Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-14 / 46. szám
6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1970. november 14. Kommunisták a termelés ésszerű fejlesztésében Mintha megrendelésre érkeztem volna. Gregor Mátyás, a Zselízi (Želiezovce) Állami Gazdaság igazgatója és Tóth József elvtárs, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke és a pártszervezet vezetőségének tagja már útrakészen fogadtak. Néhány mondatban összefoglaltam, mit szeretnék megtudni tőlük, aztán mindhárman gépkocsiba ültünk, s meglátogattunk néhány termelő részleget. Miközben az autó száguldott velünk, útitársaim megjegyezték, hogy aztán jól nézzek körül, és amit akarok, jegyezzem fel. Engem elsősorban is a termelés ésszerűsítése, korszerűsítése, a párt és a szakszervezet tagjainak ezirányú aktivitása érdekelt a legjobban. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy sokhelyütt a termelés ésszerűsítését és korszerűsítését kizárólagosan új építkezési beruházások kivitelezése révén tartják megoldhatónak. Ezzel szemben a Zsellzi Állami Gazdaság farmjáin lépten-nyomon azt láthattam, hogy a régebbi épületekben is lehet ésszerűen ős korszerűen termelni. Ehhez persze az kell, hogy a gazdaság vezetői hatékony segítséget kapjanak a párt és a szakszervezet tagjaitól, valamint a mezőgazdaság irányításának felsőbb ■ szerveitől. Itt ugyanis azt a nézetet vallják: az embernek azért van esze, hogy gondolkodjék, s ha vezető dolgozóról van sző, úgy a társadalom javára kell kamatoztatni az észt. Ez egyaránt vonatkozik a gazdasági és a politikai vezető dolgozókra. Régi 'épületekben, korszerűen A Rozina farmon két régi épületben ésszerűen automatizált sertéshizlaldát rendeztek be. Az eleséghez szükséges nyersanyag tárolásának, előkészítésének és az állatokhoz való továbbításának minden automatikája a gazdaság központi műhelyében, tehát „házon belül“ készült. A kivitelezésben kommunisták és szakszervezeti' tagok tüntették ki magukat. Volt, aki „házilag“ megtervezte és a műhelyben legyártották. Az 1600—1800 sertés hizlalására alkalmas két pavilonban az ürüléket mechanikus lapátok távolítják el a rácspadozatú kutricákból. A Rozina farm dolgozói Idén mintegy 60 vagon sertéshúst adnak társadalmunknak. öt-hat esztendővel ezelőtt már jártam az Albert farmon. Persze más körülmények voltak ott akkoriban. A közelmúltban olyan betonból készített bekötőutat építettek, hogy bármelyik város becsületére válhatna. A két kilométeres út 3 millió koronás költséggel készült. ’Akárcsak a „tiszta szobában“ A farm épületeibe bejutni azelőtt könnyű volt. Egyszerűen fogta magát az ember és bement. Ma illetéktelen oda aligha juthatna be. Klórmeszes vízben kezet mostunk, fehér köpenyt öltöttünk, gumigalocsnit húztunk, és úgy mentünk a kocafialtatóba és a többi épületbe. Tisztaság van mindenütt, akár a „tiszta szobában“. Szorgos asszonyok ügyelnek a rendre. El kell mondani azt is, hogy a farmon rövidesen bevezetik a kocák mesterséges megtermékenyítését. Ebben az az ésszerű, hogy a jövőben kevesebb apaállatot kell majd tartani, s a régebbi nagyszámú állomány helyett rátérhetnek a gazdasági szempontból előnyös kevesebb, jó származású, kiváló minőségű apaállat használatára Fő tényező a jövedelmezőség A Zselízhez közel eső Jablonec farmon négy évvel ezelőtt tértek rá a mix-tuk rendszerű borjúnevelésre. Az óta évente átlagban ezer borjút ne veinek hizlalásra. Itt a borjúnevelést csakúgy mint a hizlalást, szakszerűen végzik, A borjak napi átlagos súlygyarapodása 1,20 kg, a hizlaldában pedig a félszintétikus módszert alkalmazzák. Az eleség úgy készül, hogy 5 kg szecskázott takarmányszalmához és 1 kg hereszénához 3—4 kg abrakot, 10 kg szilázst, 2 kg teljes táp értékű szárított cukorrépazúzalékot, 1 kg melaszt és 40 dkg szintétikus készítményt adnak. Ezt eszik az állatok. A hízóknál naponta átlagosan 0,98—1,05 kg súlygyarapodást érnek el. A termelés minden szakaszán a lehető legjobb jövedelmezőségre törekednek. Minden 100 borjú gondozásánál egyetlen dolgozót alkalmaznak, így 1 kg borjúhúst 8—9 koronás önköltséggel termelnek. A hizlaldában 11—12 koronás teljes önköltséggel állítanak elő 1 kg marhahúst. Lőrincz Lajos és Récsei Ferenc, a farm vezető dolgozói elmondták, hogy a hízómarhák élősúly-kilójáért 15,40 koronát kap a gazdaság, s az 500 kg-on felüli állatokért esetenként 300 korona prémiumot fizet a felvásárló. Ez azt bizonyítja, hogy ésszerű és korszerű módszerrel valóban jövedelmezőbbé lehet tenni a marhahús termelését. Ha figyelembe vesszük, hogy a Jablonec farmnak 268 hektár földterülete van, ebből 30 hektáron ipari cukorrépát, 68 hektáron búzát, s 12 hektáron sörárpát termeltek, s emellett évente 900—1000 szarvasmarhát tartanak, melyeket jórészt az itt termelt takarmányokkal látnak el, akkor azt kell mondanunk, hogy valóban észszerűen gazdálkodnak. beszélgetésünk egyik alanya Tóth József, a gazdaság szakszervezeti bizottságának elnöke Arra törekednek, hogy legyen ., Az igazgatóságra visszatérve Gregor elvtárs egy tervdokumentációt terített elém. Még csak terv, s már megtették a lépéseket a mielőbbi kivitelezés érdekében. Ha minden jól megy, jövőre az ötéves terv első évében Nagypusztán elkezdik a 800 tehenet és 200 növendékállatot befogadó komplettizált istállórendszer építését. Ilyen ístállórendszer nálunk, Csehszlovákiában még nincs. Ha a felsőbb szervek jónak látják, és elősegítik a kivitelezést, akkor hamarosan megkezdhetik benne a termelést. Az észszerű elgondolásű istállórendszer egy 52 méter átmérőjű, kör alakú takarmányelőkészítő építményre kapcsolódik. Az istállók (5 pavilon) legyező formában idomulnak az előkészítőhöz, köztük kifutókkal. Az építmény elé Morávia típusú füllesztő tornyokat helyeznek el, s az előkészítő helyiségben is nagymennyiségű takarmány tárolható. Az állatok fejését az állásokon oldják meg. A tejet az istállórendszeren kívül épített tejházban gyűjtik majd össze, amely ide a föld alatt vezetett csőrendszeren keresztül jut el, hogy az istállók védettek lehessenek. Az előzetes fölmérések szerint föltételezhető, hogy ebben az istállőrendszerben egy dolgozó munkatermelékenysége eléri majd az évi 300 ezer koronát, s a beruházás (30 millió) összege 7—8 éven belül megtérül. Szakosítani, ’de ésszerűen A Zselízi Állami Gazdaság részéről egy nagyon célszerű javaslat hangzott el a közelmúltban a termelés szakosítására, az irányítás korszerűsítésére és a gazdaságosság emelésére vonatkozóan. A javaslat arról szól, hogy a járás összes állami gazdaságait egy központi igazgatás alá vonják. A javaslat szerzői abból a megállapításból indultak ki, hogy az egyes állami gazdaságoknak sokrétű termeléssel kell foglalkozniuk. Ez megnehezíti a társadalom szempontjából gazdaságos szakosítás bevezetését. Ezzel szemben az összpontosítás nagyon is lehetővé tenné a minden igényt kielégítő, a tudományos ismeretek alapján bevezetett szakosítás valóra váltását. Egyes gazdasági központok például a tehenészetben, mások a borjúnevelésben, továbbiak pedig a kocatartásban és a sertéshizlalásban tökéletesíthetnék magukat. S ugyanígy javulhatna a szakirányítás. Hasonló módszerrel szervezhetnék a növénytermesztést is. Ezért nem ártana, ha a Zselízi Állami Gazdaság vezetőin, párt- és szakszervezeti funkcionáriusain, valamint tagjain kívül a többi állami gazdaságokon is a társadalom igényeinek legjobban megfelelő ésszerű elképzelés megvalósítását szorgalmaznák. Abból kell kiindulni, hogy erre belátható időn belül amúgy is sor kerül. Szocialista módon ? s» Tóth elvtárs, a szakszervezet elnöke és a pártbizottság vezetőségének tagja megjegyezte, hogy az ésszerűsítő elképzeléseket az esetek legtöbbjében a kommunisták ajándékozzák a társadalomnak. Egyes farmokon már eddig is több olyan ésszerűsítő, a termelékenység emelését előmozdító javaslat látott napvilágot, mely a termelés különböző vonatkozásában befolyásolta a végeredményt. Megjegyezte, nem elegendő kiadni egy jelszót, hogy „szocialista módon élni és dolgozni“. Ehhez a feltételeket is meg kell teremteni. Sajnos azonban társadalmunkban olyan emberek is akadnak, akik élni ugyan már szocialista módon, de dolgozni csak úgy tessék-lássék akarnak. Az állami gazdaság párt- és szakszervezete éppen arra neveli tagjait, hogy mindig helytálljanak, a munkában és a párt politikájának valóra váltásában. Mert aki munkahelyén becsületesen végzi feladatát, az lelkes támogatója pártunk gazdaságpolitikájának. Tehát a párt és a szakszervezet a részlegeken, s az egész állami gazdaságban gondoskodik arról, hogy tagjain keresztül közvetlenül is részese lehessen az ésszerűsítő, a korszerűsítő, a gazdasági helyzetet szilárdító, társadalmat erősítő nagy folyamatnak. 'Hoksza István A Zselízi (Želiezovce) Állami Gazdaság zálogosi részlegén is ügyelnek arra, hogy a gazdasági udvart tisztán és rendben tartsák, dísznövényekkel ültessék ki. Foto: Balia A világ mezőgazdaságának fejlődéséről rendkívül érdekes és tanulságos adatokat közölt a FAO (Az Egyesült Nemzetek Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Világszervezete). A fejlődési arányok összehasonlítása során kitűnt, hogy a legutolsó tíz esztendő alatt az élelmiszerek termelésének legnagyobb fejlődését az európai szocialista országok, beleértve a Szovjetuniót is, érték el. Az 1955—1967-es évek Időszakában e szocialista országokban az élelmiszertermelés évente 3,7 százalékkal emelkedett. Nyugat-Európa kapitalista országaiban ez az emelkedés 2,7 százalék, az Észak-amerikai Egyesült Államokban pedig csak 2,2 százalék volt ugyanezen időszak alatt. A világ élelmiszer-termelése (a Kínai Népköztársaságon kívül) ugyanebben az időszakban évente átlag 2,8 százalékkal növekedett. Ezek az adatok már egymagukban is a szocialista országok nagyüzemi mezőgazdasági termelésének előnyeit igazolják. Az anyagi javak termelése növelésének képessége a legszemléltetőbben tesz tanúbizonyságot a gazdasági rendszer életképességéről. A szocialista országok mezőgazdasági termelése a lakosság ellátásának tervszerű feljavítására irányul. Küldetése tehát, hogy kedvező feltételeket alakítson ki a mezőgazdasági termelés fejlődésére, a szocialista mezőgazdasági üzemek gazdasági proszperitásának növelésére és a lakosság élelmiszer-ellátásának feljavítására. Ebből a szempontból jellemző, hogy az élelmiszer-termelés növekedése egy lakosra számítva ismét az európai szocialista országokban a legnagyobb. Az 1955—67-es esztendőkben az élelmiszer-termelés növekedése a szocialista országokban egy lakosra számítva 2,4 százalékot tett ki. A tények a szocializmus előnyeit igazolják Ez a sikeres és folyamatos emelkedés éles ellentétben áll azzal a világviszonylatban észlelhető, megrendítő ténnyel, hogy az élelmiszertermelés 0,8 százalékos évenkénti növekedést mutat. Amíg a szocialista országokban az élelmezési helyzet javuló irányzatot mutat, nem ez a helyzet a nem szocialista, különösen pedig a nemrégiben függetlenné vált országokban. Dél-Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten, valamint Afrikában az élelmiszer-termelés növekedési indexe évente egy lakosra számítva csupán 0,1 százalékot tett ki. Nem véletlen az, hogy a tudósok és a közgazdászok az emberiség lelkiismeretére hivatkozva hívják fel figyelmünket arra a veszélyre, amely az emberiség élelmezését fenyegeti. Ezt a veszélyt a legutóbbi három esztendő igen jó terméseredményeivel sem lehetett leküzdeni. Egyes ázsiai és