Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-24 / 43. szám

A méhtetvek eltávolítása az anyákról

A méhtetű (Braula coeca) a méhek szájából szerzett eleséggel táplálkozik Tavasztól őszig általában csak munkás méheken talalliató de szeptemberben, októberben az anyákra is sok telepszik Amelyik családban nagyon elszaporodtak a méhtetvek, nem ritkaság ilyenkor az anyán 30—40 (1. kép). Egykét méhtetű nem okoz különösebb bajt, de a nagyon ellepett anyák szemmel láthatóan megsínylik azt. Az ilyenek ősszel hamarább abbahagyják a petézést. és tavasszal később kezdik. Sokszor a mozgásuk sem elég fürge. Érdemes tehat az anyákat megszabadítani a tetvektől. Mtvel azonban ilyenkor e méhtetű az anyán érzi magát legjobban, 2—3 naponként meg kell nézni, s ahányszor szükséges, leszedni az újonnan rátelepedetteket.

A legegyszerűbb módszernek a mézes gyufaszállal való leszedegetést emlegetik. Ha ugyanis sűrű mézes gyufaszállal megérintjük a méhtetvet, hozzáragad. Tapasztalatom szerint ez nem mindig egyszerű, mert az anyát kézbe kell fogni, — ehhez finom kéz kell, a méz nem mindig elég ragacsos, ezért nem egyszer sok időbe is telik, amíg minden tetűt sikerül eltávolítani. Mire 5—6 méhtetűt, amelyek bizony igen fürgék, leszedegetünk, az anya csupa méz

A legegyszerűbb mód a méhtetvek eltávolítására a dohányfüsttel való kezelés. A méhtetves anyákat egyenként ki kell fogni, és átlátszó üres pohárba tenni. (Ha kézzel nem merjük ez anyát még szárnyán sem megfogni, a poharat ráborítjuk a lépen mászkáló anyára. Ezután egy keményebb papírlapét,

pl. levelezőlapot csúsztatunk a pohár szájához, s máris be van fogva az anya. Ha esetleg egy két munkás méhet is bezártunk vele, nem zavar. Nem érdemes kísérletezni, az időt tölteni kiszöktetésükkel.) Nem nagyon erős dohánnyal pipára vagy cigarettára rágyújtva füstöt kell a pohárba fújni, és tenyérrel lezárni a poharat. A méhtetvek a dohányfüsttől kb. egy perc alatt elkábulnak, és ha kissé megrázzuk a pohárban az anyát, lehullanak róla (2. kép). Az anya nem pusztul el, sőt ilyen rövid idő alatt általában meg sem szédül. Ha az első füstölésre nem hullik le minden tetű, kb. egy percnyi levegőztetés után megismételjük a füstölést. Néha a tej és a tor közé, vagy a tor és potroh közé beszorul egy-egy tetű. Ezeket ki lehet piszkálni meghegyezett gyufaszállal, de ha ott maradnak, az sem baj, mert idővel maguktól lehullanak. Az

anyát egy két percnyi levegőztetés után visszaengedjük a családba. Jó, ha a cigaretta füstjéből legalább abba a léputcába is fújunk, ahová az anyát visszatettük.

Megtörténhet, hogy egy-egy erzekenyebb anya a füstölés után nem tud mászni. Az ilyet tovább kell friss levegőn tartani. Kb. 3—4 perc alatt ez is visszanyeri korábbi mozgását, fürgeségét. Az erős dohány füstjét rosszabbul viselik el az anyák. A nagyon gyenge dohány füstjétől viszont csak hoszszabb idő alatt hullanak le a méhtetük. A pohárba lehullott méhtetveket agyon kell nyomni, mert akad köztük, amely csak elkábult a füsttől, s a friss levegőn magához tér.

