Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-18 / 29. szám
A zöldségtermesztés problémái A főrévi szövetkezet Bratislava külvárosában terül el. Ez a körülmény jelentős mértékben befolyásolja a termelés összetételének a megválasztását. A helyzethez igazodva azon iparkodnak, hogy a város élelmezéséhez a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljanak. Ilyen fontos és aránylag nehezen szállítható élelmiszer a zöldség. A főrévi szövetkezet télen-nyáron a város egyik legnagyobb zöldségszállítója. Csupán üvegházaiknak belterülete egy és egynegyed hektár. A legnagyobb zimankóban is friss árut adnak a piacra. A zöldségtermesztés körül azonban rengeteg a probléma. Mi erről a véleménye Kopasz László mérnöknek, a főrévi szövetkezet agronómusának? — Az üvegházi zöldségtermesztés költséges, sőt ráfizetéses. Az árpolitika kedvezőtlen. A primőr áru úgyszólván ismeretlen fogalom. Nem fizetik meg. Holott a fogyasztó talán szívesen megfizetné a felárat. Ezért télidőben jobbára csak sajátét és kalarábét termesztünk. Ebből is, abból is közel százezer fejet adtunk piacra. Aránylag jövedelmezőbb a csiperkegomba termesztése, mert igénytelenebb bármely zöldségnél. A téli idényben 17 mázsát értékesítettünk, de volt időszak, amikor az üvegházakban inkább broiler-csirkét tenyésztettünk, mert az jövedelmezőbb. Nyilvánvaló, hogy az ember nemcsak hússal él. Am az vesse ránk az első követ, aki elsősorban nem a saját hasznát nézné. Miért panaszkodnak a zöldségtermesztők? — A zöldségtermesztés a jelen körülmények között kockázatos. Az is baj, ha rossz, az is baj, ha jó a termés. Gyakran megtörténik, hogy a felvásárló vállalat érthetetlenül visszautasítja a felkínált zöldséget. Időnként behozatallal árasztja el a piacot, holott itthon elrothad ugyanaz a termék. A gépesítés is sok kívánnivalót hagy maga után. A zöldségtermesztés problémáit egyszer s mindenkorra rendeletileg kellene megoldani, és akkor — merem állítani — teljesen önellátóak lehetnénk. P. L. A kertészkedők egyúttal kistermelők is Az utóbbi években egyre több városi ember jut földhöz, hogy a hét végét hasznos szórakozással, illetve kertészkedéssel tölthesse. A Dunaszerdahelyi Városi Nemzeti Bizottság is számos három-négy áras területet juttatott az igénylőknek. Természetes, hogy az ilyen kertészkedőknek is megvan a maguk alapszabályzata, illetve a földadományozók bizonyos feltételekhez kötötték a kert kimérését. Ennek értelmében a tulajdonosnak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a rábízott területet a legintenzívebben kihasználja. Nemcsak az egyénnek, de népgazdaságunknak is érdeke, hogy az adott területen minél többet termeljenek. Fontos ez azért is, mert a család számára nap — mint nap friss zöldség kerül az asztalra, s a kertészkedők nincsenek a piacra utalva. Akad termelő, aki a nyári fogyasztásra szánt zöldségen kívül a téli hónapokra is elraktároz bizonyos mennyiségű terméket. Ez ennek a rendje, ám ennek ellenkezőjével is találkozunk. Sajnos, vannak emberek, akik nem becsülik meg eléggé a rájuk bízott területet, elhanyagolják a kertészkedéssel járó munkákat. Ez pedig nincs jó hatással a többire, illetve veszélyezteti a szomszédok szorgalmának eredményét is. Sok esetben tapasztalható, hogy számos kiskerttulajdonos nem végzi el idejében a gyomirtást, elhanyagolja a fák permetezését s így elősegíti a gyommagvak, illetve a kártevők szaporodását. Erre semmi szükség, hiszen rendszeres növényvédelmi munkák mellett is elég a bajunk a különböző növényi betegségekkel, kártevőkkel. Sok esetben látható, hogy az amerikai szövőlepke hernyói teljesen letarolják a fákat anélkül, hogy valaki ezt megakadályozná. Természetesen a gyors ütemben szaporodó kártevő egyik helyről a másikra vándorol. Ezek után nemcsak a tulajdonos, de a többi gyümölcstermesztő számára sem lehet közömbös az időben történő védekezés. Ogy gondolom, ha szép szóval nem tudjuk rábírni a hanyag kertészkedőket a kártevők elleni védekezésre, úgy hatóságilag kellene ellenük fellépni, hogy kényszerítve legyenek állampolgári kötelességük betartására. Még szerencse, hogy a kiskertészek többsége szívügyének tekinti a növények szakszerű ápolását, s időben felveszi a harcot mind a növénybetegségek, mind az állati kártevők ellen. Így van ez rendjén, így kell ennek lennie. Pente László Előzzük meg a facsemeték pusztulását Gyakran megtörténik, hogy a szépen fejlődő, új ültetési! gyümölcsfák nyár derekán — leginkább augusztusban — hirtelen elhalnak, egyik napról a másikra kiszáradnak. A kiszáradás oka olykor a cserebogár pajorjának kártétele, a leggyakrabban azonban a nedvesség hiánya. Az új ültetésű fák gyökérzete még fejletlen, a talaj felszínéhez közel helyezkedik el, a napi 12—14 órás intenzív napsütés idején viszont akár egy-két nap alatt is annyira kiszárad a talaj felső rétege, hogy a facsemete nem jut elég táplálékhoz. A lombozat és a fiatal hajtások először csak elfonnyadnak, azután el is száradnak, és a fa menthetetlen. Védekezésül alaposan meg kell locsolni a fát ha száraz az időjárás, utána pedig a törzs környékét beárnyékolni, megvédeni a napfénytől. Sokan úgy végzik el a locsolást, hogy a fa tövét egyszerűen nyakon öntik valamennyi vízzel. Ez nem járhat eredménnyel. Nem gyakran kell öntözni a fát, hanem csak egyszer-kétszer, de alaposan. Bontsuk ki a fa törzsének környékét 10—15 cm mélységig és annyi vizet adjunk a fának, hogy a gyökérzet körüli talaj teljesen átázzon. Ehhez 20—30 liternyi víz szükséges. Azután húzzuk be a gödröt és vastagon árnyékoljuk be a törzs környékét szalmával, ponyvával, vagy akármilyen gazzal. Legalább egy-két négyzetméternyi területet kell betakarni a törzs körül. Ezzel megakadályozzuk a nedvesség kipárolgását, és hetekre megóvjuk a fát a kiszáradástól. A beárnyékolás mértékének meghatározásához tudni kell, hogy a szárazabb, lazább, homokos talajon a fák nagyobb tömegű gyökeret fejlesztenek, és ezek nagyobb távolságra is elhatolnak a törzstől, mint a nedves talajon. Homokon tehát nagyobb területet kell beárnyékolni, mint kötött talajon. A beárnyékolás biztosan megvédi a kisfát a nyári szárazság és hőség veszélyeitől. (s) OO OO гегчтааво érdekesséqek. A A Német Szövetségi Köztársaságban némileg emelkedett a személyenkénti borfogyasztás: 1969-ben minden német polgár 16,1 liter bort fogyasztott, az előző évi 15,3 literes fejadaggal szemben. A csaknem 5 %-os emelkedés a közismerten sörfogyasztó országban a bor iránti kereslet feléledését jelzi. + 'A Műanyag talajpótlók jól beváltak a dísznövények szaporításában. A perlit gyorsabb növekedést eredményez, mert fokozza a talaj gázcseréjét és a porústérfogat növelésével előnyösen befolyásolja a talaj vízháztartását. A perlitben álló növények szállításánál is megtakarítást értek el. ♦ A Angliában nagyon kedvelt vágottvirág a szagosbükköny, amelyet a kereskedelem egész évben szívesen forgalmaz. A szabadban azonban csak a nyár elejéig termelhető. Most megkezdték termesztését a fűtetlen üvegházakban. Az augusztusi üvegházi magvetés gyorsan csírázik és az őszi hasznosításig jő jövedelmet hoz a kertészeknek. + A svájci kertészeti lap terjedelmes cikkben foglalkozik a Jonathan termelési kísérletek eredményeivel. A tanulmány megállapítja, hogy az orsósövény 700 fával hektáronként már a harmadik—évben 2 kg/ m2 termést hozott, míg ugyanott a 300 fa/ha állományú ültetvény ezt a mennyiséget csak a 6.—7. évben produkálta. A közepestörzsű Jonathán ültetvény (200 fa/ha) a 7.—9. évben termette meg ugyanazt a mennyiséget. ^ Bulgária jelentős sikereket ért el a csemegeszőlő termelése területén. Minthogy a következő évtizedben — a számítások szerint a csemegeszőlőkínálat gyorsabb ütemben fokozódik a keresletnél, a szőlő minőségének állandó javítására van szükség. Olaszország jelenleg 250 ezer tonna csemegeszőlőt exportál, de 1975-ben már 500 ezer tonnát kínál majd a kereskedelemnek. A világkereskedelemben Bulgária jelenleg a második helyen áll. + Ausztriában két év alatt 3610 ha-ral nőtt a magaskordon művelésű szőlőterület, így jelenleg 27 871 ha ilyen szőlő van nyugati szomszédunk területén. A legkedveltebb osztrák szőlőfajta a Zöldveltelíni. Ezt követi a Rajnai rizling, az Olasz rizling, az Oportó és a Kékfrankos, amelyet a termelők szintén sokra értékelnek. ♦ Hordástalan időben ne hanyagoljuk el a méhek serkentő etetését Nyár derekán járunk, s alig hagytuk magunk mögött a főhordást, máris gondolnunk kell a méhcsaládok betelelésére. Számos méhész későn „ébred“, márpedig az időben történő szakszerű munkától függ a jövő év sikere. Ugyanis a nyár folyamán nemcsak a méhek szakszerű betelelését készítjük elő, de a tavaszi gyors fejlődés alapjait is lerakjuk. Sokévi tapasztalataink igazolják, hogy a legtöbb évben — főleg júliusban — több esetben előfordulnak hordástalan időszakok. Ilyenkor — bár a család fejlődése tetőfokán áll, — a fiasítás rohamosan csökken. Márpedig a jövő év szempontjából éppen az augusztusban kelt méhekre van nagy szükség, melyek tél végén, kora tavasszal a család fejlődésének elindítói. Ennek tudatában arra kell törekednünk, hogy Július második felében, valamint augusztusban az anya intenzíven petézzen. Ezzel elérhető, hogy ifjított családokkal megyünk a télbe, illetve sok fiatal méh végzi majd a munkát a tavaszi fészekben. A nyár folyamán megcsappant méhcsaládoktól nem várhatunk normális telelést, sok hullával, gyenge állapotban érik meg a tavaszt. Erre vonatkozóan nézzük meg a Harkovi Méhészeti Kutatóintézet vizsgálatainak eredményeit: A tavaszt nem ári meg: azoknak a méheknek a 60,8 százaléka, melyek VII. 26-ig keltek ki, azoknak a méheknek a 17,5 százaléka, melyek VII. 27-tői VIII. 26-ig keltek ki, azoknak a méheknek a 11,6 százaléka, melyek VIII. 27-től IX. 7-ig keltek ki, azoknak a méheknek a 30,0 százaléka, melyek IX. 8-tól X. 13-ig keltek ki. (Svanczer: „Gyakorlati méhész“ 115. old.) A fenti adatokból arra a következtetésre jutunk, hogy főhordás után sem lehetünk közömbösek a méhcsaládokkal szemben, hanem állandóan szem előtt kell tartanunk fejlődésüket. Arról van szó, hogy ha a kaptármérleg elenyésző súlygyarapodást mutat (0—100 gr), úgy feltétlenül szorgalmaznunk kell a méhek serkentő etetését. A gyakorlatban háromféle anyaggal végezhetjük a serkentést: 1. cukorszörppel, 2. cukorlepénnyel, 3. száraz kristálycukorral. A cukorszörppel történő serkentés akkor jöhet számításba, ha egyúttal a méhek élelemtartalékát is ki kell egészítenünk. Ily esetben nagyobb adagokban adjuk a szörpöt s ezt két-három nap múlva ismételjük. A cukorlepénnyel végzett serkentés már ismeretes, de annál kevésbé a száraz kristálycukor használata. Újabban számos méhésztudós, népi kutató tör lándzsát a cukor mellett, s bizonyítják előnyeit a szörppel szemben. (A népi kutatóknak egy társköre augusztus 12.—22. között száraz kristálycukorral történő serkentéssel a következő eredményeket érte el: öt család fiasításos sejtjeinek száma serkentés előtt összesen........................... 39 040 tíz napos serkentés után 56 540 az öt ellenőrzött család fiasitásos sejtjeinek száma VIII. 12-én (a kísérlet megkezdésének napján) összesen........................... 49 436 az öt ellenőrzött család fiasításos sejtjeinek száma VIII. 22-én (a kísérlet utolsó napján) . . . 