Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1970. november 21. Tervszerű szocialista termelésünkre, a tudomány, mint termelőerő jellemző. Napjainkban a tudomány a termelés és az irányítás minden területére kihat. A társadalom gyakorlati irányításában a marxista pártok felhasználják a természet- és társadalomtudományok eredményeit. Ebből kifolyólag a tudományok fejlődésével párhuzamosan fejlődik az irányítás és a termelés színvonala is. Napjaink tudományos fejlődését új tudományágak keletkezése jellemzi. A természet és társadalom fejlődésén kívül a tudomány belső fejlődésének törvényeit is tanulmányozza. A tudományos munka célja, hogy helyes választ adjon a felmerülő kérÉlelmiszeriparunk az elmúlt évtizedekben tőkehiánnyal küszködött. Ennek ellenére az utóbbi 25 évben, az adott lehetőségek mellett igyekezett kielégíteni a lakosság igényeit. Az élelmiszeripar gépesítése tovább folytatódott. Oj termelési egységekkel főleg a cukor- és a sütőipar, gazdagodott. Megállapítottuk, hogy az élelmiszeripar társadalmi helyét tekintve nem kielégítő a jelenlegi állapot. Az ágazatok nagy része korszerűtlen alapeszközökkel termel, amelyek felújítása időszerűvé vált. Sajnos egyetlen ágazatról sem mondhatjuk el, hogy teljes egészében világszínvonalon termel. Magasabb technikai színvonalat csak a legújabb létesítmények Élelmiszeriparunk távlati fejlődésének kérdései désekre, valamint megmutassa a gyakorlati fejlődés lehetőségeit, a közeli és távoli jövőre vonatkozóan. A jövő fejlődésének tudományos módon való előrejelzése nem könnyű feladat. Az elméleti fejlődésnek mindig meg kell előznie a gyakorlati megvalósítást. Mindig az adott kor társadalmi, gazdasági és gazdaságpolitikai viszonyai határozzák meg az elmélet gyakorlati megvalósítását. A marxizmus-leninizmus klasszikusai műveikben gyakran hangsúlyozták a tudományos prognózis szükségességét a társadalom távlati fejlődésének érdekében. Élelmiszeripari szakembereink jelenleg az 1980-ig terjedő távlati terveken dolgoznak. Ezek a tervek képezik majd a századvégi élelmiszeripari fejlődés terveinek alapjait. Napjainkban az egész világ élelmezési gondokkal küszködik. Hazánkban nem mennyiségi, hanem minőségi gondokkal küzdünk. Az egészségügyi szempontból ésszerű táplálkozás megvalósítása a közeljövő legfontosabb feladata. Az alábbiakban rámutatunk az élelmiszeripar fejlődésének távlati lehetőségeire. Élelmiszeriparunk hosszú fejlődés során érte el a mai fejlettségi -szintet. Országunk élelmiszertermelését alapvető természeti és közgazdasági tényezők határozzák meg. Ezek közül a legfontosabb faktor az ország mezőgazdasági termelésének színvonala. Az egy személyre eső mezőgazdasági terület állandóan csökken. Ebből következik, hogy mezőgazdaságunk fő feladata, a maximális gabonaegység kitermelése egységnyi területen. Ez csak korszerű termelő mezőgazdaságban valósítható meg. A mezőgazdasági termelés intenzitásával a közelmúltban több tanulmány foglalkozott. E tanulmányok alapján dolgozták ki az élelmiszeripar távlati fejlődését is. érnek el. A hazánkra jellemző klaszszikus élelmiszeripari ágazatok, pl. a sörgyártás sem fejlődött kielégítően. Az iparág fejlődése szorosan összefügg a gépipar jelenlegi kapacitásával. Ugyanis az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy gépiparunk nem képes kielégíteni élelmiszeriparunk növekvő gépszükségleteit. A termelés gépesítése mellett megoldásra vár a nyersanyagszállítás és raktározás észszerű megoldása is. Ezek mellett fejleszteni kell a csomagolástechnikát is. legnagyobb gondokkal a tej-, a hús- és a konzervipar küszködik. Ezen iparágak, ha teljesíteni akarják mezőgazdaságunk 1980-ig megadott irányszámai által rájuk háruló feladataikat, akkor gyors fejlődésnek kell bekövetkeznie. Az élelmiszeripar feladatai^ csak úgy oldhatók meg, ha a jelenlegi kapacitások korszerűsítése mellett nagyarányú beruházásokat eszközlünk. Előreláthatóan a fogyasztás színvonala a következőképpen alakul 1980-ig: — az egy személyre jutó fogyasztás egy évre húsból 75 kg, tej- és tejtermékből 237 kg, tojásból 239 db, cukorból 37,6 kg, lisztből és rizsből 110 kg, zöldségből 100 kg, friss gyümölcsből 64,5 kg. A termelés volumene a következő növekedésről tanúskodik: — a legnagyobb fejlődést a tejipar mutatja. Az 1965-ös évet véve alapul 1980-ra 84 %-os emelkedésre számíthatunk. Bűvül a tejtermékek választéka. A kiskereskedelemben értékesítésre kerülő tej 30 %-a korszerűen csomagolt lesz. Konzervgyártásunk 1965-höz viszonyítva 1980-ig 83 %-os emelkedést ér majd el. Az élelmiszeripar új beruházásai 1980-ig a következők: 45 tejfeldolgozó üzem napi kapacitása 9 millió liter tej — 23 húsfeldolgozó üzem — évi kapacitása 395 ezer tonna hús. Az élelmiszeripar fejlesztésére 1980- is mintegy 38 milliárd koronát tér- i veznek. A nagyarányú iparfejlesztést az élelmiszeripari kutatómunka eredményeire kell építeni. Ahogy az emberiség élelmezési kultúrája változik, úgy változnak az élelmezési tudományok is. A világ élelmezési gondjainak megoldása a következő tényezők megoldásától függ: 9 elegendő mennyiségű élelmiszer termelése, • megfelelő minőség kialakítása, Ф a választék bővítése, Ф a fogyasztói árak csökkentése. Élelmiszeripari kutatóintézeteink a technikai kérdések megoldásán fáradoznak — pl. vegyi úton előállított élelmiszerek — a nyersanyagveszteség csökkentése — az enzimek felhasználása az élelmiszeriparban. Nem szabad megfeledkeznünk az élelmiszeripar közgazdasági problémáiról sem. Rá kell mutatnunk a végtermék biológiai értéke, valamint ára közötti összefüggésre. Jelenleg a termékek csomagolása, kivitelezése [formális tényezők) nagymértékben befolyásolják fogyasztási árukat. A termékek minősége (kalória) csak kis mér- j tőkben hat a fogyasztói árra. Igaz, | hogy a minőségi értékek mérése nagyon bonyolult folyamat, ezért álfcalá-1 ban a becslés módszere az elterjedt. További közgazdasági kérdés az éleimiszerek biológiai- és használati értéke, valamint áruk közötti összefüggések vizsgálata. Az élelmiszerek árai, melyek hoszszú árfejlődés eredményei, alapvetően j befolyásolják a termelési egységek közgazdasági helyzetét. Élelmiszeriparunk termelési prog-1 ramját az ésszerű táplálkozás alapján beállítani az egyéb tényezők figye- j lembevételével. Sajnos az eddigi gya- j korlat nem ezt mutatja. Azok az üze-, mek, amelyek a fenti alapelvekre állították fel termelési tervüket, maga- j sabb termelési költségeket és alacso- i nyabb tiszta jövedelmet mutattak ki. Az egyes nyersanyagok, valamint a termelőeszközök árának növekedése a bérszint emelése, ellentétet alakít ki a végtermék önköltsége és a fogyasztói ér között. A feldolgozó üzemek igyekeznek a számukra gazdaságilag előnyös termékeket termelni. Az ilyen irányú törekvések kedvezőtlen hatásait elsősorban a fogyasztók érzik meg. Élelmiszereink biológiai értékük szerinti árbesorolása elősegíti hazánkban az ésszerű táplálkozás széleskörű elterjedését. WIMMER ZOLTÁN mérnök I. Alapjaitól kezdtük L. Spačinsky mérnök, CSc Ez év októberének utolsó napjai” ban emlékeztünk meg a nagyipar, a pénzintézetek és a közlekedés államosításáról szóló elnöki dekrétum kiadásának negyedévszázados évfordulójáról.Az államosított ipar keretein belül szocialista alapokra helyeztük a élelmiszeripari üzemek jelentős többségét. Az, élelmiszeripar államosításának szóban forgó első fázisát a szocializálás első szakaszának nevezzük. Az évforduló alkalmából helyes lesz röviden összefoglalni azt. milyen alapból is indult ki élelmiszeriparunk, milyen volt akkori gazdasági és műszaki színvonala, s milyen eredményeket ért el szocialista élelmiszeriparunk Szlovákia iparosításának évei alatt. A kapitalista iparosítás időszakában az akkori élelmiszeriparnak csak csupán néhány ágazata nyert valóban ipari jelleget. Ezen ipari jelleggel bíró termelési ágazatok közé a kapitalizmus időszakában csupán a cukorgyárakat, szeszgyárakat, cukorkagyárakat, a dohányipart, malátagyárakat, malmokat, keményítőgyárakat sorolhatjuk. Az élelmiszerek gyártásának többi termelési ágazata elsősorban kisipari jelleggel bírt. Éppen ezért az élelmiszergyártás legjellemzőbb vonásai a kapitalizmus időszakában a nagyfokú szétforgácsoltság és a termelési-technológiai alap kisüzemi jellege volt. Az élelmiszeripari termelés túlnyomó többsége a kisipari üzemek ezreibe aprózódott szét. A második világháborút megelőző, München előtti köztársaság idején a Csehszlovák Köztársaságban több mint 50 ezer élelmiszeripari kistermelő üzem volt, amelyek közül 1945 után hozzávetőleg csupán 44 ezer maradt. Szlovákiában az élelmiszer-előállító üzemek száma hét ezer körül volt. Az élelmiszeripar műszaki fejlesztését és az ebbe az iparágba fektetett beruházást a kapitalizmus idején — amennyiben egyáltalán valamiféle beruházást eszközöltek — nem a népgazdaság és a lakosság élelmiszerellátása szempontjából, hanem kizárólag a legmagasabb egyéni nyereségek elérése érdekében végezték. Ezzel szemben az élelmiszeriparnak azon ágazataiba, amelyek napi szükségleti cikkeket és igen rövid tárolási idejű termékeket (pékségek, húsipar) állítottak elő, csupán a legszükségesebb beruházásokat eszközölték, hogy üzembetartsák. A kisüzemi termelés fenntartását ezekben az ágazatokban az a tény tette lehetővé és segítette elő, hogy a kisipari üzemek közvetlen kapcsolatban álltak a kiskereskedők boltjaival s így a termelésben észlelhető kisebb munkatermelékenységüket s az ebből eredő csekélyebb vállalkozói nyereséget részben kiegyenlítette a kiskereskedelemből eredő bevétel. Ezáltal védekeztek a kistermelők a nagyobb vállalkozók konkurrenciája ellen. Összegezve tehát az élelmiszerek termelésének műszaki színvonala nagyon elavult volt. A termelési folyamat megvalósításában a fizikailag megerőltető munka volt túlsúlyban. A termelést erre alkalmatlan helyiségekben folytatták s a kisüzemek színvonala a higiénia, a munka kulturáltsága és minősége szempontjából igen alacsony szinten mozgott. A szocialista élelmiszeripar a kapitalista és a magánvállalatok államosításával, illetve szövetkezes^tésével, továbbá egyes magánvállalkozók tulajdonának elkobzásával jött létre. Az olyan magánvállalkozók tulajdonát kobozták el, akiknek vagyonát 1945-ben és az ezután következő években nemzeti ellenőrzés alá helyezték. Az élelmiszeripar teljes szocializálását három szakaszban valósították meg: A szocializálás, az államosítás első szakaszát 1945-ben valósítottuk meg. Ennek keretében az államosított szocialista szektorban az egész csehszlovák ipar összes dolgozójának 60 százalékát összpontosíthattuk. Az élelmiszeripar terén a szocializálásnak ebben a szakaszában 190 nagy élelmiszeripari üzemet államosítottak, éspedig az államosításról szóló dekrétum szerint a következő ágazatok üzemeit: dohányipar, cukorgyárak, malmok, cukorkagyárak, szeszgyárak, sörgyárak, malátagyárak és az étzsíripar. E 190 üzemben az élelmiszeripari alkalmazottaknak körülbelül 30 százaléka dolgozott. Ezen kívül már ekkor a szocialista szektorba tartozott az élelmiszeripar 34 százaléka (a dolgozók számát véve alapul), amelyet a szövetkezetek, illetve az állam kezel vagy amelyet elkobzott vagyonként helyeztek nemzeti ellenőrzés, igazgatás alá. A szocializálás első szakaszában magántulajdonban az élelmiszeriparnak csupán kb. 30 százaléka maradt. Ugyanígy magántulajdont képezett még az élelmiszerek kisipari előállítása is. Milyen lesz a karácsonyi vásár?!. A naptár szerint még csak november közepénél tartunk, de az üzletekben egyre több a vásárló. Az évvégi vásárlási láz már elkapta az embereket. Nem kis örömükre szolgái, hogy az üzletekben több az áru. Érezhetően javult a választék és a minőség is. Nem bosszankodunk már só, gyufa, ecet és egyéb nélkülözhetetlen hiánycikk miatt. A bratislavai Prior áruházban a lengyel Lucznik és a német Veritas varrógépek tömkelegét láthatjuk. Könnyebben kapható táskaírógép, televízió, tranzisztoros rádió és más olyan cikk, ami karácsonyi ajándék lehet. Az újságokban többször közzétették, már, hogy földműveseink jóval több húst adnak piacra, mint a múlt év utolsó negyedében. Összesen 37 300 tonna hús és hústermék Ikerül az üzletekbe. Tojásból és baromfihúsból is van elég, ezért a Kereskedelmi Minisztérium számol a baromfihús árának csökkentésével. Az élőhal menynyisége a múlt év hasonló időszakához képest 24,6 százalékkal növekedik, és a halételkedvelők mintegy 995 tonna halat fogyaszthatnak. Tejtermékekből, lisztből, rizsből, cukorból szintén több kerül a boltokba és kielégítő lesz az alkoholmentes italokkal, valamint ásványi vízzel való ellátás is. Tavaly, a karácsonyi vásár előtt meglátogattunk néhány áruraktárt és azoknak vezetői elpanaszolták, hogy kevés a cukorkakolekció és a palackozott bor. Most örömmel közölhetjük, hogy a múlt évhez viszonyítva 286 tonnával több karácsonyi cukorka lesz — tehát nem kell sietni a vásárlással, azonban palackozott borból ismét kevés van, mert a termelő és palackozó üzemek a szükségletnek csak 63 százalékát szállítják. A húshoz és más élelmiszerfélékhez is szívesen fogyasztunk burgonyát. A felvásárló szervek mindent megtettek annak érdekében, hogy a lakosság elegendő burgonyához jusson. A cseh országrészekből 40 ezer, Lengyelországból pedig 102 ezer tonna jó minőségű burgonyát hoztunk be. Előreláthatólag november 25-ig az igénylők elraktározhatják a megrendelt burgonyájukat. Az áruválaszték javítása céljából szeszféléket, szőlőborokat, valamint friss zöldséget és gyümölcsöt hozunk be külföldről. Annak ellenére, hogy a gyenge termés miatt a citrom és narancs ára felszökött, Libanonból és Görögországból — ahol korábban érnek ezek a gyümölcsök — annyi citromot és narancsot hozunk be, hogy lesz belőle elég a piacon. Az államosításnak 1948-ban megvalósított második szakaszában körülbelül 1100 nagyobb • élelmiszeripari üzemet államosítottak, csaknem az összes termelési ágazatban. Ebben az időben még érintetlen maradt a magánkézben levő kisipari termelés. A kisipar helyzetét az élelmiszeripar egészében legjobban az a tény jellemzi, hogy még 1948-ban a kisipari üzemek hozzávetőlegesen 92 százalékát tették ki az élelmiszeripar összes kisüzemének, amelyekben a dolgozók 40 százaléka foglalatoskodott s ezek a kisüzemek az élelmiszeripari termelés összmennyiségének kb. 20 százalékát állították elő. A szocializálás második szakaszához 1949-ben kapcsolódott az államosítás harmadik szakasza. Ebben szocialista üzemek kebelébe összpontosították a kisipari vállalatokat és a még fennmaradt, magánkézben levő kisipari üzemeket. Ez a folyamat, mely 1949-től 1952-ig tartott, a magánszektor teljes felszámolását jelentette és ezáltal megoldódott az élelmiszeripar szocializálásának problémája. Az ezt követő esztendők fejlődése már csak a szocialista szektor egyes rendszerei közötti delimitálásokra és átcsoportosításokra korlátozódott, különösen a szövetkezetek és a nemzeti vállalatok hatáskörében. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sok esetben teljesen indokolatlan torzulásra került sor, amikor szövetkezeti üzemeket nemzeti vállalatok keretébe csoportosítottak át. Az élelmiszeripar államosított, szocialista szektorában csoportosították pl. az egész pékipari termelést, amelynek egy részét addig a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége irányította. Ezen kívül az államosított szektorba sorolták be a Szlovák Szőlőtermelő Szövetkezet üzemeit, valamint a paprikamalmok és egyéb termelési ágazatok üzemeit, amelyeket addig szövetkezetek gondoztak. (Folytatjuk.) Az ipari áru mennyisége is növekedett. Jóval több a textilféle, főleg felöltő, öltönyharisnyanadrág, köttötruha, bőr- és műanyagcipő. Azonban még mindig kevés a gyapjúból készült gyerekruha, kötötttuhá'a csecsemők részére és az alsó meleg ruha. Nemrég Kovácsiban találkoztunk egy mozgó üzlettel. Sok asszony köréje sereglett, vásárolták a szvettereket és más textilfélét, de panaszkodtak, hogy nincs elég női meleg fehérnemű és meleg cipőket sem tudnak vásárolni férjeik, gyerekeik számára. Tehát országos méretben kevés az olcsó meleg holmi mind a férfiak, mind a nők számára. A termelőüzemek inkább a drága holmikat gyártják, nyilván azért, mert több hasznot húzhatnak. Ez jellemző a bútoriparra is. Tele vannak a raktárak drága bútorokkal, de hozzáférhető áron alig kapni valamit a bútorüzletekben. Tehát annak ellenére, hogy több az áru, mégis úgy tűnik, hogy az idei karácsonyi vásárnak is lesznek hiánycikkei. Kereskedelmi dolgozóink azonban mindent megtesznek, hogy a vásárlók igényeit a lehető legjobban kielégítsék. December végéig meghoszszabbítják az eladási időt, és december 13-án, ezüstvasárnapon, valamint december 20-án, arányvasárnapon is nyitva lesznek az üzletek. Újdonság, hogy élő halat és karácsonyfát rendelésre is lehet vásárolni. Az üzletek ajándékkosarakat készítenek a vásárlók számára, és akik igazán gond nélkül akarnak ünnepelni, közös karácsonyi és szilveszteri vacsorákon vehetnek részt a fogyasztási szövetkezetek vendéglőiben. Balia József A vásár, vásárlóalap. vásárlóerő, vásárlóképesség A vásárok tulajdonképpen a kereskedelem ősi formái, lényegében a kereskedő és a vevő közvetlen találkozási alkalmai, egy előre meghatározott helyen j és időben. Jelentőségük az urbanizálódás, a városiasodás során egyre csökkent, de a vidéki, főleg falusi fogyasztóközönség rendszeres ellátásában a vásároknak még napjainkban is nagy szerepük van. A vásárlóalap a lakosság pénzjövedelmánek az a része, amelyet áruvásárlásokra fordít. Kiszámítása a következő: a pénzjövedelmekből levonják a nem áruvásárlásra fordított kiadásokat (pl. kulturális kiadások, adók), valamint a lakosság megtakarításait. Nagyságát a lakosság pénzbevételének és pénzkiadásainak mérlege alapján határozzák meg. A vásárlóerő tulajdonképpen két fogalmat is takar. A pénznek mint csereeszköznek az árukhoz való értékviszonyát, másrészt pedig azoknak az áruvásárlásokra fordítható pénzeszközöknek a mennyiségét, amelyek valakinek, illetve valamely közösségnek birtokában vannak. A vásárlóképesség az általános közgazdaságtanban a fogyasztókra vonatkoztatva az áruvásárlásokra fordított pénzeszközök összessége, tehát a vásárlóerő. A vásárlóképesség a pénzre vonatkoztatva viszont a pénzegységért vásárolható árumennyiséget, illetve szolgáltatást jelenti. Teljesen más kategóriába tartozik a vásárlóerő paritás. A polgári közgazdaságtanban pénzelméleti kifejezés és két ország pénzének egymáshoz való viszonyát jelenti. A vásárlóerő paritás elmélete szerint két ország pénzének egymáshoz való értékviszonyát infláció esetén a saját országukban meglevő vásárlóerejük határozza meg, tehát úgy viszonylanak egymáshoz, mint saját országukbeli vásárlóerejük.
