Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-07 / 45. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. november 7, шшш TERVSZERŰ MUNKAERÖ­­GAZDÄLKODÄS A munkaerő-gazdálkodásról a szö­vetségi munkaügyi és népjóléti mi­niszterhelyettes, valamint Krocsány Dezső az SZSZK munkaügyi és népjó­léti minisztere is beszélt. Mindkét sajtótájékoztatón arról volt szó, hogy a jövőben a népgazdaság szükségletei­nek megfelelően gazdálkodunk a munkaerővel. A foglalkoztatottság fej­lesztésének és a munkaerők elosztá­sának egységes szabályozási rendsze- . re 1971. január 1-én lép életbe. A gazdasági szervezetek és vállalatok munkaerő igényeikről a járási nem­zeti bizottságokkal tanácskoznak. A foglalkoztatottság fejlődésének irá­nyát a népgazdasági szervek határoz­zák meg. A sajtótájékoztatókon el­hangzott, hogy kevés a bányász, és az adminisztratív apparátust sem csök­kentik kellően a vállalatok. KOLERA MEGBETEGEDESEK KELET-SZLOVÄKIÄBAN Az Eltör típusú kolera megbetege­dés eddig számos országban előfor­dult. Higiénikusaink jelentése szerint Kelet-Szlovákiában négyen beteged­tek meg kolerában és egy bacillusgaz­­da van. A jelentések szerint a micha­­lovcei, trebišovi és humennéi járáso­kat zárták le. Az ország más részében kolera megbetegedés nem fordult elő. Ünnepi gyűlés a magyar iskolák megalakulásának 20. évfordulója alkalmából A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának nemze­tiségi főosztálya, valamint a Bratislavai Általános Középiskola igazgatósá­gának rendezésében október 29-én ünnepeltük a magyar iskolák fennállá­sának 20. évfordulóját. Az ünnepi gyűlést janda Iván igazgató nyitotta meg, aki többek között méltatta a húsz évvel ezelőtt indult tanítóképzés jelentőségét, illetve meg­említette, hogy a húsz évvel ezelőtt alapított tanítóképzőben, amely az idők folyamán főiskolai szintre emelkedett, több mint kétezer magyar tanító szerzett képesitást, míg a Bratislavai Általános Középiskola nappali tago­zatán hatszázhetvennyolcan, a levelezői tagozatán pedig kétszázan végez­tek. A megnyitó után, a SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi főosz­tályának vezetője, Mózsi elvtárs tartott ünnepi beszédet. Többek között mél­tatta a párt nemzetiségi politikáját, melynek helyessége a magyar iskolák számának növekedésében és abban is kifejezésre jut, hogy a magyar tan­nyelvű iskoláink sok szempontból, Így például az anyagi előfeltételek te­kintetében is kedvezőbb körülmények között működnek, mint a szlovák iskolák általában. A felmérések pedig arról tanúskodnak — mondotta Mó­zsi elvtárs —, hogy a magyar alapiskolák az országos átlagnál jobb ered­ményeket érnek el, vagyis pedagógusaink elismerésre méltó munkát végez­nek. A magyar tannyelvű iskolák fejlődését hatékonyan segítette a Szocialista Nevelés című folyóirat és a tankönyvkiadás is, melynek keretében 1970-ig hatszázharmincegy magyar nyelvű pedagógiai mű jelent meg. Az ünnepi gyűlésen jelen volt Fábri István elvtárs, az SZNT alelnöke is, aki üdvözlő beszédében elismerését fejezte ki mindazoknak, akik a cseh­szlovákiai magyar nemzetiségű ifjúság tudományos és szocialista nevelésé­ben lelkiismeretes munkát végeztek. Az ünnepély keretében színvonalas kultúrműsort is élvezhettek a jelen­levők a Tatabányai Bányász Színpad szavaló kórusának és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának előadásában. (pa) NINCS ELÉG TRAKTOROS A MÁSODIK MŰSZAKRA Bratíslavában ülésezett a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium ószi munkákat irányító bizottsága. A bizottság ülését Németh Jenő mérnök miniszterhelyettes vezette. A bizottság megállapította, hogy az tatóbbl időben meggyorsult a mező­gazdasági munkák üteme. Ezt bizo­nyltja az a tény is, hogy az ősziek vetését lényegében befejeztük. Földműveseinknek sok gondot okoz á szárazság. Az utóbbi időben elsza­porodtak az egerek és nagy károkat okoznak a vetésben, valamint az évelő takarmányokban. A bizottság javasol­ja, hogy „Endrin 20“ nevű vegyszer­rel pusztítsák őket. A szárazság hátráltatja az őszi mélyszántást is. A szántás sokkal több üzemanyagot igényel, mint máskor. Az alkatrészhiány is komoly gondokat okoz, mert elég magas az üzemképte­len traktorok száma, de tetőzi a ba­jokat, hogy nincs elég traktorosunk a második műszakra, és így a legtöbb mezőgazdasági üzemben a traktorok nincsenek kellően kihasználva. Az idő sürget, ezért Jő lenne, ha ipari üze­mekből vagy más intézményekből cso­portosítanánk át brigádosokat a má­sodik műszakra. Csakis ily módon gyorsíthatjuk meg a munkák ütemét, mert sajnos az alkatrészhiányon az Illetékes szervek nem tudnak rövid időn belül segíteni. Államosítás Chilében A legfrissebb jelentések szerint Sal­vador Alende kormánya Chilében ál­lamosítási intézkedéseket foganatosít és létrehozza az állami gazdasági szektort. így próbálják visszaszorítani az amerikai monopóliumokat, amelyek napi 1 millió dollár profitot húznak Chiléből. Egyébként Alende kabinetjé­ben négy szocialista, három kommu­nista, három radikális politikus kapott helyet, a többi tárca az Egységfrontba tömörült, további baloldali pártok képviselőinek jutott. Pártellenőrzés alatt... A Lévai (Levice) Magnemesltő Ál­lami Gazdaság igazgatóságán Augustín MANDOCH elvtárssel, a vállalat párt­iszervezete üzemi központi bizottságá­nak elnökével és Karol TOMAN eiv­­társsal, az igazgatóság közgazdászá­val a pártszervezet vezető szerepéről és a termelésben való ellenőrző tevé­kenységéről beszélgettünk. Nem véletlenül történt, hogy éppen febbe a gazdaságba kerültem. A Járási pártbizottság vezető titkára, Jozef URBAN elvtárs, azt tanácsolta, ha tényleg jól működő pártszervezetet akarok meglátogatni, úgy feltétlenül a magnemesltő állami gazdaságba men­jek. Ott aztán tanulmányozhatom ho­gyan dolgoznak az elvtársak. A párt és a gazdaság vezető dolgo­zóival történt beszélgetés közben fény derült arra, hogy a közelmúltban a löki Igazgatóság hatáskörébe tartozó gazdaságokat a Lévai Magnemesltő Állami Gazdasághoz csatolták. Mint Ilyenkor lenni szokott, az egyesítés­bei párhuzamosan a problémák, vagyis a gazdasági és politikai feladatok is megtöbbszöröződtek. Magnemesltésre szakosított gazda­ságról lévén szó, alapjában véve ép­pen ebből erednek az egyesítés utáni problémák. Köztudomású, hogy a magtermesztés csak akkor kifizetődő egy gazdaságnak, ha szántóterületé­nek legalább 30 százalékán ezzel fog­lalkozhat. Azonban az egyesítés kö­vetkeztében úgy adódott, hogy a gaz­daság jelenlegi szántóterületének csak 10 százalékán termel vetőmagvakatl A párt és a szakszervezet funkcioná­riusainak, valamint az igazgatóság ve­zető dolgozóinak a jövőben az lesz a feladatuk, hogy az arányt betartsák, mert nemesített, jófajta vetőmagvakra mindig szükség lesz. Az igazgatóság keretébe tartozó gazdaságokban 9 üzemi pártszervezet működik. Az ezer dolgozóból 168 párttag. Tehát minden kommunista aktív munkájára szükség van. Mandúch elvtárs, a vállalat párt­­szervezete üzemi központi bizottságá­nak elnöke elmondta, hogy az alap­­szervezetek és a központ között ál­landó a kapcsolat. A gazdaságok (Ize* ml. pártbizottságainak elnökei tagjai a központi pártvezetőségnek, s így az egyes munkaszakaszokon fennálló helyzetről tudomása van a központi vezetőségnek is. Úgy is mondhatnánk, hogy minden a párt ellenőrzése alatt áll! A pártbizottságok tagjai a vállalati és a részlegek