Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-05 / 49. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Bratislava, 1970. december 5. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 49. szám. Szak melléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Az SZNT mezőgazdasági bizottsága az ötéves tervről A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága dr. Tibor Bohdanovskynak, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesének részvételével több időszerű problémáról tárgyalt. Napirenden szerepelt az SZNT törvényjavaslata a fajtanemesítésről, de a résztvevők legtöbbet foglalkoztak az 1971-es terv előkészítésével, illetve a termelési tervek teljesítésének biztosításával. Ugyanis az 1971-es terv teljesítése lényegesen befolyásolja az ötéves tervben kitűzött mutatók megvalósítását. Szó esett az idei tervteljesítésről is. A becslések szerint az év végéig mintegy 3,6 százalékkal több lesz a húseladás a feltételezettnél. Azonban az áruválaszték nem kielégítő. A mezőgazdasági üzemek például . sokkal több naposcsibét hoztak be külföldről a tervezettnél és ezért 7000 tonnával több baromfihúst kellett felvásárolni, ami iránt nem mindig volt megfelelő kereslet. Viszont a másik oldalon a terven felül előállított baromfihúsra fordított szemestakarmányt például sertéshizlalásra fordíthattuk volna. Komoly gondot okoz az is, hogy az említett húsmennyiség előállításához mintegy 182 ezer tonna szemestakarmány kellene, és ezt valahol elő kellene teremteni. Állítólag egyes mezőgazdasági üzemek indokolatlan nagy mennyiségű szemestakarmányt tárolnak, de csak kedvezőbb árpolitika mellett adnák el feleslegüket. De vannak olyan üzemek is, mint a Gabőíkovói Állami Gazdaság, amely szívesen adna el kukoricát, mert lényeges fölöslegük van. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium olyan javaslatot készít elő, ami szerint a mezőgazdasági üzemek, egy mázsa kukoricáért 120 kg takarmánykeveréket kapnának, viszontszolgáltatás címen. Az ötéves terv első évében a mezőgazdasági termelés a tervek szerint 3,2 százalékkal emelkedik. A részletes terv szerint a tehénállomány száma mintegy 0,8 százalékkal emelkedne, a takarmánykeverék menynyisége 5,5 százalékkal, a műtrágyafogyasztás pedig 16,2 százalékkal. A mezőgazdasági üzemek 12,8 százalékkal több gépet kapnak, ami számokban kifejezve 3300 traktort, 874 gabonakombájnt és 131 burgonyakombájnt jelent. Igen nagy az érdeklődés a szovjet Kirovec traktorok után, de csak nehezen lehet kielégíteni az igényeket. A Szovjetunióban bizonyos utánjárással sikerült terven felül szerezni újabb 70 Kirovec traktort, de a mi külkereskedelmi szerveink devizahiányra hivatkozva nem vették át. így tehát hiábavaló volt a fáradozás. Parázs vita kerekedett az ötéves terv mezőgazdasági beruházásai körül. Michal Chudík elvtárs képviselő, a bizottság tagja a Gabőíkovói Állami Gazdaság igazgatója, bírálta a tervet, mert szerinte nem szolgálja eléggé a jövőt. A beruházásra szánt összeget üzemközi vállalkozások alapján létrehozott nagy termelési központok létesítésére kellene fordítani. A mezőgazdaságban olyan hús-, tojás- vagy tejtermelő központokat, neveldéket kell építeni, amelyekben már jó lehetőség nyílik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítására is, és be lehet vezetni a három műszakos munkanapot is. Forradalmi változásra van szükség a mezőgazdasági építkezések szakaszén. Bohdanovsky elvtárs megnyugtatta a résztvevőket, hogy főleg olyan beruházásokat segítenek, amelyek megfelelnek a követelményeknek, és az ökonómiai serkentők is a korszerű üzemek építésére, az új technológia alkalmazására buzdítanak. A jövő szempontjából néhány példát említett meg. Többek között Kassán 100 millió korona beruházással épül egy óriási sertéshizlalda, de hasonlóval számolnak a zvoleni húsgyár mellett, és máshol is. A gabonatermesztésben nem lesz lényeges változás, bár nagyobb menynyiségre számítunk, azonban az utóbbi évek termelési eredményei szerint előtérbe kerül a kukorica. A hektárhozam különbözet a búza és a kukorica között általában 16—20 mázsa, de vannak olyan mezőgazdasági üzemek is, ahol már 40 mázsa a kukorica javára. Ezért a szükséges szemes takarmány mennyiséget főleg a kukoricatermesztés fellendítésével akarjuk elérni. A tervek szerint esetleg olyan mezőgazdasági üzemek is lesznek, ahol magasszíntű gépesítéssel monokulturális módon termelik majd a kukoricát. A bizottság ülése azt tükrözte viszsza, hogy az ötéves terv az integráció szellemében üzemközi, valamint szövetkezeti és államközi vállalkozások, esetleg nemzetközi vállalkozások alakítását szolgálja, hogy a termelés egyre jobban társadalmivá váljon, vagyis a helyi termelés mind jobban olyan egységekbe összpontosuljon, amelyekből több mezőgazdasági üzem, esetleg más vállalat vagy szerv is kiveszi a részét. Mondhatjuk azt is, hogy ily módon lassan sikerül majd a mezőgazdaságot ipari szintre emelni. Balia lózsef A felvételünk, amelyen Kádár János elvtárs, az MSZMP KB és dr. Gustáv H u s á k elvtirs, a CSKP KB első titkára látható, az MSZMP X. kongresszusának napjaiban készült. A proletár nemzetköziség jegyében A Magyar Szocialista Munkáspárt X. konfresszusa amellett, hogy marxista-leninista hozzáállással elemezte a szocialista társadalom építésének eddigi folyamatát és meghatározta a szocialista építés meggyorsításának alapelveit, nagy figyelmet szentelt a nemzetközi munkásmozgalom sokrétű együttműködésének is. Örvendetes jelenség, hogy nemcsak Kádár lános elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, hanem a KGST országok testvérpártjai küldöttségének vezetői is a sokrétű együttműködés fejlesztése mellett foglaltak állást. Kádár elvtárs a központi bizottság kongresszusi beszámolójában hangsúlyozta: „A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetősége, hogy az együttműködés formáit magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges fontosságú. A szocialista országok olyan gazdasági integrációt hozhatnak létTe, amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig időnyereséget nyújthatnak minden részvevő számára. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben jejenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció.“ Az együttműködés fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta dr. Gustáv H u s á к elvtárs is, a CSKP KB első titkára, aki üdvözlő beszédében a következőket mondotta: „Országaink nagymértékben érdekeltek abban, hogy elmélyítsük kölcsönös együttműködésünket, amely a nemzetközi szocialista munkamegosztás minőségileg fejlettebb formáinak érvényesítésével, a szocialista társadalom összes előnyeinek a kihasználásával sikeresen fejlődik.“ Tehát minden jel arra vall, hogy a jövőben határozottabban menetelünk az egységes szocialista világgazdaság formálódása felé. A szocialista világgazdaság a gazdasági élet nemzetközi ** jellege elmélyülésének küszöbén áll. A nemzetközi jelleg alapját a gazdasági integráció képezi, tehát lényegében az a törekvés, hogy a nemzeti ökonómiát egyetlen nemzetközi újra. termelési folyamattá fejlesszük. Ezért magától értetődik, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség tanácsának XXIV. ülésszaka után a tagállamok szerződéseket kötnek a népgazdasági tervek koordinálására, a termelés szakosítására és a kooperáció fejlesztésére, valamint a tudományos-műszaki együttműködés célszerű kibontakoztatására az 1971—1975-ös tervidőszak keretein belül. Jelenleg ugyancsak ökonómiai jellegű intézkedések vannak folyamatban, de a KGST gazdasági életének nemzetközisítésével párhuzamosan politikai és jogi jellegű intézkedéseket is kell hozni. Kíséreljük meg tehát az ismertetett törekvések alapján betekintést nyerni a szocialista társadalom fejlődésének közeli időszakába. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐ VONÁSAI Elsősorban is azt látjuk, hogy a KGST európai tagországai mindegyikében a gazdasági fejlődés gyors ütemével számolnak. A nemzeti jövedelem 1970 után átlag 7,5—8 százalékkal emelkedik. Az ipari termelés 9—10, a mezőgazdasági termelés hozzávetőlegesen 10, a beruházások terjedelme pedig körülbelül 8—10 százalékkal emelkedik évente. Ennek a fejlődésnek alapját, illetve előfeltételét az egyes nemzetgazdaságok fejlesztési tervének összehangolása, a gazdasági kooperáció, vagyis együttműködés, a termelés szakosítása, a külkereskedelem fejlődését szolgáló tökéletes árpolitika és a pénzügyek megoldásában való szoros együttműködés képezi. Pénzügyi téren, a kölcsönös előnyök tiszteletben tartása mellett, a rubelhez és annak aranyfedezetéhez viszonyítva, elkészül a nemzetközi tarifa, mint a KGST országok pénznemének reális értékét kifejező pénzügyi kapcsolatok fejlesztésének az alapja. Ez a lépés természetesen a szocialista országok gazdasági egységének megszilárdulását, a sokrétű árucserekapcsolatok kibontakozását szolgálja. Az a feladat áll a KGST tagállamai előtt, hogy a nemzeti ökonómiát és a nemzetközi munkamegosztást minél gyorsabban fejlesszék, hogy megteremtsék a tagállamok egymástól való kölcsönös gazdasági függőségének, egymást kölcsönös kiegészítésének előfeltételeit. Csak ilyen törekvések árán érhetők el anyagi előnyök, s csak így érhető el a szocialista országok gazdasági egysége. Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy ez a gazdasági egység egyáltalán nem veszélyezteti a tagállamok önállóságát és függetlenségét. Tehát az egyes államok gazdasági határa, amely elválasztja a nemzet, gazdaságok rendszerét, a gazdaságirányítást és a tervezési mechanizmust' egymástól, a szocialista országok fejlett integrációja, tehát gazdasági egysége mellett is megmarad. MIÉRT SZÜKSÉGES AZ INTEGRÁCIÓ FEJLESZTÉSE? Mint ismeretes, jelenleg legfőbb problémáink a fűtő- és a nyersanyag-ellátásban mutatkoznak. Vannak, akik ezt a problémát azzal magyarázzák, hogy a szocialista országok nyersanyagtartalékai kimerültek. A tények azonban arról tanúskodnak, hogy a KGST országai rendelkeznek annyi tartalékkal; hogy az ipar növekvő szükségleteit maximálisan kielégítsék. A fő hiba abban mutatkozik, hogy a KGST országaiban lemaradt a nyersanyagtermelő iparágak fejlesztése, mégpedig azért, mert az egyes országok nem rendelkeznek a szükséges beruházási eszközökkel. E komoly probléma mielőbbi megoldását segíti elő a Nemzetközi Beruházási Bank, amit a KGST országok egymillíárd rubel alaptőkével létesítettek. A kölcsönös megállapodások értelmében ez a bank hosszúlejáratú hitelt folyósíthat azoknak A szocialista országok gazdasági integrációja a tagállamoknak, amelyek az összes tagállamok egyetértése mellett, nyersanyag és energiatermelő ipari üzemeket létesítenek. Mivel tehát az a mennyiségű nyersanyag és energia, amit a Szovjetunió jelenleg szállít az európai szocialista országoknak, kevésnek bizonyul, sürgető követelményként jelentkezett a termelőhelyek kapacitásának intenzív fejlesztése, és ezzel egyidőben a nemzetközi szállító