Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-18 / 29. szám
SZABAD FOLDMOVES —к 4 A TARLOHANTAS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A rossz kitavaszodás sok gondot okozott, különösen a tavaszi kalászosok elkésett vetése miatt, de az őszi gabonák kiritkulása nem kevésbé aggasztotta termelőinket. Mér akkor megjósoltuk, hogy a tavasz késése rendszerint eltolódást okoz a többi évszakban, és ha ez fgy lesz, később aratunk ugyan, de a termés nincs veszélyben. A helyzet így is alakult, Péter Pálra nem csendült meg a kasza. Minden évben időben felhívom a lap hasábjain termelőinket a tarlóhántás azonnali és minőségi elvégzésére. Erre azért van szükség, mivel még mindig nem tudatosították kellőképpen a tarlóhántás fontosságát és azt későn, vagy egyáltalán nem végzik el. Talán índítóokul épp annak sekély volta szolgál, mert sokan nem akarják tudomásul verpii, hogy a sekély tartlóhántás, amelyet időben elvégeznek, agrotechnikai jelentőség szempontjából semmi esetre sem marad az őszi mélyszántás mögött. A különbség csak annyi, hogy amíg az őszi szántás termésfokozó jelentősége már teljesen átment a köztudatba, addig a tarlóhántás jelentőségét még mindig lebecsülik. Mikor és milyen növények alá végezzünk tarlóhántást? Minden olyan sűrű sorba vetett kultúrnövénynél, melyben a gyomok nehezen írthatók és lehetővé teszik a gyommagvak beérését és kipörgését, s ezzel a talajok elgyomosodását. Ilyenek az összes kalászos gabonáink, továbbá a len és az őszi repce. A takarmányra termesztett sűrű állományú és nem elgyomosodott hüvelyesgabona takarmánykeverékek, ha azokat zöldtakarmánynak vágjuk le még a gyomok elvirágzása előtt, nem igényelnek tarlóhántást. A ritkáťib sorokba vetett őszi repce, fehér mustár és a mák szintén megköveteli a tarlóhántást, mert olajtartalmú magva! csíraképességük veszélyeztetése nélkül a talajban soká elhevernek, ezáltal hozzájárulnak talajaink elgyomosodásához. Ha hüvelyeseink: borsó, lóbab, szójabab stb. gyomosak lennének és a gyomok bennük magot érleltek, szintén tarlóhántást igényelnek, — ellenkező esetben azonban nem szükséges ezt elvégezni. A tarlóhántást azonnal aratás után kell elvégezni, hat-hét cm mélyen, s utána a szántással egyidejűleg a talajt lehetőleg gyűrűs hengerekkel le kell hengerelni. A csak tárlóhántott talaj, annak egyidejű hengerezése nélkül rosszabb, mint az egyáltalán nem tarlóhántott talaj, mivel még azt a talajréteget is kiszárítja, amely a szántott réteg alatt fekszik, és közvetlen előidézője e talajok elkövetkezendő hantos szántásának. A fogasolás nem segít, mivel a fogas által képzett szigetelőréteg mélysége egyezik a tarlóhántás mélységével, s nem tudja megvédeni az alatta elterülő nem szántott talajréteg vízkészletét. Ha tarlőhántás után fogasolunk, úgy egyidejűleg a fogas után hengerezni kell. Kivétel csakis az összefolyásra hajlamos talajoknál jöhet számításba. A jól végzett tarlóhántásnak azonban nemcsak abban mutatkozik meg előnyös hatása, hogy megvédi a talaj ez időben amúgy is igen szerény vízkészletét, de abban is, hogy egyidejűleg elpusztítja az összes fejlődő gyomokat és a talajba lefogatott gyommagvakat. A gyommagvaknak csak egy igen jelentéktelen hányada fog kicsírázni, mert a természetadta tulajdonságainál fogva az egyes gabonákban élő leggyakoribb gyomok nem bírják a nyári szárazságot, s azt csakis mag alakjában vészelik át. Jó tarlóhántással azonban biológiai alapon elpusztítjuk a gyommagvakat csírázás nélkül is. Ez úgy történik, hogy a sekélyen, 6—7 cm mélyen aláforgatott gyommagvak maghéján a hántott és szántatlan réteg határvonalán a két talajréteg eltérő nappali felmelegedésének ős éjjeli lehűlésének hatására rendkívül finom, csak mikroszkőpusan érzékelhető repedések keletkeznek, melyeken keresztül a talaj aerőbbaktériumai behatolnak a magba, ős annak endoszpermjét a csírával együtt elpusztítják. Hogy ez így van, erről a nyitrai főiskola általam vezetett talajművelési tanszékén folytatott kísérleteink számos esetben meggyőztek. A gyommagvakat különböző mélységben műanyagszita közé téve a talajba helyeztük, s bizonyos idő múltán kiszedtük és ellenőriztük. A sekélyen lehelyezett gyommagvaknál rifajdnem kizárólag üres maghéjakat találtunk, míg a mélyebbre lehelyezett gyommagvak endoszpermje változatlanul sértetlen állapotban maradt vissza. Ezért fontos a sekély tarlőhántás, mert a gyommagvak elpusztítását csakis ezúton tudjuk magas százalékban bebiztosítani csírázás nélkül. A vegetatív úton (gyökértörzsekkel) szaporodó többéves gyomokat sekély tarlóhántással nem lehet elpusztítani, a bokrosodási csomó mélyebb elhelyezkedése miatt. Itt javasoljuk vagy az általunk prototípusként készített eke után járó merevszárú kultivátor-testek beiktatását, vagy először sekély tarlőhántást végezni, és utána merevszárú kultivátorraí kb. 12 cm mélyen a talajt újból átporhanyítani. Mindkét műveletet gyűrűshengerezéssel alkalmazott talajzárással fejezzük be. Ott, ahol a sűrűn vetett gabonákban sikeresen alkalmeztuk a vegyszeres gyomirtást, úgy hogy nincs veszély megkötés révén a talaj újabb elgyomosodáséra, nem kell tarlóhántást végeznünk, hanem egyenesen az utónövény talajelokészítési igényeinek megfelelően kívánt agrotechnikai műveletet lehet alkalmazni. Erről azonban meg kell győződnünk, és csak azután lehet határozni eljárásunk felől. Hogy milyen eszközt fogunk használni tarlóhántásra, az elsősorban attól függ, hogy milyen eszközzel rendelkezünk. Jó a kétoldalú és egyoldalú tárcsa, diszktiller, tarlóhántó eke, merevszárú kultivátor és a nehéz hosszúfogú borona is. Ez utóbbi kettőt olyan talajoknál fogjuk alkalmazni, melyeknél a defláció veszélye miatt igyekszünk megőrizni a gabona szár- és gyökérmaradványait. A vízelpárolgás megőrzése céljából borona vagy kultivátor segítségével igyekszünk a talajkapillaritást megszüntetni. Ha netalán a gyomok virágozni kezdenének, elvirágzásuk előtt a tarló magassága felé emelt fűkaszáló vágótestekkel levágjuk a gyomokat még elvirágzásuk előtt, avagy vegyszeres permetezéssel igyekszünk őket elpusztítani. Ilyen talajok pl. a futóhomok- és a tőzegtalajok, melyeket a szél megbontásuk esetén messze elhordana. Mostanában Dél-Szlovákia jelentékeny területén a szárazföldi terület 10—15 százalékán vetnek gabona után gabonát, sőt, őszi búza után őszi búzát, rozsot, őszi árpát. Hogy ezt egy-két évig veszély nélkül meglehessük, eltekintve az entomológiai védekezéstől és a műtrágyák megfelelő alkalmazásától, figyelemmel kell lennünk a szervesanyag-maradványok lebomlására is. Idevonatkozó kutatások megállapították, hogy ha őszi gabona után őszi gabonát akarunk vetni, legalább három hónapi toleranciának kell helyt adni az aratás és a vetés között, mert különben a beálló inhibíció sok vetőmagot pusztít el csírázást gátló hatásával, s e fékező hatás sokszor még a növény fejlődésének első szakaszára is kiterjed. Az elmondottak előnyben részesítik a közvetlen kombájnaratást a szalma egyidejű préselésével, mert csakis ez teszi lehetővé az azonnali tarlóhántást. A kétmenetes aratás már messze nem teljesíti a megkívánt feladatot, nem is szólva arról, ha a szalma több hétig is elfekszik a tarlón, s nem teszi lehetővé a tarlóhántás elvégzését. A jövő jó termésének alapköve a jó és időben elvégzett tarlóhántás. Ezt számtalan kísérlet bizonyítja, és ezért feltétlenül szükséges, hogy átmenjen az agronőmusok köztudatába. Időben szólunk, mert a tarlóhántás jó megszervezése nem könnyű feladat. Az agronómus ügyességét dicséri, ha ezt jól és időben elvégzik. Tehát a jó szervezésen nagyon sok múlik, s remélem, hogy az elmondottak nem válnak üres szólammá. Prof. Dr. Ing. Frideczky Ákos ARATÁSI JEGYZETEK Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben főleg a könyebb, homokosabb földeken már megkezdődött a kalászosok betakarítása. Fokozatosan azonban a magasabban fekvő területeken is kezdetét veszi a gabonabetakarítás. Az idén a kései kitavaszodás következtében a gabona érésének biológiai késedelme a talajviszonyoktól függően és vidékenként változóan, legalább egy-két hetes. Ez azt jelenti, hogy a szokottnál későbbre tolódott ki az aratással szorosan összefüggő munkálatok elvégzése is. A későbbi kezdet tehát későbbi szalmabetakarítást, tarlóhántást eredményez majd, így ügyes szervezésre van szükség, hogy elkerüljük az esetleges nyári munkatorlódásokat. Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben mintegy 788 400 hektár kalászost, ebből 378 600 hektár búzát, és 310 000 hektár árpát kell betakarítani, vagyis a tavalyihoz hasonló feladat sikeres megoldása vár földműveseinkre. A fejlődés a biológiai késedelem következtében a sikeres gabonabetakarítás elvégzésére előreláthatólag kevesebb idő áll rendelkezésünkre és ráadásul még a július végi és az augusztusi időjárás is befolyásolhatja a betakarítás ütemét. Ezért a kombájnokat és a gabonabetakarítás többi munkagépét szükséges a lehető legjobban kihasználni. Egyébként 4541 kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére, ami 515-tel több a tavalyi évhez viszonyítva. A tervek szerint előreláthatóan 300 000 hektáron kétmenetesen, 375 000 hektáron pedig közvetlen kombájnnal történik majd a kalászosok betakarítása. A gabona betakarítási módjának megválasztásénál mindig a helyi adottságokból és nem utolsósorban az időjárás befolyásából célszerű kiindulni. Általában a kétmenetes gabonabetakarltási módszernél kisebb a szemveszteség, ezért a lehetőségekhez mérten ezt szükséges előtérbe helyezni. Azokon a területeken, ahol alávetést alkalmaztunk, vagy a kései kitavaszodás és a csapadékos időjárás következtében nagyméretű gyomosodás jelentkezik (ahol nem végeztek vegyszeres gyomirtást), feltétlenül a kétmenetes aratás az előnyösebb. Ellenkező esetben a gyomos gabonatáblák közvetlen kombájnnal való betakarítása több gondot okozhat, mert a zöldellő gyom a gépen áthaladva nedvesíti a gabonaszemet, ezáltal fokozza a tisztítási munkálatokat és csökkenti в tárolási lehetőségeket, de nam utolsósorban növeli a szárítási költségeket. Továbbá az ilyen gabona jobban igénybe veszi a kombájnokat, és részben csökkenti teljesítményüket. A túl alacsony növésű árpánál előnyösebb a közvetlen kombájnos aratás, mert a rendre sorolt árpa felszedése problematikus lenne, nagy veszteséggel járna. A fent említett alapelveket tehát szükséges szem előtt tartani a gabonabetakarításnál. Természetesen, vidékenként a helyi adottságoknak és a pillanatnyi lehetőségeknek felmérése alapján (a gabona érési foka, a rendelkezésre álló gépek, szárítási lehetőségek) kell dönteni a betakarítás módjáról. A főcél az legyen, hogy időben a lehető legkisebb szemveszteség árán kerüljön fedél alá a gabona. Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy a sikeres gabonabetakarítás érdekében a gépeket a lehető legjobban kell kihasználni. Tehát nagyon sok függ majd a munkaszervezéstől és az alkatrészpótlástól. Sajnos, az utóbbinál már az aratásra való felkészülés időszakában hiányosságok mutatkoztak. A gabonabetakarításnál alkalmazott prémiumrendszer fű kritériuma a minőségi munka legyen. A kenyércsata minden résztvevője törődjön azzal, hogy minimumra csökkentse a szemveszteséget. Amikor a szemveszteség megakadályozását taglaljuk, már ismeretes számunkra, hogy a gabonafelvásárlás és a tárolás terén az idén is problémák lesznek. Furcsán hangzik, hogy a földművesek minimális veszteséggel igyekeznek a termést betakarítani, ugyanakkor sok helyen már a készből az ideiglenes tárolás következtében jelentős veszteségek származnak. Sajnos, ez a valóság! Az elkövetkező napok legfontosabb feladata a kalászosok gyors betakarítása és a gabona tárolási problémáinak sikeres megoldása, ezért minden igyekezettel azon legyünk, hogy a termést csekély veszteséggel, biztonságba helyezzük. Kajtor Pál A szántásnélküli talajművelésnél jól bevált a gyakorlatban az ún. „rotaseder“ — direkvetögép. (Foto: dr. László László) A szántásnélküli talajművelésről A talajművelés az emberiség legősibb tevékenységei közé tartozik. Az a vonzóerő, amely az emberi és állati energiában testesült meg, alapvetően nem változott, s ez a talajművelést évezredekre korlátozta. Ennek a tényezőnek a fékező szerepe csak az elmúlt évszázadban, az ipari forradalom idején a nagy műszaki találmányok megjelenésével csökkent. A megjelent gőzeke újszerű energiahordozót kívánt, s egyben új energia-lehetőségét is kínált. A vonóerő jelentős növelése folytán nemcsak a napi teljesítmények, hanem a minőség is jelentősen megváltozott. A gőzekétől az univerzális traktor vette át a szerepet a mezőgazdaságban. Az így használt traktor szélesebb skálán pótolta a kézi munkaerőt és az állati vonóerőt, ezért elterjedése dinamikusabb volt, és elsősorban ökonómiai megfontolásból még a talajművelés területéről is kiszorította elődjét. — Napjainkban a nagy teljesítményű gépek felkarolása folyik. A korábbi 20—50 LE teljesítményű univerzális traktorok ma már fékezői a nagy vonóerőt igénylő talajművelés fejlesztésének. Mindinkább előtérbe kerülnek az 50—100 LE-es univerzális traktorok. A munkagépek gyártása és alkalmazása területén is nagy változás ment végbe. A talajművelés funkciós feladatokra oszlott. A munkagépeket a technológiai folyamatok egyes fázisainak elvégzésére gyártották és alkalmazták. A talajmüvelési eljárásokra a többmenetes megmunkálás volt jellemző. A taposás, nyomás és egyéb behatásokra a talaj kémiai, biológiai és mechanikai tulajdonságai leromlottak. A kémiai és a hozzákapcsolódó más tudományok területén elért kiváló eredmények felhasználásával olyan új, korszerű talajművelés van kialakulóban, amely biztosítékot ad a tudomány vívmányainak felhasználásával elért termelési potencia lehetőségeinek a célgépek előtérbe helyezésével történő optimális kihasználására. Ilyen új, korszerű talajművelés a — „minimum tillage“ és ennek egy formája az eke nélküli talajművelés. A minimum tillage talajmüvelési rendszer lényege: n szántóföldön végrehajtott munkamenetek számának csökkentése, a nem feltétlenül szükséges munkafolyamatok elhagyása, valamint a korábban külön műveletként végrehajtott munkafolyamatok — gépek kombinálása útján történő — egyesítése. Jelentős szerepe van bizonyos műveletek helyettesítésénél és más műveletekkel, illetve egyes mechanikai műveletek helyettesítése kémiai szerekkel. Ennek a rendszernek az alkalmazása a gyakorlatnak azzal az eredményével Jár, hogy csökken a szántóföldön a gépek járatásának száma, és a talajművelés