Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-18 / 29. szám
2 .SZABAD FÖLDMŰVES 1970. júliUft 18. A konszolidálás sikeréért Kommentárunknak a józan ész politikája címet akartam adni, mert Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága július 9-t plénumának befejezése után az elolvasott beszámolók, a vitafelszólalások és a határozat ezt a gondolatot váltotta ki bennem, de ezzel egyidejűleg anynyira megnyugtattak a dokumentumok, hogy jogosan adhatom címnek, „önbizalmunk visszatért“. Ugyanis 1968 januárja óta egyre jobban fokozódott a politikai és gazdasági káosz s nem egyszer fejeztük ki pártgyűléseken és már pártaktívákon bizalmatlanságunkat a párt vezető funkcionáriusaival szemben, mert úgy láttuk, hogy az egészséges erjedést, a szükséges demokratizációt saját egyéni érdekeik alá helyezik. Uralomra jutott az elvtelenség és orgiákat ült a pozícióharc, amelynek később kárát szenvedte párttag és pártonkívüli egyaránt. A tények azt Önbizalmunk visszatért bizonyítják, hogy az Alexander Dubček által vezetett Központi Bizottság nem volt ura a helyzetnek, a párt nem irányította és nem ellenőrizte az ország életét, leromlott a párt- és az államfegyelem, önkényesség uralkodott a népgazdaságban is. Egyes üzemek például figyelmen kívül hagyva a belföldi szükségletet, nyereséghajhászás miatt inkább külföldre adták el áruikat,, megromlottak a baráti országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való testvéri kapcsolataink. A párt nem harcolt eléggé a nacionalista elhajlások ellen, sőt egyes funkcionáriusai — közöttük Alexander Dubček is, — amikor már nyilvánvaló volt, hogy a pártnak nincs koncepciója sem a politikai, sem a gazdasági fejlődést illetően, a nacionalista elemekre támaszkodva tartották fenn magukat, így szereztek álnőpszerűséget a félrevezetett tömegek előtt, akik most már látják, hogy becsapták őket, tehát visszatér a párt politikájába vetett bizalmuk. Párttagot és pártonkívülit egyaránt örömmel tölt el az a tény, hogy szilárdul a gazdasági helyzet, amit a kiskereskedelmi forgalom csökkenése és a bankbetétek emelkedése is bizonyít. Ez pedig csak olyan országban lehetséges, ahol szilárd a politikai és a gazdasági helyzet. Elégedetten könyvelhetjük el azt Is, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés lényegesen emelkedett, s javulás mutatkozik a munkatermelékenységben is. Fokozatosan megszilárdul a terv funkciója, ami szintén hozzájárul az ország konszolidálásához. Ennek örülhetnek a mezőgazdasági dolgozók is, mert a jövőben egyre ritkábban történhet olyan eset, hogy a mezőgazdaság számára létfontosságú gépeket indokolatlan mennyiségben nyereséghajhászás miatt külföldre adják el. A júliusi plénum célul tűzte a harcot a párt harcos kommunista jellegéért. Ennek szellemében folyik a párt tisztogatása ős a tagkönyvcsere is. A plénum hangsúlyozza, hogy a párt politikája a munkásosztály politikája, és ez a politika a népgazdaság megszilárdítására Irányul. Igen fontos helyet foglal el a párt vezető szerepének érvényesítése, amely véget vet az anarchiának s eddigi eredménye, hogy lényegében sikerült megállítanunk az inflációs Jelenségeket Az ökonómiai problémák megoldása közül kiemelhetjük a népgazdasági tervek törvényre emelését. Fejlődésünk további elemzése is folyamatban van, és az egészséges kibontakozásnak legfőbb biztosítéka, hogy a párt vezetőségében egészséges, józan egység jött létre, ami még jobban visszaadhatja bizalmunkat. mert a párt egységesen, a tisztogatási akció befejezése után teljes erejét a társadalmi problémák megoldására összpontosíthatja. Az elmúlt zavaros időszakok után tehát a párt politikája a reális helyzetből kiindulva egyre kedvezőbben hat az ország fejlődésére. Balia József AZ SZKP KB PLENÁRIS ÜLÉSÉRŐL Július 9-én Ülést tartott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma, amelyen részt vett a CSKP KB küldöttsége is, többek között Vasi! Bifak elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára és Josef Kempny elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, a CSKP KB cseh irodájának elnöke. A plénum saját kérésére felmentette Štefan Sádovský, Jozef Ellik és Michal Hanka elvtársakat, az SZLKP KB elnökségének eddigi tagjait és titkos szavazással helyükbe Václav Vačokot, az SZLKP KB titkárát és Herbert fiurkovičot, az SZSZK kormánya alelnökét választotta. A plénum ülésének munkajellege volt és általában elvhű hozzáállás jellemezte. Különösen nagy érdeklődést váltott ki Jozef Lenárt elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának beszámolója a párt realizációs irányelvének teljesítéséről és a CSKP Központi Bizottságának júniusi plenáris ülésének eredményeiről adódó feladatokról. A plénumon igen jelentős felszólalások hangzottak el, közülük kiemelhetjük Vasi) Bifak elvtárs mélyen jellemző hosszabb felszólalását, amire még a napi sajtó visszatér. A plénum „A pártban és a társadalomban vigyük sikerre a konszolidálás folyamatát“ címmel határozatot hozott, ami igen komoly feladatokat tűz ki a kommunisták és a pártonkívüliek elé, és megmutatja a kiutat az eddigi válságos helyzetből. A REALIZÁCIÓS irányelv KIÜT A VÁLSÁGBÓL Jozef Lenart elvtárs, az SZLKP KB első titkára hosszabb beszédet mondott a párt realizációs irányelvények szlovákiai teljesítéséről. Megítélte pártunk jelenlegi helyzetét és azt, hogy mit tettünk egysége megújítása, akcióképessége fokozásának érdekében, milyen eredményeket értünk el az 1969 májusi központi bizottsági ülésen jóváhagyott realizációs irányelv valóraváltésában. Hangsúlyozta, hogy a realizációs irányelv a párt és a társadalom mély válságának kiútja, és ma is az. Pártunk és társadalmunk egészséges erőt óriási munkát végeztek, csődbe jutott a jobboldali revizionista és a szocialistaellenes erők stratégiai célkitűzése. Azonban még tovább kell ellenük harcolni. Lenárt elvtárs ezután megemlítette, hogy döntő feladat a párt marxista jellegéért folyó harc. A párt fokozatosan megszabadul a jobboldali opportunista illúzióktól és irányzatoktól, a szociáldemokrata irányzatoktól, a dogmatizmustól, a merevségtől és a koncepció-nélküliségtől, ami lényegében a párt és a társadalom válságát váltotta ki. Hangsúlyozta, hogy helyes a Központi Bizottság által választott út, a tagkönyv-csere akció, azonban ezt a nagyarányú tisztogatási műveletet nem szabad liberálisan végrehajtani, nem uralkodhat a „Bocsássunk meg egymásnak“ elv. Ezután foglalkozott a katasztrófális helyzet előidézőivel, többek között Alexander Dubček elvtelen politikájával. Konkrétan megmondotta, hogy A. Dubček nem biztosította és nem érvényesítette Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusának Irányvonalát, és az 1968. évi januárt plénum határozatát, eltért ezek alapvető megállapításaitól, nem akadályozta meg, hogy a Januári plénum értelmét és tartalmát önkényesen magyarázzák. Mint első titkár felelős azért, hogy a pártot eszmeileg és szervezetileg felforgatták, s hogy szociáldemokrata típusú, opportunista párttá vált. Felelős azért, hogy a párt irányvonalát, valamint a CSKP KB 1968. évi januári, májusi és novemberi plénuma határozataival ellentétben a pártban a jobboldali, a társadalomban pedig az antiszoclalista erők szabadon terjesztették a revizionista és opportunista elméletet és a burzsoá propagandát, felhasználva erre a tömegtájékoztatási eszközöket, beleszámítva a pártsajtó egy részét is. Eltűrte a CSKP történetének és Csehszlovákiában a szocializmus építése egész időszakának befeketítését és diszkretizálását. A jobboldali erők elleni harc helyett a megalkuvást választotta. Eszmeileg fokozatosan elvált a párttól és az 19S8 januárját követő bonyolult fejlődésben — tekintettel személyi fogyatékosságaira, mint például az elvtelenség és az eszmei ingatagság — áttért a jobboldali opportunizmus oldalára, és e politika egyik képviselője lett. Vezetése alatt a párt elvesztette ellenőrzését az országban kialakuló helyzet felett. Mint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának volt első titkára közvetlenül felelős a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a szocialista országok testvéri kommunista pártjaihoz fűződő internaclonálls és szövetségi kapcsolatok bomlasztásáért is. Az ellenforradalmi erők előretörésének idején áttért a nacionalista és soviniszta pozícióra, nem állt ki a munkásosztály, a dolgozó nép és országunk népei érdekének védelmében, letért az osztálypozicióról, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus pozíciójáról. Alexander Dubček a CSKP Központi Bizottságának 1969. évi áprilisi, májusi és szeptemberi plénuma után sem mutatott készséget arra, hogy szakítson nem kommunista állásfoglalásával, amit az is bizonyít, hogy nem szállt szembe azzal a ténnyel, hogy nevével visszaélnek a külföldi antikommunista erők, valamint Csehszlovákiában a szocializmus és a CSKP politikája ellen fellépő ellenforradalmi erők. A pártvizsgálat során bebizonyosodott, hogy továbbra is ragaszkodik pártellenes alapállásához. Ezek azok a fő okok, amelyek miatt Alexander Dubčekot kizárták a pártból. Lénárt elvtárs ezután foglalkozott a párt vezető szerepének lenini érvényesítésével. a párt eszmei munkájának jelentőségével, a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiségek testvériségének megszilárdításával. Az ifjúsági mozgalommal, a gazdasági helyzet megjavításával, ami igen biztató, mert például Szlovákia ipari termelése felfelé ível, emelkedett a munka termelékenysége is, mégpedig 7,4 százalékkal, a bérek viszont csak 4 százalékkal. A konszolidálásban jelentős szerepet játszott a mezőgazdaság is. Az 1965-ös 1969-es időszakban a mezőgazdasági termelés 34,5 százalékkal, a piaci termelés pedig közel 50 százalékkal növekedett. Szövetkezeti tagjaink a zavaros időszakban szilárdan álltak a falu szocializálásának bázisán. Azonban néhány helyen megnyilvánultak a jobboldali tendenciák, amelyek egyrészt a csoportérdekek túlértékelésében, másrészt az állami tervfegyelem megengedhetetlen megsértésében nyilvánultak meg. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1970. július 9-el plénuma határozatot hozott a konszolidálási folyamat sikeréért. A határozat első részében hangsúlyozza, hogy sikerült leküzdenünk a párt és a társadalom mély válságát. A soron következő időszakban az alábbi feladatok tedjesítésére irányítjuk munkánkat: Befejezzük a párt tisztogatását, lezárjuk a tagkönyv-cserét és megszilárdítjuk az egész párt eszmei és politikai szervezeti egységét. Elmélyítjük a párt vezetőszerepét társadalmunk minden szakaszán. A párt fokozza politikai nevelőmunkáját a pártszervezetekben és a tömegszervezetekben egyaránt. A párt növeli akcíóképességét. A határozat még több és részletesebb pontban foglalkozik a párt belső életével és társadalomformáló terveivel. A befejező részben pedig leszögezi eddigi eredményeinket. Hangsúlyozza, hogy megújult a gazdaság fejlesztési dinamikája. Az első öt hónapban az elmúlt esztendő azonos időszakához mérten 9,2 százalékkal gyarapodott az ipari termelés, a munkatermelékenység pedig 6,7 százalékkal emelkedett. Az év első negyedében a lakosság megtakarításai 10,3 százalékkal gyarapodtak, ami a lakosság pénznemünk és szocialista társadalmi rendünk iránti bizalma és létbiztonsága megszilárdításáról tanúskodik. A gazdaság konszolidálásából jelentős részt vállalt a mezőgazdaság is. Tavaly Szlovákiában a mezőgazdasági bruttó termelés értéke 21,4 milliárd korona volt, ami 5,5 milliárd koronával több, mint 1905-ben és egy milliárd koronával haladja meg a negyedik ötéves terv utolsó éve, vagyis az 1970-es esztendő eredeti feltételezését. A határozat reálisan, az elért eredményekre épült és megmutatja a helyes utat a párttagoknak és a pártonkívülieknek is. // ŕ / t AZ ELSŐ ZARSZAMADAS i E hó második hetében összeült a Nemzetgyűlés mindkét háza, hogy az állami és társadalmi élet további megszilárdítása terén felmerült fontos kérdések megoldását elősegítse. Maga az a tény, hogy legfelsőbb törvényhozó szervünk olyan kérdésekkel foglalkozhatott, mint a szellemi tulajdon biztosítása, az anyák és gyermekek jogi védelme, a nyugdíjkérdés rendezése stb., arra mutat, hogy az elmúlt két év anarchikus jelenségeinek eltávolítása már olyan fokot ért el, hogy legfelsőbb népképviseleti szervünk ilyen kérdéseknek szentelhette idejét és energiáját. Elsőnek említenénk az 1969. évi állami szárszámadás benyújtását és annak vitáját, amely kézzelfoghatólag tanúsítja, hogy a kormány Igyekezete a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében határozott sikereket ért el. jEzt bizonyltja, hogy az 1969. év zárszámadása a várakozáson felül tekintélyes aktívával, 3,4 milliárd korona felesleggel zárult annak ellenére, hogy államunk jelentős összegeket fordított fontos célokra. Például a népgazdaság beruházásaira mintegy 9,4 milliárd koronát, kulturális és szociális célokra 21 százalékkal többet, mint az előző évben, összegben 27,3 milliárd koronát. A zárszámadás előadója Rohltček pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a nemzeti jövedelem az elmúlt évben gyorsabb ütemnfui emelkedett, a gazdaságosság növekedett és lényegesen fejlődött a külkereskedelem rentabilitása. A zárszámadSe^vitájában a képviselők több lényeges hiányosságra hívták fel a kornTány figyelmét, amelyeknek eltávolítása a kormány sürgős feladatát képezi. Emellett azonban objektiven méltatták a zárszámadás jó eredményeit. A nemzetgyűlés a továbbiakban jóváhagyta a rehabilitációs törvény módosítását, amely lehetővé teszi a jogos kérelmek igazságos elintézését. Több képviselő kifejezte azt a nézetét, hogy 1968 januárja után a rehabilitáció a jobboldali elemek hprci eszközévé vált abból* a célból, hogy a szocialista építés húszéves eredményeit befeketítsék. Elfogadta a Nemzetgyűlés az alacsony nyugdíjak felemelésére vonatkozó törvényt, amelynek életbelépése (ez év október 1) után a legalacsonyabb nyugdíjhatár 500 koronára emelkedik és abban az esetben, ha a nyugdíjas még egy személyről gondoskodik, 850 korona lesz a legalacsonyabb nyugdíj. A Nemzetek Gyűlésében a törvény előadója I. Škula képviselő hangsúlyozta, hogy ez a módosítás az első jelentős lépés a kormány szociális programjának megvalósítása terén. Figyelemre méltó Stancel népjóléti miniszter megállapítása, hogy míg 1948-ban a kifizetett nyugdíjak összege 3,5 milliárd korona volt, addig ma az állam évi 23 milliárd koronát fordít a járadékokra. A gyermekek tartásdíjára vonatkozóan a külügyminiszter bejelentette, hogy államunk csatlakozott az erre vonatkozó hágai nemzetközi egyezményhez, aminek következtében leegyszerűsödik és meggyorsul nemcsak a belföldi, de a külföldi tartásdíj-kötelezettségek bíróság általi behajtása. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy a kormány kérte a nemzetgyűlés beleegyezését a szellemi tulajdon védelmét szolgáló nemzetközi szervezethez való csatlakozáshoz. Ez a szervezet védelmezi az ipari tulajdont, nyilvántartja az áruk védjegyeit és ezzel gátat vet a szellemi javak eltulajdonításának. Nem kell külön hangsúlyoznunk a nemzetközi szervezethez való csatlakozás fontosságát, hiszen köztudomású, hogy nemzetközileg elismert áruféleségeink elnevezésének jogtalan használatával (ptlseni sör; prágai sonka stb.) milyen gazdasági károkat okoztak külkereskedelmünknek egyes nyugati országokban.-pe-KÜLPOLITIKAI jobboldali manőver Rumor kormányának meglepetésszerű lemondása mögött a politikai megfigyelők túlnyomó többsége általában jobboldali manővert sejt. Az olasz belpolitikának ezt a tendenciáját tulajdonképen a második világháború befejezése óta nyomon követhetjük. Rumor kormánya volt ugyanis sorrendben a harmincegyedik, amely újabb kormányválság kirobbantásával politikai bizonytalanságot, zavaros helyzetet kelt. Ez, tán hangsúlyoznunk sem kell, mindenképpen a jobboldali erők malmára hajtja a vizet, amelyek a kulisszák mögötti mesterkedéseikkel kísérlik elfojtani a haladó mozgalmakat, megfékezni a szakszervezetek feltörését, illetve csökkenteni azok befolyását a munkások körében. Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága több nyilatkozatban ítélte el Rumor lépését, rámutatott, hogy annak egyedüli célja a zavarkeltetés volt, mégpedeg abban az időszakban, amikor megértek a feltételek bizonyos szociális reformok végrehajtására. Tény, hogy Mariano Rumor középbal kormánya kompromisszumos megoldás volt. A koalíció, amelynek négy tagja, valamint a Kereszténydemokrata Párt számos irányzata és csoportosulása képtelen volt közös platformra helyezkedni, magától érthetően gyengének bizonyult. De szembehelyezkedett Rumor taktikázásával az Olasz Szocialista Párt is, amely memorandumában egy olyan középbal kormány megalakítása mellett foglal állást, amely képes lesz a szociális reformok útjára lépni és helyet adni a dolgozó tömegek jogos követeléseinek. Nem elhanyagolandó szempont, milyen időszakban szánta el magát Rumor a politikai válság kirobbantására. Akkor került erre sor, amikor az olasz munkásosztály, megelégelve a kormány halogató politikáját hatalmas sztrájkmegmozdulásokra készült. Rumor tett ugyan néhány kísérletet, v hogy a szakszervezetek vezetőivel megegyezzék, viszont megbeszélései nem hozták meg a várt eredményt. Az Általános Olasz Munkásszövetség (CG1L) képviselői hajthatatlanok maradtak, s csupán a kormányválság kirobbanása után vonták vissza tervüket, nehogy a helyzet végletes kiéleződésével a jobboldali erők kezére játszanak. Ugyanakkor kellemetlenül érintette Rumor kabinetjének és pártja vezetőségének néhány tagját a közelmúltban megejtett tartományi és községtanáési választások eredménye Is, illetve felhívta figyelmüket arra, hogy bár az olasz kommunistákat teljesen méltatlanul és alkotmányellenesen kiszorítják a kormányból, a választók homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkednek. Így azután az a paradox helyzet állt elő, hogy a három tartományban, amelynek választói az urnákhoz járultak, nem éppen a kereszténydemokraták és általában a középbal koalícióban helyet kapó pártok tetek szert döntő befolyásra, hanem az Olasz Kommunista Párt és a haladó, baloldali beállítottságú szakszervezetek képviselői. E tények ismeretében egy pillanatig sem lehet tehát kétséges, hogy a válságot — mint azt az Olasz Kommunista Párt dokumentumában leszögezi — a kormánykoalíció Jobboldali szárnya váltotta ki. Többek között azért is, mert az olasz szocialisták több tartományban együtt kívánnak működni a kommunistákkal, s ennek következménye természetesen egy baloldali, népi közigazgatás megteremtése lenne. A legutóbbi fejlemények is előbbi feltételezéseinket látszanak igazolni. Glullio Andreotti kormányalakítási megbízatása a jobboldal előretörése mellett szól. Hiszen Andreotti a kereszténydemokrata párt jobboldali szárnyának vezéralakja. (P.)
