Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-07 / 45. szám
1970. november 7. SZABAD FÖLDMŰVES A tejhasznosítósú szarvasmarha-tenyésztés intenzitási folyamata mindenhol kapcsolatoi a tehenészeti farmok növelésével, a takarmányozás színvonalának jelentős emelésével, és az iparszeré munkamódszerek bevezetésével. Ez az Irány a Míchigani Egyetem (USA) tudósainak véleménye szerint a továbbiakban is megmarad. Ogy vélik, hogy 1980-ra a tejelő tehenek száma az USA-ban, az 1984-es évhez viszonyítva, egyharmadára csökken, ellenben a tejhozam 40 százalékkal növekedik, vagyis a termelés 181,8 tonna tej lesz a tehenészet egy dolgozójára számítva. A tejtermelés csak ilyen feltételek mellett tekinthető kifizetődőnek. Számos prognózisban azt jósolják, hogy a tehenek termelőképessége eléri a 9000 liter tejet 3 százalék zsírtartalommal. Ennek során azzal számolnak, hogy a tej 4 százalékos zsírtartalma nem felel meg a tápérték növelését célzó feladatoknak, mert értékesebb alkotórész a fehérje. A tejelőmarha szelekciójában a fő feladatok a következők: a tehéntől zott korban, a múlt valamilyen időszakában. VSZA Indexet a következő képlet szerint határozzák meg: a tehén termelése 305 napos laktáciő alatt X 100 az azonos korú tehenek átlagos termelése a múlt évben (országosan). A kanadai szakemberek a VSZA indexet legmegfelelőbbnek tartják a tejhasznosltő szarvasmarha tenyészetekben folyó tenyészmunka eredményeinek elemzésére. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy meghatározzák a tehenek vagy egész állományok tenyész- és termelőértékét, egyes konkrét állományok javításának gyorsaságát az egész állományok tenyész- és termelőértékét, egyes konkrét állományok javításának gyorsaságát az egész fajta tökéletesítésének előrehaladásához viszonyítva az országban, és bizonyos mértékben értékelhető a tenyészmunka hatékonysága minden fajtájú tehén hozamának vagy teljzsír-termelésének növekedése alapján. A termelőképesség növelésére irányuló szelekció szoros kapcsolatban van a tögyalakulás javításával. КШ-ségétől, a sok nitrogén tartalmú műtrágya használata következtében. (1950-ben egy hektárra 50 kg nitrogént használtak, 1965-ben pedig már 150 kg-ot, sőt kísérletekben 300 kg nitrogént is felhasználnak egy hektár legelőre.) (A szerk. megjegyzése: A legelők szakszerű trágyázására szlovákiai viszonylatban is még nagyobb gondot kellene fordítani, hiszen ezen a téren még jelentős tartalékokkal rendelkezünk, ha összehasonlítják eredményeinket a fejlett nyugati országokéval.) A koncentrátumok fogyasztása Hollandiában tehenenként évente 10 mázsa körül ingadozik, vagyis fele, mint az USA-ban. Másféle irányzat figyelhető meg az USA-ban és Kanadában, ahol a tejelő tehenek takarmányozási szintjét azzal akarják emelni, hogy növelik a koncentrátumok etetését, így a Michigan! Egyetem négyéves kísérlete során a tehenekkel 4790 kg koncentrált takarmányt is megetettek a laktácló 305 napja alatt. Megállapították, hogy az elfogyasztott koncentrátumok mennyisége nem befolyásolja a szaporodó képességet, a tőgyUj szempontok a szarvasmarhák termelőképességének fokozásában Érdekess é g e k| Ш лЩ нШ УШ яШ Ш A malacok elválasztásának optimális időpontja lönböző származású szénák vegyi összetétele erősen változhat, és ezeket a különbségeket más módon felderíteni nem lehet. Nagy általánosságban ajánlatos a mMacokict öt hetes korban 7—10 kj, élősúllyal elválasztani. Az így elválasztott malacok élősúlya két hónapos korban átlag 1,4 kg-mal nagyobb, mint az eddig, az anyakocánál maradt malacoké. A korán elválasztott malacok vesztesége azonban némileg nagyobb két hőnapos korig és valamivel több takarmányt fogyasztanak. Kell-e a szénát elemeztetni? Fölözött tej a sertéshizlalásban Angliában a fölözött tejet általában tisztán itatják és 40 kg élősúly alatt 3 liternél többet nem adnak. Ahol csővezetéki alkalmaznak, ott a dara nedvesítése fölözött tejjel és megfelelő vízklegészltéssel javasolható. A származási igazolások nagyobb bizonyító ereje sertésnél A széna minőségére a kaszálás időpontjából és a pillangósok részarányából szoktak következtetni. Ez általában helyes, de az ilyen sablonos értékelés nem ad valós képet a széna minőségéről. Svédország egy meghatározott részéről véletlenszerűen vett 17 szénaminta végelemzéséből kiderül, hogy a kü-Jelenieg a sertésnél körülbelül 50 vércsoporttényező ismert, amelyek 16 rendszerbe sorolhatók be. Ennek alapján a származás ellenőrzésére a vércsoport vizsgálatok Igen alkalmasak. További lehetőséget adnak a jövőben a szérum- és vörösvérsejt-fehérjék különböző vizsgálatai is. évente maximális mennyiségű tejet elérni, a tehén hosszú életének és jó egészségének megtartása mellett. Számos európai országban azonban figyelembe veszik a hústermelést is. A tehenek termelőképességének gyors növekedése kapcsolatban 611 mind az állatok genetikai javításával, mind a takarmányozás és tartás tökéletesítésével. A tudomány és a gyakorlat előtt felmerül a kérdés: meddig tart a szarvasmarha termelőképességének ilyen intenzív fokozása, mint az utóbbi 10—15 évben? Megállapították, hogy a genetikai és a nem öröklődő tényezőknek a tejhozam változékonyságára gyakorolt hatásfoka viszonylag állandósult. A tejhozam kiegyenlítődése következtében a szelekció lehetősége csökken. Jelenleg az átlagos évi tehenenkéntl tejhozam állományonként 1000—9000 kg között ingadozik. Megállapították, hogy az ősök termelőképességének mutatói nem megbízható kritériumai az utódok tenyészértékének. Több országban alkalmazzák a bikák utódellenőrzésének módszereit. Ez abban foglalható össze, hogy közvetlenül a gazdaságokban értékelik a bikák utódait, vagyis összehasonlítják azokat anyáikkal, esetleg egykorú Istállótársaikkal, vagy pedig a leányokat speciális utódvizsgáló állomásokon bírálják el. Az Ilyen elbírálás különös jelentőséggel bír a mélyhűtött sperma alkalmazása esetén. A Svájcban utődellenőrzött 744 bika közúl csupán 11,3 százalék bizonyult javítónak. C. HőlI (Csehszlovákia) 1967-es kísérleti adataira alapozva azt állítja, hogy az előrebecslés egyezése (az apa elbírálása alapján) a tényleges tény észértékkel 0— 100 százalék között ingadozik. A javítóapák fiainak csupán 25 százaléka lett ugyanolyan értékű, a rontóbikák fiainak 28 százaléka pedig javítőbírálatot kapott. Ebből arra következtethetünk, hogy óvatosnak kell lenni a nüvendékbikák tenyészértékének prognózisában, apjuk öröklődő tulajdonságainak elbírálása alapján. Ugyanakkor a javító bikáktól és nagy termelőképességű anyáktól származó fiatalbikák kiválasztása mégis fontos eljárás a tejelőmarha szelekciójában. . A genetikai Javítás gyorsasága lényegesen nagyobb az anyák és a leányok viszonyai között. Szelekció útján a tejtermelóképesség fokozásának sikere a tenyészbikák előállítására Irányuló előzetes tervszerű munkától függ. Több szerző megállapította, hogy a tehenek tejtermelöképesssége az első laktációban genetikailag nagymértékben hasonlít a későbbi laktáciú termeléséhez. Emiatt a bikák elbírálását leányaik első laktációja alapján elég megbízhatónak tekintik. A bika elbírálásának meggyorsítása céljából számos országban tanulmányozzák az elbírálás lehetőségeit, leányainak három-négy hónapos laktációja alapján. Kanadában 1953 óta alkalmazzák a VSZA indexet, amely kifejezi egyes tehenek viszonylagos termelőképességét, a fajta teheneinek átlagos termelőképességéhez képest meghatároföldi kutatók nagy jelentőséget tulajdonítanak a tőgy alakjának, a tőgybimbó elhelyeződésének, az elülső és hátulsó negyedek termelési kiegyenlítettségének, a könnyű fejhetőségnek és a gépi fejősre való alkalmasságnak. A tőgy alakja és termelő tulajdonságai elbírálásának megszervezésében a legnagyobb sikert Hollandia, Dánia, Norvégia, Svájc, NDK, NSZK, Nagy-Britannia és az USA szarvasmarha-tenyésztésében érték el. Ezekben az országokban, úgyszintén Magyarországon, Csehszlovákiában, Ausztriában utasításokat dolgoztak kt a tehenek tőgyének elbírálására és kipróbálására. Egyes kutatók tanulmányozzák a tejtermelés és a takarmányértékesítés genetikai összefüggéseit. Számos munkában megállapították, hogy nagy fenotlpusos (0,80—0,86) és genetikai (0,84—0,95) korreláció