Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-31 / 44. szám
2 32 EZER LAKÁS Idén Szlovákiában 32 ezer lakást építünk, és ezzel biztosítjuk, hogy az ötéves tervben egyenletesén növekedjen a lakásépítés. 1975-ig évente átlagosan 30 ezer lakást építünk. SIKERES ÁTRAKODÁS SZÁRAZFÖLDI KIKÖTŐNKBEN Szárazföldi Jtikötőnk, a tiszacsernyői átrakodó vasútállomás hosszú ideig munkaerő hiánnyal küzdött. A helyzet azóta javult, amióta a Magyar Népköztáraságból brigádosok jöttek segíteni. Az átrakó állomás most sikeresen teljesíti feladatát. Kilenc hónap alatt a Szovjetunióból érkezett árúból 658 ezer 290 tonnával többet raktak át, mint a múlt év hasonló időszakában. A hazánkból Szovjetunióba irányuyó árú átrakása is 658 ezer tonnával volt több. Az állomás jövedelme nyolc hónap alatt meghaladta az ötmillió koronát, és ugyanakkor egymillió koronát takarítottak meg. Szép eredményeket hoz a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom is. A dolgozók 13 kolektív kötelezettségvállalást tettek, amelynek értéke több mint 1 millió korona. Az átrakó állomás az elért munkasikerekőrt megkapta a „Munkaérdemrendet“. KIZÁRÁSOK AZ ÍRÓSZÖVETSÉGBŐL Bratislavában ülésezett a Szlovákiai írók Szövetségének Bizottsága. Megvitatta a szövetség szerveiben eszközölt változásokat és elfogadta Milan Ferko, Peter Karvbš, Iván Kupec, Ivan Macinsky és Ladislav Ťažký bizottsági tagok lemondását. A bizottság jóváhagyta a titkárság új összetételét, és a Szlovákiai írók Szövetségének titkárává Ján Sokolovičot nevezte ki. SZLOVÁKIÁBAN 160 EZER CIGÁNY ÉL Huszonhét járás járási nemzeti bizottságainak elnökei és titkárai kétnapos értekezleten vitatták meg a cigány lakosság problémáit. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Szlovákiában jelenleg 167 ezer cigány él. Sajnos, kevés gondot fordítanak nevelésükre. Az 1969— 1970-es tanévet a gyerekeknek csak 15,4 százaléka végezte el. A cigánygyerekek majdnem 60 százaléka már a hatodik vagy az alacsonyabb osztályokban abbahagyja a tanulást. A rossz előmenetel oka az, hogy nem ismerik eléggé a tannyelvet. Ugyancsak problémák vannak a cigányok munkafolyamatba való bekapcsolódása terén is. Többségük inkább üzérkedéssel, vagy más tiltott dologgal szerzi meg a megélhetéshez szükséges pénzt. A jövőben a cigány lakosság helyzetével alaposabban kell foglalkozni, mind a járási, mind a helyi nemzeti bizottságokon. INTERNACIONALISTA SEGÍTSÉG A trenőlni TOS nemzeti vállalatban is üzembe helyezték az új, korszerű gyárcsarnokot, amelyet a budapesti KGM építővállalat dolgozói építettek. Az új létesítmény 41 millió korona költséggel épült. Az ünnepélyes átadáson megjelent dr. Peter Colotka, az SZSZK kormányelnöke, magyar részről pedig Sztankó Pál, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzula és Szabói Pál, a budapesti KGM vállalat igazgatója. Colotka elvtárs hangsúlyozta, hogy az üzembe helyezett munkacsarnok a két testvéri szocialista ország, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elvtársi, internacionalista együttműködésének alkotása, szemléltető példája a proletár Internacionalizmus gyakorlati érvényesítésének. Megemlítette, hogy a múltban mindkét országban a kizsákmányoló osztály céltudatos harácsolási céljainak érdekében felszított a nacionalista gyűlölet. Ma mindkét államban, a marxista-leninlsat pártok által vezetett munkásosztály a társadalom vezető ereje. Egymás mellett haladunk a közös célokért. SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 31. Közös eszmék és célok alapján fejlődik hazánk és az NDK együttműködése (Folytatás az 1. oldalról.) és ezért egyetlen lehetőségről sem mondanak le, ha arról van szó, hogy megbontsák a munkásosztály egységét és a szocialista országok összetartását ...„Az imperialistáknak ezek a kísérletei azonban hatástalanok voltak és mindenkor bukásra vannak ítélve“ — mondotta Stoph elvtárs, majd Így folytatta: „A szocialista országok közössége rendelkezik minden eszközzel ahhoz, hogy megfelelő választ adjon az imperializmus valamennyi nyílt vagy burkolt manőverére.“ Mind a prágai, mind pedig a bratitislavai manifesztáció a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NDK megbonthatatlan barátságát és a szocialista tábor egységének megszilárdulását szolgálta. A CSSZSZK és az NDK párt- és kormányküldöttségének zárótárgyalását szombaton tartották a Prágai Várban. A tárgyalás eredményeként közös közleményt fogadtak el, amit nőmet részről Walter Ulbricht; a NSZEP első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NDK kormányának elnöke, csehszlovák részről pedig dr. Gustáv Húsúk, a CSKP KB első titkára, Ludvík Svoboda köztársasági elnök és dr. Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke Irt alá. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek zárónyilatkozata, tehát a KÖZÖS KÖZLEMÉNY megállapítja, hogy „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei kölcsönösen tájékoztatták egymást a két testvérpárt fejlődéséről, tevékenységéről, az országainkban uralkodó helyzetről, valamint a szocialista társadalom további építésével kapcsolatos feladatokról.“ A mi küldöttségünk főleg azokról az Intézkedésekről tájékoztatta az NDK képviselőit, amelyeket a párt vezető szerepének további megszilárdítása, a szocialista államunk megerősítése, a tudománynak, a kultúrának a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján való fejlesztése érdekében tettünk. Az NDK küldöttsége a közös nyilatkozatban kifejezésre juttatja nagyra becsülését Csehszlovákia népének azokért a sikerekért, amelyeket a CSKP vezetésével a szocializmus továbbfejlesztésében és megszilárdításában elért. Továbbá tájékoztatást adott a fejlett szocialista társadalom kialakításáról az NDK-ban. Külön figyelmet szentelt a szocialista gazdasági rendszer tökéletesítésének és a Német Szocialista Egységpárt vezető szerepe szüntelen növekedésének a társadalmi fejlődés folyamatában. A közös közlemény megelégedéssel állapítja meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nemzeteinek szoros baráti kapcsolata, valamint a két állam testvéri együttműködése sikeresen fejlődik az 1967. március 17-én kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében. A szocialista nemzetközi munkamegosztás értékelésével kapcsolato-1 san a közlemény megállapítja, hogy „ ... a kölcsönös gazdasági kapcsolatokat a tudományban, a technikában és a termelésben való munkamegosztás, a kooperáció szüntelen bővítése és elmélyítése, valamint a hasznos kölcsönös árucsere gyors fejlődése jellemzi. Ezt a fejlődést lényegesen befolyásolta a munkamegosztás és a kooperáció új, hatékonyabb formáinak alkalmazása. A közös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság határozata alapján a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság eddig több mint negyven kooperációs és szakosítási szerződést kötött az egyes ipari ágazatok és kombinátok vezetőségeivel, valamint a két ország külkereskedelmi vállalataival. Mindkét fél nézete megegyezett abban, hogy a KGST XXIII. és XXIV. ülésszakának a tagállamok népgazdaságai szocialista integrációja alapvető programjának kidolgozására vonatkozó határozta kiinduló támpontot jelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági kapcsolatai további elmélyítése és fejlesztése számára.“ A közös közleménynek ez a fejezete nagy jelentőséget tíjlajdonít azoknak az egyezményeknek, amelyeket a két ország képviselői írtak alá az 1971— 1975-ös évekre vonatkozó távlati tervek koordinálása céljából és hangsúlyozza azt a követelményt, hogy a jövőben még hatékonyabban fel kel! fejleszteni a gazdasági együttműködést a két ország gazdasági potenciáljának megerősítése és a szocialista államok egész társadalma érdekében. Megemlíti többek között, hogy a jövőben a vegyiparban és az egyéb ágazatokban a jelentős beruházások koordinálására kell összpontosítani a figyelőiét, s e célból mindkét országban a műszaki és gazdasági szempontból legjövedelmezőbb termelési egységeket kell létrehozni, ami által emelkedik majd a hatékonyság, az anyagi és pénzeszközök megtakarítása, s megvalósul a távlati és állandó kooperációs kapcsolat. A közös közlemények második fejezete a jelenlegi nemzetközi helyzettel foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a béke és a szocializmus építésének legfontosabb biztosítéka a szocialista országok elvtársi és szoros együttműködése, kölcsönös támogatása, a Varsói Szerződés államai politikai, gazdasági és katonai erejének megszilárdítása, a marxizmus-leninizmushoz és a proletár nemzetköziséghez való hűség elmélyítése. A küldöttségek arra a következtetésre jutottak, hogy „a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nemzeteit a Szovjetunió nemzeteivel egybekötő szoros testvéri szövetség a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség megdönthetetlen alapjain áll.“ A közlemény azt is tudtunkra adja, hogy a küldöttségek komoly figyelmet szenteltek Európa békéjének és biztonságának, a világbéke kérdésének. „Megelégedéssel állapították meg — olvashatjuk a közleményben —, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi állama kitartó igyekezetének köszönhetően kialakultak a kedvező feltételek Európa békéjének és biztonságának megerősítésére. A budapesti felhívással összhangban és a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek prágai és budapesti értekezletén elhangzott javaslatokkal egyetértve, továbbra Is szorgalmazni fogják az európai értkezlet előkészítését és megvalósítását abból a bélből, hogy hozzájáruljanak Európa bér kéjének biztosításához és biztonságának megszilárdításához.“ Arról is számot ad a közlemény, hogy hazánk küldöttsége hangsúlyozta az NDK jelentőségét, mint Európa békéjének jelentékeny tényezőjét, az NDK konstruktív politikáját, amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése elveinek megvalósítására irányul. „Mindkét fél kifejezte azon mély meggyőződését, hogy az európai feszültség csökkentésére és a helyzet normalizálására irányuló fontos lépés a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970. augusztus 12-én létrejött szerződés. „A közlemény hangsúlyozaa, hogy ez a szerződés megteremti á kedvező feltételeket a Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista országok közötti nyílt kérdések rendezésére. A tárgyaló felek azonban megállapították: „Elvárják, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya politikájában abból a reális helyzetből indul ki, amely Európa háború utáni fejlődése alapján kialakult, és tiszteletben tartja a szocialista államok jogos és a nemzetközi jogon alapuló követelményeit. Ezzel összefüggésben áll annak szükségessége, hogy reális módon fogjanak hozzá az NDK és az NSZK közötti rendes, egyenjogú kapcsolatok felvételéhez a békés együttélés elvei alapján.“ Az indokínai helyzettel kapcsolatban a közös közlemény hangsúlyozza: „Mindkét küldöttség mély rokonszenvéről és támogatósáról biztosította a vietnami nép harcát, ezt az igazságos küzdelmet, amelyre az Amerikai Egyesült Államok növekvő agressziója kényszerítette. — Mindkét fél támogatja a nyolc pontból álló reális C 3 konstruktív békeprogramot, amelyet a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány 1970. szeptember 17-én előterjesztett.“ A küldöttségek egyértelmű támogatásukról biztosították Indokína nemzeteit, tehát a kambodzsai népet is, az imperializmus ellen vívott igazságos küzdelmében. Hasonlóképpen támogatásukról biztosítják az arab népek jogos követelményeit és az izraeli agresszió elleni küzdelmét. A közös közlemény befejező része a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal foglalkozik. Többek között megállapítja, hogy „ ... a marxizmus-leninizmus hatása az emberiség társadalmi fejlődésére egyre erösbndik.“ A küldöttségek .......nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom akcióegysége további megszilárdításának a közös osztályérdekekért, az imperializmus ellen vívott küzdelemben.“ A közös közlemény végül kifejezi a küldöttségeknek azt a meggyőződését, hogy a nézetazonosságról tanúskodó tárgyalások a kölcsönös kapcsolataink fejlődését, s népeink barátságának elmélyülését szolgálják. Az NDK párt- és kormányküldöttsége meghívta dr. Gustáv Husák, Ludvík Svoboda és dr. Ľubomír Štrougal elvtársakat NDK-beli látogatásra, akik a meghívást köszönettel elfogadták. (pa) A földművesek szószólója ■falujárás közben gyakran találkoztam vele a pártszervezetek taggyűlésein, ahol lelkesedéssel, szeretettel beszélt az emberekhez. Ilyenkor kipirult, felvidult, örömtől sugárzott az arca. Több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége közben mindig a falusi emberek érdekeiért küzdött, és amikor végre megvalósult az a rendszer, amiről valamikor annyit beszélt, jólesűen nézte a szocializmust építő embereket. Megelégedéssel tapasztalta, hogy új harcosok lépnek a már fáradt régiek helyébe. Bratislava ujcáin is gyakran találkoztam a szerény külsejű Hlavács József elvtársai, az ezüstérc-bánvás” fiával, akit az élet nehéz iskolája edzett munkásmozgalmi harcossá. Mindig megkérdezte, hogy s mint boldogulnak a földművesek a szövetkezetekben, milyen sikereket érnek el, milyen problémákkal küzdenek. Bár a felszabadulás után Bratislavába került, de a falutól sohasem szakadt el. Nehéz, gondterhes élete volt Hlavács elvtársnak. Apja 36 éves korában halt meg HodruSán. és öt gyereket hagyott maga után. A fiatal Józsi a sándorhalmi pusztán dolgozva ismerkedett meg a földesurak kegyetlen kizsákmányolásával. Később szabóinas lett, majd Budapesten szerzett szűcs segédlevelet. Itt a Vesselényi utcai Munkásotthonban ismerkedett meg a munkásmozgalom tagjaival, elsajátította a marxizmus-leninizmus alapelveit, és azóta is ezen az úton halad. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején a vörösőrség tagja volt. Az 1926—30-as években külföldön tartózkodott, ahol szintén részt vett a munkások politikai és gazdasági harcaiban. Amikor 1930-ban hazatért, belépett a kommunista pártba. A párt akkoriban igen nagy jelentőséget tulajdonított a tömegpolitikai munkának, a különböző szervezeteken, szövetségeken keresztül igyekezett megnyerni a tömegeket. Ezért Hlavács elvtársat a Csehszlovák Mező- és Erdőgazdasági Munkások Szövetségének ti'1 — - • - ■.............. Az első nagyobb szirujituiuzgalmat Cierný Balog környékén szervezte 1936-ban. A favágók és fuvarosok együtt sztrájkoltak a nagyobb bérekért. A sztrájk győzelemmel végződött és a favágók 25—30 százalékos, a fuvarosok pedig 50 százalékos béremelést értek el. A jó szervezőképességgel rendelkező fiatalember 600 földműves szakszervezeti csoportot alakított Dél- Szlovákiában. Fáradságot nem ismert, ha arról volt szó, hogy a dolgozók nagyobb darab kenyérhez jussanak. A Nyitra folyó szabályozásánál a munkaadó a 