Stihayda Jenő, Gödöllő

Harisson óriás pörgetöje

Harrison olyan hatalmas pörgetöt szerkesztett Kaliforniában, mely egyszerre 72 rakodó mézkamrafiókból üríti ki a mézet anélkül, hogy a lépeket ki kellene szedni a mézkamrákból. A képtárakból levett méh nélküli fiókok lépeit a léputcákba nyúló különleges, gőzzel lűtött forgókések nyitják fel. A pörgetőben a fiókok többesével egymásra helyezve függnek, alattuk kúpos tartály van. Az egész készülék átmérője 16 láb (kb. 4,87 m). Működésekor a fiókokat a centrifugális erő kimozdítja függőleges helyzetükből, a csúcsos aljrész kifelé kerül, és összegyűjti a mézel. A szokásosnál nagyobb lendület szükséges. Harrison iniianyagbetétes, heresejtes niülépet használ a mézkamrában, hogy a lépek elbírják a hatalmas igénybevételt. Az eddigi pnrgetök hiányossága, hogy a sejtekből kirepülő méz apró cseppckre bontóivá levegővel keveredik. Idő kell rá, hogy a méz megtisztuljon, a levegő hab alakjában a felszínre emelkedjék. Harrison azt állítja, hogy az ö pörgetöje elkerüli ezt a hibát. A feltaláló bérbe adja berendezését a méhészeknek.

(Ausztrália)

Méhszúrás elleni szer

Körzeti orvosunk, dr. Fontos Géza évekig kísérletezett olyan szer készítésével, mely a méhszúrás utáni fájdalmat megszünteti. A következőt ajánlja:

3 g ricinusolaj,

2 g levendulaolaj,

5 g citromolaj 10 g hígított borszeszben.

Méhészkedés előtt egy kis

cseppentős üvegbe öntünk belőle valamennyit. Közvetlenül a szúrás után a megszúrt helyre cseppentünk belőle, és gyorsan széjjeldörzsöljük. Elmarad a fájdalom és a duzzadás. A receptet gyógyszertárban elkészítik. Ezt a szert több méhésztársammal együtt eredményesen használom.

Németh József

6

Apróságok

A TALAJEGÉSZSÉG ÉS A SZÖLŰ MAGASMÜVELÉSE

A gépesítés jegyében a szőlőtermesztők gyakran mellőzik a biológiai szemléletet. Pedig a nem kielégítő talajművelés és a talajszerkezet leromlása súlyos károkat okozhat. A talaj tömödését altalajlazítőkkal, tavasszal kell megszüntetni, majd ezután tavaszi zöldtrágyanövényeket célszerű vetni, lehetőleg dús gyökérzetű fajokat. Bevált a napraforgós bükköny, a zabos bükköny és a kukoricás lóbab. A tarlórépa nem bizonyult alkalmasnak. A zöldtrágya vetését minden második surban ajánlják. A szabadon maradó sor lehetővé teszi a növényvédelmi munkák elvégzését. A következő évben váltják a zöldtrágyázott sorokat.

(Mitt. Rebe Wein, Obstb.

Früchteverwert.)

A CSIPERKEGOMBA MÜMIABETEGSÉGE

Az 1935 óta ismert, változatos tünetű megbetegedést eddig különféleképpen magyarázták. Most sikerült fiatal termőtestekből és micéliumból következetesen ugyanazt a baktériumkórokozófajt izolálni. Ez a Pseudomonosa sp. közeli hasonlóságot mutat a baktériumos foltosság okozójával. A „mú mia-tünetek“ előfordulásakor a baktérium mindig kimutatható volt a csiperkegomba szöveteiben. Így magyarázható meg az is, hogy a kór a micélium útján terjed. Még nincs ismert vegyszeres védekezési módja. Célravezető a régi, gyakorlati eljárás: a fertőzött terület szélén az ágyást teljes mélységében kiemelni, így „árkolással“ gátolni a betegség terjedését.

(MCA BULL)

A SPENÓT NITRÁTTARTALMA

Cjabban kétségbe vonják •' spenót tápértékét, sőt azt aemberi szervezetre, nagy nitrát tartalma miatt, károsnak tart ják. A vizsgálatokból kitűnt, hogy a 200—250 kg/ha amirionsalétrommal trágyázott spenótban a nitráttartalom 25 mg0/o, viszont az említettnél 3—4-szer nagyobb ammonsalétrom trágyázás esetén a nitráttartalom 113 —382 mg°/o-ra emelkedett. A nemesítési irány a spenót vas-, fehérje- és vitamintartalmának növelése és a káliumoxalát-lartalom csökkentése.

(Gradinarssztvo)

Már a múlt év végén megfigyelhették a Duna-menti gyümölcstermesztők, hogy az elhanyagolt fákon, bokrokon sok a pókhálószerű bevonat és az ebben található hernyók letarolták a lombot Ez év májusában még nagyobb méretű volt az elterjedésük és joggal aggódtunk a második nemzedéktől, mely augusztus végén jelent meg. Jelenleg alig van néhány olyan kert, ahol a fák nem lennének megtámadva általa. Nem segít ugyanis, ha az emberek nagy része gondozza, permetezi a fáit, ha ezt néhányan elhanyagolják. A kártevő elleni harcban összefogásra van szükség. Csak együttes segítség vezet eredményre.

Hogy a szövőlepke ellen sikeresen felvehessük a harcot, ismernünk kell az életmódját. Szlovákiában 1948-ban jelent meg először a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban. Azóta egész Szlovákia déli részein elterjedt. Ekkor igen ijesztő hírek . kisérték megjelenését, amelyek 1952 őszén beigazolódtak. Letarolt gyümölcsösök, erdők, útmenti fasorok tanúskodtak kártételéről. A további években pusztítása alábbhagyott és nem mutatott nagyobb arányokat. Az ellene történő védekezéssel sem törődtünk komolyabban. Idén újra megjelent, méghozzá nagy mennyiségben.

A lepke fehér színű éjjeli pille, teste felett tetőszerúen elhelyezkedő szárnyakkal. Hoszsza 1—2 centiméter, szárnyszélessége 3—3,5 cm. Némelyik lepkének a szárnya feketén pettyezett. Tojásai eleinte zöldek, majd ólomszürke színbe mennek át. A tojásokat csomókban rakja a levelek fonákjára. Egy-egy csomóban 500— 600 db tojás van, de gyakori az 1000—2000-es tojáscsomó is. A tojások 0,5 mm nagyságúak. A belőlük kikelt hernyók sárgászöld színűek, fejük fekete. Később színesednek, az egész

testüket pedig hosszú szőrszálak fedik. Fejlett állapotban 2,5 —3,5 cm hosszú, feje és a hátán levő szemölcsei feketék. A kifejlett hernyók laza szövedékben báboződnak. A báb kb. egy cm hosszúságú, vörösesbarna színű, orsó alakú.

Az amerikai szövőlepkének évenként két nemzedéke van, a tavaszi és a nyári. Bábállapotban telel át. Bábját leggyakrabban a fák kérge alá, oszlopok, kerítések hasadékaiba rakja. Az első pillék tavasszal — április végén, május elején — kelnek ki. Rajzásuk fő ideje május közepe táján van. A nőstények párzás után csomókban rakják le tojásaikat a levelek fonákjaira. A tojásokból 10—14 nap múlva kikelnek a tavaszi nemzedék hernyói (az időjárás befolyásolja a kikelés idejét). A hernyók 5—6 hét alatt kifejlődnek. Eleinte együtt maradnak, egy levélen, majd szétszéledve megeszik az egész lombot. Bebábozódnak és 14 nap múlva a bábból kikelnek a nyári nemzedék lepkéi. A fejlődési folyamat megismétlődik. Azonban a nyári nemzedék a tavaszinak 400—500 szorosa is lehet.

