Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-18 / 29. szám

A háztáji kertek kisebb területi lehetőségei, a termelés elaprózottsága szükségessé teszi, hogy sok olyan munkaművelettel egészítsük ki a háztáji termelést, ami a nagyüzemi művelés során nem minden esetben gazdaságos. Ilyen a zöldségtermelésben az árnyékolás, a fejlődés közben kipusztult növények pótlása, beteg levelek és növényrészek eltávolítása, sorközök műtrágyázása, vadászó permetezés és porozás, /magnak nevelt salátafejek bevágása, növények legyökerezése, fattyazás, csonkázás, indák metszése, kényesebb növények szélvédelme, hagymafélék szárának hengerelése stb.

A gyümölcsfák beteg részeinek leszedése, a gyümölcsritkítás, az ágak alátámasztása vagy függesztése, a hajtásválogatás, vízhajtások visszakurtítása, ágalapra metszés, kikötözés, irányítás, egyedi permetezés, pprozás, a beteg részek és lehullott gyümölcsök megsemmisítése, hernyófogó övék cserélése, tősarjak irtása, szigonyos tápláló öntözés stb.

A szőlő hajtásválogatása (minőség-terhelhetőség), fürtporozás, karózás, hónaljazás, bujtás, döntés, gyűrűzés, levelezés stb.

Dísznövényeknél a virágok bimbózása, bónaljazása, levirágzott részek eltávolítása, gumós-hagymás növények visszahúzódtatása stb.

A felsorolás nem teljes, miután a háztáji termelésbe úgyszólván minden kertészetileg művelt növényt bevonnak a kerttulajdonosok. Sok olyan műveletre is sor kerülhet a termelés folyamán, amelyet itt nem említettünk.

Felsoroljuk a munkavégzés főbb elveit, célját és időpontját, s ennek alapján mindenki belátása, igénye, ideje munkaképessége és tetszése szerint elvégezheti vagy elhagyhatja a javasolt munkaműveletet.

Árnyékolás azoknál a zöldségféléknél célszerű, amelyeknek fogyasztásra kerülő részeit zsengén, halványan, foltmentesen használjuk fel. A karfiolnál ahogy „rózsáit“ hozza, a közvetlen szomszédságban található 2—3 levelet rátörjük. A kőtözősaláta leveleit csúcsukon összekötjük. A spárgatelepen a föld feltöltögetésével árnyékolunk olyan magas földréteggel, amilyen hosszúságú sípokat akarunk.

Sorközök műtrágyázása. A kis területek hasznosítása érdekében a területre jutó nagyobb tőszám és a növények szűkebb térállása nagyobbmérvű tápanyag-visszapótlást tesz szükségessé. Az erősen trágyaigényes (különösen a káposztafélék, paprika, paradicsom, indás növények, nagy lombozatot fejlesztő) növények esetében nem elegendő az őszi szervestrágya és műtrágya adagolása, hanem a növényeket fejlődésük ideje alatt is el kell látni a

szükséges táplálékkal. A sorközök trágyázására gyorsan ható, főként nitrogéntartalmú műtrágyát használjunk. Ezt vagy a sorközökbe szórva bekapáljuk, vagy — a növény számára kedvezőbb módon — oldatban juttatjuk a talajra. A sorköztrágyázást — a növények lombjára jutott anyag lemosása céljából — öntözéssel kell befejezni. A nitrogéntartalmú műtrágyákat célszerű a termelés érési idejét legalább 2 hónappal megelőzően a talajba juttatni. Legjobb időpont, amikor a palártták jól begyökeresedtek, és új helyükön már 3—4 lomblevelet fejlesztettek.

ló célt szolgál. Az indák fejlődése a tőtől tápanyagot von el és azt gyengíti. Ha a tövekben hagyjuk, a sorközöket benövik és a talaj művelését akadályozzák. Ugyanerre az elvre épül a hagyma érése előtt a szárrészek lehengerelése is. A szárba halmozódó tápanyag a hagymába vándorol és annak érését segíti.

Válogatás, ritkítás, hajtások

kurtítása. A szőlőtőkén csak annyi rügyet, illetve hajtást hagyhatunk, amennyit a tőke erőssége elvisel, túlterhelés a későbbi években a tőke legyengülése folytán terméskiesést idéz elő. A tőkén csak a követ-KIS

FOGÁSOK

NAGY

HASZONNAL

Legyökerezés. Azoknál az oldalgyökereket fejlesztő zöldségnövényeknél célszerű, amelyeknek megvastagodott szárát vagy gumóját fogyasztjuk (torma, zeller). A növényt talpgyökeréig kibontjuk és az oldalgyökereket zsákdarabbal ledörzsöljük. A növényeket viszszatakarásuk után megöntözzük. A ledörzsölés időpontja a duggatás, illetve kipalántázás utáni 1,5—2 hónap, lehetőleg borús idő.

Fattyazás-csonkázás. A zöldségnövények esetében a virágok képzését siettető eljárás. A levelek hónaljában fejlődő másodrendű növekvő részek visszaszorítása a termőrészek kifejlődését serkenti (paradicsom). A sárgadinnyénél és uborkánál a virágok a másod- és harmadrendű indákon fejlődnek, tehát az indák visszacsípése a másodrendű, majd azok visszacsonkázása a harmadrendű indák kifejlődését szolgálja.

Szőlőben a hónaljazás és a csonkázás a termés kifejlődését és érését, valamint a hajtások beérését és fejlődését szolgálja. A csonkázással a növény hosszanti növekedését állítjuk meg, a táplálék ezáltal a termés és a fásodó részek érésére hasznosul.

A szamóca leindázása hasonkező évi terméshez szükséges ugarhajtások és a tőke terhelhetőségéhez mért termőhajtások maradhatnak. Válogatáskor a tőke közepe szabadon maradjon és a termőhajtások se zsúfolódjanak (a szél, levegő, napfény, permetanyag könnyen átjárja). A válogatás ideje akkor van, amikor a fürtkezdemények jól láthatók.

A gyümölcsfák teherbíró-képességéhez mérten szabályozzuk a termés mennyiségét és elhelyezését is. Minőségi termést csak akkor várhatunk, ha a gyümölcsök a vázágakhoz közel és nem egymást érintve csoportosan helyezkednek el. Az-összeérő gyümölcsök könynyen áldozataivá válnak a rovarkártevőknek és gombabetegségeknek. Szabadon állő, egymástól arányos távra elhelyezkedő gyümölcsállásra kell törekedni. A felesleges gyümölcs-kezdeményeket a természetes hullás (kötődés után az első széljárás leszúrja a hiányosan kötődött gyümölcskezdeményeket) után ollóval vagy kézzel (a szárat a kocsányra hajlítva) eltávolítjuk. Biztontági okokból több részletben ritkítsunk.

A hajtások kurtítása növekedésük gátlását, a termőrészek képzését szolgálja. A hosszanti növekedést a hajtások korai

kurtítása esetén oldalirányú (másodrendű) hajtásképzés váltja fel. Ezért ehhez a művelethez csak akkor nyúljunk, ha a növekedés túl erős, és csak azokat a hajtásokat kell kurtítani, amelyek vízhajtás jellegűek, s legfeljebb a hajtás felső harmadát távolítsuk el (az ággyűrűre metszés kivételével). A vázágakon oldalirányban vagy lefelé növő, egymáshoz nem túl közel elhelyezkedő hajtásokat ne kurtítsuk. A kurtításhoz életlen kést használjunk, hogy a sebzés helye ne túl gyorsan forrjon be.

Gyűrűzás, lelevelezés, bimbózás. Mindhárom ritkán hasznosított háztáji művelet. A gyűrűzés az egy-egy termőrészen levő terméseknek vagy termésnek átlagon felüli kifejlesztését eredményezi, azzal hogy több táplálék jut a termésbe. Az asszimiláták raktározó helyre (gyökérbe, vastagabb részekbe) áramlását állíthatjuk meg a termés közvetlen közelében, a kéreg keskeny gyűrűszerű fásrészig való átvágásával. A levelezés akkor válik szükségessé, amikor a már kifejlődött termést túlzottan árnyékolja a lomb, és így beérése és színesedése akadályozott. Túlzott lombtalanítás a termés napra zárt zsenge héján égési foltot (napperzselést) okozhat. A bimbózás a virágoknál (például a krizantém) használatos eljárás és akkor szükséges, ha a száron egy két nagy virágot akarunk elérni. A sok bimbót 'hozó fajtáknál csak a fő bimbót hagyjuk meg, és ennek táplálása, kifejlődése érdekében a mellék-bimbókat fokozatosan kitördeljük.

Beteg részek eltávolítása. A

tenyészidőben folyamatos. Mindig egy kis egészséges résszel egyfltt vágjuk le, s célszerű a helyszínen azonnal elégetni, megsemmisíteni.

Agak alátámasztása, felfüggesztése, hajtások irányítása. A gyümölccsel erősen terhelt ágakat villásvégü karókkal alá kell támasztani, nehogy a fejlődő gyümölcs súlya alatt letöredezzenek. A fiatalabb fáknál a törzs folytatásaként leszúrt karóhoz függesztünk. Ez nemcsak az ágak leszakadását, hanem az ágak helyesebb térbeli elhelyezését is szolgálja. A karó, vagy kötőanyag eleven farésszel érintkező pontjához célszerű puha ruhadabokat helyezni. A hajtások irányításával a falak kialakítása, a légtér kihasználása és a zsúfolódás elkerülése a célunk. Ék alakra bevágott lécdarabokkal támasztjuk ki az egymásra fekvő vesszőket, vagy rafiával húzzuk a törzshöz a túlzottan kifelé hajló oldalvezéreket.

Ezúttal csupán néhány műveletet emeltünk ki, hogy csoportosítva és megközelítően azonos céljukat ismertetve hívjuk fel a figyelmet a háztáji kertészkedés aprólékos munkáira.

Dr. Filla Márton

A méhiakás nagyságának

indokolása

Egy korszerű méhiakás nagyságát, tíz fészekbe és mézkamvrába egyaránt való 35,5 X 28 cm belső méretű kerettel tartjuk mai ismereteink szerint legmegfelelőbbnek. Ez természetesen elsősorban hazánk területére vonatkozik.

Tegyük fel a kérdést: miért tartjuk a 37 X 30 cm alakú keretet a legmegfelelőbbnek?

Csak a legfontosabb indokokkal válaszolunk. Legjobbnak látjuk, ha az akadémia külön bizottságának nyilatkozatát idézzük és hivatkozunk

I. a tudományos kutatások eredményeire,

II. és a méhészeti gyakorlat megállapításaira.

I. A tudományos kutatásokat 1954—1960-ig terjedő időben végezték (Vedecké práce Výskumného ústavu včelárskeho v Dole. Propracování metód chovu včel v ráznych úlech. RNDr. Dimitrij Škrobal, 1963.)

A. A következő tényezőket vizsgálták és állapították meg:

1. a méhcsalád általános tevékenysége (mézértékre átszámítva),

2. tavaszi fejlődése (a méhcsalád fiziológiai értéke),

3. a méhész munkalehetőségei (könnyű kezelés),

4. téli feletetés (gyors beadás és elhordása),

5. a kaptár elhelyezhetősége (méhesben, kocsin stb.),

6. vándorlásra alkalmas volta (gyors előkészítés, szellőztetés),

7. rablás elleni védelem (lehetőleg kizárása),

8. a kaptár készítési módja (berendezése, klímája),

9. anyagának alkalmas volta, elkészítési minősége,

10. kezelési időszükséglet (előkészítés, elvégzés, befejezés).

B. Egyforma kezelési eljárással dolgoztak minden kutatóállomáson (Ing. Savin 1951). A méhcsaládokat tartalékcsaládok Hasításával nem lehetett felerősíteni.

C. Vizsgálták:

a) kétrészes rakodókat,

b) háromrészes rakodókat és

c) fekvőkaptárakat.

D. A következő kutatóállomásokon:

a) Prostéjov 1954—1960 (Savvin—Škrobal),

b) Dől 1955—1960 (V. Jaks),

c) Liptóváralja 1954—1957 (Cavojský—Janota),

d) Pekárov 1954—1960 (A. Novotny),

e) Filipov 1954—1958 (Havlíček—Zapletal).

E. Mérték tíz helyen a kaptár benti hőmérsékletét (két állomáson).

F. Végül mérték a kezeléshez szükséges időt egész éven át

7 13 fontos munkálatnál.

# Hasonló kutatásokat nem sok

helyen végeztek. Említésre méltó, pl. Balaban és Bogomolec munkái Pcselovodsztvo 1952, továbbá Dr. Büdel munkái 1943, 1948, 1950 és 1960. Vizsgálataink során arra a meggyőződésre jutottunk, hogy legalaposabb vizsgálatokat a mi szakembereink végeztek. Jogos tehát, hogy a gyakorlati megállapításokat is ezekből kiindulva összegezzük.

Az eredmények összegezésében hangsúlyozták: a méhiakás alkalmas, vagy alkalmatlan voltát nem lehet csak a mézhozam szerint megítélni, mert ez az összes kritériumoknak egyetlen tényezője. Nem vonjuk kétségbe, hogy a kaptár nem csak méhiakás, hanem egyben termelési eszköz is, még sem lehet egyedül csak a mézhozam szerint értékelni és ezt a többi feltételek fölé helyezni, mert bármilyen jő tulajdonságokkal is rendelkezik a kaptár, semmit sem ér, ha hiányzik az állandóan termelékeny méhlegelő vagy nem lesz megfelelő a méhész kezelési metodikája, mely a méhcsalád mindig szükséges biológiai életfeltételeit gyakran mellőzL A vizsgálatok folyamán szerzett tapasztalatok bebizonyították, hogy a keretméret Is további feltétele az összes komplexumoknak. Elősegíti a méhcsalád jobb életfeltételeit, jobban megfelel a természetes szükségletnek. Lehetővé teszi több virágpor és méz elraktározását a fészekben, biztosítja a fejlődést, a télifürt számszerűleg több egyedből álló nagyságát. Mégis, ennél sem lehet az értékelést csak a mézhozam szerint általánosítani.

Mi egyszerűen úgy mondjuk, a méhiakás feleljen meg az öszszes természeti feltételeknek és ezekhez módosuljon.

A végleges megállapítások ezek:

1. Fejlődésileg hazánkban előtérben maradnak a kombinált hidegépítményes rakodókeptárak a fekvőkaptárakkal szemben.

2. A kétrészes rakodóknak kezelési előnyeik vannak, raktározhatóbbak és stabilabbak mint a háromrészesek, s így alkalmasabbak. A fészek részét képező építtetökeret, valamint az előre meghatározott számú méhészközbelépések a várakozásnak nem feleltek meg.

3. A felületileg nagyobb keretméret a vizsgálatok alatt hozamilag és kedvezőbb biológiai fejlődéssel alkalmasabbaknak mutatkozott, mint az cszszes 10 dm2 alatti keretek. További fejlődésre tehát a nagyobb keretek alkalmasak.

4. A modern kaptárrendszerek készítésénél a jó izolálás alapfeltétel. Legmegfelelőbb a

Wellit, a faiak vastagsága 16X50X16 mm.

5. Vándorlás esetén a szellőztetést legjobban a felső szellőztető nyílás tudja biztosítani. Esetleg hátsó ajtócskával is kombinálva. A levegő behatolása a röpnyíiáson elégtelen.

6. A munkamenetek nehézsége, korlátozottsága vagy gyors elvégzési lehetősége minden rakodó kaptárrendszernél fennáll. Legkönnyebb ezekkel szemben a fekvőkaptároknál, melyek azonban kielégítő mézbeli eredményeket nem adtak. A kezelés gyorsasága és könnyűsége a kaptár legegyszerűbb készítési módjától függ. A különböző kiegészítő berendezések és azok túlkombinálása a méhész munkáját mindig nehezítik.

7. Mozgó méhészkedés céljaira raktározási lehetőségei miatt legalkalmasabbak a kétrészes rakodók.

8. Az egyes pótanyagokból készült kaptárak nem feleltek meg. Ennek oka a műanyag alkalmatlan sűrűsége, valamint elégtelen likacsossága. Télen nagy nedvesség keletkezett. Egyelőre legalkalmasabb anyagnak a fát kell tartanunk, mely az időjárás viszontagságaiuak legjobban ellenáll.

Ezek a tudományos kutatás eredményei.

II. Ezekkel a kutatásokkal egyidejűleg Cseh- és Morvaországban a Csehszlovák Méhészeti Szövetség nagyobb menynyiségű (300 db) különböző méretű kaptárt juttatott a népi kutató csoportoknak is. Ezek megfigyelései eredményeit Beránek (1960-ban) közölte. Egyöntetűen beigazolódott, hogy a nagyobb keretméretek (37X27,5 vagy 39 X 27,5) mindig nagyobb hozamot és jobb fejlődést biztosítottak.

Szlovákiában már 1935 óla ismertek voltak a rendszeresített kaptárak. Mégpedig az A 9 db 42X22,5 cm kis kerettel, В 9 db 42 X 27,5 cm közepes kerettel és

C 9 db 42X37 cm nagy kerettel.

Az A kicsisége miatt, a C nagysága miatt nem felelt meg sem a méheknek, sem a méhésznek és az éghajlati viszonyoknak sem. így történt, hogy legjobban а В kaptár terjedt el. Ennek nagysága megfelel, de méretei — különösen télen — gondot okoztak, mert a téli fürt tojásdad alakja nagyobb felületével több hőveszteséget okozott. Ezenkívül a kaptár kereteinek hátsó részét a méhek kellően nem tudták gondozni. A lépek hátsó része nedves, később penészes lett és a benne levő élelemkészlet megromlott. A beteletésnek egy egészen különleges technikáját kellett ezekhez a kaptárakhoz

kidolgozni. A koratavaszi fejlődés az említett hibák miatt megkésett. Az időjárás állandósulása utón a lépek 10 dm2 nagysága mégis meglehetősen jó fejlődést biztosított.

Az első ötéves terv idején megkezdték a rendszeresített kaptárak kettősfalú építését, amelyek ekkor „5 éves terv“ név alatt kerültek használatba.

Mind a rendszeresített, mind az „5 éves terv“ kaptárak a legegyszerűbb módon készültek'.

Az összes berendezésük: felzárható röpdeszka, tört alakú röpnyílás, kettősfalú, szigetelt fészekláda és mézkamraláda, szellőztetővel, etetőnyílással ellátott takaródeszka és a keretek. E kaptárak egyszerűségét a méhészeti gyakorlat kiválónak minősítette. Biológiailag az említett két hibán kívül, amint mondottuk, а В kaptár felelt meg legjobban.

Ezen kívül ismertük még Gašperík és Nácin kaptárját, a Boczonádi kaptárakat, a Balogh kaptárt és a keleti részeken gyakori lőcsei keretméret kaptárját. Ezek mind egyszerű szerkezetűek voltak.

Ilyen sokféle kaptár között indult meg az útkeresés. Legelőször is, hogy a kaptárak könnyebbek legyenek, már csak 16 mm-es deszkákból készültek, és a könnyebb kezelés érdekében néhány újítást végeztek' rajtuk. Mindamellett a kaptár egyszerű berendezése, továbbá a keretek nagysága és alakja változatlan maradt. Tatran В 9 és В 11 név alatt kerültek forgalomba. (А В az eddigi keretméretet 42X27,5 cm s a számok a fészek keretmennyiségét adják.) A Tatran В 11 még azt is jelentette, hogy a fészek szabályos kocka alakja miatt a kereteket meleg- és hidegépítményeket Egyaránt lehetett használni.

Röviddel a Tatranok után megjelent Ottörő-Priekopník В 9 elnevezés alatt az eddigi keretméret újabb kaptárja. Ennek' eleje, fenti és lenti szigetelése a Tatranéval egyezett, de hátsó falába kezelőtér és ebbe építtetőkeret vagy etető, vagy szigetelés és ajtócska készült A1 berendezés ezekkel az alkatrészekkel bővült, ami magával hozta a kaptár drágulását, de a könnyebb és biztosabb kezeléssel indokolva ezt a változást5 jónak tartották.

Ennek a kaptárnak a megjelenése okozta, hogy Szlovákiai gyakorló méhészei mind gyakrabban fejezték ki nemtetszésüket az eddigi keretméret hosszúkás-keskeny alakja miatt és rámutattak, hogy az eredmények jobbak, valamint a biológiai fejlődés és a méhcsalád telelése is sokkal kedvezőbb в

(Folytatás a 8. oldalon.) ^