Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-12 / 50. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. 1970. december 12. Eredményes kendertermesztés GONDOS AGROTECHNIKA — GAZDAG TERMÉS • 30 HEKTÁRON TERMESZTENEK KENDERT ф TERVSZERŰ TÁPANYAGPŰTLÁS é Az utóbbi időszakban lapunk hasábjain behatóan foglalkoztunk a gabonafélék és némely közgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bíró technikai növényféíeség termesztésének problémáival és perspektívájával, sőt néhány említésre méltó eredményt elérő szövetkezet gyakorlati tapasztalatainak is helyet adtunk. Az alábbiakban egy szövetkezetei szeretnénk bemutatni, ahol az említett kultúrákon kívül olyan növény termesztésével is .foglalkoznak, amely kevésbé terjedt Bl. A berencsi (Braní — okr. Nitra) szövetkezet megközelítőleg 1100 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A 996 hektár szántóterületből 535 ha a gabonafélék termesztését szolgálja. Kisebb-nagyobb területen termesztenek cukorrépét, fűszerpaprikát, dohányt és — amiről alábbi írásomban szó lesz — kendert. A kender termesztésének tradíciója van a szövetkezetben, hisz úgyszólván a kezdet kezdetétől 20—30 hektáron foglalkoznak termesztésével. Az 1960-as évek derekán megpróbálkoztak a kender magra történő termesztésével is. Mészáros János mérnökkel, a szövetkezet agronőmusával az említett növény termesztésének előnyeit és problémáit boncolgattuk. Beszélgetétünk folyamán több érdekes adat birtokába jutottam. Megtudtam például, hogy a kender termesztése a rentabilitás szempontjából vetekszik a búzatermesztéssel. A kender az 1968-as évben 30 hektáron 65,7 mázsa átlagtermést adott, míg 1969-ben 88,6 mázsa és 1970-ben 68,9 mázsa átlagtermést takarítottak be egy hektárról. Az azévl terméshozam alapján a kender hektárja 4072 korona ráfordítás mellett 5720 korona tiszta jövedelmet biztosított a szövetkezetnek. Ezenkívül — a tapasztalatok alapján — jó előveteménynek is bizonyult, hiszen korán történik a betakarítása, s így elég idő áll rendelkezésre a talajelőkészltési munkálatok elvégzéséhez. Az 1969-es évben Bezosztája búzát termesztettek 30 hektáron kender után, s 47,6 mázsa átlaghozamot értek el, ami szintén amellett szól, hogy a kender jó elővetemény. Szóljunk talán néhány szót a kender agrotechnikájáról is. A szövetkezetben a gyomirtó kultúrák vagy olyan növények után vetik, melyeknél vegyszeres gyomirtást végeztek. A feltűntetett hozamátlagok alapján az idei termés lényegesen gyengébbnek mutatkozik az 1969-es éveknél. Itt azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a kender nem abba a földbe került, amelyet eredetileg kijelöltek, mert a talajvizek jónéhány parcellát elárasztottak, s így nem nagy választása volt a szövetkezetnek: oda vetettek, ahova lehe-Gépesítéssel a tobbtermelésért A növénytermesztés színvonalának emelése, a termelés intenzitásának növelése megköveteli a magasfokú gépesítést. Éppen ezért nagy gondot kell fordítanunk az új, korszerű mezőgazdasági gépek . gyorsütemű elterjesztésére, és gazdaságos kihasználására. Valahányszor a mezőgazdasági termelés fokozásáról, a gépesítés színvonalának emeléséről beszélünk, felmerül a kérdés: Vajon várható-e lényeges javulás ezen a szakaszon? Többé-kevésbé erre a kérdésre kívánt választ adni a nemrég Bratislavában megtartott szaktanácskozás Is, melyen részfvett Németh Jenő mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és elelraezésügyi áiiniszterhelyettese, valamint a brnói Zbrojovka és a zvolent Agrotechnika képivelője — Rudolf Drštka mérnök és Karol Boháőek mérnök — 'is. Drštka elvtárs röviden elemezte a gépellátás jelenlegi helyzetét, majd rámutatott a felmerülő problémákra és nehézségekre. Ezután részletesen' ismertette az 1971-es évben esedékes gépi termelés főbb irányelveit, s a legfontosabb gépeknél arra is kitért, milyen mennyiségben tudjuk majd kielégíteni a hazai keresletet. Mezőgazdaságunknak egyre nagyobb szüksége van a nagy teljesítményű erőgépekre, traktorokra, ezért elsősorban az ezirányú termelést szorgalmazzuk. Az 1971-es évben — az ezévi össztermeléshez mérten — 20—30 százalékkal több mezőgazdasági traktor elkészítését tervezzük, ami annyit jelent, hogy országos méretben az idei 3600 db helyett 4500 traktort gyártanánk. Az előállított erőgépek 33 százaléka Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek gépparkjait bővítené. Ennek alapján a saját gyártmányú traktorokból 1500 db kerülne az SZSZK területére, ami 500 darabbal több, mint amennyit az 1970-es évben kaptak Szlovákia mezőgazdasági üzemei. A traktorok behozatalának növelésével a jövő évben sem számolunk, csupán annyi változás lesz ezen a szakaszon, hogy a Romániából importált traktorok mellett egyre nagyob szerep jut a Lengyelországból történő behozatalnak. A cukorrépa betakarítását szolgáló gépek gyártása megegyezik majd az 1970-es év ezirányú termelési szintjével, de előreláthatólag nagyobb mértékben részesednek majd ezekből a gépekből az SZSZK mezőgazdasági üzemel. Mindez azonban még nincs szerződésileg lezárva. Az ezévi gabonabetakarítási munkákban is jól megállták helyüket az NDK-ból imoprtált E—512-es kombájnok. Mivel mezőgazdasági üzemeink fokozott érdeklődést tanúsítanak ezen gépek iránt, az illetékes szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben fedezni tudjuk a keresletet. Az 1971-es évben előreláthatólag 21 százalékkal több E—512-est importálunk, mint ebben az évben. Továbbá 500 darab szovjet SZK—4-es gabonakombájn behozatalát is tervezzük. Ebből 180 db-ot számítunk Szlovákia részére. Szlovákiában az elkövetkező években szeretnénk elérni a kukorica vetésterületének lényeges növelését, s ezért nem szabad megfeledkeznünk a kukorica betakarítását szolgáló gépek számának fokozásáról sem. Itt elsősorban a Magyarországról Importált Braud adaptérokról van szó, melyek mind az SZK—4, mindpedig az E—512-es kombájnokra szerelve jó teljesítményt nyújtanak. A behozatal feltételeit egy különbizottság tárgyalja, a végleges megállapodás eredményét csak decemberben teszik közzé. Lényegesen sok probléma merül fel а ТВ—80 jelzésű burgonyaosztályozó és a különböző burgonyabetakarító gépek körül, mivel sok mezőgazdasági üzem jelentette be ezirányú igényét, viszont a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a gépek nincsenek kellően kihasználva a termelésben. A jelenlegi felmérések eredményei döntik majd el, vajon szükséges-e ezen gépek fokozott gyártása és importálása, vagy sem. A többéves takarmányok betakarítását szolgáló gépek közül főleg az NTVS—2,5 jelzésű felszedő-gyűjtőkocsik gyártását szorgalmazzuk, s az 1971-es évben az ezirányú össztermelést 10—12 százalékkal kívánjuk növelni. A traktor-pótkocsik gyártását is fokozni szeretnénk, hiszen a termelés jelenlegi intenzitása mellett nem tudunk eleget tenni a követelményeknek. Némileg ugyan fedezni tudjuk a keresletet a Romániából és Lengyelországból importált 3,5 tonnás pótkocsikkal, de sokkal nagyobb a kereslet az 5 tonnás és nagyobb teherbírású pótkocsik iránt. így főleg ebbe az irányba kell orientálódnunk ezen a szakaszon. Az alkatrészek kérdése már eléggé elcsépelt téma ahhoz, hogy valami újat lehetne róla mondani, örvendetes viszont az a tény, hogy az illetékesek ígéretet tettek arra nézve, hogy 1971-ben 10 százalékkal növelik az alkatrészgyártást, s minden erejükkel azon lesznek, hogy a lehető legrövidebb időn belül és a tőlük telhető mértékben elősegítsék az alkatrészhiány kérdésének megoldását. örvendetes továbbá az a tény is, hogy a felelős dolgozók megegyeztek abban, hogy szoros együttműködéssel teszik meg a kellő intézkedéseket szocialista mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében —dek— tett, s ez természetesen rányomta bélyegét az évi hozamátlagokra is. Az őszi mélyszántás után tavaszsaal simítózás, műtrágyaszórás, kultivátorozás és boronázás következett, nehéz boronákkal.. A vetést április 20—25-e között végezték el. Egy hektárra 100—110 kg vetőmagot szórtak el, majd könnyű boronákkal elvégezték a magtakarást. A vetés előtti műtrágyaszőrás alkalmával 223 kg tiszta tápanyagot juttattak a talajba, NPK trágya formájában. Közvetlenül a vetés után további 1,5 mázsa 30 százalékos LAV műtrágyát szórtak el minden hektáron. Ezt a műveletet azért szükséges közvetlenül a vetés után elvégezni, mert a kender kedvező viszonyok között — meleg, nedves talaj esetén — a vetéstől számított 3—4 napon belül kikel. A betakarítást augusztus 20-án kezdték meg, speciális rendrakó-kaszálógéppel, melynek napi teljesítménye 3—4 hektár volt. Utána körülbelül egy hétig száradni hagyták a levágott növényzetet, majd a kávézás (kötözés) és az összerakás (bálokba) következett. A betakarítási folyamat ezen része már teljesen a kézi munkára szorítkozik, és nagy szükség volt minden dolgozóra. A szövetkezet úgy oldotta meg ezt a feladatot, hogy minden dolgozónak kimért 20 árat betakarításra. így egyrészt biztosítja a munkák időbeni elvégzését, másrészt elkerülik egyes dolgozók egyenlőtlen megterhelését is. Az elszállítással viszont a szövetkezetnek nincsenek nehézségei, hiszen a felvásárló és feldolgozó üzem (Ivánka pri Nitre) közel van. Az ezévi kedvezőtlen időjárás ellenére 68,9 mázsa átlagos hektárhozamot értek el ennél a növénynél, ami nem kis eredmény. Ezen a szakaszon, valamint az egyéb növényfélék termesztésében mutatkozó eredmények eléréséhez a szakszerűen elvégzett termesztési feladatokon kívül nagyban hozzájárult a műtrágyák ésszerű és céltudatos kihasználása is. Az 1967-es évben elvégezték a talaj tápanyagtartalmának ellenőrzését, s az eredmények alapján kidolgozták a további évek trágyázási tervét. A tapasztalat igazolja a gondolat helyességét, hiszen az eredmények évről évre javuló tendenciát mutatnak. KÄDEK GÁBOR Megkezdődött a szovjet mezőgazdaság nagyszabású programjának végrehajtása A következő ötéves tervben a szovjet mezőgazdaság fejlődésének üteme évenként 7,5 százalékos lesz. Ha ehhez szemléltetésként hozzátesszük, hogy az eddigi ütem évi 4 százalékos volt, valamint hogy a Szovjetunióban az ipar fejlődésének üteme is alig több — 8 százalékos —, akkor nyomban látjuk, hogy ekkora célt a parasztság elé még sehol a világon nem tűztek, A következő ötéves tervben a hatalmas — általunk szinte elképzelhetet len méretű — szovjet mezőgazdaság a belterjesség irányéba fordul. A szán tőterületet mindössze két százalékkal növelik, a többletet a hozamok foko zásával állítják elő. Jellemző lesz a talajerő .mesterséges visszapótlása az öntözéses gazdálkodás, az állattenyésztési kombinát, egyszóval a mező gazdasági termelést ipari alapokra helyezik, ipari jellegűvé teszik. Első helyen to.vábbra is a gabonatermesztés fokozása áll. A hozamokat hektáronként négy mázsával kell növelni. Ez a Szovjetunió hatalmas területén igen nagy feladat, de megoldható, hiszen a világtekintélyű szovjet tudomány sorra adja az új fajtákat. Egyik ilyen nagy hozamú búzából az idén Kubányban már jókora területen hektáronként 35 mázsát takarítottak be. Komoly gondot fordítanak a takarmányfélék, a burgonya, a napraforgó, a gyapot, a cukorrépa, valamint a zöldség- és gyümölcsfélék termelésének növelésére is. Az állattenyésztésben a hústermelést 1975-re 16 millió tonnára növelik. Az 1970-es termelés 11 millió tonna volt. A tejfelvásárlás 43 millió tonnáról 55-re, a tojásfelvásárlás 15 milliárd darabról 25 milliárdra fokozódik. A páratlan méretű tervet a világon egyedül álló méretű anyagi erőkkel támasztja alá a szovjet gazdaság. Az évi beruházások növekedése 210 százalékos lesz. Az öntözéses területet például három millió hektárral növelik. Ez megközelíti hazánk szántóterületének a felét. A talajjavítást még nagyobb területen, ötmillió hektáron végzik el. Műtrágyából és növényvédő szerekből kétszer annyit használnak fel, mint eddig. Megkétszerezik a gépparkot is, vagyis a mezőgazdaság a következő öt évben annyi gépet kap, mint a megelőző ötven esztendőben! Rendkívüli ipari erő szükséges ahhoz, hogy ezt az anyagi-műszaki bázist megteremtsék a Szovjetunióban. A szovjet gazdaság termelőképességét azonban nem vitatják sehol a világon, sőt, azt is tudják, hogy ezt az erőt a világ békéje érdekében nem lehet teljes egészében az életszínvonal növelésének szolgálatába állítani. De például a minszki traktorgyár már ma is 300 erőgépet bocsát ki naponta. Nemcsak a termék korszerű, hanem a technológia is. Az üzemet már nagymértékben automatizálták, a termelést elektronikusan irányítják és ellenőrzik. Ilyen üzem több is van a Szovjetunióban, s ezek száma rövidesen megsokszorozódik. A tervet természetesen a földművesek, a szovhozok és kolhozok tagjai, dolgozói, vezetői váltják valóra. Az állami segítség mellett igyekeznek erőt meríteni a szélesebb körű összefogásból is. A szovjet kolhozok kétharmada már eddig is részt vesz valamilyen társulásban. Ezek leginkább a termékeket dolgozzák fel, vágy szolgáltatásokat nyújtanak a falusi lakosságnak. Vannak húsfeldolgozó, takarmánytáp-előállító, erdőikitermelő, de még villamos erőműveket üzemeltető társulások is. Nem kívánhatunk szebbet, jobbat a testvéri szovjet népnek, mint azt, hogy ez a történelmileg páratlan terv minden részletében maradék nélkül váljon valóra. Ismerve a nagy szovjet föld adottságait, a szovjet gazdaság erejét és a szovjet emberek felkészültségét, biztosak vagyunk benne, hogy a siker nem marad el. A mezőgazdasági üzemekben az utóbbi években egyre több műtrágya kerül felhasználásra. Ennek kedvező hatása természetesen megmutatkozik a heklárhozamok növekedésében is. Ahhoz, hogy a műtrágyázás iránt támasztott agrotechnikai követelményeket a lehető legjobban kielégítsük, megfelelő műtrágyaszőró gépekre van szükség. A különböző műtrágyaszőrők közül most kettőt mutatunk be. A holland gyártmányú Vicon műtrágyaszóró (1) munkaszélessége 8—12 méter. Az egy hektáron elszórásra kerülő műtrágyaadagot 30—300 kg között szabályozhatjuk. A lengyel gyártmányú RCW-2 típusú röpítőtárcsás műtrágyaszóró (2) a szemcsézett szuperfoszfát vagy hasonló szemcsézettségé műtrágya szórásakor 11—12 méteres, a többi műtrágyaféleség szórásakor ped'4 В—7 méteres munkaszélesságeel üzemeltethető. —kp—
