Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-24 / 43. szám

0) gyümölcsös létesítése hosszabb időre nagyobb föld­területet és pénzbefektetést igényel. A telepítés tehát ko­moly körültekintéssel jár. Az elkövetett hibák, rossz talajvá­­lasztás, kevésbé rentábilis faj­ták ültetése és más hiányossá­gok a későbbi évek folyamán helyrehozhatatlan károkat je­lentenek. Vitatható az az elképzelés, hogy az a talaj, amely más gaz­dasági növény termesztésére al­kalmatlan, nagyon megfelel a gyümölcstermesztésre. Ha bő termést akarunk elérni, úgy csak termékeny, mélyrétegű ta­lajokon telepíthetünk. Elsősor­ban agyagos-, homokos, szellős és jő szerkezetű talajokra gon­dolunk. A sikeres termesztés érdekében állandóan gondol­nunk kell a talaj javítására, s már a telepítés előtti évek­ben helyesen választott előve­­teménnyel, trágya, kpmposzt adagolásával, megfelelő talaj­műveléssel készítjük elő a ter­vezett területet. Nagyon célsze­rű azonban mindenekelőtt ta­lajmintát küldeni kísérleti, ta­lajvizsgát végző intézetbe, hogy a talajjavítás a közölt irányel­vek alapján célravezető legyen. Már a telepítés tervezése előtt figyelembe vesszük azo­kat a követelményeket, amelyet a kiválasztott fajok, s azon be­lül a fajták támasztanak a ta­laj, a fekvés és az éghajlat iránt, de ugyanúgy fontos a termeléssel összefüggő techni­kai megoldások számbavétele: kémiai védekezés, öntözési le­hetőségek, szüret, szállítás és értékesítés. Az almafajták termékeny, nedvességtartó, közepes hőmér­sékletű, .átlagosan évi 700 mm csapadékkal ellátott helyeken díszlenek. A téli almafélék pá­rás környezetet igényelnek. Száraz földben apró, rossz mi­nőségű, kevésbé zamatos gyü­mölcsöt nyújtanak. Jól érzik magukat a hegyaljai altalajok, árterek mérsékelten savanyú kémhatású területein. Számolni kell nálunk a mester­séges öntözés lehetőségével. A körték szintén mély, ter­mékeny, de már kissé mele­gebb és szárazabb talajt kíván­nak. A déli oldalak védett fek­vését kedvelik. Mellőzzük a fa­gyos, kavicsos-köves altalajú fekvéseket. Az északi-északnyu­gati szelektől védjük az ültet­vényt. A kései fajták hideg, rossz, át nem eresztő talajokon nem érnek be, gyakori a ter­més satnyulása, a kövecsesedés és a vanasodás. A cseresznyék is viszonylag mély gyökérzetűek. Agyagos, meszes, mélyrétegű levegős ta­lajok legjobbak ennek a gyü­mölcsnek. A nehéz, kötött, leve­gőtlen talajok mézgásodást okoznak. A meggy igénytelenebb, jól fejlődik a napos, szárazabb fek­vésekben is. Fagyállóbb és ké­sőbbi virágzatú mint a cseresz­nye. Ködös, csapadékban gya­kori vidékeken előfordul a meggy moníliás megbetegedése. A szilvák szépen fejlődnek a tápdús, humuszos, megfelelő nedvességű, jó vízáteresztő ta­lajokon. A közepes és alacso­nyabb fekvések fája. A ringló­félék melegebb talajt kívánnak. A kajszibarack igényessége elsősorban alanyától függ. Ál­talában ez sem fejlődik jól a nehéz, sovány és savanyú tala­jokon. Az őszibarackkal együtt lasztottunk kiültetésre. A fajták keverhetöségénél tá­maszkodhatunk a tudományos kutatás megállapítására, de hasznosíthatjuk a termőhely