során megmozgatott talaj térfogata. Ez a rendszer minden talajon alkalmazható, de csak akkor várhatunk tőle kiugró eredményt, ha a talaj jó kultúrállapotban és jó táperőben van. A mechanikai műveletek elhagyása az erózió és a defláció által veszélyeztetett mezőgazdasági területek védelmét is szolgálja. A minimum tillage gyakorlati megoldásai az alábbiak: 1. Hagyományos szántás ősszel vagy tavasszal, hagyományos kormánylemezes vagy tárcsás ekével, a vetés opitmális időpontjában vetőágy előkészítés és vetés, valamint a vetéssel egyidőben elvégzendő vegyszerezés végrehajtá-2. Szántás, vetöágy előkészítés és vetés egymcnetben, a vetés optimális időpontjában. Itt két gyakorlati megoldás alakult ki: az egyik eset, amikor a hagyományos ekére építjük rá a hagyományos berendezéseket és a vegyszert adagoló berendezéseket, vagyis a kombinált berendezés alapgépe az eke. — A másik esetben a kombinált műveletet kapcsoltgépsor végzi, amelynél a traktor mögé egymás után kötik az ekét, a szántást, megmunkáló eszközöket és a kombinált vetőgépet. Ezek a gépek külön külön nem térnek el lényegesen a hagyományosoktól, de új megoldást jelent a traktor vonóhorgából áthidaló vonószerkezet, amely lehetővé teszi a hosszú gépcsoport fordulási sugarának csökkentését. 3. A szántási művelet teljés elhagyása, a vetést megelőző időpontban talajlazítás és vetőágy előkészítés. A vetés kombinált vetőgéppel történik. Ennél a megoldásnál teljesen elmarad a szántás és csak a csekély felszíni réteg teljes felületén történő lazítást végzik el valamilyen hagyományos mechanikai talajművelő eszközzel, pl. tárcsával, kultivátorral vagy talajmaróval. Egy későbbi menetben történik a vetőágy előkészítés és a vetés. A vetőgépen a csoroszlyákat megerősítik, és esetleg azok előtt halad egy rugós fogakból álló lazítóeszköz vagy csipkés tárcsa. A korszerű vetőgépeken háromféle vegyszerszóró szerkezet található, amelyek megoldják a vetéssel egyidőben kiszórandó műtrágya vagy műtrágyakombináció talajba vagy talajra juttatását, továbbá a herbicidek és inszekticidek elhelyezését a vetőmaghoz viszonyítva optimális helyre. 4. A minimum tillage rendszer szélsőséges válfaja a „no tillage“, rendszer, amelynél mindennemű talajmfivelés elmarad. A szántást, a talajforgatást és lazítást elhagyják és egyetlen kombinált munkamenetben végzik a sávos vetőágykészítést és a vetést. Ezt azt eljárást nevezik közvetlen vagy „direkt“ vetésnek. Mivel a vetést nem előzi meg külön menetű talajmozgatás, a vetőcsoroszlyák ma talajellenállást kénytelenek legyőzni, ezért a hagyományos vetőgépekkel — kevés kivételtől eltekintve — ez a művelet nem oldható meg. Az eljáráshoz külön direktvetőgépeket, ún. „rotasedereket“ fejlesztettek ki, amelyek vetőcsoroszlyáik előtt késes vágy tárcsásv lazító eszköz halad. A talajbehatolás elősegítése céljából a csoroszlyákat terhelő rugókkal látták el és még az erőgép hidraulikájával is elősegíti a gép talajba hatolását. A különböző minimum tillage rendszerek és gépkombinációi először az USA-ban terjedtek el, ott tájegységenként talajtípusonként és a termelési szerkezettől függően erősen differenciálódtak. Az 1950-es évek elején Európában is kezdetét vette alkalmazásuk, ahol legelőször Angliában folytattak kísérleteket. Magyarországon az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság koordinálásával mintegy három évvel ezelőtt kezdődtek meg „No-tilláge“ rendszerrel kapcsolatos vizsgálatok. A kísérletek jelenleg már nagyüzemi vonatkozásban folynak, sőt a legelő felújításnál már kiváló eredmények is születtek. Dr. László László, tudományos munkatárs Л A^A Л ,
