Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-11 / 28. szám

a kacsatenyésztést?

A keszegfalvi szövetkezet négy évvel ezelőtt tért át a nagyüzemi kacsa- és csirketenyésztésre. Nem jószántukból vállalkoztak erre, hanem a felsőbb szervek utasítására cselekedtek így. Hiába hivatkozott a szövetkezet vezetősége arra, hogy nem rendelkeznek uellő szaktudással és előfeltételekkel a nagyüzemi kacsatenyésztéshez, továbbá nincsen megfelelő istállójuk, gépi berendezésük, de még csak kellő vízforrásuk sem. A járási szerveket nem tudták meggyőzni és kénytelenkelletlen beadták a derekukat.

A kiscsirkéket és kiskacsákat a korszerűtlen ló- és szarvasmarha-istállókban helyezték el, amelyeknek fűtése bizony komoly problémát jelentett. így az indulás nem volt valami ideális. Bár Szabó János és Borsicky Flórián zootechnikus e téren is rendelkeztek némi szakmai tapasztalattal, úgy vélték, hogy a megnövekedett feladatokhoz fejlődniük kell.

A kezdeti időszakban sok időt töltöttek el ezen a munkaszakaszon, de nem sajnálják, mert meghozta a kívánt sikert. Lassan a feladatok szintjére emelkedtek. Szükség is volt itt tudásra, mert 106 340 darab kiskacsa és 87 000 darab kiscsirke fölnevelése nagy feladatok elé állította őket. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy elhullási veszteségük alig 7—8 százalékot tett ki, megértjük milyen lelkiismeretes munkát végeztek. A gondozók két műszakban dolgoztak, mindkét műszakban 4—4 női munkaerővel. Az alsótelepen Kolena Margit és Vajkai Katalin, a felső telepen pedig Borsickyné és Battyánszkyné.

Az elmúlt négy év eredménye becsületes munkáról és arról tanúskodik, hogy a feladatok évről évre igényesebbek lettek. Ezt a következő adatok is bizonyítják. Például 1967-ben

22 vagon baromfihi'tst termeltek ki és adtak el, egy évvel később már 10 vagonnal többet kellett leadni a közellátásnak. Az elmúlt évben az általuk kitermelt baromfihús mennyisége már 37 vagon volt. Az 1970. évi tervfeladat viszont 40 vagon baromfihús kitermelését irányozza elő. Az előirányzott húsmennyiségből 23,5 vagon a kacsahús. E jelentős mennyiségű hús kitermelése komoly feladatot jelent. Különösen náluk, ahol az aprőállatok nevelése mindig elavult módszerek szerint történik. Az istállók hőellátását szénnel fűthető kályhákkal biztosítják, ami tovább komplikálja a dolgokat. Gyakran megtörténik, hgy a fűtéshez szükséges szénmennyiség hiányzik. Példa erre az elmúlt esztendő. Pedig a szövetkezet vezetőségére nem lehet panasz, mert ők aztán mindent elkövetnek, hogy legalább a legelemibb előfeltételeket biztosítsák. Ezt igazolja az új kacsató is, amelyet a múlt évben fejeztek be kb. 1,5 millió koronás beruházással.

Nemrégen az állomás közelében fekvő telepen jártam. Ott tartózkodott Sladký Béla elnök is. Vele együtt jártuk végig az istállókat, tekintettük meg a kiscsirkéket, a tóban lubickoló kacsákat. Amikor a kacsatenyésztésre terelődött a szó, Sladký elvtárs lemondóan legyintett a kezével. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de végül is kitört belőle:

— Felhagyunk a kacsatenyésztéssel!

— Ugyan miért? — vetem rá pillantásom.

— Azért, mert már nem kifizetődő. Elhatározásunkat elküldtük az illetékes minisztériumnak is. Ha nem teremtenek rendet az árpolitikában, akkor viseljék annak következményeit.

— Az elmúlt években jó gazdasági eredményeket értek el

ezen a szakaszon és akkor a pénzügyi tervet is túlteljesítették. Akkor tehát hol a hiba?

E kérdéssel kapcsolatban Borsicky Flórián zootechnikus részletesen kifejtette álláspontját, de egyszersmind leszögezte, hogy a kacsatenyésztés csak akkor lesz kifizetődő, ha egységes felvásárlási árat állapítanak meg. Mert szerinte a termelői költségek állandó növekedése folytán a jelenleg érvényben levő felvásárlási árak már nem fedezik a teljes kiadásokat. Más szóval a termelés már nem gazdaságos a szövetkezet szempontjából. Több érvet sorolt fel, amelyek igazolni látszottak szavai hihetőségét.

