Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-07 / 45. szám

1970. november 7. SZABAD FÖLDMŰVES 9 Ifjú mezőgazdászok fóruma AZ ERŰ AZ IDEOLÓGIAI NEVELÖMUNKÄRA FEKTETIK A FÖ SÜLYT Amikor 1967 végén olyan vélemé­nyek hangzottak el, hogy a CSISZ te­vékenysége már nem megfelelő, nem elégíti ki a fiatalokat és ezért más ifjúsági szervezettel kell helyettesíte­ni, talán senki sem gondolt arra, hogy ez a komoly probléma több mint két esztendeig vajúdik majd. Az 1968— 1969-es zavaros időszakban rengeteg kísérlet történt, hogy hazánk Ifjúsá­gának egységét megbontsák. Az ifjú­sági szervezetekben is szóhoz jutott néhány jobboldali szocialistaellenes elem, aki elsősorban nemzetiségi és vallási alapokon akarta átreformálni az ifjúsági szervezetet. Minden ilyen­nemű próbálkozás azonban rövid időn belül kudarcot vallott. A végén győ­zött a józan ész, mely azt diktálta, hogy az egységesített Ifjúsági szerve­zet az egyedüli helyes megoldás. A Szlovák Szocialista Ifjúsági Szö­vetség áprilisi alakuló közgyűlésén ismét bebizonyosodott, hogy Szlovákia ifjúsága egység után vágyik. Az SZSZISZ-nek ma Szlovákiában csak­nem 2500 alapszervezete van, 90 ezer taggal. Az új szervezet, okulva a múlt hibáiból és hiányosságaiból, munká­jában elsősorban a CSKP vezető sze­repéből indul ki és nagy súlyt fektet az ifjúság ideológiai nevelésére. A rimaszombati járásban is renge­teg még e téren a tenni-, a pótolni­való. Hogy milyen volt és milyen je­lenleg a helyzet, illetve mik a jövőt illető tervek, elképzelések és a kitű­zött feladatok, azt Orosz András ideo­lógiai titkárral történő beszélgetésből tudtam meg. — A válságos időszakban a mi járá­sunkban egy alapszervezet kivételével mind az egységes ifjúsági szervezet mellett foglalt állást, mégis hamaro­san négy önálló ifjúsági szervezet kezdett működni. (A mezőgazdasági ifjúság, a közép- és tanonciskolások, a munkásifjúság és az úttörők szerve­zete). Láttuk, hogy ez a struktúra nem jó, mert így lehetetlen egysége­sen dolgozni, közös akciókat szervez­ni. Az említett négy szervezet kifej­tett ugyan bizonyos fokú tevékenysé­get, de messze elmaradt a kitűzött program teljesítésétől. A programban különben is elsősorban a fiatalok ké­rései, érdekei foglaltattak be, de az, hogy az ifiúság mit nyújt majd a tár­sadalomnak, sehol nem volt található. A programból továbbá hiányzott az Ideológiai nevelés, pedig abban az időszakban erre lett volna legna­gyobb szükség. Mi ezt láttuk, a gyű­léseken mindezt felhoztuk, de ered­ménytelenül. Ezért aztán nagy öröm­mel fogadtuk a Szlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá- Orosz András gának határozatát az egységesítéssel kapcsolatban. — Az eltelt néhány hónap alatt mi­lyen tevékenységet fejtett ki, mire helyezte a fő súlyt az ifjúsági szövet­ség a rimaszombati járásban? — Egyik legjelentősebb feladatunk­nak a már említett ídeológiai-nevelő­­munkát tartjuk. Hogy ez mennyire fontos és hogy elhanyagolása, jelen­tőségének lebecsülése milyen károkat okozhat, arról sajnos saját bőrünkön győződhettünk meg. A járási pártbi­zottsággal karöltve kidolgoztuk az if­júság politikai nevelésének irányel­veit. Legközelebbi feladatunk közé tartozik, hogy a fiataloknak megma­gyarázzuk a zavaros időszakot, elosz­lassuk az összes kérdőjelet, továbbá, kialakítsuk a fiatalok helyes kapcso­latát a kommunista párthoz, hogy a Jövőben ifjúságunk aktívabban támo­gassa a párt politikáját. Sor kerül a marxlzmus-leninizmus alapelveinek megmagyarázására, valamint a prole­tár internacionalizmus és a szocia­lista hazafiasság kérdéseit is megvilá­gítjuk majd. Ugyanis ezek az elvek az 1968/69-es években nagyon meg­bomlottak, ezért szükséges ezekkel a kérdésekkel is részletesen, a marxiz­­mus-leninizmus szellemében foglal­kozni. Az alapszervezetekben állandó jellegű politikai érdekkörök működ­nek, melyek elsősorban a fiatalok po­litikai tájékozottságát hivatottak nö­velni. Az előadássorozatokba beiktat­tunk