Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-12 / 50. szám

1970. december 12. SZABAD FÖLDMŰVES 3 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Szövetkezeti tudományos fórum Magyarországon Jobban él a szövetkezeti család Az épülő balkáni autósztráda mellett lépek le az autóbuszról és végigbaktatoik Tompa (Tupá) is­merős utcáin. Aszfalton kopog a cipőm sarka, és a házsorok arról tanúskodnak, hogy egyre nőnek az igények. A legújabb házak már emeletesek. A szövetkezet irodája a régi helyen húzódik meg szeré­nyen. A személyzet sem nagyon változott, és levelezőnk, régi is­merősünk, Tipari László ökonőmus fogad. Hát bizony elment felet­tünk az idő! Az öikonómus is már 19 éve viaskodik a számok renge­tegével, és hangyaszorgalmáért megkapta a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ című miniszteri kitün­tetést. Ügy gondolom, rászolgált, mert a múltban bizony nem volt könnyű... A szövetkezeti mozgalom első éveiben sokszor találkoztunk Hor­vátiban és Tompán és később is, amikor a környéken elsőnek szü­letett meg a gondolat, hogy a két falut egyesítsék Arcok elevened­nek meg előttem. Csala bácsi ak­koriban még szintén könyvelő volt, csak az egyesült gazdaságban csa­pott föl agronómusnak. Ö is igazi parasztbecsülettel helytállt. A nö­vénytermesztést eredményesen fej­lesztette. Ezt bizonyítja, hogy idén is elérték búzából a 39,20, árpából pedig a 30,83 mázsás hektárhoza­mot, a kukorica pedig szemesen 45 mázsát adott. Az ökonómus összeadva a végeredményt, azt mondja, hogy 83 vagon helyett 109 vagon gabonát termeltek. A ter­ven felüli mennyiség, valamint a rendkívül gazdag vöröshere-ter­­més lehetővé tette az állattenyész­tés gyorsabb fejlődését. A szövetkezet vezetősége „me­net közben“ látta, hogy több a szálas és a szemestakarmány, mint amennyit az év elején feltételez­tek, és ezért 890-ről 1000 re emel­ték a sertésállomány számát. A sertések napi súlygyarapodása át­lagosan elérte a 60 dekát, és így 1450 mázsa helyett 1750 mázsa húst adnak el összesen. A hízó­­szarvasmarha is jól gyarapodik, naponta darabonként átlagosan közel egy kg-t. Malacszaporulat anyakocánként 15—17 darab. Ezek a kedvező termelési eredmények lehetővé tették, hogy a szövetke­zet a felszabadulás tiszteletére tett kötelezettségvállalását túltel­jesítse. Eredetileg például csak 50 mázsa húst akartak eladni terven felül, de valószínűleg 300 mázsa lesz. Tejből 20 ezer litert adnak terven felül. Jól eső érzéssel hallom, hogy mennyire megizmosodott, erősö­dött, gazdagodott ez a szövetkezet. Majoros Sándorné könyvelő né­hány adattal bizonyítja, hogy egy­re jobban él a szövetkezeti család minden tagja és aki szorgalmasan dolgozik, kövér erszényt vihet ha-i za a hónap végén. Hrlc Kamii fe­leségével hízómarhákat gondoz, és a hónap végén több mint 4000 ko­ronát visz haza. Benedek Gyula fejő átlagos keresete 3000 korona körül mozog. De jól keres a Po­­beske házaspár is. Három és fél­ezret vágnak zsebre havonta, néha többet is. Természetesen a fizeté­sek csökkennek vagy emelkednek, a különböző prémiumok következ­tében is, de általában azt mond­hatjuk, hogy jó a kereseti lehető­ség a szövetkezetben. Szereti szövetkezetét az egye­sült gazdaság minden dolgozója. Sokan elérték mór a nyugdíjas