Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-05 / 49. szám

197B. december 5. SZABAD FÖLDMŰVES ■«fcr Sporttevékenység gyermekcipőben ф Nincs szervezeti 'élét ф A fókái labdarúgók gyengén sze^ repelnek ф Honnan teremtsenek anyagi fedezetet ф A Helyi nemzeti bizótts’ág és a szövetkezei nem zárkózik, el ф Az ala* pos felkészüléshez edző kell ф A sokoldalú sportélet meg* teremtésének a bölcsője az iskola ф Jóka (Jelka) a galántai Járás leg­nagyobb községei közé tartozik. La­kosainak száma meghaladja a 4000-et, s így sok a fiatal. Az egységes föld­művesszövetkezetben aránylag keve­sen, körülbelül 60-an dolgoznak kö­zülük. Néhány nappal a Jókai látogatásom előtt a téliekkel beszélgettem, akik örömmel újságolták, hogy a kerületi bajnokság В osztályában az őszi for­dulók során veretlenül végeztek az első helyen, s azt is elmondták, mi­lyen terveik vannak a széleskörű sportélet fejlesztésével kapcsolatban. Jókán Szabó Tamással, a szövetke­zet ökonómusával — aki egyben a sportszervezet titkára is — vitattuk a sport terén falujuk helyzetét. — Őszintén megvallom, mind kul­turális, mind a sporttevékenység te­rén rosszul állunk, — jelentette ki őszintén. — A szervezetek vezetőségei nem aktívak és ez rányomja bélyegét tevékenységünkre. — Talán maradjunk a sportnál. — Csak a labdarúgásnál, mert más nincs nálunk — igazított ki a szim­patikus fiatalember. — Különben a járási bajnokság Tll. osztályában Ját­szunk, s csapatunk a sereghajtók közt van. — Mi az oka a gyenge szereplésük­nek? — Valójában nincs vezetőség a sportszervezetben. Papíron 120 tagjuk van, de sem vezetőségi, sem tagsági gyűlést nem tartottunk ebben az év­ben. Mivel nincsenek irányítók, nem rendezünk sportnapot, táncmulatságot és ezért nincs a szervezetnek pénze. Szégyenlem bevallani — mondta res­telkedve —, legutóbb még a Játék­vezető honoráriumot sem tudtuk ki­fizetni. — Edzője van a csapatnak? — Miből fizetnénk? Az idén a he­lyi nemzett- bizottságtól kaptunk 5000 koronát és az autóbusz-számlát a szö­vetkezet ki szokta egyenlíteni. De a kapott összeg édeskevés a felszere­lésre és a Játékvezetők honorálására. — És a mérkőzésekből a bevételek? — Rosszul megy a Játék, és néző alig lézeng a pálya körül. Bezzeg, ha magasabb osztályban játszanánk és Jól szerepelnének a fiúk, talán 500—600 néző is lenne egy-egy hazai mérkő­zésen. De hiába, manapság már rend­szeres edzés nélkül falusi csapat sem boldogulhat. Arra pedig nincs pén­zünk, hogy az edzőt honoráljuk. — Szóval kilátástalan a helyzet? —■ Eléggé. Szerintem a pártszerve­zetnek kellene foglalkozni a tömeg­szervezetek kérdésével és megbízni a kommunistákat, hogy segítsék elő a vezetőségek aktív tevékenységét. Vi­szont, amíg nem működik a sportszer­vezet és nem teremt anyagi forráso­kat, addig a szövetkezet többet ál­dozhatna a labdarúgásra. Végered­ményben a szövetkezet fiataljai közül is Jónéhányan rúgják a bőrt. — És az efsz Irányitól nem hajlan­dók? — Kérdezze meg őket. Itt üléseznek a szomszéd helyiségben. A szövetkezet elnöke Takács mér­nök és a vezetőség félretéve fontos tárgyalását hajlandók voltak szót vál­tani a falu sportéletéről. — Mi, amennyivel tudunk, segítünk — jelentette ki a szintén ott levő nemzeti bizottság titkára. — Viszont senk múlik a szervezeten is. A búcsú alkalmával megtartott mulatság min­dig szép jövedelmet hoz. Miért nem kérte a sportvezetőség a megrende­zését? Ezenkívül azt is be kell ismer­ni, hogy nem propagáljuk kellőkép, pen a mérkőzéseket. Részben ez is az egyik oka, hogy alig van néző egy­­egy mérkőzésen. Tény azonban, hogy rendet kell teremtenünk és olyan ve­zetőséget állítani az élre, aki törődik feladatával. Pastyrik Gáspár arról beszélt, hogy valamikor Jobb volt a sportélet náluk. Szerinte a szövetkezetnek még jelen­Atikpecsenye Már csak két hét volt hátra a szün­időből. Szerettük volna jól kihasznál­ni, ezért néhányan — jóbarátok — elhatároztuk, hogy „kiruccanunk“. Odahaza óriási harcok árán sikerült kicsikarnunk a szülői engedélyt. Sát­­rákkal, hátizsákokkal, konzervekkel felszerelve indultunk útnak. A nyárvégi nap még melegen sü­tött és pirosra festette arcunkat. Már Jól benne voltunk a hétben, s bizony fáradtan bandukoltunk az országúton. Jóformán azt sem tudtuk, hogy merre járunk. Most láttuk csak, nem is olyan könnyű a turistaélet, mint ahogy el­képzeltük. Az országutat szegélyező fákon néha találtunk még egy-egy ottfelejtett almát, s az erdőszélen vadkörtét, de ez édeskeveset enyhített az éhségünkön. A nyál összefolyott a szánkban, ha főtt ételre gondol­tunk. Pénzünk sem volt már, s így fáradtan és reménytelenül ballagtunk. Mentünk-mendegéltünk, egyszeresek az országút közepén észrevettük egy fehér libát. Közeledtünk hozzá, de az nem szaladt el. Ijedten verdesett a szárnyaival amikor hozzáértünk. Mi­kor eltávolodtunk tőle, szomorúan né­zett utánunk. — Szegény libuska! Menjünk vissza értei — mondták többen is. Visszasiettem és felkaptam. — Tyű, a nemjóját, de nehézl Mindegyikünk megemelte. A szegény szerencsétlen liba meg ijedtében „lesajnálta“ az egyik fiút. Letettük az út szélére, de amikor elindultunk, ismét az országút köze­pén csücsült. Hát csak nem hagyhat­tuk ott, kitéve a forgalom veszedel­meinek? Felváltva vittük a szárnyast. Ijed­ten tekergette a nyakát, menesztgette a szemeit és furcsa, száraz hangon gágogott. Egy tisztáson letelepedtünk. A tő. röttlábú libát árnyékba tettük. Vizet hoztunk neki és friss füvet téptünk a számára, de a boldogtalan állatnak sem étel, sem ital nem kellett. A nap délutánba fordult és hűvö­­södni kezdett. Tüzet raktunk. Ahogy üldögéltünk a tűzbe bámulva, rágtuk a száraz kenyeret és ettük az előző napi konzervmaradékot, szótlanul te­­kintgettünk egymásra. Mindnyájunk fejében ugyanaz a gondolat motosz­kált, csak nem mertük kimondani. Végre egyikünk megszólalt: — Mit kezdünk ezzel a libával?,.. Vágjuk lel — Javasolta. Mindenki egyetértett vele. Szegény liba keservesen gágogott, mintha csak tudná, hogy az 6 sorsát döntjük el. — Ogyis elgyúrta volna egy autó. így legalább hasznunk lesz belőle, lakomát csaphatunk. tősebben keli segíteni a sokoldalú sportélet kibontakozását. A vezetők közül többen azt Is emlí­tették, hogy az iskolában- kellene elő­készíteni a gyerekeket a sokoldalú sporttevékenységre. Ä valóságban nincs ez így, ezért gyenge a labda­rúgásban Is az utánpótlás. Štrbák Michal viszont nem nagy Jelentőséget tulajdonít a fiatalok spor­tolási lehetőségének. Míg erről a kér­désről beszélgettünk, inkább kiment levegőzni. A valóság az, hogy sem az elnök,­­sem a vezetőség nem zárkózik el a sportszervezet anyagi támogatásától. De szerintük a sportszervezet vezető­ségének az év elején pontos költség­­vetést kellene készíteni, mire van szükségük és ezt aztán megvitatná a közös vezérkara. Persze ez nem várható addig, míg nincs megfelelő vezetőség, amely garancia arra, hogy a megszavazott pénzösszeg valóban a sportfejlesztés célját szolgálja. A tények igazolják, hogy mind a szövetkezet, mind a helyi nemzeti bi­zottság szeretné, ha javulna a sport­élet a faluban és a fiatalok nem a füstös kocsmában töltenék szabad idejüket. Azt hiszem ehhez a legsür­gősebb feladat átszervezni a vezető­séget és olyan sporttársakat állítani az élre, akik tevékenykedni is akar­nak. Természetesen edző, vagyis ala­pos felkészültség nélkül manapság nehéz elképzelni Jó képességű labda­rúgó csapatot. Tehát az edző kérdését is rövidesen meg kell oldani. Persze, ennek