Legszívesebben tartózkodik az eperfán, juharon, hársfán, szilván, almán, cseresznyén, dión, de ezeken kívül számos egyéb fán is elszaporodik.

Kártételük következtében a levelétől megfosztott fák nem fejlődnek, nem hoznak termőrügyeket, vesszejük nem érik be s így télen rendszerint elfagynak. A sérült és lerágott lomboaatú fák gyümölcse lehullik, vagy apró, csenevész lesz.

Terjedése: A lepkék a fertőzött övezetből egyre távolabbra röpülnek. Közlekedési eszközökkel az útak melletti fákról lehullott hernyókat elviszik az emberek. Kisebb távolságra pedig a hernyók maguk is elmásznak.

Védekezés: Tavasszal hernyózó ollóval lemetsszük a megtámadott ágakat és elégetjük! Ekkor a kártevő még kisebb számban található. Ha később a hernyók már elszéledtek az egész fán, permetezéssel eredményesen védekezhetünk ellenük. Permetezzünk 0,6—0,8 százalékos Dykollal, vagy 0,3 százalékos Metationnal. A nyári nemzedék ellen hasonlóan védekezünk. Természetesen a permetezést rendszeresen kell folytatnunk. Ajánlatos lenne ha a helyi nemzeti bizottsággal, vagy az efsz-el karöltve az egész községben végrehajtanánk a permetezést, mert ily esetben a siker biztosabb.

Vasas Ferenc

у

Ásni is tudni kell

Míg a szántóföldi talajinüvelés gépei egyre korszerűbbek, s teljesítményük is mind kielégítőbb, addig a kertészkedők talajművelő eszköze csaknem kizárólag az ásó.

Ha kellő mélységben, s szakszerűen ásunk, a talaj ilyinódon jól megforgatható, porhanyóssá tehető.

Milyen legyén az ásó? Legjobb, ha lemeze átlagosan 20—30 cm széles, 25—45 cm hosszú és kovácsolt vasból készült. Az alul hegyes, szívalakú ásóval könnyebben hatolhatunk a talajba, mint az alul csapott végűekkel. A hegyes ásók nem a legmegfelelőbbek, mert a hegyüktől jobbra és balra eső talapréteg műveletlen marad. Ne feledjük: a ásónyél 70-90

centiméter legyen.

Az úgynevezett villás ásókat régebben a köves talajok megművelésére használták elődeink.

Még egy jótanács:

Az ásót a talaj szintjére me rölegesen nyomjuk le és a kiméit földet fordítsuk át, hogy i felső réteg alulra kerüljön, linél keskenyebb földréteget ísunk, annál szaporátlanabb a munka. A kiemelt vastagabb földréteget, vagy rögöt az ásó tiével aprózzuk. Az ásandó földet célszerű két vagy több páros pásztára osztani, mert a felásott föld alsó végén egy barázda marad. Ezt a második földsáv megkezdésekor kieső földdel betölthetjük. Az aki ás. hátrafelé halad az első föld sávon, s ugyanígy vissza a másodikon.

Az ásó szakszerű használatával, a jótanácsok figyelembevételével jól megművelhető a háztáji föld, vagy kert, a talaj vízkészlete megóvható, s a növényi tápanyag is jobban hasznosul. Így nem érheti csalódás — a terméshozamot illetően — a háztáji föld vagy kerttulajdonost.

— Ekkorára nőtt a káposztánk — mutatja Jordan Szavcsev Chrisztov, a chrámeci szövetkezet kertésze (rimaszombati járás) Pogonyi Gézának, valamint Milan C o m a j n а к,

a rimaszombati ZELENINA vállalat agronómusának, illetőleg igazgatójának. — Ez például tíz kilós.

Kép és szöveg: J. Dušek

K m o s к о L., mérnök

Pusztított az amerikai fehér szólólepke