termelési-pénzügyi ter­veinek kidolgozásánál, illetve a célki­tűzés megszövegezésénél is aktívan közreműködtek. Az elkövetkező idő­szakban azonban a tervek gyakorlati megvalósításánál is ott lesznek. Ter­mészetes, hogy időnként fölmérik majd a helyzetet, ellenőrzik mit ho­gyan és miért tettek a termelésben. Ahol lazaságot, mulasztást észlelnek, ott orvosolják a „betegséget“. A munkafegyelem kérdése legin­kább a szakszervezet hatáskörébe tar­tozik. Ha azonban súlyosabb esetről — egyes részlegek zavartalan menetét fékező jelenségekről — van szó, ak­kor a pártszervezet is beavatkozik, kiveszi részét a rendteremtésből. Ott-tartózkodásom idején az igazga­tóság mellett mflködö üzemi pártszer­vezet tagjainak ünnepélyes keretek közt adták át az új pártigazolványo­kat. Solčianský elvtárs, az alapszer­vezet elnöke nyújtotta ét a plrosfede­­lü könyvecskéket. Tán mondani sem kell, hogy mindenki megilletődötten, s büszkén vette át a múltbeli helyt­állás leghübb bizonyítványát, a párt­­könyvet. A Jelenlevők figyelmesen hallgatták Mendúch elvtárs szavait, az átigazoló bizottság jelentését. Ott láthattuk például Pavel Cipák elvtársat is, aki még nem is olyan régen igazgatója volt ennek a gazda­ságnak. A közelmúltban nyugdíjba ke­rült, de nem szakadt el a régi mun­kaközösségtől, az elvtársaktól s prob­lémáiktól. Az újdonsült nyugdíjas kommunista néhány szóban ecsetelte, hogy mi mindenre kötelez az új párt­igazolvány. Példamutatásra a munká­ban, odaadásra a politikai tevékeny­ségben, és emberhez illő viselkedésre a magánéletben. Mert a párttag tevé­kenységét és viselkedését sokan fi­gyelik! Sok esetben a pártonkívüliek róla vesznek példát. Ezért a pártbi­zottságnak is ügyelnie kell arra, hogy a párt tagja példaképe legyen kör­nyezetének! Valentier és Toman elvtársak a vi­tában kimondottan termelési-gyakor­lati jellegű kérdésekkel foglalkoztak. Mind a ketten a bajkai gazdasági részlegen urajkodó áldatlan állapot kiküszöbölését sürgették. A vállalati pártbizottság, a szakszervezet és az igazgatóság máris megtették a lépé­seket a helyzet konszolidálására. Olyan vezetőt helyeznek a gazdaság élére, aki a párt üzemi szervezetével és a szakszervezet műhelytanácsával karöltve képes lesz a rendteremtésre. Addig is megállapítják, mi az oka an­nak, hogy a bajkai gazdaságban a gépek gyakran elromlanák, s ennek kövekeztében elmaradtak a munkák­kal. A többi gazdasági központok ve­zetői és kommunistái úgy határoztak, azonnali segítséget nyújtanak a baj­kai részlegnek, hogy sürgősen elvé­gezhesse a vetést s a mélyszántást. A párttagok közül többen megemlí­tették, hogy az ősziek vetésével rész­ben azért maradtak le, mert idén eléggé nehéz körülmények közt vé­gezték a középszántást, s további aka­dály, hogy még máig sem érkezett meg a nélkülözhetetlen alaptrágya. Anélkül vetni annyit jelent, mint be­lenyugodni a terméscsökkenésbe. Te­hát mindenképpen hátrányban van­nak. Az elmondottakból is látható, hogy a párt tagjai előtt ismeretesek a prob­lémák, s nem keresgélik a szép sza­vakat amikor a megoldás hogyanjáról vitatkoznak. A belső nehézségekkel persze maguk is megbirkóznak, de mi lesz a tőlük független, külső, a terme­lési eredményt nagyban befolyásoló hiányosságokkal?! Az ö hatáskörük már nem terjed odáig, s vajon gon­doskodik-e valaki arról, hogy a gaz­daság elegendő alaptrágyát kapjon? A vita termelési-gyakorlati jellegé­ből is látható, hogy a gazdaság kom­munistái az ütőéren tartják kezüket, ismerik a problémákat s mindent el­követnek annak érdekében, hogy tár­sadalmunknak egyre több, Jó minősé­gű terméket adhassanak. HOKSZA ISTVÁN Forradalmi erők győzelme parlamentáris úton Mint ismeretes a nemzetközi munkásmozgalom marxista-leninis­ta irányzata és a szélsőséges bal­oldali csoportosulások között lé­nyeges nézeteltérések vannak a hatalomátvétel formájával kapcso­latban. A szélsőséges baloldali cso­portosulások „ideológusai“ azt vallják, hogy a munkásosztály csak fegyveres felkelés útján ke­rülhet hatalomra. Ezzel szemben a marxista-leninista pártok a kapita­lista társadalmon belüli ellentmon­dások újabb formái alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi időszakban, amikor kibé­kíthetetlen ellentétek vannak nem­csak a burzsoázia és munkásosz­tály, hanem a burzsoázia és a la­­kossság kistermelői, valamint kis­polgári rétegei -között is, és éle­ződnek az ellentétek a politikai és gazdasági szempontból is elnyomott nemzetek, valamint az imperialista hatalmak között, a munkásosztály egyes államokban parlamentáris úton is megszerezheti a hatalmat, ha szövetségre lép azokkal a tár­sadalmi erőkkel, amelyek a nem­zeti függetlenségért és a társadal­mi élet demokratizálásáért harcol­nak. Az elmúlt negyed század alatt több országban jutott hatalomra a munkásosztály parlamentális úton. Példának a kapitalista India Kera­la államát hozhatjuk fel, ahol a kommunista párt jó tömegpolitikai munkával a választók olyan széles tömegeit nyerte meg, hogy elsöprő szavazattöbbséggel hatalomra ke­rült. Azonban a jobboldali, főleg nacionalista és klerikális erők óriási nyomása után a kommunis­ták nem tudták megtartani a ha­talmat. Napjainkban Chilében választá­sok útján került az elnöki székbe a magát marxistának valló dr. Sal­vador Allende. A győzelem a balol­dali haladó erők összefogásából született. A Chilei Kommunista Párt rugalmas politikát folytatva felismerte a történelmi helyzetet, megfelelő taktikát alkalmazott, és létrehozta a Népi Egységfrontot. A kommunisták a szocialistákkal és más baloldali erőkkel, összesen hat pásttal és politikai csoporto­sulással tömörültek a már említett Népi Egységfrontba, amely hatal­mas tömegeket képvisel, és a vele szimpatizálók bizalommal adták voksukat Allendére. A baloldali erők elsöprő győzelmet arattak, mert Allende 135 szavazatot kapott a törvényhozás két házában, míg ellenfele a jobboldali Jorge Ale­­sandri csak 35-öt. A jobboldal va­lóságos pánikba esett, mert nem számított ilyen nagyarányú vere­ségre. Salvador Allende, aki egyébként polgári család gyermeke és orvosi diplomával rendelkezik, több bal­oldali politikai megmozdulásban vett részt. Mandátumát mint a Ra­dikális Párt jelöltje szerezte meg, volt már közegészségügyi minisz­ter, alapítója volt a chilei szocia­lista pártnak, ahol később főtitkár lett, majd 1966-tól a szenátus alel­nöke. Fáradhatatlanul küzdött a kommunisták és radikálosok egy­ségfrontjának megszületéséért, amelynek a választási kampányok­ban többször egyedüli jelöltje volt, azonban eddig sikertelenül. Csak az idei széles alapokra helyezett egységes népfront biztosította szá­már a sikert. A chilei baloldali erők győzelme világméretben óriási visszhangot keltett. Valamilyen csodáról, a kommunizmus kezdetéről beszél­nek. Főleg az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei verték fél­re a harangokat. Kapóra jön nekik a szélsőséges baloldali szervezetek anarchikus, a jelenlegi időszakban nem megfelelő programja. A Mun­kások Egységes Központja nevű bololdali szakszervezet például nyíltan hangoztatja a magántulaj­don megszüntetését, a gyárak ki­sajátítását és más olyan követel­ményeket, amelyek a jelenlegi helyzetben taktikai szempontból a jobboldal malmára hajtják a vizet és esetleg a Népi Egységfront fel­bomlásához vezethetnek. Az Egy­ségfrontnak most a szélsőséges baloldal ugyanannyi gondot okoz, mint a jobboldal. Mert