kapacitás növelése is. Ezeket a problémákat pedig a szocialista országok csak közösen tudják megoldani, vagyis közös beruházásokkal és a távlati fej*' lesztési tervek koordinálása által. Most pedig nézzük meg, mi a helyzet a KGST országok gépiparában? Ha abból indulunk ki, hogy a világ gépeinek körülbelül egyharmadét mi állítjuk elő, akkor azt mondhatjuk, hogy a helyzet megnyugtató. Ellenben, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok gépet és gépi berendezést a KGST-én belül feleslegesen több országban is gyártunk, s hogy több géptípus elévült, tehát korszerűtlenné vált, s hogy a korszerű gépeket gyakran kis szériában gyártjuk, akkor a jelenlegi helyzettel elégedetlenek leszünk. Ugyanis ezek a fogyatékosságok arra kényszerítik a szocialista országokat, hogy a kapitalista országokból importáljanak drága pénzért korszerű gépeket. Ezért a KGST XXIV. ülésszaka arra ösztönzi a tagállamokat» hogy a nemzetközi kooperáció és szakosítás fejlesztése céljá* bői dolgozzák ki a gépipar távlati fejlesztésének komplex tervét. S míg az 1961—1968-as időszakra az volt a jellemző, hogy a termelés gyorsabban fejlődött, mint a gépszükségletet kielégítő kölcsönös kereskedelem, addig a jövőben azt tartják szem előtt, hogy a gépszállításnak, illetve a kereskedelemnek gyónsabban kell fejlődnie*, mit ahogy fejlődik maga a termelés» Ezt természetesen csak a szoros gazdasági együttműködés, a termelés szakosítása és hatékonyságának növelése teszi lehetővé. Hasonló intézkedésekre van szükség természetesen a vegyipari termelés szakaszán is. INTEGRÁCIÓ a TUDOMÁNY TERÜLETÉN A KGST országoknak körülbelül egymillió tudományos dolgozójuk van. A szocialista országokban természetesen ki van építve a tudományos kutatóintézetek és tervező irodák széles hálózata is. A tapasztalatok azonban arra késztetik a szocialista országokat, hogy ezen a téren is fejlesszék az együttműködést. Ugyanis a tudományos intézetek integrációjának fejlesztése a kiadások, illetve a költségek csökkenését, a tudományos kutatóintézetek munkája hatékonyságának növekedését eredményezi. Bogomolov professzor véleménye szerint az integráló következtében a Szovjetunió 1980-ban 9—11 milliárd rubelt megtakaríthatna, míg a többi szocialista ország az eddigi kiadásainak körülbelül felét. Ugyanakkor legalább annyi tudományos vívmányt létrehozhatnak, mintha dupla befektetések mellett külön-külön dolgoznak. A tudományos-műszaki vonalon kibontakozó integráció azonban egységes tudományos-műszaki politikát igényel és megköveteli a tudományos munka közös tervezését és finanszírozását, egy közösen létrehozott alapból. Az első lépéseket a célok érdekében a XXIV. ülésszak megtette. Ennek értelmében a csehszlovák tudományos kutatóintézetek jelenlegi struktúrájában is lényeges módosításokat kell eszközölni. Meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a szocialista országok tudományos kutatóintézetei között két- vagy többoldalú integ. ráció bontakozzon ki. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az integráció kialakulásának és fejlődésének üteme, valamint hatékonyságának növekedése nagyon függ az egyes tagországok gazdaságirányítási rendszerétől és a gazdasági reform ésszerű megvalósításától. Az elemzések arra figyelmeztetnek, hogy a gazdaságirányítás mechanizmusában észlelhető különbségek fékezik az ökonómiai kapcsolatok megszilárdulását. A KGST országoknak a tervek össze, hangolása, a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése, az integrációs folyamat meggyorsítása érdekében kifejtett tevékenysége azonban arra utal, hogy a kibontakozást nehezítő problémák- megoldást nyernek. Rp. J. L.