egy beszélgetést a Szlovák Nem­zeti Felkelés résztvevőivel, továbbá „A párt beszélget az ifjúsággal“ című témát is. Tömören értékelve eddigi munkánkat, bátran kijelenthetem, hogy a járási ifjúsági szerv tevékeny­sége sokat javult. A közelmúltban megrendezett szemináriumon 230 fia­tal vett részt. Természetesen tevékenységünk nem­csak az ideológiai nevelőmunkára ter­jed ki. Ifjúsági találkozók keretében sportversenyeket rendezünk, tovább folytatjuk az Aranymikrofon c. tánc­dalfesztivált, melyen az idén is 20 résztvevő indult. A legutóbbi plénu­­mon kihirdettünk egy járási versenyt „Gömör ifjúsága szocialista hazánk­nak“ címen, mely pontozásos rend­szerrel folyik, 40 alapszervezet kap­csolódott be. Minden szociális csoport képviselve van. Az egyes akciókért (brigádmunka, kultúr, és sporttevé­kenység, nevelőmunka, szervezeti élet stb.) bizonyos pontszám jár. — Hogy értékeli járásukban a klub­életet? — Az utóbbi időben sokat foglal­koztunk a klubélet fellendítésével, va­lamint behatóan vizsgáltuk a mező­­gazdasági ifjúság problémáit. Járá­sunkban 36 ifjúsági klub működik. Tapasztalatból tudom, hogy a járási nemzeti bizottság is hathatósan támo­gatja a klubokat nemcsak erkölcsileg, de' anyagilag is, hiszen két év alatt 70 ezer koronával segítette a fiatalo­kat. A napokban készülünk egy felmé­résre, melynek az lesz a célja, hogy megállapítsuk, hogyan vannak beren­dezve az egyes klubok, milyenek a lehetőségek, kik a vezetők, milyen az eddigi tevékenységük stb. A klubok programja különben két nagy jubi­leum, a CSKP és a Csehszlovák Kom­­szomol megalakulásának 50 éves év­fordulójának jegyében zajlik le. — Tettek-e lépéseket annak érdeké­ben, hagy ezúttal mindenütt csak rá­termett és minden tekintetben meg­felelő egyének irányítsák a klubokat? — Igen, erről a lényeges dologról nem feledkeztünk meg. A vezetőket ezúttal a pártbizottság és a HNB se­gítségével választották meg. A veze­• «• Azt hallotta egyszer a csacsi, hogy minden Igazi kts csacsinak négy lába van. Megszámolta a saját lábalt: — Egy ... kettő ... három — Hi­szen csak három lábam van! — kiáls tott fel elkeseredve és sírva fakadt. — Majd én megszámolom! — vi­gasztalta a kismalac és megszámolta a csacsi lábalt. — Egy, kettőd három... — Látod, nyomorék vagyok! — faji veszékelt a csacsi. A kis malac is megijedt és megszá­molta a saját lábát: — Egy, kettő, három... én is nyo­morék vagyok! — kiáltott fel, és most már együtt sírtak. Arra járt a liba, piros papucsában és megkérdezte tulük: miért sírnak? — El vagyunk keseredve... Min­den igazi csacsinak és kismalacnak négy lába van, nekünk pedig csak há­rom ... Nyomorékok vagyunk! — Tudtok ti egyáltalán számolni? — kérdezte a liba. — Persze, hogy tudunk! Egészen háromig! — Ohó! — kiáltott fel a liba. — Na látjátok! Ha négyig tudnátok számol­ni, minden rendben lenne! Tanuljatok meg számolni! — De mi nem tanulni, hanem ját­szani szeretünk! — hangzott a válasz. — Hát akkor sírjatok egész élete­tekben! — szólt haragosan a liba. Megijedtek a barátok, elsiettek hát a pulykához, aki a kis pulykákat ta­nította az udvaron. — Taníts meg bennünket négyig számolni! — kérték. — Megtanítalak szívesen, akár tízig is! Van tíz kis pulykám ... — Nekünk négyig ts elég! — mond­ta a kis malac. — Ha már tanultok, legalább tízig tanuljatok... — mondta a pulyka és elkezdődött a tanulás. Csakhamar el tudták sorolni: egy, kettő, három, négy, öt ... — Köszönjük! — örvendeztek és a csacsi azonnal ismét megszámolta hány lába van. — Egy, kettő, három, négy, öt... — megszeppenve kiáltott ismét — most meg már öt lábam van! — Mégse tudsz számolni! — mond­ta a pulyka. — Számolj velem ... egy, kettő, három, négy... — És ez? — kérdezte a kismalac, a farkára mutatva. — Bizony még mindig nagyon ke­veset tudsz! Még sokat kell tanulnod! Hiszen az csak egy kts malac farktn­­ca... De gyertek el holnap ts és ta­nulhattok, ha akartok! Es pulyka néni már ment ts vissza hűséges