2,50 koronás órabért 2 koronára leszállította. A munkások egyhetes sztrájkba kezdtek. Hlavács elvtárs közreműködésével elérték, hogy a munkaadó az órabért újra felemelte, és tetejébe még az egyheti sztrájkidőt is megfizette nekik. A szövetségen keresztül egyéh követelésekért is küzdőitek. Az uzsorakamat megszüntetéséért, amely sokszor 20—30 százalékos is volt. Továbbá az adók csökkentéséért. Arról volt ugyanis szó, hogy a nagygazdák és földbirtokosok több adót fizessenek, mint a kis- és középparasztok. Az állatok ingyenes oltásáért, a búza árának emeléséért. A járásbíróságokon 5000 koronáig terjedő büntetések esetében védöügyvédkedett, mint a szövetség titkára. A kommunisták tekintélyére jellemző a župkovi és ostrýgrúňi eset. A kommunisták megakadályozták, hogy 4 végrehajtók adó fejében elárverezzék a lakosok ingóságait. Amikor ’Ilavács elvtársék éppen üléseztek, egy idős asszonyka állított a terembe, és azt kérdezte: — Vannak itt kommunisták? — Miért kérdezi? — Hallottam, hogy Župknvon elűzték a végrehajtókat. Segítsenek nekem is. Az utolsó kecskémet akarják elvinni a végrehajtók. Hlaváü elvtárs megnyugtatólag az idős asszony vállára tette a kezét, és útravalőul ennyit mondott neki: — Csak menjen haza nyugodtan, nénike. Az urak most mással vannak elfoglalva, nem viszik el a kecskéjét. A földművesek védelmezőjét, szószólóját többször elitélték, be is börtönözték, de nem hátrált meg. Sokszor anyagi gondokkal is küzdött, mert a havi 1200 koronás fizetés helyett csak 300 koronát kapott, de azt sem mindig, mivel pénzgondokkal küzdött a szövetség. Az emigráció után, amikor a szovjet katonák meghozták a szabadságot, Léván, mint járási pártelnök dolgozott, majd később Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának dolgozója volt. A sok évtizedes munkásmozgalmi tevékenység, a harc kissé megtörte erejét, de azért ma is fiatalos lelkesedéssel dolgozik. Ha a párt megbízza valamilyen munkával, mindig készséggel vállalja. Érdemdús munkájáért sok kitüntetést, köztük a „Munkaérdemrendet“ is megkapta. A földművesek szószólója volt és maradt. BÁLLÁ JÓZSEF Nasszer halála után az Egyesült Arab Köztársaságban végre rendeződik e helyzet. Amint ismeretes, ez elnöki székbe Anvar Szadat került. Sok találgatás, jóslás történt azzal kapcsolatban, hogy ki lesz a kormány elnöke. Nagy szavazati többséggel Mahmud Fiavzit állították a kormány élére. A 70 éves Favzl Egyiptom politikai életének egyik kimagasló egyénisége. Pályafutását a huszas évek elején kezdte. Közvetlenül az egyiptomi forradalom előtt hazájá-Favzi az ЕДК kormánya élén nak helyettes ENSZ-képviselője volt. Londoni nagyköveti tisztségében érte az 1952-es évi forradalom. A forradalom győzelme után az egyiptomi diplomácia élére került. Ezerkilencszázötvenkettőtől 1964-ig a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. Nasszer elnök állandó külpolitikai tanácsadója volt és az elnök közeli munkatársai közé tartozott. Az egyiptomi belpolitikai helyzet tehát rendeződik, és ez igen fontos az arab egység szempontjából. Az egyiptomi külpolitika továbbra is a Szovjetunióval való barátságra alapszik, és egy jottányit sem engednek a Nasszer idejében megszabott külpolitikai irányból. Továbbra is ragaszkodnak a Biztonsági Tanács határozatához, amely elítéli az agresszort és követeli, hogy Izrael vonja vissza a megszállt arab területekről csapatait. Amint a legutóbbi jelentések is bizonyítják, Egyiptom egyetért a közel-keleti tűzssünet meghosszab- j bításával és további tárgyalások létrehozásával. Egyiptomban tehát egyelőre nem következik be az amerikaiak által óhajtott „űr“, mert olyan politikusok kerültek az élre, akik követik I Nasszer hagyatékát.