áll fenn a takarmányértékesítés és a tejhozam szintje között: a takarmányértékesltés öröklődhetősége jelentősen kisebb. A fagyasztott spermával történő termékenyítési módszer terjedése kiválthatja a tenyészmunka jelenlegi eljárásainak felülvizsgálatát. Számos vizsgálat eredménye bizonyítja, hogy a mesterséges termékenyítésben utődellenörzött bikák használata során nem következik be a nem kívánatos recesszív gének gyakoriságának növekedése. A mai állattenyésztési tudományban a heterózis hatást akkor tartják a legmegfelelőbbnek, ha az utódok mutatói felülmúlják a szülőegyedek megfelelő átlagos mutatóit. A termelőképesség szüntelen fokozása magával vonja a szarvasmarhák takarmányozási módszereinek állandó javítását. Nagy-Britanniában például kidolgozták a tejelő tehenek takarmányozásának racionális és fázisos módszerét. Ez a koncentrátumok ad libitum (szükség szerinti) takarmányozásán alapul, az ellés utáni kritikus 15 héten át (ezalatt az idő alatt a tehenek megtermelik az egész laktácíőban fejt tejnek körülbelül a 45 százalékát, súlyuk azonban naponta 250—800 grammal csökken), valamint a takarmányozási normák szerint a laktáciő második felében és a szárazon állás Időszakában. A bőtejelő teheneket az elapasztás időszakában szükség szerint szálastakarmányokon és szilázson tartják. A koncentrátumok mennyiségét pedig az elapasztás kezdetén 0,5 kg-ról, a vemhesség utolsó két-három hetében az állat 100 kg élősúlyára számítva, 1—1,5 kg-ra emelik. Az Ilyen takarmányozás biztosítja a bendőben a fermentációs folyamatok alkalmazkodását a koncentrátum típusú takarmányadagokhoz a laktáciő kezdetére, elősegíti a testben a tápanyag-tartalékok felhalmozását, ami a laktácló alatt a hozam 454 literes emelkedését eredményezi (naponta átlag 2,27 literes növekedést). Számos európai országban a tehenek termelőképességét a mesterséges legelők intenzív kihasználásával növelik. Különösen Jellemző ez Hollandiára. A legelők kihasználásának nagy hatékonysága ebben az országban nemcsak a kedvező éghajlattól függ, hanem főleg azok nagy termelöképesgyulladások, méhgyulladások, ketózis előfordulását, sem pedig az emésztési zavarok gyakoriságát. Koncentrátum típusú takarmányadagok esetán optimális vegyi összetételű tej akkor nyerhető, ha a széna és egyéb szálastakarmányok mennyisége a tehén 100 kg élősúlyára számítva naponta 1,5 kg. A bendő normális működéséhez a fejőstehenek takarmánya körülbelül 17 százalék rostot tartalmazzon. A tejhasznosítású szarvasmarhatenyésztés intenzitásának növelése nem lehetséges az utánpótlásra szánt üszők szabályszerű és irányított nevelése nélkül. Ennek fő célja, hogy minél korábban kifejezésre jusson a genetikailag feltételezett tejtermelő képesség a legkisebb költség mellett. Számos vizsgálatban bebizonyosodott, hogy az első ellés idején az életkor hatása az első laktácló hozamára jelentéktelen, s hogy ezeknek a teheneknek a tejhozama arányban van az élősúllyal. Nagy figyelmet kell szentelni az üszőnevelésre, és óvakodni kell a korai fedeztetéstől, mivel ez csökkenti a későbbi tejtermelést. Több kutató úgy véli, hogy az üszők mérsékelt takarmányozása előnyösebb a későbbi tejtermelés szempontjából. Általában az a megállapítás, hogy maximális termelésüket a tehenek 8—8 éves karukban érik el. Ami a fejések gyakoriságát Illeti, Dániában, Nagy-Britanniában, USA- ban, Svédországban, Kanadában, Belgiumban, Hollandiában és a szocialista országokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy hozamok érhetők el napi kétszeri fejéssel. Dániában például az összes tehén kétszeri fejősre történt átállítása gyakorlatilag nem csökkentette az átlagos tejhozamot. Az átállásig a Jersey tehenek tejhozama 3410 kg volt (76 182 tehéntől), utána pedig 3440 kg, a tejzsírtartalom pedig 6,01 százalékról 0,04 százalékra növekedett. V. PAVLOV, a biológiai tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Össz-szövetségi Mezőgazdasági Műszakl-Okonömial Tudományos Kutatóintézetének dolgozója. Mit rejtenek a számok? A TŰSNYARASDI (Topolnica) EGYSÉGES FÖLDMOVESSZÖVETKEZET a galánta! járás közepes eredményeket elérő szövetkezeteinek egyike. A három szövetkezet egyesítése révén létrejött közös gazdaság 1300 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. Szabó Pál zootechnlkussal az állattenyésztési részleg háromnegyedéves kimutatásainak számadatait, valamint a felmerülő problémákat boncolgattuk. Nézzük talán a tejtermelés szakaszán elért eredményeket. A szövetkezetnek 316 fejőstehene van, melyeknek gondozása 21 fejőre van bízva. A háromnegyedév végéig egy fejőstől átlagosan 2200 liter tejet fejtek. A napi fejésl átlag, a tervezett 7,12 liter helyett, meghaladja a nyolc litert. A tej zsírtartalma 3,6—3,8 százalék között mozog. Az év végéig előreláthatólag elérik a 2900 literes egyedenkénti évi tejtermelést. Ha a tejtermelésről beszélünk, meg kell említeni azt Is, hogy a szövetkezet az 1963—65-ös Időszakban lényegében teljesen felújította a tehénállományt, mert az addigi állomány túlnyomó része TBC-ben szenvedett. Két évvel ezelőtt kezdték meg az állatok hasznossága alapján történő kiválasztást. Azok az egyedek, amelyek nem képesek 2500 liter tejnél többet termelni egy évben, fokozatosan nagyobb teljesítményű egyedekkel lesznek helyettesítve. Az állomány frissítését, feltöltését tehát a saját nevelésű utódokkal biztosítják. Csak a nagyhasznosságú fejősöktől származó utódok kerülnek az alapállományba, s Így már eleve biztosítva van a termelési eredmények Javulása. Természetesen a fejők becsületes munkájára Is szükség van ahhoz, hogy a szövetkezet törekvései megvalósulhassanak. Vannak a szövetkezetben olyan fejők, akik a számukra előirányzott évi tejtermelési tervet hét-, nyolc-, sőt kilencezer literrel is túlteljesítik. Akadnak viszont olyanok Is, akik éppen hogy csak elérik az előirányzott mennyiséget. A dolgozóknak a munkához való helytelen viszonyából és bizonyos mértékben az új módszerektől való idegenkedéséből ered az is, hogy a gépi fejés nem vált be a szövetkezetben, s Így még ma is a kézi fejést alkalmazzák. A vezetőség természetesen azon munkálkodik, hogy megértesse a tagokkal az új módszerek bevezetésének szükségességét, de egyelőre nem találtak nagy megértésre a többnyire nyugdíjkorhatárhoz közeledő dolgozók soraiban. A nehézségek ellenére Is teljesítik termelési tervüket. Az évi terv 845 ezer liter tej kitermelését irányozza elő. A harmadik negyedév végéig 694 ezer litert már értékesítettek, s az év végéig nemcsak teljesítik tervüket, de mintegy ötvenezer literrel túl is szárnyalják azt. A hústermelésben elért eredmények is Jó közepesnek minősíthetők. A sertéshizlalásban 49 dekagrammos átlagos napi súlygyarapodással számolnak, míg a marhahizlalásban 90 dekagrammos évi átlag várható. A sertéseknél a nedves takarmányozási módszert részesítik előnyben és a keverő helyiségben előkészített takarmányokat nyomőpumpa segítségével juttatják a vályúkba. A szarvasmarhák takarmányozása hagyományos módon történik. Valamivel alacsonyabb szinten mozog a baromfitenyésztés, bár az eredmények itt sem a legrosszabbak, hiszen 10 százalékos elhullási veszteség ellenére is 20 mázsával szeretnék túllépni az ezéví eladási tervet, amely 130 mázsa baromfihús eladását Irányozza elő. A szövetkezet takarmányok szempontjából önellátó, sőt ebben az évben annyi takarmányuk van, hogy akár két évre is elegendő lenne. Mindezek alapján feltehető, hogy a lehetőségekhez mérten sikeresen zárják ezt a gazdasági évet, s ha a jövőben fokozott figyelmet szentelnek a felmerülő problémák és hiányosságok megoldására, orvoslására, akkor bizonyos, hogy a gazdasági eredmények javulása sem várat majd magára sokáig. KÄDEK GÁBOR A tejtermelés gazdaságosságának fokozása érdekében nagy hasznossági: egyedek szükségesek. Felvételünkön a Topofóianky-i Tenyészállat-nemesltű Vállalat, Nový Tekov-i üzemrészlegének tehene látható, amely az ORKAN bikátúl származik, és az ötödik laktációban érte el maximális tejhozamit, vagyis 5370 kg tejet, 4,2 százalékos zsírtartalom mellett, illetve 228 kg össz-zsírtermeléssel. Az eddigi hét íaktáció alatt a tehén átlagosan 4523 kg tejet adott 4.09 százalék zsírtartalommal.-k-