Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-17 / 42. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) dozó elősegíti a fiókák további etetését és megakadályozza a kidobást.

— Milyen pénzbevétellel számolhatnak a galambtenyésztük?

— Élősúlyban a galamb hivatalos kilónkénti felvásárlási ára harminchat-harmincnyolc forint. Ez rentábilissá teszi a galambtártást. Mi ugyan még Uús-_ ra nem értékesítettünk galambot, mert a tenyészgalamb létszámának bővítésére rendezkedtünk be, s az a célunk, hogy mielőbb húszezer-huszonötezer költőpárunk legyen, így értékesítéssel vágási célokra csak később kívánunk foglalkozni.

— Szólhatnánk az egyes fajtákról részletesebben?

— A korábbi széles fajtaskála helyett leginkább a kinggel szeretnénk a jövőben foglalkozni. Volt hazai king törzsünk, amelyből egyedeket szelektáltunk, továbbá, mint már említettem Franciaországból hoztunk be king és texan szülőpárokat. Ezeket szeretnénk keresztezni és a hibridet „piacra dobni“.

— Milyen súlyt érnek el ezek a kiváló tyúkgalambok és miezer párra növelnénk a későbbiek folyamán galambállományunkat. Főképpen szülőpárokat szeretnénk tartani és üzleti partnereinket az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek között keressük. A szülőpárokat volieres megoldású, hetvenkét párt befogadó galambházakban tartjuk. Ez vált be a legjobban és ezt fogjuk továbbfejleszteni.

— Mit tanácsai a csehszlovákiai állami gazdaságok és tijldmüvesszövetkezetek érdeklődő vezetőinek, dolgozóinak?

— Aki maga is kezdő és sok problémával küzd, nehezen vál lalkozik a tanácsadásra. Та pasztalatból azt tudnám javasolni a csehszlovákiai nagyüzemeknek, amelyek galambte nyésztéssel kívánnak foglalkozni, hogy ha ezt elkezdik, semmíesetre se vásárolják fel kistenyésztőktől ,a törzsállományt, mert ez a sikertelenség alapja. Sajnos, be kell vallanom, mi így közel kétezer pár galambot vettünk, amelyeket ki kellett selejtezni. A kistenyésztők drágán adták, mi pedig drágán megvettük, gondolván, hogy jó. Végső következtetésünk az lett, hogy ezt az útat nem szabad követni. Ezért kerestünk partEgy-egy rekesz fiókos tojáfészkiibei» harminchat tojópár kapott helyet

A húsos testalkatú

lyen a szaporulatuk?

— A king nagyon jó költőgalamb, évente több fiókát ad mint a texan, viszont a texan inkább megközelíti a gömbtípust, nagyobb a melle, több a húsa. Ez abban mutatkozik meg, hogy a king fiókák értékesítési súlya hozzávetőleg hetven-nyolcvan dekás, ezzel szemben nyolcvanöt-kilencven dekásak a texan fiókák, amikor értékesítésre kerülhetnek. Költési számban nem nagy a különbség, de az arány a king javára dől el, mert ez évi hat-hét fiókát nevel, a texán viszont ötöt, legalábbis nálunk, ahol a tartásviszonyok még nem rendeződtek teljes mértékben.

— A törzsállomány számát illetően milyen a jelenlegi helyzet és mit tervez távlatilag gazdaságuk?

— Most megközelítőleg háromezer költőpárunk van, s a számításunk az, hogy negyventexan galamb

k

nert Franciaországban, ahonnan szavatoltan egészséges és nagy teljesítményű szülőpárokat hoztunk be. Különben egyet tudok mondani, azt, hogy a nagyüzemi galambtartásnak jövője van. Ma amikor a baromfifronton, különösen az étkezési tojás értékesítése terén nehézségekkel vagyunk kénytelenek megküzdeni, a mezőgazdasági üzemnek meg kell keresni a jövő. útját. Be kell vezetni annak a cikknek a termelését, amely gazdaságos, több jövedelmei nyújt. Ügy látjuk, hogy ez galambtenyésztéssel érhető el. Én azt-tudom javasolni a csehszlovákiai nagyüzemeknek, hogv szintén induljanak el, próbál kozzanak éppen úgy, mint a nagyüzemi baromfitartás kezde tén. A sikertelenség mellett vob siker is, míg végül megoldottuk a nagyüzemi baromfitartást. Ugyanúgy megoldjuk majd a nagyüzemi galambtartást is,

persze szívós, kitartó munkával. Az esetleges kezdeti sikertelenséget rövidesen siker koronázza majd. Konkrét útbaigazítást arra vonatkozóan, hogy vajon mit kell tenni, sajnos mi még nem tudunk adni, mert mi is nagyon sok problémával küzdünk.