a választási győzelem után elsősorban az a leg­fontosabb, hogy a baloldal hatalma megszilárduljon, és a szociális kö­vetelések megvalósítására és a re­formok végrehajtására csak később kerülhet sor. A szélsőséges balol­dal annyira ment, hogy állítólag anarchistái követték el René Schneider tábornok ellen a me­rényletet. Kétségtelen az is, hogy a győzelem után a baloldal nagy jobboldali nyomásnak van kitéve és ezt lényegesen támogatja a nemzetközi reakció is. Chilében nem történt csoda. Amint kommentárunkból is kitű­nik, a baloldal nagy győzelme az egységfront létrejötte után követ­kezett, be. Azonban a hatalom meg­tartása még nagyobb erőfeszítése­ket követel. A Chilei Kommunista Pártnak nagyon ügyes taktikát kell folytatnia az egységfronton belül, hogy a választókat megtartsák és további sorozatos vereségeket mér­jenek a jobboldali erőkre. Rendkí­vüli rugalmas politikára, manőve­rezésre, taktikára olykor átmeneti engedményekre is szükség van ah­hoz, hogy Chilében, ahol a balol­dali erők megtették az első lépést a hatalom átvételre, baloldali poli­tikát folytathassanak. Balia Józset Minden ember élete egy regény. Demeter Bálint elvtársé talán több kötetes is lehetne. A hét évtized olyan gazdag volt eseményekben, amelyhez hasonló ritkán akad a történelem so­rán. Demeter elvtárs a történelem formáló évtizedek élharcosai közé tar­tozott Rimaszombatban (Rimavská So­bota) és a város környékén. Fiatal, húszéves fejjel lépett a szo­ciáldemokrata pártba. Egy évvel ké­sőbb, 1921-ben, Réti Istvánékkal meg­alakították a kommunista pártot. Az első években kezdtek igazán megis­merkedni a marxizmusai és a párt célkitűzéseivel. Ezerkilencszázhuszonhatban és hu­szonhétben a nyomor és munkanélkü­liség elől ezrek és ezrek vándoroltak ki más országokba. A kalandvágy, a jobb élet reménye Demeter Bálintot Argentínába vitte. Mivel más munka­­alkalom nem volt, beállt matróznak. Bár sok mindent látott, nyelveket ta­nult, három év után megűnta a sivár életet és sok kalandon kérészül haza­vergődött a szülői házhoz. Otthon újból csatasorba állt. Szük­ség volt rá, hiszen mindössze 28 tagja volt a pártszervezetnek. A gazdasági válság éveiben egyre nagyobb lett a nyomor. A nagybirto­kosok mindenféle módon igyekeztek megrövidíteni a mezőgazdaságban dolgozókat. Ezért a város közelében ievő Lusztig birtokon, ahol „bagóért“ akarták dolgoztatni az aratókat, a párt irányításával 1929-ben és 30-ben is sztrájkot szerveztek. Az Ozsgyán (Ožďany) melletti Kurinc pusztán ara­tás közepette tették le a kaszát, hogy a párt közvetítésével kiharcolják a na­gyobb részt. Hogyan dolgoztak abban az időben a kommunisták? Nagy gondot fordítottak a marxista tudás elmélyítésére. Az iskolázás kö­telező volt minden párttag számára. Sőt a szakszervezeten belül szervez­tek alapköröket. Demeter elvtárs tagja volt a terü­leti szervezetnek is. Lényegében az ő érdeme, hogy Gortván, Kerekgedén és Balogfalán megalakult a pártszer­vezet. Balogfalán (Blhovce) az ala­kuló gyűlésre meghívták a jegyzőt és a csendőrparancsnokot. Azok annyira meglepődtek, hogy csak hebegni tud­tak és teljesen tanácstalanok voltak. Bár Demeter elvtárs nem tudott szlovákul, de azért Klenócon és más szlovák községekben is tnstruktoros­­kodott. — Mindenütt megértettek, mert egy volt a célunk, egyet akartunk. — A pártban különben katonás rend, fegyelem uralkodott — emléke­zett ez öreg harcos. — A hét végén mindenki megkapta a feladatát, s va­sárnap indultunk a szélrózsa minden irányába. Méghozzá korán reggel, mert a „lábusz“ lassan vitt előre. Másnap este újból összejöttünk, s mindenki beszámolt, mit végzett, mi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents