Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-07 / 45. szám

ÍS70. november 7. SZABAD FÖLDMŰVES Megoldódnak a problémák Ifjúkori emlékeinket nehezen feled­jük el. A minap szülővárosomban, Zselízen (Želiezovce) kószálva gimná­ziumi éveim jutottak eszembe. Nem gondoltam a nehéz matematika és fi­zika órákra, egészen más téma fog­lalkoztatott. Akkoriban divat volt tűz­oltónak lenni. Osztálytársaim közül többen voltak tagjai a helyi önkéntes tűzoltószervezetnek. Elhatároztam hát, felkresem a tűzoltószervezet székhá­zét. A helyi szervezet parancsnoka Sóky László elvtárs a műhelyben tevékeny­kedett. Mikor elmondtam jövetelem célját, arca egy kissé elkomorodott. Kissé lehangoltan, szinte a szíve mé­lyéről tárta fel gondolatait, miszerint „a zselízi fiatalság megszakította ve­lük a kapcsolatot.“ Miről is van szó tulajdonképpen? A hatvanas évek elejétől egészen a múlt évig olyan tűzoltószervezet mű­ködött, Zsellzen, amilyennel kevés he­lyen dicsekedhetnek. A járási és ke­rületi versenyekről sorban hozták az első díjakat. Bátran elmondhatom, a tűzoltószer­vezet a város fiataljainak otthonává vált. Nagyszerű kultúrtetrem áll ren­delkezésünkre, televízióval és külön­böző társasjátékokkal berendezve. Je-Az 1962—85-ben működött legsikeresebb csapat. lenleg azonban a fiatalság nem hasz* nálja ki e helyiséget. Sóky elvtárs kissé szomorúan mond­ja el, hogy szinte teljesen fölbomlott az önkéntes tűzoltószervezet. A kato­naságtól visszatért fiatalok elpártol­tak, egyesek megnősültek, mások el­kerültek a városból. A parancsnoktól — aki tíz éve tel­jesít itt szolgálatot — megtudtam, hogy Zselízen 1865-től, tehát 105 éve működik a tűzoltószervezet. A szertár berendezése évről évre gyarapodik, úgyhogy a helység ma már kicsinek bizonyul. A VNB-től ígéretet kaptak két helység felépítésére, ez azonban mindmáig csupán ígéret maradt. — Me'vik volt a legnagyobb tűzeset a Járásban? — kérdeztem Sóky elv­társat. — A legnagyobbak közé tartozik az oroszkai (Pohr. Ruskov) eset, ahol 1965-ben leégett az iskola teteje. Az emlékezetesek közé tartozik ugyan­csak Oroszkán a cukorgyár lángra­­lobbanása. Azután a régi emlékeket, sikereket időzte fel Sóky elvtárs. Gréczy elv­társ, a helyi gyermek- és ifjúsági ház dolgozója, nagy örömmel újságolta, hogy a jövő hét folyamán két csapat­ra való fiatallal meg lehet kezdeni a munkát. Arról van szó ugyanis, hogy a gyermek- és ifjúsági ház tűzoltótan­­folyamot is szervez. Így őszintén reméljük, megoldódik a zselízi helyi szervezet összes problé­mája, s jövőre már be is neveznek a járási versenyekre, s ott — a régi hírnévhez méltóan —sikereket szerez­hetnek majd. Abel Gábor Egy város új rangot szerez Párkányban (Štúrovo) a Celulóze és Papírgyár megindulása szüksógsze­­rúleg magával hozta a lakások iránti igények növekedését. A naponta uta­zó dolgozóknak leghőbb vágya, mi­előbb fészket rakni a városban. Akik az állami és vállalati lakásoknál nem értek célba, a 2. számú polgári lakás­építő szövetkezetben reménykednek. Eddig viszont csak 189 lakásba köl­tözhettek be a boldog tulajdonosok. Egy éven belül 120 lakás kerül át­adásra, de az igénylők száma megkö­zelíti a háromszázat. Ezen a helyzeten segíthet valamit az a körülmény, ha a szövetkezet a jövőben toronyháza­kat is építhet. A szolgáltatások fejlődésének útja valamivel simább. Mér átadták ren­deltetésének az „óvárosban“ a közel négy millió költséggel felépült szék­házat, de a terv biztosítja az új la­kónegyedben egy másik hasonló köz­pont építését is. Megvalósulás előtt áll a nők jogos kívánsága is, a koz­metikai szalon. Rövidesen felépül a propán-bután gáztelep raktára és a motorizmus előretörése indokolttá te­szi a szervizszolgálat szintjének eme­lését is. Párkány városát a területi átszer­vezés megfosztotta járási székhelyi rangjától. Most a nemzetiségi és gaz­dasági politikánk céltudatos érvénye­sítésével mint fontos ipari gócpont új, tartósabb rangot szerzett magának. Gábris József Sikeres szüreti felvonulás A szőgyéni (Svodin) fiatalok a kö­zelmúltban szüreti bált rendeztek. Már hagyományossá vált, hogy ez al­kalomból nem maradhat el a falu né­pét szórakoztató felvonulás sem. Dél­után egy órakor megszólalt a trombi­ta, és tizenkét lovas hírül adta a lalu lakosságának, hogy megkezdődött a felvonulás. A lovasokat hintón követte a bíró és a blróné, s persze a dobos is, aki humoros hirdetésekkel szóra­koztatta az egybegyűlteket, s egyben meghívta őket az esti táncmulatságra. Egy szőlőtőkével díszített kocsi a szü­retelő lányokat és a puttonyos legé­nyeket vitte. Egy másik szekéren a legények préselték a szőlőt és, szűr­ték a mustot. Ahol megállt a menet, ott a népviseletbe öltözött fiatalok tánccal szórakoztatták a nézőket. Este, szőgyéni szokás szerint a tánctermet szőlővel díszítették, amely­re 12 csőszlány vigyázott. Ennek elle­nére nagyon fogyott a szőlő, de azért akadtak ügyetlen szölőtolvajok is. Ezekre, mint a sa^ úgy csaptak le a csőszlányok, és a terem egy másik részén levő „börtönbe“ vitték őket. Innen csak a pénzbírság kifizetése után szabadulhattak. A zenét a CSEMADOK Orfeus zene­kara szolgáltatta. Szünetben, míg a zenekar pihent, a fiatalok rövid jele­netekkel szórakoztatták a nézőket. Az egész falu lakossága kellemesen szó­rakozott, a fiatalok pedig jó munká­ról tettek tanúbizonyságot, ezért csak dicséret illeti őket. Dékány József Népviseletbe öltözött táncosak. ,Istrázsák‘ a régi Csallóköz­ben Istrázsák, illetve bakterek nél­kül szinte elképzelhetetlen volt az élet a régi csallóközi falvakban. Az emberek mindennapiához tar­toztak a csőszökkel és tehénpász­torokkal együtt. A falu legalacsonyabbrendü em­bereiből választották ókét, azok közül, akik szerénységüknél, ki­szolgáltatottságuknál fogva legal­kalmasabbak voltak erre a tiszt­ségre. Az Istrázsák a falu hivata­los emberet voltak. Tudtuk nélkül éjszaka idegen ember nem mehe­tett át a falun. Általában ketten jártak, s az elfogott személyt kö­telesek voltak a bíró házához ve­zetni. Hogy az Istrázsák nem alusz­nak-e, erről úgy győződhettek meg a pihenő falusiak, hogy minden órában, vagy kétóránként eléne­kelték órajelzO nótáikat. Ha na­gyon csendes volt a vidék, s a tol­vajt jelzó kutyaugatás sem zavarta az éjszakát, gyakran a szomszédos falvakból is áthallatszott a har­sány torkú tstrázsák éneke. Az tstrázsákról a történelem már az 1409-es esztendőben említést tesz. A sárospataki kézzel írott énekeskönyvben szerepelnek az istrázsák órajelző nótáinak egyes versszakai. Ezek az órajelzO éne­kek falvak szerint változtak. Majd mindegyikben szerepel az „Űr“, vagy a „Szűz Márta“ neve, de talá­lunk olyan versszakokat Is, me­lyekből kiviláglik az egyszerű em­ber eredett frissességé trontzáló­­képesséqe. Ezekkel az énekekkel leginkább a falu zsugori 'gazdáit szokták csúfolni. Közkedveltségük­nél fogva aztán Idővel bekerültek a használatos istrázsa énekek kö­zé. Az első világháború után egyes helyeken a bakterség és az éjjeli őrség lőtt divatba. Ez nem számí­tott külön hivatásnak, hanem a fa­lu minden férfítagjának kötelessé­ge volt ezt teljesíteni. Volt egy ökörszarvból készült tülök, s ezt hajnalban mindig annak az abla­kába akasztották, aki a következő éjszakán soros volt. A tülökkel minden órában jelezni kellett. Az istrázsa állást törvényesen csak 1935-ben szüntették meg, de egyes helyeken még 1948-ban ts énekeltek az tstrázsák. Némethné Üliős Márta J5 Szovjet fölény a bátrak sportjában A szovjet sportolók sokoldalúsá­ga, nagyszerű edzettsége, határta­lan lelkesedése, kitartása közis­mert dolog. Ma már lehetetlen kiszámítani, hogy hány Európa és világbajnoki aranyérmet nyertek, hány Európa- és világcsúcsot ad­tak át a múltnak. Ezerkilencszáz­­ötvenkettő óta, mikor Helsinkiben elsőízben vettek részt az olimpiai játékokon és mindjárt 22 győzel­met arattak, szinte minden na­gyobb világversenyen ott találha­tók az élmezőnyben, a győzelmi emelvényeken. A szovjet atléták, jégkorongozők, vízilabdázók, kosárlabdázók, ököl­vívók, súlyemelők, birkózók, öt­tusázók, vívók stb. kitűnő eredmé­nyei olvasóink előtt is jól ismer­tek. Azt azonban bizonyára már kevesebben tudják, hogy a bátrak sportjában, azaz az ejtőernyős sportban is utcahosszal vezetnek a többi ország előtt. Csak egy példa: a Nemzetközi Légisport Szövetség ez év első negyedében 149 világ­csúcsot tartott nyilván. Ezek közül a Szovjetunió 100, az Egyesült Ál­lamok versenyzői 17-et tartottak. E számokhoz úgy hiszem, nem kell kommentár, világosan “bizonyítják a szovjet ejtőernyősök fölényét. Tudni kell még, hogy e sportág­ban nemcsak a férfiak vetélked­nek, hanem a gyengébb nem kép­viselői is. Es a szovjet versenyző­nők semmiben sem maradnak el férfitársaiktól. Amint azt a fenti számok is bi­zonyítják, az ejtőernyős sportban igen sok világcsúcs létezik. Az egyéni és csoportos, a nappali és éjszakai lóugrásban, az azonnal nyíló ernyővel, illetve a késleltet­ve végrehajtott ugrásokban stb. Ezenkívül természetesen az egyes ugrások különböző magasságból történnek, tehát ez mind, mind k'ü­­lön kategóriának számít. A cél azonban minden ugrásnál azonos: minél közelebb kerülni a célke­reszt középpontjához. Ez persze Így túl egyszerűen hangzik. Az ej­tőernyős világcsúcsok, noha szó szerint az égből potyognak, mégis rengeteg előkészületet, sok bátran végrehajtott ugrást, kemény felké­szülést, kitartást igényelnek, s a versenyzőknek nemcsak az ellen­felekkel, de gyakran az időjárás viszontagságaival, az ejtőernyősök legnagyobb ellenségével, a széllel is meg kéll birkózniuk. Az előbbiekben már említettem, hogy a szovjet ejtőernyősnek sem­miben sem maradnak le férfikollé­gáik mögött. Legutóbb is három értékes rekordot döntöttek meg, melyeket a FAI ejtőernyős bizott­ság legutóbbi párizsi illésén már jóvá is hagyott. Az új világcsúcsok értékét nö­veli, hogy rendkívül nehéz ugrá­sokkal állították feL Kilenc ejtőer­nyősnő éjjel mindössze 600 m ma­gasságból ugrott, s a célkereszt középpontjától az átlagos eltérés csupán 214 cm volt. Ez olyan tel­jesítmény, melyet egyhamar aligha dönt meg valaki. Az 1000 méterről történő ugrásoknál a talajérés még fontosabb volt. Az átlagos el­térés mindössze 178 cm volt. A lai­kusban most felvetődhet az a jogos kérdés, vajon miért olyan nagysze­rű eredmény a 600 m magasságból történő ugrásnál az a 214 cm-es eltérés, mikor 1000 méterről mind­össze 178 cm volt az átlagos talaj­érés a célkereszt közepétől. Tudni kell, hogy az 1000 méteres magas­ságból csaknem kétszer annyi ideig manipulálhatnak, irányíthat­ják a versenyzők az ernyőt a cél felé, mint 600 méterről. Minél ki­sebb tehát a távolság, annál keve­sebb a lehetőség „célba kormá­nyozni“ a sokszor szél által is so­dort ejtőernyőt A harmadik világcsúcsot 2000 méteres magasságból érték el a szovjet lányok, s ezzel az éjszakai női ejtőernyős valamennyi világ­csúcsát birtokukba vették. O. V. ERESZTREJTVÍNY NOSZF VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 11. és 14. sorban. 11. Vá­ros Olaszország­ban. 12. Kapitalista. 13. Két fél. 15. Szaglószerv. 13. G. L. 17. Férfinév. 19. Anna betűi. 20. ... Béla, a magyar kommunista moz­galom kimagasló alakja. 21. Nem va­lódi arany. 23» Hiá­nyos kedd. 24. Éke­zettel: személyem. 25. Idegen személy. 27. Tantál kémiai jele. 28. Vietnami nyelv (MAN). 29. A gondolkodás köz­pontja. 30. Szolmi­­zációs hang. 32. Biá-val összevont község. 35. Kongó­ban van! 36. Kisebb katonai alakulat. 38. Alarm. 39. Tö­mítésben van! 40 Tengerjáró hajó ki­kötője. 42. Kuckó. 43. E-betűvel a végén: ruhaanyag. 44. Gyilkol. 45. Sír. 48. Európai tűzhá­nyó. 49. Kérvényező. 51. Kettőzve: vá­ros a Dunántúlon. 53. Kecskehang. 56. Női hangnem. 58. Lám. 60. Folyó Szi­bériában. 61. Török katonai rang. 68. Tova. FÜGGŐLEGES: 1. Laguna betűi fel­cserélve (i-a). 2. Rossz szlovákul. 3. Német oázis. 4 .K. N. Z. 5. Állóvíz. 6. Bartók Béla biogratnja. 7. BEA betűi. 8. Rezső Nándor. 9. Pravoszláv szent­­kép-e? 10. Nincs kipihenve. 17. Ko­pasz. 18. Romok közepe. 21. Férfi hangnem. 22. Izomkötöje és menj an­golul (GO). 25. Patak része. 26. Azo­nos a vízszintes 29-cel. 31. Szlovák sas. 33. Spanyol folyó. 34. Ütőkártya (é. h.). 35. Város Németországban. 37. Saját kezűleg. 39. A ház legfelső ré­sze. 41. Tojásbői, cukorból stb. készült kocsonyaszerű édesség. 43. Kezdet eleje. 46. Idegen Irén. 47. Sportegyüt­tes (TEAM). 52. Angol villgos Sör. 54 Nemze közl segélykérő jel. 55. Nyelv­tani fogalom. 57. Hangtalan téma. 59. Betűt vet. 62. Rangjelző szócska. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 11. és 14. számú sorok meg­fejtése. A Szabad Földműves 43. számában közölt keresztrejtvény helyes megfej­tése a következő: „Az államosítás napja hazánk nagy ünnepe". Könyvjutalomban részesülnek: Szeder Ibolya, Tflií, Berukula Ján, Pläšiovce, Cseri Editke, Balog n/Ipf.

Next

/
Thumbnails
Contents