Nálunk Csehszlovákiában is rugalmasabban, előrelátóbban

kellene reagálni a körülöttünk állandóan változó világ azon jelenségeire, amelyek a mezőgazdasági termeléssel, annak fejlődésével, alakulásával függenek össze, mert a lemaradás szigorúan megbosszulja magát. A részünkre új témakörbe nyújtott betekintésért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki.

KUCSERA SZILÁRD

A rácsos padozaton elhelyezett érdekes megoldású itató

(A szerző felvételei)

A lótetü mint csalétek

Bizony nem a legkedvesebb látvány egy jól megtermett lőtetűt látnunk. Ormótlan nagy bajúszos fejével úgy néz ki, mint egy őskori szörnyeteg.

Szüntelenül idegesen mozog és igyekszik minél előbb a föld alá bújni vagy bármilyen, neki menedéket jelentő tárgy alá elrejtőzni. Lehet az bármi, földön heverő levélkupac, trágyarakás stb.

Olajbarna színű soklábú teste bizony sok olyan embert, aki nem ismeri eléggé, első látásra elriaszt attól, hogy huzamosabb ideig gyönyörködjék benne, kezeivel megérintse, esetleg megfogja. Különösen a nők undorodnak tőle, sőt egyesek fél is sikoltanak, ha meglátják.'

Hasonlóképpen van vele a férfiember is. Csak az öregebb horgászok barátkoztak már öszsze vele, mert tudják róla, hogy teljesen ártatlan jószág, csupán megjelenése nem megnyerő.

Vannak olyan vidékek is, ahol a lótetűt, lóbogárnak titulálják. A gyakorlott horgász nem sokat teketóriázik vele. Balkézzel oldalán megfogja, jobb kezével pedig egy mozdulattal ügyesen a horogra tűzi bárhogy kapálózik is őkelme!

Egyesek a bogarat hosszú tű segítségével átszúrják és így húzzák rajta keresztül az élőkét, melynek végére erősítik a kettes vagy hármas horgot.1

Erre mindenkinek saját jól bevált módszere van és rendszerint úgy helyezi el a horgot, hogy az teljesen hozzálapuljon a bogárhoz és szinte eltűnjön a testében.

Számos horgász utálja és nem nyúl hozzá kézzel, inkább

kis lapos fogójával, esetleg a kezeügyében lévő rongy- vagy papírdarabbal. A lótetü különben igen jő csalétek, amely vetekszik a csíkhallal is, hiszen van olyan időszak, amikor a csíkra kaj) jobban a harcsa vagy a ponty, máskor viszont a lótetűre.

Szívesen kap rá a ponty, a harcsa, a márna, sőt néha a balin is. A fogás biztos, mert a

testébe behúzott horog olyanformán van elrejtve, hogy a hal ne vegye észre és csak akkor kap észbe, amikor megfogta a horog. Ilyenkor persze mái késő a bánat, és ha véletlenül a damil nem szakad el, akkor biztosan a horgász tarisznyájába kerül.

A lótetű-csakétek beszerzése nem ütközik különösebb nehézségekbe, mert a legtöbbször ott található, ahol a földi gilisztát szedjük, mert szereti a trágyarakásban uralkodó állandó, egyforma meleget, ahol gyakran akadunk 5—6 cm hosszúságú gyorsmozgású lótetűre. Nagy fejével túrja a földet és ha nem elég fürge a horgász és főleg ha nincsen vele eléggé megbarátkozva, akkor egykettőre eltűnik a trágya, szalma és egyéb csutakok között. Kellő rutinnal azonban „nyakon tudjuk csípni“.

Nedves, fűgyökeres helyeken gilisztaszedés közben is előfordul, de ritkábban. Szívesen tartózkodik a konyhakertek dúsan trágyázott földjében, a kertészek legnagyobb bosszúságára, mert bizony a kertben elég sok kárt okoz.

Legtöbb esetben elrágja a kerti vetemények gyökereit, a palánták szárait leginkább közvetlenül a föld felett, mert csak ezeket szereti igazán.

Fister Lajos barátunk Ogyalláról (Hurbanovo) panaszolja, hogy ha a lótetü befészkeli magát egy-egy melegágyba, akkor ott nem irgalmaz semminek sem, elpusztítja az ottlévő öszszes palántákat.

Miskovics jános (melyről úgy vélekedik, hogy a lótetü undok féreg még akkor is, ha a horgászok oly nagy becsben tartják. Igen gyorsan szaporodik. Egy év leforgása alatt három nemzedéke születik. Egy alkalommal száz tojást is lerak. Még az a szerencse, hogy van bőven ellensége is.