afrikai országok élelmezési helyzetéről szóló tájékoztatások azt mutatják, hogy az emberiség milliós tömegei éhezve tengetik életüket. Emellett a nyugat-európai és ez amerikai mezőgazdasági szakemberek, valamint közgazdászok tanulmányai arra engednek következtetni, hogy a fejlett kapitalista országok mezőgazdaságának termelőképességét távolról sém merítették ki, de az adott lehetőségeket szándékosan nem használják ki a kapitalista világrend megoldatlan szociális-gazdasági ellentéteinek enyhítésére. A jelenkor egyik legmegrázóbb ellentétének vagyunk szemtanúi. Egyrészt az emberek millióinak éhségét és nyomorát látjuk, másrészt pedig mesterségesen fékezik a mezőgazdasági termelés fejlődését és a mezőgazdasági termékek, a búza, a takarmánygabona, a vaj, a cukor, a gyapot és más élelmiszerek készleteinek felhalmozását. Ez a rendszer, amely a lehető legnagyobb haszon elérését igyekszik biztosítani, képtelen megoldani a mezőgazdaság arányos fejlesztésének alapvető kérdéseit. A kapitalista országok agrárpolitikája meggyorsítja a mezőgazdaság differenciálásának folyamatát, a finánctőke és az élelmiszerek nagytermelőinek érdekeire irányul, s a földműveseket kilátástalan tengődésre ítéli. A jelenlegi kapitalista agrárpolitikát jellemzi és ennek szerves részét képezi a mezőgazdasági termelés fejlődésének korlátozása és mesterséges szabályozása az Inflációs nyomás korlátozásával, valamint a mezőgazdaság kapitalista jellegű racionalizálásával együtt, ami által a nem szocialista világ közélelmezési helyzete egyre súlyosabbá vélik. A szervezet, szervezés A szervezet fogalma, a családjába tartozó többi fogalommal, mint például a szervezni, szervezés, szervező, szervezettség és a hozzájuk hasonló szavak mai nyelvhasználatunkban jelentősen elterjedtek. E fogalmak megkülönböztetésének kezdete F. W. Taylor amerikai közgazdasági teoretikus, üzemszervező munkájával kapcsolatosak. A szervezet kifejezés a hétköznapi szóhasználatban rendet, rendszert, szisztémát jelent valamilyen tevékenységben, a tárgyak, illetve a fogalmak csoportjában. Belső szervezettség alatt olyan elrendezési rendszert értünk, amely az üzem termelési és gazdasági céljainak végrehajtását, megvalósítását segíti elő. A szervezési, szervezeti rendszer fogalma alatt az emberek által kialakított vagy a környezetüktől elhatárolható tárgyak, fogalmak egységét értjük. A szervezeti rendszerek kialakításakor feltétlenül nélkülözhetetlen a szervezői tehetség, a szervezői művészet és a műveltség, intelligencia. Minden kialakított szervezet egyetlen egy csupán a számtalan lehetőség közül, amely megfelel a szervező elképzeléseinek és ismereteinek. A munkaszervezés tulajdonképpen a munkaerő egyesítése meghatározott termelési célra. Egyúttal jelenti a csoportos munkával végzett termelő tevékenység optimalizálását is. Feladatai és tevékenységi köre felöleli a munkahely, a munkafolyamat és nem utolsó sorban a munkaerő tüzetes elemzését, hogy célját mind a termelést, mind az embert tekintve optimálisan érhesse el. A munkaszervezés egyik sarkalatos elve a társadalmi és egyéni érdekek összehangolása. Az elv megvalósításához tartoznak egyrészt a munka kedvező feltételeinek megteremtését jelentő tennivalók, másrészt a mindennemű ráfordítások okszerű és gazdaságos, a legkedvezőbb hozamot eredményező felhasználása, a helyes, hozzáértő, irányító, ellenőrző és szervező munka. A munkaszervezés feladatainak ellátásához úgyszólván minden tudományterület eredményeit igénybe veszi. Használja és alkalmazza — többek között — a technikai, gazdasági, élettani, szociológiai, lélektani stb. ismeretek és kutatások eredményeit és tapasztalatait, fel sem sorolva az adott terület szaktudományának egészét. Ezért jogos az a megállapítás, hogy a szervezés tudománya a szaktudományok szintézise.
