Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1970. november 21. 5 A cukorgyári mésziszap értékes minerális takarmány A gazdasági állatok egészségének megtartása a téli időszakban nemcsak a tápanyagellátásban, vagyis a három alapvető tápanyag — a fehérjék, a szénhidrát és a zsírok — bebiztosításától függ, hanem egyformán fontosak, főleg a vitaminok és a minerális anyagok is. Ha ezeket bebiztosítjuk, megtarthatjuk az állatok jó egészségi állapotát. Az utóbbi időben gondot okoz a minerális anyagokkal történő takarmányozás. A takarmányke• verő üzemek nem rendelkeznek megfelelő és elegendő alapanyaggal, hogy teljes mértékben kielégíthessék a mezőgazdasági üzemek igényeit a komplett minerális keverékek terén. A Cseh Szocialista Köztársaság néhány kerületében már az elmúlt évben sok mezőgazdasági üzemben felfigyeltek és teljes mértékben kihasználták a cukorgyári mésziszapot, mint a minerális takarmányozás gazdag forrását. Ez teljesen pótolja a takarmánymeszet és az eddigi tapasztalatok alapján a dietikus hatás figyelembe vételével meg is előzi azt. A mésziszap a finoman kicsapódott szénsavas mész formájában megfelelő összetételű, amit a szervezet jól fel tud használni. Ezek után felvetődhet, hogy miért nem lehet közvetlenül a takarmánykeverékekben felhasználni, vagy miért nem árusítják az üzletekben, ha jelentős mészforrásként szerepel. Ez azzal magyarázható, hogy a mésziszap szárítása nagyon költséges. Továbbá közrejátszik a nagy hidroszkopikus-képessége is, amely a szervesanyagok jelenlététől függ, és keményedést okoz. A cukorgyári mésziszap 50 százalékos szárazanyag tartalommal 30 százalék mészkarbonátot, 4—5 százalék magnéziumkarbonátot, 2—3 százalék kalciumfoszfátot, 7—8 százalék szervesanyagot tartalmaz. Megtalálható benne az alumínium és a vasoxid, valamint kevés kálium, mangán, cink, réz és egyéb elemek is. A cukorgyári mésziszap a répatermelő körzet valamennyi mezőgazdasági üzemének rendelkezésére áll, de hozzájuthatnak a más körzetek gazdaságai is a hozzájuk legközelebb fekvő cukorgyárral való kölcsönös megegyezés alapján. Ajánlatos kifagyott mésziszapot használni, amely kevesebb vizet tartalmaz, így könnyebben manipulálhatunk vele. A mésziszap adagolását a víz tartalma szerint irányítjuk, öszszehasonlítva a takarmánymeszet a mésziszappal, ebből kétszer annyit használunk. Ez azt jelenti, hogy az egy évnél idősebb szarvar marháknak 10—15 dkg, a fiatalabbaknak 5 dkg, a sertéseknek átlagosan 2 dkg, a baromfiaknak pedig darabonként 5 grammot adhatunk naponta. A cukorgyári mésziszap adagolását a következőképpen alkalmazhatjuk: A szükséges mennyiségű mésziszapot vízben elkeverjük és az így nyert mésztejjel megöntözzük az elkészített takarmányt. Ez főleg a szarvasmarhák takarmányozásában jöhet számításba. A sertések és a baromfi részére az adagolók megfelelő elhelyezésével az istállóban és a kifutókban szabad lehetőséget biztosítunk a fogyasztásra. Nagyon megfelelő mésziszapot alkalmazni a szilázs savanyú kémhatásának csökkentésére. A savanyúság foka szerint 10 kg szilázshoz 20—25 gramm mésziszapot adagolunk. Ezt néhány órával a takarmány etetése előtt végezzük, hogy elkerüljük az állatok esetleges megbetegedését, felfúvódását. Ing. Vlastislav Nepitý A téli tejtermelés fokozása karbamid etetésével A téli időszakban fokozott gondot kell fordítani a mezőgazdasági üzemek vezetőinek a meglevő takarmányok szakszerű felhasználására. Általában az abrakhiány okoz gondot a közös gazdaságokban. Évről- évre beigazolódik, hogy még mindig nagymérvű fehérjehiánnyal kell számolnunk. A szarvasmarha és a juh, mint kérődző állat, feltétlenül hátrányban van fehérjeellátottság szempontjából a baromfival és a sertéssel szemben, amelyek főleg abraktakarmányban kapják a fehérjét. A behozott fehérjetakarmányokat főleg a sertésekkel és a baromfival etetjük fel, ezért a szarvasmarhaállomány fehérjehiányát más úton kell pótolnunk. A téli taktarmányozási időszak fehérjehiányát a karbamid szakszerű takarmányozásával is pótolhatjuk. A kérődzők karbamiddal való takarmányozása nem újkeletű, mert világszerte évtizedek óta alkalmazzák. Számos szövetkezet és állami gazdaság rendelkezik karbamiddal, illetve etetik is, de gyakran nem a legjobb szakértelemmel. Sajnos, több esetben az is előfordul, hogy a (karbamid túladagolásától néhány állat megbetegszik. Ennek oka azonban nem a karbamidban, hanem annak helytelen adagolásában és etetésében keresendő. Ezen okok miatt sok gazdaságban inkább nem etetik a karbamidot, nehogy elhullás következzék be. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen évek óta foglalkoznak a szarvasmarhák téli takarmányozása során karbamid etetésével. Több szövetkezeti gazdaságban beigazolódott, hogy a közös tehénállomány tejtermelését — a karbamid előírásszerű adagolásával — egyedenként 2—3 literrel lehet emelni. Mit kell tudnunk a karbamidról? A karbamid a fehérjénél jóval egyszerűbb nitrogén tartalmú vegyület. A kérődzőkkel etetett karbamid érvényesülése a kérődzők bendőjében levő baktériumok segítségével történik. A karbamid nitrogénje tehát a baktériumokban állati fehérje értékű baktériumfehérjévé alakul át. A bendőbe jutott karbamid enzim hatására felbomlik, a folyamat végső terméke széndioxid és ammónia lesz. A bendő baktériumai ezt a karbamidból származó ammónianitrogént veszik fel és ebből építik a testfehérjéket. A baktériumok által fel nem vett ammónia jelentős része a bendő falán át felszívódik a vérbe,' s ezáltal a májba kerül, ahol újra karbamid képződik belőle és a vesén át a vizelettel kiürül. Ha nagyobb adagot vesz fel hirtelen a kérődző, akkor a karbamidból felszabaduló ammónia nagyobb része — amelyet nem képesek felvenni a baktériumok — belekerülve a vérbe mérgezést okozhat, mivel a máj nem képes már karbamiddá alakítani. Ilyenkor nem a karbamid, hanem a belőle felszabaduló ammónia okoz mérgezést. Mire ügyeljünk az'etetések során? A karbamid etetésekor a takarmányadag meghatározott mértékig fehérjehiányos legyen. A téli takarmányok, a silókukorica, répaszelet, kukoricaszár, takarmányszalmák mind fehérjében szegények és a kiegészítéshez kevés a fehérjében gazdag takarmány, A karbamidból a bendőbaktériumok csak úgy tudnak aminosavakat képezni, ha életműködésükhöz elegendő szénhidrátot kapnak. Erre a legalkalmasabb a karbamiddal egyidőben adagolt melasz, amely 46—48 százalék cukrot tartalmaz. A szarvasmarháknál fél kilogramm melaszt kell adagolni. Ez elegendő ahhoz, hogy a takarmány 0,1—0,2 százalék ként is tartalmazzon, mert enélkül a baktériumok képtelenek előállítani a testfehérjéik felépítéséihez nélkülözhetetlen aminosevakat. A karbamid etetését előre kioktatott, szakképzett személyekre kell bízni. Mivel a karbamid vízben nagyon jól Oldódik, ezért helyes eljárás, ha az egy napra szánt nedvesített, hígított melaszhoz először hozzáadjuk a már előzőleg feloldott karbamidot. Csak a leggondosabb elkeveredés és teljes feloldódás után szabad a melaszos oldatot egyenletesen a takarmányra locsolni, amelyet közben is állandóan keverünk. A mérgezés legtöbbször úgy következik be, hogy a tökéletlenül oldott karbamid a keverőedény alján marad és az utolsó tehén- vagy juhcsoport a megengedettnél több karbamidot fogyaszt el. Kifejlett szarvasmarháknál a karbamid adagolására való fokozatos áttérésnél csak az 5.—6-ik nap eltelte után adhatjuk a 150—200 gr mennyiséget, kifejlett juhok esetében pedig a 15 grammot. Ha valamelyik állatnál a túladagolás következtében étvágytalanság, izomgörcs stb. jelentkezne, akkor egykét napig szüneteltessük a karbamid adagolását. Ha rosszullét észlelhető, akkor egy vödörben 3—4 liter vizet keverjünk el egy liter étkezési ecettel és azt hosszúnyakú üvegből megitatjuk az állattal, amely néhány óra múlva rendbe jön. Gondatlanságból történt mérgezés esetén hívjunk állatorvost! Dr. László László Lépten-nyomon azon fáradozunk, hogy fokozzuk a mezőgazdasági termelést és ezáltal a lehető legjobban kielégítsük a lakosság egyre növekvő igényeit az élelmiszerfogyasztás, de különösen a húsellátás terén. Az idén számos olyan kötelezettségvállalás született a mezőgazdasági üzemekben, amely a piaci árutermelés, főleg az állati eredetű termékek előállításának növelését segíti elő. Egyszóval, fontos feladatnak tartjuk az állattenyésztés színvonalának emelésével a termelés állandó fokozását. Ennek megvalósításához a lehetőségiekhez mérten a legmegfelelőbb technológia alkalmazása, dó nem utolsósorban a dolgozók becsületes, lelkiismeretes munkája szükséges. A gyakorlat már számtalanszor bebizonyította, hogy nagyrészt a dolgozóik felelősségteljes és odaadó munkája a siker záloga. Hogy miért hangsúlyoztam ki a lelkiismeretes munka fontosságát? Erre a következő sorokban adom meg a választ. Egy rövid újságcikkben olvastam azokat a szomorú adatokat, amelyek gondolkodóba ejtettek. Remélem, olvasóink figyelmét is megragadják. Nos, nézzük a nem éppen örvendetes tényeket. A Cseh Szocialista Köztársaságban ez év januárjától augusztus végéig 53 ezer borjú pusztult el, amely a megszületett borjak 7,2 százalékát képezi. A fent említett időszakban a borjúelhullás 31,8 millió korona anyagi kárt okozott. Csupán júliusban és augusztusban 6,7, illetve 7,3 százalékos elhullást állapítottak meg a szocialista szektor mezőgazdasági üzemeiben. Az első félévben elpusztult borjak a legnagyobb veszteséget az állami gazdaságokban képezték, ahol majdnem minden tizedik állat elpusztult. Az áldatlan helyzet megjavítása érdekében a több helyütt kipróbált Therasan új készítmény felhasználásával akarják csökkenteni az elhullást. Ez a készítmény olyan takarmánykeverék, amely szárított tejet, számos vitamint és egyéb nitrogéntartalmú tápanyagokat tartalmaz. Ez tehát az újságcikk, amely megragadta a figyelmemet. Az ismertetett adatokhoz úgy gondolom, nem szükséges részletes kommentárt hozzáfűzni. A szomorú tény nagyonis figyelmeztető! Mindenkinek meglehet az egyéni véleménye a felvetett problémával kapcsolatban. Személyesen úgy érzem, hogy ebben az esetben nagyon is aktuális lehet a bevezetőben kihangsúlyozott lelkiismeretes munka fontossága. Nem ismerem az ottani mezőgazdasági üzemek feltételeit, és a nagy borjúelhullás okait. De minden esetre a rövid cikk szomorú adatai elgondolkoztatóak. -kp-A A KAN, IVARI SZAGA Gazdaságossági okokból újabban sok szó esik arról, hogy a kanok hizlalása előnyösebb lenne, mert kedvezőbb a súlygyarapodás és a vágósúly alakulása a heréknél. Viszont ellene szól a .kan húsának kellemetlen szaga, amelyet általában a jogszabályok is kifogásolnak. Csökkenthető ez a szag, ha fiatal korban vágják az állatot, tehát a nemi érés előtt. Csökkenthető továbbá tenyésztési módszerekkel, hormonális beavatkozással, sőt némileg takarmányozás segítségével is. A PROBLÉMÁK ALOM NÉLKÜLI MALACNEVELÉSKOR A munkafolyamatok egyszerűsítése végett kísérleteznek olyan istállókkal, amelyekben az elletőkben nem használnak almot. A tapasztalat szerint az ilyen helyen nevelt malacok lábán a szopáskori kapaszkodás miatt hámhiányok jelentkeznek a lábtő alatt az elülső és a csánk alatt, a hátulsó vég tagokon. Ezek a gennyesztő csíráknak bemeneti kaput nyitnak. Alom nélkül a malacok nagy hőigényét is nehéz úgy kielégíteni, hogy közben a koca ne szenvedjen hőrekedésben és ez ne csökkentse tejtermelését. Minthogy a tejelő koca hőoptimuma 18 C fok körüli, az újszülött malacé pedig 30—32 C fok körül van, csak fűtött és almozott malacfészkekkel lehet a problémát megoldani, javasolják, hogy legalább háromhetes korig a malacokat jól izoláló és nedvszívó almon tartsák. A’ SZEMCSÉZETT TAKARMÁNYOK A SERTÉSHIZLALÁSBANi Kihasználási és ihizlalási kísérletekben vizsgálták azonos összetételű, kereskedelmi sertéshizlaló tápok lisztként és 4—8 mm átmérőjű, 5—7 mm, illetve 8—12 mm hosszúságú szemcsézett takarmányként való etetésének a hatását. A kihasználási kísérletekben csak a nyersrost együtthatója volt kisebb a szemcsézett tápokban. A hizlalási kísérletben 25—110 kg súlyhatárok között a lisztformájú tápot fogyasztó csoport átlagos napi súlygyarapodása 724 gr, a 4 mm .illetve 8 mm nagyságú, szemcsézett tápot fogyasztó csoporté 722 gr, illetve 723 gr volt, az előbbi sorrendben 3,53 kg. 3,46 kg és 3,52 ikg takarmány felhasználásával 1 kg súlygyarapodásra. A negyedik, önetetőből szabadon fogyasztó 4 mm-es táppal hizlalt csoport súlygyarapodása 714 gr, a takarmány felhasználása 1 kg súlygyarapodásra 3,51 kg volt. A jövő húsmarhája A Bristol melletti húskutató intézet munkatársai megegyeztek abban, hogy a húsalakulás főleg a külső zsírtakaró alakulásának függvénye. A bőr alatti zsírnak s az izomközti és testbelseji zsírnak szoros korrelációja áll fenn. így a külső alakulás a teljes zsírmennyiség mutatója lehet. Szélsőséges esetet véve ez annyit jelent, hogy minél alacsonyabb a zsírszázalék és minél soványabb a külső zsírtakaró, annál értékesebb a vágott állat a mészáros számára. A zsír és annak elhelyezkedése befolyásolható tenyésztéssel, etetéssel és tartással. Az angol húsmarha jobban hizlalható, mint a kontinentális fajták, mert a régebbi angol ízlésnek a zsírosabb hús felelt meg. A kontinensen igázták az állatokat, ezért soványabbakká és későbben érőkké váltak. Az Angus és a Hereford a húsfajták közül korán érnek és olyan zsírréteget fejlesztenek, amelyek a mai luxuspiac követelményeinek megfelelnek. A Hereford és Fríz, valamint a Charolais keresztezések vesepecsenyéje zsírbevonatú, míg a tiszta Fríz és a Charolais intenzív takarmányozással sovány húst ad. A húsfajták zsírfelrakódása a bőr alatt történik, mig a tejelő fajták felhizlalva a belső szerveken tartalmazzák a zsírt, ezért Angliában a mészárosok vonakodnak a tejelő típusú bikát megvásárolni, mert a faggyúját nem tudják értékesíteni. A Smithfieldben folytatott kísérletek azt mutatták, hogy a vizsgált Hereford, Fríz és Hereford-Friz azonos feltételű hizlalása mellett a soványhús és a csontkihozatal aránya nem egészen úgy alakul, mint ahogy a szokásos, a lábon álló bírálat alapján feltételezték. Amikor a kutatók lemérték a különbséget az élő állatok formájában, úgy találták, hogy a csontváznagyság egyik típus és a másik típus között váltakozott, de a húskihozatal nem egészen a várakozás szerint alakult. Megállapították, hogy a vágott állat súly- és testhossz aránya korrelációban áll az izmoltsági százalékkal, a húskihozattal és a zsírmennyiséggel. Mégis ez a tényező váltakozott különböző fajták között, vagy akkor is, ha ugyanezt a fajtát eltérő módon hizlalták. Óriás az óriások között Romániában az 1962—63 években kezdték kidolgozni a nagyüzemi sertéstenyésztés módszereit. Az olasz SCIA cég technológiáját fogadták el. A tervezők a lehető legnagyobb állatsűrűségre is részletesen kidolgozott előírásokat adtak. Az első szakaszban egy üzemet építettek, és mert a tapasztalatok ezzel rendkívül kedvezőek voltak, megkezdték további öt üzem építését. A ikombinát átlagos sertésállománya a következő: 5400 anyakoca, 1050 tenyészsüldő, kan és növendékkan, 10000 malac és 40000 hízósertés. A kombinát évenként 100 000 db 115 kg átlagsúlyű hízót ad el, vagyis minden 5 percben állít elő egy 115 (kg súlyú sertést. Naponta 220 tonna takarmányt használnak fel. Az 5400 anyakocát három vonalra osztották, 1800-asával. Mindegyik vonal külön megy keresztül a szaporítási ciklus minden fázisán. Az üres kocák átlagos állománya egy vonalon belül 266, ezekből 3 naponként 38 darabot búgatnak, amelyek a továbbiakban önálló csoportot képeznek. A csoportból átlag 4 állat nem fogamzik, ezek 40 nap alatt visszakerülnek az üresek közé, 34 koca marad a vemhes csoportban, ellésig. Az ellető istállóban egy csoport 323 malacot ellik (9,5/elom). A négy leggyengébb almot elosztják 30 koca közt, 4 koca pedig visszakerül az üresek közé. A malacokat 36 napos korban választják, és mivel addigra átlag 23 -malac elhullik, 300 malac alkot egy önálló falkát, mely együtt marad a malacnevelőben és a hizlaldában is. A malacnevelőben 72 napos korban érik el a 25 kg átlagsúlyt és ekkor kerülnek hizlaldába. Itt 222 napos korukban, átlag 115 kg súlyban, eladásra készek. Az ellési forgó évente 2,1, a malacszám 20, ebből 18,6 éri el a választási kort. Az istállóépületeket turnusként ürítik és feltöltés előtt tökéletesen fertőtlenítik. A telepen 18 kocaistálló, 18 ellető, 18 malacnevelő és 36 hizlalda van. Ezenkívül központi takarmánykeverővel, fűtést szolgáltató erőteleppel, takarmánytárolókkal, derítőüzemmel, igazgatási és szociális épületekkel látták el. Az elletőistállókban a központi fűtés 18 °C hőmérsékletet biztosít. A malacok fekhelye felett infralámpákat tartanak 28 C fokos az első héten, majd ezt a hőfokot hetenként 2 C fokkal csökkentik. A malacneveldék szintén központi fűtésűek. Az istállók padozata betonból készült, az elletők és malacneveldék padozatát a vékony betonréteg alatt polisztirénnel tökéletesen szigetelték. A malacok alá fürészporral almoznak. Máshol nem használnak almot. Minden épület csővezetéken kapja a takarmányt a takarmánykeverőből, közvetlenül a vályúba. A malacok önetetőből esznek. Az ürüléket vízöblítéssel távolítják el. Az üzemben 150 állatgondozó, 12 éjjeliőr, 35 szerelő és kisegítő dolgozik. Az átlagos súlygyarapodás a hizlaldában 0,55 kg, egy kg húsgyarapodáshoz 3,8 kg takarmány szükséges. A beruházás öt év alatt térül meg.