Visszafelé betértem az irodába, ahol Ladislav Polák ökonómussal folytattuk a témát. Ö a minisztériumhoz címzett levél másolatát tette elém, amelyben tényekkel igazolta, hogy ez évben, ha komolyabb elhullás nem történik, akkor is ráfizetéses lesz a kacsatenyésztés.

Amikor neki is felvetettem az előző években elért eredményeket és pénzügyi bevételt, csak mosolygott. De azután komolyra fordította a szót és elmagyarázta:

— Az elmúlt években a kacsatenyésztésben elért eredményekért termelésgyarapodási prémiumot kapott a szövetkezet. Többek között 1967-ben 1200 000 koronát, 1968-ban 1700 000 kronát, míg az elmúlt évben már csak 370 000 koronát. Az újabb rendelkezések szerint ez a prémium ez évben már nem jár. Továbbá azt is elmondotta a fiatal ökonómus, hogy a felvásárlási árakat helytelenül állapították meg.

Íme a példa minőségi osztályok szerint:

Téli árak:

I. osztály kg 16,50 korona*

II. osztály kg 13,50 korona.

Nyári árak:

I. osztály kg 13,50 korona,

II. osztály kg 10,50 korona.

Egy további rendelkezéssel

a termelő vállalatokat, illetve szövetkezeteket sújtották. Míg az elmúlt évben a téli árak május végéig voltak érvényesek, ez évben már május elsején megszűntek.

Ez évben 23,5 vagon kacsahúst kell kitermelniük. Az előző évekhez viszonyítva irányozták elő a bevételt, ami kilónként 13,70 koronának felel meg.

A fiatal ökonómus is azt vallja, hogy a kacsatenyésztés akkor volna kifizetődő, ha legalább 15 koronás átlag árat kapnának a kacsahús kilójáért. Szerinte helytelen, hogy minden rendelkezéssel csak a termelőket sújtják. A baromfihús esetében miért ne lehetne bevezetni ugyanazt a rendszert, mint Magyarországon, miszerint annak osztályozását a feldolgozó üzem szabja meg.

Említésre méltó az a tény, hogy a kacsatavak vízcseréje a kanálisok vízállásától függ. Márpedig ez nagymértékben növeli a fertőzés veszélyét.

Mint ismeretes, a kacsák napi élelemfogyasztása átlagosan 22—24 dkg között mozog. A megemésztett élelem ürülék formájában részint a földre, részint pedig a vízbe kerül, ahol szennyeződést idézhet elő. Ha elég magas a kanálisok vízállása, akkor ez a veszély nem áll fenn, mert a vízcsere biztosítva van. Azonban fennáll akkor, amikor a vízállás alacsony és a vízcsere teljesen lehetetlen.

Az elmondottakhoz még talán annyit, hogy a felsőbb szervek, vagyis az illetékesek vegyék fontolóra a fölvetett problémákat. A társadalom szempontjából nem lehet közömbös 23,5 vagon kacsahús termeléskiesése. Andriskin József

(Foto: K. Sz.J

4

Röpke pillantás

Rövid tájékoztatásért fordultam dr. Štefan Terenhez, a

Szlovákiai Vadászok Szövetségének elnökéhez az érdekköri szervezet fennállásának 50. évfordulója megünneplésével és általában a vadászat jelenlegi helyzetével kapcsolatban.

Kerek ötven éve lesz október 21-én annak — tudtam meg a vadászszövetség elnökétől —, hogy a Szlovákia ügyeinek igazgatásával megbízott minisztérium jóváhagyta a Bratislavai Első Vadász Egylet alapszabályzatát. Ez az egyesület szlovákiai viszonylatban az első volt, ezért ezt az eseményt ünnepélyes keretek között kívánja megünnepelni az említett egyesület jogutóda, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége. Az ünnepségekre meghívták a KGST öszszes tagállamainak képviselőit, valamint Jugoszlávia küldötteit.

Ez alkalomból jubileumi emlékérmet bocsátanak ki a csallóközi rezervációban élő túzok ábrázolásával. Ezzel is hangsúlyozni kívánják azt a tényt, hogy a vadászok nemcsak lövészek, hanem egyben természetvédők is. A Csallóközaranyosi Túzok Vadterületet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Kultúrügyi Minisztérium megbízásából, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége igazgatja.

Igen szép jelvény készül a kárpáti szarvas impozáns képmásával. Ugyanezzel a témával tiszteletbeli jelvények is készülnek, amelyekkel kitüntetik a szervezet fejlesztésében érdemeket szerzett vadászokat és vadász-veteránokat. Mindezzel a múltnak adóznak.

A jövőt jelenti annak a koncepciónak a kidolgozása, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal karöltve készítenek elő jóváhagyásra a vadászszövetség vezető dolgozói. Ennek fontos része lesz a Kelet-Szlovákiai vadgazdálkodásának alapvető javítása, a fegyelem megszilárdítása, az ismeretek bővítése és a vadállomány felszaporításá. A vadászszövetség alapszervezetei, vagyis a vadásztársaságok területük nagysága és a vadállomány szerint a vadászat-fejlesztési alapba évente összesen hozzávetőleg háromnegyed millió koronát juttatnak. Ebből az alapból az első összegeket Kelet-Szlovákia vadállományának kiegészítésére áldozzák.

A jövőben a vadászszövetségnek azon kell munkálkodnia, hogy a vadgazdálkodás szempontjából fejlett államokhoz hasonlóan nálunk is elérjük a forgalomba kerülő növényvédelmi vegyszerek előzetes vizsgálatát. Csakis olyan vegyszereket lenne szabad a mezőn és

vadászberkekbe

az erdőben alkalmazni, amelyek az ember, valamint a vad számára ártalmatlanok.

A régebben nyolcmilliót számláló fogolyállomány, amely nagyobb részt növénypusztító rovarokkal él, 700 ezerre csökkent, mégpedig főleg az állatra is káros vegyszerek alkalmazása következtében. Öt-hat éve a fogoly védett vadnak számít, s azóta sok fészket mentettek meg vadászaink a pusztulástól, továbbá nagyszámú fogolypipét helyeztek ki a szabadba. A lövéstilalomnak persze árnyoldala is van, mert akadnak olyan vadászok, akik a foglyok téli etetésével mostanában kevesebbet törődnek, mint a többi vad esetében. Ezért arról is szó volt, hogy az olyan járásokban, amelyekben kívánt szintre sikerül emelni a fogolyállományt, külön engedély alapján kisebb méretű kilövést is engedélyeznek. Csallóközben az 1965-ös árvíz után nagy erőfesztlés árán ugyan, de elfogadható mértékben sikerült emelni a fogolyállományt, így itt a zárlat feloldása hamarosan várható.

Állományszám szempontjából Szlovákia területén a nyúl a legelterjedtebb apróvadunk, és a fácánnal, a fogollyal, a vadlibával és a vadkacsával együtt az összesen elejtett 1400 tonnányi súlyú vad 55 %-át képezi. Az elejtett nyulak összsúlya az

1968-as évre vonatkozó statisztikai adatok szerint közei 614 tonna volt, ami súlyban az elejtett vad 44 %-át jelenti.

Nyúlból a nyugat-szlovákiai kerületben norma fölötti menynyiség áll rendelkezésre. Ugyancsak szarvasból norma fölötti egyeddel rendelkezünk, s a kilövés 480 tonnányi volt. őzből 113 tonnát, vaddisznóból 87 tonnát mutat a statisztika. Az említett évben fácánból 65 tonnányi mennyiség, fogolyból 15 tonna, vadkacsából és vadlibából 17 t került terítékre, stb. Ehhez még hozzá kell adni a főleg Franciaországba, valamint Olaszországba exportált élővadat, melynek mennyisége az utóbbi évek átlagában évi 12 ezer nyúl, 10 ezer fogoly és 2,6 ezer fácán volt. Egy élőnyúlért például 20—30 US dollárt kapunk (1 US dollár = 27,07 korona). Ezzel államunk a lehető legolcsóbban jut a szükséges devizához. A. külföldi vadászok egy nálunk lelőtt nyúlért, illetőleg a lövés élvezetéért darabonként 1,70—3,40 US dollárt fizetnek, miközben a nyúl a vadásztársaságé marad, s így ezt tagjai elfogyaszthatják, esetleg exportálhatják. Egy medve kilövésének élvezetéért ezer US dollárt fizet a külföldi vadász. (ksz)

A vadászat hónapjának értékelése

Már hagyományossá vált, hogy az egyes érdekköri szervezetek az év bizonyos időszakában fokozott tevékenységet fejtenek ki terveik megvalósítása érdekében, s eredményeiket, kívánságaikat a lehető legszélesebb néprétegekkel ismertetik, hogy azokat ügyüknek megnyerjék. A Szlovákiai Vadászok Szövetsége a hagyományokhoz híven júniusban tartotta a vadászat hónapját. Ennek keretében a szervezet tagjai, valamint vezetői a vadászat és a vadászgazdálkodás fejlődését kívánták érzékeltetni.