körzetében szerzett tapasztala­tainkat is. A gyümölcsfák többségénél a bibét nem termékenyíti meg sa­A gyümölcsfák őszi telepítése a legtöbb hőt igénylő gyümöl­csünk. Az utóbbi termékeny, meleg, laza szerkezetű talajt kíván, a magasszintű talajvíz árt neki. Minden csontmagvú gyümölcsfajtánk szereti a me­szes talajokat. A megporzás követelményei: A felületes és tervszerűtlen te­lepítés következményeként — az idegen megporzást igénylő fajtáknál — a terméketlenség tünetei mutatkozhatnak. Ennek oka rendszerint az, hogy egy­máshoz nem illő, egymást hiá­nyosan megporzó fajtákat vá-A PORZŰFAJTÁK HE Alma: Főbb fájtál: Batul Téli arany permen Jonathán Red Delicious Golden Delicious James Grieve Sárga szépvirágú » Ontário Starking Körte: Diel vajkörte Drouard vajkörte Zöld Magdolna Hardy vajkörte Bock kobakja Kongresszus emléke Téli esperes Meggy, cseresznye Az öntermékenyülő fajtá szüksége Ostheimi meggy Márki korai cs. Lieni korai Germesdorfi óriás Nepoleoni ropogós Hedelfingeni óriás Nagy fekete ropogós A szilvák is a kevert ültetés­ben termékenyülnek a legjob­ban. A Besztercei szilvánk ön­termékenyülő, ugyanúgy mint a kajszi és őszibarack nálunk termesztett fajtái. A dió esopor­ját porzójának virágpora. Ezek önmeddő fajták. Tiszta önter­­mékenyülő fajták leginkább a csonthéjas gyümölcsűeknél for­dulnak elő (pl. kajszi, ősziba­rack). Ha egynemű gyümölcsöt telepítünk — főleg alma, körte és cseresznye esetében — csak 70—75 százalékában legyen egyfajta, benne elszórtan, illet­ve sorokban más porzófajtákat is ültessünk. Ilyen előrelátás­sal nem érnek helyrehozhatat­lan meglepetések és gyümöl­csöseink jó kezelés mellett, ki­elégítő termést biztosítanak. MEGVÁLASZTÁSA: Szükséges porzófajta: Téli arany parmen, Oldenburgi alma Asztracháni piros, Ontário, Baumann renet, Сох renet James Grieve, Red Delicious, Golden Delicious, Ontário Jonathán, Téli arany parmen James Grieve, Jonathán Jonathán, Oldenburgi alma, Téli arany parmen Ontário, Téli arany parmen, Ananász renet, Baumann renet Jonathán, Baumann renet, Nyári üvegalma (még kísérlet tárgya), általá­ban jól termékenyül a vele egy­­időben virágzó fajtáktól Hardy vajkörte, Bőse kobakja, Charneusi körte Hardy vajkörte, Vilmos körte Bose kobekjp, Diel vajkörte, Charneusi körte Clapp kedveltje, Vilmos körte, Charneusi körte Clapp kedveltje, Charneusi kör­te, Párizsi körte Vilmos körte, Avranchesi jó Lujza Hardy vajkörte, Vilmos körte kon kívül az alábbiaknak van porzófajtákra: Kései morella Nagy fekete ropogós, Lieni korai Márki korai, Napóleoni ropogós Hedelfingeni óriás, Nagy fekete ropogós Hedelfingeni óriás eseresznye, Spanyol meggy Germersdorfi óriás, Spanyol meggy Hedelfingeni óriás tos ültetésben mutat jó ered­ményt. Elfogadott vélemény — a ta­pasztalatok is azt bizonyítják — hogy a mi földrajzi fekvé­sünk és éghajlati adottságaink az őszi faültetésnek kedveznek. Az ősszel ültetett facsemeték gyökerein még a tél érkezése előtt megindul a callus (heg­anyag) képződése és a gyöke­­resedés. A fa megeredése az őszi ültetésnél a legvalószínűbb, mert az őszi és téli csapadék a tömörített földet a gyökerekhez ülepíti. A tavaszi ültetéshez ké­pest az őszinél egy teljes évet nyerünk, ugyanakkor olcsóbb is, hiszen az ültetéssel kapcso­latos öntözés elmaradhat. Hidegebb, nedves és vízzáró agyagtalajban azonban lavasz­­szal ültessünk, mert itt a gyö­kérképződés nehezen indul meg, a metszési sebek nehezen hegednek, könnyen feketédnek. Oj telepítéseknél jó még au­gusztus folyamán mélyen rígo­­lírozni. Ennek alkalmazása ese­tében azután már elég közvet­len ültetés előtt kimélyíteni a facsemeték helyének gödreit. Ha rigolozásra nincs módunk, akkor ültetés előtt 4—6 héttel ássunk 120X120 cm széles és 60—70 cm mély gödröket. Egye­sek szerint ez az idő arra szük­­ségés, hogy a levegő hatására a gödrök alján is „szelíddé“ váljon a vadföld. A legújabb külföldi és hazai tapasztalatok viszont az bizo­nyítják, hogy jobb a kiásott gödörbe a feltalajt és altalajt komposzttal dúsítva a gödörbe vegyítve azonnal visszadobni, hogy ültetésig jól összeérjen. Ilyen esetben elég közvetlenül az ültetés előtt 30—40 cm szé­les és mély gödröt lazítani és abba ültetni a csemetét. Közvetlen földbehelyezés előtt a gyökereket — elsősorban a faiskolai kiszedésnél és szállí­tásnál sérülteket — úgy metsz­­szük meg, hogy a zúzott, tört részek lekerüljenek, mivel az ilyen roncsolt sebhelyeken bak­tériumok és olyan élősdi gom­bák telepednek meg, amelyek pusztítják a gyökér állományát. Kiültetés előtt pár órára he­lyezzük a gyökérzetet földha­­bercsba. Ültetéskor a gyökerek közeit porhanyós földdel jól betöltjük, a fa kicsi rázogatása közben, majd vigyázva a gyö­kérzetre a törzskörüli részt láb­bal vigyázva meggyúrjuk. Fon­tos a talaj jó tömítése, mert így nem léphet fel a légüre­gekbe jutott gyökérrészek pe­nészedése. Kiültetésnél a gyökérnyak 5—7 cm-rel feljebb kerüljön, mint eredetileg a faiskolában volt, hogy idővel az eredeti szintre süllyedjen. Ha mélyebb­re kerül, mint a faiskolában volt, elcsenevészedik, vagy a nemes farész is gyökeret ver, ha magasabbra kerül, mint ere­deti helyén volt, úgyis csak kínlódik, fejlődésben visszama­rad. Őszi ültetés esetében 30—40 cm magasan a törzs körül fel­halmozzuk a földet, úgy véd­jük a téli fagyoktól, és előse­gítjük az őszi gyökérképzést. A fák koronáját csak tavasz­­szal szükséges metszeni, ülte­téskor ezt ne csináljuk. A vég­rügyek a sebhelynél könnyen elfagyhatnak. luhász Árpád Nem egy izgalmas rajüldözést kívánok elbeszélni, hanem a természetes raj méhészeti érté­két, gazdasági jelentőségét sze­retném a nyilvánosság előtt megvitatni. Közismert, hogy méhészek között a természetes raj érté­kéről megoszlik a vélemény. Van aki szükségtelen rossznak, mások jövetelét értékmérőnek, sőt eseménynek tekintik. Sokan a rajból következtetnek állo­mányuk jó fejlődési lehetősé­gére, a legelő kedvező voltára. Akadnak, akik a rajt a sok idővel rendelkező nyugdíjasok­ra bízzák, holott sokszor lég­tornász mutatványokhoz hason­ló a rajbefogás. Egyáltalán nem öregkornak való! Mivel vélemé­nyem a fentiektől lényegében eltérő, legyen szabad eddigi ta­pasztalataimat gazdasági szem­pontból ismertetni. A 3Vfe kg-os természetes rajt, amelyet példának kívánok fel­hozni, 1969. június 5-én telepí­tettem új otthonába. A kaptár „MOGOR“ rendszerű rakodó­kaptár, amely 40 éves használat után is újszerű állapotban ke­rült betelepítésre. Mind a fé­szek, mind a méztér egyformán 50—50 liter űrtartalmú. Betele­pítéskor a fészekben 10 új ke­retet műlépeztem. A keretek és a rostaszövet között légfékes etetőt helyeztem el. A rostaszö­vetet három rét újságpapírral fedtem, mivel az időjárás ked­vező volt. Betelepítés után azonnal megkezdtem a raj ete­tését. A szörpöt feles arányban készítettem. Ezen kívül minden kiló cukorhoz egy deci kamilla­teafőzetet, két tabletta citrom­pótlót és egy gramm finom konyhasót adtam. A raj az első liter szörpöt este 22 óráig le­szívta. A fenti keveréket min­den negyedik nap kihagyásával esténként megismételtem. Az első vizsgálatot anyára június 12-én végeztéül, mivel az anya életkora ismeretlen volt. Az ad­dig lehordatt hat liter szörp hatására nyolc középső lép 95 százalékig, a két szélső lép belső oldalai voltak kiépítve. Három középső lépen tenyérnyi nagyságú területen petéket ta­láltam. A következő vizsgálat 21 liter szörp beetetése után, július 1-én történt. Valamennyi keret ki volt építve. A középen négy kereten kiterjedt és lefedett fiasítás, jobbról, balról 2—2 ke­reten pete. Elérkezettnek lát­tam az időt a fészek bővíté­sére. Három keret fedett Hasí­tást 1—1 műléptüzdeléssel a méztérbe helyeztem é9 a hiány­zó öt helyett műlépet adtam. Ekkor a kaptár űrtartalma már 100 literre bővült. Ugyanekkor az anyarácsot a fészek és méz­tér közé helyeztem, gondosan ügyelve arra, hogy az anya a fészekben legyen. Az etetés et­től a naptól kezdve napi fél­liter szörppel történt, hogy az anyának maradjon helye peté­­zésre. Július 6-án az anyát a méz­térben találtam. A fiasítás közé beszúrt és kiépített lépeket be­petézte. Keretestől a fészekbe tettem. Július 10-én ellenőrzés­kor ismét a méztérben talál­tam. A petés keretek kel éjből a fészekbe helyeztem. A méz­téri műlépek ekkor már ki vol­tak építve és nagyrészük pedig bepetézve. Üjabb ellenőrzéskor az anyát már a fészekben pe­tézve találtam. A méztérben ki­kelt fiasítások helyei nagyrészt szörppel volt megtömve. Au­gusztus 1-én az etetés miatt helyszűke állt be. Az anya a sok virágpor és szirup miatt korlátozottan 6 kereten tudott petézni. Ezért a további eteté­seket csökkentenem kellett. Szeptember 1-én az anyarácsot el lehetett távolítani, mivel szeptember 10-ig 34 kiló cukrot beetettem s ennek nagyrészét a méhek befedték. Az utolsó vizsgálatot október 1-én végez­tem. A raj jó közepes erőssé­gűnek bizonyult. Két keret Ha­sítást és sok virágport találtam nála. , Nézzük mi volt a raj eddigi teljesítménye: 20 db műlép tel­jes kiépítése. Harmincnégy kiló cukorszörp, 3,4 liter kamillatea, 68 citrompótló tabletta, továbbá 3,7 deka konyhasó lehordása és a lépek 90 °/o-os lepecsételé­­se. A méhmennyiség ugyanak­kor kb. 3,5—4 kiló lehetett. Becslésem szerint a telelőbe menő lepecsételt mézkészlet sú­lya kb. 22—24 kg volt. Sem a fészket, sem a mézteret telelő­re nem rendeztem át a a raj kí­sérleti rendeltetése miatt. Ha a raj nyomát tovább kí­sérjük, úgy a kísérlet értéke­sebb részével ismerkedhetünk meg. A MOGOR kaptár, amely­be a rajt telepítettem, csak ß fészken zsaluzott. Maga a méz­tér 20 mm. fenyő deszka. A zsa­­luzatlan mézteret a várható téli páralecsapódás ellensúlyzá­sára, belülről terpentines len­­kencés emulzióval vontam be kétszer. A mézteret télire is a fészken hagytam, úgy, hogy a fészken semmi néven nevezen­dő takarást nem alkalmaztam. A méztér fölé helyeztem egy fél mézteret üresen és abba összegöngyölt újságpapír gala­­csinokat tettem a rostaszövet fölé. Ennek az volt a célja, hogy a fészekből télen át fel­áramló párák felszívódjanak és. lehetőleg a fészek maradjon száraz. A kísérleti kaptár ebben a formájában hasonlított a méhek ősi otthonához. Kísérletem célja arra irányult, hogy tisztán szűzlépeken, fertőtlenített kap­tárban, új kereteken, szabad­ban, minden szélvédelem nél­kül, de bőséges élelemmel, hogy fejlődik tavaszai a csa­lád? Érdekelt továbbá, hogy a család kaptáron belül szabadon hogyan választja meg telelő he­lyét. A levegőhöz közelebbi, de hidegebb fészket, vagy a szimp­la kaptárfal miatt a napsugár hatására esetenként felmelege­dő mézteret tartja-e telelésre alkalmasabbnak. Jár-e telelési veszéllyel a takaratlan fészek, mennyi lehet a téli elhullás és mennyivel több a téli fogyasz­tás. Van-e valami előnye annak, hogy a fészekben fejlődött me­legebb felfelé áramló páráktól maga a telelő méhcsoinó meg­szabadul, avagy a januárban meginduló Hasításnak kárára van a párahiány? A kamillá­nak, citromsavnak, sónak együttes alkalmazása káros, vagy előnyös hatással van-e a tavaszi fejlődésre. Végül az el­ső tisztuló kirepülés után mi­lyen állapotban találom az új­ságpapír galacsinokat a fél méztérben? Ilyen előzmények után 1969. november 11-én kb. 20 %-os, 12-én kb. 50 %-os utolsó kirepüléssel a raj meg­kezdte téli nyugalmát. Megszakítás nélküli 123 na­pos fogság után, március 16-án megtörtént az első tisztuló ki­repülés, amely 80—90 %-os volt. Az első virágport március 22-én észleltem. Első család­vizsgálatot április 6-án tarthat­tam. Változékony időjárásban eddig a napig belső takarítás volt megfigyelhető egy-egy méhhulla kidobásával, vagy el­vitelével. Nézzük, milyep álta­lános tapasztalatot szereztem az első vizsgálattal? Mindenek előtt az újsággala­­csinokra került a sor. A jobb hátsó sarokban mintegy 20 négyzet cm területen nagyon hasonlított a vízben áztatott pa­pírhoz. A fészek aljdeszkáján összesöpört méhhullák a viasz­morzsától történő kiszitálás után 11 dekát nyomtak. Mind a méhhullák, mind a viaszmor­zsák száraz, penészmentesek voltak. Ha tekintetbe vesszük a hosszú és hideg telet, a 3 % téli méhveszteség nem tekint­hető túlzottnak. Ugyanakkor 4 kereten nagykiterjedésű fedett fiasítást találtam és fel'tűnően sok fiatal méhet. A jobboldali keret alsó lécén 2—3 cm hosz­­szú penészedést találtam. A mézfogyasztás nagysága a Ha­sítással és a téli szaporodással arányos volt. Legfeljebb egy kilóval lehetett több, mintha a család télen takarva lett volna. A telelő méhcsomó tehát a fészket választotta, közel a röpnyíláshoz. Belső ürítkezés nyomát sehol nem tapasztal­tam, ami önmagában is biztató jel a hosszú tél után. Mivel a tavaszi fejlődésre az időjárás kedvezett, a gyümülcsvirágzús nagyjából sikerült, a május 18-án történt vizsgálatnál a 9 keret Hasításból négy kerei át­akasztható volt a méztérbe, ahol még kb. 10—12 kiló őszi lefedett szörp-méz volt. Május 29-én, dacára az átakasztásnak — az akác előtt 4—5 nappal a család megrajzott. A raj kb. 3 kiló volt. A további rajokat megelőzendő öt szép anyát fog­tam ki, amelyből négy sikerrel bepárzott. Dacára az akác alat­ti többszöri kaptárbontásnak, a lerajzott család meghordta mézterét. Ugyancsak kísérlet­képpen egy fél mézteret tíz mű­­léppel helyeztem a meghordott fészek fölé. Két nap uiúiva ugyanazt tapasztaltam, — amit negyven éven át számtalanszor, — hogy a felülre tett fiók nép­­telen és egyetlen sejt kihúzását hem kezdték el a méhek. Gon­dolkodás nélkül anyarács fölé a fészekre tettem és felülre a mézzel telt egész mézteret. Két nap múlva esti vizsgálatot tar­tottam. A fél méztér műlépeit mind kiépítették, sőt nektárt is helyeztek beléje. A lerajzott családnál meghagyott egyetlen anya csak akác után kezdett petézni, aminek az lett a követ­kezménye, ami az anyátlanított mézelésnél szokott, a fél kere­tekből kezdett a méz levándo­­rolni a fészekbe, hogy ott „mé­­bekké“ alakuljon át. A meghordott méztérből a három cukor-mézes keret kivé­telével 26 kiló mézet perget­tem. Ugyanezzel a családdal három egész és tíz fél műlépet építettem és a telelő mézének 75—80 %-át meghagytam. Az akác előtt érkezett természetes rajból külön kell értékelést tar­tanom. A rajt egy alacsonyfiókos tíz műléppel ellátott „PALÓC“ kap­tárba telepítettem. Az akác ötö­dik napján nyolc mézes keretet a második fiókba tettem. A két bepétézett keretet újabb 8 mű­léppel kiegészítettem. Akác vé­gére mind a húsz keretet kiépí­tették, a 3—4 fiasításos keret kivételével meghordták, és kb. 28—30 kiló méz volt bennük. A mérleg tehát elkészíthető. Az első rajra fordított 34 kiló cukorért 52—54 kiló cukor ér­tékét kaptam. Négy anyát, amelynek cukorértéke 20 kiló. A lerajzott család soraim írá­sakor 85—90 %-ig kb. 20—22 kiló mézen betelelt. Betelelt a második raj is, kb. 28—30 kiló mézen. Az akácvirágzás az esők miatt rövid volt és közepeseri sikerült. Vita tárgya lehet, hogy a tavasszal jól fejlődő család minek köszönhette túlfejlődé­­sét. A bőséges téli élelemnek, a takaratlan fészeknek, a tiszte kaptárnak és műlépnek, a ka­milla teának, citromsavnak, konyhasónak? Tanulság mindenesetre az, hogy ne becsüljük le a termé­szetes rajt. Ne adjunk tisztát­­lan kaptárban új otthont. Ne adjunk öreg kiépített lépeket, de mindenek fölött bőséges éS fedett élelemmel teleltessünk. Ne féltsük a méheket a hideg­től, ha van bőséges és Jö élel­mük, de bőséges levegőről M gondoskodjunk, főleg száraz fé­szekről. Ntactl Мик» Egy természetes raj nyomában...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents