Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-07 / 45. szám

ж méh lakásának Igen fontos kelléke a kijárónyllás. Ezen járnak ki a legelőre és ezen keresztül kapják az életükhöz szükséges levegőt. Mindez a méhcsalád életében nagy szerepet játszik.

Más méhfajták lakásánál is találhatunk kijárónyflásokat. A „magányos méh“ családi módon élő négycsíkos méh (Halictus quadrictntus) fészkét földüregbe készíti. Innen egy íőkijárat vezet a szabadba s ezen kívül egy kényszer folyosó. Ugyanígy építi fészkét a közismert poszméh is. Ezeket a méhfajtákat — bár nyáron családot alkotnak — a magányos méhek közé soroljuk, mert a telet csak a megtermékenyített nőstény magányosan tölti. Tavasszal azután petét rak, ivadékot nevel és családban él. A tél beállta előtt a család feloszlik, a fészek megszűnik s ezzel a kijáró is elveszti jelentőségét.

A mézelő méh életmódja másképpen alakul. Télen

fürtbe húzódva dacolnak a zord időjárás mostohaságával, majd tavasszal a kijáró segítségével munkához látnak.

A kijáró, melyet helytelenül „röplyuknak“ is neveznek, nemcsak a nyár folyamán, de télen is fontos tényező. Hiszen ezen keresztül is megfigyelhető a méhek munkája, viselkedése. A méhek járásából megítélhető a nektár, virágpor s víz hordása, észrevehető az anyátlanság, anyaváltás, rajzásra való készülődés, a méhcsalád egészségi állapota stb., stb. Jelenleg ezekkel a jelenségekkel nem foglalkozunk, azzal ellenben igen, hogy a kijáró milyen szerepet tölt be tél idején.

A leghosszabb nap s legrövidebb éjszaka elmúlta után a méhcsalád telelésre készülődik. Amíg a tavaszi fejlődésnél a méhek igyekeznek a fészekben levő készletet elhordani, hogy helyet készítsenek az anyának a peték lerakására, addig nyár végén a téli élelmet a fiesítás területéhez közel raktározzák el. Már ennél a munkafolyamatnál is fontos tényező a kijáró elhelyezése és nagysága.

Ugyanis a csalód a Hasítást a kijáró közelében összpontosítja, s amint mondottuk a mézet a fiasítás körül raktározza. Ennek az eljárásnak fontos oka van. Azon a helyen, ahol az utolsó méh kikel, képezi majd a család a téli fürtöt. Ezek szerint mind a Hasítást, mind a téli fürtöt a kijáró közelében helyezik el. Ezt azért csinálják így, hogy a fiasítás, illetve a téli fürt minél könnyebben és minél közvetlenebbül érintkezzék a tiszta levegővel, másrészt pedig azért.

hogy a téli fészekből hamarabb távozhasson az elhasznált vízpárákkal telített levegő.

Ezek ismerete alapján fontos szabály, hogy a kijáró helyét a naptári nyár kezdete után ne változtassuk, mert a méhek eszerint rendezik téli fészküket.

Melyik helyen célszerűbb a kijáró elhelyezése?

A kérdés helyes megválaszolása attól függ, hogy hideg- vagy melegépítményü kaptárukkal rendelkezünk.

A hidegépítményű képtárak esetében" a nyár kezdetén — mégpedig a főhordás folyamán — a kaptár elülső fala egész hosszán elterülő kijárót szűkítsük azon keretek elé, ahol legnagyobb terjedelmű fiasítást észlelünk. Ez rendszerint azon a

helyen lesz, ahol a család áttelelt. Így lezárjuk a kijáró azon részét, mely mögött a fészekben fiasítás nélküli lépek lesznek, Illetve ahol az anya majd abba hagyja a petézést, mihelyt a fiasítás terjedelme korlátozódik. A téli készletek kiegészítése előtt a fészek szűkítésének folyamán ezeket a kereteket eltávolítjuk a fészekből. Ezek után a telelésre kijelölt lépek a kijáró mögött lesznek s ez így van rendjén.

A fekvő kaptáraknái ugyanígy járunk el. Számos helyen a fekvő kaptár kijárójának helye változatlan marad, csak főhordás alkal mával a szükséghez mérten bővítik a kaptár közepének irányában.

A kijáró elhelyezése a melegépítményü kaptáraknái is fontos tényező. Helytelen elhelyezése tél folyamán gyakran a család pusztulásához vezetett. Ehenhaltak a méhek annak ellenére, hogy a lépek egy részében elegendő készlet állt rendelkezésükre.

