Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-07 / 45. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 10 .1970. november 7. nagy októberi ostrom részvevői között volt egy legény, amolyan egyszerű, fülessapkás, halbőrköpönyeges pétervárl munkásgyerek. Hogy hívták? Senki sem tudja. Csak annyit tudnak róla: vörösgárdista volt, és hősiességével, leleméményességével megmentette a forradalmat az ellenség orvul szőtt, áruló hátbatámadásától. Mit is mond erről a pétervárl forradalmi katonai bizottság 1917. október 29-én kiadott közleménye? „Akkor, amikor Kerenszkij sötét bandái megkísérelték, hogy betörjenek Pétervárra, a városon belül az ellenforradalom bérencei és cinkosai összeesküvést szőttek. Az volt a tervük, hogy a 28-ról 29-re virradó éjjel megszállják a város legfontosabb pontjait és kiszabadítsák a Péter-Pál erődből a letartóztatott minisztereket. Az összeesküvés központjában az úgynevezett honmentő bizottság állott... A nyomorult és megvetésre méltó összeesküvők a burzsoázia, a földbirtokosok és a tábornokok segítségével gálád csapásra készültek... Mivel sem a helyőrség, sem a munkáslakosság körében nem leltek támaszra, egyedüli reménységük a meglepetésszerű, gyors rajtaütés volt. Tervükre azonban idejében fény derült, hála egy vörösgárdista — nevét még utólag megtudjuk — forradalmi éberségének.“ Bármennyire is szűkszavúak ezek a sorok, érezzük, hogy ama rendkívüli idők eseményeiről szólnak. Noha 53 év telt el azóta, ma sem gondolhat az ember megilletődés nélkül arra, ami... Node, hadd mondjam el sorjában, amit erről tudok. egész beszélgetésük arra irányult, hogy valamit kipuhatoljanak. Szóval afféle gyanús elemek voltak. Aztán következőképpen mondta el a történetet. A jövevény katonák egy kicsit még ott álldogáltak, majd tovább mentek. Ö pedig a házak árnyékában megbújva utánuk lopódzott. Beszédtöredékek ütötték meg a fülét, sejtelme bebizonyosult: nem katonák, hanem álruhás junkerek voltak. De vajon mit kereshetnek itt? A körzeti bíróság leégett épületétől nem messze lőszeres ládákkal megrakott teherautó várta az álruháé katonákat. Azok bemásztak az autó elülső részébe. Az utánuk húzódó vöröegárdista kivárta az alkalmas időpontot és felkapaszkodott az autó tetejére. Egy ideig lógott az eszeveszetten száguldó autón, miközben beljebb mászott és elrejtőzött a lőszeres ládák mögött. A teherautó a Lityejnij Zamok mellett elhaladva lassított és befordult az Inzsenyerni] Zamok felé. Kitárultak a kapuk, az autó begördült az udvarba. A vörösgárdista az autó támlájának széléhez tapasztotta szemét, hogy lássa, mi történik körülötte. Serény készülődés folyt. Az udvaron junkerek futkostak, kiborították a fegyverrakmányokat, a fogatokból kifogták a kócba pólyáit lábú lovakat és lövedékeket raktak a kocsikba. Két nappal ezelőtt még ugyanezek a junkerek kevés harci becsületet tanúsítva védelmezték a Téli Palotát a forradalmi katonai bizottság csapatai ellen. Alig fenyegette közvetlen veszély a bőrüket, megadták magukat, s alázatos kegyelemért folyamodtak. Becsület szavukra fogadkoztak, s kérték, engedjék őket szabadon. J. DRABKINA: ...Október 28-ná este egyik elvtársamat keresve bejutottam a pétervárl forradalmi katonai bizottság épületébe. A bizottság Irodája fenn a második emeleten volt. Egy nagy félkörív alakú szobában, mely valaha nyilvánvalóan padláshelyiség volt — szanaszét asztalok álltak, mögöttük a bizottság tagjai ültek. A harc kellős közéltéből jött emberek tolongtak körülöttük, hogy hozzájuk férkőzhessenek. Gőzgépeken, hajtányokon, motorkerékpárokon, teherautókon és tajtékzó lovakon siettek Ide, hogy a legfrissebb adatokkal szolgáljanak az ellenség csapatmozdulatairól, átvegyék a további utasításokat, fegyvert, kenyeret vételezzenek és az erősítéssel Ismét tovaszáguldjanak a harcba. A legutolsó szobában a forradalmi katonai bizottság ülésezett. Vajon nevezhető-e ülésnek mindaz, ami itt lejátszódott? Nem szerepeltek előre meghatározott napirendi pontok, — a megállás nélkül előretörő élet diktálta őket. A javaslatok mindjárt határozatokká, a határozatok parancsokká váltak. Az iskolás tintatartőkba mártott diáktollal, vagy írógépen sebtiben papírra vetett parancsokat néhány perc múlva az utcákon felállított gépfegyverek kereplő nyelve harsogta. Nem szerepeltek itt szónokok és előadók. A fegyvert követelő katona után tengerész következett, aki azért jött ide a Krasznoje Szelő alól, hogy az ellenfél csapatmozdulatairól tájékoztassa a bizottságot. Itt kértek kenyeret, élelmiszert, mentőautókat, lőszert, üzemanyagot, kezelőszemélyzetet az ágyukhoz, itt kérték az Ermitázs védelmét. A mindenünnen beérkezett jelentések egyöntetűen azt bizonyították, hogy Kerenszklj, Gatcslna táján csapatokat összpontosít és a legközelebbi órákban villámgyors betörésre készül Pétervár ellen. Az utána jövő kozákokat becsapták, ök erre rájöttek, ingadoznak, s ha megértik a dolgok lényegét, nem lőnek. Milyen volt e körülmény közepette a szovjet kormány helyzete? Lenin egyik rádlótávlratában Így nyilatkozott: „A szovjet kormány minden intézkedést megtesz, hogy elkerülje a vérontást. Ha nem sikerül, a Kerenszklj csapatai mégis tüzet nyitnak, a szovjet kormány nem fog átallanl könyörtelen Intézkedéseket tenni az új Kerenszkij—Kornyilov-puccs elfojtására.“ Október 28-án este a forradalmi katonai bizottság minden törekvése Lenin előbbi utasításának teljesítésére összpontosult. A fegyvergyárakban és katonai raktárakban fegyvereket gyűjtöttek. Az Izsóra Gyár üzemi bizottsága utasítást kapott, hogy adja át a munkás küldöttek tanácsának az üzemben található összes páncélkocsikat, hogy Pétervárra szállítsák őket. Gránátvetésben jártas katonákat vezényeltek a gyalogos alakulatok legénysége közül Szmolnljba, hogy a többieket is képezzék ki gránátvetésre. Október 29-én reggeli hét órára húszezer embert rendeltek ki a lövészárok ásására a Moszkvai Kapuhoz. Százhúsz támszekeres kötelekkel felszerelt fogatot indítottak a Putyilov Müvekbe, hadianyag elszállítására. Számos városrészben szöges deszkákat készítettek elő, hogy majd az ellenséges osztagok lovainak lábal alá dobálják. Kézifegyverek, gépfegyverek, hadianyag, kórházi autók, agitátorok, a Szoldatszkája Pravda és a Gyerevenszkája Jednota című lapok az összes szilárd és reményteljes vörösgárdista alakulatok mind a gatcsinai frontra özönlöttek. ...A forradalmi katonai bizottság ülése a végetelé járt, tagjai már szétszéledve készültek az egyes alakulatokhoz, amikor egv vörösgárdista rohant be lélekszakadva a szobába. Haiálsápadt volt, átázott köpenyén folyt a víz. — Elvtársakl Fontos közölnivalóm van! Az izgalomtól vagy az éhségtől vacogó fogakkal elmondta, hogy másfél órával ezelőtt, amikor társaival a RJecs hajdani kadetlap nyomdája előtt állt őrségben, a 6. tartalékos zászlóali köpenyét viselő három katona telepedett le a tűzrakásukhoz. „Gabonatermelő katonákként“ mutatkoztak be, dohányt húztak elő és megkínáltak bennünket, majd valamiről össze-vissza fecsegtek. — Valahogy nem tetszett nekem — mondta a vörösgárdista. — Túlerőltették a falusias beszédmódot. Az Esküdöztek, soha nem fognak fegyvert a szovjet hatalom ellen. Pedig ez nem a becsület, hanem a becstelenség szava volt. Áruló módon készültek lecsapni a forradalom népére, akik nagylelkűen szabadon bocsátották őket. A teherautó tetején elrejtőzött vörös katona mindezt látta. Egy gondolat ösztökélte: menekülni, s mielőbb eljutni Szmolnljba, jelenteni a lázadó mozgólódást. Ami ezután következett, csak egy vérbeli pétervári fickónak sikerülhetett, aki megszokta a háztetőn és a kerítésen mászkálást, és a villamos ütközőjén az utazgatást. Egy szót sem szólt arról, hogyan jutott ki az Inzsenyerni] Zamokból. Vízáztatta és golyóütötte köpenye azonban némán is tanúskodott... ... Mindenki tisztában volt a vörösgárdista jelentésének rendkívül nagy fontosságával. Sürgős intézkedések váltak szükségessé. Több előző utasítást meg kellett változtatni. A városban kellett hagyni a gatcsinai frontra szánt fegyvereket és a csapatok egy részét. Meg kellett erősíteni fontos épületek védelmét. A forradalmi katonai bizottság tagjai új parancsokat dolgoztak ki. — De hová lett a vörösgárdista, elvtárs? — kérdezte egyikük. — Legalább egy teát Ihatna. Akkor már hűlt helye volt. Teljesítette kötelességét, s épp oly észrevétlenül, mint ahogy betoppant, eltűnt. Még a nevét se mondta meg. Amikor a lázadó Junkerek kivonultak az utcákra váratlanul, a forradalmi katonai bizottság csapatainak gondosan előkészített ellenállásába ütköztek. Október 29 napjának végefelé a lázadást teljesen leverték, a résztvevőket letartóztatták és a Pétervár Erődbe szállították őket. A vörösgárdista nevét azonban soha senki nem tudta meg. Sok szovjet katona vesztette életét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni években és a második világháborúban. A képen látható Szergej Roman a Szovjetunió Hőse saját testével fedezte a német golyöszőrót, hogy bajtársai elfoglalhassák az ellenséges állásokat. A hősről egy csapattestet neveztek el, amely jelenleg Szlovákiában állomásozik. MILOŠ KRNO: Oktíkri i o Mikor utolsó mérges, sajgó sebeiből vérzett földtekénk, sziklák rendeltek s cári ajtók nyögve-recsegve törtek szét. Milliók közül kivált egy ember, s vele milliók vonultak harcba az átkos trónok ellen. Joggal reszkettek ez urak. A nép szivében gyűlölet izzott sistergő lávaként, s hogy harcba indult a tömeg, ajkak millióin dal kélt. „Fel, fel, ti rabjai a földnek, fel, fel, te éhes proletár. A győzelem napjai jönnek, rabságunknak vége már...“ Hiába küldte az egész világ az ágyúit kelet felé. Az tij orosz nép már szilárd, győzni ereje van elég. A Kremlre csillag szökkent, a sötétséget elűzve. Azóta minden hajlékban bent ott ragyog Lenin ereje. Moszkva felé súlyos felhőket kerget a hideg szélroham. Nyugatról jönnek? Szétszórja őket a nép. Nem érnek célt soha. Ökölbe szorult millió kéz, És mennydörög a szó: Előre! A kommunizmus felé, menj, s nézz! Pusztuljon ami régi, dóré. FRANTIŠEK HALAS: H m m trvr f Levélhullaftó őszi fák ti élő homokórák kiket mennydörgés alkotott és mennydörgés ébresztett Ez volt november Lenin fölkelt a föld alól: egyet hunyorított a szemével szólt s eliszkolt a sötétség sarkantyúit bevágta mélyen duzzadt ágyékába a lónak mely Nagy Péter alatt kalapálta patáival a szárnyaló Időt. Es fölugrott Lenin Mindenkinek, Mindenkinek, Mindenkinek Lenin fölugrott A hit sarkantyúit mélyen bevágta S a tömegek zsivalya közt ágyúk ólmával éhínséggel mindent elfoglalt rohammal! A Szovjetnek minden hatalmát A történelem lélegzett, hallotta a világ. Tüzet faló éj kapált a ló lába alól csak úgy röpült a hús Oroszország élő húsa a tegnapok állatjainak. Látni lehetett a föld rossz gödreit a kíváncsi nyomor csizmákból ktkukkáhó uifá’t A bizonytalanság szemét]*1 A fojtogató árulást Az öklendezők vak gyűlöletét Cseppenként folyt a higany és Majakovszkij dobbantott egyet verseivel és felmérte világunkat Vlagyimir Majakovszkij Másutt könnyek csorogtak s berozsdásodtak ott az emberek Ez volt ez látható Szerelem-szaga volt a Szabadságnak foga közé kapta a holdat a sötét Levélhullajtö puha őszi fák dübörög alattuk a tömegek dobaja Igazság mindenütt! homéri felvonulás Az volt november Ágyúdörefetdre pontot tett az a Szmolnij ö Európa. Nógrádi Napok 1970 Október 22-től 24-ig került sor az immár hagyományos Nógrádi Napokra Losoncon (Lučenec) és környékén. Az idei Nógrádi Napok programját kiegészítették a losonci gimnázium megalapításának centenáriumi ünnepségei is. . A gimnázium emlékünnepségeinek gazdag műsora október 23-án a volt tanulók és tanárok ünnepi összejövetelével, majd az iskola fejlődését bemutató kiállítás megnyitásával kezdődött. Délután a helyi iskolák diáksága, a meghívott vendégek és a lakosság a régi gimnázium patinás épülete előtt gyülekezett, hogy tanúja legyen az emléktábla leleplezésének. Az ünnepségen megjelent ing. Július Hanus elvtárs, a SZSZK kormányelnökének helyettese, valamint prof. Ing. Štefan Chochol elvtárs, az SZSZK kormányának lskolaügyt minisztere. Hanus elvtárs ünnepi beszédében méltatta az iskola évszázados pedagógiai munkásságát, rámutatott arra a nagy jelentőségű munkára, ami a proletár internacionalizmusra és a szocialista hazafiságra való nevelés terén az iskolára hárul. Az emléktábla leleplezése után a jelenlevő küldöttségek megkoszorúzták a felszabadító szovjet hősök emlékművét, majd a gimnázium új épületén is emléktáblát lepleztek le. Az ünnepségek utolsó napja a népművelési dolgozóké és a népművészeti együtteseké volt. Délelőtt a népművelési dolgozók napját rendezték meg, délután pedig a Poľana FSZM üzemi klubjában felléptek a népművészeti együttesek és szólisták. A színvonalas műsorból kiemelhetjük a kokavai népművészeti csoport sokoldalú fellépését, különösen az idős Kubinyec bácsi és három felnőtt fia fujara-kvartettjét. A szólisták közül osztatlan sikert aratott Vojtech Matuška népművész, aki síp- és fujara játékával a hriiíovái hegyek hangulatát varázsolta a színpadra. A közönség elismerő tapsa jutalmazta a fülekpüspöki népművészeti csoportot is, akik gondosan kidolgozott, mutatós népi táncokkal léptek fel. A legnagyobb sikert azonban mégiscsak a vendég-együttesek aratták, a magyarországi rétsági járás egyesített népművészeti csoportja, továbbá az erdőkürti női énekkar, melynek műsorában szlovák népdalok szerepeltek. Ugyancsak nagy sikert aratott a műsorban fellépő szovjet katonai kisegyüttes, amelyik a modern zene eszközeivel tolmácsolta a népszerű és a legújabb orosz dalokat. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy az idei Nógrádi Napok a népek közötti szocialista testvéri együttműködés, az internacionalista szolidaritás példás kifejezése jegyében zajlottak le, és ez a losonci járás népművészeti dolgozóinak jó munkáját igazolja.