tanítványaihoz, akik szorgal­masan tanulták a pulykatudományo^ kati.. Oroszból fordíttota: Antalfy István Rakjátok össze Ezt a rejtvényt ismét a kispajtások­nak készítettem. Tudom, hogy az alsó­tagozatos pajtások még nem olvasnak olyan sok könyvet, mint a nagyobbak, így aztán olyan rejtvényeket is készí­tek, amit ők is könnyen megfejthet­nek. Ezt az összerakós feladatot még azok a gyerekek is beküldhetik, akik még nem járnak iskolába. Hiszen az óvodában is sok olyan gyakorlat van, ami hasonló az itt látott feladathoz. Szétvágtam egy körlapot nagyon sok részre. A ti feladatotok lesz ismét összerakni. Vágjátok ki a részeket külön-külön, s ha sikerül így összeállítani, s pontos körlapot kaptatok, akkor vegyetek egy levelezőlapot vagy egy keményebb pa­pírt, s ragasszátok fel a részeket. ŐSZI Elmúlt a csodaszép nyár, TÁJ Ember s gép majd megszakad, Csicsergi a kismadár. Az ősz ajándéka alatt. Fecskék, gólyák elbúcsúztak, Gyümölcs, szőlő csalogat, Meleg tájra vándoroltak. Paradicsomi íz, zamat. Pedig szebb az őszi táj, Hisz millió színben vibrál. Százezer színű erdő, Csodagazdag a mező. A bőségkosár megtelik, Szem, száj mámorba esik. Micsoda íz, színpompa, A világon nincs párja! Kása Mihály tők továbbképzéséről Is gondoskod­tunk. Még novemberben nyílik egy tanfolyam, melyen az alapszervezetek vezetői részére politikai iskolázást tartanak. Az úttörő vezetőknek is al­kalmuk a nyílik a továbbképzésre. — A mezőgazdaságban dolgozó fia­talokról szólva, meg kell említeni azt is, hogy az idei csúcsmunkáknál ke­rek százan Jelentkeztek szocialista munkaversenyre. A jelentkezők között hat főiskolás és 10 középiskolás is volt. A benevezett kombájnosok, me­­chanizátorok, traktorosok és a többi versenyben résztvett fiatal nagyban GYAKORLAT TESZI MESTERRÉ AZ EMBERT Sokoldalú nevelés Az érdekkörök tevékenysége jelentős Délidőben ritkán találni valakit a szövetkezeti irodákban. Nos, Abafalán (Abovce — rimaszombati járás) kelle­mesen csalódtunk, mert a könyvelési részlegen hárman is körmöltek. Ha­marosan megtudtuk a dolog nyitját. Kovács Lajos ökonómus és két tornai­jai (Šafárikovo) végzős diáklány szor­goskodtak, vesződtek a számok ten­gerével. Gyakorlat teszi mesterré az embert. Ennek alapján a Tornaijai ökonómiai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola hallgatói is gyakorolni járnak a közeli szövetkezetekbe. Kosár liontíu Kosár Ilonka, látszatra is talpra­esett lányka, a dunaszerdahelyi járás­ból Bögeilőről (Bohelov) került a tor­naijai technikumba. A könyveléssel Alistálon az unokanővérén keresztül kezdett megismerkedni, aki a szövet­kezet irodájában dolgozott. Amikor úgy döntött, hogy ő is könyvelői isko­lára megy, tudta, messze esik a csa­ládtól, ismerősöktől, mégis vállalta, mert érdekelte ez a munkakör. Ilonka, a kitüntetett tanuló, nem elégszik meg a középfokú végzettséggel sem. Minden vágya a főiskola elvégzése. Magyar Katalin a szerény kislány benyomását kelti. Kati szerencsésebb helyzetben van, mint osztálytársa, mert a közeli Feledről (Jesenské) ke­rült a szakközépiskolára. így minden héten hazalátogathat szüleihez. Hozzá közel áll a mezőgazdaság, hiszen édesapja a Feledi Állami Gazdaság egyik részlegének vezetője. Kató nem gondol továbbtanulásra, és már az előzetes megbeszélések alapján várja őt egy megfelelő munkahely. A két fiatal lány a negyedik évet tölti a gömöri kis városkában. Sok­szor egy kicsit szürkének találják az életet, de Ilonka beszélgetésünk során mégis megjegyezte: — Ha elmegyünk, hiányzanak majd az osztálytársak, tanárok, ismerősök, s minden, ami kedves volt a dimbes­­dombos Gömörben. Ezelőtt négy évvel az A-osztályban 36>an kezdtek és most 32-en járnak az utolsó osztályba. A leányuralom teljes, mivel mindössze négy fiú van az osztályukban. Mi a lányok véleménye az iskolájuk­ról? Nagyon szigorúnak tartják. Sokszor összehasonlítják a helyzetüket a gim­náziumi tanulókkal, s talán ezért szembetűnő, hogy náluk nagyobb fe­gyelmet követelnek. Bár azt is elisme­rik, hogy jó ez, mert így több idő jut a tanulásra, és érdekkörökben is te­vékenykedhetnek. őket az irodalmi-, növény- és állattenyésztési kör, vala­mint a sofőrtanfolyam érdekli. De van több szakkör is iskolában, amelyben sokan részt vesznek az egyes osztá­lyokból. Az életre való előkészítés szempont­jából nagyra értékelik a gyakorlati munkában eltöltött napokat. Nemcsak a könyveléssel ismerkednek meg, ha­nem a gazdaság eredményeivel és egyéb ügyes-bajos dolgokkal is. így van ez Abafalván is, ahol a közös el­nöke, avagy a többi vezetők készség­gel adnak választ, ha a tanulók érdek­lődnek a gazdaság menete iránt. A Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola manapság már teljesen ökonómiai irányzatú. Jelenleg az isko­lának 313 tanulója van. A meglevő 10 osztály közül kettő felépítményi. A tanulók több mint háromnegyed része lány. Őszintén meg kell monda­ni, hogy sem az internátusi elhelye­zés, sem a tantermek nem a legideá­­lisabbak. Szabó László, az iskola új igazgatója és Takács Lajos helyettes szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyakorlatban eltöltött időnek. Szerin­tük ez nemcsak a szakma elsajátítása szempontjából jelentős, hanem af egyes szövetkezetek további kapcso» latainak kialakítása, illetve a köl« csönös tapasztalatcsere szempontjából is fontos. A tanulók szabad idejének hasznos eltöltéséről is sokoldalúan gondos­kodnak a műszaki középiskola irányí­tói. Az eléggé mostoha körülmények ellenére (nincs tornaterem) a sport­körök tevékenykednek és a röplabda csapatuk rendszeresen szerepel a já­rási bajnokságon. Kulturális téren tánccsoport, női kórus és esetenként az esztrád csoport működik. Külön ökonómiai kört is szerveztek, ahol fő­leg a végzős diákok olyan aktuális kérdésekkel foglalkoznak, amelyek nincsenek beiktatva a tantárgyak ke­retébe. Mivel az iskola ökonómiai irányzatú, növény- és állattenyésztési kört is szerveztek. Ez azért is fontos, mert az említett tantárgyak az érett­ségin választhatók és a körben alapo­sabban felkészülhetnek rá. Nagy az érdeklődés a traktor- és a motorke­rékpár-vezetés iránt. A jövőben ter­vezik, hogy autóra is megszerezhetik majd a tanulók a hajtási jogosítványt. A fotókörnek szintén vannak hívei. Magyar Katalin Nem kevés, amit az önkéntes érdek­körökben dolgoznak a jövő ökonó­­musai. De talán a politikai neveléssel kapcsolatban is szervezhetnének kö­röket. Igaz, az osztályfőnöki órákon vannak politikai jellegű előadások. De emellett az ifjúsági szövetség szintén szövetség szintén szervezhetne politi­kai érdekköröket. Am lehetséges, hogy a lányok közül sokan szívesen vennék, ha főző és varrótanfolyamot szerveznének számukra. Fiatalokkal találkoztam, akik az elméleti tudás elsajátítása mellett je­lentősnek tartják az iskola keretében megszervezett gyakorlati napokat, ahol a mezőgazdasági üzemek veze­tői készségesen állnak a fiatalok ren­delkezésére, s ezért értékes tapaszta­latokat szereznek. Tanárokkal beszél­gettem, akik a sok nehézség, elfog­laltság ellenére nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az érdekköröknek. A diá­kok pedig amellett, hogy sok a tanul­­nivaló, szívesen vesznek részt olyan körök munkájában, amelyhez őszintén vonzódnak, és amit ott elsajátítanak, minden bizonnyal eredményesen hasz­nálják majd fel falujukban, munka­helyükön. Tóth Dezső hozzájárult a sikeres betakarításhoz. Úgy gondolom, a legjobbak megér­demlik, hogy feljegyezzük neveiket. Az E—512-es kombájnon Ibos István és Nagy Gyula az SK—3-ason, Nagy István és Výbožtek Jaroslav érték el e legjobb eredményeket. A javítók kö­zül Málinec Vladó, Láska Pavol és Pa­­robek Pavol voltak a legjobbak. A szalmabetakarításnál Kovács István és Molnár Mihály dolgozott a legjobban, mig a rendrakók közül Lakó István és .Ferenc László lettek az elsők. (ORDÖDY V.) Képszöveg: Orosz András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents