és gyümölcsös terült el. A kaptársor egyik végétől alig 50. míg a kaptársor másik vé­génél kb. 100 méterre volt a fa­sor vége. A betájolás után indult a fűz virágzása, mely jó hordást adott, de a meleg időjárás miatt mindössze 3 napig tartott » negyedik napon minden mey változott. A méhek egyre töb ben a mögöttük levő gyümö esőst járták, és két nap múH észrevettem, hogy a kaptársoi egyik végén levő szélső kaptár úgy megtelt méhekkel, hog\ még délelőtt le is álltak. Hog\ megszüntessem a nagy tömeg tétlenkedését, a megtelt kaptár felcseréltem egy eléggé néple len kaptárral. Észrevettem hogy a méhek az oda tett nép­­telen családba is elég nagv számban mennek be. Mint aki jól végezte dolgát, hazamentem Másnap azonban meglepődtem Az odatett néptelen családra annyi méh repült, hogy már délelőtt tőgyeitek. De a mel lette levő Is fői megnépesedett Jobban szemügyre véve a hely-Erdek.es e 11 d j о I d s zetet azt tapasztaltam, hogy az induló méhek többnyire a mö­göttük levő fasor között, ritkáb­ban fölötte repülnek. Az érke­zők zöme viszont a fasornak azon a végén jön, mely a kap­társor végéhez csak alig ötven méterre van, majd a kaptársort elérve a szélsőkbe térnek be. A fasor másik végénél úgy­szólván nem is tértek vissza, így történt, hogy a sor bal­szárnya, erősen lerepült a jobb­szárnyra, de annak ts főleg a jobb szélére. Most már nem cseréltem a kaptárakat, hanem kb. 30 percenként vittem a sor bal széléről egy-egy néptelen kaptárt a jobb szélre. Ezek a déli órákban kb fél óra alatt Az Ipolysági körzet mé­hészeinek összejövetelein több ízben bírálták a veze­tőség munkáját. Az alap­­szervezetnek mintegy 478 méhésze arra a következte­tésre jutott, hogy javítani kell a tevékenységet. Ez pe­dig csak úgy érhető el, ha a szervezet összes tagja részt vállal a tervszerű mun­kából. A beszélgetések eredmé­nyeképpen újabban Török Lajos ipolybéli méhész! vá­lasztották meg elnöknek. Török elvtárs a vezetőség­gel karöltve messzemenő terveket dolgozott ki, ame­lyek közül néhányat már meg is valósítottak. Ennek eredményeképpen a méhé­szek bizalommal vannak a vezetőséghez, az előbbi el­lentéteknek már nyoma sincs. Szúnyogh Zoltán pél­dául véleménykutatást vég­zett a tagok között. - Kérdé­seiben szerepeltek olyan pontok, amelyeket szeretné nek a közeljövőben megva lósítani, illetve mit várnak az új vezetőségtől. A tagok többsége iskolázások, tanfo­lyamok, kirándulások szer vezését kérte. A méhészek óhaja máris a megvalósítás útjára lépett. A vezetőség anyanevelési tanfolyamot szervezett, ame­lyet Paláston tartanak meg. Kosztrián Gusztáv és Al­­maszky János vezetésével. A tanfolyamot megelőzően szaktilm forgatására kei ült sor az Ipolysági vasútáio­­más kultúrtermében. Ez a a­­pot ad az anyanevelésről szóló előadáshoz, illetve vi­tához. Borúra derű A vezetőség további terve, hogy augusztusban kétna­pos kirándulási szervez. En­nek keretében megtekintik a Liptovský Hrádok-i kuta­tóintézetet, s egyben telke resik hazánk természeti szépségeit. További lépésként Török Tőrük Lajos Lajos méhész ipolybélea is­kolázást szervez a kezdő méhészek számára. Főleg gyakorlati kérdésekre össz­pontosítja majd figyelmét, de ismerteti a méhpempő, illetve a méhméreg terme­lési és elszedési fortélyait. Török elvtárs e téren már érdemleges tapasztalatokkal rendelkezik. A vezetőség a betegségek megelőzésére is nagy gon­dot fordít. A közelmúltban például dr. Beneš állator­vosai megtárgyalta, hogy vizsgálja télül az ipolyfődé'­­mesi körzetet, ahol beteg­ség ütötte fel a fejét. Bizo­nyos időre erről a terület­ről betiltották az anyák vá­sárlását és a méhek vándo­roltatását. Végül említési érdemei a vezetőség azon ötlete, hogy gyakrabban látogatják meg a körzet méhészeit és sze­mélyes kapcsolatot tarta­nak fenn velük. A látogatá­sok alkalmával nemcsak hasznos eszmecserét folytat­hatnak, de felszínre kerül­nek majd a jogi szabályok betartása, a méhészek köte­lességei, valamint időszerű kérdések. Az elmondottak alapián kitűnik, hogy komoly mun­kához fogtak az ipolysági körzet méhészei. A vezető­ség nagyon alapos terv szerint irányítja, szervezi a tagok tevékenységét. Belányi János benépesedtek vagyis amíg tar­tott a jó hordás. Közben mü­­lépeket is raktam nekik ás el­szedtem a megtelt öreg kekete­ket a lerepült családok részéie. Ez a letájolás egy héten ke­resztül tartott. Ezalatt з 40 kaptárból 32-t helyeztem át a jobb oldalra. Ha nem vagyok ennyire résen, a családok egy része kirajzott volna a gyü­mölcsvirágzás alatt. Másik ré­sze pedig a lerepülés miatt gyengült volna le. Ekkora csa­lódást okozott a kaptárak mö­götti fasor, illetve az a körül­mény, hogy a fasor egyik vége közelebb volt, mint a másik a lerakott kaptársortól. Tanulság: A méhek a szá­mukra legegyszerűbb utat vá­lasztják a visszarepülésnél és teherrel nem szívesen keresik kaptárjukat, hanem gyakran a legkőzelebbibe térnek be. Érde­mes elgondolkozni, mi történt volna a fenti esetben, ha az el­­tájolás idegen állományra tör­ténik. Hiszen akkor ezt a meg­oldást nem alkalmazhattam vol­na. Tehát legyünk nagyon körül­­ekintőek a méhek lerakásánál, áokan nem is sejtik, mikor mennyit tévednek a méhek, kü­lönösen hordáskor, amikor ter­hüket iparkodnak minél előbb leadni. Poszt György csutka mint füstölő anyag Többször volt szó az utóbbi iüóbea a csutkáról mint ingye­nes és nagyon alkalmas íüstö­­léanyagrál. Egyetlen hiányossá­ga, hogy aránylag nehéz meg­­gyájtani, nehezen fog parazsat. Egyik méhésznél nagyon egy­szerű és mindenki számára megoldható módot láttunk a csutka begyújtására. 400 grammos kerek konzerv­dobozt, amelynek a tetejét le­mezvágó ollóval kivágta (ezen keresztül szedte ki tartalmút), oldalát is kivágta ismerősünk úgy, hogy a doboz falának kö­rülbelül egyharmadát eltávolí­totta. Ily módon kis, oldalról védeti tüzteret készített. A szét­vert. negyedeire hasadnzotl csutkából a doboz fölé kis mág­lyái rakott, a csutkadarabokat háromszor is keresztezve egy­máson s utána hulladék papírt összehajtogatott. meggyójtotta és a doboz belsejébe téve a csutka alá tartotta. A kis „tűz­helyen “ a csutka hamarosan tüzel fog s égni kezd. Ekkor már nem is kell tovább alatta tüzelni. Néhány perc múlva a parazsas csutka a füstölőbe át­­téve használható, jó a füstölő­be a parázs alá egy kevés tör­meléket, a parázs fülé pedig nagyobb mennyiségű csutkatör­meléket tegyünk, hogy ne kell- A jen állandóan utána töltögetni. A szőlő kártevői és betegségei (IV) Az eddigiek folyamán a ví­rusbetegségeket tárgyaltuk. Az alábbiakban az ellenük történő védekezés formáiról adunk tá­jékoztatást. A virusbetegségek elleni vé­dekezés lényegében sokkal igé­nyesebb, mint a többi kártevő és betegség ellen. Ugyanis sem­miféle permetezés nem jár eredménnyel. Napjainkig két­féle módszert ismerünk még­pedig: a betegség megelőzése, főként az egészséges szaporító anyag szelektálásával, illetve a hőterápia. Legfontosabb teendőnk a ví­rusbetegségek szaporító anyag­gal történő terjedésének meg­akadályozása. Ez két úton tör­ténhet. Először a már hazánk­ban öt éve bevezetett ún. fyto­­szanitáris szelektálása — azaz az összes szaporító anyag (alanyfajták és nemesfajták] átnézése és a vírusos egyedek mellőzése. A gondos,, lelkiis­meretes munkánk nyomán nagyrészt csökkenthetjük az új telepítések vírusfertőzését. A második út pedig a pers­pektívában felvázolt és kezdő állapotban levő egészséges, fertözésmentes fajtatiszta anyag telepítése kizárólag sza­porítás céljára. Ezen anyatele­pek kijelölt területein talajfer­tőtlenítés után egészséges anyagot ültetünk ki, amelyek­nek egészségi állapotát nem csupán a tünetek szerint, ha­nem a latens (lappangó) vírus laboratóriumi vizsgálata alap­ján állapítjuk meg. Ezt köve­tően az egészséges szaporító­anyagot olyan talajba ültetjük, amelyet előzőleg a fonálférgek ellen fertőtlenítettünk. A vírusbetegségek elleni vé­delem a Cs normák szerint tör­ténik. Ezek megszabják a sza­porítótelepeken engedélyezett egészségi állapotot, illetve a szelekció kötelezettségét. Alap­jában véve arról van szó, hogy szaporítóanyag csak vírusmen­tes egyedekből nyerhető, sza­porítható. Összefoglalva: alanyszötő-te­­lepeken minden vírustünetet mutató tőkét ki kell á$ni és elégetni. Szaporító nemes sző­­lőtelepeken negatív szelekció után csak vizuálisan egészsé­ges tőkékről szedhetünk sza­porító anyagot. Termőszölön, amely nem szolgál szaporító anyag termelésre, a károsodás szerint kell döntenünk kifize­­tődő-e a telep vagy pedig a ká­rosodás oly nagymérvű, hogy elrendeljük a tőkék likvidálá­sát és helyette a talaj fertőtle­nítése után egészséges szőlőt ültetünk. A második védekezési mód a hőterápia — egyenlőre csak la­boratóriumokban vizsgálat alatt van. Pozitív eredmények ese­tében kikezelt egyedek üveg­házi elszaporításával egészsé­ges- töizsany a telepeket létesí­tünk, amelyek garantált, egész­séges szaporító anyagként szol­gálnak. BAKTÉRIUMOS BETEGSÉGEK Baktériumos golyvásodás. Kórokozója az Agrobactérium tumefaciens. Hazánkban több szölövidéken előfordul, helyen­ként veszélyes kórtünetekkel (Dél- és Kelet-Szlovákiában). Homoki szőlőkben nagyobb a jelentősége. A kórokozó baktérium tőként tőgyökéren, tőkenyakon, sebe­ken keresztül fertőzi a szőlőt. A behatolás helyén gyorsan szaporodik és golyva (daganat, tumor) képződésre ingerii a tőkét. A tumor különböző nagy­ságú, karfiolra emlékeztető vi­lágosbarna képződménnyé nö­vekszik, majd megkeményedik és sötétbarnára színeződik. Ha a fertőzés eléri a tápanyagszál­lító szöveteket, elterjedhet a növény minden részébe és rosszindulatúvá válhat. Ezek után a tőke föld feletti részein is képződhetnek kisebb-na­­gyobb tumorok. A tumorok gá­tolják a tőke tápanyagellátását, maguk is tápanyagelvonást idéznek elő. Később kéregszö­vet elhalás, majd tőkefej elha­lás következhet be. Tünetek a leveleken is előfordulnak: eny­hén sárgulnak a levelek, ame­lyek fonákkal kifelé fordulnak. Némely esetben levélsodródás is előfordulhat. A károsodás folytán először terméscsökke­nés, majd a töke elhalása is bekövetkezhet. A betegség elleni védekezés hasonlóan körülményes, akár­csak az előbbi betegségeknél. Ezért a megelőző eljárások a legcélravezetőbbek. Olyan táb­lákról, ahol fertőzött tőkét ész­lelünk. tilos a szaporító anyag begyűjtése, mert a fertőzés a szaporító anyaggal átvihető. A szaporító anyag elraktározásá­nál a homokot hőkezeléssel vagy formáimnál fertőtlenítsük. Az iskolákat 8—10 éves forgók­ban üzemeltessük s a közölte levő években a baktériumokra nem fogékony gabonafélékkel vessük be. A fertőzött oltványokat sem­misítsük meg, mert a tumorok eltávolításával az anyag nem gyógyítható ki. A talajművelés­nél vigyázzunk, ne okozzunk sebet a tökén. A tőkék kezelé­se a szöveti fertőzés miatt szinte lehetetlen. Tünetekből ítélve ideiglene­sen mentesíthetjük a tőkét, lia a tumorokat lágy állapotban egy rész DNOC (sárgaméreg) + négy rész metilalkohol keveré­kével ecseteljük. Az is célra­vezető, ha a tumort éles késsel kivágjuk és a sebhelyet egy százalékos DNOC oldattal ecset segítségével fertőtlenítjük. A tumorokat elégetjük. (Az aján­lott szerek mérgezők, ezért csak az előírás szerinti óvin­tézkedések betartásával hasz­nálhatók.) (Folytatjuk) Vanek Gáspár mérnök MINDEN KERTBE szám Sokan epernek, vagy lóldi­­epernek is nevezik, de helytele­nül. A feljegyzések szerint az ember a szamócát több mint 400 éve vitte a kertjébe. Ma már az egész világon elterjedt. Különösen az utóbbi évtizedek­ben sok fajtáját alakították ki. A szamóca az első friss gyü­mölcs, kitűnő ízű, kellemes za­­raatú, aromájú gyümölcs. Sokan a legfinomabb gyümölcsnek tartják, s vetélytársát, a korai cseresznyét is megelőzi. A szamóca jelentős mennyi­ségű vitamint (A és C), szer­ves savakat, szénhidrátot, kal­ciumot, vasat, foszfort tartal­maz. Még a legkisebb kertben is helyet kell neki találni! A nemesitett fajtákat általá­ban három főcsoportba sorol­hatjuk: a) hónapos, b) több­ször termő és c) egyszer ter­mő. а I A hónapos szamóca egész nyáron virágzik és folyama­tosan terem, de aránylag ó c át értéktelenebb gyümölcsöt szedhetünk róla. b) A többször termő szamóca nagyobb gyümölcsű, ősszel s olykor nyáron is számot­tevő termést ad. Kiskerti termesztésre alkalmas. Nagy­üzemi termesztésre nem al­kalmas a többszöri szürete­lés miatt. c) Jelenleg legelterjedtebb egy­szer termő fajta a Senga Sengana. Nagy gyümölcsű. Májusban, júniusban folya­matosan érik, s nagy meny-­­nyiségű, értékes termést ad. ☆ Általános tudnivalók a sza­móca termesztésre: A szamóca sekélyen gyökere­zik, az öntözést meghálálja. Minden talajon termeszthető rendszeres trágyázás mellett. A laza. homokos talajon koráb­bi, ízletesebb, de kevesebb ter­mést ad. Szereti a sok fényt, de fák alatt is jól terem. Ha az ápolási tennivalókat elhanya­goljuk, elsfiríti a talajt, azért az* indákat le kell csípni, mert a kis növénykék a tápanyagot elvonják a gyümölcstől. Az el­távolított kis növénykéket jú­lius végétől szeptemberig sza­porításra használhatjuk. Lehe­tőleg augusztus második felé­ben fejezzük be a palánták, nö­vénykék ültetését. Az ihdátlan szamócát tőosztással szaporít­juk. Öntözni különösen a virág­zás kezdetén kell. A rendszeres kapálás, gyomtalanítás a termés után Is fontos teendő. A sza­mócát „elkényeztetett“ növény­nek tartják, mert igénye nagy, de a szakszerű és rendszeres gondozást meghálálja. Három évnél tovább ne termeljünk egy helyben szamócát! (nj)

Next

/
Thumbnails
Contents