An I it fenntebb említettem, A méhek a kijáró közeléljen rendezik be téli fészküket. Ha történetesen a melegépítményü kaptár elülső falának közepe táján van a kijáró, a család a fiasítást a lépek közepén összpontosítja, a készletek egy részét pedig a fiasítás fölé, nagyobb hányadát pedig a bal- és a jobboldalon levő lépekbe raktározza. Köztudomású, hogy a téli fürtbe tömörült

család fokozatosan húzódik az egyre fogyó élelem után. Amikor a fiasításos sejtek fölé raktározott mézet elfogyasztja, határoznia kell, jobb vagy bal felé vonul-e élelemért. Amint azonban az egyik oldalon elhelyezett készlet elfogy, a család éhenpusztul, noha a fészek másik oldalán elegendő táplálékuk van. Nem árt tehát, ha a méhészek ismerik a méhek által kialakított szabályt:

Alacsony téli hőmérséklet mellett a téli fürt nem cseréli a léputcákat, sőt a megszállt léputcákban sem képes helyet változtatni;

Ha a tél folyamán meleg napok jelentkeznek, a méhek a léputcákat kicserélik, illetve az élelem közelében foglalnak helyet.

Az elmondottak alapján a melegépítményü kaptárnál a kijárót feltétlenül a kaptár bal vagy jobb homlokoldalán kell elhelyezni. Ez esetben a méh a téli fürtöt a fészek bal-, illetve jobboldalán alkotja. így az elraktározott élelem rendelkezésükre áll.

Kaptáraim nagyobbik hányada melegépítményü. A kijárót mindig a kaptár jobboldalán tartom, és nagy hordás alkalmával a baloldal felé bővítem. Szűkítő léceimet úgy alkottam, hogy tévedésből sem nyithatom ki a kaptár bal felén a kijárót. Negyven éve így teleltetem családjaimat. Anyakiesés következtében már fel kellett oszlatnom néhány családot, de éhség miatt nem pusztultak- el méheim.

A kijárónyílás télre történő szűkítésére vonatkozóan a szaklapokban és a világirodalomban megegyeznek a nézetek. A kijáró ne legyen magasabb hat, legfeljebb hét milliméternél. Ily alacsony nyíláson nem jut a kaptár belsejébe sem a halálfejfi lepke, de az egér és cickány sem. Az utóbbiak zavarásukkal már gyakran megpecsételték a család sorsát télen.

Ami a kijáró szélességét illeti, nem találtam az irodalomban pontos utasítást. Általános javasltat, hogy a család erősségéhez mérten kell szűkíteni. Szerintem a kijáró szélességét f7 mm magasság mellett] annyi centire szabjuk, ahány kereten telelt a család, s e számhoz még két centimétert

Gondolatok a kaptár kijárónyílásáról

hozzáadunk. Ezek szerint ha a méheket hat kereten teleljük, úgy a kijárónyílás szélességét nyolc centiméterre szabjuk.

Én a kijárónyílást egy cm magasra hagyom, s vékony szegek beverésével védem a kijárót a hívatlan vendégek ellen. A kijáró szélessége minden kaptárnál egyforma, mégpedig 8 cm. Éveken keresztül így teleltetek, minden kár nélkül.

A kísérletek bizonyítják, hogy célszerűbb a kijárót tágasabbra hagyni, mint nagyon leszűkíteni. Ugyanis az elhasznált és a friss levegő nem áramlás, hanem turbulenció útján történik. Ez azt jelenti, hogy a levegő a kijáróban keveredik s így vízpáratartalma széndioxid- és oxigéntartalma kiegyenlítődik.

A kijárónyílás tehát az egyedüli hely, ahol a levegőcsere végbemegy. Köztudomású, hogy az elfogyasztott táplálék a méhek hőforrása. Ennek folytán széndioxid és víz keletkezik. A víz egy részét a méhek a méz hígítására fordítják, míg a felesleges vízpára és széndioxid a kijráón elhagyja a kaptárt, miközben friss levegő lut az említett módon a mellekhez. Ha ezt a folyamatot valami megzavarja, a család ezt zúgással jelzi. Ez megtörténhet abban az esetben, ha a kijárót kicsire szabtuk és azt a méhek elpusztult társaikkal eltorlaszolták. Akkor is nyugtalanok a méhek, ha vízhiányt éreznek, illetve szomjaznak. Jő ha tudják a méhészek, hogy a méhek nyelőcsövükön a rendes sűrűségű mézet képtelenek átnyomni s ezért fogyasztás előtt táplálékukat vízzel hígítják. Ez részben azáltal történik, hogy a sejtek fedelét eltávolítják, így a nyitott méz a kaptár levegőjéből felszívja a vízpárát, s hígabbá válik. Másrészt a méhek tórmirigyeiben képződő váladékukkal is hígítják mézüket. Am a váladék termeléséhez szintén víz szükséges, mely, amint mondottuk, a nyitott sejtekben levő mézben megtalálható. Ha a méhek így sem tudják fedezni vízszükségletüket, ezt szintén zúgással jelzik. Ez olyankor fordul elő, ha a méhész a kelleténél sűrűbb szörpöt adott a téli eleség pótlására, s az élelem (nem méz) hamar kristályosodik, oldására több víz kell.

Ha téli megfigyeléseink alkalmával észleljük, hogy egyik-másik család zúg, okvetlen bővítsük a kijárónyílást. Ha a zúgásnak történetesen nem az anyátlanság az oka, úgy ez rövidesen megszűnik.

A kijáróval kapcsolatos egyéb szabályokról a jövőben még szólni fogunk.

Svancer t.

A zöldségnemesítés helyzete KVETOSLAVOVON

Ebben az évben emlékezünk meg a szlovákiai növénynemesítés 100 éves évfordulójáról.

Annak ellenére, hogy a zöldségnemesítésnek nincs olyan múltja mint a mezei kultúráknak, mégis számottevő eredmény született már. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Kvetoslavovi (Űszer) Specializált Nemesítő Állomáson 18 fajnak elit vetőmagját állítják elő, ami hazai viszonylatban a nemesített vetőmagtermelés 20 %-át jelenti.

A zöldségnemesítés terén Szlovákiában előkelő hely jut e nemesítő állomásnak, ezért munkáját röviden értékelni szeretnénk.

Bevezetőül pár szót az állomás létrejöttéről. A háborút követő években nagyon rossz állapotok uralkodtak a zöldségmagellátásban, mivel ezek nagy részét külföldön szereztük be.

1948-ban ez a helyzet még roszsaabbodott. A nem kívánatos állapotot a felelős személyeknek meg kellett oldaniok, s ennek kapcsán ötlött fel bennük a gondolat, hogy Szlovákia déli részének kedvező éghajlati adottságait kihasználják a zöldségvetőmag termelésére, nemesítésére, valamint a legjobban hiányzó fajták szaporító anyagának fenntartására. A gondolat indokoltságát, helyességét bizonyítja az a tény, hogy a múltban egyes zöldségfajtákat már szaporítottak Szlovákiában Nyugat-Európa magkereskedéssel foglalkozó cégeinek. Megfelelő terület keresése közben esett a javaslat úszori, F. Neradil elhagyott kertészeti objektumára. Az Oseva üzem itt kezdte a nemesítő állomás alapozó munkálatait 1950-ben. Az induló új üzem vezetésével Alexander Fleischmant bízták meg, aki ismert volt lelkes munkájáról, kitűnő szervezői készségéről. "

Nem volt könnyű a feladat.

Hiányoztak a szakemberek — nemesítők, technikusok — s tapasztalattal sem rendelkeztek ebben a munkakörben. A környéken tevékenykedő, rátermett kertészkedők bevonásával Indult meg a munka. Kezdetben ez elégnek bizonyult, akkor került sor a zöldségnemek és fajták összpontosítására a nemesítő telepen. Fokozatosan, a megfelelő objektumok kiépítésével technikai-mérnök káderek érkeztek és kiegészült a szakemberek csoportja is. A nemesítés első éveiben Brnőból dr.

KoCnár járt rendszeresen a nemesítő állomásra, és gazdag tapasztalatai alapján megszívlelhető tanácsokat adott az induláshoz.

Az a zöidségvetőmag, amelyet főleg cseh magkereskedésekből szereztek be adta kezdetben a

nemesítéshez szükséges any»*

got. A képünkön látható gyümölcsoszlályozó gép« a Budapesti Mezőgazdasagi Kiállításon

Már az indulás évei bizonyí- mutatták be a közösségnek. — Fotó; s.

tották, hogy szerencsés volt a terület megválasztása. Bár hiányoztak a tapasztalatok, viszonylag bíztató eredmények születtek a magtermelés terén. Ezek már segítettek megoldani a növekvő hazai nagyüzemi termelés igényeit. Az első eredmények alapul szolgáltak a neme sítőknek a helyes út megválasztására, a hibák és hiányosságok fokozatos felszámolására, a készségek kialakítására. Figyelmüket elsősorban a korai fajtákra összponosították, primőráru-vetőmag biztosítására, valamint a nemesítő állomás fekvéséből adódóan a melegigényű növényekre.

A csúcsorféiék közül főleg a paprika nemesítésénél jöttek számításba olyan üj fajták, amelyek majd kielégítik a fogyasztók igényeit, főleg Észak- Csehországban, ahol egyre jobban terjed fogyasztása. Céljuk volt az agrotechnikai módszerek javítása, a hozamok növelése és a kedvező egészségügyi állapot, de ezzel párhuzamosan az állomás laboratóriumában figyelemmel követték a növények nutritiv (tápérték) alakulását is, hogy a fogyasztókhoz minőségileg is a legjobb termény kerüljön. Bár sok nehézséggel kellett megküzdeniük, a munkakollektívák készsége és élelmessége következtében mégis szép eredmények születtek. A fenntartó nemesítésen kívül új fajták kinemesítésével és széleskörű kutatással Is foglalkoztak. A munka sikerét bizonyítják azok az eredmények, amelyek következtében új, elismert fajtákat állítottak elő az aTábbi sorrendben:

Reform — melegágy! uborka

(nemesitési év 1957} — a megbízható hajtatott fajták közé

tartozik, kiválóan alkalmas korai üveg alatti termelésre. A termés henger alakú, két végén legömbölyített, elkeskenyedés nélkül. Nehéz fajsúlyú, aprómagvú fajta. A növény nehezebb struktúrájú komposztolt földet igényel.

Kvetoslavovi kék karalábé

(1958-ban nemesítették) — a kékszínű korai fajták közé tartozik, finom és törékeny húsú. Levelei közepes nagyságúak.

Kvetoslavovi vöröshagyma (1960-ban unemesítették) — kezdeti gyors növekedésével tűnik ki, azért magról történő termesztésre kiváló. Főleg szárazabb fekvésekre ajánlható, megbízható és jól tárolható termést ad. Alakja lapított kerekded, felfelé kicsúcsosodó.

E 43 jelzésű karfiol (nemesítést év 1961) — gazdag levél - zetű, szilárd, sűrű rózsákat fejleszt. Középkorai, kielégítő termést biztosít a tavaszi, nyári és őszi termelésnél is.

PCR paprika hajtatásra (szintén 1961-ben nemesítették) — nagyon korai és bőtermő. Közvetlen fogyasztásra alkalmas. Termése kúp alakú, világoszőld színezettel. Kellemes aromájú, kissé csípős ize miatt kedvelik a fogyasztók.

Záhorský — fokhagyma (1962- es nemesítés) — széles levelű, őszi ültetésű hagyma. Megbízható termést nyújt.

Kveta — spárgatök (1962-ben nemesítették) — szára nem kúszik, guggonülő fajta. Hengeres termése sárgászöld.

Karotta Delícia (nemesítésének éve 1968) — a nantesi típusú, rövid tenyészidejű sárgarépához sorolható. Jó minőségű gyökere élénk színezetű, szíve kicsi. Kedvező agrotechnika mellett bő, nem repedő termést

nyújt.

Nana paradicsom (1968-as ne mesítésü) — alacsony, zömök korai fajta. Termékenységében megelőzi a német Perfektát és a magyar Kecskeméti törpét. Szép, gömbölyű termést hoz.

Rubin — mezei paprika (1970 ben nemesítették) — termése érett állapotban (biológiai érés), pirosán szedhető, elsősorban konzervipari célokra. A bogyó vastag húsú, kúp alakú, kissé hajlított heggyel, techni kai érésben sötétzöld, nem csípős.

Jubiláns — mezei paprika

(1970-ben fejeződött be neme sítése) — technikai érés idején szedhető, zölden. Középkorai, termése kúp alakú, világoszöld színű.

Mindkét paprikafajta jól trágyázott talajt és kedvező agro technikát igényel, ilyen esetben megbízhatóan és bőven terem,

A fenntartásos nemesítés terén az állomás minőségi vetőmag kitermelésén munkálkodik A világszínvonalú fajták közül, a rövid tenyészidejű Ditmar káposzta, Kelvadon csodája velő borsó, Prága melléki metélőhagyma, Elefánt póréhagyma, a Saxa hónaposretek hajtatásra és Tirumf saláta üveg alatti hajtatásra tartozik ide.

Fenntartásos nemesítéssel biztosítjuk kilencféle egynyári dísznövény minőségi vetőmagjának szaporítását. Üj fajták nemesítésével is foglalkozunk, és 14 olyan feladaton dolgozunk, amelyek hibrideket biztosítanak.

A felsoroltakból kitűnik, hogy a Kvetoslavovi Nemesítő Állomás zöldségtermesztésünk felvirágoztatásának munkájából nagy részt vállal.

Vladimír Machurek, nemesítő