Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-11 / 28. szám
Haltenyésztés a lévai tavakon — Idény kezdetén felszedjük a zsilipdeszkákat és annyi vizet engedünk a tárolóba, hogy a halaknak elég oxigén álijon rendelkezésére — mondja Zdychavský Rudolf részlegvezető. A Stupavai Állami Halgazdaság n. v. lévai részlegének vezetője a sokéves gyakorlattal rendelkező Zdichavsky Rudolf, A gondjaira bízott részleg tógazdaságai három járás: a lévai, az érsekújvári és a komáromi járás (Levice, N. Zámky, Komárno) területén találhatók. Főként pontyot tenyésztenek a lévai és a kétyi (Kvetná) tavakban, az érsekújvári járás területén a muzslai, a bajtai (Bajtava) és a bényi (Bíúa) víztárolókban, a komáromi járás területén pedig a búcsi víztárolóban. Saját vízterületük 180 hektár, 40 hektárnyi vízterület pedig az Állami Talajjavító Igazgatóságé. A lévai részleg tavainak hektáronkénti halhozama 380—400 kg. Ezt nem csupán természetes eleséggel, de takarmánykiegészítéssel érik el. A halak részére ún. ponty takarmánykeveréket kapnak, mégpedig minden kiló tervezett súlygyarapodásra egy kg szemcsézett takarmányt. Ezt Tornőcon készítik, zömében szemestakarmányból, gyapotpogácsából, továbbá ásványi eredetű takarmánykiegészítőkből. A keverék ára mázsánként közel százhetven korona. Minden tavon kiválasztanak néhány Iszapmentes helyet, melyeket karóval jelölnek. A takarmányt csónakon juttatják el Ide és a vízbe lapátolják. A tófenéken a takarmányszemcsék, granulátumok hozzávetőleg hat óra hosszat megtartják a sajtológépben felvett alakjukat, de a ponty a szétesés után is megtalálja és fogyasztja a takarmányt. Takarmányozás nélkül a hektáronkénti halhozam mindössze kétszáz kilós lenne. Legjobb haleleségnek a halászok a csillagfürt magját tartják, de ez nem kapható, mert Lengyelországból jelenleg nem Importáljuk. A tavak körüli vetésre alkalmas terület oly kevés, hogy termesztését nem végezhetik. Hulladék babot nem takarmányoznak, de borsót már használtak a halak etetésére igen jó eredménnyel. A hulladék gabonát az etetőfészekbe helyezés előtti napon vízben áztatják. Igen lényeges a halastavak trágyázása, főleg meszezése. Ezt a műveletet rendszerint a lecsapolt tavakon végzik pormésszel, különben többkamarás vízsugáröblítésű alumíniumcsónakokat alkalmaznak. Az utóbbi esetben az adagolás csak kisebb méretű lehet. A meszezés jelentősége a fertőtlenítő hatásban, a trágyázásban és a víz szükséges alkalitásának kialakításában van, Legmegfelelőbb, ha a savanyú vagy lúgos kémhatás értéke 7 pH. A pontyivadékból három év alatt fejlődik ki a piaci hal. A halivadék előállítása saját ívató tavaikban történik. A piaci hal hálóba kerítése náluk október közepén kezdődik és hozzávetőleg egy hónapig tart. A karácsonyra előkészített pontyot a lévai haltároló medencékbe helyezik a szállítás idejéig. Az egynyaras és a kétnyaras ivadékot az áttelelő tavakba összpontosítják. Piaci hallal négy járást látnak el a karácsonyi idényben. Szükség esetén a külföldről behozott hal tárolásáról és elosztásáról is gondoskodnak. A karácsonyi szükséglet ezerkétszáz mázsa ponty. A hiányzó mennyiséget az utóbbi két évben Csehországból, azelőtt pedig Magyarországról szerezték be. A ponty kilónkénti kiskereskedelmi ára jelenleg tizenöt korona, amenynyiben az egyedi súly meghaladja az egy kilogrammot. A második minőségi osztályba a háromnegyed kilótól egy kilóig terjedő súlyú pontyot sorolják, melynek kilónkénti kiskereskedelmi ára tizenkettő ötven. A kilónkénti kiskereskedelmi árból az elárusítást végző üzletek tizenkét százalékos rabatot kapnak munkájukért. Az ivadék teleltetése az elmúlt télen jelentősebb veszteség nélkül történt, így a saját szükséglet kielégítésén felül más részlegeknek is szállítottak pontyivadékot. Amennyiben az állami halgazdaságok környező részlegeinek kisegítése után bizonyos mennyiségű halivadék felmarad, úgy kisegítik egyes EFSZ-eket és horgászegyesületeket. Az elmúlt évben jól sikerült a süllő ívatása, így harmincezer ivadékból húszezret néhány horgászegyesületnek adtak el. Az ívás természetes módon történt az egyik alkalmas tavon. A süllő félmesterséges, gyorsított ívatási módszerével náluk nem foglalkoznak. Ponty esetében mindössze 40 szülőpárt szoktak kiválasztani és meghagyni ívásra, amiből például az elmúlt évben 170 ezer halivadék származott. Ezek összsúlya egynyaras állapotban összesen harmincöt métermázsa volt. Rendelkezésre áll ugyan a Dubravius féle pontyszaporító berendezés, de ez náluk nem működik hibátlanul, ezért a pontyot az úgynevezett nevelőtavakon ívatják természetes módon. Ezekből kettő áll rendelkezésre. Területük különkülön egy és hármnegyed hektár. Télen az ivadéktárolás az úgynevezett kamarákban történik, amelyeket halárkokkal látnak el. A vízcseréről az oxigénellátás miatt itt állandóan gondoskodniuk kell. A jeget benzinmotoros fűrésszel lékelik. A nyílások szélessége rendszerint másfél méter, hossza pedig szükség szerint tizenkéttizenöt méter. A Pavlát-féle szélmeghajtásos önműködő jéglélekőt nem használják túl nagy előszeretettel, mert a részlegvezető a készülék propellerével a tófenékről felhajtott + 4 C fokos víz által feloldott jégrétegen járva, a készülék hatósugarának körzetében beszakadt. Mivel fűrészük is van, azóta ezt használják szívesebben. Szlovákia területén számos olyan víztároló medence található, amelynek halasítása hasznos lenne, azonban nem mindenütt gondolkoztak el ennek gyakorlati megvalósításán, mivel nem állnak rendelkezésükre ívatótavak és telelőkamarák. Megfeledkeztek annak lehetőségéről, hogy egy-két nyaras pontyivadék beszerzése gondjaikat nagyban megkönnyítené. KUCSERA SZILARD KISÁLLATTENVESZTES HALÁSZAT А/Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT es A pulykatenyésztés kifizetődik A fogyasztók egyre nagyobb választékot követelnek a baromfihús termelőitől is, s ezért itt az ideje annak, hogy szocialista mezőgazdasági üzemeink hozzálássanak a pulykák racionális nagyüzemi tenyésztéséhez. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének Központi Választmánya hazánk felszabadításának 25. évfordulója tiszteletére ezen a téren a szövetség tagjainak, valamint a kistenyésztők és egyénileg gazdálkodó földművesek bevonásával nagyarányú akciót indított. jelenleg Csehszlovákiában az egy polgárra jutó pulykahúsfogyasztás évi 0,4 kg körül mozog, tehát 3—4-szerte kisebb, mint a fejlett baromfitenyésztő államokban és 12-szerte kisebb, mint Kanadában vagy az USA-ban. A helyzet javítása érdekében a pulykák szaporításával a Nyitrán létesített szövetkezetközi „Branko“ vállalatot bízták meg, amely ezideig 32 mezőgazdasági üzemet képvisel és jelenlegi küldetése egyebeken kívül, hogy a pulykákat egyrészt szaporítsa, másrészt megszervezze azok elosztását a saját tagállományán belül. Ügy tervezik, hogy a jövőben az első kikelt turnusokat 8—10 hetes korukig felnevelik az olyan mezőgazdasági üzemek számára, amelyek nem rendelkeznek megfelelő pulykaneveldékkel. Olyan speciális pulykaneveldék épülettervén dolgoznak, ahonnan a pulykákat csupán legeltetés céljából telepítik át a mezőgazdasági üzemekbe, hogy így jó minőségű tenyészanyagot, valamint a fogyasztók számára ízletes pulykahúst termeljenek. A kikelt pulykákat szeptember végén csarnokokban intenzív hizlalásba fogják 3 kg-os vagy ezen felüli vágósúlyig, különböző korcsoportok szerint, pl. 14—16 hetes korban vagy ennél idősebbeket is, a hazai és külföldi piac követelményei szerint. A munkamegosztást úgy képzelik el, hogy egyes üzemek csupán a tenyésztojások termelésére szakosítják magukat, mások a fiatal pulykák tartására, mégpedig kikelésüktől u—ÍO hetes korukig, végül néhány további üzem a 8—10 hetes pulykákat hizlalna egészen a vágóérettség eléréséig. A belterjes és a legeltetéses pulykatartás technológiáján még dolgoznak és annak követelményei szerint építik fel és üzemeltetik majd a speciális pulykafarmokat. A „Branko“ szövetkezetközti vállalat a jövőben pulykakeltető üzemet kíván létesíteni. Ismert tény, hogy azokban az országokban, ahol a baromfihús-fogyasztás gyorsabban növekszik, mint a többi húsfajták fogyasztása, a pulykatenyésztés az állattenyésztés leggyorsabban fejlődő ágazata. Például Kanadában és az USA-ban 1950-ben 390 000 tonna pulykahúst adtak el, ám 15 év múlva az eladott pulykahúsmennyiség 900 ezer tonnára emelkedett. A pulykahúsfogyasztás gyorsan emelkedik a szocialista államokban, pl. a Szovjetunióban és Magyarországon is. Ennek okát nemcsak a pulykahús kiváló ízében és tápértékben, hanem az alábbi három tényezőben is kereshetjük: 1. A szélesmellü fajták elterjedése és a nagyüzemi technológia bevezetése következtében gyors ütemben fokozódott a pulykatartás munkatermelékenysége, ennek következtében csökkentek a termelési költségek és ezzel egyidejűleg a pulykák felvásárlási és kiskereskedelmi ára is. 2. A feldolgozó ipar üzemeinek kiépítése az utolsó évek folyamán lehetővé tette, hogy az évről évre nagyobb mennyiségű felvásárolt pulykahúsból gazdag választékban gyártsanak különféle készítményeket és készételeket. A vásárlók főként a csábító formában feldolgozott és tökéletes csomagolásban piacra kerülő közepes súlycsoportba tartozó pulykákat kedvelik. 3. A vágópulykák idényszerűségének fokozatos kiküszöbölése lehetővé teszi, hogy az üzleteket nálunk is az egész év folyamán egyenletesen lássuk el friss pulykahússal. A pulykahús így mái nemcsak ünnepi eledel (hat/ar vitathatatlan, hogy a pulykahús fogyasztása 1. SZÁM 1970. JÚLIUS 11, A TARTALOMBÓL: + A pulykatenyésztés kifizetődik + Miként lehet fejleszteni a húsnyúltenyésztést? + Kiállításról + Miért számolják fel a kacsatenyésztést? + Röpke pillantás vadászberkekbe -ф- A vadászat hónapjának értékelése + Nagyító alatt Kelet- Szlovákia vadvédelme + Mire vadászhatunk júliusban és augusztusban? + Horgász meteorológia + Haltenyésztés a lévai tavakon a karácsonyi és az újévi ünnepek idején fokozott mértékű), hanem mindennapi táplálék lehet. A nálunk kidolgozott koncepció szerint, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Központ nyújtott be, Csehszlovákiában 1980-ig az egy polgárra jutó átlagos pulykahúsfogyasztást 1 kg-ra növeljük, ami élősúlyban 1,3 kg-ot jelent. Tehát ezek szerint a pulykahústermelést kb. 19 500 tonnára kell fokoznunk. Feltételezzük, hogy a kitermelt mennyiség nagy részét a 3—4 kg-ra felhizlalt brojlerek képezik majd, a többit pedig a nehezebb testsúlyú fajták, amelyek* optimális vágósúlya 6—7 kg, a pulyka-kakasoké pedig 10—12 kg. A nehezebb vágósúlyú pulykákat elsősorban élelmiszeripari célokra szánjuk vagy pedig kisebb adagokra osztva hozzuk forgalomba. Tudjuk, hogy a pulyka nagyon gazdaságosan használja fel az elfogyasztott takarmányt. Ugyanakkor a pulyka irtja a cukorrépában, a takarmányrépában, a burgonyában és a dohányban előforduló rovarkártevőket és elfogyasztja a gyommagvakat, tehát ebből a szempontból is hasznos állat. A rovarkártevők fogyasztásával olyan értékeket ment meg, hogy ezek már a pulyka tenyésztésének ideje alatt fedezni tudják a pulykatenyésztéssel járó költségeket. A legeltetéses pulykatartás bevezetésével a szövetkezetek és állami gazdaságok földjeiket olcsóbb pulykahús termesztésére használhatják fel. Tehát minden egyes szövetkezeti dolgozó és az állami gazdaságok keretében foglalkoztatott baromfigondozó jelszava legyen, hogy 1971-ig minden egyes mezőgazdasági üzemben, minden hektár kapásterményre 15 pulykát tartsanak, ugyanakkor minden egyes szervezett kisállattenyésztő legalább egy pulykát tartson, hogy így elegendő ízletes pulykahúst tudjunk biztosítani a közélelmezés céljaira. Bobróczi Dodó
