Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-05 / 49. szám
Ne feledkezzünk meg a szőlő fedéséről A legutóbbi tél szeszélyes időjárása a fedés nélkül hagyott szőlőkben tetemes károkat okozott. Ez arr.a figyelmeztet, hogy nem szabad elmulasztani ezt az igen fontos munkát. Ha ugyanis a hőmérséklet hosszabb ideig —10 —15 C fok alatt marad, a szőlő rügye, vesszeje, sőt még a tőke idősebb részei is elfagyhatnak, ez pedig jelentős terméskiesést okoz. Főleg a síkvidéki szőlők szenvednek fagykárt; a domb- és hegyvidéken a fagyzugos, mélyebb fekvésű területek veszélyesek. A fedés célja, hogy megvédjük a rügyeket, a vesszőket, szálvesszőket, a tőkék törzsét a téli fagyoktól. Egyúttal a talajt mélyebben fellazítva elősegítjük az őszi-téli csapadék megőrzését. A fagy hatásának kitett talaj szerkezete javul, és ezzel a következő évi talajmunka könnyebb lesz. Háztáji szőlőkben, házikertekben a szőlők fedését a szüret után végezhetjük, ha már a levelek lehullottak. Kötött talajon a munkát lehetőleg a nagyobb őszi esőik előtt fejezzük be, mert a sáros talaj a rügyek befülledéséhez vezet. Homokos területen nedves talajjal is takarhatunk. Ha azonban a föld már megfagyott, semmiféle talajon ne fedjünk. A takarást kézierővel, kapával, fogatos és gépi fedőekével végezhetjük. A földet bakhátasan — vigyázva, nehogy a tetején nyílás maradjon, ahol később _ a víz befolyhat — húzzuk fel a tőkére. A bakhátat úgy alakítsuk ki, hogy a föld kiszáradása után se omoljon le. Hegy- és domboldalakon a bakhátak lehetőleg a lejtő irányára keresztbe helyezkedjenek el, hogy a talaj a csapadékot jobban megőrizze, s a lefolyó' víz kártételét — az eróziót — is meggátolja. Oj telepítések, hegyi szőlők esetében (ahol csak kézi erővel végezhető el a munka) a kupacos vagy halmos megoldást válasszuk. Mindkét eljárás esetén vigyázzunk, hogy a takaráskor a földréteg a tőke külső és belső oldalát egyformán borítsa. A tőkéket fedő föld vastagságát a metszésmód is meghatározza. Rövidcsapos metszésnél legalább 2—3, hosszúcsaposnál 3—5 alsó rügyet takarjunk le. Félszál vagy szálvessző meghagyásakor mindegyik tőkéről 1—2 vesszőt fektetünk le és takarunk be. Domb- és hegyvidéki szőlőkben a kordonművelésű tőkéket nem kell fednünk, de ha kertünkben a lugas és magas kordontőkék védtelen helyen állnak és több alkalommal fagyási tapasztaltunk, érdemes ezeket szalmával, gyékénnyel vagy papírral bekötöznünk. Síkvidéki kordon szőlőkben a tőkéken képzett biztosító csapot feltétlenül be kell takarni. Sz. F. Ipolyvarbó (Vrbovka) mindig híres volt káposztatermesztéséről. Valamikor a termelők lovasfogatokkal szállították a vitamindús káposztát eladásra a környékbeli falvakba. Az e'fsz az utóbbi években már nem foglalkozik káposztatermesztéssel, mert Dánóczi Ferenc elnök szerint nem kifizetődő, de a tagok továbbra is folytatják a hagyományt és minden földterületet kihasználnak káposztatermesztésre. Felvételünk az egyik családi ház kertjében készült. A szépen zöldellő káposzta előtt már egyszer fizetett a föld, mert előtte korai burgonya díszítette a kertet. Varbón ugyanis a korai burgonya közé ültetik a káposztaipalántákat, hogy azok idejében megerősödhessenek, és a burgonya begyűjtése után gyorsan fejlődhessenek. A varbóiak tehát háztáji kertjeikben is káposztát termelnek, hogy minél több vitamindús, jó minőségű káposztával lássák el a környéket. Balia felv. Korszerűsítik a szőlő munkálatait Kaktusz a lakásban Az utóbbi esztendőkben a Nagykéri (Milanovce) Egységes Földművesszövetkezet is rátért a szőlő nagyüzemi termesztésére. Idén 22 hektárról 130 mázsás átlagos hozamot értek el. A későbbi telepítésű ültetvények még nem fordultak termőre. A korábban kiültetett Rizling borszőlőfajta például 170 mázsás termésátlagot adott. Jövőre várják a bőségesebb hozamot, mert akkorra a későbbi telepítésű szőlőültetvények is teljesen termőre fordulnak. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezet szőlészetében a termés betakarításán kívül majdnem minden munkát korszerűsítettek. A sorközi talajművelésnél rotavátorokat alkalmaznak. így dolgozzák a talajba a trágyát is. Továbbá a permetezést és a permetlé készítését is gépesítették. A kézi munkaerőnek gépekkel való helyettesítése lehetővé teszi, hogy jövőre újabb tizenegy hektárt telepítsenek be jófajta szőlőalanyokkal. A mellékelt képen látható tartályokban készítik a permetlevet. Onnan töltik a vontatott permetezőgépekbe, s a növényvédelmi szempontból fontos munkálatokat néhány ember bevonásával végezhetik. A másik kép azonban már ennek ellenkezőjét mutatja. A tőkék befödésénél ugyanis még megoldatlan a gépesítés. Peternai István bácsinak, Kazán Eszternek és Száraz Margitnak kézi kapákkal kellett elvégezniük a fontos fedési munkaműveletet. -hai-Szobai tenyésztésük csak akkor sikerül, ha eredeti környezetükhöz hasonló feltételeket biztosítunk számukra. Az északi fekvésű szobákban gyengén fejlődnek, virágzásuk legtöbbször elmarad. Talajuk: egy rész tápdús kerti föld és egy rész közepes szemcse nagyságú folyami homok keveréke. A túl finom, iszapszerű homok nem felel meg. A cserép aljára ajánlatos 1—2 cm tiszta homokréteget helyezni. A kényesebb fajták talajához kevés faszénport keverjünk, mert ezzel a gyökérzet rothadását akadályozzuk meg. Nyáron havonta 1—2 szer öntözzük. Ősszel az öntözést csökkenteni kell, így készítjük elő a növényt a téli pihenésre (november—március). A pincében telelő kaktuszokat sem öntözzük. A műtrágyakeverék, a csontliszt serkenti a virágzást. Szaporításuk nagyon egyszerű. A leszedett, ..fiókákat“ ágdarabokat cserepekbe vagy szaporítóiádákba dugványozzuk. A kaktusz ritkán virágzik, de virág nélkül is szép dísze a lakásnak. (nj) A_ Mrp e^sjUaj^kjie vejé séne k_ké t^s e i p Manapság csinosabbnál csinosabb hazak épülnék falvainkon. A „fészekrakó“ fiatalember vagy idősebb honpolgár nem sajnálja az időt, fáradságot, a pénzt, hogy korszerű lakóháza legyen. Sőt, egyik másik építkező helytelenül versenyre kel a többiekkel az épület külalakjának korszerűsítésében. Ennek eredményeként nem lakóházak, hanem „paloták“ születnek. Ügy gondoljuk, a szemre is szép épületek megkövetelik, hogy környékük is rendezett, tetszetős, sőt különös legyen. Ezért nemcsak mutatós rózsafákat, virágokat kell ültetni, hanem jól megválasztott gyümölcsfákat is, melyekkel — amellett, hogy hasznot hoznak — szintén díszíthető házunk tája. E célra nagyon megfelelnek a törpe, de inkább az alakfák. E gondolat vezérelt bennünket arra, hogy néhány folytatás keretében aprólékos áttekintést nyújtsunk a törpe és alakfák neveléséről, kezeléséről, továbbá mindazon tudnivalókról, amelyek ezzel a témakörrel összefüggnek. A jobb megértés érdekében ábrákkal is érzékeltetjük az egyes munkafolyamatokat, illetve az alakfák nevelésének egyes formáit. Felhívjuk olvasóink figyelmét, gyűjtsék össze a soron következő szakmellékleteket, mert ezáltal átfogó, értékes segédanyaghoz juthatnak a fent említett kérdésben. Törpefáknak'azokat a ren" desen kisebb koronával bíró, elacsonytörzsű gyümölcsfákat nevezzük, amelyeket az Illető gyümölcsnem megfelelő gyenge — törpe — növekedést biztosító alanyára oltva, fává' nevelünk. Ezek ágait és termőrészeit az évszakok szerint megkívánt állandó kezelésben, nyesésben kell részesíteni. Az aliakfák viszont olydn törpealanyra oltott gyümölcsfák, amelyek koronáját — eltérően a többnyire természetes formájú koronával bíró törpefáktól — valamilyen szabályos vagy szabálytalan alakban neveljük, s ebben állandóan megtartjuk. Bokor alakú fák. Az ún. bokor alakú fák a törpefáktól annyiban különböznek, hogy bár törzsük — hasonlóan a törpefákhoz — egészen alacsony, de már nem minden esetben a rendesnél gyengébb növekedést biztosító törpealanyra lettek oltva. Ezek koronájának rendszeres nyesése — mint a gazdasági gyümölcsfáké általában — csak fiatal korukban történik, addig, amíg a fa bokor alakja kialakul. A törpe- és alakfák célja. Az ilyen fák nevelésére az késztette az embert, hogy mielőbb termőképes gyümölcsfákat nyerjen s ugyanolyan nagyságú területen több fát nevelhessen, többfajta gyümölcsöt termeszthessen, hogy az ilyen kis alakú, terebélyes koronát nem kedvelő fák közötti területet is gazdaságosan kihasználhassa Végül azért, hogy a vadalanyra oltott és nagy koronájú fák részére alkalmatlan, sekély termőrétegű területeket a törpefákkal hasznosíthatja. Törpe- és alakfák alkalmazása. Általában kerítéssel körülvett kisebb gyümölcsösökbe, elsősorban azonban házikertekbe valók. Az ilyen fákat évente és rendszeresen nyesni, ,a hajtásokat nyaranta többször is C kezelni, kurtítani kell. Fenntartásuk szakértelmet, hozzáértést kíván, ezért a gyümölcstermesztés legköltségesebb módja. Ültetésüknek, illetve alkalmazásuknak sokféle előnye van. így pl. a törpealany gyökérzete nem nő olyan mélyre, mint a vadalanyé. Ezért a rájuk oltott fákkal sokszor a sekélyebb termőréteggel bíró, vagy magas talajvizes területet is kihasználhatjuk. Kisebb koronájuk miatt ugyanazon nagyságú területre több fát ültethetünk, mint a vadalanyra oltott fákból. A kis korona kis árnyékot vet, s ezért kis kertekbe más növények hátránya nélkül ültethetők. Alakfák alkalmazásával a házak falait, kerítéseit is jövedelmezően kihasználhatjuk. Nemcsak termőképességük áll be korábban, hanem a rajtuk fejlődő gyümölcs nagyobb, szebb, tökéletesebb lesz. Megfelelő kezeléssel a fák rendes terméshozama minden évben biztosítható. Kezelésük minden tekintetben könnyebb, gyorsabban elvégezhető. A tavaszi fagy, a rovarkártevők és gombabetegségek ellen könynyelaben, olcsóbban és tökéletesebben megvédhetők és ezzel gyümölcsüknek elsőrendű minősége lesz. A gyümölcs leszedése is könnyebb, olcsóbb, mint a magas fáknál s a szél sem veri le olyan nagy mértékben a gyümölcsüket. Hátrányuk, hogy az ilyen fák élettartama sokkal rövidebb, mint a vadalanyon álló, magastörzsü fáké. Igaz, hogy mennyiségre nem teremnek annyit, de ezzel szemben gyümölcsük minősége (nagyság, alak, színeződés stb.) jobb. Csak rendesen bekerített helyre valók, mert a téli időszakban a fákat a nyúl tönkreteszi. Törpe- és alakfák felosztása. A törpefákat koronájuk fejlődése szerint két csoportba oszthatjuk. Az egyikbe a természetes koronával, a másikba a mesterséges koronaalakkal bírók tartoznak. Ugyancsak két csoportba oszthatók az alakfák. Az egyik csoportot a szabadon álló és egyben több irányban növekedő alakfák képezik, míg a másik csoportba a redélyzet mellett nevelt, rendesen csak egy függélyes síkban terjeszkedő alakfákat soroljuk. Törpe- és alakfák alanyai. A törpealanynak használható gyümölcsalanyokat a faiskolák szaporítják és ezek onnan szerezhetők be. Az egyes törpeféleségek természetes növekedése a fajuknak megfelelő vadnál gyengébb vagy sokkalta gyengébb lehet. Azért a törpaalanyokat mindig aszerint kell megválasztani, hogy erősebben fejlődő, nagyobb koronát nevelő, avagy gyengébben fejlődő törpe-, illetve alakfákat óhajtunk. Az almafát kisebb fa nevelésére, a paradicsomi almára vagy más néven francia Szentiváni almára, nagyobbra fejlődő törpefának pedig a doucin vagy hollandi Szentiváni almára oltjuk. Erős fejlődésű törpefát nevel az alanyul is használható Orbai alma. A két előbb említett alany melegebb, tápanyagokban és humuszban bővelkedő talajban díszük a legjobban. A körtefa törpealanya a birs, lehetőleg a vadbirs 1—2 éves gyökeres fája. Egészen aprófácskákat galagonya alanyra oltva is nevelhetünk. A nemes birs, mint természeténél fogva bokor alakban növekedő cserje, a saját magcsemetéjére vagy gyökeres bújtatásaira oltható. A naspolya birsre, saját magcsemetéjére, vagy galagonyára oltva adja a már természetinél fogva bokor alakban növekedő nemes törpefát. A szilva törpealanya a Szt. Julien szilvafa, esetleg a kajszibarack vadcsemetéje és egészen kis alakú fácskák nevelésére a kökényszilva. A cseresznye- és meggyfát Osztheimi meggyfára, erősebb növekedésű törpefák nevelésére pedig sajmeggyre oltjuk. A kajszibareckfát Szt. Julien szilvára, ritkábban keserűmandulára vagy kökényszilvára neveljük, egészen kis alakú törpefává. Az őszibarackfát keserűmandulára, nyirkosabb talajon Szt. Julien szilvára, egész kis fácskák nevelésére pedig kökényszilvára oltjuk. (Folytatjuk.) Szellemes forgórendszerű kézi talajlazító és gyomirtó szerszám látható a képen. A csillagkapák egymást keresztező fogai felaprózzák a talajt, egyúttal saját magukat is tisztítják. A szabályozható munkaszélességű szerszám csekély erőkifejtéssel gyors és alapos munkát végez. (Garten Center)
