Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-05 / 49. szám
Korábbi írásaimban többször nyomatékosan állást foglaltam, különösen a késő őszi és a kora t- vaszi szörpös etetések ellen. A késő őszi feles arányú etetés vízpárájának káros hatása van a jó telelésre. A besűrítéssel Járó „elöregítő“ következmények nem állnak arányban az etetés hatására néha meginduló kényszerfiasítás eredményeivel. Ha az etetett család váratlanul téli fogságra kényszerült, úgy a fiatal méhegyedek bölcsőjükből magukkal hozott bélsártől legtöbbször belső üritkezéssel kény-” telenek megszabadulni. Ezek a fiatal méhek többé nem hasznos tagjai a telelő méhcsomónak. A koratavaszi szörpös etetésről is tudjuk, hogy a sokszor rendkívüli télen legyengült méheket az etetéssel besűrítő munkára kényszerítjük. Ez nem a legszerencsésebb megoldás. Ezek után joggal kérdezheti az olvasó: hát etetés nélkül is lehet méhészkedni? A válaszom az, hogy gondos előrelátással jórészt igenl De lássuk hogyan? 1964-ben az Illertissen-i Heinrich Mack cég által készített és forgalomba hozott „NOSEMACK-ZUCKER“-t kaptam kísérleti célra. Két dobozban 600—600 gramm Nosemack-por volt, amely utasítás szerint 60—60 kg porcukorral keverve, mint Nosema elleni gyógyszer, száraz állapotban volt etethető. Méhészkedésem alatt szörp, vagy kristálycukor etetéséhez voltam szokva, így érthetően eleinte idegenkedtem a száraz porcukor etetésétől. Ha finomszemcsés kristálycukrot etettem, soha nem tapasztaltam, hogy a méhek kaptáron kívülre hordták volna. Aránylag könnyű oldódása miatt a méhek etetésére alkalmasnak találtam. Nem így a nagyobbszemcsés kristálycukrot, amelyből a méhek tekintélyes menýnyiséget kaptáron kívülre hordtak. A porcukor etetéssel legnagyobb gondot okozott az etetőládikák elkészítése. Ezeket igyekeztem minél alacsonyabb és nagyobb alapterületűre elkészíteni, hogy a keretek fölött egy fél méztérben elférjenek. Egy-egy ládikában 4 kg porcukor gyógyszerrel keverten elfért. A ládikák aljára — a keretekre keresztirányban — 2 db háromélű lécecskét szegeltem a ragasztás elkerülése végett. A lécekskék 8—9 mm magasak, hogy a méhek a léputcákból felfelé jövet a ládikák alatt minden irányban szabadon közlekedhessenek. Kaptáraim többfiókos kaptárak, így a ládikák a fiókokban jól elférnek. A ládikák első alkalommal történő behelyezésekor helyesnek véltem, hogy a porcukron keresztbe vékony mézcsíkot folyassak, csalogatónak. Később kiderült, hogy erre nem volt szükség. Az első napon 80—100 méhet találtam a belső ládafalakon a porcukor érintkezésének helyén, majd naponta egyre többet. Végül Js a négy kilő gyógyszeres porcukrot az erősebb családok 26—28 nap alatt, a gyengébbek 30—32 nap alatt maradéktalanul lehordták. A „NOSEMACK-ZUCKER“ etetésével kiváló hatást értem el. Az etetett családoknál a Nosema fertőzést bakteorológiai vizsgálattal már nem lehetett kimutatni. Tartósan felszámolni csak a legalaposabb lépcserével, kaptárfelújítással és fertőtlenítéssel tudtam. A gyógyszer elfogyott, utánpótlása lehetetlenné vált, de tovább nem is volt szükség etetésére. A gyógyszeres etetés után egy hasznos tapasztalatom azonban megmaradt. Erről alábbiakban szívesen beszámolok, mivel szeretném ha ez a méhészek számára hasznos útmutatásul szolgálna. Szaksajtókban emlékezésem szerint még nem olvastam olyan cikket, amelyben valaki a porcukor etetésével végzett kísérletének jó, vagy rossz eredményéről számolt volna be. Annál többet olvasunk a kristálycukor száraz, vagy nedves etetéséről. A porcukor etetésének eddig nem tulajdonítottunk olyan jelentőséget, mint amilyen tapasztalataim szerint joggal megilleti. A porcukor ma már finom por alakban kapható. Ha látszólag csomós is, könnyű szerrel szétnyomható. Megfigyelésem szerint csomós állapotában is szívesen feldolgozzák a méhek egy kevés időveszteséggel. Miután 1964 óta rendszeresen porcukorral etetek, így etetésének előnyeit s ha van hátrányait a következőkben foglalhatom össze: 1. Közvetlenül az akác utáni pergetéstől lekötöttség nélkül, folyamatosan etethető a hideg beálltáig. Nagy előnye, hogy etetése közben nincs rablási veszély s hogy a Hasításban nincs megállás. 2. A kevés idővel rendelkező méhészt nem veszi igénybe annyira, mint pl. a szörpetetés. A családonként és havonkénti elfoglaltság maximum 3—4 perc. 3. Nincs cukorveszteség, mint pl. a kristálycukornál, mert a méhek maradéktalanul feldolgozzák és egy morzsát sem dobnak ki belőle. 4. A porcukor etetésének hosszú ideje alatt a közben begyülő nektárral keveredve, előnyösebb téli eledel. A többfiókos kaptárakban jól elválasztható pl. a későbbi más hordásoktól. 5. A lehordott és átalakított cukor, legfeljebb 2—3 napig áll lefedetlenül a mindenkori mézkoszorú alatt, tehát telelésre minimális nyitott méz marad. 6. A szörpetetésnél nagy a kaptáron belüli páralecsapódás, amelyből a nyitott erősen bábinges sejtek szívesen telítődnek, nagy hátrányára az egészséges telelésnek. Hátrányai, hogy valamivel drágább a kristálycukornál, s hogy erős lehűléskor lassul a lehordás. A porcukoretetést a legtöbb kísérletező méhész azért nem alkalmazza, mert egyrészt a méhek az első napokban nehezen lepik el. Ha a méhek másnapra a beadott cukormennyiséget nem lepik el, abból arra következtetnek, hogy nem is fogják lehordani. Tudni kell, hogy a méhek előbb a ládika falán lefelé szoktak terjeszkedni a „cukorhegy“ irányába. Amikor a fenékre érnek, megkezdődik a köröskörüli nyalogatás, majd valósággal alábányásznak a cukorpor hegynek. Megfigyelésem szerint lábaikkal nem szívesen járnak eledelükön. Meggyőződésem, hogy azok a méhészek, akik időzavarban vannak és akiknek szabad idejüket jobban ki lehetne használni, a porcukor etetés sok gondtól megment bennünket. Ekkor egycsapásra megszűnik a méhészfeleségek szerintem teljesen jogos elégedetlensége is. Németh László A porcukor etetéséről A GYAPJAS GYŰSZŰVIRÁG MEZELESE A gyapjas gyűszűvirág, tudományosan Digitalis lanata nevezetes gyógynövény. A mértéken felül szervezetbe jutott hatóanyaga nagy méreg. Kutiak és Wohanka egy gyógyszergyárban méheket használt a gyűszűvirág megporzására, hogy a magtermést növelje. Fél hektáron kb. 30 ezer kétéves gyűszűvirágról volt sző. Főként poszméhek gyűjtöttek róla. A tpéhek csak gyengén látogatták, míg illatosított szörppel rá nem szoktatták őket. 1 kg Cukorból és 1 liter vízből kéázült szörpbe főzték evégett a virágokat. Augusztus végén kipörgették a mézet. Az öt kísérleti családból csak kevés mézet kaptak. A családok azonban jól fejlődtek, népesek voltak. A szerzők a mézben nem találtak Digitális-mérget (glikozidát). Azt, hogy a nektárban volt-e ilyen, nem lehetett megvizsgálni. A gyűszűvirágból való méz tehát nem ártalmas. (Ausztria] A GYURGYALAG FIÖKÄK Étrendje Korodi Gál I. és Libus A. a kolozsvári egyetemen a gyurgyalag vagy méhészmadár (Merops apiaster) fiókájának táplálkozását tanulmányozta. A Maros szakadékos partján az Arad megyei Pécska községnél kiásott fészkekben 23 fiókát vizsgáltak 19 napos koruktól 30 napos korukig, míg azok el nem hagyták a fészket. A bárzsing lekötésével táplálékmintákat vettek az élő madarakból. 40 alkalommal szedett 1161 mintát vizsgáltak. A táplálékban szitakötők (13,7%) és hártyásszárnyúak: méhfélék, darazsak, hangyák (66,2%) uralkodtak, más rovarféle kevés volt. A mezőgazdaságban virágporzással és méhészeti termékével hasznos rovarok közt a poszméhek 33,2 %-ban szerepeltek, a mézelő méh 17.5 %-kal, a herék 11,36 százalékkal. Ha feltételezzük, hogy a felnőtt madarak is ugyanolyan táplálékon élnek, mint a fiókák, akkor a gyurgyalagot hasznos rovarok pusztítása révén csak 32 %-ban lehet károsnak minősíteni. A gyurgyalak fiókák feltűnően sok eleséget kívánnak. Egy napos fióka 16 g súlyú 63 rovart fogyaszthat naponta, és egy fészek négy fiókája 30 napos koráig 1,95 kg súlyú 7488 rovart tud bekebelezni. A szerzők szerint föltétlenül védeni kellene a gyurgyalagot, mert csak kicsi területre szorítkozik, fiókái táplálékának csupán 17.5 %-a munkásméh, szép madár, növeli a szakadékos partok festői szépségét. (Románia) A CUKOR SZEREPE A BÁBOZOdASBAN A munjtás- és az enyaálca tápláléka többek közt a cukor mennyiségében különbözik: a munkásálca csak 4 %, az anyaálca 12 % cukrot kap benne közepesen. Amikor azonban a munkásálca már a bábozódás küszöbére jutott (72 és 96 órás kora közt), a dajkák egyszerre több mézet és kevesebb virágport adnak neki. Az anyaálca eleségének cukortartalma akkor sem változik. Arra lehet ebből gondolni, hogy a bábozódáshoz sok cukor szükséges. Két kanadai kutató, Shuel és Dixon kísérlettel vizsgálta ezt. A munkásálcákat kb. 3,5 napos korukban villanyos keltetőszekrényben, méhek nélkül tartották, s különféle eleséggel látták el. Egyetlen olyan álca sem tudott bábbá alakulni, mely az eredeti eleséget kapta, de a cukorral javított munkásálca-eleség az álcák bábozódására keltőszekrényben is alkalmas volt. Ugyancsak bábbá alakult azoknak az idős munkásálcáknak is egy része, melyek anyapempöt, tehát cukorban bővelkedő eleséget kaptak. (Anglia) 12. SZÄM Idén a szokottnál mosto" hább volt az időjárás a kertészkedőkre. Már a tavasz kezdte a rakoncátlankodást, amikor egyik napról a másikra nagy hótömeg hullt a melegágyakra és a szabadba kiültetett koraiakra. Később a szárazság rémítgetett, végül a korai fagyok véglegesen elpusztították a melegkedvelő növényeket. Balogh János, a tardoskeddi (Tvrdűsovce) szövetkezet kertésze is hasonlóan jellemezte az esztendőt: Kertészetüket nagyon érzékenyen érintette nemcsak a tavaszi és nyári szélsőséges időjárás, hanem méginkább az október első felében beköszötnött talajmenti fagyok. Hogyne, amikor 40 hektár fűszerpaprikájuk vált értéktelenné. Még szerencse, hogy egyszer alaposan megszedték, amikor 760 ezer koronát árultak a termésből. A kár, továbbá az áru átadása körüli huzavona arra késztette a szövetkezet vezetőit, hogy jövőre felére csökkentsék a fűszerpaprika területét. E pontnál nem árt, ha megállunk egy pillanatra. A köztudott okok miatt a dohány termesztését is beszüntette a szövetkezet. Lényegében tehát ezt helyettesítette a fűszerpaprika. Jövőre pedig ez a növény kerül sorra, holott egyrészt munkalehetőséget nyújt nemcsak az asszonyok, de a fiatalabb nemzedék számára, másrészt pedig egyike a legjövedelmezőbb zöldségféléknek. Mivel fűszerpaprikánk külföldön is keresett cikk, nem ártana felülvizsgálni a szövetkezet fentemlített állásfoglalását, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy területegységenként a lehető legnagyobb termést, illetve bevételt érjenek el mezőgazdasági üzemeink. Természetes elsősorban a felvásárló üzemmel kell tisztázni a dolgokat. A dinnye sorsa — amelyet idén hat hektáron ültettek — szintén hasonló. Olyan gondolatok foglalkoztatják a vezetőket, hogy jövőre ezt' is mellőzik. Ha meggondoljuk, hogy ez a terület 272 549 koronát hozott a közös pénztárába, úgy csodálkozik az ember az illetékesek döntésén. Szerintünk -a dinnyének jó piaca van, s ennélfogva nem kell idegenkedni termesztésétől. A kertészet „primadonnája“ az idén a zöldpaprika volt. öt hektáron termelték és 441390 koronát árultak belőle, összegezve, a fűszerpaprikán kívül termesztett 15 hektárnyi zöldségféle eladása révén 400 ezer koronával lépték túl pénzügyi tervüket a kertészek. Ez a tény méltán érdemel dicséretet, hiszen Tardoskedden egyetlen üvegház, palántanevelő nem áll Balogh elvtárs rendelkezésére. Ezek pedig nélkülözhetetlen kellékek, különösen a primőráruk termesztésénél. A zöldségkertészet eredményeit summázva arra a megállapításra jutunk, hogy a területet nem csökkenteni, hanem bővíteni kellene, annál is inkább, mivel az Érsekújváron épülőben levő konzervgyár nagy követelményeket támaszt majd a környékbeli mezőgazdasági üzemekkel szemben. Most pedig nézzük meg, mi újság a kertészet másik ágazatában, mégpedig a szőlészetben. A telepítés, illetve a tőkék állapotából ítélve nagy reményeket fűzhetnek hozzá a közös tagjai. Egyébként az idősebb telepítés már idén is bemutatkozott. Tóth József szőlész szavai szerint az Oportő 170 mázsát adott hektáronként. A Sevillon 150-et, a Rizling szintén, míg Szilvámból 130 mázsát szedtek hektáronként. Ellenben panasz van a Leánykára. Jóformán alig szüreteltek róla valamit. S ez nemcsak idén történt így, de az elmúlt években sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket annak ellenére, hogy évek során a metszés minden változatával próbálkoztak. Alkalmazták a rövid- és hosszúcsapos metszést, a szélvesszőzést, de egyik sem vezetett eredményhez. Ez pedig nagy kiesést jelent, hiszen a Leánykával beültetett másfél hektárnyi terület nagyon lerontja a tíz hektár termőszőlő átlagos hektárhozamát. Ezek után nincs más hátra, mint más fajtával kicserélni a tőkéket. Mivel a Peszeki leányka 160 mázsát adott hektáronként, valószínű, hogy ezt a fajtát ülte1970. DECEMBER 5. ф A barackfa halála • A farágó pillék kártétele • Öröm-üröm • Korszerűsítik a szőlő munkálatait ф Ne feledkezzünk meg a szőlő fedéséről ф A törpe és alakfák nevelésének kérdései ф Fáradhatatlan méhész • Fémvázas kaptár ф Ml a helyzet a méhek egészsége terén ф A porcukor etetéséről ф Külföldi érdekességek tik helyére. A szőlészet idei eredményeit összegezve azonban nagyon is elégedettek , a terméssel. Nem kevesebb mint 700 ezer koronát árultak, 330 ezerrel többet a tervezettnél, holott még öt hektárnyi telepítésről nem szüreteltek. Az 1959—60-ban ültetett* szőlőt még hagyományosan, tehát sűrűsorosan (120X150) telepítették. A tervek szerint minden második sort kivágásra ítélték. Amíg azonban a meghagyásra szánt sorokon a karok kellőképpen nem erősödnek meg, addig a közbeeső tőkék termésével is számolnak. Ez esetben gondot okozott a terület tápanyagellátása. A szövetkezet mindenre kész ezermesterei azonban ezt a kérdést sikeresen megoldották. Ruszék János műhelyvezető egy traktort és egy pótkocsit alkalmassá tett az említett munkák elvégzésére. A traktort 60 cm-rel, míg a pótkocsi rakodóterét az eredetinél 70 cm-rel emelte magasabbra. Ezáltal lehetőség nyílott arra, hogy a traktor, illetve a trágyával megrakott pótkocsi a középső sort — melyek mellől kiszedték a karókat — maga alá hajtja, s a tőkék károsodás nélkül „átvészelik“ a terület trágyázását. Ésszerű és sokat érő újítást végzett a szakember, ha meggondoljuk, hogy hektáronként 500 mázsta istállótrágya széthordásáról, illetve szétszórásáról van szó. A szőlő permetezését ugyancsak átalakított géppel végzik, amely egy-egy menetben három sor szőlőt permetez. Amint az elmondottakból kitűnik, a tardoskeddi szövetkezet egyik jelentős bevételi forrása ma is a kertészet, mely a jövőben ugrásszerűen fokozódhat. Ajánlatos lenne tehát, hogy maximális gondot fordítsanak a kertészet fejlesztésére. Sándor Gábor Aki a rimaszombati 503/09 számú tejcsarnokba lép, nyomban megcsodálja a negyven évenként egyszer nyíló philodendront, melynek virága magára tereli a látogatók figyelmét. Mindettől függetlenül a legtöbbet gyönyörködnek e ritka szép virágban Nagy Éva és Jolana C a 1 o v á, a tejcsarnok alkalmazottjai, akik a növényt szorgalmasan gondozzák. Foto: J. Dušek Kertészgondok