38 760 Míg tehát a száraz kristálycukorral serkentett családok befiasított sejtjeinek száma tíz napon belül 17 500 sejttel növekedett, az ellenőrzött családoké ugyanazon idő alatt 10 776 sejttel csökkent. Svanczer, 121. old.) A száraz kristálycukor előnye, hogy fogyasztása lassú, ugyanakkor rablástól sem kell tartanunk, mint a folyékony élelem esetében. Munkájuk is könnyebb, mert nem kell bajlódnunk a cukor olvasztásával. Tanácsos az első adag cukrot vízzel kissé megnedvesíteni, mert ezáltal a méhek könnyebben megszokják és elfogyasztják. A legújabb szakirodalom szerint a kristálycukorhoz 10 %-nyi fölözött tejport is ajánlanak, mely szintén serkentő hatással van az anya petézésére. Megjegyzendő, hogy azokon a területeken, ahol a hordás nem szünetel, nincs szükség a méhek serkentő etetésére. Számos méhész vándorlással segft önmagán, ugyanakkor kis szerencsével nemcsak a méhek jó betelelését, fejlődését segíti elő, de a mézesbödönökbe is juthat a feleslegből. Azonban nem árt, ha házunk táján és a vándorlegelőkön figyelemmel kísérjük a méhek munkáját, mert egy nagyobb zápor, jégeső egyik napról a másikra véget vethet a nektár gyűjtésének. Bármilyen szeszélyes is volt a tavasz, rosszul avagy jól fizettek a mézelő növények, a jövő esztendő érdekében minden méhésznek meg kell tennie a szükséges lépéseket. Máskülönben nem számíthatunk sikerrel (sándor) A szöktetés gyorsítása A rugós Perter-féle méhszöktetőt választó deszka nyílásába illesztve szokták a fészek és a mézkamra közé tenni. A méhek többsége átvonul a mézkamrából a fészekbe, s ez megkönnyíti a méz elszedését. Taylor R. azt a tapasztalatát közli, hogy gyorsabb a szöktetés, ha deszka helyett rostaszövetet használnak. A szöktetős deszkát legalább egy teljes éjszakára a kaptárban kell hagyni, a szöktetős rostaszövettel pedig már néhány óra alatt el lehet érni ugyanazt az eredményt. A rostás választó erre a célra eddig sem volt ismeretlen, de azért ajánlották, hogy a mézkamrában levő méz ne hűljön le szöktetéskor. Rajfogó készítése Az itt ismertetett rajfogóval könnyű leszedni a rajt magas fáról is. Készítését a kép számaihoz fűzöm. A megfelelő számokat a szövegben zárójelezem. 2,50—3 m hosszú, lapátnyél vastagságú karóra vagy lécre (1) vezető és csigaszerkezetet erősítünk (2, 3, 4.). Olyan nagy legyen ez, hogy ráfűzhessük a fújtatós füstölőt. A csigán (4) áthúzott zsineggel (5) emeljük vagy süllyesztjük a füstölőt (6). A zsineget a nyél fémívei vezetik. A zsineg olyan hosszú legyen, hogy akkor is tartson belőle, ha a nyelet meg kell hosszabbítani a pótlással (7). Hosszabbítás nélkül a zsineget a füstölő fölhúzása után a legalsó fémívhez kötjük úgy, hogy feszüljön, különben fent kibújik a csigából. A hosszabbító rúdból (7) kettő kell. Ezeket az erre való vezetékbe (8) toljuk bele. Most a rajfogó következik. Azt is rúdra (9) szereljük. Felső része kútágas alakú. Háromszögűre fűrészelt deszka (10) meríti. Mindenütt szilárdan össze van szegezve vagy csavarozva, csak a végén (11) csuklós a csatlakozás. Ott illeszkedik ugyanis hozzá a rajfogó tengelye (12). A rajfogó tartály (14) felső része kör alakú, átfurkált deszkalap, (13). Erre a keret deszkára átlyuggatott keménypapír hengert szegezünk (13) fölül a rajfogó tengelyéhez szegezzük. A körlap és a papírhenger lyukai szellőztetésre valók. A képen feltűnően, aránytalanul nagynak ábrázoltam őket. A tengely (12) alsó végének lyukába 20—25 cm hosszúságú spárgát (15) kötünk. Rajfogáskor ezt és a henger belsejét cukros vízzel locsoljuk meg. A spárga feküdjék rá a rajra, így a méhek hamarabb megindulnak fölfelé. A henger alját drőtkarika (16) merevíti. Ha a raj pl. fatörzsre telepszik, a drót hajlításával a hengert a fa alakjához lehet idomítani. Ennek a rajfogőnak előnyei: 1. Nem kell sem fára, sem létrára mászni. 2. Szükségből egy ember is elég, mert a földbe szúrt rúd megáll a helyén. Mindig van olyan ág, melyhez a henger fölül támaszkodhat, így aztán a füstölő kezeléséhez szabad a kéz. 3. A mélieket nem ingereljük rázással, csak cukros vízzel csalogatjuk, és szépen terelgetjük őket az alul nyitott hengerbe. 4. A méhek nem nyomódnak össze. Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a rajfogóval. Ajánlom az olvasóknak. Urbón János, Dubovoje (Dombó) Kárpátalja, Szovjetunió Rajfogó készülék. A számuk magyarázata Urbán János cikkében.