Elsőszámú ellensége a vakond. Ez igen vadászik rá és ha teheti, elpusztítja.

Vannak vegyszereink, amelyekkel eredményesen pusztíthatjuk. Pl. a fekete mész.ntrogénnel és a karbidos műtrágyákkal. Azonban ezeket legalább 15 nappal a növénymagok és palánták elvetése előtt kell elszórnunk, mert mérges gázokat fejlesztenek és ártanának a növénynek.

Valkuvics elvtárs, nyugdíjas gazdasági iskolai tanárnak van egy elgondolása, amit kis kerti birodalmában valósított meg és próbált ki jó eredménnyel. Ez abból áll, hogy a kerti utakon és a növénysorok között simafalú üres konzerves-dobozakat, vagy literes befőttes üvegeket helyez el a földben, olyanformán, hogy a dobozok és az üvegek felső nyílása a föld felszínével egyszintűén van. Mindenki tudja, hogy a lótetü éjszakai kártevő. Ilyenkor nyugodtan mászkál a veteménykerti utakon. Ha ilyenkor útjába kerül egy földbeásott doboz vagy üveg, akkor abba rendszerint beleesik, s mivel ezek belső oldalai simák és sikosak, nem tud belőlük kimászni. Ottmarad reggelig, amikor jön a kertész, és rendszerint mérgesen összetapossa.

Számos kertésznek vannak horgászismerősei, akik szívesen elviszik az így összefogott lótetűket, mivel tudják, hogy ez ponyiás csalétek. Fogás esetén hallal viszonozzák a szívességet.

A lótetü éjjeli rovar. A hím repül is, a napközben behúzott egészen finom szárnyaival. így jut el a távolabbra eső kertekbe is.

De szerencsére a macska is éjjel szeret kóborolni és ha ilyenkor össze találkozik egyegy ilyen sétáló lótetűvel, bizony minden irgalom nélkül megeszi őkéimét.

A horgászathoz előkészített lótetűket egyenként, rekeszekben, külön kis dobozokban kell tartanunk, mert felfalják egymást, akárcsak a csukák.

Halczer László

Akvaristák

egy szóra

„Szakácskönyv“ a korallhalas akvaristáknak! Most jelent meg Frank de Graaf holland halbiológus könyve a korállhalak tartásával kapcsolatban (a könyv eredeti címe: Das Tropische Meeresaquarium). Köztudomású, hogy az akvarisztika legdrágább és legnehezebb ága a korallhalak tartása, főként szaporítása. Még' napjainkban is sokszor „sötétben, vakon“ tapogatóznak a szakemberek e területen. Az eddig megjelent és e témába vágó szakkönyvek mindig csak „szőrmentén“ érintették a legkényesebb és a legtöbb problémát jelentő részeket. Fr. de Graaf most megjelent könyve az első olyan munka, mely komoly segítséget, afféle szakácskönyvi tanácsokat ad. A 308 oldalas könyvben 31 tökéletes színes, 48 fekete-fehér fénykép, továbbá 27 eredeti rajzos ábra részletesen illusztrálja a szövegben elmondott témákat, a legkomplikáltabb módszereket. Különösen nagy súlyt helyez a víz szűrésére, a fehérjék mérgező bomlástermékének kivonására. Ez utóbbi fejezeteket nemcsak az akvaristák, hanem a recirkulációs vízzel üzemelő tógazdák is jól hasznosíthatják! -ra-RÁKPÄSTÉTOM ÉS HÜSSALÄTA

Konzervbe zárt rákok ... Köztudomású, hogy a nagy világtengerek bálnaállománya az utóbbi évtizedekben számottevően megcsappant. Ennek következtében a bálnák táplálékát nyújtó élőlények — a néhány milliméter nagyságú hasadtlábú rákok (Euphansia splendens) és az evezőlábú rákok (Calanus finnarchicus) — nagymértékben elszaporodtak. Olyannyira, hogy inváziős megjelenésüket még repülőgépről is jól észre lehet venni. Különösen az Antarktiszt övező tengerek felszínét borítják nagy kiterjedésű, rózsaszínű foltok. A szovjet halászati szakembereit fölfigyeltek az érdekes jelenségre és máris hozzáfogtak e rákok tömeges kifogásához, üzemszerű feldolgozásához. A Szovjetunióban azt tervezik, hogy e rákokból emberi fogyasztásra alkalmas pástétomokat, hússalátákat gyártanak majd, amelyeket konzerválnak, és így juttatják el a fogyasztókhoz az új és különleges élelmlszerféteséget. -árd-