csak akkor lesz értelme, ha a fiúk rendszeresen eljárnak a tré­ningre, s alávetik magukat az edző utasításainak. A labdarúgás még nem minden olyan nagy községben, mint Jőka. Le­hetne röp- és kézilabda csapat, tevé­kenykedhetnének az asztalítenisze­­zők, sakkozók, sőt atlétikai versenye­ket is rendezhetnének. Ehhez azon­ban feltétlenül szükséges, hogy a ki­lencéves alapfokú iskolában alaposan előkészítsék a tanuló ifjúságot a sok­oldalú sporttevékenységre. Tóth Dezső De ki vágja el a nyakát? Sorsot húztunk. És a fehér liba keserves gágogás között kilépett az élők sorá­ból. Átestünk a nehezén. Most már min­denki segített. Téptük, fosztottuk a tollát szaporán. Még lett volna mit tisztítani rajta, de az éhség sürgetett, így hát nyársra húztuk a libát és ha­marosan ott sült félig csupaszon, fé­lig pihésen a tűz felett. Minél tovább sült, annál furcsább szagot árasztott magából. Ez a szag igazán nem emlékeztetett az édes­­anyánk-sütötte libapecsenye ínycsik­landozó, finom illatához. Amikor megsült, szétvagdostuk. A hasából degene­­rált, füstölgő zúza esett ki, az epe fur­csa-zöldre festette a máját és kacska­­ringós tekervények kerültek ki a bel­sejéből. A beleU.* Csak ekkor jutott eszünkbe, hogy el­felejtettük kiszed­ni. Majdnem sírva fakadtunk. Végül az egészet — úgy, ahogy volt — bele­dobtuk a tűzbe, s lógó orral mentünk a bűz közeléből minél távolabbra. Irta és rajzolta: Lőrincz Zzsuzsi II. gimn. tan. •"■ymüy« Hogy milyen archoz milyen fri­zura illik, erre pontos receptet nem lehet adni, szabályok mégis vannak. Íme néhány: A kerek arcúak vigyázzanak, hogy a frizura ne tegye még göm­bölyűbbé az arcukat. Igyekezzenek a frizurával minél keskenyebb arc hatásét kelteni. Tehát nem helyes a fül mögé fésült haj, kerülni kell a szimmetrikus formát, a középvá­lasztékot, a lófarkat, az apród frL zu rá t. Helyes a fejtetőn magasra fésült, asszímetrikus frizura, s az oldalválasztéik is biztosan jól álL A hosszúkás arcúnknak viszont igen előnyös a most divatos apród­­frizura és a lófarok is. A hosszú, sima frizurát kerüljük, mert még hosszabbá teszi az arcot, és bete.­­ges kifejezést kölcsönöz neki. Az oldalválasztékot ugyancsak kerül­ni kell. A háromszög alakú arcúnknak arra kell ügyelniük, hogy ne si­mítsák hátra a hajukat. Az arcba hulló fürtökkel ügyesen el lehet takarni a kiálló arccsontokat, A most divatos, göndör, arcba fésült frizurák megfelelőek. * A négyszögletes arcú, széles homlokú és széles állkapcsú nők­nek kerülni kell az olyan frizurát, amely felfedi az arcot, tehát a sima, leeresztett hajat. Jól áll ne­kik az asszímetrikus, göndör, leve­gős, arcba fésült frizura. Szerkesztőségi Üzenet: „Bánat“ jeligére ezt a választ adjuk: ön szerencsétlennek érzi magát, hogy természetesen göndör a haja. Sokan, de nagyon sokan ennek őszintén örülnének. Külön­ben a mai modern fodrászatban bármilyen göndör hajat kisimíta­nak. A hajszárazság ellen pedig használjon olajat vagy brillantint. Különben, amint látja, nemcsak a hosszú hajviselet a divat és az ön göndör hajából a mellékelt ábrák szerint remek frizurát csináltathat. A testsúly megőrzése Kozmetikai szempontból az az ideális, hogy ne legyünk túl soványak, ne legyünk kövérek és megfelelő, vonalainkat megtartó testsúlyunkat meg­őrizzük. És ez nem könnyű feladat. Szinte elengedhetetlen kelléke, hogy. testsúlyunkat állandóan ellenőrizzük, vagyis mérleg álljon rendelkezésünk­re, mert ha testsülygyarapodásunkat vagy fogyásunkat csak abból állapít­juk meg, hogy feszül a kosztüm, vagy tág a szoknyakötő, akkor már régen benne vagyunk a hízásban, illetve a fogyásban. Vázlatosan összefoglaljuk azokat a szabályokat, amelyek megtartása elengedhetetlen annak, aki testsúlyát meg akarja őrizni, sőt ezek a szabá­lyok egy kis megszorítással már egy kis enyhe fogyókúrát is képezhetne!^ A fogyókúrát mindig „holnap“ szokták kezdeni. Hölgyeim, ma vasárnap van, a holnapi hétfő igen alkalmas a kezdésre. Mik hát az egyszerű és könnyű szabályok, helyesebben utasítások? Étkezzünk tudatosan, vagyis tartsuk számon, hogy az egyes étkezéseknél miből és mennyit fogyasztottunk és mi annak a tápértéke, illetve kalória­tartalma. , Sohse lakjunk nagyon jól, de ne is koplaljunk. Az éhezést senki sem bírja sokáig, és aikí koplal, elveszti akaraterejét a diéta betartásához. Naponta 3—5-ször együnk, közben ne nassoljunk. A vacsoránk könnyű legyen és ' ne feküdjünk le mindjárt vacsora után. Étkezésünkben a szénhidrátot (cukros és lisztes ételeket, szeszes italo­kat) igyekezzünk nagyon szerény mértékre redukálni. Zsíros húsok fogyasz­tását és általában a zsírok használatát igyekezzünk minél jobban meg­szorítani. Fő ételeink legyenek sovány húsok, kevés liszttel és zsírral ké­szült (angolos vagy franciás) főzelékek, saláták, sovány sajtok és 'kevésbé édes gyümölcsök. Étkezés közben lehetőleg kevés folyadékot fogyasszunk, Gondoskodjunk naponkénti könnyű bélműködésről. Végezzünk kellő testmozgást, ha korunk, egészségi állapotunk és körül­ményeink megengedik, sportoljunk is. Felnőtteknél az egyetlen lehetőség, hogy zsírpárnáját izmai fejlesztésére alakítsa. Ezeket az alapelveket szem előtt tartva, legalább hetenkénti súlykontroll mellett, elejét vehetjük annak, hogy hízásnak induljunk, sőt, ha a mérleg úgy mutatja, diétánkban engedményeket is tehetünk. Arra sincs szükség, hogy olyan nagyobb kalóriaértékű ételeket, amiket nagyon szeretünk, tel­jesen megvonjuk magunktól, csak annak kisebb mennyiségéért, más kisebb kalőriatartalmú ételek nagyobb mennyiségéről kell lemondanunk. Ne feled­jük, hogy jó közérzetünk és nyugodtabb idegállapotunk érdekében, gyom­runkat többé-kevésbé meg kell töltenünk. ; Sajnos, a hölgyek szénhidrát éhsége nagyobb, mint a férfiaké és bizony sokszor nehéz nekik az édességről lemondani. Tessék olyankor ezekre a szabályokra gondolni és a kozmetikusra haragudni, aki egy-két krémes­­habos sütemény helyett mégis inkább a vonalaikat kívánja megőrizni, Dr. Gy. ]. i ■ ■ ■ divat Alakítsunk, hosszabbítsunk... A mini-maxi háborúban ezúttal a józan ész győzött a szoknya mi­di-hossza egyaránt jelenti azt, hogy a térdet takarja a ruha alja, vagy tetszés szerint lejjebb is ér. Ahol tehát a ruhát egyszerű le­engedéssel meg lehet hosszabbí­tani, ott semmi probléma nincs. Akinek pedig van két megunt ru­hája — az új divat lehetőséget ad számára, hogy a kettőből egy hosszabb midit csináltasson. 1. Nagy divat a szövet és a kö­tött anyag kombinálása. Mini szö­vetruhához azonos vagy egy ár­nyalattal sötésebb színű gyapjú­­fonálból, vastag tűvel kötött bor­dás részeket varrunk. így a ruha nem tűnik összetoldottnak, hanem szinte szándékosan kombináltnak. 2. Téli kabát meghosszabbítása még egyszerűbb. Aljára varrjunk arasznyi széles, hosszú szőtű pré­met (bárányból készült „rókát“). Ugyanebből készüljön a kucsma és a mellvarrásba Illesztett rollniöv két pomponja is. 3. Jersey ruhához jerseyt, vagy puha műbőrt vegyünk, ha hosszab­bítani akarjuk a rajz szerint. Itt a hosszabbítást a mellényszerűen bedolgozott rész adja, mely más színből készül, és alá dolgozzuk a régi ruha miniszoknyáját. Jó színösszeállítás a drapp és barna, a sál bama-fehér-narancsvörös csí­kozásé. Zöld szövethez feketét ve­hetünk, a sál pedig fekete-zöld­­sárga csíkozással készüljön. Piros­hoz a sötétkék, szürke, fehér való, A sálat magunk horgolhatjuk vagy egy hosszú selyemre festhetjük. Végét selyemrojttal lássuk el. Maglód! Magda

Next

/
Thumbnails
Contents