A Szlovákiai Vadászok Szövetségének önállósulását jelentő alakuló közgyűlése egy évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki, hogy a vadgazdálkodást magasabb színvonalra emeljük és a megszabott vadlétszámot járásonként is elérjük. Ennek a célnak szolgálatában a vadászszövetség tisztségviselői, munkatársai és a mintegy 30 ezer főt számláló szlovákiai vadásztársadalom tagjainak zöme odaadóan dolgozik. E tevékenység eredményeként a múlt év végére már csaknem minden vadfaj esetében sikerült elérni, sőt túlszárnyalni a normalizált vadlétszámot. Az év folyamán könnyen behozható különbség C észlelhető a mezei nyúl létszámában, s nagyobb lemaradás

csupán az Európa-szerte fogyó szürke fogoly mennyiségében van. A létszámemelés tehát már mindössze ezt a két vadfajt érinti.

A többi vadfajjal, főleg a csülkös vaddal kapcsolatban az érdeklődést a minőség javítására kell fordítani. Annál is inkább kívánatos ez, mivel itt már trófeás vadról van szó. Márpedig szeretnénk hazánkat kiváló trófeákkal képviselni az 1971-ben rendezett brnói vadásztrófeás kiállításon és még inkább az ugyancsak 1971-ben megrendezésre kerülő budapesti vadászati világkiállításon.

Nagy erőfeszítést fejt ki a SZVSZ, hogy a vadászatilag kevésbé fejlett, kelet-szlovákiai területen is megfelelő szintre emelje a vadgazdálkodást. Ezen a területen, ahol a vad számára nagyon kedvező természeti viszonyok vannak, még sok a tennivaló.

A vadászat hónapjának keretében a SZVSZ arra összpontosította tevékenységét, hogy soraiban még jobban tudatosítsa a vadászat etikai és kulturális hivatását és annak nagy horderejű, nemzetgazdasági jelentőségét, hogy ezáltal további kitartó és áldozatkész munkára serkentse a tagokat.

A vadászszövetség minden járási bizottsága rövid időtartamú oktatást rendezett a vadászegyesületek kultúrfelelősei részére, amelyen a vadászat hónapjának jelentőségét és a tervezett akciókat ismertették.

Számos járásban trófeabírálattal egybekötött, vadászati kiállítást rendeztek, amelyen a vadászok gyakorlatilag tanulmányozhatták a helyes kilövés feltételeit. A szervezeten kívülállók gyönyörködhettek a trófeákban és megismerkedhettek a körzet vadászainak nemzetgazdasági tevékenységével.

Szerte az országban néhányszáz nyilvános előadás hangzott el a vadgazdálkodás jelentőségéről, a vadászat és a természetvédelem szoros kapcsolatáról és a vadvédelemről. Főleg az ifjúság körében fejtettek ki e téren hasznos tevékenységet a vadászok, hiszen a természet szeretetére és aktív vadvédelemre történő nevelés főleg serdülő korban fontos. A vadászat hónapját propagáló plakátokon kívül az iskolás gyermekek részére külön röplapot nyomtattunk százezres példányszámban, amely az iskolásoknak szóló természet- és a vadvédelmi felhívást tartalmazta.

Vadászszövetségünk ez alkalomból két új, vadászati témájú filmet vásárolt, hogy azokat kölcsönözhesse az érdeklődőknek. Mindkét film, melyek címe „Mufloncsapáson“ és „Kotorékebek munkája“ nemcsak a vadászok számára készült, ezért a nagyközönség is élvezettel nézheti azokat.

A SZVSZ központi bizottsága sajtóértekezletet is rendezett, melyen az újságírók; a tv és a rádió szerkesztői előtt ismertették a vadgazdálkodás jelenlegi célkitűzéseit és feladatait.

Nyilvános irodalmi versenyt is indított a vadászszövetség, vadásztémájú elbeszélések megírására. Eddig négy pályázat érkezett be, melyek elbírálása még folyamatban van.

Az idei vadászat hónapjára már rányomja bélyegét a szlovákiai vadászok közelgő emlékünnepe. Ez év október 21-én lesz 50 éves a szlovákiai vadászSzervezet. Ennek alkalmából érdekes és értékes könyv jelent meg, méltatva az elmúlt 50 év vadászati eredményeit. Októberben sor kerül e nevezetes évforduló hivatalos megünneplésére is. Az ünnepségekre meghívták a baráti szocialista országok vadászati szervezeteinek képviselőit is.

Vadászaink sokrétű és széleskörű tevékenységet folytatnak, hogy kedvtelésüket a szocialista gazdálkodás elveivel egybehangolva minél tökéletesebben végezhessék. Nemes törekvésükhöz újrainduló szakmellékletünkben is sok sikert kívánunk! Ing. Kimer Károly