Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-07 / 45. szám
Modern melegház alumíniumból Vitathatatlan, hogy a kertészetek egyik elengedhetetlen termelési eszköze a különböző típusú üveg-, illetve melegházak. Nélkülük nincs primőrárú, hiszen nemcsak salátát, retket stb. nevelünk fűtött helyiségben, de a paprika-, a paradicsom- és az uborkapalánták bizonyos hányada is a melegházból indul útjára. Ezek után természetes, hogy a termelők korszerűbbnél korszerűbb melegházak építését szorgalmazzák. Napjainkban a legmodernebb melegházak Dáinában készülnek, mégpedig alumínium profilokból, acélváz konstrukcióval. A képen látható alumíniumvázas melegház nemcsak elegáns és időálló, hanem mintegy tíz százalékkal erősebb a világosság, mint a hagyományos anyagból készített melegházakban. A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy egyszázalékos világosságtöbblet ugyanannyi termésnövekedést eredményez. Az ismertetett melegházban tehát tíz százalékkal nagyobb termés várható. Ez azt jelenti, hogy építési költsége fele annyi idő alatt megtérül, mint a nálunk is alkalmazott vasoszlopos melegházaké. Másik képünkön a melegház talajának árasztásos öntözése látható. A víz a fő csövön keresztül halad az ágyás hosszában, és abból vékony, szerteágazó csöveken folyik a víz a talajra. Ezzel a módszerrel megelőzhetők a gombabetegségek, ugyanakkor a talaj vízkészletét a kívánt mértékben egyenlően biztosíthatjuk. Kép és szöveg: sá GYÜMÖLCSFÁK TÁRSÍTÁSA Régebben a kiskertekben gyakran beszéltünk köztestermesztésről, amelyen — főként a még termőre nem fordult — gyümölcsfák közötti terület kihasználását értettük. Ma már tudjuk, hogy általában nem tanácsos más növényeket a gyümölcsös területén termelni, mert akadályozza a szakszerű és pontos növényvédelmet. A korszerű — sövény-, termőkaros orsó — művelésben telepített gyümölcsfák között a hely is igen szűk, s különösen ott nem szabad köztesnövényt termelni, ahol nincs mód a fokozottabb öntözésre és tápanyagellátásra. A régebbi elvek szerint telepített, nagy sor- és tőtávolságú, közepestörzsű gyümölcsfák közeit azonban a korszerű szemlélet szerint is kihasználhatjuk, ha bőséges öntözésre és tápanyagellátásra megvan a lehetőség. Elsősorban más gyümölcsfajok vehetők számításba. A szamóca (eper) jó „köztes“ lenne, de hátránya, hogy érési időszakában a növényvédelmi munkákat akadályozza. Ezen segíthetünk a permetezések igen gondos megtervezésével és gyorsan lebomló, illetve közömbös permetező szerek használásával. A ribiszke és köszméte telepíthető házikertekben a gyümölcsfák közé. Ha megfelelő a távolság, a fák és bokrok egymást jól „eltűrik“, és növelik a terület jövedelmezőségét. A zöldségnövények közül igen jó köztes a spenót és az áttelelő saláta, melyeket ősszel vetünk és tavasszal értékesítünk, így a növényvédelmet nem zavarják. Jól felhasználható erre a bab, a borsó és a retek is. Görög- és sárgadinnye, uborka, s tök is ültethető gyümölcsösben, de itt már jobban kell a permetzésre ügyelni és hátrányuk az is, hogy a talajt gyomosítják. A paradicsom, a paprika, a gyökér- és káposztafélék termesztése csak a gyümölcsös mellett lehetséges, de ezek esetében arra is gondoljunk, hogy a fákhoz legközelebb inkább a gyökérzöldségek kerüljenek, amelyek „termését“ a permetlé nem éri. Házikertjeink kedvelt növénye a szőlő, jóformán mindenütt megtalálható lugas- vagy tőkeművelésben. A gyümölcsös a szőlőtermelés jellegét figyelembe véve, a kettő egymással szoros kapcsolatban áll. E két növény jól megfér egymás mellett, de egymáshoz túl közel kényszerítve a fák által beárnyékolt szőlő szenved és gyengén terem. A gyümölcsfák csurgóján belül álló tőkék dús, szerteágazó gyökérzete viszont a fáktól sok vizet és tápanyagot von el. Helytelenül telepítve tehát az egymásra gyakorolt kölcsönhatásuk káros. A telepítési távolságokat úgy állapítsuk meg, akár a gyümölcsfák közé, akár mellé ültetjük a szőlőt, hogy a fa teljes korona-kifejlődése után se árnyékoljon. A fiatal fák közeinek hasznosítása esetén a fa körül már az első évben egy négyzetméter területet hagyjunk ki, ahová semmiféle növényt nem ültetünk. Ezt a szabad területet a fák teljes fejlődésének megfelelően évről évre növeljük. Nagyobb termőfák között, ahol köztestermesztés lehetséges, állapítsuk meg az árnyékvonal határát. Ennek módja, hogy napsütéskor a fa körül az árnyék szélét 6—8 cövekkel megjelöljük. A jelölésen kívül eső rész, amely legalább fél napon át megvilágított, az a terület, amelyen más növények termesztése sikeresen folytatható. Gondoljunk arra is, hogy a gyümölcsfa-sorok közeit bármilyen növénnyel hasznosítva a fogatos vagy gépi megmunkálás lehetőségét csökkentjük vagy kizárjuk. A többletjövedelem egy részét tehát a kézi megmunkálás költségére kell fordítani. A gyümölcsfák más növényekkel való társítása esetében fokozottan ügyeljünk a növényfajok helyes megválasztására, a telepítési távolságok betartására, továbbá a tápanyag és vízigény megfelelő kielégítésére. Vali Pál Miért nem virágzik ? Sokszor halljuk a panaszt, hogy a kapott vagy vásárolt cserepes virágzó növény az elnyílás után nem hozott többször virágot. Az egyik ok a növény élettartamából adódik. A cserepes virágzó növények között is vannak egynyáriak, amelyek az elnyílás (maghozás) után elpusztulnak. Ilyen a sokak által kedvelt — a szárán emeletesen nyíló — apróvirágú primula (Primula malacoides), a sárgabordó tarka, felfújt kis hólyagocskákból álló papucsvirág (Calceolaria herbeohybrida), továbbá a margarétához hasonló sokszínű, tarka cinerária (Senecio cruentus). Bármily szépek, kedvesek, a leggondosabb kezelés ellenére is elhalnak. A több évig élő növények virágzásának elmaradása rendszerint a helytelen kezelés következménye. Ne feledjük: a növény élőlény! Fejlődésében bizonyos szakaszosságot észlelhetünk. Erre a legjobb példa a szabadban élő lombhullató fák viselkedése, a téli pihenési idő és a tavasszal kezdődő fejlődési időszak váltakozása. Az örökzöld szabadföldi és szobanövények életében ez a szakaszosság nem ilyen szembetűnő. De sok növény ezek közül is csak a megfelelő nyugalmi idő után virágzik. A hibát általában ott követjük el, hogy a növények többségét állandó vegetációban tartjuk, s a hajtások, a levelek folytonos növekedése következtében bimbók, virágok nem képződnek. A téli, tavaszi, sőt a nyári virágzásra is most kell a növényeket előkészíteni, hogy a sok kedves meglepetés, a színesen nyíló virág, az illat ne maradjon el. Az egyes növények pihenési ideje más, s a nyugalmi állapot is különböző. Teljes, vagy mélynyugalomról akkor beszélünk, ha a növény lombozatát teljesen elveszti. Hogyan, mivel serkenthetjük növényeinket virághozásra? A tavasszal nyílott, de még vegetációban (lombos állapotban) levő ciklámeneket (Cyclamen persicum) a víz elvonásával kényszeresük pihenésre. Jobb a helyzet, ha a már csak az elszáradt levelű gumók vannak a cserépben. A cserépből kiütött gumót tisztítsuk meg, földjét kissé megnedvesítve dolgozzuk át és ültessük ismét vissza úgy, hogy a gumó felső egyharmada a földből kilátsződjék. Világos — de nem napos — helyen tartva hamarosan megindul a lomb, majd a bimbóképződés. A hőmérséklet 15— 18 Celsius fok legyen. A ciklámenhez hasonlóan teljesen visszahúzódtatva tartjuk októbertől februárig a gumós begonia (Begonia tuberhybrida) és a tölcséres virágú gloxinia (Sinningia hybrida) gumókat. Az amarilisz (Hippeastrum hortorum) hagymák is csak akkor hoznak virágot, ha októbertől januárig a mélynyugalmi állapotot biztosítjuk számukra. A levelek elsárgulása, majd teljes elszáradása bizonyítja ezt. Január végén, február elején a cserépben levő felső földréteget frissítsük fel. A növényt egyszer alaposan öntözzük be, és tartsuk meleg (18—20 Celsius fok) helyen. Amíg a bimbó meg nem jelenik, nem öntözünk. Akliviák (Clivia miniata) szép sötétzöld, szíj alakú leveleikkel is díszítenek, de a növény fő éke a narancs színű virágzat. A pihentetést most kezdjük el, és december elejéig tartson. Ez idő alatt is szükséges az öntözés — hiszen a lomb megmarad —, de mérsékeljük a vízadagot és 12—15 Celsius fok legyen a helyiség hőmérséklete. Ilyen kezelés esetében tél végén a virágpompa nem marad el. Sokan a karácsonyi kaktusz (Epiphyllum, syn. Zygocactus) virágait is hiába várják az ünnepi időszakban, mert a pihenési idő elmaradt. Ősszel mindaddig tartsuk szárazabban és 16—18 C fokon a töveket, amíg a bimbók megjelennek. A bimbós, virágos növényeket rendszeresen öntözzük, de a helyét — lehetőleg — ne változtassuk, mert a virágkezdemények a mozgatás következtében lehullhatnak. Az elnyílás után két hónapig pihentetjük. A hortenziák (Hydrangea hortensis) addig maradjanak a szabadban (kertben, erkélyen), amíg az első dér a leveleket nem éri. A lombozat letisztítása után fagymentes helyen biztosítjuk a pihenést. Január—februárban 15—18 C fokos világos helyiségben virágoztatjuk. A virágzáshoz 3 hónap szükséges. A kália (Zanthedeschia aethiopica) sem hoz virágot, ha a levelek leszáradása után legalább hat hétig nem pihenhet teljesen. Cserepezéskor tisztítsuk meg és rendszeres öntözés mellett tartsuk 13—15 C fok hőmérsékleten. Magasabb hőmérséklet esetén a levéltetű megtámadja. A nyárt virágzás gyakran elmarad a viaszvirág (Hoya carnosa) és golgota virág (Passiflora coerulea) téli fejlődése következtében. Mindkét növényt október végétől 10—12 C fokon annyira szárazon tartjuk, hogy a levelek megmaradjanak, de hajtás ne fejlődjék. A Passiflora hosszú hajtásait ajánlatos most egyharmadára visszavágni, amit februárban egy erősebb metszés követ. Illésné Ticsénszky Marianna
