Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-14 / 46. szám

1970. nevember 14. SZABAD FÖLDMŰVES 1 Az eisu istálló fejő kou^.-v ja. Se a ii Ondrej . j| István, H a 1 m о Rudolf, K u c z m a n László és Búzás József Időzés húsz év mezsgyekövénél Nemrégiben ünnepelték Gadócon (Hadovce, komáromi járás) a szövet­kezet megalakításának 20. évforduló­ját. Ez alkalomból a közös gazdaság vezetősége negyvennégy oldalas füze­­tecskét adott ki, melyben az utókor számára megörökítette azt a nehéz küzdelmet, hősi helytállást, amely a nagyüzemi gazdálkodás kezdetét, majd fejlődését jellemezte. HOGYAN IS KEZDŐDÖTT? Nyár volt, 1950. augusztus hetedi­ké. A hajdani gróf Darányi birtok te­lepesei és a helyi lakosok több mint félszázan jöttek össze, hogy megala­kítsák az egységes földművesszövet­­kezetet, megválasszák a vezetőséget és a közös elnökét. Az elnöki tisztség betöltésére ifj. Halmo Rudolfot sze­melték ki, s meg is választották. Sok gonddal, feszültséggel terhes Idő következett. Az új életforma más embert kívánt. Márpedig az emberek gondolatvilágát egyik napról a másik­ra nem lehetett megváltoztatni. Megkezdődött az állatok, a mező­­gazdasági gépek, az eszközök össze­írása. Am a vezetőség első komolyabb lépése mindjárt sikertelennek bizo­nyult. Ugyanis a taggyűlés nem értett egyet a közösbe adandó gazdasági ál­latok értékbecslésével... Ez kedvét szegte a vezetőségnek, ugyanazon év december 20-án benyújtotta lemondá­sát. Új emberekbe helyezte bizalmát a tagság. Halmo Vladimír lett az elnök. Ennek a vezetőségnek a funkciós idő­szaka 1951. március 3-án lejárt. Ek­korra már megtörtént az állatok össz­pontosítása. Kitűzték az év tervfelada­tait, elkészítették a jutalmazás mód­szerét stb. Utána került sor a harma­dik vezetőség megválasztására. A tag­gyűlés Stanček Viktort választotta el­nökké, aki 11 éven keresztül helyt­állt. Az 1951-es év jól kezdődött. A ta­vaszi munkákat idejekorán és példá­san elvégezték, így a kerület vándor­zászlajának birtokába jutottak. De az eredmények nem születtek hiányossá­gok nélkül. Az első jelentős veszte­ség: sertéselhullás, százezer korona kár. Továbbra is gond volt a lovak és mezőgazdasági eszközök összpontosí­tása. A tagok nehezen tudták megér­teni a miénk fogalmát. Bár lassan, de ezt a nehézséget is leküzdötték és 1952 tavaszán hozzáfogtak az első sertéshizlalda építéséhez. A szövetkezet első bevételét hét ló eladási ára képezte. Tapasztalatok híján sok volt a szer­vezési hiányosság. Komplikálta a helyzetet a munkaerőhiány. Egyre na­gyobb méreteket öltött a közös va­gyon eltulajdonítása. Ez a tény arra késztette a vezetőséget, hogy fegyelmi eljárást indítson a közös tulajdon fosztogatói ellen. A negyedik, vagyis a jelenlegi el­nök Varga Kálmán 1962-ben került a közös gazdaság élére. A tagság har­cos tisztségviselőre talált benne, aki kellő rangra emelte a minőségi mun­ka követelményét. Aránylag rövid idő alatt mesgzilárdult a munkafegyelem, tökéletesebbé vált a munkaszervezés, ami a terméshozamokban, az állat­­tenyésztés jövedelmezőségében is megmutatkozott. Sokatígérően kezdődött az 1965-ös esztendő. A tavaszi munkák végezté­vel a gabonabetakarításra összponto­sult minden figyelem. S ekkor... el­szabadult a fékevesztett Duna. Június 17-én Csicsó (Čičóv) térségében át­szakította gátat. A pusztító áradat négy nap alatt elérte Gadócot is. A közös állatállományt részben bizton­ságba helyezték, de a mezőgazdasági gépek, épületek víz alá kerültek. A trutnovi járás áldozatkész dolgozói­nak segítségével sikerült gazdaságilag ismét talpra állniuk. Helyzetüket ne­hezítette, hogy a tagság többsége fe­dél nélkül maradt, s elköltözött. SZAKOSÍTOTT TERMELÉS Az árvízkárok felszámolása után a mezőgazdasági termelést magasabb szintre emelték az új fejlesztési terv alapján. Főleg a tej, a sertéshús, a gabona, az ipari növények, és a zöld­ségfélék termesztésére, tenyészserié­­sek nevelésére összpontosították erő­feszítéseiket. Ez idő tájt ismét kiéleződött a ve zetőség és az egyes tagok közötti vi­szony, ami főleg a kötelességmulasz­tók felelősségrevonásából adódott. De az effajta nehézségekkel gyorsan megbirkóztak. De lépjünk előbbre! Ibos Barnabás mérnök 1967-ben ke­rült a gadóci szövetkezetbe. Az állat­­tenyésztést bízták rá. Mint újdonsült mérnök nagy lendülettel látott mun­kához. Úgy gondolta, egy-kettőre si­kerül elképzeléseit valóra váltani, al­kalmazni a haladó technika és tech­nológia vívmányait. Fiatal, tapaszta­latlan lévén, nem sejtette, milyen ha­tást vált ki törekvése az állatgondo­zókban, akik beidegződött módszer alapján dolgoztak... Ďe Ibos mérnö­köt nem riasztották meg a nehézsé­gek. Szép szóval hatott az emberek­re. Példákkal bizonyította az új ter­melési folyamatok, módszerek elő­nyeit. A sok türelmes és kitartó mun­ka végül sikerrel járt. Az állatte­nyésztők elismerték, a fiatal mérnök csak javukat akarja. Jártuk az istállókat, s ekkor az a vélemény formálódott meg bennem, az emberek és a közös gazdaság ér­dekében kifejtett szívós felvilágosító munka nem volt hiábavaló. Ma tiszte­lik, becsülik őt. Az érem másik olda­la: ezeknek az embereknek a havi jövedelme megközelíti, sőt némely esetben túlhaladja a 3000 koronát. Ami a tehenészetet illeti, az ötszáz­tíz hektáros szövetkezet másfél száz tehenet tart. Az utóbbi években je­lentős fordulat következett be a tej­termelésben. Tavaly például 3100 liter volt az évi fejési átlag. Ezt a követ­kező négy évben háromszáz literrel Mogyorósi Miklós feja (A szerző felvételei) szándékoznak emelni. Előreláthatólag ebben az évben 20 ezer literrel told­ják majd meg az előirányzott tej­mennyiséget. A száz növendék szarvasmarha egy részét a tehénállomány feltöltésére, másik részét eladásra nevelik, Spišiak Štefánia nagy gondot fordít etetésük­re, tisztántartásukra. Hasonló a helyzet a törzskönyvezett sertésállománynál is. Szebbnél-szebb sertések dicsérik Bajusz Gyuri bácsi szakszerű és példás gondoskodását. Nemcsak az anyakocák szépek, gon­dozottak. A vásárokra szállított pél­dányok is minden esetben gazdára ta­lálnak, nem egyszer 15—18 ezer koro­nás áron. Csak az a baj, hogy Gyuri bácsi már hatvannyolc éves. Nyugdí* jazásával nagy veszteség éri majd a szövetkezetét, mert senki sem tudott e munkaszakaszon oly jó eredményt felmutatni, mint ő. Például szolgálhat sokak számárai Jelenleg __ nyolcvannyolc anyakocát tartanak. Ám a jövőben ennél többre lesz szüks.ég. Noha a malacszaporulati tervet (17,5 db) túlteljesítik (19,5 db), mégsem elégedettek. Legalábbis Ibos mérnök nem. Törekvése: 1600—1700 malac elválasztása. Ez a mennyiség fedezné a szükségletet. NEM A SERTÉSHlZLALÖK HIBÁJA A sertéshizlalda befogadóképessé­gét is növelni akarják. Erre készteti őket a férőhelyhiány. Jelenleg is négyszáz helyett hatszáz sertés göm­­bölyödik az említett hizlaldában. Bár a súlygyarapodás a múlt évihez vi­szonyítva alacsonyabb, remélhető a kitűzött feladatot a sertéshizlalda dol­gozói teljesítik. Nehogy félreértés történték: a takarmányok gyöngébb minősége okozza a kiesést. Masár Šte­fan és StanCek Jozef érdekeltek a termelésben, és bizony nekik sem mindegy, hogy az idén 49 dkg a súly­gyarapodás átlaga, míg a múlt évben 58 dkg volt. Ez lényeges különbség. Még ide kívánkozik, hogy a 20. év­forduló alkalmából valamennyi tag (136) és vendég díszes boroskészletet kapott emlékül. Ezenkívül a nők 25, a férfiak 50 koronát kaptak a közös­ben töltött minden év után. Az ala­pító tagok tehát 1000 koronáról szólő betétkönyvecskének örülhettek. A többnyire fiatalokból összetevődő, lelkes és hozzáértő vezetőgárda, to­vábbá a tagok szorgalma, igyekezete, nap mint nap többet, jobbat akarása egyben a következő évek eredményes gazdálkodásának záloga. Andriskin József A SZEGED—SZENTES közti út­vonal 60 kilométer. Kocsival alig 40 perc. Mi mégis majdnem két­szer annyi idő alatt értünk célba. A gépkocsivezető szándékosan haj­tott lassabban, hogy kedvemre gyönyörködhessem az Alföld szép­ségében, abban a tájban, ahol egy­kor Rózsa Sándor, a leghíresebb magyar betyár is tanyázott. Aki először jár ezen a vidéken, úgy érzi, hogy egy óriási táblán halad, olyan sík a határ. A kanyar­gós út mentén jobbra és balra szerteszórt tanyák láthatók. A fák, a bokrok, a tanyavilág az elmarad­hatatlan ágaskodó gémeskutakkal, a legelésző tehenek, disznőcsordák és juhnyájak, mind-mind szerves , része ennek a hatalmas rónának. Az időt azonban nem lehet meg­állítani. A romantikusnak tűnő ta­nyavilág halálra van ítélve. Meg­szűnése már csak idő kérdése. Las­sanként eltűnik, feledésbe merül, mint ahogy fokozatosan eltűntek e vidékről a szélmalmok is. Az ítéletvégrehajtó: a fejlődés, a mo­dern kor követelménye. Gépkocsi­­vezetőnk többször is felhívta fi­gyelmemet egy-egy vályogból álló romhalmazra. — Két hete, mikor erre jártam, itt még tanya volt. Ezek az embe­rek is elköltöztek, kényelmesebb életet, könnyebb megélhetést ke­resve. Útunk végcélja Szentesen, ebben a mintegy 40 ezer lakosú városká­ban, az Árpád Termelőszövetkezet­ben volt. Ez a tsz mindössze tíz­éves, mégis azzal büszkélkedhet, hogy kertészete a Magvar Népköz­­társaságban a legjobbak közé tar­tozik. Már hetedik éve élvonalban van és ezen idő alatt ötször nverte el a legjobbaknak járó vándorzász­lót. Az idén, a kedvezőtlen időjá­rás ellenére is a legjobb úton ha­lad, hogy hatodszor is birtokba ve­gye a trófeát A háromezerhatszáz katasztrális holdon (mintegy 1500 ha) gazdál­kodó tsz-ben Jano István — párt­­titkár és elnökhelyettes — vendég­látónk kalauzolt. Előbb a gazdaság legérdekesebb részeit tekintettük meg, majd elbeszélgettünk. Meg­tudtam, hogy Szentesen már na­gyon régi hagyománya van a zöld­ségtermesztésnek. Érdekes, hogy 1960-ig csak egyénileg kertészked­tek a környéken. Majd néhány tsz is próbálkozott zöldségtermesztés­sel, de nem nagy sikerrel. A tsz­­kertészetek ráfizetéssel dolgoztak, mivel kevés támogatást kaptak, to­vábbá hiányoztak az igazi szakem­berek. 1957-ben megalakult egy ér­tékesítési szövetkezet, majd három esztendő múlva az Árpád Tsz is, mely tömörítette a szentesi kerté­szek mintegy 80—90 százalékát. Ügy is mondhatnánk, e téren út­­törőszerepet vállaltak. Az eredmé­nyekre nem kellett sokáig várni. Az első három évben megkétszere­ződött a termelés Míg azelőtt egy holdról — ha kedvezett az időjárás — 30 ezer forint volt a jövedelem, most átlagosan 50—53 ezer forint. Eredményeikkel megcáfolták azok­nak a véleményét, akik azt állítot­ták, hogy nagyüzemileg a kerté­szet nem kifizetődő. — Minek köszönhetik ezeket a figyelemreméltó eredményeket? — kérdeztem Jano Istvántól. — Elsősorban annak, hogy dol­gozóink nagy többsége szakképzett ember. Az sem elhanyagolandó té­nyező, hogy mindjárt az elején be­vezettük az anyagi érdekeltséget, vagyis a bérezés az elért eredmé­nyektől függ. Mindenki olyan lelki­ismeretesen végzi a munkáját, mintha a sajátjában dolgozna, bár úgy hiszem, sajátjuknak is tekin­tik a tszt-t, valósággal harcolnak az eredményekért. Ha például fegyveszély van, éjjel mindenki hí­vás nélkül megjelenik, és addig dolgozik, amíg szükséges. Idejében rájöttünk, hogy el kell térni a ha­gyományos palántázástól, s ez is nagy előny. A koraiság a fontos, a primőr áru piacra dobása. Ter­ményeink 70 százalékát exportál­juk. A múlt évben és idén például 11 millió forint értékű árut vittünk külföldre. A szállítást úgy intéz­zük, hogy a kamionok egyenesen idejönnek, az ügyfelek itt veszik át az árut, itt történik a vámkezelés is, azután lepecsételjük a kocsikat és a zöldség elindul rendeltetési helyére. Egy korszerű kertészet elképzel­hetetlen üvegházak nélkül. Az Ár­pád Tsz-ben 28 ezer négyzetméter az ilyen terület, ezenkívül 10 hek­tár a fűtött fólia. De ahogy meg­tudtam, a közeljövőben még tovább bővítik az üvegházak terjedelmét. — Két éven belül újabb 3,2 ha területű üvegházat építünk fel — mondta az alelnök: — Szövetkeze­tünk három termálkúttal rendelke­zik, így az üvegházakat alacsony hőfokú vízzel fűtjük. Sorra jártuk az üvegházakat is, ahol serényen dolgozó lányokkal, asszonyokkal találkoztunk. Bár a zöldség fő idénye már régen el­múlt, munka azért mindig akad.' A lányok egy csoportja például gombatermesztéssel foglalkozott. A gomba ugyan — Jano elvtárs sza­vai szerint — nem jelent túl nagy bevételi forrást, inkább csak arra szolgál, hogy az asszonyokat a téli hónapokban is foglalkoztatja. — Természetesen szövetkezetünk nemcsak kertészettel foglalkozik, mert ez túl nagy lutri lenné* noha 1964—65-ig ebből volt a fő bevéte­lünk. öt évvel ezelőtt ráálltunk az állattenyésztés fejlesztésére is, s 1968-ig sikerült aránylag magas szintet elérni. Az állattenyésztés­ben a szarvasmarhák és a nagy­testű baromfi törzstenyésztése a célunk. Kétszáznyolcvan tehenünk egyedenkénti évi .fejésátlaga 3800 liter. A baromfitenyésztés sem okoz különösebb gondot, hisz 40 gépből álló, korszerű keltetővel rendelkezünk. — Sajnos, gépesítés terén elma­radtunk. Ez azonban nemcsak he­lyi, de országos méretű probléma. Hiába van a tsz-eknek pénzük, ha kevés a gép, nem lehet vásárolni. A mi egységes földművesszövet­kezeteinkben nagy részben magas az átlagos életkor, kevés a fiatal munkaerő. Érdekelt, vajon déli szomszédainknál is hasonló-e a helyzet. — Ötszáztíz tagunk közül 2X0 a nyugdíjas és azt hiszem ez a szám sokmíndent elárul. A munkaerő­­hiányt sajnos mi is ismerjük, és a helyzeten elsősorban az anyagi ér­dekeltség fokozásával igyekszünk javítani. A keresetek egyes munka­­szakaszokon igen magasak. A te­henészetben például 3500—4000 fo­rintot keresnek az emberek, és itt 26 év az átlagos életkor. Ügy hi­szem, ha sikerül majd még maga­sabb fokra lendítenünk a munka­kultúrát, több korszerű szociális helyiségünk lesz, fokozatosan ez a probléma is megszűnik* mert az igazság az, hogy ä fiatalok ma már elsősorban a munkakörülményeket és a munkaidőt nézik, a kereset nem játszik annyira döntő szere­pet, mint néhány évvel ezelőtt. A gazdasági udvarokon, amerre jártunk, rend és tisztaság uralko­dott.-. Az asszonyok virágágyások létesítésével tették szebbé, von­zóbbá a környezetet, sőt, idejükből még arra is telik, hogy egy árva őzgidát neveljenek, mely rövid idő alatt a dolgozók kedvence lett. Jár­tam a tsz korszerű üzemi ebédlő­jében is, melyben mintegy 180—200 ember étkezik hét forintért. — Az ebédlő már kicsi. A szo­ciális helyiségek is szűknek bizo­nyulnak. Ezért erre a célra a kö­zeljövőben egy raktárhelyiségét át­építünk. Életkörülményeink sokat javultak. Az* elmúlt 10 évet Igen pozitívan értékeljük. A lakásépítés, a gépkocsivásárlás a legtermésze­tesebb dolgok közé tartozik. Már két éve, hasonlóan az ipari dolgo­zókhoz, tagjaink is élvezhetik a rendszeres szabadságot. Ezelőtt 6—7 évvel még elképzelhetetlen volt a tányavilág 'megszüntetése, most saját jőszántukből jönnek az emberek a sártengerből. A nyug­díjak is jefentősen emelksdtek. Akik most mennek nyugalomba, 900—1200 forintot kapnak. A ko­rábban nyugdíjazottak helyzete nem ilyen kedvező. Ezeket a szo­ciális és kulturális alapból támo­gatjuk. Azoknak, akik csak úgyne­vezett járadékot kapnak, minden év végén 250 kg búzát és 1500 fo­rintot adunk. Ezenkívül évente megtartjuk az öregek napját, ahol megvendégeljük őket. A baráti beszélgetés, eszmecsere sokáig elhúzódott, mire nekivág­tunk az útnak, a leáldozó nap vér­vörös korongja csak félig látszott. Ezúttal már gyorsabban hagytuk el a magányos tanyákat, melyeket még egyszer jól megnéztem, mert nem tartottam valószínűnek, hogy ha ismét ezen a vidéken járok, még viszontlátom őket. Ordódy Vilmos Háztűznézőben szomszédai n knál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents