Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-07 / 45. szám
Bratislava, 1970. november 7. Ага 1,— Kčs XXL évfolyam, 45. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója A Nagy Októberi Szocialista Forradalom társadalomformáló ereje November hetedíke, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenharmadik évfordulója aranybetűs ünnep nemcsak a szovjet nép, hanem azoknak a népmillióknak a számára is, akik a szovjet nép gazdag forradalmi tapasztalatai nyomán már lerakták a szocialista társadalom fejlesztésének alapjait, vagy akik megalkuvást nem tűrő harcot folytatnak a szociális igazságtalanság felszámolásáért, a társadalom nagy részét elnyomó és kizsákmányoló kapitalista rendszer megdöntéséért. Olyan történelmi esemény évfordulóját ünnepük a világ haladó, forradalmi erői, amely új korszakot nyitott meg az emberi társadalom fejlődésében, amely megnyitotta a szocialista forradalomnak, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmi rendszer győzelmes kibontakozásának korszakát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi, korszakalkotó Jelentősége tehát elsősorban is abban jut kifejezésre, hogy a politikai hatalmat nem egy új kizsákmányoló osztály kezébe adta, hanem azt a társadalmi osztályt ruházta fel a hatalom gyakorlásának jogával, amelynek létérdeke a kizsákmányolás minden formájának teljes és végleges felszámolása. A lenini útmutatást követő orosz proletariátus tudatában volt annak, hogy politikai hatalmának megszilárdulásához az üt a burzsoázia gazdasági hatalmának megszűntetésén, a kapitalisták és a földbirtokosok kezében összpontosított termelőeszközök kisajátításán keresztül vezet. Ezért a szocialista forradalom törvényszerű velejárója volt a gyárak, a bányák, a bankok államosítása éppen úgy, mint a földről szóló dekrétum megszavazása, melynek értelmében a föld, mint a legfőbb termelőeszköz társadalmi tulajdonná vált. A Szovjetunió gazdasági fejlődése, vagyis az a tény, hogy az egykori elmaradott agrárország — a háborúkkal terhes öt évtized alatt — korszerű ipari világhatalom lett, s hogy a kollektivizálás nyomán kibontakozó és gyors ütemben fejlődő szocialista mezőgazdasága többszörösét termeli a forradalom előtti feudális alapokra épült mezőgazdaság termelésének, nemcsak bizonyítja a munkás-paraszt hatalom életképességét, illetve azt, hogy a kizsákmányolás alól felszabadult dolgozó nép alkotó készsége határtalan, hanem a szocialista vívmányok védelmére és fejlesztésére ösztönzi a társadalom szocialista fejlődését igenlő további népeket és nemzeteket, valamint erkölcsi ösztönzőt jelent azoknak a népmillióknak a számára, akik marxista-leninista pártjaik vezetésével harcolnak a szociális igazságtalanság megszűntetéséért, a kizsákmányoló kapitalista rendszer megdöntéséért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megnyitotta az útat a tudomány szabad fejlődése előtt, s azt az egész társadalom szolgálatába állította. Egyrészt tehát végérvényesen megszűntette azokat az osztálybéklyőkat, amelyek burzsoá érdekekhez igazodva a tudomány fejlődését gúzsba kötötték, másrészt pedig kedvező előfeltételeket teremtett a szovjet állam minden polgára számára abból a célból, hogy tudományos ismereteinek tárházát az egész társadalom érdekében korlátban mértékben gazdasgítsa. Ezzel magyarázható, hogy tudományos ismeretekkel rendelkező szakemberek tekintetében a Szovjetunió világelsőséget ért el, s így kedvező előfeltételekkel rendelkezik korszakunk egyik legnagyobb jelentőségű eseményének, a tudományos technikai forradalom következetes kibontakoztatásához. A NOSZF-mal kezdődő új korszak, a szocializmus korszaka, a társadalom erkölcsi normáiban is lényeges minőségi változásokhoz vezetett. A termelőeszközök társadalmi tulajdona kizárta annak szükségességét, hogy az emberek, vagyis a társadalom tagjai egymás előtt titkolódzzanak, tehát hogy egyik ember a másik rovására igyekezzen boldogulni. A termelőeszközök kollektív birtoklása azt az igényt támasztja a dolgozókkal szemben, hogy az egész társadalom gazdagodásában lássák egyéni boldogulásuk előfeltételeit, így a társadalmi élet minden szakaszán, de főleg a tudomány és a termelés terén ne egymás elnyomására törekedjenek, hanem a közös érdekeket kifejező társadalmi haladás érdekében kölcsönösen segítsék egymást. Tehát, hogy a közös célok elérése céljából kölcsönös segítségre épülő, közös erőfeszítéseket fejtsenek ki. Igaz, hogy ezt a követelményt még nem tartja szem előtt mindenki. Ugyanis az emberek gondolkodására, embertársaik iránti magatartására — a szocialista társadalom formálódásának időszakában — még érezhető mértékben gyakorolnak kedvezőtlen hatást a kizsákmányoló társadalmi rendszerből „átmentett“ és a környező kapitalista világból mesterségesen táplált burzsoá erkölcsök. Ez a körülmény azonban semmi esetre sem csökkenti a szocialista forradalom társadalomformáló szerepét. S mivel tehát a szocialista társadalom formálódását irányító marxista-leninista pártpolitika következetesen harcol a burzsoá erkölcs káros csökevényei ellen és a dolgozók többségének egyetértése és aktív közreműködése mellett a társadalmon belüli új, tehát szocialista, a szó valóságos értelmében vett emberi kapcsolatok kialakítására törekszik, meggyőződésből vallhatjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal születő új társadalmi rendszer belátható időn belül mentesül az emberi kapcsolatokban még gyakran tapasztalható káros, illetve bosszantó jelenségektől. A szocialista forradalom új értelmet adott a hazafiságnak is. Az, hogy a szocialista társadalom minden tagja birtokosává vált a termelőeszközöknek, tehát hogy az ország anyagi javait mindanynyian magunkénak mondhatjuk, törvényszerűen oda vezetett, hogy a hazát is mindenki sajátjának vallja, illetve vallhatja. Persze a szocialista társadalom építésének első szakaszában még ezen a téren is vannak kivételek. Érthető, hogy a szocialista hazához való jő viszony elsősorban is a lakosság azon rétegeinél nyilvánul meg, akiket az új társadalmi rendszer kiemelt a nyomorból, vagyis akik a termelőeszközök társadalmasításával semmit sem vesztettek, hanem nyertek. Azok között azonban, akik vesztettek, még mindig akadnak és sokáig lesznek olyanok, akik rendszerváltozást célzó hazaárulásra vetemednek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista társadalmi rendszer megoldhatatlan ellentmondásokkal terhes. A szocialista ország gazdagodásával párosuló társadalmi jólét törvényszerű következménye lesz — főleg az új generáció társadalom-szemlélete szempontjából —, hogy a társadalom minden tagja, éppen a termelőeszközök társadalmi tulajdonából eredő érdekközösség tudatosítása nyomán, a szocialista haza példás polgárává formálódik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kedvező előfeltételeket teremtett a nemzetközi munkásosztály érdekazonosságának tudatosításához és társadalomformáló közös törekvéseinek kibontakozásához. A világ területének egyhatodát képező első szocialista állam megszületése pillanatától kezdve minden időben és minden körülmények között teljesítette internacionalista kötelezettségeit. Mint a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító mozgalmak erkölcsi és anyagi bázisa, sokrétű segítségben részesítette és részesíti ma is azokat a népeket és nemzeteket — gyakran saját gazdasági helyzetének rovására is —, amelyek a szocializmus építésének útján átmeneti jellegű gazdasági nehézségekkel küzdenek, avagy amelyek a kapitalista kizsákmányolás felszámolásáért, hazájuk függetlenségéért, s lényegében a szocialista társadalmi rendszer világméretű kibontakozásáért küzdenek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán létesült szovjet szocialista társadalom Internacionalista segítségét mi is gyakran tapasztalhattuk. A közvetlen jellegű gazdasági segítség mellett — amit az elmúlt évek folyamán már számtalanszor élveztünk — nagy jelentőséggel bír számunkra a Szovjetunióval folytatott, kölcsönös előnyökre épülő árucsereforgalom és az a sokrétű gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés, amely mindenkor egyik legfontosabb biztosítékát képezte szocialista fejlődésünknek. De felmérhetetlen jelentőséggel bír az a segítség is, amit a Szovjetunió a további testvéri szocialista országokkal együttműködésben nyújtott számunkra két évvel ezelőtt azáltal, hogy internacionalista kötelezettségét teljesítve megakadályozta, illetve meghiúsította az ellenforadalmi erők nép- és szocializmusellenes terveit. A dicső szovjet nép internacionalista példamutatása és a szocialista társadalmat építő összes nemzetekkel való érdekközösségünk arra kötelez bennünket, hogy a proletár nemzetköziség eszméihez hűen ápoljuk és fejlesszük a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista országhoz fűződő baráti és osztályalapokra épült szövetségi kapcsolatunkat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszakalkotó szelleméhez örök időkre hűek maradjunk. PATHÖ KAROLY az idő!*' ük, tudjuk RÉSZLET NAZIM HIKMET KÖLTEMÉNYÉBŐL A Téli Palotában Kerenszkij ül, A Szmolnijban a szovjetek Lenin körül, Az utcákba sötétség tört, ^í^a szél havat söpört, s ők álltak, rendületlen álltak őrt. Szivükben visszhangzott, mit mondott ő: „Tegnap k|^á\ holnap ki ma kell tennüi Mind rázúgták: s ily tiszta mi az útjuk. Hóförgeteges velőfagyaszt <3 S ők mennek^ kezük szuronyok puskát szorongat, ig »J »----■— hozzák az ágyúkat^Jberúi kocsikat, szívükben végj[, |rjemény, sz szemük a sötétben Ténybogárként ragyog, . mennek s léptüktől a Téli Palotp megremeg. Kitov, a Patyilov-gyári bolsevik komolyan mondja: „A mainál nagyobb napoTÜém látott még a világ, munkásoké, parasztoké lesz végre a Palota, s egész Oroszország! Ma lesújtunk kemény kézzel minden kizsákmányolóra!"