korhatárt, de azért tovább dolgoz­gatnak! Többen mint idénymunká­sok, mások, mint a többi tag. Jo­zef Siandor, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke, már 70 éves, de azért tovább gondozgatja a borjakat. Jónéhány vele egykorú dolgozik még az állattenyésztés­ben. Egypáran már talán inkább pihenhetnének, de munkájukra szükség van a szövetkezetben. An­nak ellenére, hogy jól megfizetik az állattenyésztőket, mégis minden évben kevesebben vannak, és alig van utánpótlás. Ezért a szövetke­zet mindent megtesz, hogy javítsa az efsz-tagok élet- és munkakörül­ményeit. A jövőben több munka­ruhát és lábbelit vesznek a tagok­nak. A gazdasági udvarokba ki­sebb mosdóval, zuhanyozóval ellá­tott szociális berendezéseiket léte­sítenek. Külön kedveznek az ifjú­ságnak, nősüléskor pénzjutalmat adnak nekik, s „háztáji pótlék“ cí­mén 15 ár kukorica termését. Egy­re többen vesznek részt a tagok közül kirándulásokon, vagy üdülé­seken. Nagyobb törődéssel igyek­szik a vezetőség vonzóbbá tenni a szövetkezeti munkát. így akar újabb, főleg fiatal tagokat szerez­ni. Sok töprengés, vívódás után egyesült a szövetkezet még 1961- ben, átmeneti gazdasági visszaesés is volt, azonban a végeredmény mégis jó. Azóta összekovácsolódott a szövetkezet szlovák és magyar tagsága is. Jól megférnek együtt, mert az értékmérő mindig az el­végzett munka mennyisége és mi­nősége. Visszafelé igyekezve, a község­ben még több cserzett arcú vete­rán szövetkezeti taggal találko­zom, elbeszélgettem velük a régi időkről, kedves emlékeket idéztek. Ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy megérlelődjön bennem a gondolat: az eltelt időszakban jó munkát végeztek az itteni földmű­vesek. Balia József o o v iu íim w oa Az elnököt kerestem. Vele akartam beszélni sok mindenről, arról is, milyen rendezvényeket terveztek a barátsági hónapra. Idén ta­vasszal vették fel a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség Szö­vetkezete megtisztelő elnevezést. Ismerem a$ emberek s a vezetők internacionalista és politikát alapállását már régebben. Az 1968-as események demonstrálták ho­vatartozásukat, az önzetlen elkötelezettséget. Összetalálkoztunk. Hétköznap ünneplőbe öltözve érkezett az iro­dába. Értekezletre. Így van ez minden nap, csak hát nem Unnept öltönyben. Vámosladányban (Mýtné Ľudany) ez a nap kivételt képezett. Ven­dégművészeket vártak a Szovjetunióból. A félig kész szövetkezeid klub homlokzatára kitűzték a csehszlovák és a szovjet zászlót. Ezzel is tanúbizonyságát adták, hogy a szovjet embereket itt otthonosan, családi környezetben fogadják. Benn a teremben terített asztalok várták a rigai esztrádegyüttest. Aztán megérkeztek a kisiskolások, a pionírok, hogy köszöntsék a művészeket. Adami János, a közös elnöke a megbeszélésen a termelést érintő, s a napi problémákkal kapcsolatos teendők becsületes végzésére ösztönözte a jelenlevőket. Mindenkihez volt néhány tanácsadó szava. Kötelessége és joga ez a „nagy család“ fejének. Szóba került a dolgozók jövő esztendei téli üdültetése is. A kö­vetkező év januárjától március végéig 22 személyt küldenek üdülő­helyekre. Olyan embereket, akik példás munkájukkal kiérdemelték ezt. A válogatást nem еду-két ember végzi. A csoportok vezetői ja­vaslatot nyújtanak be a vezetőséghez, kellő indoklással, ott letár­gyalják, s akit jóváhagynak, az megy majd üdülésre. Így írja elő a házirend. A megbeszélés befejeződött. Az elnök meghívott mindnyájunkat a szovjet vendégek fogadására. Ebéd után háromkor kellett érkezniük. Így értesítették őket a járásról. Mindenki a helyén volt. Az ínycsik­landozó illat azt bizonyította, hogy nem üres kézzel várják a ven­dégeket. Négy órakor mondogatni kezdték: „Késnek“. A járásról autó érkezett. Távbeszélőn értesítést kaptak, hogy Bra­­tislavából időben elindultak, csak hát a sűrű köd óvatosságra intt a sofőrt. Az autóbusz nem mehet teljes sebességgel. Fél öt tájban érkeztek. Fürge asszonyok kerek cipót és sót tettek egy tálcára, s átnyújtották az esztrádcsoport vezetőjének. Az meg­csókolta, és szelt belőle. Így találkoztak. A hazaiak közéjük vegyültek. Beszélgetés következett. Szlovákul, oroszul, magyarul, ki hogyan tudott. Nem mindent értettek meg egymás szavából, de a lényeget igen. Jól elszórakoztak. Poharat ürí­tettek a találkozásra, az örök barátságra. Mikor jól összemelegedtek, a vendégek egyike felállt, megköszönte a szívélyes fogadtatást, s ke­resetlen szavakkal búcsúzott társai nevében. Föllépésre kellett men­niük Lévára f Levice J, mert a vámosladányi szövetkezeti klub szírtr padja még nem volt alkalmas erre. Többen kezet szorítottak. Köszöntötték egymást. Daszvidanylja, dovidenia, viszontlátásra! —hoksza— D esztercebányán (Banská Bystri- dományi ágazat. Mivel a szövetkeze­­**ca) a gazdasági-jogi kapcsola- tekkel foglalkozó tudomány több tű­tökről megtartott tudományos konfe- dományos szakot foglal magába — az rencián részt vett és a vitában fel- ökonómiától egészen a szociológiáig szólalt Dr. Marilla! Vilmos, a Magyar szükséges összekapcsolni és összpon- Népköztársaság Szövetkezeti Tudó- tosítani a szövetkezeti tudomány — mányos Tanácsának főtitkára. Ebből az elmélet és a gyakorlat — dolgo­­az alkalomból néhány kérdést intéz- zóit, és ezáltal fokozni munkájuk he­tünk hozzá az intézmény tevékenysé- tékonyságát. Ez a célja a Szövetke­­gét illetően. zeti Tudományos Tanácsnak, amely-1. A nyár elején tudomásunkra ju- nek 46 tagja van. tott, hogy a Szövetkezeti Tudomá- 3. Milyen formában foglalkozik a ta­­nyos Tanács ülése a szövetkezeti nács az egyes problémákkal? mozgalom jogi kérdéseivel, vala- A tudományos tanács feladatai szé­­mint a készülő szövetkezeti tör- les körben felölelik a szövetkezeti A tudományos tanácsnak az egyes kérdésekhez elfoglalt álláspontját egyrészt közzétesszük a sajtóban. így a szövetkezeti tagokkal ismertetjük a tanács véleményét, hogy ezt fel­használhassák napi munkájukban. Másrészt a tanács javaslatokat, állás­­foglalásokat nyújt be az állami és a politikai szerveknek, illetőleg a szö­vetkezeteket irányító szerveknek. Ez utóbbi tevékenységet a tanács a Szövetkezetek Országos Tanácsa út ján végzi. Végül szükséges és fontos, hogy a tudományos tanács szoros együttmű­ködést fejtsen ki azokkal a tudomá­nyos intézményekkel, amelyeknek tevékenysége összefügg a szövetke­zeti mozgalommal, annak fejlődésé­vel, társadalmi és gazdasági helyze­tével. Ilyenek pl. a Mezőgazdaság­tudományi Társaság, a Közgazdasági Tudományos Társaság stb. 5. Csehszlovákiai tartózkodása alkal­mával keresett-e kapcsolatokat az itteni szövetkezeti mozgalom dol­gozóival? Az ilyen és hasonló tudományos összejövetelek, mint amelyen most is résztvettem, a legjobb alkalmat nyújtják arra, hogy kiszélesítsük kapcsolatainkat a szocialista országok szövetkezeti szerveivel és intézmé­nyeivel. Csehszlovákiában sikerült kapcsolatokat teremteni a Gazdasági­­jogi Kapcsolatok Kutató Intézetével, A Szövetkezeti Földművesek Szlová­kiai és a Csehországi Szövetségének Fórumával, valamint a kutató inté­zetekkel, a főiskolákkal, a Földmű­velési Minisztériummal és a mező­­gazdasági termelési igazgatóságok­kal. Ugyanakkor kapcsolatokat vet­tünk fel az NDK és a Bolgár Népköz­­társaság mezőgazdasági intézményei­vel is. Érthető és természetes, hogy ezek­kel az intézményekkel és szervekkel szorosan együtt akarunk dolgozni, hiszen a tapasztalatok cseréje és a tudományos vívmányok kölcsönös megismerése mindkét fél számára fontos és hasznos. (dr.) HOGY MINDIG CSAK SZOLGÁLJON vényjavaslat problémáival is fog­lalkozott. Olvasóinkat érdekelné, milyen célokat tűzött maga elé a Szövetkezeti Tudományos Tanács? A Szövetkezetek Országos Tanácsa ez év tavaszán határozatot hozott, hogy átszervezi tudományos tanácsát olyképpen, hogy az, mint a tanács tudományos fóruma, aktív tevékeny­séget fejtsen ki a szövetkezett moz­galom kérdéseinek megoldásában, és­pedig a szövetkezeti politika felada­tairól folytatott vitából nyert tapasz­talatok alapján. 2. Nem kaphatnánk errevonatkozólag részletesebb információt? Az új gazdasági mechanizmus és annak nagyszerű koncepciója, ame­lyet fokozatosan bevezettünk a gya­korlatba, fokozódó igényt támaszt a szövetkezeti tudománnyal szemben, amely a legfiatalabb társadalomtu­mozgalom összes formáit. Ezeket a sajátos kérdéseket csak úgy oldhatja meg, ha az egyes szövetkezeti ága­zatok kérdéseinek megoldására szak­mai csoportokat — szekciókat — szervez. A tanácsban és a plénumban csak az általános elvi kérdésekkel foglalkozunk. Ilyen például a szövet­kezetekről szóló törvényjavaslat. A Szövetkezeti Tudományos Tanács szekciói: a) a fogyasztási szövetkezetek szek­ciója, b) a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek szekciója, c) az ipari termelőszövetkezetek szekciója, d) a jogi szekció és e) a szövetkezeti kutatás szekciója. 4. Hogyan hasznosítják a Magyar Népköztársaságban a tudományos tanács munkáját? A tűz ősidőktől fogva az ember nélkülözhetetlen segítőtársa, de egy­ben, ha nincs „gúzsbakötve“ halálos ellensége is. A görög mitológia sze­rint Prométheusz, aki az emberek számára ellopta az istenektől a tü­zet, volt az első áldozata, mert me­rész tettéért Zeusz megláncoltatta és keselyűvel tépette a máját. Azóta a „vörös kakas“ kérlelhetetlenül sze­di áldozatait, és ebben sajnos na­gyon gyakran — elsősorban hanyag­ságunkkal, a tűzvédelmi előírások be nem tartásával — mi magunk is tá­mogatjuk. Szlovákiában az utóbbi években növekszik a tűzesetek száma. Ez leg­többször nemcsak óriási anyagi kárt jelent népgazdaságunknak, hanem sokszor emberéletet is követel. Az el­múlt esztendőben Szlovákiában 1886 tűzvész volt. A kár 63 millió koroná­ra rúgott. Ezt az összeget ugyan meg lehet téríteni, de 65 ember életét már lehetetlen visszaadni. Az idén szep­temberig 1313 tűzeset fordult elő. A kár ismét jelentős. Ezúttal 56 milliós érték vált a tűz martalékává. A statisztikai adatok szerint a tűz­esetek igen jelentős része (Szlová­kiában például az összes eset 35 százaléka) a mezőgazdaságra esik. Vajon mi az oka ennek, hol kell ke­resni a hiba gyökereit? Az ellenőr­zések során fény derült arra, hogy nagyon sok szövetkezetben és állami gazdaságban hiányzik a megfelelő tűzvédelmi berendezés. Ezenkívül a munkabiztonsági előírások lebecsülé­se Is súlyos következményekkel jár, és nagy anyagi veszteségeket jelent. A vizsgálatok során a száz szövetke­zeti elnök közül mindössze 45, tehát a kérdezettek nem egész 50 százalé­ka ismerte legalább nagyjából a tűz­védelmi előírásokat. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy az összes olyan efsz-ben, ahol eddig nem volt munkájuk a tűzoltók­nak, minden a legnagyobb rendben van. Nemegyszer csak a véletlennek, s nem a gondosságnak köszönhető, hogy egy-egy épület nem válik üszkös rommá. Viszont az sincs kizárva, hogy pont ott ég le egy kazal, ahol valóban nagy figyelmet szentelnek a tűzvédelemnek. Az azonban letagad­hatatlan tény, hogy ahol mindenre gondot fordítanak, sokkal kevesebbet pusztít a „vörös kakas“, mint az olyan szövetkezetekben, ahol a leg­alapvetőbb óvintézkedésre is fittyet hánynak! A Kulcsodi (Kluőovce) Egységes Földművesszövetkezetben nem becsü­lik le a tűzveszélyt. A felvetett té­mára a közös elnöke felelet helyett előbb háromszor megkopogtatta író­asztala lapját. — Le kell kopognom — mondotta, — hogy nálunk e téren eddig még nem volt és remélhetőleg nem is lesz baj. Mi minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy erre ne kerüljön sor. De ha kicsit részlete­sebben akarják hallani, hogy miként tartjuk távol a „vörös kakast“ por­tánkról, beszéljenek tűzvédelmi fele­lősünkkel, Gaál Rudolffal. — A tűzesetek oka nagyon gyaít« ran a hanyagság — mondotta Gaál elvtárs — és ezt mi igyekszünk máé a csírájában elfojtani. Szövetkeze« tünkben nemcsak a szabályok bétán* tásána helyezünk nagy súlyt, de éven* te kétszer, tavasszal és ősszel a tag« gyűlésen a tűzbiztonságról Is sok sző esik. Ezenkívül már évekkel ezelőtt a műhely hat dolgozójából tűzoltó« csoportot szerveztünk. A fiúk olykor« olykor a telepen tartanak egy kid gyakorlatot, hogy ha netán szükség lenne rá, gyorsan dolgozhassanak, s meg legyen köztük a kellő össz* hang. A tűzoltószolgálat különben á HNB melett működik. Persze na« gyón örülnénk, ha a szövetkezet Is rendelkezne egy önműködő fecsken­dővel, de ez a kívánságunk anyagiak miatt egyelőre lehetetlen. — A legszükségesebb helyeken mi« nimaxokat tartunk, összesen 38 da­rabot. Eddig szerencsére nem volt rájuk szükségünk. Évente kétszer Bratislavából jönnek szakemberek, akik átnézik az oltőberendezéseket és ha valamelyik esetleg nem mű­ködne, kicserélik. Természetesen —« fejezte be szavait Gaál Béla — aa aratási munkálatok megkezdése előtt még nagyobb súlyt fektetünk az elő­írások betartására. Arra is vigyázunk, hogy a gazdasági épületek közelében ne játszhassanak a gyerekek. A kaz­lak mellett 200 literes betonhordók­ban tároljuk a vizet. Sokan példát vehetnének a kulcso­­diakról. (Ordódy V.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents