Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-05 / 49. szám
Fémvázas kaptár A Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti részlegén találkoztam dr. Szvoboda Árpád budapesti asztalossal s talán nem is kell mondanom, méhésszel. Minden páros órában mutatta be, illetve ismertette fémvázas kaptárait, amelyeket saját elgondolása alapján készített és szabadalmaztatott. Egyelőre még nem tudni milyen hordereje van találmányának, ám minden újítás hoz valamit a közösségnek. Amikor méhészünk észrevette, hogy melegen érdeklődöm kaptárai iránt, szívvel-lélekkel magyarázott. Ám a hitelesség és pontosság kedvéért mondja el maga, mi késztette arra, hogy a fémvázas kaptárak készítését szorgalmazta. „Méhészkedésem kezdetén láttam, hogy az idő viszontagságainak kitett kaptárak fenyőfából készülnek. Mint asztalos tudom, hogy a fenyőfa kevésbé alkalmas erre. Próbálkozni kezdtem tehát a legjobbnak ítélt anyag, a farostlemez felhasználásával. Összecsapolt fenyőfa keretre enyveztem fel a farostlemezt kívül-belül, és az ilyen lapokból készítettem kaptárt, de minden igyekezetem ellenére a farostlemez éle takaratlan maradt. Már pedig az ott igen sérülékeny. Az is bizonyos, hogy a farostlemez semmiféle enyvezéssel sem tart a fenyőfán, mert csak a felületén tapad, és rétegesen foszlik. Először fenyőfa takarólécet szegeztem a kaptár sarkaira. De ez nem volt tartós; mert a fenyőfa és a farostlemez másképp reagál a nedvességre, hőre, sőt a festékre is. A fenyőfa lécet fémlemez csíkkal próbáltam helyettesíteni. Az sem volt alkalmas. Ha csak a függőleges éleket takarom be, a vízszintesek továbbra is sérülékenyek maradnak, ha pedig azokat is betakarom, a sarkokat szinte lehetetlen kifogástalanul egybedolgozni, és az alsó vízszintes élnél körös-körül beszivároghat a víz. A kaptár alját tehát nedvesség éri. A fenyőfa keretre enyvezett farostlemez lapok összeépítése [szegecselése, facsavarozása, csapolása) nem Időálló; rázkódtatásra, nyomásra meglazul. Ugyanez érvényes a sarkokra szegezett fémlemezcsíkokra is. így jutottam el a fémvázas kaptár készítéséhez. Ezt az 1964. évi országos mezőgazdasági kiállításon aranyéremmel tüntették ki. A nagyüzemben gyártott fémváz a kereslet arányában készülhet. Felhasználásával bárki, faipari tudás nélkül, leírás nyomán elkészítheti kaptárját, tetszés szerinti hőszigeteléssel. A fémváz zárt egység. A falakat beleszorítjuk, hozzászegezzük, a szegeket elhajtogatjuk. így tartós kaptár képződik. A fémváz 0,65—1 mm vastag lemezből készül. Vastagabb szögvasból nem jó, mert az nagyon nehéz, megmunkálása drága és a falakkal való öszszeszegezése körülményes. Mivel azonban a szeghelyet előre kifúrják, a szegezés nem tart jól, mert a szegnek a fémben is szorulnia kell. A szorulást pedig úgy érjük el, hogy a falak és kitámasztó lécek behelyezése után a szeg tek lyukasztóval helyet készítünk. így a fémlemezen kívül a szegfejnek mélyedést, belül pedig peremet képezünk, mely az alatta levő farostlemezt biztosan rögzíti. Azért hangsúlyozom a szeget, mert a facsavar nem alkalmas, fenyőfában hamar meglazul, és drága is. Ha ellenben a szeget a lyukasztott helyen átütjük a fejére helyezett vasalátétet rátartva, s belül elhajlítjuk, akkor a szegecseléshez hasonló szorosan és jól tartó kötést kapunk.“ Természetes, hogy a fémvázat bizonyos tartósító anyaggal behúzzák, hogy úgymond „örökös“ legyen. Mivel ezidáig nincs tudomásom arról, hogy valaki nálunk fémvázas kaptárt készített, dr. Szvoboda elvtársat megkértem egy szívességre. Ha a cikk nyomán valaki megpróbálkozik hasonló kaptárak készítésével, nincs-e kifogása ellene. Kérdésemre tagadólag rázta a fejét s találmányát önzelenül felajánlotta a Csehszlovákiában élő méhészeknek. Nem ártana, ha valamelyik „asztalos méhész“ élne az adott lehetőséggel, ellenben jó lenne, ha szerkesztőségünkkel Is tudatná elhatározását. Fémvázas kaptár liárjm és két fiúkkal. Fémvázas kaptárak sarukkapc.s ,.u segítségévéi összeszerelve, vándurlásra készen. Az enielödaru egyszerre nyolc kaptárt rakhat a pótkocsira. Előtérben az újítások szerzője dr. Szvoboda Árpád. Szöveg és fotó: sándor Fáradhatatlan méhész Deménden (Demandice) mindenki bizalommal fordul Stutika Károly bácsihoz, ha méhészettel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A 62 esztendős méhész ifjú korban kezdte mesterségét. Az idők folyamán nagyon sok elméleti és gyakorlati tapasztalatot szerzett. Állandó olvasója a méhészeti szaklapoknak, s az évek során tisztséget töltött be a helyi méhész' egyesületben. Most is nagy igyekezettel irányítja a méhészek munkáját. Ezt még tetőzi az a tény, hogy felügyeletet gyakorol a vándorméhészekre, akik aikácvirágzás idején a falu határában telepednek le. Stutika méhész lakásán »járva megmutatta a nyilvántartási • izetet, amelyben a vándorméhészek nevei szerepelnek Rózsahegytől Dolný Kubínig, Banská Bystrtcától Podkonicéig és még i i tudja hány községből keresik fel a deméndi akácosokat a méhészek. Idén egy kis huzavona is akadt a vándorméhészek között, mivel Peresen Szmugula méhésznél keletkezett betegség miatt néhány héten belül nem vándorolhattak tovább a méhészek. Jelenleg 300 méhcsaládot tart nyilván Károly bácsi, de szerinte 500 is lehetne, hiszen egyre több fiatal méhész kéri felvételét az egyesületbe. Remélhető, hogy segítsége révén ezt a számot rövidesen elérik. —bj— HM U b itiu A szüret mindig örömünnep-félét jelentett. A nagyüzemi szőlőbetalkarítás kissé másabb, de azért ott Is jókedélyűek a sürgő-forgó lányok, asszonyok és az oda beosztott dolgozók. Az idén különös örömük volt e vincelléreknek hiszen rendkívüli gazdag termést takarítottak be a korszerű telepítésekről. Több szőlészetben jártam az ősz folyamán. Hodoson (Vydra, ny), Csallóköz legnagyobb szőlészetében a vezető mérnök örömmel újságolta, hogy az országos borversenyre küldött valamennyi fajta boruk érmet nyert. Elismerően szólt az idei termésről, amely, mennyiségileg és minőségileg is kiváló. Több fajtánál 20, sőt még magasabb mustfokot is elértek, az átlaghozam pedig 100 mázsán felüli volt. Alsópéterről, az egyik legjelentősebb dél-szlovákiai szőlőtermelő gazdaságból kétfajta bort küldtek a „nagy vetélkedőre“ s mindkettő aranyérmes lett. A borverseny megemlítésével csak azt akartam aláhúzni, hogy a Duna menti nagyüzemi szőlőtelepítések beváltak, és jelentősen hozzájárulnak az ország borfogyasztásának kielégítéséhez. Az idén különösen, mert általánosságban nagyobb a hektárhozam. Igaz, a minőség nem volt a legjobb. A gazdag termés többhelyütt komoly gondot okozott a felvásárlásban. Talán a legkritikusabb helyzet a komáromi járásban volt. Egy időben a társulás igazgatója, akinek ezernyi a gondja, mindent félretett, hogy segítsen helyet biztosítani a szőlő levének. Ennek ellenére a mezőgazdasági üzemek vezetői, s különösen a szőlészet irányítói sokat mérgelődtek az eladással, és esetenként órákat kellett várakozniuk a borfel. dolgozó üzem előtt. De előfordult az is, hogy visszaküldték a szállítmányt, mert képtelenek voltak feldolgozni a szőlőt, illetve a mustot tárolni. Még szerencse, hogy vannak sörgyáraink, ahol a tartályok jelentős részét (a sörgyárak igazgatóinak bosszúságára) borral töltötték meg. Ha nincs ez a jelentős pegítség, semmi esetre sem tudták volna elhelyezni az idei bortermést. František Verný, a Nyitnál Borüzem párkányi üzemrészlegének vezetője még más megoldást is talált. Az üzem tágas udvarán (az idő viszontagságainak kitéve) állította fel a tartályokat. és abban helyezték el a már kiforrott bort. Különféle megoldásokat kerestek a szőlőlé elhelyezésére. Egy azonban tény, hogy megint eső után vettük fel a köpönyeget, illetve elfelejtettünk időben bortárolókat építeni. Ezt minél előbb pótolni kellene. Köbölkúton (Gbelce) és Ögyallán (Hurbanovo) már hozzáláttak borfeldolgozók és tárolók építéséhez. Az elkövetkező időszakban az lesz a fontos, hogy a jövő szüretig legalább a tervezett üzemek egy részét átadják rendeltetésének. Az Illetékesek kövessenek el mindent az építkezés gyors üteméért, mert jövőre újabb hektárok fordulnak termőre, és még nagyobb gondot okoz majd a szőlő felvásárlása. örültek a mezőgazdasági üzemek vezetői, a szövetkezetek tagsága, hogy az idén gazdag szőlőtermést szüreteltek, viszont üröm volt számukra és a felvásárlóikéra is az, hogy nem rendelkeznek elég tároló hellyel, s ezáltal sok bosszúságot okoztak egymásnak. Tóth Dezső Varga János kisújfalusi vincellér és társa, Udvardy Ferenc sokat fuikározott az idén, hogy a gazdag szőlőtermés betakarítása és eladása a legnagyobb rendben follyon. A Párkányi Borászati Üzemben az udvarun sorakoznak a borral megtöltött tartályok A faragó hernyók egész ** Szlovákia területén megtalálhatók. A legtöbb gyümölcsfajtát megtámadják, de a többi, gazdaságilag hasznos lomblevelű fát sem kímélik. A fák törzsének és ágainak fás részében csőszerű járatokat vájnak. A megtámadott gyümölcsfák lassan nőnek, rosszul teremnek és erősebb szél esetében a meggyöngült törzset, ágat kettétöri a szél. Elszaporodásuk megfékezhető, ha figyelemmel kísérjük a gyümölcsösök földjét a fakoronák, fatörzsek alatt. Ha vörösesbarna fűrészpor-ürülékcsomófcat találunk, ez biztos jele a farágő hernyók jelenlétének. Szlovákia területén a kis farágó pille (Zeuzera pyrina) és a Nagy farágó pille (Cossus cossus) támadja a gyümölcsfákat. A Kis farágó pillék hernyói a vékonyabb ágakban és a fiatal fák törzsében készítenek járatokat. A gyümölcsfák közül az almát támadják a legjobban. A lepkék éjjel repülnek. Szárnyuk színes, szürkésfehér, kékesfekete pettyekkel díszített, főleg az első pár szárnyak foltjai szembetűnőek. Fehéres testükön hat fekete kerésztcsík található. Testük erősen A szőrözött. A kárt 3—6 cm hoszszúságú, sárgásfehér színű, barnásfehér pontokkal tarkázott hernyói okozzák. A Nagy farágó pille hernyója idősebb fák törzsét és az erősebb vázágakat károsítja, sokszor csoportokban. A lepke erős, vastagtestű, szőrös. Szintén este repül. Színe szürkésbarna, elmosódott, hullámvonalas rajzolattal. Hernyója kifejlődve hatalmas, - nagyújjnyi vastagságú, hosszúsága elérheti a 10 centimétert. Színe barnáshúsosvörös. A hasi része világosabb. A fej és fejvédő pajzs feketésbarna. Mindkét farontó_ lepkefajta élete hasonló. A nyár folyamán nappal összecsukott -ssárnnyal pihennek a fatörzseken, csak éjjel röpködnek. A nőstények farepsdésbe, kezeletlen sebhelyekre rakják többszáznyi tojásukat. A kikelő hernyók csoportosan támadják a fát, de az egész környéket megfertőzhetik. Ha a fákon nappal pihenő lepkéket veszünk észre, szedjük farágó pillék kártétele össze és pusztítsuk el azokat. A Kis farágó pille az akácokon és orgonán is kedvező feltételeket talál, azért azok törzsét és. ágai alatti részét rendszeresen ellenőrizzük, nehogy rajtuk is fertőzési gócok keletkezzenek. A Nagy farágó pille viszont előszeretettel telepszik meg a fűzfákon. A gyümölcsfákon kisebb befúrások esetében még az élősködő hernyót éles végű acéldróttal elpusztíthatjuk. Nagyobb és mélyebb vájatoknál hasznosabb ha vattára felszívatott nikotint, szénkéneget, dichloretánt, arafoszfotiont vagy benzint juttatunk a nyíiásbu. A behelyezés után azonnal oltóviasszal vagy sebkátránnyal betömjük a nyílást. A fejlődő káros gázok megölik a hernyókat. A fertőzött ágakat lefürészelés után tüzeljük el. C Ifiliász Árpád
